5. Rész (+16)

<Kyung>
- Anyuuu...- léptem be a házba.
- Kyung?- tűnt elő a konyhából.- Hogy hogy ilyenkor itthon?
- Rosszul vagyok és hazaküldtek.- vonszoltam be magam a nappaliba.
- Mi fáj, babám?- lépett hozzám aggódva.
- A hasam.
- A pocakod?- simogatta meg az érintett testrészemet.- Na gyere ide anyucihoz.- ölelt magához.- Most szépen felmész a szobádba, átöltözöl és lefekszel. Anyuci pedig visz fel neked, finom teát, ami hasfájásra nagyon jó.- simogatta az arcomat.- Jó lesz, kicsim?- puszilt meg.
- Ühüm.- bólogattam erőtlenül.- Köszönöm.
- Nincs mit babám. De most nyomás fel a szobába.- lökött rajtam egy finomat.
Ahogy felértem ledobáltam magamról a ruháimat, csak egy szál alsóban és pólóban feküdtem be az ágyba.
Miután anyu felhozta a teát kicsit az álom is elnyomott.
Milyen különös. Minden anyuka ott van a beteg gyereke mellett, ápolgatja, ölelgeti, szeretgeti. De Ők valahogy sosem kapják el a csúnya bacikat. Jó mondjuk jelen esetben tőlem nem is volt mit. De azért szeretem az anyukámat.
Hamar elaludtam, kicsit elfáradtam meg aztán nem sokat pihentem az éjszaka...
Megint valami furcsa álom gyötört de még mielőtt jobban belekeveredtem volna valaki kopogtatott a szobám ajtaján.
- Nympf...- motyogtam mire résre kinyílt az ajtó.- Szabad.- dörzsöltem meg a szememet majd mikor kinyitottam pilláimat, azt hittem, ennél is jobban hanyatt vágódok.
- Hű... Ahm... Azta kur...-va... Öhm... Jaj... B-bocsi... Ah... Hm... N-nagyon j-jó... Huh...- akadt a torkomra a szó.
Jiho állt előttem teljesen szőkén és öhm... Rohadtul szexin. Legszívesebben dús, neon tincseibe túrtam volna.
Fekete ing feszült testén, ami még jobban kiemelte új frizuráját. Esküszöm, ha nem figyelek oda magamra, még le is támadnám... Olyan... Olyan jó. De azért moderáljuk már magunkat! Viszont értelmeset nem tudtam kinyögni magamból.

<Zico>
- Szóval? - léptem közelebb. - Akkor nem lett béna?
Leültem az ágyára, de nem néztem rá. Annyira bámult, hogy zavarba jöttem.
Zavartan túrtam tincseim közé, amíg ő megtalálta a hangját.

<Kyung>
- Az nem kifejezés, hogy mennyire nem.- nyeltem egy nagyot.
Feltérdeltem az ágyon és mellé totyogtam.
- Sz-szabad?- emeltem meg a kezem, hogy beletúrhassak egy kicsit frissen mázolt hajába. Annyira hívogatott. Aprót bólintott én pedig ujjacskáimat lassan vezettem tincsei közé. Finoman morzsolgattam szőke haját, néha egy kicsit a fejbőrét is érintettem.
- Hm...- sóhajtottam halkan. Puha haja szépen csillogott a délutáni napfényben.

<Zico>
Ahogy ujjai hajamat szántották, szemeim lecsukódtak a jóleső érzéstől.
Elégedetten szusszantam fel, fejemmel a tenyerébe simultam. Szerettem, amikor megérint. Derekát megfogva közelebb húztam. Esztelen viselkedés volt a részemről, de az agyam hiába figyelmeztetett, a testem nem engedelmeskedett neki.
Az ölembe húztam, és mivel nem ellenkezett, fejemet a vállára hajtottam.
Tudtam, hogy ez már sok, és nem fér bele a barátok keretbe, de azt hiszem többet is érzek iránta, mint barátság.
Meg akartam csókolni. Ő volt az első ember az életemben, akinek a csókjára tegnap óta szinte már szánalmasan vágyok. De nem mertem, mert tudtam, hogy megijedne.

<Kyung>
- Hm...- sóhajtottam fel egy utolsót majd kiengedtem ujjaim közül selymes haját.
Halkan szuszogtam az ölében majd magamhoz öleltem.
- Nagy szexi lettél.- csúszott ki a dicséret, majd inkább arra jutottam, hogy befogom.
Kicsit hülyén veszi ki magát, hogy az ölében ülök és ilyeneket mondok neki.
- De miért?- toltam el egy kicsit magamtól és szemeibe néztem.
Igazából ezek a gesztusok, hogy az ölében csücsülök... Már rég meghaladják a baráti szeretetnyilvánítás eszközeit. De nem tudom miért, mégis jól esik így lennem vele, így kimutatnom a szeretetemet.

<Zico>
- Én csak...csak... - szemeim akaratlanul is levándoroltak ajkaira.
Nehezen szedtem a levegőt. A szívem kalapált, a szám kiszáradt, ezért megnyaltam.
- E-elfelejtettem... - motyogtam, majd közelebb hajoltam.
- Megcsókolhatlak? - csúszott ki a számon hirtelen a kérdés. Mikor észbe kaptam, hogy kimondtam hangosan, a vér az arcomba tódult, és elfordítottam a fejem.
- Jézusom, ne haragudj! Elment az eszem! Jobb lenne, ha most hazamennék. - köszörültem meg a torkom. El kellene engednem, hogy ki tudjon szállni az ölemből. De a kezeim szorosan ölelték testét.

<Kyung>
- Várj!- fogtam meg a vállait. Kissé zavarban jött, de ez rám is teljesen igaz volt. Valamiért nem akartam, hogy elmenjen.
- M-maradj.- suttogtam elhalóan.
Meg akar csókolni? De miért? Nem értem...
- Csinos...- simogattam meg piros arcát.- Ez is jól áll.- még sosem láttam elpirulva, a dicséretek ma meg csak úgy repkednek a számból.
Finoman magam felé fordítottam arcát.
- Jiho... Mi ez az egész?- szinte már nyögtem az ajkaira.- Mi történik velünk?- sóhajtottam reszketegen. Ajkaink szinte már egymáshoz is értek. Én tényleg nem tudom mi ütött belém. Megszédített. Valami furcsa érzés kerített hatalmába.
Gyomrom görcsbe rándult, nehezen vettem a levegőt és ölében is fészkelődtem, közelebb másztam hozzá.

<Zico>
- Nem tudom...- sóhajtottam, majd lecsuktam a szemeimet, és finom puszit leheltem a vágyott ajkakra. - De megőrülök a csókodért... érted. - nyögtem, majd ezúttal kicsit bátrabban csókoltam meg puha párnáit. Izgatott lettem, soha nem éreztem ilyet. Senki csókja nem tüzelt még így fel.
Nyelvem átcsúsztattam a szájába, táncba hívtam az övét. Ahogy egyre közelebb bújt, úgy fedeztük fel egymást egyre bátrabban.
- Én... tetszeni akartam neked. Azért mentem ma el anyával a szalonba.  - suttogtam lehajtott fejjel, mikor szétváltunk a levegőhiány miatt.
Már értettem, hogy miért védem ennyire.

<Kyung>
- Köszönöm...- suttogtam a fülébe majd enyhén remegve  megöleltem.
Ez volt életem első csókja. Életem első, igaz érzelmekkel teli csókja. Puha ajkait még azután is éreztem, miután elvált tőlük. Soha senki nem bánt még ilyen gyengéden velem. Én nem is tudom, miért hagytam magam.
- Most mit mondhatnék?- sóhajtottam.- Nekem tetszik.- kuncogtam.
Csendben öleltem, finom illatát szívtam magamba és próbáltam lenyugtatni magam.
- Most mi lesz?- kérdeztem még mindig ölelve. Tudtommal Ő sem meleg, ahogy én sem. Ez... Ez csak valami... Valami megbotlás volt. De akkor miért akart tetszeni nekem? Talán én tetszem neki? De hát tudja, hogy én nem vagyok olyan. De mégis, hagytam, hogy megcsókoljon... Ahj... Mi történik velünk? Mi történik velem?

<Zico>
- Nem tudom. Mindig megígérem magamnak, hogy nem közelítek feléd, mert nem szabad, de végül mégis mindig megteszem. Én... ez a mai is azért volt, hogy neked imponáljak. Ez beteg dolog, tudom... de ha már itt az ideje... - fújtam ki a levegőt. - Több vagy nekem, mint egy barát. Tetszel nekem... nagyon. - néztem a falat. Ez nagyon ciki helyzet volt!
- De megértem, ha ez téged taszít, vagy szerinted undorító. Megértem, mert tudom hogy mi történt veled. Sajnálom, hogy ennek ellenére én... megpróbálok fiúként a közeledbe kerülni. Megértem, ha elutasítasz. És megpróbálom akkor eltemetni ezt a dolgot, és elfelejthetjük, ha ezt szeretnéd.
Ez... te jó ég, most jól beégettem magam előtte...

<Kyung>
- N-nem tudom...- nyeltem egy nagyot.- Nem tudom, hogy megtehetem-e veled ezt...- simogattam kipirult arcát.
- Ezalatt a néhány nap alatt... Én nagyon megkedveltelek. D-de talán... Ez egy kicsit gyors.- néztem a szemébe.- Hidd el, hogy volt ennél undorítóbban is részem...- fordítottam el a fejem.- Én nem tudom még pontosan, hogy mit érzek. Ugye megértesz? Kaphatnék csak egy kis időt? Nekem ez nehezen megy... Nem miattad. Hanem magam miatt. Kicsit össze van kavarodva itt minden...- mutogattam mosolyogva a kobakomra.- De... Azt hiszem az nem lenne fair ha megtagadnám tőled a lehetőséget. Annyi biztos, hogy nekem is sokat jelentesz.- pusziltam meg az arcát majd az ajkait.

<Zico>
- Persze ez...khm... megértem, nem is kellett volna ennyire rád másznom. - ültettem finoman magam mellé. - Én... nagyon kínosan érzem most magam, ég az arcom, meg minden... kimennék a fürdőbe egy kicsit, ha nem baj. Vagy ha szeretnél egyedül maradni, akkor hazamegyek, hogy ne csüngjek nagyon rajtad. - álltam fel lassan, majd megigazítottam az ingem. Olyan ciki volt ez, éreztem, hogy nagyon sietek, hallgatnom kellett volna az eszemre.
- Mentségemre szolgáljon, hogy most próbáltam életemben először elcsábítani valakit... de elég bénára sikerült. - túrtam a hajamba zavartan.

<Kyung>
- Ne beszélj butaságokat.- kuncogtam. Megint a térdeimre álltam, így majdnem egy szintben voltam vele.
- Engem már majdnem sikerült elcsábítanod.- kacsintottam rá és megint megpusziltam.- Csak egy kis idő kell és... Fura ezt kimondani... De teljesen beléd leszek habarodva.- hajtottam le pirulva a fejemet. Visszaültem a sarkaimra és csak vigyorogva csóváltam a fejem. Reménytelen egy pasas vagyok... Egy nappal ezelőtt ha megkérdezik szikla szilárdan állítom, hogy én olyan egyenes vagyok, mint a nyíl... De most... Most már ezt nem tudom ilyen biztosan.
- A mosdót itt találod a szobával szemben a folyosón.- világosítottam fel.- Én örülnék ha maradnál, de ez a Te döntésed.

<Zico>
Madarat lehetett velem fogatni a reakciójától.
- Jövök mindjárt. - sétáltam át a fürdőszobába. Igazából semmi elintéznivalóm nem volt, csak ki akartam fújni magam, mert a közelében alig kapok levegőt.
Megmostam a kezem, majd vizesen rányomtam az arcomra. Forró volt. Mikor kicsit kifújtam magam, megtöröltem a kezem, az arcom, és visszasétáltam a szobába.
Kyung az ágyon ült, a sarkain. Melléültem, kezemmel arcát cirógattam, majd tarkójánál fogva húztam közelebb egy csókra. Az előbbi is olyan jó volt. Finom, édes, forró. Élvezettel sóhajtottam fel. - Köszönöm, hogy akkor utánam jöttél, és most itt lehetek a közeledben. - suttogtam ajkaira.

<Kyung>
Amíg kint volt, igyekeztem kicsit lenyugtatni magam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem indított be a helyzet, nem zsongtam be. Még soha senki sem mondta nekem, hogy úgy szeret...
És érzem, hogy az már elkerülhetetlen, hogy ezt viszonozzam. Csak még egy kicsit tisztáznom kell ezt magamban, aludnom kell rá egyet. El kell fogadnom.
- Nincs mit köszönnöd...- simogattam ajkaimmal Jiho dús párnáit. Lágyan tapadtunk egymásra, lassan ízlelgettük a másik ajkait. Nyelveink gyengéden fonódtak egymásba, óvatosan cirógatták egymást. Halkan cuppanva váltunk el egymástól, kicsit elmosolyodtam. Gyomromban édes bizsergés vibrált.
- Tényleg.- pattantam fel mellőle.- Megígérted, hogy ha átjössz hozzám, megnézed a szövegeimet.- kutakodtam a kis füzetem után.- Hol lehet...- matattam a fiókomban.- Áh! Meg van!- mutattam fel és a kezébe adtam.

<Zico>
Egy ideig gyengéden nyalakodtunk, totál ráindultam a helyzetre. De azért mosolyogva vettem el a füzetét.
- Ha olyan jót improvizáltál... biztos ezek is klasszak. - nyitottam ki, majd lapozgatni kezdtem.
Tényleg királyak voltak, bár volt, ami nem volt egy egész dal, csak egy részlet.
- Ezek igazán jók! Nem gondoltál rá, hogy felvedd őket? - néztem rá. - Nagyon klassz kis zenéket csinálhatnál belőle. - mosolyogtam. - Ha gondolod, nálam felvehetjük őket. - bújtam ismét a füzetbe.

<Kyung>
- Gondolod?- ültem mellé vissza, mire Ő csak hümmögött.
- Hát jó. Majd egyszer.- mosolyogtam rá. Szívesen megnézném, hogy kell egy ilyenből dalt csinálni meg felvenni. Egy közös dal ötlete is ott motoszkált a fejemben. De annyira nem kell előre szaladni. Egyszerre csak egyet.
Mögé bújtam az államat pedig a vállára támasztottam.
- Mit csináljunk? Mihez lenne kedved?

<Zico>
Örültem, hogy közeledik ő is felém, így nem éreztem nyomulásnak, ha én simogatom, vagy valami.
- Nem tudom... - gondolkodtam el. - Ki nem mehetünk, mert te beteg vagy, elméletileg. Film? Vagy valami játék, amit szeretsz?
Körbelestem, mert eddig még meg se néztem magamnak a szobáját. Mindenhonnan áradt a precizitás, de a Kyungos bohókázás is ott motoszkált.
- Szép a szobád. - cirógattam meg a kézfejét. - Szóval mivel ütjük el az időt? - fordultam félig felé.

<Kyung>
- Köszönöm.- mosolyogtam rá.- Filmezzünk. Van egy pár DVDm de tudok leszedni is bármit, aztán rádugjuk a TVmre és mehet is.- kiszálltam az ágyból és a filmjeimhez mentem. Levettem őket a polcról és az ágyba pakoltam.
Hosszasan válogattunk majd egy enyhe thrillerre esett a választásunk.
Bekapcsoltam a TVt és a lejátszót, beraktam a lemezt majd a távirányítóval a kezemben telepedtem vissza az ágyra.
- Gyere. Feküdj ide. Innen kényelmesebb.- nyújtottam a kezem Jiho felé.
Kényelmesen befeküdt mellém majd elindítottam a filmet.
- Jaj! Nem kérsz valamit inni? Vagy valami rágcsát? Olyan illetlen vagyok...- állítottam meg gyorsan a filmet.

<Zico>
- Nyugi, semmi baj. Nem kérek semmit. Csak maradj velem. - öleltem meg, majd intettem, hogy indítsa el nyugodtan. Csendben néztük a filmet, ujjai karomat cirógatták. Olyan jó volt így lenni, nem értettem hogy miért irtóztam annyira az intimitástól. Bár valószínűleg mással most sem menne. Csak Kyung-al ilyen jó. Ártatlan puszit leheltem arcára, mire rám mosolygott.
A világ a fejére állt. Vele semmi nem volt kellemetlen vagy visszataszító. Élveztem hozzásimulni. Csak próbáltam nem erőltetni semmit.
Ahogy cirógatott, éreztem, hogy elnehezednek pilláim, hiába próbálok küzdeni ellene. Illata belepte az orrom, teljesen elbódított.

<Kyung>
Kb a film utolsó negyedénél járhattunk, mikor éreztem, hogy Jiho teste teljesen elnehezül a karjaimban. Megnéztem arcát, szemei csukva voltak, vonásai kisimultak. Elaludt. Mosolyogva nyomtam ajkaira egy puszit majd kikapcsoltam a tévét. Elhelyezkedtem és egy kicsit én is elszundítottam.

<Zico>
Nem aludtam valami mélyen, Kyung mocorgására azonnal felébredtem. Ahogy az ablakra pillantottam, láttam, hogy kinn már sötét van.
- Kyunggie... - búgtam halkan a fülébe. Összehúzta a szemöldökét, majd fészkelődni  kezdett. - Ébredj édes. Haza kellene mennem. Elég késő van, anyukád neheztelni fog rám.
Nyakába bújtam, finoman cuppogva csókolgattam az érzékeny bőrt.

<Kyung>
- Hm... Ne menj még.- bújtam hozzá.- Nem fog szólni semmit.- nyitottam ki pilláimat.- Jól aludtál?- simogattam meg az arcát.

<Zico>
- Nagyon. - cirógattam arcát. - Olyan finom illatod van. -simultam hozzá. - Jó, maradok,  de ha bajba keveredünk, megharaplak. - kuncogtam viccelődve, majd finoman a fülcimpájára haraptam.
Szájára tapadtam, és mivel engedte magát, mélyen merültünk el egymásban.
Majdnem leestem az ágyról, úgy megijedtem, mikor valaki az ajtón kopogott. Megtöröltem a szám, és távolabb húzódtam.

<Kyung>
- Dehogy keveredünk.- mocorogtam mellette.
Lágy csókunk közben kinyújtóztam majd hirtelen kopogást hallottam.
- Oh a francba...- suttogtam majd elnevettem magam.
- Igen?!- szóltam ki.
- Itt vagytok?
- Igen anyu.
- Minden rendben?
- Persze. Bejöhetsz. Csak filmezünk de elaludtunk.
- Jó rendben. Nemsokára kész a vacsi. Jiho, Te is itt eszel?

<Zico>
- Öhm... - néztem Kyungra, aki hevesen bólogatott. - Csak ha nem baj. - mosolyogtam, majd mikor megint ketten maradtunk, írtam anyának egy üzenetet, hogy ne várjon vacsorára.
- Most biztos morcosan csücsörít. - imitáltam anya szokását. - Tuti ki akart faggatni, hogy mennyire vált be a szépítkező akciónk. Jobban be volt zsongva, mint én, mikor elindultam. Még a ruhát is ő választotta ki. - kuncogtam alsó ajkamba harapva.

<Kyung>
- Hm... Jó az ízlése.- kuncogtam.- Aranyos. Szóval... Akkor Ő tudja? É-és nem bántott érte?- simogattam mellkasát.

<Zico>
- Bántani? Neeem. Hát meglepődött rendesen, az biztos. Bár inkább azon, hogy tőle kértem tanácsot. Az elmúlt években... én eléggé elzárkóztam tőle, hogy ne csalódjon bennem amiatt, amivé váltam. De ő mindig ilyen volt. Ha boldog voltam... neki mindennél többet ért. - mosolyogtam, majd megfogtam a kezeit és megpusziltam. - Régebben nagyon közel voltunk. Ő nagyon fontos nekem, ezért van rám tetoválva...ide. - mutattam ingen keresztül a szívem fölé.

<Kyung>
- Oh... Azt nem is tudtam, hogy van tetoválásod.- néztem rá nagy szemekkel.- Bár... Amilyen kis vagány vagy. Nekem nincs. Majd talán egyszer... - kuncogtam.- De az jó ha jóban vagy anyukáddal. É-én még nem merem elmondani...- sóhajtottam.

<Zico>
- Hát van több... itt...meg itt...meg itt... - mutogattam a helyeket. - Ja meg itt. - pillantottam rá, felvont szemöldökkel nézett. - Jó na, bírom őket. Anya képén kívül mindet én rajzoltam és az egyik haverom megcsinálta. Holnap is megyek hozzá, velem jössz? Van egy csomó magazinja, amin elbambulhatsz, amíg engem varr. Ha van kedved. Ha nincs, hazahozlak, egyedül nem hagylak semmiképp.
Oldalát cirógattam.
- Nem is kell tudják. Ki tudja, lehet meggondolod magad. Akkor kínos lenne magyarázkodni. - pusziltam meg. Elvégre időt kért, nem? - Én tudtam, hogy nem fog rám neheztelni. Meg kellett valaki segítsége, suta vagyok az ilyesmiben. - kuncogtam halkan.

<Kyung>
- Rendben, elmegyek veled. Kíváncsi vagyok, hogy készül egy ilyen.- mosolyogtam rá.- Nem tudom... Talán ha már biztos lesz... Akkor sem biztos, hogy el tudnám itthon mondani. Majd... Idővel... Deee...- hajoltam ajkaira és finoman megpusziltam.- Most menjünk vacsizni mielőtt tényleg megharagszik vagy gyanakodni kezd anyu.- kuncogtam.
Kikeltem az ágyból, valami normális ruhát vettem fel majd még egy utolsó puszit loptam Jiho-tól.

<Zico>
- Ne foglalkozz ilyesmivel, nem olyan dolog, amit szét kell kürtölni. - nyitottam ki neki az ajtót.
Mikor leértünk, az anyukája az asztalhoz terelt minket.
- Már ideje volt, azt hittem nem is jöttök! - borzolt a hajunkba. - Értem én, hogy van témátok, de Kyung olyan keveset eszik. Jiho, szólj rá, mert aggódom! Rád biztos hallgat. - veregette meg a vállam.
- Oké, majd legyőzöm szkanderben és akkor ezt kérem nyereménynek. - vigyorogtam, mire felnevettek, csak Kyung lökött oldalba műdurcával. - Oké, oké, akkor nem szkander, legyen videójáték. Abban is verhetetlen vagyok. - kacsintottam rá vigyorogva.

<Kyung>
- Ahj...- sóhajtottam lemondóan.
- Apa nem tud megint hazajönni.- újságolta szomorúan anyu miközben terített.- A nővéred meg nagyon titkolózik... Nem tudom mi lesz vele.
- Ne aggódj anyu. Lehet, megtalálta a szerelem.- kuncogtam.
Miután megterített anyu kimerte a vacsit. Mivel én "beteg" vagyok, diétás kaját kaptam és csak nyálcsorgatva nézegettem ahogy anyu és Jiho eszik a finom husikat.

<Zico>
Gonoszan vigyorogtam azon, hogy milyen álmodozó fejjel nézte a tányéromat a zöldségeken nyammogva. Csúnya dolog volt kinevetni, mert miattam játszotta a beteget, de nem bírtam nem vigyorogni.
Lemondó sóhajjal turkálta a tányérját.
Aztán megszólalt egy telefon, és Kyung anyukája felugrott.
- Elnézést, ez biztos apa lesz szívem. - mosolygott a fintorgó  Kyungra, majd a konyhába ment a mobil után. Mikor láttam, hogy tiszta a levegő, egy nagy falatot Kyung szája elé tartottam, mire kicsit meglepődött.
- Gyerünk kapd be, ne tátsd a szád, mert akkor nem tudlak megetetni, mire visszatér. - adtam a szájába, majd mikor megízlelte, jólesően falatozott.
- Egyél vele zöldséget, hogy azért az is fogyjon. - adtam újabb falatot a szájába. Addig etettem, míg lépteket hallottunk közeledni. Mikor visszatért az anyukája, úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna.

<Kyung>
- Köszönöm.- artikuláltam Jiho felé a finom falatokért.
- Apa hívott. Egy óra és itthon lesz. Az irodában minden a fejére állt.- sóhajtott fáradtan.
- Ne aggódj anyu. Minden rendben lesz.- simogattam meg a hátát.
- Reméljük. Amúgy Jiho. Hogy tetszik az iskola? Milyen a környék?- fordult hozzá anyu.

<Zico>
- Remek! Bár még alig van tapasztalom az itteni suliban, de tele van jó arcokkal. - pillantottam Kyungra, hogy értse az iróniát a hangomban.- Találkoztam az egyik régi barátommal is, nagy meglepetés volt, amikor utánam szólt a folyosón. - mosolyogtam. - Továbbá... Kyung nem hagyja, hogy órán aludjak, ezért kénytelen vagyok aktívan részt venni mindegyiken. - nevettem halkan. - Anya azt mondta, hogy jót tett nekem a váltás, és most már én is ezt gondolom. Az első találkozásunkkor elég... bunkón viselkedtem. Bocsánat érte!
- Ugyan-ugyan! - intette le. - Semmi baj, nem szoktunk senkit ismeretlenül elítélni.
- Örülök, hogy Kyung akkor kijött a hintaágyra hozzám. Azt hiszem, ha itt is egyedül lennék, utálnám az új környezetet. Így inkább kíváncsi vagyok. - tettem le az evőeszközt, mikor végeztem. - Köszönöm, mennye volt! - hajoltam kicsit meg ültömben, majd illedelmesen megvártam, amíg ők is végeznek.

<Kyung>
- Finom volt.- pusziltam meg anyut, miután én is befejeztem.
- Jobban vagy már? Nem fáj a pocakod?- simogatta meg a hasam.
- Nem már nem.
- Akkor holnap mehetsz is suliba. De vigyázz magadra.
- Persze.- mosolyogtam rá. Igazából semmi kedvem sem volt a sulihoz és annak a kettőnek az ocsmány képéhez... De muszáj, nem lóghatok többet.
- Meddig maradhatsz Jiho?- fordultam hozzá.- Ugye addig még maradsz, míg anyu csinál nekünk forrócsokit?- néztem rá csillogó szemekkel.- Ugye anyu csinálsz?
- Csinálhatok, de nem lesz belőle bajod?
- Nem dehogy. Már teljesen jól vagyok.
- Akkor menjetek fel vagy a nappaliba és ha kész, viszem.
- Kösziii!- ugrottam a nyakába.

<Zico>
- Maradok, de utána tényleg ideje mennem. Egész délután itt tanyáztam. - mosolyogtam Kyunggie-ra. Olyan aranyosan tudott könyörögni a hatalmas, kiscica szemeivel, hogy megértettem az anyukáját, amiért nem tud neki ellenállni.
Maga után húzott a nappaliba. A kirakott, boldog családi képeket nézegettem. Aranyosak voltak.
- Azoknál vannak jobb képek is. - jött be pár perc múlva egy tálcával az anyukája, majd letette a kis asztalra. - Mikor kicsik voltak a gyerekek, Kyung állandóan pucéran szaladgált. Nem értettem nála ezt a furcsa szokást, de szerencsére kinőtte. A legtöbb kis kori képén meztelen, és nem hagyta, hogy kitegyem.
Felnevettem a dolgon. Elképzeltem Kyung babát pucéran rohangálni.
- Még szerencse. Egyszer betoppannék, és egy meztelenül sétálgató Kyung fogadna. - mértem végig, mert az őszintét megvallva tetszett az ötlet. - Az lenne aztán a meglepi. - vigyorogtam az említettre.
- Egyszer majd megmutatom őket, mikor nincs itt. - pillantott fiára mosolyogva, aki nem díjazta az ötletet.
Próbáltam vigyoromat elfojtani, miközben iszogattam a forrócsokit. A perverz képek nem akartak elmúlni, amiken felettébb jól szórakoztam.

<Kyung>
- Ch... Anyuuu!!! Ne traktáld ilyenekkel...- hisztiztem.- Biztos nem érdekli... De komolyan nem hiszlek el!- morogtam anyunak.- Ezt ám minden vendégünknek elmondja...- világosítottam fel Jiho-t.
- De nem mindenkinek mutatom meg.- tette hozzá anyu.
- Még szép!- csattantam fel.- Jó, hogy ki nem tapétázod vele a lakást... Most mi van? Mit nevettek? Ez nem vicces! Hé!- löködtem finoman Zico-t. Már én is nevettem.
Ahj... Csak anyu képes ilyen lehetetlen helyzetbe hozni...

<Zico>
Annyira nevettem, hogy folyni kezdtek a könnyeim. Mindketten jól mulattunk Kyung hisztijén, aki már engem csapkodott, hogy ne röhögjem ki. Végül megadta magát, és már ő is nevetett.
- Majd mikor Kyung énekórán lesz, átjövök, és megnézem jó alaposan mindet. - emeltem fel hüvelykujjaim anyukájának, mire Kyung fejbe kólintott. - Na! Nem szabad verekedni, csúnya dolog! - ráztam felé ujjam vigyorogva.
Mikor kinevettem magam, felálltam, hogy elbúcsúzzak mára.
- Azt hiszem én most megyek. Köszönöm a vacsorát, a forrócsokit, és főleg ezeket a kis aranyos infókat. - hajoltam meg mosolyogva anyukája előtt.
- Ugyan, egészségedre! Ami késik, nem múlik, a képeket majd megnézzük.
Hangosan kuncogtam, Kyung meg felpaprikázva elrángatott a cinkostársamtól.

<Kyung>
- Nem láthatod azokat a képeket!- mondtam mérgesen.- Hiába nevetsz...- csóváltam a fejem.- Téged is figyellek!- néztem szúrósan anyura aki a konyhába vitte a bögréket majd a hangokból ítélve mosogatott.
- Köszönöm a mai délutánt.- öleltem meg Jiho-t.- Vigyázz magadra.- simogattam a hátát. Ahogy fejemet mellkasának döntöttem, hallottam a heves szívverését. Halványan elmosolyodtam.
- Holnap reggel a kapuban várlak.- engedtem el majd gyorsan adtam neki egy puszit.

<Zico>
Miután megpuszilt, ami nem volt valami kielégítő, lenyúltam, én fenekébe csíptem, majd mielőtt lereagálhatta volna, elhúztam a csíkot.
Hazaérve intettem anyának, jöjjön a szobámba.
- Na? - nézett rám várakozva.
- Hát... úgy látszik, van esélyem.  Csókolóztunk, összebújtunk... még el is aludtunk együtt.
- Jaj, de jó! - ugrott a nyakamba. - Végre van egy szerelmed. Annyira jó! Már csak a bátyádnak kellene egy kislány! - tapsikolt örömében.
- Nyugi anya! Még nem jöttünk össze, csak... ismerkedünk.
- Ja, egymás manduláját vizsgálva. - nevetett.
- Anya! - szóltam rá, majd magamra hagyott avval az indokkal, hogy még dolga van.
Vigyorogva dőltem le az ágyra.
" Szóval... alig várom, hogy lássam a pucér Kyung baba képeket. ;-) " - írtam Kyungnak az üzenetet vigyorogva.

<Kyung>
Miután elment felszaladtam a szobámba. Amint felértem, üzenet érkezett a mobilomra.
Vigyorogva olvastam el Jiho kis piszkálódását.
"Hát erről lecsúsztál. :-/ Ez lehetetlen kívánság. Most ettem meg mindet. :-P NEM láthatod soha többet pucér Kyung babát! :-P "- üzentem vissza.

<Zico>
" Hmm... egy Kyung babát még láthatok pucéran... és az még izgató is! ;-) Továbbá, anyukád a cinkosom! :-P Neki biztos van elrejtve pucérbaba kép. *0* " - kötekedtem tovább hasra fordulva. Az állam alá húztam a párnámat, úgy vártam, hogy erre mit lép.

<Kyung>
"Láthatsz... De ha így folytatod nem fogsz! :-P
Anyu pedig... Az én anyukám. Csak nem árulja el az Ő pici kisfiát "- írtam vigyorogva a választ. Ha tényleg megmutatja neki anyu... Komolyan nem állok jót magamért...

<Zico>
" Oh... :C pedig olyan jó lenne látni... *-* biztos....hmm... lennék a vetkőztető. :-P Anyukád meg... akkor fogja megmutatni, mikor nem akadályozhatod meg. " - vágtam vissza neki. Remélem veszi a poént, és nem bántom meg vele. Eléggé elkalandozott a fantáziám a gondolatra, hogy Kyung ruha nélkül.

<Kyung>
"De nem leszel! :-P Feladom..."- pötyögtem a választ.
Persze nem gondoltam komolyan. Majd beszélek anyuval. Meg szerintem úgyis le fogja felejteni.

<Zico>
" Összetörted a szívem... T_T " - sajnáltattam magam vigyorogva. Jó, hogy lehet vele kötekedni, mert nem sértődik meg és nem veszi komolyan, mint egy kislány.
Arcom a párnába fúrtam, bambán vigyorogtam bele. Ez a srác elcsavarta teljesen a fejem.

<Kyung>
"Sajnálom... De a makacsságnak ára van... Majd máskor ;-) :-*  "- írtam vigyorogva.
Kifeküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Azt hiszem nem is kell aludnom a válaszomra... Már tudom, mit érzek. De még nem mondom el neki.

<Zico>
A kis kacér, szórakozik velem. Hátamra fordultam, mert eléggé izgatott vagyok. Egyik kezemet hasamra simítottam, majd onnan lassan be a nadrágomba. Mikor fájóan lüktető szerszámomra markoltam, becsuktam a szemem, és jólesően nyögtem fel.
Mozgatni kezdtem a kezem, közben arra gondoltam, hogy Kyung itt fekszik mellettem, és az ő keze mozog a tagomon.
Egyre jobban belejöttem, hangosan sóhajtoztam.
- Kyunggieee. - nyüszítettem halkan, amikor elsültem.
Pár percig megkönnyebbülten pihegtem, majd feltápászkodtam, és elmentem lezuhanyozni.
Mikor végeztem, törölközővel a derekamon sétáltam vissza, majd felvettem egy tiszta alsót és a pizsimet.
" Jó éjt, édes! Kár, hogy jó éjt csókot csak így tudok most adni. :-* "

<Kyung>
Sokáig nem kaptam üzenetet ezért gyorsan elmentem lezuhanyozni és bepakoltam a táskámba.
Bebújtam az ágyba majd mikor ismét kezembe vettem a telefonom, láttam, hogy Jiho írt.
" Jó éjt Neked is. ;-) Majd holnap találkozunk. Álmodj velem. :-* "- küldtem a választ.

<Zico>
Oh, az nem akadály. Éjjel-nappal rólad álmodom cica. Felsóhajtottam, majd előkerestem a rajzot, amit magamra akarok varratni, és a táskámba tettem. Egyúttal már be is dobigáltam a dolgokat holnapra, majd ágyba bújtam, de nem tudtam aludni. Csak rá gondoltam folyton. Pár nap alatt teljesen elcsavarta a fejem. Az ajkai, a mosolya, a szemei...hahh, megvadít. Vajon milyen meztelenül? Biztos nagyon szexi. Kár, hogy nem tudhatom meg. Lehet soha nem érhetek úgy hozzá. Lehet pánikba esne, mert eszébe jutna az a borzalom, amit azok az állatok tettek vele. Ökölbe szorult a kezem, nagyon megfizet, amiért bántotta azt az édes kis nyuszkót.
Vajon ő mit gondol? Vajon mit szólna, ha mondjuk... megérinteném. Vagy ha kényeztetném. Elfogadná az érintésem, vagy elzavarna? Ő kívánni fog ennyire engem valaha?
Folyton kattogott az agyam, nem akart kikapcsolni, hogy el tudjak aludni.
Nagy nehezen elaludtam, de elég rosszul telt az éjszaka, többször is felébredtem.

<Kyung>
Hosszú volt a nap, eseményekkel, érzelmekkel teli. Furcsa mód későn jött meg az álom a szememre. Kicsit féltem is elaludni. Rettegtem a kínzó képektől, az emlékektől, amik gyötörnek.
Talán úgy tűnt ezúttal megúszom a rémképeket. Ám hajnalban mégis egy borzasztó környékre sodort az elmém álmomban. Megint minden fájdalmat átéltem és szinte ismét éreztem az erőszakos érintéseket.
Hangosan lihegve, leizzadva és sírva riadtam fel. Csak ültem az ágyamban a sötétben és magam elé meredve folytak a könnyeim.
- Mikor lesz már vége?- suttogtam a sötétségbe.
Hajnal volt, kb 4-5  óra. Már nem tudtam visszaaludni de nem is volt értelme. Csak forgolódva vártam a reggelt.