XXIV. Fejezet (+18) BEFEJEZŐ RÉSZ {Let's get Naughty!}

<Kyung>
Mélyen aludtam. Észre sem vettem, hogy mennyire hamar reggel lett. Kettőt szusszantam és már a reggeli napfény bökte ki a szemem.
- Jó reggelt, mackóm.- simogattam, puszilgattam szerelmemet.

<Zico>
Reggel puha kezek érintésére ébredtem, majd lepkefinom puszikkal borított be az én egyetlen, imádott párom.
- Jó reggelt, nyuszika...- motyogtam még kótyagosan. Az órára pillantottam, még pont időben vagyunk, egy kis lustizás is belefér. - Hogy aludtál, Bubuka? Nem fáj a popód?
Kezem az említett testrészre simítottam gyengéden. Jól megdolgoztam az este, csoda lenne, ha nem érezné.

<Kyung>
- Aludtam, mint a tej.- mosolyogtam rá.- Az meg...- vontam vállat.- Nem vészes.- csókoltam meg a nyakát majd végig a mellkasát.
- És Te hogy vagy? Hogy aludtál?

<Zico>
- Mesésen. Olyan könnyűnek érzem magam most, hogy távozott belőlem a felgyülemlett feszültség. - cirógattam testét.
Imádtam simogatni puha bőrét. Izmai finoman rajzolódtak ki ujjaim alatt. Feneke formás volt, pont a kezemre állt. Gyengéden  masszíroztam a kerek félgömböket. A másik kezemet a fejem alá helyeztem.

<Kyung>
- Ennek örülök, kicsim.- adtam egy puszit az orrára. Legszívesebben megcsókoltam volna. De nem mertem. De ahj... Ha eddig nem lett baja... Még egy kis icike-picike csókocska nem fog ártani...
Mosolyogva hajoltam puha párnáira. Először meglepődött, majd hamar észbe kapott és visszacsókolt.
Forró keze közben fenekemet masszírozta.
- Szeretlek.- susogtam ajkaira.

<Zico>
Meglepett, hogy rám cuppant, de kaptam az alkalmon.
- Én is szeretlek. - viszonoztam halkan vallomását majd újra összeérintettem ajkainkat. Mivel nem ellenkezett, a nyelvem átcsúsztattam a szájába, majd az övét simogattam gyengéden. Megadóan sóhajtott, amikor kezemmel lejjebb haladtam, ujjaimmal heréit érintettem. Közelebb bújt, egyik lábát feljebb húzta, helyet adva kezemnek. A másikkal hátát, nyakát simogattam. Ráérősen csókolgattuk egymást, mégis pár perc elteltével mindkettőnkre hatással volt a kis akciónk.

<Kyung>
Hangosan lihegve bújtam a mellkasába.
- Hm... Ah...- nyöszörögtem.- Jiho...- finoman fogtam merevedésére és lágyan simogattam közben ajkait vagy mellkasát csókolgattam.
- Kívánlak.- bújtam hozzá alfelemmel még jobban. Szégyenlősen hajtottam le a fejem.
Nem hagyta abba a simogatásomat, sőt bejáratom körül masszírozott néha előrébb is eltévedt a keze.
- Szeretnéd?- néztem rá nagy szemekkel.
Felhúzott lábammal átkaroltam derekát így csípőnk teljesen összeért. Mindkettőnk merevedését összesimítottam, egymásnak dörgöltem.

<Zico>
Bólintottam, majd mikor felém mászott, és összedörgölte tagjainkat, elégedetten mordultam fel.
Felült az ölemben, én pedig követtem, hogy ajkait az enyémek közé vehessem. Mindketten hangosan lihegtünk, fél kézzel kitapogattam az este félredobott síkosítós tubust. Bekentem két ujjam, majd az egyiket finoman feltoltam neki.
Mikor elég laza volt, csatoltam a másodikat is, és ajkaim átvándoroltak a nyakára.
- Imádlak. - suttogtam rekedt hangon, majd elővettem az óvszeres dobozt és kihalásztam egyet. Felgörgettem, visszafeküdtem az ágyra, ő pedig lassan rám ült. Csípőjébe kapaszkodtam, majd mikor teljesen benne voltam, kezeim combjait simogatták.

<Kyung>
Hangosan szuszogtam felette. Az előkészítésen hamar túlestünk. De talán egyikőnk sem bánja, nem biztos, hogy bírtuk volna a hosszú játszadozást.
Először nem mozdultam meg felette. Csak élveztem, hogy forró, lüktető hosszával kitölt.
- Ah... Jihoh...- hajoltam le a füléhez.- Minden egyes alkalommal egyre jobban megkívánlak... Képtelen vagyok betelni veled... Imádlak...- majd mondandóm után megcsókoltam. Eközben lassan mozdítottam meg a csípőmet. Lomhán csúsztam feljebb tagján majd ugyan így ültem vissza rá.
Nem akartan elsietni. Minek? Élvezni akartam.
Kezemmel mellkasán támaszkodtam, halkan nyöszörögve élvezkedtem felette.
A lassú tempó ellenére keményen döfködött alulról.
- Gyertek srácok, kész a reggeli. Kyung vedd be a gyó... Na baszd meg!- nyitott be az ajtón Jaehyo majd azzal a lendülettel csukta is vissza.
Megijedtem és egy pillanatra megálltam.
- Meglátott.- suttogtam Jiho-nak.

<Zico>
Lassan szeretkeztünk, élvezettel néztem, ahogy kiéli a vágyait felettem. Erősen nyomúltam belé, mélyre hatoltam, próbáltam rátalálni a megfelelő szögre, amivel a prosztatáját izgathatom.
Mikor Jaehyo ránk nyitott, megrémült, és megfagyott felettem.
- Shh shh shh... semmi baj, kicsim. - ültem fel, majd magamhoz ölelve csókolgattam. - Látott már ilyet, túléli. Te pedig ne aggódj, amit csinálunk az természetes két ember között, akik szeretik egymást. A tested pedig gyönyörű, nem kell szégyellned.
Hátát cirógattam, de ő bizonytalanul nézte az ajtót. Nem tudott visszahangolódni.
Feneke alá nyúltam, és óvatosan felálltam.
- Kapaszkodj. - kuncogtam. - Bezárjuk az ajtót.
A karjaimban tartva sétáltam az ajtóhoz, majd a hátát nekidöntöttem, és elfordítottam a kulcsot a zárban.
- Most már nem zavarhatnak minket. - suttogtam, majd a szemeibe nézve kezdtem el mozogni benne.

<Kyung>
Zavarba jöttem Jaehyo "közbelépésétől". Tudom, hogy látott és csinált is már ilyet, meg minden... De akkor is. Kicsit lesokkolt. Viszont Jiho hamar el tudta terelni a figyelmemet erről.
Erős karjaiba vett és az ajtóhoz cipelt. Talán egy kicsivel nyugodtabb voltam, hogy már zárva volt az ajtó.
Hátamat a hideg falapnak döntötte majd lassan mozogni kezdett. Hátam minden lökéssel finoman az ajtónak csapódott, kisebb nyögéseket kiváltva belőlem.
Lábaimmal körbezártam derekát, kezemmel nyakát kulcsoltam át.
Azonnal olyan szögben mozdult meg bennem, hogy elérte a legérzékenyebb pontomat. Ha nem tart meg, összeesek.
Ajkait szaggattam, szinte a szájába nyögtem.
- Ah... Hm... Jihoh... Ah!- karmoltam a vállait.- Mégh! Ah! Keményenh! Jihoh!- kérleltem majd ezt teljesítve egyre gyorsabban hajtott minket a gyönyör felé. Attól féltem, kidől az ajtó és akkor az egész csapat az első sorból nézheti, ahogy szeretkezünk.
Egyik kezemmel kapaszkodót kerestem de jobb híján csak a kilincset találtam meg.
Erősen markoltam a hideg fémet és testünk mozgásával együtt az is mozgott.
- Hm! Ah!- nyögtem kéjesen. Testünk szorosan tapadt egymáshoz, minden rezdülését éreztük a másiknak.
Gyomromban megjelent az ismerős, édes görcs. Alfelem is gyakrabban rándult össze körülötte. Szinte már sírtam a nevét.
- Ihgehn! Jiho!!

<Zico>
Keményen döngettem teljesen felkenve az ajtóra. A póznak hála tökéletesen tudtam belülről izgatni érzékeny pontját.
Ahogy könyörgött a folytatásért, tejesen elszállt az agyam. Ilyen vad szexben már régen volt részünk. Már alig éreztem a lábaimat, ahogy kettőnket tartottam, de nem érdekelt. Testünk hangosan csattant egymásnak minden egyes lökéssel.
Hangosan lihegtem, majd átment nyögésekbe, ahogy közeledtem az orgazmushoz.
- Oh egek, mindjárt! Ihgen! Ihgen!
Szájába haraptam, amikor átlendültem az élvezet határán. Fogaink hangosan koccantak egymásnak. Kicsit talán túl erősen haraptam meg, mert mikor teste ívbe feszült, az alsó ajka vörösen izzott.
Szemei sarkából könnyek csordultak ki, élvezete a hasamra spriccolt.
A földre rogytam, a karjaimban tartva.
- Bocsáss meg, amiért kiharaptam a szád. - lihegtem hangosan, majd állánál fogva vizsgáltam ajkát.

<Kyung>
- Mmm...- motyogtam és megráztam a fejem, jelezve, hogy semmiség. Remegve ültem az ölében. Még nem teljesen sikerült feldolgoznom az átélteket.
Magamhoz öleltem és nyakába szuszogtam.
- Köszönöm... Szerelmem...- pihegtem kezei közt.

<Zico>
- Én köszönöm, baby. - csókoltam meg. - Ezek a vad alkalmak teljesen felpezsdítik a vérem meg a hormonjaimat. - vigyorogtam rá.
Valóban jól estek ezek a kis vad kalandok. Félreértés ne essék, szerettem a romantikus, érzelmes szeretkezéseket, de néha olyan jó kefélni egy vadat vele. Jó, hogy partner az ilyen kis vadulásokban.

<Kyung>
Lassan felkeltem öléből, kicsit meg is szédültem, majd felsegítettem és hassal visszazuhantam az ágyba.
- Nyahj... Nem akarok kimenniii...- hisztiztem. Bár megbeszéltük a dolgot de féltem, hogy valami kis balhé lesz... Azért reménykedtem benne, hogy Jaehyo intelligens ember és nem csinál nagy ügyet belőle.
Meg ma még piknikezni is akartunk. Elfordítottam a fejem, hogy kinézzek. Egész jónak ígérkezik az idő. Ez vigasztal.

<Zico>
- Nyugi, nem lesz baj. Mióta jóban vagytok, nem is szemétkedett. - kapaszkodtam fel, mert a lábaim eléggé nehezen mozdultak. Elővettem egy-egy törölközőt, és az egyiket a derekamra kötöttem.
- Gyere...- csókoltam végig gerincét. - Zuhanyozzunk le, aztán beveszed a bogyókat, reggelizünk, és elkészülünk. Tudok egy gyönyörű helyet, csak innen egy kicsit messze van. De csendes, nem fogunk lebukni.
Felhúztam, majd miután rákötöttem a törölközőt, a fürdőbe indultunk.
- Bocsánaaat! - hallottuk meg Jaehyo hangját, amikor kiértünk a folyosóra. A konyha felől jött a hang.
- Nincs baj. De legközelebb kopogj! - szóltam vissza, majd behúztam a mosdóba páromat, és behalásztam mindkettőnkről a törölközőt.
Beálltunk a zuhany alá, és egymást simogatva frissültünk fel. Közben nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg egyszer-egyszer.
- Szeretlek. - búgtam a fülébe, majd elzártam a csapot.
Miután megszárítkozunk, ráadtam a köntösét, gyorsan magamra kaptam a sajátom, és visszatereltem a szobába.
- Valószínűleg olyan pedo maci fejjel fognak majd nézni, ne is foglalkozz velük. Kis perverz malackák mind egytől-egyig. - kutakodtam a szekrényben.

<Kyung>
- Nyahj... De nem akarom, hogy úgy nézzenek...- sóhajtoztam az ágyon fekve.- Nekem is veszel elő valamit?- kérdeztem, mire bólintott és előszedett egy tiszta alsót, egy farmert és egy pólót.
- Deee... Ha úgy vesszük, most kvittek vagyunk. Mi is megkukkoltuk Őket...- emlékeztem vissza a hotelban történtekre.
Miután felöltöztünk adtam Jiho-nak egy jó nagy puszit az ajkaira majd kimentünk reggelizni.
- Jó reggelt.- motyogtam a konyhába érve.
- Hm... Nektek biztos, jó...- vigyorgott perverzen Minhyuk.
- Ahj...- sóhajtottam.
- Sajnálom, ne haragudjatok, bocsánat, nem akartam, tényleg bocsi csak...- mentegetőzött Jaehyo.
- Nyugalom, kincsem. Biztos nem haltak bele, igaz?- nézett rám Yookwon. Válaszul egy aprót bólintottam és leültem a helyemre. Nem igazán akartam erről beszélni.
- De miért? Mi történt?- kíváncsiskodott a Maknae.
- Jaehyo rányitott erre a két hős szerelmesre, miközben reggel aktívan ébredeztek...- vigyorgott Minhyuk.
- Ha-ha... Vicces vagy mondhatom...- motyogtam. Jihoonnie teljesen elpirult és inkább nem feszegette a dolgot, hálás voltam érte. Leesett neki a célzás.

<Zico>
- Ugyan, gyerekek. Ti is csináltok ilyesmit, csak mi nem nyitunk rátok. - vagyis de, de ezt nekik nem kell tudni.
- Jó, nem is azért mondtam... - kacsintott Hyukkie.
Ezek után nem esett szó a kis akciónkról, de a többieken láttam, hogy visszafogják a vigyorukat, Kyung pedig pirulva ette a reggeliét. Engem annyira nem hatott meg, mivel nem rosszindulatúan vigyorognak, egyszerűen csak perverzek. Ha akarnék, épp lenne mivel visszavágjak. De minek balhézni?
Reggeli után vállaltam, hogy elpakolok, mert eddig mindent a többiek csináltak. Addig párom elment bevenni a bogyóit. Mikor összeszedtem a konyhát, a szobánkba indultam.
- Arra gondoltam, hogy odafelé beugrunk kajáért a boltba. Ahova megyünk, odáig  kell egy jó óra. De megéri, mesés hely. - öleltem magamhoz szerelmemet.

<Kyung>
- Rendben szerelmem.- pusziltam meg az arcát.
Gyorsan összepakoltam egy kisebb túlélőcsomagot. Akárhova megyek, mármint olyan helyre ami nem a közelben van, mindig viszek magammal egy ilyen kis csomagocskát. Ki tudja ki mikor sérül le, vagy mit hogyan kell elvágni, megvarrni és a többi. Biztonságot ad. Nem mintha az én mackóm mellett bármi bajom esne. De fő a biztonság.
- Mehetünk.- karoltam Jiho-ba miután ezzel megvoltam.

<Zico>
Csak lestem, hogy Kyung mindenre gondol. Persze nem árt, csak... nekem nem jutnának eszembe. Mindegy is.
- Na induljunk akkor. Élvezzük ki az utolsó szabinapunkat.
Megkerestem a srácokat. Jihoon és Taeil épp a frissen száradt ruhákat hajtogatták. Minyhyuk-ék szobájából a porszívóhang szűrődött ki, gondolom együttes erővel kitakarítják a kis kéjbarlangjukat.
Halkan kopogtam Taeil szobájának az ajtaján, bár nyitva volt, de elmélyülten hallgatta Jihoon lelkes magyarázatát az egyik anime-ről, amit meg szeretne nézni.
- Bocsi srácok, csak mi... elmegyünk randizni. Estére jövünk.
- De Kyung-nak ki szabad menni? - nézett kicsit aggódóan.
- Nem bacis helyre viszem. Ott frissebb a levegő, mint bárhol máshol. Jól fog neki esni ennyi nap bezártság után. - mosolyogtam. - De köszönöm, hogy aggódtok.
Levittem Kyung batyuját a csomagtartóba, addig ő bepattant a kocsiba. Én is beszálltam, majd elindultam a meglepi hely felé.
- Imádni fogod, gyönyörű hely.

<Kyung>
Hálásan mosolyogtam Zico-ra.
Már és órája kocsikázhattunk de én kitartóan figyeltem az utat. Hamar kiértünk a városból miután egy boltocskát is meglátogatunk majd az országúton haladtunk sokáig. Később kisebb földutakra fordultunk le, dimbes-dombos kanyargós utakon végig. Nem sokkal később pedig már egy sűrű erdő mélyén találtuk magunkat. Nem sokat járhatnak erre kocsival, maximum az erdész és a vadász. De valóban gyönyörű volt a hely. Még tíz perc után egy kis tisztásra lyukadtunk ki.
Jiho leállította a motort és csak nézett ki maga elé.
- E-ez... Tényleg csodaszép.- ámultam a kis nyugodt, zöld területen.- Köszönöm.- pusziltam meg.

<Zico>
- Örülök, hogy tetszik. Egyszer voltam itt a szüleimmel sátorozni. Imádtam itt lenni. Reméltem, hogy neked is bejön majd. - csókot nyomtam a szájára, majd kiszálltam, és kivettem a cuccainkat. A pokrócot leterítettem, majd lerúgtam a szélénél a cipőm, és lehuppantam törökülésbe.
Kyung bámészkodott egy ideig mosolyogva, majd leült mellém.
- Mi lehetne ennél romantikusabb? Nem kell tartanunk semmitől és senkitől, csak jól érezzük magunkat.
Hátradőltem, ő pedig a mellkasomra helyezte a fejét. Fürtjeit cirógattam, ő pedig úgy ölelt, mint egy plüssmacit.
- Boldog vagy mellettem? A sok rossz ellenére? Mert én az vagyok veled. Nálad jobb párt nem választhattam volna.

<Kyung>
Imádom a természetet. Sajnos mostanában nem sok időm jut arra, hogy kimozduljak de kiskoromban ha kellett ha nem mindig kint lógtunk.
Mosolyogva hallgattam a csicsergő madarakat, a szép lepkéket figyeltem, mélyet szippantottam a friss levegőből.
Lefeküdtem Jiho mellé, jobban mondva félig rá.
Meglepett a kérdése.
- Soha sem voltam boldogabb.- mondtam ki határozottan. Ez így is van.- Miből veszed, hogy nem vagyok az? És milyen rossz? Az élet mindenhogyan nehéz. De ketten valamivel könnyebb.- néztem fel rá és ajkait lágyan megcsókoltam.- Jiho... Én imádlak téged. Minden hülyeségedet, a komolyságodat, a szerelmes pillanataidat. Mindenedet. Csak hálás tudok lenni, hogy engem választottál és úgy vigyázol rám, mint egy kincsre.- simogattam pocakját a monológom közben. Hallottam, hogy szíve egyre hevesebben dobog, kicsit elmosolyodtam.
- Én nem tudom mit mondhatnék... Csak arra kérlek, soha ne hagyj el, bízz bennem, ne kételkedj magadban és szeress. Menni fog?- kuncogtam.- Én igyekezni fogok.- néztem rá. Nyilván amit tőle is "elvárok", azt magammal szemben is felállítottam és meg akarom adni neki ezeket vagy ha lehet, többet.

<Zico>
- Persze, hogy menni fog, csak... volt egy-két húzásom, ami tudom, hogy megviselt. Csináltam butaságokat. De próbálom jóvá tenni. Soha többé nem kételkedem benned, főleg, hogy nem adtál rá eddig sem okot, csak én képzeltem be. És igyekszem majd mindig óvni és szeretni téged. Hisz te vagy az én legnagyobb kincsem. Egy angyal vagy, az én őrangyalom, akit meg sem érdemlek. A kötelék, ami közöttünk van... soha nem hagyom, elszakadjon. Szeretlek! - simogattam meg arcát, majd a pokrócra döntöttem, és csókolni kezdtem. Bele akartam foglalni minden érzésem.
- Olyan érzéseket váltasz ki belőlem, amiknek a létezéséről nem is tudtam. Szinte úszkálok a boldogságban. - cuppantam ismét rá.
Korábban cikinek éreztem ilyesmiket mondani. Nyálas, elcsépelt... de már nem zavar, büszkén vállalom az iránta táplált érzelmeimet.

<Kyung>
- Én is szeretlek kincsem.- suttogtam majd lágyan visszacsókoltam.
Megérintettek a szavai. Még soha senkit nem szerettem ennyire, és azt hiszem engem sem szerettek ennyire.
- Boldog vagyok.- simogattam oldalát és rámosolyogtam majd akait becézgető csókokkal leptem el.- Köszönöm... Neked... Szerelmem.

<Zico>
Annyira jó volt összebújva romantikázni vele. A szívem hevesen dobogott a boldogságtól.
Ahogy mellkasát simogattam, kitapintottam a szárnyacska medált a felsője alatt.
Elmosolyodtam, majd felmutattam a gyűrűt, amit tőle kaptam.
Percekig csak néztük egymást. Teljesen elmerültem a hatalmas íriszekben, szemeimmel végigsimítottam arcát, orrát, ajkait.
- Gondoltad volna pár évvel ezelőtt, hogy ma itt fekszünk majd együtt, mint egy pár? Mert én nem. Mindaddig, amik akkor nap meg nem öleltél a fellépés előtt, hogy megnyugtass, hogy minden rendben lesz, én pedig beleszerettem a mosolyodba, az illatodba, mindenedbe, meg sem fordult a fejemben, hogy a kedvesem leszel.

<Kyung>
- Őszintén? Nekem sem sokszor fordult meg ez a kobakomban. Sőt. Amit tettem, addig mindig barátságból és szeretetből tettem. Talán, mikor visszatértünk a sok szenvedés után. Akkor egyszer az egyik fellépésünkön... Azt hiszem Showcase lehetett. Kicsit elérzékenyültem. És Te megvigasztaltál. Akkor éreztem az ölelésedben először valami különlegeset. Valamivel többet, mint barátság. Aztán egy ideig nem foglalkoztam vele. És emlékszel, mikor bevallottad? És én olyan gyerek módjára elrohantam. Azért rohantam el... Mert megijedtem. Magamtól. Én is ugyan azt éreztem de nem mertem még kimondani. De azt hiszem jól döntöttem azzal az SMS-sel...- kuncogtam.- Semmit sem bánok, hogy így alakult.- húztam le magamhoz egy csókra.- Ragozhatjuk ezt még... De a lényeg egy. Úgy látszik a sors egymásnak szánt minket és azon kevesek közé tartozunk, akik megtalálták a párjukat.- simogattam az arcát.- Szeretlek.- Ennél több, kifejezőbb szó nincsen rá. Lehet, hogy közhelyes és elcsépelt. De számomra van a szó mögött tartalom.
Nekem ott van benne Jiho mosolya, a poénjai, édes csókjai, gyengéd érintései, lágy hangja, a közös élvezet, a tisztelet, az együtt elszenvedett fájdalmak, a legyőzött akadályok. Mi magunk. Mi ketten. A kettőnk egésze.

<Zico>
Mosolyogva hallgattam, hogy ő hogy lett szerelmes. Emlékszem arra a napra. Igyekeztem minden szeretetemet kifejezni abban az ölelésben, hogy tudja azt, hogy én mindig vele leszek.
Az pedig, ahogy összejöttünk? Tipikusan tükrözi furcsa személyiségünket. Ennek ellenére egy dologban biztosak voltunk, hogy együtt akarjuk folytatni az életünket. Egymást támogatva, egymás kezét fogva.
- Én is szeretlek, angyalom. - pusziltam meg, majd fejemet a szívéhez fektettem, úgy hallgattam a dobogását, ami számomra mindig a világ legszebb dallama lesz.

~The End~

Kedves olvasók! 
Remélem, hogy legalább fele annyira élveztétek olvasni ezt a szerepezést, mint amennyire én élveztem megírni. 
Életem első szerepezése volt, teljesen tapasztalatlanul indultam neki, de ahhoz képest nekem nagyon a szívemhez nőtt, és mindig az egyik legkedvesebb munkám lesz. Zico-t megformálni nem volt könnyű, mert egy nagyon sokoldalú személyiség. Meg kellett formálnom egy barátot a többieknek, egy előadót a közönségnek, és egy szerető párt Kyung-nak. Mindemellett pedig egy férfit, aki egy nagyon komoly betegséggel küzd, és le kell győznie. Végeredményben viszont  azt hiszem, hogy sikerült hiteles karaktert alkotnom. 
Köszönöm az én kis dongsaeng-emnek, aki segített és támogatott. Sok hullámvölgy volt, mert közben mindketten iskolába jártunk, voltak nehéz pillanatok, de úgy érzem, hogy mindennek ellenére maximálisan egymásra tudtunk hangolódni, és kiismertük teljesen egymás stílusát. 
Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, minden egyes véleményért hálás vagyok, és remélem, hogy a jövőben is velünk maradtok, és elolvassátok a másik munkánkat is.
Snaky

Drága Olvasóink!
Én is bízom benne, hogy aki elkezdte ezt a fanfictiont olvasni, nem sokat csalódott bennünk és a szívébe fogja zárni a történetünket. Én is nagyon szerettem ezt írni, büszke vagyok erre az írásunkra. Nagyon közel áll hozzám.
Huh annyi mindent szerettem volna így a végére írni... és most nem jut eszembe semmi... :-( XD ^^"
Első sorban elnézést szeretnék kérni, hogy az elején nem rendszeresen hoztam a részeket, ez teljes mértékben az én hibám! (A jövőben ügyelni fogok erre!)
Talán a legnagyobb köszönettel Unnie-nak tartozom, hogy elvállalta velem ezt a szerepet (és azzal együtt a sok nyomiságomat. Elég sokáig elviselte, na. Ez az igazság... XD ). Attól függetlenül, hogy Neki ez volt az első ilyen írása, nagyon jól csinálta, én is sokat tanultam tőle.
Számomra sem volt egyszerű elsőre Kyung-ot alakítani. Igyekeztem figyelembe venni az igazi jellemét, hogy azért Ő mégis férfi... Na de hát rá kellett jönnöm, hogy Ő a való életben is ilyen cukorbogyó. :3 (Oké a fanolást megtartom magamnak.. XD ^^" ) Szóval... nagyon sokszor féltem attól, hogy talán túlságosan is lányosra alakítottam (még egy ukéhoz képest is). Viszont elég gyakran azonosultam vele a történet folyamán. (Talán ezért érzem így.) De a vélemények szerint mégsem lett olyan rossz. Szóval ennek nagyon örülök. ^^
Köszönöm Nektek, Olvasóink, hogy figyelemmel kísértétek végig a munkánkat és volt, mikor véleménnyel is megszántatok minket. Ez tényleg nagyon jól esett nekünk. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem csak a saját szórakozásunkat elégítette ki ez a fici, hanem Nektek is tetszett. És ez nagyon jól esik. De komolyan!
Remélem, a következő írásunkat is hasonló érdeklődéssel és szeretettel várjátok már.
Kicsi Dongsaeng