XV. Fejezet (+18)

<Zico>
Miután ettünk, a desszertre tértünk rá. A számba tette az epret, én pedig kezemmel megfogtam az övét, és a rákerülő csokit lenyaltam ujjairól, mire nyelt egyet.
Én is fogtam egy epret, majd miután bevontam csokoládéval, a szájába helyeztem, és ahogy bekapta, ajkai csokoládésak lettek. Odahajoltam, nyelvemmel körbejártam száját, hogy eltüntessem az odakerült masszát.
Egészen belemerültünk egymás etetésébe. Rám eléggé izgatóan hatott a művelet, a csoki és az eper íze a számban, Kyung közelsége, és éreztem, hogy felizgat ez a kis játszadozás, de türelmesen vártam. Elvégre a terápia megtanított várni.
Láttam, hogy neki sem közömbös a helyzet, tetszik neki a kacérkodás.
Mikor elfogyott az édesség, visszatettük a tálkákat a tárcára, majd Kyung felállt, és elvitte az asztalra. Mikor visszaért, belemászott az ölembe, szembe velem, és számra tapadt, én pedig feneke alá nyúlva húztam közelebb.

<Kyung>
Halkan sóhajtottam a csókba. Egészen beindított a kialakult helyzet. Kibontottam a köntöse kötőjét majd benyúltam alá és mellkasát simogattam. Eközben hevesen faltuk egymás ajkait. Érezni lehetett a csokoládé és eper édeskés ízét a csókban. Arcát és nyakát csókoltam éhesen. Kezeimmel finoman lecsúsztattam válláról a puha anyagú köntöst és ott folytattam tovább. Enyhe erővel nyomtam le mellkasát, hogy dőljön hátra.
Miután hátradöntött, magamra húztam,  kibontottam a törölközőt a derekán, és eldobtam valamerre. Simogatni, kezdtem mellkasát, derekát, majd ajkaimmal áttértem nyakára. Finoman ráharaptam, mire felnyögött. Hajába túrtam, úgy húztam közelebb, közben másik kezemmel ágyékát kezdtem cirógatni, mire felsóhajtott és hevesen tapadt a számra. Hirtelen rámarkoltam, majd masszírozni kezdtem.
- Hm...!- nyögtem fel hangosan erős érintésére.
Ajkait nyúztam, nyakát és mellkasát harapdáltam. Pillanatok alatt megkeményedtem a keze között. Fenekemnél éreztem, hogy Ő is hasonló képen áll...
- Ahh... Zicoh...- nyögtem kéjesen a fülébe majd ráharaptam.

<Zico>
Kéjes hangja még jobban beindított. Mindketten nagyon fel voltunk már izgulva, majd egy idő után csípőjét mozgatni kezdte jelezve, hogy gyorsítsak a tempón.
Nem engedtem, hogy elélvezzen, mire fájdalmasan nyögött fel.
- Azt akarom, hogy akkor menj el, mikor benned vagyok. - fordítottam meg magunkat, majd ledobtam a köntöst az ágy mellé.

<Kyung>
- Go-gonoszh...- nyögtem neki. Farkam fájdalmasan lüktetett kezében.
- Jihooo...- nyögtem a nevét majd a vállába karmoltam.
Elengedte tagomat majd síkosító nélkül, ujjaival készített fel. Nem szórakozott, egyből kettőt tolt fel, mire alfelem teljesen összerándult.
- Aauuhhh...!- mélyesztettem körmeimet ismét a vállába.

<Zico>
Fájdalmas nyögése magamhoz térített.
- Bocsánat! - húztam ki ujjaimat. - Állj négykézlábra. - kértem, mire kicsit meglepődött, de azért megtette.
Bejáratát masszíroztam ujjammal, közben félgömbjeit csókolgattam. Bepucsított, ez már jobban tetszett neki, mint az előbbi akcióm.
Ujjamat felváltottam nyelvemmel, mire kéjesen felnyögött.
Kezemmel áttértem heréire, ő pedig egyre hangosabban lihegett.
Benyálaztam egyik ujjam, majd lassan felcsúsztattam neki. Elég jól tűrte, ezért pár perc elteltével még egy ujjamat csatoltam.

<Kyung>
Miután pózt és módszert váltottunk, jobban esett minden mozdulata. Forró és síkos nyelve fürgén csúszott bennem. Később ujjaival folytatta a készülődést. Annyira izgatóan csinálta. Nem tudtam visszafogni a nyögéseimet. Fenekemet egyre jobban kitoltam, ujjaira mozogtam.
- Hm... Jihoh... Gyereh... Kérlekh... Ah...- haraptam alsó ajkamba. Lassan kihúzta ujjait, a fenekemre adott néhány puszit, majd megéreztem forró férfiasságát. Halkan felnyögtem. Popsimat türelmetlenül dörgöltem hozzá, éreztem, hogy megrándul. Bejáratomhoz igazította magát majd fokozatosan, lassan merült el bennem. Nem volt annyira kellemes. Kezemmel a párnákat markoltam és hangosan lihegtem. Egyik kezemmel végigsimítottam a hasamon majd farkamat kezdtem masszírozni. Hirtelen egy forró tenyeret éreztem az enyém köré simulni.

<Zico>
Mikor láttam, hogy magát kényezteti, hogy elterelje a figyelmét, megfogtam a kezét, majd ujjait lefejtettem magáról, és kényeztetni kezdtem. Előredőltem, egyik kezemmel az ágytámlába kapaszkodtam.
- Ahh...- nyögtem nyakába. - Olyan csodálatos vagy, szerelmem. Forró és szűk. Imádok benned mozogni, annyira érzéki a tested. - lihegtem egyre hangosabban. - Szeretném, ha a kezemre élveznél. - búgtam ingerlően, mire teste remegni kezdett alattam. - Ez az Kyung! Élvezz a markomba! Gyerünk cicus! - doromboltam kitartóan fülébe.

<Kyung>
- Ngh... Ah... Hh... Hm... Zi-zicoh... Ah... Éhn.. Ah!- nyögtem egyre hangosabban.
Erősen mozgott bennem, közben olyan mocskosságokat suttogott a fülembe a mély hangján, hogy képtelen voltam sokáig tartani magam.
Fejemet hátrahajtottam, hátamat mellkasának döntöttem és hangosan lihegve élvezkedtem.
Egyre gyorsabban és mélyebben lökte magát belém.
- Zicoh... Ah!- kezdtem összeszűkülni.- Mégh... Hh... Hm... Éhn elh... Ahhh!!- testem megremegett majd megfeszült és hangos nyögés kíséretében elélveztem. Minden magom a tenyerébe ömlött. Nem hagyta abba a mozgást egy pillanatra sem.

<Zico>
Addig izgattam,, amíg el nem sült a kezemben.
Folytattam a mozgást, és ahogy fokozódott a feszültség, éreztem, hogy meg kell kapaszkodnom. Derekára markoltam, és hangosan, elnyújtottan  nyögtem fel, miközben magom távozott a testemből. Pár pillanatig minden olyan tompa volt.
Elleptem spermámmal belülről, majd mikor lassan kihúztam tagom, ondóm kifolyt belőle. Sarkamra ültem, úgy próbáltam levegőhöz jutni, miközben ő még mindig ugyanúgy térdelt.
Hirtelen ötlettől vezérelve fenekéhez hajoltam és a kifolyt magot lenyaltam róla, mire nyögött egyet.

<Kyung>
- Neh!- akartam elhúzódni de nem engedte. Négykézláb lihegtem alatta, miközben Ő a fenekem nyalogatta.
- Zico... Kérlek.- nem csak azért akartam elhúzódni tőle, mert ez finoman szólva is undorító, hanem, mert ha tovább folytatja, akkor esélyes, hogy beindulok megint...

<Zico>
Hallottam a vegyes érzelmeket a hangjában. Menekülni akart, de azért teste meg-meghullámzott, és ez elárulta.
Füléhez hajoltam, ujjaimmal megkerestem mellbimbóit, és izgatni kezdtem.
- Miért menekülsz, ha mocskos módon felizgat, amit teszek? - suttogtam rekedten. - Élvezed, pedig tudod, hogy gusztustalan. A tested elárul. - csókolgatta vállát. - Engedd el magad. Ne gondolkodj, csak érezz. Imádom minden porcikádat, és ebbe...- nyúltam le fenekéhez. - Ez a szűk nyílás is beletartozik, amivel földöntúli élvezetet tudsz nekem nyújtani. Elfogadom, ha távol állnak tőled az extrém helyzetek. És azt is, ha nem akarsz felül lenni. Te pedig fogadd el cserébe, hogy imádom a tested.
Nyakába csókoltam, majd felálltam, hogy igyak egy kis vizet, mert a nagy akciózásban kiszáradt a torkom. Egyenesen a palackot húztam meg, majd mikor pótoltam a vízhiányt, megborzoltam a hajam.

<Kyung>
- Te! Te!- mutogattam felé. Miután otthagyott az ágyban, testem összerogyott. Erőt vettem magamon és megfordultam a hátamra, úgy néztem.
- Te! Direkt csinálod ezt velem?! Hm?! Te aljas gazember! Te alávaló csirkefogó!- puffogtam persze csak viccből. De azért magamra húztam a takarót, hogy eltakarhassam vele ismét félig merev tagomat.
Olyan zavarbeejtő dolgokat mondott... De egyszerűen képtelen vagyok ellenállni neki....

<Zico>
-Igen, direkt csinálom. Hogy teljesen belém ess, és csak engem láss, engem halj... és csak engem akarj. - másztam felé, majd le akartam húzni a takarót róla, de ő durcásan szorította a szélét. Próbált csúnyán nézni, de láttam a szemében a pajkos csillogást. Színészkedünk, színészkedünk? Gonoszan vigyorodtam el.
- Rendben, ha nem kérsz belőlem, akkor megyek. - álltam volna fel, de visszarántott, egyenesen magára.
Felnevettem, ő pedig lenyomott az ágyra, és lerúgva a takarót kerekedett felém.

<Kyung>
- Ugye tudod, hogy feleslegesen töröd magad?- kérdeztem kissé cinikusan mire kérdőn nézett rám.
- Én már elég régóta csak Téged akarlak...- suttogtam a fülébe majd erősen férfiasságára markoltam.
- Hm... Te is akarsz engem? Hm? Ah...- kacérkodva nyögdécseltem neki. Erősen kezdtem el mozgatni a csuklómat közben kéjesen nyögtem neki.
- Ah... Zico... Hm...- harapdáltam a fülét és a nyakát.
Hamar megkeményedett nem kellett sokat besegítenem.
- Ahm... Hm... Szeretnéd? Szeretnél megint bennem lenni? Meg akarsz baszni Jiho?- morogtam a fülébe. Ha már egyszer mocskosság.
Kicsit feljebb emelkedtem, a csípőjére csúsztam majd egy mozdulattal ráültem farkára és magamba vezettem. Azonnal gyorsan kezdtem mozogni nem törődve semmivel.

<Zico>
- Aaahh... olyan szexi vagy, mikor ilyen kis tüzesen viselkedsz. - élvezettel néztem akcióját.
Még mindig nem jöttem rá, hogy mi tüzeli fel ennyire, de van egy olyan érzésem, hogy azok a nyers, mocskos dolgok, amiket s fülébe suttogok.
Mivel a természete szégyellős, ezért rögtön nem engedi feltörni a vágyait. Most viszont...
- Aahh, egek! Ez az baby, mozogj! - haraptam alsó ajkamba. A póznak köszönhetően mélyen lüktettem benne, ő pedig gyors vágtával hajszolt minket az élvezetbe.
Rámarkoltam farkára, és kicsit sem finom mozdulatokkal kezdtem verni neki.
- Mmmh... gyöhnyörű vhagy, mikor rajtahm elégíhted ki maga-aaad. Hahh...- egy pillanatra sem vettem le tekintetem róla. Ahogy arca eltorzult a gyönyörtől... szívem hevesen kalapált. Milyen kár, hogy nem vettem észre már évekkel ezelőtt ezt a tüneményt. - Ez az cica! Még egy kicsit! Nagyon jó vagy, gyerünk! -  biztattam, miközben csuklóm egyre gyorsabban mozgattam.

<Kyung>
- Hm... Ah... Jihooo...- nyögtem hangosan.
Csípőmet egyre gyorsabban mozdítottam felette. Igyekeztem minél mélyebbre kerülni rajta. Forrón lüktetett bennem férfiassága. Kezével könyörtelen iramot diktált farkamon.
- Oh... Hm... Zico mégh!- haraptam a nyakára majd ajkaihoz hajoltam. Kezemmel mellkasán támaszkodtam, finoman karmolásztam a felsőtestét.
Izzadt testünk halkan csattogva csúszott egymáson.
- Éhn elmegyekh Jiho... A-ahaa-ahh!- nyögtem hosszan. Szemeimet összeszorítottam, ajkamat beharaptam. Testem megremegett felette, izmaim összeszűkültek. Minden magom a kezére és hasára fröccsent. De ezek ellenére sem hagytam abba a mozgást. Azt akartam, hogy még egyszer belém élvezzen.
- Gyerünkh Zicoh! Élvezz a fenekembe! Gyerünkh!- közben lehajoltam a hasához és a szétfröccsent ondómat kezdtem róla lenyalni, végig a szemébe nézve.

<Zico>
Izmaim megrándultak, amikor szemérmetlenül szemezve velem nyalta le saját élvezetét rólam. Megadtam magam, mire testem remegve élte át az orgazmust. Fenekébe markoltam, és tövig nyomtam magam benne. Fejem hátrafeszült, ajkaim elnyíltak, hangos nyögést kiadva magamból.
Rám rogyott, és elégedetten lihegett rajtam.
- Még hogy én hajszolom a mocskos élvezeteket. - simogattam izzadt haját. - Te is pont olyan perverz vagy,  mint én, csak elnyomod magadban, mert szégyellős vagy. De én mindenhogy imádlak.

<Kyung>
- Most lebuktam?- motyogtam a mellkasára kétségbeesetten majd felkuncogtam.
- Hadd maradjak még egy kicsit így.- kértem. Nem válaszolt csak a fejem simogatta néha a gerincemen is végigfutott az ujjaival.
- Szeretlek Jiho. És azt, hogy ilyen perverz lennék... És beindulok ilyenekre... Szóval ezt mind Te teszed velem.- szuszogtam majd egy puszit nyomtam mellkasára.- De ezzel együtt és ettől függetlenül is nagyon nagyon imádlak. Köszönöm ezt a csodás napot. Valóban olyan volt, mint egy nászút.- vigyorogtam rá, mire felnevetett.- Szeretlek.- pusziltam meg az ajkait majd lassan lemásztam róla és melléfeküdtem.
Boldog voltam. Csak vigyorgásra voltam képes. A gyomrom összeszűkült és ellepték a pillangók. Kimondhatatlanul beleszerettem Woo Jiho-ba.

<Zico>
Felé fordultam, és szorosan mellé bújtam.
- Te vagy az én gyönyörű angyalom. - pusziltam meg arcát. - Olyan jó, hogy vagy nekem. Mióta együtt vagyunk... azóta úgy érzem, hogy van lelkem, és egy jósrác oldalam. És hála neked, már a romantikában is király vagyok. - fényeztem viccelődve magam, mire felnevetett ő is.

<Kyung>
- Imádom, hogy mindig ilyen szerény vagy.- pusziltam meg az orrát vigyorogva. Szeretem a humorát. Szeretem, hogy ha kell tud komoly lenni. Imádom a mosolyát. A dús ajkait. A mély hangját. Akárki akármit mond számomra tökéletes és én nagyon szeretem.
Hű, ezeket fel kellene írnom. Kell a meglepimhez. Gyorsan kikeltem az ágyból, felkaptam a földről a törölközőmet, magam köré csavartam és a mobilom után kutattam. Azonnal megnyitottam a jegyzeteket és pötyögni kezdtem. Zico csak értetlenül bámult rám. Miután végeztem visszatettem a telefont a helyére és visszabújtam Jiho mellé.
- Ne kérdezz semmit, majd megtudod.- csókoltam meg.- Nem alszunk?

<Zico>
Csak lestem, ahogy kipattant mellőlem, és a telefonján kezdett pötyögni. Most meg kinek írogat?
Elterelte a témát, de engem bosszantott az iménti jelenet.
- Le kellene zuhanyozni. Ha lefekszel úgy, hogy nem mostad ki a popsid, nagyon fog reggel fájni a kitisztítása.
Bólintott, ezért hamar elmentünk zuhanyozni. Lemostuk magunkról a ragadós nedvet, utána  visszabújtunk az ágyba.
Szorosan összeölelkeztünk, majd puszit nyomtam a homlokára, és hátát cirógattam, amíg meg nem hallottam egyenletes szuszogását.

<Kyung>
Láttam rajta, hogy nem tetszik neki a titkolózásom. De már a dalocskánál is majdnem elrontotta a meglepit... Majd ha eljön az ideje, megtudja.
Puha karjaiban aludtam el, lágy simogatása közben. Szinte már megszokás, hogy így alszunk. Talán máshogy már nem is tudnék.

<Zico>
A puha, kényelmes ágyban mélyen aludtam, főleg, hogy egy angyal feküdt a karjaimban.
Reggel puszilgatásra keltem.
-Hmpf...- nyújtóztam egy nagyot. - Jó reggelt, szerelmem. - bazsalyogtam csukott szemmel.
Puszilgatni kezdett, mire megfordítottam magunkat, és ajkaira cuppantam. - Szeretlek! - simogattam arcát.

<Kyung>
- Jó reggelt mackóm.- vigyorogtam alatta.
- Hogy aludt az én szerelmem?- érdeklődtem teljesen kivirulva.
Egy pillanatra megszűnt a világ és csak boldog voltam és az számított, hogy Ő mellettem van.
Vele álmodtam. Hosszú-hosszú ideig voltunk együtt és boldogan éltünk. Álmomban éreztem azt a mellkasfeszítő boldogságot, amit mellette mindig érzek.
Derekát simogattam és ajkait becéző kis puszikkal leptem el. Láthatóan rá is átragadt a boldogságom.

<Zico>
-Hála neked nagyon jól. Mitől vagy ennyire boldog?
Teljesen felvillanyozott jókedve. Miután elváltak ajkaink, össze-vissza puszilgattam.
- Mi lenne, ha reggeli után pancsolnánk egyet a medencében? A többiek is biztos benne lennének egy közös fürdőzésben.

<Kyung>
- Remek ötlet.- mosolyogtam rá.- Amúgy semmi bajom. Csak itt vagy velem.- pusziltam meg majd próbáltam kimászni alóla.
- Na! Eressz!- csíptem az oldalába. Szomorúan kiengedett a karjai közül. A telefonomért nyúltam és írtam egy üzenetet Taeil hyungnak.
"Jó reggelt Hyung! :D Remélem jól éreztétek magatokat az este folyamán. Ha sikerült összeszedni egymást, arra gondoltunk, elmehetnénk fürdeni egyet. ;-) Majd írj, hogy hol tartatok!"
Amint elküldtem, továbbítottam ezt Jaehyo-nak is. Néhány perc elteltével már érkezett is a válasz.
"Szia Kyunggie. Nagyon jó volt minden. Mi benne vagyunk. Fél órát kérünk."- írta Taeil.
"Oksi."- küldtem vissza.
Jaehyo még nem írt vissza. Bíztam benne, hogy csak azért, mert alszanak a szobájukban...
Viszont akkor már elgondolkoztam, mikor miután mi reggeliztünk, azután sem kaptam tőle választ.
Talán át kellene menni hozzájuk?- motyogtam magamban, miközben öltöztem.

<Zico>
Jaehyo válasza nem érkezett meg, és láttam páromon, hogy nem tetszett.
- Reggeli után ráncba szedem őket, haaaaa… - úgy tettem, mintha nagyon elgondolkodnék. – kapok cserébe valamit.
Kérdőn nézett rám, mire kacsintottam egyet, és glóriát rajzoltam a fejem felé.
- Majd beszélgetünk róla. Szóval? Áll az alku?
Bizonytalanul, de bólintott. Kaja után felálltam, és megindultam a perverzrek szobája felé. Kopogtam, de nem jött válasz. Kopogtam újra. Ekkor Kyung is mellém érkezett. Lenyomtam a kilincset, és meglepetésemre az ajtó engedett.
A látvány, ami elénk tárult, minden szempontból eléggé érdekes volt.
- Hát, legalább tudjuk, hogy nem alszanak. – röhögtem, Kyung feje pedig piros paradicsommá változott.
A szerelmeseket ugyanis elég intim helyzetben találtuk. Kwonnie Minhyuk ölén ült, élvezettel hajtotta hátra a fejét, közben ajkai elnyíltak, csípője pedig lassúnak nem nevezhető tempóban ringott.
Jaehyo az ágyon térdelt, Hyukkie feje mellett, aki a szájával elégítette épp ki. Az ulzzang erősen tartotta a párja fejét, a másik kezével a fejtámlába kapaszkodott.
Annyira meglepett a látvány, hogy csak álltam, és néztem.  Kyung zavarában a kilincs után nyúlt, hogy becsukja helyettem az ajtót.
- Nem nézzük még egy kicsit? – kérdeztem, mintha az esti hírekről beszélnék, mire lelökte kezemet a kilincsről, halkan becsukta az ajtót, majd nyakon vágott, és elviharzott.

<Kyung>
Lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet átmennünk a többiekhez.
Nem tudom Zico mit érzett vagy gondolt de... Nekem annyi tökéletes volt, amennyit láttam, ahhoz, hogy zavarba jöjjek és elhagyjam a szobát. Sebesen rohantam vissza a szobánk felé. Igyekeztem kiverni a fejemből a látott képeket. Gondoltam, Zico ügyes fiú, majd megoldja a dolgot egyedül is, én nem kellek oda.
Az ágyamon ücsörögtem, kicsit sokkos állapotban. A telefonomat babráltam.
"Készen vagyunk. Hova menjünk?"- kaptam az üzenetet Taeil hyungtól.
"Öhm... Még maradjatok csak. Azt hiszem a hármas párosnak még kell egy kis idő... Szerintem majd a szobák előtt a folyosón találkozzunk."- írtam vissza a választ.

<Zico>
Egy ideig álltam ott, és azon gondolkoztam, hogy hogy jussak be anélkül, hogy premier plánban lássam őket. Innen mégsem üvöltözhetek befele.
Aztán beugrott a megoldás. Egyik kezemmel eltakartam a szemem, a másikkal benyitottam, és mikor beléptem egyből hátraarcot vágtam, és becsuktam az ajtót.
- YA! – kiáltottam el magam, mire néma csend lett a szobában. – Közös fürdőzésre megyünk, úgyhogy ajánlom, hogy hamar fejezzétek be, szedjétek össze magatokat , és gyertek, mert csak rátok várunk. – közben hűen méregettem a bejárati ajtót.
- Te mióta állsz ott? – kapkodta Minhyuk a levegőt.
- Szerinted? Most jöttem be, te bunkó, csak bebiztosítottam magam először, és utána kezdtem kiabálni.
Mondatom végeztével elhagytam a szobájukat, és visszamentem a mienkbe. Kyung az ágyon ült, arca még mindig lángolt, látszott rajta, hogy nem tudja, hogy eméssze meg az iménti mozit.
Leültem mellé, és vállára tettem a kezem, hogy visszahozzam a jelenbe a gondolatai közül.

<Kyung>
- Sz-szia...- integettem Jiho-nak zavartan, miután eljutott a tudatomig, hogy visszajött.
- Taeil hy-hyungék már készen vannak. Mondtam, hogy várjanak. Te is be-beszéltél velük...?- böktem a fejemmel a szomszédos szoba felé, mire válaszul bólintott.
Csak csendben ültem mellette. Nem tudtam, mit kellene mondanom. Inkább csak kussban ültem, nem akartam semmi rosszat mondani.

<Zico>
Percekig csendben volt, nem tudtam, hogy azért, mert undorodott attól, amit látott, vagy zavarba jött, mert tetszett neki.
- Mi a baj? – simítottam ujjaim a hajába, de kitartóan hallgatott.
Megöleltem, ő pedig engedte, de nem viszonozta.
- Az a baj, hogy azt mondtam, hogy nézzük még? Csak vicceltem, mert láttam, hogy mennyire belepirultál. – húzódtam el. – Ennyire visszataszító volt, vagy ennyire tetszett, hogy még mindig zavarban vagy miatta.

<Kyung>
- É-én... Nem tudom...- biggyesztettem le az ajkaimat.- Nem azzal van bajom, amit mondtál. Nem is azzal, hogy undorító lenne... V-vagyis...- hajtottam le a fejem.- Egy kicsit az... De mi is csináljuk. És... Tudom, hogy ennek ellenére jó érzés. De Ők a barátaink. És nagyon furcsa volt ezt így látni. Ne haragudj...- sóhajtottam. Nem akartam ebből ekkora ügyet csinálni, hisz megesik az ilyen, és akkor mi van... Semmi.

<Zico>
- Értem. Azért bocs, be kellett volna azonnal csuknom, csak engem is meglepett, hogy nem zárkóztak be, ha már egymást akarták élvezni.
Megveregettem a vállát, és felálltam, hogy kimenjek az erkélyre. A korlátra dőltem, és a szálloda füvesített udvarán szórakozó embereket néztem. Mivel jó idő volt, a legtöbbet a kinti medencézést választották. Főleg a gyerekek, mivel kinn voltak felállítva a csúszdák, és már játékok. Az udvar másik végén volt egy nagy akvárium alakú épület, szívében a benti medencével. Az üvegfalaknak hála átláttam rajta.
A hely maga nagyon szép, és tiszta volt, az udvart felügyelő dolgozók igyekeztek mindenkinek biztosítani a maximális kényelmet.

<Kyung>
Elfeküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Üres volt a fejem, semmilyen gondolat nem kavargott benne.
Egyszer csak elkezdett rezegni a kezemben a telefonom.
- Igen?- emeltem a fülemhez a készüléket, és monoton hangon szóltam bele.
- Szia Kyunggie.- hallottam meg az ismerős, csilingelő hangot. Már nagyon hiányzott, rég hallottam.
- Szia Noona. Hogy vagy?
- Jól vagyok, köszönöm. Rég beszéltünk.
- Igen, sajnos...- sóhajtottam.
- Hát ezzel jár, ha az öcsikéd híres...
- Jaj ne mond ezt mindig! Olyan gonosz vagy! Szoktam rád gondolni.
- Csak felhívni nincs időd.
- Ahj... Kiforgatod a szavaim.
- Tudom.- kuncogott.
- Pabo. Hiányzol.
- Te is nekem. Hogy vagy mostanság?
- Egész jól elvagyok... Most épp lazítunk a srácokkal. Nagyon szeretnéd ami itt van. Tisztára elkényeztetnek.
- Az a jó! Majd egyszer ha hazajössz, elmehetnénk együtt, anyuékkal.
- Mindenképp! De a szavadon foglak.- mosolyogtam. Közben láttam, hogy Jiho visszajön az erkélyről.
- Most mennem kell, ne haragudj.
- Rendben. De ígérd meg, hogy legközelebb Te hívsz!
- Ígérem.
- Meggörbülsz?
- Meg én!- nevettem fel.- Vigyázz magadra nagyon! Szeretlek, sok puszi. Szia.
- Én is szia.- köszönt el, majd megszakította a vonalat. Vigyorogva dobtam félre a mobilom. Imádtam a nővérem. Mindig tudta, mikor kell időzíteni. Kiskorunkban sokat voltunk együtt. De aztán ahogy népszerűbb lettem... Ő maradt a háttérben. De mindig vigyázott rám. Hálás vagyok neki és nagyon szeretem. Nála jobb testvérem nem is lehetne.

<Zico>
Visszamentem, mert beszédet hallottam, és azt hittem, hogy a többiek jöttek meg, de mikor beértem, láttam, hogy Kyung telefonál, ezért nem zavartam, hanem csendben szöszmötöltem a táskámban. Mikor letette, csendben feküdt, én meg nem tudtam, mit mondjak. Ha megkérdem kivel beszélt, az olyan mintha ellenőrizném, nem? Meg amúgy sincs hozzá közöm.
Aztán egyszer csak Jaehyo tört be.
- Mi lenne, ha legközelebb inkább telefonon keresnél először?!
- Kyung keresett. – néztem rá a csomagom mellől.
- Akkor kopognál!
- Kopogtam. – álltam fel lassan. – Kétszer is.
- Akkor sem jöhetsz csak úgy be! Minhyuk majdnem leharapta a farkam, úgy megijesztetted!
- Fogd vissza magad! – kezdtem kicsit morcos lenni. – Te is mész be mindenkihez, mintha a sajátodba mennél. Most is úgy jöttél be. És különben is, nem kellene nyitott ajtó mellett ilyet csinálni.
- Minek zárjuk be? Mások úgysem jönnek be, amíg nem kapnak engedélyt! – elsötétült a tekintetem. – Jóóóóó! Bocsánat, igazad van, csak féltem a farkam! Nem lenne jó, ha nélküle maradnék. – emelte fel védekezően a kezeit, majd összefonta mellkasa előtt. – Na, megyünk, vagy nem? A többiek kinn várnak, U-Kwon előkeríti hyung-ot, meg Jihoonnie-t.
Mélyet sóhajtottam, majd kerestem egy törölközőt. Esküszöm, a visual magában jobban leszívja az agyam, mint a többiek együtt.

<Kyung>
- Jó. Ne veszekedjetek. Jaehyo menj vissza és hozd magaddal a többieket a fürdőruháitokkal együtt!
- Rendben.- kullogott ki a szobából. Gyorsan én is előkutattam a fürdőnacim majd átkaroltam Zico-t.
- Menjünk kincsem.- pusziltam a nyakába majd megindultunk kifelé a folyosóra. Bezártuk az ajtót magunk után és a többiekhez fordultunk. Mindenki megvolt, így együtt levonultunk a portára, ahol útbaigazítottak minket.

<Zico>
Mikor életem megkeserítője elhagyta a szobát, Kyung mellém lépett, és mikor hozzám bújt, emult az előbbi morcosságom. A puszi váratlanul ért, ezért libabőrös lettem kicsit.
Mikor  megtaláltuk a többieket, levonultunk, és megkérdeztük a hölgyet a recepción, hogy megoldható, hogy a napágyaink egy helyen legyenek, mivel elég sokan vannak kinn. Odaintett egy srácot, és elmondta neki, hogy mit akarunk, és ha tudja, mindenképp oldja meg a helyzetet.
A medencéktől kicsit távolabb, a fűtengerben végül találtunk szabad ágyakat, ahol lazulni tudtunk, ha épp nincs kedvünk fürdőzni.
Elmentünk az öltözőkhöz, majd mikor fürdőnadrágra vetkőztünk mindannyian, visszacsoszogtunk.
Elnyúltam a napágyon, és feltettem a napszemüveget.
- Hyung, és ha lefog a nap? – kérdezte P.O. aggódva. – Olyan leszel, mint egy panda.
A többiek csak nevettek az elképzelésen, én viszont tátott szájjal lestem a maknae-t.
- Mi az, hogy panda? Neked is van napszemüveged, Jihoonnie.
- Igen, de én bekentem az arcom napvédővel, hogy ne fogja le. – intett a Nap felé.
- Aish! Meg sem fordult ilyesmi a fejemben. Te gondoskodóbb és anyukásabb vagy, mint a lányok, komolyan. – szégyellősen elvigyorodott. – Egyébként meg teljesen igazad van, de ha leveszem, nem tudok napozni, mert könnyezek.

<Kyung>
- Figyelj mackóm!- szóltam szerelmemnek mire felém fordult. Levettem a szemüvegét, nyomtam a kezembe a naptejből és bekentem vele az arcát.
- Szépen bekenjük és minden megoldva.- mosolyogtam rá és visszatettem az orrára a szemüvegét.
Ezután magamat is bekentem.
- Na mi mentünk fürdeni, papák!- vihogott Jaehyo és kézen fogta társait majd a medencékhez rohant. Végig sem hagyta mondani, hogy vigyázzanak magukra...
Elfeküdtem a nyugágyon és csukott szemmel szívtam magamba a sok D vitamint ami a Napocskából jön.
Majdnem fél óra után úgy éreztem, felsülök, így elhatároztam, meglátogatom a medencét.
Kiskorom óta víziszonyom van. Vagyis mély víz iszony. Félek. Volt egy kisebb incidensem ezért inkább elkerülöm a vizet, főleg az olyat, ahol nem ér le a lábam.
- Nem jössz velem, Jiho?- simogattam meg az arcát.- Pancsoljunk egy kicsit.

<Zico>
Kicsit erősen sütött a nap, úgy éreztem magam, mint egy bacon a serpenyőben.
Mikor Kyung megkérdezett, hogy nem tartok-e vele, azonnal felültem.
- Dehogy nem, drágám. Menjünk, már elfonnyadok itt. – álltam fel, és együtt közeledtünk a medencéhez.
A széléhez érve Kyung megállt, és bizonytalanul szemezett vele. Tudtam, hogy fél a mély víztől, ott voltam, amikor évekkel ezelőtt a strandon megcsúszott a talpa, és mivel nem tudott úszni, lesüllyedt az aljára.
Akkor megígértem neki, hogy soha nem fog újra az megtörténni, mert én mindig ott leszek, hogy vigyázzak rá, ő pedig hálásan mosolygott, de onnantól kezdve kerülte a medencéket.
Nem beszéltünk azóta arról a napról, nem akartam felhozni, mert tudtam, hogy fájó seb az az emlékei közt.
- Bízol bennem? – rám kapta a tekintetét, én bólintott. – Akkor gyere. Tettem egy ígéretet, és nem szándékozom megszegni.
Lassan haladtunk egyre mélyebbre, és mikor a mellkasunkig ért a víz, megtorpant. Átkaroltam a derekát, és szorosan mellette haladva toltam finoman beljebb.
Vállig ért a víz a medencében, párom a széléhez araszolt, és egyik kezével belekapaszkodott. Elmosolyodtam, majd mellé úsztam, és a víz alatt hasát simogattam.
Emlékszem arra a napra. És tudom, hogy te is. Nincs mitől félned, szóval élvezd bátran a strandolást. - Nézd csak! – fordítottam állát a kicsit távolabb ülő vízi mentő felé. – Az a jóképű, fiatal úriember  nem hagyja, hogy bajod essen. – arrébb fordítottam, ahol egy újabb alkalmazott foglalt helyet, és a vizet kémlelte. – És az a jóképű, izmos fiatalember sem. – végül visszafordítottam magamra. – És ez a kevésbé jóképű, ám annál fürgébb amatőr vízi mentő sem. – vigyorogtam rá.

<Kyung>
Jól estek Jiho nyugtató szavai de a gyomrom még mindig görcsben volt. Szorosan markoltam a medence csempézett szélét.
- Aranyos vagy, köszönöm.- mosolyogtam rá.- Nekem Te vagy mind közül a legjobb képű.- adtam egy gyors puszit az arcára, nehogy észrevegyenek.
- Menjél csak úszkálj.- simogattam meg a víz alatt a kezét.- Én elleszek itt.- igyekeztem magabiztosan mosolyogni.
Láttam rajta, hogy nem igazán akar magamra hagyni.

(ezt csak azért, mert imádlak Titeket, Olvasóim, meg mert Őt is :3 XD )

- Menj csak.- lökdöstem finoman. Tudom jól, hogy Ő is milyen nagy pancsikacsa, a többiekkel együtt.
- Nézd! Ott vannak a srácok.- mutogattam feléjük.
- Szevasztok papák!- úszott mellénk Jaehyo.- Nem úsztok?
- De Jiho mindjárt megy.
- És Te?
- É-én... Maradok itt. Élvezem a vizet és a napsütést.
- Oh értelek. Akkor gyere!- karolta át Zico-t.- Na pá Kyung.
- Sziasztok.- a távolból figyeltem, ahogy vidáman játszanak.
Kezeimmel simogattam a víz tükrét, magam előtt fröcsköltem. Egész jól elvoltam. De egy idő után meguntam a vizet ezért a medence szélénél, kapaszkodva, lassan botorkáltam kifelé. Miután kijutottam mély levegőt vettem. Arra gondoltam, hogy jó ötlet lenne körbejárni a strandot. Felvettem a papucsomat és útnak indultam. Rengeteg féle méretű és funkciójú medence található meg ott. Volt külön a kisbabáknak is egy. Lehet, nekem olyanba kellene mennem. Ott talán nem fulladok bele. A körút végén elmentem egy büfébe és vettem a fiúknak hideg frissítőt. Mire odaértem a helyünkre már mindenki ott várt.

<Zico>
Nem akartam otthagyni egyedül, de Jaehyo elrángatott. Elszórakozgattunk a többiekkel, de néha azért Kyung felé pillantottam, aki egyedül ácsorgott és játszadozott a vízben.
Mikor egyszer odanéztem, és láttam, hogy nincs ott, nagyon megrémültem. Azonnal arra indultam, de valaki megfogta a kezem. Megfordultam, és Kwonnie mosolyával találtam magam szemben.
- Nyugodj meg, kiment a medencéből. - megkönnyebbülten sóhajtottam fel. - Fél a víztől? - bólintottam. - Láttam, hogy figyeled. De jól van, követtem a szememmel, amíg kiért.
- Köszi. - mosolyogtam rá hálásan.
Egy ideig még fürdőztünk, majd Minhyuk bejelentette, hogy megy a partra, mert elfáradt, mi pedig vele tartottunk.
Az ágyainknál szerelmem már ott ült, édes mosolyával köszöntött minket.
- Szia kincsem. - ültem mellé, ő pedig átadott egy nagy pohár limonádét. - Oh, de jó, köszönöm! - kortyolgattam, mert eléggé melegem volt.
- Nem eszünk valamit? - Jihoon hasát simogatva kémlelte, hogy hol rakhatná meg.
- De, menjünk, éhen halok! - ugrottam fel,  és megvártam, amíg a többiek is feltápászkodnak, és Kyung kezét megfogva indultam meg az étkezde felé.

<Kyung>
Találtunk egy kisebb étkezdét, ami nem volt annyira a központban és nem is voltak sokan. Így legalább nyugodtan meg tudtunk ebédelni. Nem irigylem a konyhán dolgozókat. Annyi kaját rendeltünk, ami még egy hadseregnek is sok lenne.
Az ebéd jó hangulatban tetl, sokat nevettünk. Lehet, hogy a többi vendéget mi űztük el a nagy ricsajunkkal. Ezért is külön sajnálom a tulajt.
- Amúgy mikor kell hazamennünk?- fordult visszafele menet Taeil hyung felé Minhyuk.
- Nem tudom. Azt nem olvastam a levélben.- vont vállat.
- Szerintem vagy ma vagy holnap.- válaszolta meg a kérdést Jihoon.
- Valószínű.- sóhajtott szomorúan Jaehyo.- Olyan jó itt.
- Igen az! Szóval élvezzük ki!- rohant a medence felé Yookwon.
Én csak lassan ballagtam a többiek mellett. Valóban kellemes volt abban a hotelban. De jó lesz majd a saját ágyikómban aludni.
- Jiho.- fogtam meg a kezét.- Reggel kötöttünk egy alkut. Mit szeretnél cserébe?- már egy ideje piszkálta a csőrömet a kíváncsiság.
- Beszélek később a menedzser hyunggal, majd ő megmondja. - nyugtattam meg őket.

<Zico>
Meglepett Kyung kérdése. Azt hittem, hogy a reggel történtek tabunak számítanak.
- Felejtsük el. - simogattam meg a karját, mert voltak körülöttünk. - Nem úgy sült el, ahogy akartuk, szóval hagyjuk a fenébe. Na gyere, üljünk le a medence szélére, és lógassuk bele a lábunkat, oké? És alkonyatkor még vár minket egy közös naplemente nézés. - mosolyogtam rá.

<Kyung>
- Rendben.- mosolyogtam rá. Ha Ő nem akarja elmondani, nem feszegetem.
Leültünk a medence szélére és a lábunkat belelógattuk a kellemesen meleg vízbe.
- Ha  dobjuk a labdát, elkapjátok?- kérdezte Yookwon.
- Persze.- válaszoltam de egy pillanatra sem engedtem el Jiho kezét.
Miközben dobálóztunk két nagyobb nevetés között apróságokról beszélgettünk. Jól éreztem magam.

<Zico>
Nem kérdezősködött, én pedig örültem, mert nem akartam felzaklatni.
A délután kellemesen telt, a többiek pancsikoltak, mi pedig a medence szélén szórakoztunk velük.
Mikor láttam, hogy kezd alkonyodni, eszembe jutott valami.
- Jövök mindjárt. - álltam fel, és befelé vettem az irányt. A recepción a hölgy épp telefonált, ezért vártam egy kicsit.
- Miben segíthetek? - mosolygott rám, mikor letette.
- Mennyire lenne megoldható, hogy alkonyatkor az erkélyünkön egy két személyre megterített, romantikus vacsora várjon? - néztem rá aranyosan pislogva.
- Természetesen megoldható, a naplemente fél nyolc körül a legszebb. Mindent elintézek, bízza csak rám. Mit szeretnének vacsorázni?
- Nem tudom. Legyen valami különleges, és az ital ne bor, mert Kyung nem szereti. Inkább pezsgő, de ne száraz, hanem minél édesebb.
Mosolyogva jegyzetelt, közben bólogatott.
- A teríték zöld legyen, az a kedvenc színe Kyung-nak. És valami édesség mindenképp legyen, mert nagyon édesszájú. Azt hiszem, ennyi.
Mosolyogva csukta be a füzetet.
- Szólni fogunk, amint kész a meglepetés. Addig foglalja le a párját.
- Meglesz, köszönöm! - indultam vissza a medencéhez.

<Kyung>
Zico hirtelen eltűnt valamerre. Idő közben míg elvolt, a többiek elfáradtak ezért kijöttek a vízből. Én is felálltam és óvatosan elhagytam a medence területét. Leültem a nyugágyamba és a többieket figyeltem.
- Játszunk valamit!- vetette fel az ötletet Jihoon.
- De mit? Nincs nálunk semmi.- vont vállat Minhyuk.
- Barkóbázzunk!- javasolta a Maknae.
- Rendben én benne vagyok. De akkor kezdj Te!- mutatott rá Jaehyo.
- Rendben.
Idő közben Jiho is visszatért.
- Barkóbázunk.- világosítottam fel mosolyogva.- Merre jártál?- csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem fontos.

<Zico>
Nem akartam elrontani a meglepit, ezért inkább csak megráztam a fejem.
Beszálltam a játékba, és teljesen belemélyültünk, mert mikor valaki a vállamra tette a kezét, megugrottam.
- Elnézést, hogy megzavarom a játékot. - mosolygott a recepciós hölgy, majd a fülemhez hajolt. - A vacsora tálalva, öt perc múlva fél nyolc. - suttogott halkan, én pedig bólintottam, hogy értem.
- Köszönöm, nagyon kedves.
Magunkra hagyott, és mikor visszafordultam, mindenki engem figyelt.
- Csak kértem tőle egy szívességet. Most viszont srácok, ha nem bánjátok felmennék Kyunggal a szobába. Van egy kis meglepim neki. - álltam fel.
- Kikötözöd az ágyhoz? - vigyorogta Jaehyo, mire megforgattam a szemeim.
Láttam páromon, hogy meglepte a hirtelen sietségem, de azért felállt, és együtt sétáltunk fel a szobánkba.