XXI. Fejezet

<Kyung>
Miután Hyukkie kiment Jiho is lefekvéshez készült.
Hiába ellenkeztem, mégis magához ölelt. Nem akartam, hogy elkapja. Ő nem lehet beteg.
Mikor láttam, hogy hajthatatlan, abbahagytam a mocorgást és egy reszketeg sóhajt engedtem ki ajkaimon.
- Jó éjt.
Lehet, hogy majdnem felgyulladtam a láztól, a közelsége mégis jól esett és megnyugtatott. Bár még mindig nem éreztem magam miatt biztonságban Jiho-t.
Az éjszaka közepén szörnyen feszítő hasfájásra ébredtem. Próbáltam megfordulni Jiho karjai közt, hogy szóljak neki, de erősen tartott. Mélyeket lélegeztem és megpróbáltam kibújni a keze alól. Mikor sikerült, felültem és nekikészültem az indulásnak. Elrugaszkodtam az ágytól és lassan megindultam. Ahol csak tudtam megkapaszkodtam, nehogy elessek, teljesen elgyengültem. De így is sikerült belerúgnom a szekrény szélébe.
- Basszus már...!- morogtam majd folytattam az utamat.
- Gyerünk... Nem sok...- biztattam magam, hogy bírjam ki a mosdóig, ne essek össze, ne keltsek fel senkit. Már nagyon kellett pisilni.

<Zico>
Hallottam, hogy valami tompán huppan, ezért felültem, és szememmel Kyungot kerestem. Nem volt a szobában, ezért a keresésére indultam.
Láttam, hogy a mosdó felé billeg, és úgy döntöttem, hogy nem avatkozok bele, amíg nem szükséges, inkább halkan utána osontam. A fürdőajtóba megkapaszkodva vett mély levegőket.
- Gyere...- álltam mögé, mire kicsit megijedt, majd derekánál fogva segítettem járását. Bevittem, majd kicsit hátrébb lépve hagytam, hogy elvégezze a dolgát.
Utána visszakísértem a szobába, és miután lefeküdt, betakartam.
- Nem kérsz teát? - hajoltam közelebb. Arcát tapogattam, már eléggé lement a láza. A fürdő sokat segített. - Reggel enned kell valamit. Le vagy gyengülve. Ha nem rúgtál volna bele a szekrénybe, nem ébredtem volna fel, hogy segítsek. Szólnod kellett volna. - dorgáltam finoman.

<Kyung>
- Ne haragudj...- motyogtam.- Nem akartalak felkelteni. De... azért köszönöm. Aludj.- fogtam meg a kezét és megsimogattam.
Annyira nem akartam senkinek sem a terhére lenni erre meg egyre jobban csak az vagyok. Egy lerokkant vénember.
Zico szorosan közel húzott magához és úgy próbált visszaaludni.
Reggel ismét megérkeztek a kisdoktorok. Lázmérővel Minhyuk, gyógyszerekkel Jaehyo, teával Jihoon, az ablakot Yookwon tárta ki néhány percre, majd Taeil is megjött a reggelivel. Ahogy rápillantottam a tálcára, jól is laktam. Olyannyira, hogy a hányinger kerülgetett.
- De tessék enni néhány falatot Kyunggie.- erősködött Taeil hyung. Válaszul csak megráztam a fejem.
- Nagyon makacs vagy. Pedig muszáj enni. Nem jó ha éhgyomorra veszed be a gyógyszereket.- próbált finoman meggyőzni Jaehyo.
- Nem vagyok makacs. Nincs étvágyam.- sóhajtottam.- Rosszul vagyok a kaja gondolatától is.
- De legalább egy pár falatot.- kért aggódva Jihoonnie.- Mindegyikőnk kedvéért. Az hat harapás. Nem sok.

<Zico>
- Kyung, ha nem eszel, előbb-utóbb nem fogsz bírni semmit csinálni. Beviszünk akkor a kórházba és  infúzióra fognak kötni. - közöltem vele a tényeket. Kicsit meg is akartam ijeszteni, hátha hajlandó enni.
Kijelentésemre nagy szemeket meresztett,majd a kezébe vette a kanalat, és lassan eszegetni kezdett. Fintorgott, de azért legyűrte.
- Minél többet eszel és pihensz, annál hamarabb meggyógyulsz. - mosolygott rá U-Kwon.
Felálltam, és kicsit távolabb lépve tárcsáztam a menedzsert. Elmondtam neki, hogy Kyung beteg, és hogy kellene pár szabinap, hogy összeszedje magát.
- Rendben, jobbulást neki, pihenjen sokat, hogy minél hamarabb helyrejöjjön. - a menedzser hangja kedves volt. Ezért szerettem jobban ennél a kiadónál lenni. A másiknál ha haldokoltunk volna, akkor sem kaptunk volna szabadnapot.
Mikor letettük, visszasétáltam az ágyra.
- Jobbulást kíván, és üzeni, hogy gyógyulj meg hamar.

<Kyung>
- Köszönöm. Igyekszem.- mosolyogtam Jiho felé.- Elég volt. Nem tudok többet enni.- adtam vissza a tálcát. Kb a felét ettem meg a levesnek. De azt hiszem az is sok volt.
- Nem baj. Ügyes vagy nagyon.- dicsért meg Taeil, mint ahogy a kisgyerekeket szokás.
Jaehyo a kezembe nyomta a gyógyszereket, Jihoon pedig a teát. Nehezen eltüntettem magamban azokat is.
Közben Kwonnie visszacsukta az ablakot, Minhyuk pedig megmérte a lázam.
- Nincs már nagy baj. Csak hőemelkedés. Holnapra semmi sem marad belőle.- mosolygott rám biztatóan.
- Köszönöm.- viszonoztam gesztusát.- Jiho, ugye Te nem mész el?- néztem rá, mikor a többiek összeszedték magukat és elindultak ki a szobából.

<Zico>
- Nem bizony! - bújtam mellé, majd a maszkot félrehúzva cuppanóst adtam az arcára. Visszaigazítottam, és magamhoz öleltem. - Itt maradok veled, és ügyelek rád, szeretgetlek, babusgatlak, elkényeztetlek...- soroltam a terveimet. Megkordult a hasam, mire Kyung felkuncogott. - De mindezek előtt megyek,eszek valamit. - álltam fel, és vonultam ki a konyhába. Csináltam pár szendvicset, és visszasiettem.
- Meg is jöttem. - nyammogtam teli szájjal. - Amúúúgy... elfogadod a macit? - ültem le mellé, és falatoztam jóízűen. - Hmm már nagyon éhes voltam.

<Kyung>
- Jó étvágyat.- mosolyogtam rá. Jó volt nézni ahogy eszik. Neki legalább volt étvágya.
- Öhm... A macit?- pislogtam rá. Azt hittem vissza lett küldve.- E-el... De... Legközelebb ha bármelyikőtök békíteni akar, ne plüss játékot vegyen.- kuncogtam.
Így is tele volt a szobánk azzal. Az Uborka, akkor Kwonnie macija, Minhyuk plüsse most meg még Jiho ajándéka is. Egy kisgyerek megirigyelné ha látná.

<Zico>
- Jó, de ez az én speciális ajándékom neked. Most a rózsák, amik a nappaliban vannak, egy- két hét és elhervadnak. - hadonásztam kezemben a szenyával. - De a maci, az megmarad. És nekik mondd, hogy ne hordják ide, nekem szabad, mert én a pasid vagyok... legalábbis voltam, mikor megvettem neked. - hadartam el a végét, majd éreztem, hogy elpirulok amiatt, hogy hibásan  fogalmaztam. Zavaromban inkább haraptam egyet a szendvicsből. Féltem, hogy most rosszat mondtam.

<Kyung>
- J-jihooohh...- köhögtem a nevét. Elfordultam tőle, hogy ne kapjon bacikat, a kezemet is a szám elé tettem.
- Azt hiszem ezt megbeszéltük.- néztem rá.- Nagyon rosszul esett és fájt amit gondoltál rólam. Vagyis rólunk. De szeretlek. Ez a félreértés nem tudta ezt megváltoztatni. És mivel igazat mondok és rajtad kívül senkivel sem kavartam, nem akarom, hogy ez a butaság kettőnk közé álljon. Kivéve ha Te kavarsz esetleg az én hátam mögött.- néztem rá szúrósan, mire nagy szemekkel nézett vissza.- Akkor az illető ne várja meg míg meggyógyulok!- morogtam.- A viccet félretéve...- sóhajtottam.- A pasid vagyok. Ha még akarod, hogy az legyek.- hajtottam le a fejem.
Mikor kimondtam, hogy vége, tényleg hamar döntöttem. Imádom Jiho-t. És ha ezek után Ő még akar engem és képes bennem bízni, szeretni... Akkor nincs semmilyen szakítás, amiről beszélnünk kellene.
Mondandóm végén újra egy kisebb köhögő roham kapott el de igyekeztem visszatartani. Kíváncsi voltam a válaszára.

<Zico>
- Persze, hogy akarom! Soha nem akarlak elengedni,nem akarom hogy másé legyél. Csakis az enyém! Tényleg sajnálom a hülyeségemet, nem kételkedem többé. És hidd el, hogy rá se nézek másra, mikor ilyen édes, jóképű, szexi, angyali pasim van, mint te. - tettem le a tányért, és bújtam mellé. - Csak te kellesz nekem. És azt akarom, hogy a pasim legyél életem végéig. - simogattam meg hasát.
- Köszönöm, hogy megbocsájtod ezt nekem. - suttogtam a fülébe, majd levettem azt a vacak maszkot, és nyakába csókoltam. Nem akartam én is lebetegedni, ezért nem másztam a szájába. Homlokon puszilt, majd visszatette a fülemre a maszk gumiját.
- Jó-jó! - mormogtam morcosan. - Csak nem szeretem, mert olyan, mint valami szájkosár.
Annyira boldog voltam, hogy visszafogadott. Igyekszem majd elfeledtetni vele ezt a butaságot, amit elkövettem.
- Ha majd meggyógyulsz, elmegyünk sütizni. Vagy piknikezni. Vagy amit szeretnél. Egyébként a dal... gyönyörű. Addig hallgattam, hogy már kívülről tudom. - kuncogtam. - Ez lett a kedvenc dalom. Imádom. Köszönöm, soha nem kaptam még ilyen szép ajándékot. Szeretlek!

<Kyung>
- Köszönöm.- pirultam el.- Örülök ha tetszik.- mosolyogtam rá.- A piknikezés tetszik! Mostanában úgyis olyan szép az idő. Csak hamar gyó-óh-gyuhljakh me-egh...!- köhögtem el a végét. A bögrémért nyúltam, hogy igyak a teámból.
- Még nem is mondtam!- tettem le a polcra a macis porcelánt. Jiho érdeklődve figyelt.- Szeretlek!- vigyorogtam rá és megöleltem, aztán hagytam, hadd fejezze be a reggelijét.

<Zico>
Mikor megbeszéltük a kapcsolatunkat, mintha mázsás terhet gördítettek volna le rólam. Jóízűen ettem. Mikor végeztem, felálltam, mire értetlenül nézett.
- Visszacuccolok. - mondtam, majd lenyeltem az utolsó falatot. - Ès behozom a gyerekünket.
Nagyot nézett, de nem foglalkoztam vele. Kirongyloltam, majd a másik szobában összecuccoltam, és visszaköltöztem.
- Otthon, édes otthon! Itt még a közérzetem is más. - vigyorogtam páromra. Párom... hahh, olyan jó ezt mondani. Kimentem a nappaliba, a többiek ott tévéztek.
- Kibékültünk! Kibékültünk! - ugrottam be közéjük. Egymást túlharsogva gratuláltak.
- Köszönöm srácok! Minden segítséget! Ti vagytok a legjobbak! Ígérem, jó leaderetek leszek ezentúl.
- Eddig is az voltál, hyung! - mosolygott P.O.
- Ezentúl jobb leszek! - álltam fel, majd a dobozhoz mentem.
Befelé toltam a padlón. Az ajtóhoz érve beleütköztem a küszöbbe.
- Hoppá! Na baszd meg! -emeltem át, majd tovább toltam.
Mikor felegyenesedtem, láttam, hogy csúnyán néz.
- Ja bocsi. Kicsúszott a "baszd meg". - köszörültem meg a torkom. - Szóval ő a gyerekünk. Nem az elsőszülött, az az ubika. - odatoltam az ágy mellé, hogy ki tudja nyitni anélkül, hogy felállna.

<Kyung>
Egész sokáig elvolt Jiho. Már majdnem visszaaludtam, mikor meghallottam a motoszkálását.
Nem szeretem, mikor csúnyán beszél. Oké, hogy Ő egy tökös, belevaló rapper de azért bánjon finoman a szavakkal. Főleg közönség előtt... Erre igyekszem rászoktatni.
- Javíthatatlan vagy!- nevettem fel.- És hány babát tervezel?- térdeltem fel az ágyon, hogy a dobozhoz férjek, közben a hasamat simogattam a poén kedvéért.
Eloldottam a doboz tetején a kék szalagot, majd lefejtettem a plüssről a dobozt. Egy hófehér mackó nézett velem szembe. Azonnal a nyakába ugortam és megszorongattam. Puha volt és jó illatú.
- Köszönöm, ez nagyon édes. És kétség sem fér ahhoz, hogy az apjára hasonlít! Állj csak ide mellé.- kérésemre odaállt.- Hát tessék! Kiköpött a-a-ahpjahh...- köhögtem majd inkább visszafeküdtem az ágyba.

<Zico>
- Hát... ha akarod, telepakolom az egész szobát neked. - vigyorogtam. Láttam, hogy örül a macinak, ami engem is boldoggá tett.
Kérésére a plüss mellé álltam.
- Áh ugyan. A báját tőled örökölte. Az elsőszülöttünk is olyan édes, mint te. - tettem a macit a szekrény elé, és  másztam az ágyra a laptoppal a kezembe.
- Befejezem a dalt. Majd elküldöm mailben a menedzsernek. Te pihenj. Vagy segítesz? Gyere, bújj ide ha szeretnél. - emeltem fel a karom.

<Kyung>
- Már jobban érzem magam. Szóval ha gondolod, segíthetek.- bújtam hozzá.
Bekapcsolta a gépet és megmutatta a szöveget és a dalból annyit, amennyit eddig elkészített.
Sokat ötleteltünk, hogy hogyan lehetne tovább folytatni.
Alapvetően nem pörgős a szám. A rap részek sem a megszokottak. Zico szerette volna valamivel feldobni. Egy óránkba telt megtalálni a megfelelő effekteket.
Sokat dolgoztunk a dalon, mire az lett belőle, ami elfogadható és végleges.
Rendesen elfáradtam a végére.
- J-ji-ih-iho-ohh...- köhögtem elfordulva tőle.- Aludhatok? Elfáradtam.- vettem mélyen a levegőt.

<Zico>
Keményen dolgoztunk órákig. Ez a dal fel adta a leckét. Máskor ennyi idő alatt már régen kész lettem volna, és már a következőn dolgoznék. Itt viszont még segítségre is szükségem volt.
- Persze angyalom, pihenj. Felébresztelek, mikor be kell venni a gyógyszereket. És örülnék, ha próbálnál majd vacsorát is enni, hogy hamarabb gyógyulj.
Elküldtem az alapot a főnöknek, majd kikapcsoltam a gépet.
Nyújtóztam egy nagyot, majd én is szundítani próbáltam. Nem aludtam, csak  kicsit pihentettem az agyam. Ha Kyung felépül, és mindannyian stúdiózni fogunk, akkor épp csak aludni lesz időnk, rendesen pihenni nem.

<Kyung>
Elhelyezkedtem az ágyon. A vacsora szó hallatán, enyhe fintor ült ki az arcomra. De tényleg muszáj lesz azért, hogy jobban legyek.
Sóhajtottam egy hatalmasat majd lehunytam pilláimat és beléptem az álmok mezejére.
Mélyen szundikáltam, nem is emlékszem az álmomra. Csak arra, hogy valaki cirógatja az arcomat és édes szavakat susog a fülembe.
Lassan nyitottam ki a szemem, a kép is lassan tisztult ki előttem. Jiho szép szavaira ébredtem. Megdörzsöltem a szemeimet, ásítottam egyet és kinéztem az ablakon. Már sötétedett. Jól elaludtam.

<Zico>
Mikor alkonyodott, kimentem a konyhába, ahol már készült a vacsora.
- De jó illatok vannak! - szagoltam a levegőbe.
- Mindjárt kész. - fordult felém Taeil. - Kyung vacsorája már kész van. Neki csináltam diétás kaját.
- Oh, remek, köszönöm hyung! - ültem le az asztalhoz, ahol a többiek már ott voltak.
- Jobban van már? - fordult felém Minhyuk.
- Igen, csak enni nem akar még mindig. De előre szóltam neki, hogy örülnék, ha vacsorázna, hogy minél hamarabb erőre kapjon.
- Ha te vele vagy, akkor hamar meggyógyul. Nagyon szeret a közeledben lenni folyton.
- Ezzek nincs egyedül. Én is szeretek folyton körülötte sündörögni. - mosolyogtam bambán.
Mikor elkészült a vacsora, nyugodt tempóban ettünk, majd fogtam a tálcát az étellel és a teával, majd óvatosan bevittem a szobába.
Letettem az éjjeli szekrényre, és arcát simogattam. Szerencsére már nem volt lázas.
- Kicsim. - pusmogtam neki kedvesen. - Gyere szerelmem, vacsora idő van. Álmos arca hihetetlenül édes volt. Simogattam a hasát, amíg ébredezett.
- Papilunk, utána bevesszük a gyógyszert a meleg teával, és utána pihizhetsz tovább.
Felült, én pedig az ölébe tettem a tálcát. A vacsora láttán elhúzta a száját.
- Na, adj neki egy esélyt. Meg kell erősödnöd, hogy megint olyan kis izgága legyél, mint a csúnya influenza előtt.
A kezembe vettem a kanalat, és etetni kezdtem.
- Mindet megesszük. - jelentettem ki, amikor a felénél félre akarta tolni.
Tovább evett, addig nyaggattam, amíg el nem tüntette mindet.
- Úgy bizony! Tele pocakkal nem árt, hanem használ a gyógyszer. Holnap megyek, veszek neked gyümölcsöt. Szükséged van a vitaminra.
Kipakoltam a gyógyszereket, majd a teával bevette őket.
- Na most már lehet pihenni. - vittem ki a tálcát.
- Evett? -  kérdezte Jaehyo.
- Aha. Bár egy kicsit piszkáltam, mert nem akarta mindet.

<Kyung>
Aranyos volt, hogy úgy beszélt hozzám, mint egy kisgyerekhez. Igaz nem volt rá szükség, mert amúgy is felfogom a dolgokat, de megmosolyogtatott. Nagyon nehezen sikerült legyűrnöm a vacsorát. A vége felé, már úgy éreztem, hogy nem tudom lenyelni, mert a torkomig tele vagyok. De sikerült. Az egyszerű kis ételt a finom gyógyszerekkel és teával öblítettem le, majd visszapihentem. Jiho kivitte a tálcát, én pedig csak forgolódtam az ágyban. Kipihentem magam. Azon tűnődtem, hogy mivel foglalhatnám el maga úgy, hogy a többieket ne zavarjam vele, de ne is legyen megerőltető. Első sorban elmegyek pisilni!
Kikeltem az ágyból, beleléptem a papucsomba és kifelé csoszogtam. A nappaliba vezető folyosón megálltam és a falnak támaszkodtam. Figyeltem, ahogy a többiek vidáman beszélgetnek. Aztán tovább álltam. Beballagtam a WCbe és igyekeztem hamar elintézni a dolgomat. Fáradtan tértem vissza a szobába, ahol már Jiho várt.
Nem igaz, hogy annyitól elfáradtam, hogy elmentem mosdóba... Bosszantott ez a helyzet. Minél hamarabb meg kell gyógyulnom, mert ez így nem állapot.

<Zico>
Mikor visszaértem, nem volt a szobában. Biztos kiment a mosdóba. Kicsit megigazgattam a párnáját, és megvártam.
- Jól vagy? - kicsit bizonytalanul közeledett, de bólintott. - Oké, gyere.
Lefeküdt, én pedig betakartam.
Mivel nem voltam álmos, az íróasztalhoz ültem, és elővettem a füzetet, amibe írni szoktam. A szövegrészleteket nézegettem, amiket korábban írtam. Az egyik megtetszett, ezért dolgozni kezdtem rajta. Egymás után jöttek a sorok, mennyivel könnyebb volt most, hogy magamtól írtam, nem azért, mert muszáj volt.
Elégedetten néztem végig rajta, mikor kész volt. Már a dallam is motoszkált a fejemben, de félbehagytam a munkát, mert eléggé késő volt.
Az ágyra pillantottam, Kyung már aludt, kezében a telefonnal. Mosolyogva léptem mellé, és finoman kivettem a készüléket a kezéből, hogy ne ébresszem fel.
A szekrényére tettem, majd megigazítottam a takaróját.
- Aludj csak, te angyalka. Ígérem, hogy ezentúl vigyázok rád, hogy ne kapj el ilyen csúnya bacikat. - simogattam arcát, mire álmában elmosolyodott.
Én is lefeküdtem, hogy ne zavarjam. Holnap el kell intéznem pár dolgot, nem lenne jó, ha bealudnék.

<Kyung>
Miután visszamentem, Jiho az asztalhoz ült és írogatott. Azt hiszem egy új dalba kezdett.
Én már nem tudtam mit csinálni magammal, így a kezembe vettem a mobilom és azt nézegettem. Miután minden közösségi oldalt meglátogattam, írtam pár sort a rajongóknak eszembe jutott, hogy Taewoon-nak is írhatnék, hisz megkért, hogy tájékoztassam Jiho reakciójáról. Az a dal Woonnie dala is, jogosan kíváncsi.
"Szia Hyung!  Csak azért írok, hogy beszámoljak a kis meglepink hatásáról. Először is Jiho féltékeny lett rád. XD Azt hitte, hogy Veled csalom  Pedig, tudod, hogy nem... De már minden oké! Azt mondta, hogy tetszett neki!  És ez a kedvence, már sokszor meghallgatta. Még egyszer köszönöm szépen a segítségedet!!! Örök hála érte! Lógok neked sokkal!  "- pötyögtem a sorokat.
" Szia Kyunggie! :-) Igen... tudok Jiho kirohanásáról... -.-" Bolond kölyök! De örülök, hogy minden rendben van most már!  Igazán nincs mit köszönnöd, de vigyázz, mert a szavadon foglak!  "- érkezett vissza kicsivel később a válasz.
Mosolyogva olvastam el az üzenetet majd sóhajtottam egyet, elhelyezkedtem és elaludtam.
Még nem aludtam olyan mélye, inkább csak pihengettem, mikor megéreztem Zico puha kezét az arcomon, és meghallottam szép hangját. Jól estek kedves és óvó szavai.
Míg nem aludtam el, a kis piknikünket tervezgettem fejben. Mivel ez a hónapforduló ilyen csúnyácskára sikerült, arra gondoltam, hogy megünnepelhetnénk mikor meggyógyulok. Valahogy rendesen, veszekedés és testi, lelki fájdalmak nélkül. Méltóan hozzánk. Miközben ezt tervezgettem, elnyomott az álom.

<Zico>
Reggel egy gyors zuhany és fogmosás után felöltöztem, majd a táskámat a vállamra véve pusziltam meg a még szundikáló szerelmemet.
A többiek már a konyhában voltak, épp reggeliztek.
- Hova mész? - nézett a táskámra Jaehyo.
- Vásárolni.
- Nem eszel?
- Nem, megyek, hogy mire Kyung felkel, érjek vissza. Nektek kell valami?
- Fel van írva, hogy mi nincs itthon, de várj, én is megyek. - állt fel Taeil, kezében a szendvicsével.
- Tessék, egyél te is egyet út közben. - nyomott egyet a kezembe Yookwon.
- Köszi! - haraptam bele. - Gyere hyung, legalább te tudod, miből mi a jó.
Kocsival mentünk, hogy mindent tudjunk venni, ami szükséges. Szerencsére délelőtt nem volt nagy forgalom, ezért hamar odaértünk.
Én a bevásárlókosarat toltam, Taeil pedig a listát követve megvette, ami kell haza.
- Hyung, te aztán tudod, hogy melyik a jó. Én bejövök, leveszek egyet a polcról és tovább állok.
- Pedig nem mindegy, hogy mit veszel meg, Jiho. Ha valami kacatot veszel, úgysem tudok nektek ehetőt varázsolni belőle.
- Ezentúl mindig magammal hozlak. Igazán finomakat főzöl, kár elrontani rossz alapanyagokkal.
- Köszi! Amíg otthon laktam, nem tudtam főzni. Örülök, hogy sikerült belejönnöm most, hogy hasznát vesszük, és tudunk mindannyian rendesen étkezni.
- Aha. Nélküled éhen halnánk. Vagy pizzán élnénk. Vegyünk sok gyümölcsöt Kyung miatt. Ha sok vitamint eszik, hamarabb meggyógyul.
Mikor végeztünk, beálltunk a sorba.
- Még jó, hogy kocsival jöttünk. Nem tudom, ezt mind hogy vinnénk haza. - vakartam meg a homlokom.
- Legalább egy ideig nem kell jönni. És végre nem abból kell összehozzunk valamit, ami épp még akad otthon. - mosolygott rám hyung.
Miután fizettünk, kitoltuk a kocsihoz, és bepakoltunk.
Az út csendesen telt, a rádió hangja törte meg a csendet.
- Valami baj van, hyung? - pillantottam felé a piros lámpánál.
- Nem, dehogy...csak... hosszú volt az éjszaka.
- Oh! Akkor jó. Amíg ez az oka a szótlanságodnak, addig nem aggódom.
Kicsit furcsa volt ezt a választ hallanom. Köztudott ugyan, hogy ő és Jihoonie egy párt alkotnak, és tudom, hogy a szex az vele jár,, de ők olyan diszkréten kezelik a kapcsolatukat, hogy kicsit fura megtudni róluk bármit is.
Amikor megérkeztünk, alig tudtuk felvinni a szatyrokat. A lakásban már segítettek a többiek is. Elpakoltunk, majd nekiálltam egy tálkába gyümölcssalátát készíteni. Mindenből tettem bele, majd egy villát szúrtam a közepébe.
- Ha beteg leszek, nekem is csinálj ilyet. - bámulta Jaehyo. - Olyan guszta.
- Csak azért, hogy gyümölcssalátát ehess, még ne legyél beteg. - vigyorogtam rá, mire nyelvet öltött.
Bevittem a szobába, ahol szerelmem épp nyújtózkodott.
- Jó reggelt, álomszuszék. Hoztam neked reggelit. Sok-sok vitamint.

<Kyung>
Reggel friss levegőre ébredtem. Biztos Yookwon járt a szobában és szellőztetett. Elszomorodtam, ahogy kezem a mellettem lévő, üres helyre simítottam. Biztos dolga akadt Jiho-nak... Megdörzsöltem a szemeimet, nyújtóztam egy hatalmasat, majd mire újra láttam a világból valamit, már Zico állt előttem.
- Jó reggelt, kicsim.- mosolyogtam rá.- Hmmm... Csinos...- méregettem a reggelimet.
Jiho leült az ágyam szélére és és villával etetni kezdett. Ez most valamivel jobban esett, mint a vacsorám.
- Most olyat kérek.- mutogattam egy almadarabra. Azonnal is teljesült a kívánságom és hangosan ropogtattam el a friss gyümölcsdarabot.
- Most olyat!- böktem ujjammal egy fél eperre.
Mire megettem az egész tállal teljesen jól is laktam.
- Finom volt, köszönöm.- simogattam meg a kezét.
Épphogy megettem Jaehyo már száguldott is be egy bögre teával és készítette a gyógyszereket.
- Cuki a köténykéd.- piszkálgattam a rózsaszín fodros anyagot, miközben mellettem ácsorgott.
- Jah... ez...?- pirult el.- Segítek Taeil-nek. Szegény mindig mindent egyedül csinál.
- Helyes!- bólogattam.
- Amúgy hogy vagy?
- Már sokkal jobban, köszönöm. Arra gondoltam... Hooogy.... Ha lehetneee.... Akkor ma kimennék a nappaliba... Csak egy icike-picikét tévézni... Itt bent halálra unom magam...- biggyesztettem le az ajkaimat. Féltem, hogy nemet mondanak. De egy kis filmezéstől nem lesz bajom... Ugye?

<Zico>
Megetettem, örültem, hogy lelkesen falatozott.
- Persze kicsim. Viszünk egy takarót, anélkül nem engedlek. - álltam fel, és vettem elő egy puha pokrócot.
- Most már mehetünk. - lassan felállt, és belé karoltam. Együtt  mentünk, egyik kezemben a tálka, hónom alatt a takaró, a másik oldalamon Kyung.
A nappaliban a kanapéra dőlt, én pedig betakartam.
- Visszamegyek a szobába, írtam tegnap egy szöveget, és ma akarok szerkeszteni egy alapot hozzá. Ha van valami, szólj és jövök. - pusziltam meg, majd a kezébe adtam a távirányítót és  visszamentem a hálóba.

<Kyung>
Unottan kapcsolgattam a csatornákat de sehol sem találtam semmi érdekeset. Ciccegve váltogattam, szinte az egész csatornasávot végigjártam.
- Mi újság kis beteg?- huppant le mellém Minhyuk.
- Nincs semmi ebben a hülye dobozban!- hadonásztam a távirányítóval a tévé felé.
- Az nem jó.- húzta a száját majd elmosolyodott.- Hozzak valami filmet?- bökött fejével a szobája irányába.
- Öhm... Kösz Minhyuk, de azt hiszem a Te filmjeidből nem kérek...
- Hé...! Kikérem magamnak! Nem csak olyan filmjeim vannak.
- De Te képes lennél olyat kihozni és azt nézetni velem.
- Nem is!
- Miről megy a vita, Hyungok?- ült le a fotelba Jihoon.
- Hogy mit nézzünk.- sóhajtottam.
- Hozzak filmet?- pattant fel a helyéről a Maknae.
- Én nem akarok mesét nézni!- nyögött fel Hyukkie.
- Kuss!- rúgtam finoman oldalba majd Jihoonnie-hoz fordultam és bólintottam.

<Zico>
Megállás nélkül dolgoztam az alapon. Valami fülbemászó dallamot szerettem volna.
Fájni kezdett a hátam, de mégsem álltam fel. Addig nem, amíg nem tökéletes.
Észre sem vettem, ahogy elrepültek az órák. Egész nap az íróasztal mellett ültem.
Mire végeztem, a szemeim is szúrni kezdtek. Felálltam, és elhasaltam az ágyon, hogy egy kicsit hátha csitul a fájdalom.
Elégedetten mosolyodtam el, legalább a dal kész van.
- Jiho, van vacsora, kérsz? - nyitott be Jaehyo.
- Aha. - álltam fel.
A nappaliban találtam a többieket. Odaléptem Kyunghoz, és puszit adtam a fejére.
- Jól vagy, cicám? - bólintott, ezért a konyha felé indultam. Leültem, és vártam a vacsit.
- A többiek nem jönnek? - néztem körbe.
- De, mindjárt vége, és akkor jönnek. - tette az ételt az asztalra Taeil.
- Áh... megvárom őket. Együnk egyszerre.

<Kyung>
Jihoon egy romantikus, humoros doramát hozott nekünk.
Idő közben a többiek is csatlakoztak hozzánk, Jiho-t kivéve.
Jól szórakoztunk. Kb a dorama negyedik részénél Taeil távozott a körünkből, Jaehyo-val együtt és nekiláttak a vacsinak. Egy órával, azaz majdnem egy résszel később a konyhába tereltek mindenkit.
- Én is ehetek veletek?- néztem fel nagy szemekkel.
- Hogyne ehetnél!- mosolygott kedvesen Yookwon.- Gyere.- segített fel közben Hyukkie a hátamra terítette a pokrócot.
- Megjöttünk.- tipegtünk be. Jiho már az asztalnál ült, majd mikor észrevett hozzánk sietett.
- Meg lett engedve, hogy veletek egyek. Te is megengeded Leader-shii?- mosolyogtam rá szégyenlősen.

<Zico>
- Hááát... - gondolkodtam el. - Jaj persze, hogy engedem. - pusziltam meg. - Gyere ülj le közénk, feküdtél épp eleget. Meleg papucs azért van? - néztem le a lábára. - Van. Akkor kérlek, foglalj helyet, hercegem. - hajoltam meg, mire vállon csapkodott, és leült.
Mi is helyet foglaltunk, majd felmértük a terepet.
- Kyunggie, egyél, amennyi jól esik. Diétásan, egészségesen készítettük, még telefonos segítséget is kaptunk Taeil anyukájától, szóval tessék megrakni a hasad. - mutogatott mosolyogva Jaehyo.
- Jae! Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy kezdjük megérteni, hogy mit szeretnek benned a te kicsikéid. Hol volt eddig ez a cuki oldalad? Jobban áll neked, mint a kötekedő. - nem bántásnak szántam, tényleg aranyosabb volt így, és a banda hangulata is jobb volt.
- Ohh hát...ömm... gondoltam, hogy ez túl lányos, és inkább nem nagyon mutogattam. - jött zavarba.
Halkan beszélgettünk falatozás közben. Kyung is jóízűen eszegetett, aminek örültem. Már jobb színben volt, nem volt olyan sápadt az arca.
Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd a többiek vissza akartak menni a doramát nézni. Kyung kiskutyaszemekkel húzott magával, én meg engedtem a szelíd erőszaknak. A kanapéra huppantunk, közel bújt hozzám, és ránk terítette a meleg takarót.
Hozzá bújtam, és arcát felém fordítva csókoltam meg végre napok óta először. Nem érdekelt semmi, órák óta csak a csókjára vágytam.
- Ha te is elkapod az influenzát, megverünk. - hallottam meg Minhyuk hangját. Lassan váltam el a finom ajkaktól, majd nyelvet öltöttem a táncosra.

<Kyung>
Sikerült Jiho-t is rávennem a tévézésre. Összebújva kucorogtunk a kanapén a pléd alatt.
Váratlanul ért forró csókja. Nem számítottam rá, hogy ezt fogja tenni. De nem bántam. Hiányzott már a csókja. Ugyanakkor aggódtam is amiatt, hogy ne kapja el ezt a csúnya betegséget. De talán egy csóktól még nem lesz baja. És már én is javulok. Azért mégis... Nem árt óvatosnak lenni.
- Igaza van, kicsim.- simogattam meg az arcát.- Majd ha meggyógyultam, akkor agyon csókolgatlak mindenhol.- bújtam hozzá mosolyogva.
Yookwon közben bekapcsolta a tévét, Jihoon-nal pedig elmagyaráztuk az eddig történteket, azoknak akik lemaradtak valamiről vagy nem is látták.
Jaehyo behúzta a függönyöket, Minhyuk még hozott be rágcsákat, majd mikor mindenki kényelemben volt, elindult a következő rész.
Talán már a dorama vége felé lehettünk, kb a 12. résznél, mikor szemeim lassan lecsukódtak és fejem is elcsuklott Zico vállára. Igyekeztem visszatartani az alvást de egyszerűen nem sikerült.