4. Rész

<Zico>
Hajnalban arra ébredtem, hogy üzenetem érkezett. Ismeretlen szám volt, de azért megnyitottam. Először nem értettem a tartalmát, utána leesett, hogy ez biztos Kyung.
" Soha nem bántanálak! És teszek róla, hogy más se tegye többé. Ügyelni fogok rád, nincs mitől félned. " - pötyögtem, majd elmentettem a számát, és próbáltam még aludni.
Reggel elkészültem, bár feltűnően sokat tököltem, semmi nem volt eléggé jó. Végül nagy nehezen találtam valami tűrhetőt, majd lementem elköszönni.
- Kicsim, suli után érted megyek, jó? - mondta anya, majd látta, hogy a vállamon van a táska. - Nem mész el reggeli nélkül!
- De anya, elkések! - vágtam rá.
- Nem érdekel! Tessék, edd meg az úton! - adott a kezembe egy nagy, megpakolt zsömlét.
- Kaphatok még egyet? - kérdeztem, mire mosolyogva tett be egy újabbat egy papírzacskóba.
- Köszi! Na rohanok! - indultam kifelé.
Ahogy kiértem a járdára, észrevettem, hogy Kyung lehajtott fejjel ballag. Betettem a reggelim a zacskóba, és futásnak eredtem. Mire utolértem, alig kaptam levegőt.
- Hahó! - lihegtem mellé érve. - Kerülsz engem? Tudom, hogy tegnap sok hülyeséget dumáltam, bocsi miatta. Jól vagy? Aggódtam az éjjel. Legközelebb hívj fel, ha rosszat álmodsz, vagy nem tudsz aludni. - fújtam ki magam, majd kivettem az egyik szendvicset, és odanyújtottam a zacskót. - Remélem éhes vagy! Anya "szeretetzsömléi", ahogy ő hívja őket a legeslegfinomabbak. - mosolyogtam rá.  - Na, vedd el! - ráztam felé. - Elmondod, mit álmodtál? Bántottalak benne? Vagy valaki más? Tudod, hogy soha nem tennék ilyet, inkább levágnám a karom.

<Kyung>
Megköszönve elvettem a zsemlét de nem haraptam bele. Nem is néztem rá Jiho-ra. Csak a földet bámulva ballagtam tovább.
- Nem kerüllek.- mondtam közömbös hangon.- Cs-csak rosszat álmodtam...- sóhajtottam majd félve ránéztem.
Út közben megálltam és az egyik ház sarkához húzódtam. Nem akartam, hogy más is meghallja.
- Én... Ugyan ott... Abban a házban...- beszéltem zavarodottan. Jiho feszülve figyelt. Nem biztos, hogy jó ötlet, hogy elmondom de már belekezdtem.- Álmomban megtörtént megint... De Te is köztük voltál, velük együtt...- halkult el a hangom. A gyomrom azonnal görcsbe rándult és a gombóc a torkomban ragadt.- Azóta nem álmodtam ilyet... Jiho...- néztem rá nagy szemekkel. Nem akartam elsírni magam. Az már tegnap megvolt, nem lehetek ilyen gyenge... És lassan a suliba is be kellene menni, nem szeretném, hogy igazolatlant kapjunk.

<Zico>
- Hé édes, semmi baj. - simítottam arcára, miután láttam, hogy senki nincs a közelben. - Csak egy gonosz, buta álom volt. Nem történhet meg. Nyugodj meg. Soha nem érnék hozzád durván egy ujjal sem. Annál fontosabb vagy nekem. Kicsinálom azokat a szemeteket, amiért bántottak. - léptem hozzá közel, majd puszit nyomtam a homlokára.
- Én pedig... nem nyúlok hozzád, bízhatsz bennem. Megtartom a távolságot, nem kell tőlem félned.
Hátrébb léptem.
- Gyere, el fogunk késni. És nyugodj meg, már nem vagy egyedül. Együtt leküzdjük.
Fájt így látni. Hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyire közel engedtem. Igaz, részben azért, mert tetszett nekem. De nem mászhatok rá, akkor biztos nem bízna meg többé bennem. Csak barátok lehetünk, el kell fogadnom. Még nem gyógyultak be a sebei.
- Sajnálom, ha nem erőltetem ezt az egészet... az én hibám, mert kikényszerítettem belőled.

<Kyung>
- N-nem... Nem... Én...- vettem egy mély levegőt. Legszívesebben a karjaiban feküdnék, úgy ahogy tegnap a hintán. Az annyira megnyugtató volt.- Az agyam kombinált.- csaptam fejbe magam.- De mindjárt összeszedem magam és jobb lesz.- mosolyogtam rá majd lassan megindultunk a suli felé. Még volt 10 percünk.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy.- szorítottam meg finoman a kezét, mielőtt beértünk volna.

<Zico>
- Nem kell. Én köszönöm, hogy nem hagytál teljesen lecsúszni. - mosolyogtam rá. - Végre nem utálom az életem. Szóval kösz. - borzoltam hajába.
- Legközelebb, ha nem tudsz aludni, hívj, és átlógok. - vigyorogtam rá.
- Mi az első óránk? - kerestem ki az órarendet. - Irodalom... na, már megint egy szar. Remélem valami jó is lesz, elborul az agyam, ha olyan sárkány, mint a töri tanár.

<Kyung>
Átlóg? Az éjszaka kellős közepén? Képes lenne miattam ilyenre? Különös.
- Neeem...- mosolyogtam.- A tanárnő nagyon aranyos. Csak nem árt ha vágod az irodalmat.- kuncogtam az osztályba menet. Pont beértünk.
- Sziasztok!- ugrott a nyakunkba az ajtóban Kwonnie.- Azt hittem, hogy már nem is jöttök.
- Áh... De. Csak elaludtunk.- füllentettem egy aprót.
De ahogy helyet is foglaltunk be is csengettek.

<Zico>
Végül is elég jó volt ez az irodalom. A tanárnő nagyon átszellemülten magyarázott nekem, mert a regényt már korábban elkezdték boncolgatni, és segíteni próbált, hogy értsek mindent. Régebben sokat olvastam, de aztán már cikinek tűnt, és inkább hanyagoltam.
Az óra hamar elrepült, fel sem tűnt, és már pakolhattunk össze.
- Nem volt ez olyan rossz. - nyújtóztam, majd kifelé indultunk.
A papírt kerestem, de nem tudom, hova pakoltam el.
-  Nincs meg az órarendem. Hova megyünk? - néztem Kyung-ra, aki kifejezéstelen arccal nézett előre. Követtem a pillantását, majd megláttam, mit néz. Pontosabban kit.
- Nyugi itt vagyok. - fogtam meg a karját, majd félig mögöttem húztam tovább a folyosón. Azonban mikor el akartunk haladni mellettük, az a rohadék elém állt.
- Nem kéne olyanokba ütnöd az orrod, amik nem a te dolgot. Még veszélybe kerülhet az életed.
- Kettőnk közül itt egyedül a te életed van veszélyben. Megmondtam, hogy eláslak, nem? A helyedben nem járkálnék az utcán egyedül. - néztem a szemébe.
- Tudod te, hogy kivel beszélsz? Ez a ribanc az enyém. - bökött mögém.
- Téves! Ő hozzám tartozik, és ha hozzáérsz, az életed utolsó cselekedete lesz. Te sem tudod, hogy kivel szórakozol. Nem tudod, mire vagyok képes. - toltam félre, mert már mindenki a mi acsarkodásunkat nézte a folyosón.
Ahogy elhaladtunk mellette, elkapta Kyung karját.
- Engedd el, vagy esküszöm, hogy megöllek! - léptem közéjük.
- Valami baj van? - hallottam meg Minhyuk hangját. Közelebb lépett, majd felmérte a jelenetet. - Én a helyedben elengedném a fiú kezét, ha nem akarsz meghalni. - állt mellém barátom.
Elengedte Kyung karját, aki a hátamon, a felsőmbe kapaszkodott.
- Gyere Zico, menjünk. - indult meg Hyukkie. Átkaroltam Kyung vállát, majd elhúztam onnan.
- Mi dolgod evvel a rohadékkal? - nézett rám B-Bomb.
- Csak jövök neki egy beutalóval a kórházba. - morogtam.

<Kyung>
Matek lett volna a következő óra de a folyosói jelenet minden életkedvemet elvette.
- Minden rendben?- mosolygott rám kedvesen Minyhuk. Furcsa, de nem néztem volna ki belőle, hogy ilyet is tud.
- Persze.- sóhajtottam.
- Ha valami kellene csak szóljatok. Az osztályomba járnak... Ismerem Őket jól...
- Köszönjük. De megleszünk.- engedtem meg egy halvány mosolyt. Semmi szükség arra, hogy még Ő is belekeveredjen.
- Nah mentem srácok, angolunk lesz és egy betűt sem tudok.- kacagott Minhyuk.- Majd az ebédlőben találkozunk.
A matek óra nagyon lassan akart eltelni. De talán nem is a matek miatt, hanem a kínzó gondolataim zavartak. Nem tudtam nagyon odafigyelni a számtan szépségeire. Csak ültem, néztem magam elé, sóhajtoztam és a rossz emlékeken gondolkoztam.
A következő óránk kivételesen ugyan ott volt.
- M-mindjárt jövök.- szóltam halkan Jiho-nak majd felpattantam a helyemről és kiszaladtam a teremből. Még hallottam, hogy Yookwon utánam kérdez, hogy hova rohanok.
A mosdóba szaladtam. Szükségem volt egy kis felfrissülésre. Ritkán mondok ilyet de legszívesebben ellógtam volna a nap további részét.
A csap fölé hajolva jó hideg vízzel mostam meg az arcomat. Fel kellett valahogy frissíteni magam. Mikor felnéztem a csapból a tükörre hirtelen olyannal találtam szembe magam, akivel nem akartam. Ijedségemben hátrahőköltem így hátam mellkasának ütközött. Megragadta a karomat majd megfordított és a mosdókagylónak vágott.
- Mit akarsz?- igyekeztem határozott maradni. Nem láthatják azt, amit valójában érzek.
- Téged.- vigyorodott el.- Meg azt, hogy a kis barátodat szereld le, különben mindketten megbánjátok.
- Te engem ne fenyegess! Nem félek tőled és a mocskos bandádtól! Őt pedig hagyjátok ki. Remélem világos amit mondtam!
- Nyugalom kis ribim...- simított végig az arcomon.
- Nem vagyok a ribid!- csaptam el a kezét mire egy pofon volt a válasza. Arcomhoz kaptam majd mélyen a szemébe néztem.
- Ha nem vigyázol a szádra, akkor megint eljátszadozunk veled úgy, mint múltkor. Hm...- nyalta meg az ajkait.- Nagyon hiányzol már... Csak hogy tudd...- simult hozzám egész testével, talán még meg is akart csókolni de azt már nem vártam meg.
Jobb lábamat előre lendítettem és térdemmel érzékeny pontjába rúgtam. Hangosan jajdulva esett össze előttem.
- Többet egy ujjal sem érhettek hozzám. Sem te, sem a haverjaid. Talán csak most sikerült felfogni, hogy már nem vagyok tag? Hát gyenge a felfogásotok mondhatom...- nevettem ki. Egyszerűen akkora undort éreztem irántuk, hogy az leírhatatlan.
- Egyességet ajánlok.- tápászkodott fel.
- Nem üzletelek ilyen szemetekkel.- vágtam rá majd inkább kirontottam a mosdóból és visszamentem a terembe.

<Zico>
Nem akartam, hogy kimenjen. De nem őrizhetem mindig, mint valami pitbull, ezért idegesen doboltam a lábaimmal. Már úgy voltam, hogy csak utána megyek, amikor végre visszaért. Arca azonban semmi jót nem ígért.
- Mi a baj? - fordultam felé suttogva, de megrázta a fejét. - Beszélj már, mert felrobbanok. - tettem kezem a combjára, de lerázta.
- Oké, elegem van ebből a szemétből! - álltam fel, a táskámat a vállamra vettem. - Gyere! Nem hagylak itt!
Nem akart felállni, de engem ez kurvára nem izgatott. Odasétáltam Yookwon-hoz.
- Kwonnie, falazol nekünk a nap hátralévő részében? Van egy kis elintéznivalónk. Ebédre itt leszünk. Ha kérdik, Kyung beteg, és mivel a szomszédja vagyok, hazavittem. - néztem rá komolyan. Bólintott, láttam, hogy nagyon aggódik
- Ügyelj rá, kérlek! - kapaszkodott a karomba. - Te meg tudod őt védeni.
- Ne aggódj, egy haja szála sem görbülhet. - néztem mélyen a szemébe.
Megfogtam Kyung táskáját, mert nem akart felállni.
- Gyere már! Dolgunk van! - morogtam neki.
Habozott, de felállt. Mikor kiértünk, megállítottam.
- Bemegyünk az orvosiba. Az arcodat nézve hinni fognak neked. Színészkedj egy kicsit, hogy beteg vagy. Èn meg el kell kísérjelek, mert nem bírsz hazamenni. Akkor mára mindkettőnknek lesz papírja, amivel kiengednek a kapun. Elmegyünk a bandavezéremhez. Majd én beszélek, de ha kérdezz, válaszolj, megértetted?

<Kyung>
- Mire jó ez?- fogtam meg a kezét.- Megmondtam, hogy hagyjanak békén.
Láttam Jiho arcán, hogy ez érdekli a legkevésbé. Elrángatott az orvosiba.
- Jó napot.- hajoltunk meg.
- Sziasztok. Miben segíthetek?- mosolygott kedvesen a doktornő.
- Rosszul vagyok...- suttogtam elhalóan.
- Mid fáj?
- A hasam. Hányingerem van és szédülök.
- Nézzük csak. Feküdj ide.- mutatott az orvosi ágyra.
Felfeküdtem és meghallgatta a mellkasomat utána pedig a hasamat megnyomkodta.
- Ez itt fáj?
- Igen!- nyögtem fel.
- Na rendben. Valószínűleg egy kis vírust összeszedtél. Menj szépen haza és pihenj le. Diétás ételeket egyél és ha holnapig nem javul, menj el a háziorvoshoz. Hazakíséred?- nézett Jiho-ra aki bólintott.
- Itt az igazolásotok.- nyomta a kezünkbe a papírt majd Zico megragadta a karomat és a kapuig meg sem állt. Ott megmutattuk a cetlit a portásnak, aki kiengedett minket. Ahogy kiértünk abbahagytam a színészkedést bár tényleg nem voltam jól.
Háromnegyed óra séta után egy igen furcsa helyre keveredtünk. Érezni rajta, hogy rossz környék...

<Zico>
- Te elhiszed, hogy majd hallgatnak rád? Biztos nagyon megijedtek a fenyegetésedtől. - hangom gúnyos volt, pedig nem akartam bántani.
Miután lerendeztük a sulit, a régi környékemre mentünk, ahol a a banda tanyázni szokott. A főnök háza előtt álltak páran a kocsik mellett, de mikor megismertek, lepacsiztak velem, és beengedtek. A nappaliban megálltunk, várnunk kellett, amíg bemehetünk.
- Zico, te ilyenkor itt? Rég láttalak kölyök, mi van veled? - jött le az emeletről a góré.
- Elköltöztünk a város másik végére. Nehezebb beugrani, mint máskor. - vontam meg a vállam.
- Hát ez szomorú. Szerettem, hogy a közelben voltál, ha kellettél. Ő meg ki? - bökött Kyung felé, miközben rágyújtott.
- Ő a... a barátom. Azért jöttem hozzád, mert van egy kis gond. Az új sulimban tanyázik egy másik banda pár befolyásos tagja. Kyung... - mutattam a mellettem állóra. - közéjük tartozott, de aztán ki akart szállni. Akkor... eléggé helyben hagyták, utána pedig úgy tűnt, hogy megszabadult, de most megint zaklatni kezdték.
Elgondolkodva bólintott, lassan kifújva a füstöt.
- Értem mi a problémád. De a srác nem a mi bandánk tagja. Nem a jó tündér vagyok, hogy mindenkit megvédjek attól, aki piszkálja.
- Hyung... tudom, de... -  gyerünk Jiho, találj ki valamit. - Fontos nekem ez a fiú. Ő nem EGY barátom, hanem A barátom. - reméltem, hogy érti.

- Áh... szóval ő a pasid? - kérdezett vissza, én pedig bólintottam. Remélem, hogy Kyung veszi a lapot, és nem mond ellent a szavaimnak. - Így mindjárt más. - mosolygott apaian. - Mindig a húgomnak akartalak, és haragudtam, amiért mindig nemet mondtál, de most már tudom, hogy mi volt az oka. Hogy a fiúkákra buksz.
Nos, ez nem volt igaz, de ha ez az ára... végül is egy fiúra tényleg bukok.
- Oké, legyen! - csapta össze a tenyereit. - Zico sok melót elrendezett nekem. Sok helyzetet oldott meg. - nézett társamra. - Kik ezek az alakok? Hol találjuk meg őket? Mondj el mindet, hogy tudjam, mi a helyzet.
- Hyung... én is ott akarok lenni. Azt a szemetet én akarom szarrá verni!
- Nyugi öcsi! - csitított. - Hagyd beszélni a párocskádat.

<Kyung>
Mi az, hogy a  párocskája?! Ezt valahogy rohadtul elfelejtette Zico közölni velem, mikor a tervet vázolta fel... De nem balhézok... Úgy látszik csak így hajlandóak segíteni.
- Öhm... A...- kezdtem bele bátortalanul.- A tanyájuk a Chan Lee's Pub melletti sikátornál van. Ott a zsákutca végében a Pub hátuljában a raktárhelyiségben. Minden szombaton tartanak össznépi gyűlést de mikor tehetik, mindig ott lógnak. A főnök... Is mindig ott van.
- Ki a főnök?
- BYG.
- Ah... Ismerem... Alattomos egy féreg az tuti... Eddig meghúzta magát a bandájával de egy ideje igen csak elszállt vele a ló... Nem tudom mi a faszt képzel magáról...! Nekem is kezd kilenni vele a tököm. Helyre kellene rakni.- morgott a vezető.
- A városban több helyen vannak "állomásai" például...
- Ne sorold. Tudom.- vágott a szavamba.
- M-most mi lesz?- néztem rá félve a "páromra".
Én nekem fogalmam sincs, hogy megy ez két banda között.

<Zico>
- Most? Ti ketten egyenlőre húzzátok meg magatokat, ne keltsetek feltűnést. Kell pár nap, hogy kialakítsuk a forgatókönyvet. - oltotta el a cigijét hyung. - Hol is suliztok most?
- Ahova B-Bomb is jár. - fogtam meg Kyung kezét.
- Tényleg? Nos... ott van pár srácom. Majd megkérem őket, hogy legyenek résen. Lehet egy-kettőnek szólok is, hogy álljon rájuk. A buliig ne kelts feltűnést, ne tudják, hogy itt jártatok. Akkor este amíg a többiek szórakoznak, mi megbeszéljük az összecsapást. Te pedig... - nézett Kyung-ra. - Ne vagánykodj, maradj Zico mellett.
Kyung bólintott, én pedig meghajoltam.
- Köszönöm, hogy segítesz!
- Ugyan! Bár ha hálából belépne ő is...
- Junhyung kérlek... -  vettem mély levegőt. -...ne! Tőlem kérj cserébe, amit akarsz, de őt ne húzd ebbe bele. Nem neki való ez az élet, ő... jófiú.
- Az egyik legjobb emberem egy "jófiú"-ba szeretett bele. - sóhajtott színpadiasan. - Miket fogok még megéli, öcsi? - kuncogott.
- Ennél durvább már ne legyen. - emeltem fel a mancsom, mire belecsapott.
- A hétvégén lezavarjuk ezt. Addig ülj nyugton, ne verd szét a gyereket. Akkor utánad néznek, és ha megtudják hova tartozol,  számítani fognak ránk.
- Oké. Kösz, hyung! - indultam meg kifelé Kyung-ot magammal húzva.
Kinn még lepacsiztam pár haverral, akik a szememre hányták a hiányzásomat. Felemeltem összekulcsolt ujjainak, mire perverzen huhogni kezdtek.
- Seggfejek! - nevettem, ahogy a környéken haladtunk.

<Kyung>
- Amúgy...- sóhajtottam, miközben visszafele sétáltunk.- Köszönöm. Neked is és a bandádnak is.- tényleg hálás voltam nekik ezért. Habár nem vagyok semmiféle erőszak híve, ezt most mégis jogosnak érzem azokkal a szemetekkel szemben. Viszont Jiho-t nagyon féltem. Rettentően aggaszt a helyzete. Nem akarom, hogy baja essen. Főleg nem miattam. Tudom, hogy Ő sem kispályás de Yongguk-ék sem.
 - Édes, drága szerelmem...- suttogtam neki halkan, mikor lassan megközelítettük a mi környékünket.- Erről- emeltem fel még mindig összekulcsolt kezeinket.- Amúgy mikor állt szándékodban szólni, kicsim?- sziszegtem kicsit gúnyolódva.
Igazából nem zavart annyira. Csak furcsa és szokatlan volt a helyzet. És megbántani sem szerettem volna... De még nem kerültem ilyen szituációba soha és a kezemet is csak anyu fogta meg utoljára alsós koromban.

<Zico>
Meglepett a megszólítás, aztán leesett az él a hangjában.
- Oh, gondoltam a nászéjszakán elég lesz. - próbáltam viccelni. - Oké, bocsánat. - engedtem el a kezét. - Én... hallottad, hogy mit mondott. Ki kellett találnom valamit,  vagy nem segített volna. - vontam meg a vállam. - Csak addig kell ezt higgye, amíg lezavarjuk ezt a balhét. És különben sem viszlek oda többé, semmi értelme, szóval nincs akkora  jelentősége.
Zsebre dugtam a kezem zavaromban, idióta mód most egy összebújásra vágytam vele.
- Hazavigyelek, és eljátszod még egy kicsit, hogy fáj a hasad? Ha most visszaállítanánk a portás elég furcsán nézne. És délután dolgom van, nem tudlak akkor  hazakísérni, jobb szeretnélek most biztonságban tudni.

<Kyung>
- Jó persze megértem.- simogattam meg kezemmel a hátát.- Rendben. Bár anyu... Ő lehet, hogy átlát majd rajtam vagy a másik végletbe esik és már  a szobából sem fog kiengedni.- kuncogtam.- De igazad van. Egy próbát azért minden esetre megér.- lassan ballagtunk haza csendben, néha apróságokról beszélve.
- Bejössz?- böktem fejemmel a házunkra.

<Zico>
Rápillantottam az órámra.
- Inkább most hazamegyek. Mikor végeztem... átjövök hozzád, jó?
Pillantása kicsit csalódott volt, de azért bólintott. Puszit küldtem a levegőben neki, majd intettem, és haza vettem az irányt.
- Anya! Itthon vagy? - kiabáltam ledobva a táskám a nappaliban.
- Jiho! - jött elő a fürdőből. - Hát te?
- Kyung beteg lett, haza kellett hoznom.
- Oh! De ugye nem komoly? - kérdezte aggódva.
- Nem, remélhetőleg most már jobban lesz. Azért még később benézek hozzá.
- Rendben kicsim, akkor átöltözök, és irány a város. - mosolygott, majd felsietett az emeletre.
A kanapén vártam meg, majd mikor végzett, beültünk a kocsiba, és elvitt a fodrászához.
Ott már vártak minket, gondolom anya ledumálta a dolgot előre.
- Hmm.  - forgatta arcomat az alacsony nőci. - Már tudom is, hogy mit csináljunk vele. Csüccs! - tolt le a székbe.
Kicsit megijedtem, ez a nő eléggé elvetemültnek tűnt.
Valamit kotyfolt a hátamnál, közben anyával az új frizuratrendetek beszélték meg. Én csak pislogtam, nem  értettem a kifejezéseket.
Mikor a fejemre kente azt a maszlagot, még nem tudtam, hogy milyen nehéz óra elé nézek. Először semmi bajom nem volt, de aztán az egész fejem rettenetesen viszketni kezdett.
- Úristen, ez szörnyű, ez mi ez? - akartam vakarni, de a kezemre csapott.
- Bírd ki! Ha szőke herceg akarsz lenni, annak ára van.
- De... én világosabb akartam lenni, de nem ennyire. - nyögtem szenvedve.
A szék karfáját szorítottam, amíg le nem járt az idő. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor lemosta, és jól megdörzsölte az érintett területet.
Visszaültetett a tükör alá, felül meghagyta a hosszát, oldalt megfrizurázott, majd belőtte a hajam. Furcsán néztem magam, mintha nem is én lettem volna.
- Szólok a kozmetikusnak. - tapsolt egyet, majd elrohant.
- Annak meg mire? Nem akarom, hogy kimázoljanak! Nem vagyok lány!
Anya megvonta a vállát, és türelemre intett.
Visszajött az az őrült nő, egy másikkal, majd átrángattak egy másik szobába, és felfektettek egy ágyra.
- Oh azt nem akarom! - mutattam a szemöldökcsipeszre. - Az fáj basszus!
- Nyugi! - kuncogott a fiatal csajszi. - Csak pár perc, csak megigazítom.
Megadtam magam, majd újabb kegyetlen percek következtek. Alig vártam, hogy megszabaduljak. Mikor végre mehettem, szinte repültem ki a szalonból. Ezek bolondok!
Anyát kinn vártam meg, aki nagyon jól szórakozott rajtam.
Elvitt vásárolni, és bár én a melegítőket részesítettem előnyben, ennek ellenére olyat is vettünk, amik inkább elegánsak.
- Én ezeket fel nem veszem a suliba. - emeltem fel a zacskókat, mire anya leintett, hogy dehogynem.
- Gyere baby, ha csábítani akarsz, azt a illatoddal a legkönnyebb. - húzott be egy drogériába.
Anya lelkesebb volt, mint én, nem is érdekelte, hogy a fia egy másik fiút akar behálózni.
Kiválasztottunk egy mindkettőnk szerint kellemes illatot, majd hazafelé vettük az irányt.
- Aztán csípd ki magad neki, mielőtt átmész! - parkolt le anya a ház előtt.
- Anya! - szóltam rá, majd inkább kiszálltam.
Kiszedtem a cuccokat, és felmentem a szobába.
Lepakoltam, majd elmentem lezuhanyozni. Mikor visszaértem, egy teljes öltözék volt kitéve az ágyra. Elmosolyodtam, anya nem bíz semmit a véletlenre. Felöltöztem, megigazítottam a hajam, majd sunyin pillantottam a parfümre. Nem fog ez lebuktatni, hogy mire megy ki a dolog?
Mindenesetre nem hagytam ki, ha már anya szerint ez tuti bejön.
Mikor kész lettem, idegesen mentem le, majd mikor anya füttyentett, kicsit bátrabb lettem. Átmentem a szomszédba, Kyung anyukája a virágait locsolta a teraszon.
- Jó napot asszonyom! - hajoltam meg. Meglepetten méregetett.
- Ejha! De csini itt valaki! - vigyorgott rám.
- Köszönöm. Amm... felmehetek Kyung- hoz? - intettem az ajtó felé.
Bólintott, ezért minden erőmet összekaparva mentem be a házba.