2. Rész

<Zico>
Reggel fáradtan keltem. Este sokáig gondolkodtam Kyung-on, és azokon, amiket beszélgettünk. Tényleg bunkó voltam vele, de... ez vagyok én. Ha nem tudja ezt kezelni, amúgy sem fog működni a "kapcsolatunk".
Felkeltem, bedobáltam a cuccaimat a táskába az órarend alapján, amit anya kapott a könyvekkel együtt, mikor beíratott, majd én is felöltöztem. Semmi extra farmer, kapucnis felső. Nem tudtam, mit szabad és mit nem. Fel kell mérnem a terepet.
Mikor lementem, mindenki a konyhában volt, apa épp indulni készült.
- Légy jó, fiam. - veregetett vállon, majd elindult kifelé.
- Gyere kicsim, egyél valamit suli előtt. - ültetett le anya. Lassan eszegettem, annyira nem  voltam éhes, de anya ragaszkodott ahhoz, hogy reggeli nélkül nem hagyjuk el a házat.
Woonie valami vaskos könyvet bújt evés közben. Gondolom valami egyetemi kötelező.
Mikor elegem volt, felálltam, megköszöntem, és felszaladtam fogat mosni, meg elvenni a táskám.
Ahogy lefelé siettem, gondoltam megkérdem anyát, hogy egyáltalán hol van az a suli. Hogy jutok el oda?
Ahogy leértem, anya mellett megpillantottam Kyung-ot.
- Oh! Szia! Kösz, hogy beugrottál... nem tudom, merre kell menni. - túrtam a hajamba zavaromban.

<Kyung>
- Jó reggelt, fiam.- köszönt mosolyogva anyu, mikor reggel lementem a konyhába. Minyoung már elment, apa is készülődött.
- Sziasztok.
- Itt a reggelid. Meg csomagoltam egy kis sütit is.- tette elém a zacskót.
- Köszönöm szépen.- kezdtem el falatozni. Miután mindent eltüntettem, felmentem még a szobámba a cuccomért, gyorsan fogat mostam és elindultam.
Út közben elhaladtam Zico-ék háza előtt. Kicsit megtorpantam a kapuban és végigfutott az agyamon, hogy bemegyek hozzá. De nem akartam olyan nagyon tolakodó lenni.
- Jó reggelt, Kyung.- jött velem szemben Mr. Woo.
- Jó reggelt!- kaptam fel a fejem hirtelen és meghajoltam.
- Jiho-t várod?- bátortalanul bólintottam.- Menj csak be nyugodtam. Úgy hiszem, mindjárt jön.- mosolygott kedvesen majd elhaladt mellettem és beült a kocsijába majd elhajtott.
Beballagtam és kopogtam. Jiho anyukája nyitott ajtót.
- Szia Kyung.- ragyogott az arca.- Jiho-ért jöttél?
- I-Igen...
- Gyere csak be. Mindjárt itt lesz.
Amint beléptem az ajtón már jött is le a lépcsőről Zico.
- Nincsen messze. Én minden reggel gyalog megyek. Rossz időben néha busszal.- mosolyogtam.- Kb egy 20 perc, nem sok.
- Ez nem azt jelenti, hogy haza kell lógnod...- motyogta az anya Zico fülébe, mire Ő csak felmordult.
- Gyere. Nem lenne jó az első napodon elkésni.- kuncogtam.
Elköszönt az édesanyjától majd együtt útnak indultunk.
- A-akarsz majd... Mellettem ülni?- érdeklődtem kicsit félve. Nehogy azt higgye, hogy a nyakára akarok akaszkodni. De tényleg egyedül ülök. Néha, mikor valamelyik osztálytársam haverja hiányzik, akkor szoktak mellém ülni.

<Zico>
- Aha! - kaptam az alkalmon. Bár remélem, nem első padban ül. - Legalább nem kell helyért kuncsorogni senkinek. Meg nem egy vinnyogó csaj mellé kerülök. - vigyorogtam rá.
A továbbiakban csendben ballagtunk, a környéket figyeltem, ismerkedtem az utcákkal.
- Egész király környék. Van itt valahol park, ahol lehet lógni? Vagy játszótér? - pillantottam rá.
Bólintott.
- Majd megmutatod, mit merre találok?
A suli tényleg nem volt messze. Meg nem volt olyan lepukkant, mint az előző. Kisebb beszélgető csoportok között haladtunk a folyosón, majd valaki Kyung nevét kiáltotta, ezért megtorpantunk, és a hang irányába fordultunk mindketten.

<Kyung>
- Majd suli után elmehetnénk körbenézni. Ma úgyis laza nap lesz...- újságoltam vidáman.- Igen?!- fordultam hátra, mikor a nevemet hallottam.
- Áh... Yookwon... Szia.- mosolyogtam barátomra.
- Szia Kyunggie. Tegnap hívtalak, meg szerettem volna kérdezni a japán házit. Majd lemásolhatom, ha már nem segítettél?- nézett rám mire sóhajtottam és bólintottam.
- Természetesen.
- Jaj szia. Kim Yookwon vagyok.- hajolt meg Jiho előtt.- Bocsi, hogy ilyen bunkó vagyok.- vakarta meg a tarkóját.- Te ki vagy? Az új fiú?- méregette vigyorogva.
Yookwon az egyetlen az osztályból, aki normális. Számomra normális. Vele szoktam néha együtt lógni. Szabadidejében táncolni jár. Őt oda íratták be a szülei, viszont Ő imádja azt csinálni és én mondom, nagyon jó belőle!
Yookwon mindenkivel könnyen lespanol. A táncon is sok végzőssel jóban van, meg a kicsiket is ismeri. Néha megnézi a kosarasok edzését is, mikor kedvem tartja csatlakozok hozzá és jókat nevetünk. És van amikor eljön velem a könyvtárba könyvmolykodni.
Színes egyéniség az tuti. De ezért szeretem. Meg mert folyton vigyorog és képes mindig felvidítani. Általában nincs rossz szava senkihez. Míg fel nem bosszantják. De tényleg nagyon szerethető. A tanulással kicsit hadilábon áll, de a nehezebb tantárgyakból fel szoktam tornászni legalább a közepes szintig.
- Ülsz mellém?
- Yookwooon! Már mellettem ül!- csaptam a vállára.- Egyébként is melletted Baekhyun ül! Én meg egyedül a sarokban. Jó lesz mellettem igaz?- kérdeztem az érintettet, aki csak mosolyogva figyelt minket.

<Zico>
- Hello! Aha, én vagyok. - próbáltam kedves lenni, de olyan kis izgága volt, hogy alig bírtam követni a tempóját.
Vigyorogva figyeltem a baráti kakaskodásukat.
- Ja, már ledumáltuk Kyung-al a dolgot, bocsi. - mosolyogtam rá. Együtt folytattuk tovább utunkat. Ők sulis dolgokról beszélgettek, de én nem tudtam hozzászólni, meg eléggé álmos voltam, ezért inkább hallgattam.
A folyosón sokan megbámultak. Utáltam ezt az érzést, csak láthatatlanná akartam válni.
Az osztályban is mindenki engem figyelt. Gondolatban égnek emeltem a szemeim. Remek! Ma én leszek a vásári majom.
Csendben ültem le Kyung mellé a padban. Úgy csináltam, mintha évek óta ide járnék. Bosszantott, hogy mindenki engem figyel, vagy rólam sutyorog. Mi ilyen érdekes bennem? Vagy be kellett volna jöjjek, és bájologjak mindenkinek?
Kipakoltam a cuccaimat, majd a kezeimet a padon összekulcsolva ültem, csendben. Az ablakon bámultam az udvart.
Ráláttam a kosárpályára.
Hallottam a csengőt, mire mélyet sóhajtottam.
Nem vagyok béna a tanulásban, penge az memóriám, ha odafigyelek valamire, otthon már semmi dolgom nincs. Egyszerűen csak mindig untam a suliban lenni, ezért általában  aludtam, vagy rajzoltam órán. Emiatt voltak szar jegyeim.

<Kyung>
Az első óránk az osztályfőnökkel volt így egyből be tudta mutatni Jiho-t az osztálynak.
- Gyere.- szólt neki.
Biztatóan mosolyogtam rá, mire nagyot fújt és kiment a táblához. Illedelmesen meghajolt és bemutatkozott. Annyira ismertem már, hogy tudjam műmosoly az, amit mutat. A lányok hangosan sikongattak, mikor megszólalt. Tipikus...
- Csendet!- csapott az asztalra a tanár.- Kérlek segítsetek Jiho-nak a beilleszkedésben. Látom már a helyed is megtaláltad. Kyung mellett jó kezekben leszel.- veregette hátba.- Na kezdjük az órát. Ha már itt vagy a táblánál, Jiho, megoldhatnád ezt a matekpéldát.- kezdett el írni a táblára Mr. Choi.- Csak vicceltem!- nevetett.- Ülj vissza. Ezt együtt oldjuk meg.
Zico bevágódott mellém a padba.
- Néha vannak ilyen húzásai de jó fej az öreg.- suttogtam neki kuncogva.
Elővette a füzetét majd lehajtotta a fejét.
- Hé. Mit csinálsz?- böktem oldalba.

<Zico>
Kényszerítettem magam arra, hogy mosolyogjak. Persze az egómnak jól esett a lányok álmodozó pillantása, de különösen egyik sem tetszett. Tipikusak, unalmasak... nyálasak.
Mikor az öreg megszívatott, azt hittem megfejelem, de végül csak mosolyogva mentem a helyemre.
Mikor letettem a fejem a padra, Kyung lökdösni kezdett.
- Mi van? - emelkedtem fel suttogva. Most meg minek nem hagy békén?
A tábla felé bökött a fejével, mire nemtetszően hátradőltem, és kényszerítettem az agyam, hogy figyeljen a műveletre.
Az öreg levezette a példát, majd felírt alá hármat, és adott tíz percet.
Felhorkantottam, majd egymás alá megoldottam a példákat. A reál tantárgyak mindig mentek. Matek, fizika, kémia. A többi se volt nehéz,  csak nem érdekelt.
Mikor ledobtam a tollat, és hátradőltem  unottan, Kyung nagy szemekkel nézett először a füzetre, majd rám.
- Mi az? Ezek tök könnyűek voltak. - nem értettem, miért bámul. Hisz most mutatta meg a góré, hogy hogyan kell megoldani.

<Kyung>
Mi a fene? Nekem senki sem mondta, hogy egy zsenivel lesz dolgom.
- S-semmi...- nyeltem egyet majd visszafordultam a saját füzetemhez és folytattam. Az utolsó számítás nem igen akart kijönni. Inkább feladtam. Úgyis megoldjuk együtt.
Miután megcsinálta a táblánál a tanár úr jobban megvilágosodtam. Láttam Zico-n, örül, hogy neki mind jó lett elsőre.
Miután be lett jelentve, hogy egy hét múlva dolgozat, tovább gyakoroltunk.
- A következő óra a 49esben lesz.- mondtam Jiho-nak mikor kicsengettek.- Japán. Én szeretem.- mosolyogtam kedvesen pakolás közben.- Amúgy Te mióta vagy ekkora zseni?- kérdeztem teljes csodálattal.

<Zico>
- Zseni? - röhögtem hitetlenkedve. De aztán láttam, hogy komolyan kérdezi. Lehervadt a vigyorom. - Nem vagyok zseni... csak... jó a memóriám. Ha egyszer odafigyelek valamire, akkor az nagyon sokáig megmarad. Ha egy év múlva adsz egy ilyen feladatot, akkor is ilyen gyorsan megoldom. De ettől még nem hiszem, hogy zseni lennék. - szedtem össze a cuccaimat, majd felálltunk, és kifelé indultunk.
-  Én is szeretem a japánt. De az angolt jobban. - elgondolkodva néztem magam elé.
A folyosón  battyogtunk, mikor megláttam egy automatát.
- Úristen, kávé! - nyögtem fel hálásan. Olyan álmos voltam. Kellett nekem éjszaka gondolkodni. - Gyere, meghívlak valamire! Kávézol? Vagy válassz, ami jól esik. - pakoltam bele a kávém árát, majd elindítottam a masinát. Mikor kész volt, elégedetten szagoltam bele.
- Na, mit kérsz? - tettem be az ő részét, majd hátrébb álltam, hogy megnyomhassa, amelyiket akarja, én pedig belekortyoltam a fekete nedűbe.
Nem is olyan vészes ez a hely, vagy csak azért nem érzem annak, mert van kihez szóljak.

<Kyung>
- Forrócsoki!- csillantak fel a szemeim.- Forrócsokit lehet?- néztem rá boldogan mire bólintott miközben a kávéjába kortyolt.
Megnyomtam a gombot majd szinte remegve vártam, hogy az édes forróság az enyém lehessen.
- Hmm...- fogtam két kezembe a műanyag poharat és a gőzölgő italt szaglásztam.- Köszönöm.- biccentettem előre a fejem, hálám jeléül.
- Hmm...- kóstoltam bele.- Mennyeiii~- trilláztam.
Amint beléptünk a terembe Yookwon lerohant.
- Hol a házi, kicsi Kyunggie-m?- becézett. Tudja jól, hogy nem szeretem ha mások előtt így hív. Olyan kis mocsok.
- Nyugalom, csigavér, szépfiú!- ültem le mellé.- Jiho te ülj erre az oldalamra.- mutattam a jobbomra. A 49es teremben hosszában voltak a padsorok. Mi a leghátsóban ültünk a szélén.
- Itt van.- dobtam oda Kwonnie-nak a füzetem.- Igyekezz!- most pedig élvezhetem tovább a forrócsokimat.

<Zico>
Kyunggie-m? Szépfiú? Van köztük valami?
Zavartan pislogtam magam elé. Furcsa volt nekem a helyzet. Lehet, hogy azért nincs csaja, mert pasija van? Csak félt, hogy kinevetem miatta?
Kyung arcát figyeltem. Átszellemülten iszogatta a forrócsokit, majd mikor észrevette, hogy figyelem, rám mosolygott.
- Forrócsoki bajszod van. - magyaráztam meg bámulásom okát, mire pirulva törölte meg az arcát. Yookwon-ra pillantottam, aki serényen körmölte a házit.
Kyung füléhez hajoltam, hogy csak ő hallja.
- Együtt jártok? Elmondhatod, nem nevetlek ki. - tudtam, hogy illetlenség, de annyira érdekelt a dolog, hogy nem bírtam ki.

<Kyung>
Először nem értettem, hogy miről kérdez, mosolyogva hallgattam.
- Együtt járni? Kivel?- Értetlenül néztem rá vissza.
Fejével mellém bökött. Elfordítottam a fejem.
- Yookwon-nal?- nyíltak nagyra a szemeim.- Mi? Nem! Mi nem járunk!- nevettem zavartan.- Dehogy is... Csak barátok vagyunk. Semmi több.- igyekeztem megmagyarázni a dolgokat. Kicsit furcsán nézett rám.
- Most mi van?! Honnan vetted ezt a baromságot? Tényleg nem vagyunk melegek! Yookwon!- löktem oldalba.
- Jaj! Mi az?- kapta fel a fejét.
- Ugye, hogy mi- mutogattam kettőnkre- nem járunk?
- Hülye!- röhögött ki.- El kell, hogy szomorítsalak. Ha buzi lennék nem lennél az esetem, cicám.- simogatta meg az arcomat.
- Akarod, hogy eltörjem a kezed?!- morogtam.
- Nekem a kicsit keményebb, izmosabb pasik jönnének be. Mint mondjuk Jiho.- vont vállat majd folytatta a másolást.
Én tényleg nem vagyok meleg... Yookwon-nal csak nagyon jóban vagyunk. De ez a barom, néha elfelejti, hogy vannak körülöttünk... Bár az, hogy Jiho-val összeszűrné a levet, ha buzi lenne... Na ez meglepett. Nem mondom, hogy nem jó pasi, sőt...

<Zico>
Kicsit zavarba jöttem attól, amit Yookwon mondott. Én lennék az esete? Még soha senki nem mondta nekem, hogy esetleg ha úgy lenne, akkor engem választana pasijának. Vajon Kyung-nak milyen típusú fiúk tetszenének? De miért érdekel ez engem? Nekem... mondjuk ha úgy lenne, inkább ő tetszene, mint Yookwon. Vagyis nem biztos, mert a kis búgócsigát nem is ismerem, de... de biztos, mert Kwonnie túl buzgó nekem. Pörög folyton. Viszont Kyung olyan... türelmes, udvarias, megértő, kicsit lányos a nagy babaszemeivel meg a csinos pofijával és...állj, állj, állj! Fejezd be, Jiho! Miért gondolsz ilyenekre?  Viszont én ezt nem értem, a hetero srácok nem simogatják egymást. Vagy... a rendes, hétköznapi barátok szokták? Kyung is fog majd engem simogatni, meg becézgetni?
Nagyon zavarban voltam, Kyung eléggé hevesen tiltakozott a kérdésem ellen. Feltűnően hevesen... de lehet, hogy csak megsértettem a feltételezéssel, hogy meleg.
Zavaromban a kiürült műanyagpohárt forgattam a kezeim közt. Jiho, ezt elszúrtad.
Rápillantottam Yookwon-ra, aki nem vette magára, ugyanolyan nyugodt volt, mint előtte. Kyung-ra nem mertem ránézni, féltem, hogy bemos egyet az előbbiért.
Inkább kipakoltam, és a csengőszóig csendben forgattam a kezeim közt a kávés poharat. Nem tudtam, mit mondhatnék a mellettem ülőnek.

<Kyung>
- Érted is vagy csak másoltad?- fordultam Kwonnie-hoz.
- Is-is...
- Miért érzem azt, hogy lesz egy japán korrepetálós óránk valamelyik délután?
- Mert lesz?- kérdezte félve barátom.
- Na jó... De csak, hogy ne mondd, hogy szívtelen vagyok és rossz barát...- sóhajtottam.
- Én ilyet sose. Kööösziii!- ugrott a nyakamba.
- Ha akarod még azt a japán órát ne fojts meg!- csapkodtam a kezét.
- Bocsi.- ült vissza a helyére.
Miután újra kaptam levegőt, Zico-hoz fordultam. Maga elé bámulva mélyedt a gondolataiba.
- Add ide, kidobom, míg nem csengetnek.- simítottam kezemet az övére majd kivettem belőle a műanyag poharat. Nagy szemekkel nézett rám, mire csak elmosolyodtam és a kukához sétáltam.
Amint visszaértem a helyemre már szólt is a csengő és a tanár is a teremben volt.

<Zico>
Áramütésként ért finom érintése. Nem tudtam, hogy az előbbi gondolataim miatt, vagy a váratlan érintéstől, de nagyon melegem lett.
Nehezen szedtem a levegőt, de igyekeztem természetesen viselkedni. Legszívesebben felugrottam volna, és kirohantam volna az osztályból. Most jó lenne egy cigi, hogy lenyugtasson, de megígértem mindenkinek, köztük magamnak is, hogy meghúzom magam, nem keveredek bajba.
A tanár, miután bejött, és a szemével radarozni kezdett, már tudtam, hogy engem keres. Közelebb jött, és mosolyogva, japánul szólított meg. Magamban felhorkantam, most azt hiszed, hogy kifogsz rajtam?
Elvigyorodtam, majd mindenki meglepetésére laza hangnemet felvéve, japánul elmeséltem neki, hogy beszélem a nyelvet, mert egy ideig laktam Japánban apám munkája végett. Két évig vett részt egy céges projektben, mi meg vele tartottunk.
Elismerően bólintott, majd visszasétált a táblához.
- Hülye kurva. - motyogtam halkan magam elé, hogy ne hallja senki.
Fintorogva figyeltem az órán. Ha megpróbáltam letenni a fejem, Kyung megbökött, ezért inkább a fejem támasztva bámultam a boszorkány írását a táblán.
- Ez olyan unalmas! - suttogtam panaszosan Kyung-nak, mire a nyugtatólag a térdre helyezte a kezét. Nem zavart, sőt abszurd mód még tetszett is.
- De ezt mindenki tudja, minek kell annyit magyarázni? - suttogtam tovább, mire Yookwon nagy szemekkel fordult felém.
- Hát én nem tudom! - suttogta ingerülten. - Nem tudom, hogy csináljátok, hogy megjegyzitek, de nekem is elárulhatnátok!
- Valami baj van, fiúk? - hallottuk meg a tanárnő hangját.
- Nem tanárnő, elnézést, csak nem ír a tollam, és kértem egyet, hogy tudjam folytatni az írást. - mosolyogtam ártatlanul.
- Oh, rendben, akkor folytassuk! - fordult vissza.
Kyung ujjai körkörösen cirógatták a térdem, én meg majdnem felröhögtem, mert ott nagyon csikis voltam. Bambán, nyelvemre harapva vigyorogtam a füzetre, olyan röhöghetnékem volt, hogy alig bírtam visszatartani.
Benyúltam a pad alá, és megfogtam a kezét, de ő ki akarta húzni a kezeit, hogy tovább gonoszkodjon, mire gondolkodás nélkül kulcsoltam össze az ujjainkat. Ha már egy barátságban ez normális, legalábbis ez jött le abból, ahogy Yookwon-nal viselkednek, akkor had ne hagyjam már, hogy halálra csikoljon.

<Kyung>
- Mit csinálsz?- mosolyogtam rá.- Eressz el.- kezdtem el hüvelykujjammal a kézfejét cirógatni.
- Hallod?- bújtam hozzá közelebb, hogy ne kelljen megemelni a hangomat. Zico csak rám nézett és képen vigyorgott. Nem sűrűn látni nevetni.
- Szép a mosolyod.- dicsértem.
- Szép dolog a barátság de a többit szünetben folytassátok.- szólt ránk a tanárnő.
- Mi a fasz...?- szóltam el magam halkan. Azonnal a szám elé kaptam a kezem.- Elnézést.- hajoltam meg majd kivettem a mancsomat Zico-éból.
Pazar! Ma már másodszorra néznek melegnek... Lehet ennél rosszabb?
Az óra ezek után csendben és gyorsan eltelt. Ahogy a nap is elszaladt, csak arra eszméltem, hogy az utolsó órán ücsörgünk.
- Jössz velem kajálni?- érdeklődött Kwonnie.
- Ja megyek.- bólintottam.- Remélem ehető lesz az ebéd. Te is eljössz velünk a menzára?- fordultam Jiho-hoz.- Aztán utána megmutatom a környéket.

<Zico>
Olyan jól szórakoztam azon, hogy  zavarba jött. De ne csodálkozzon, ha úgy bújik egy másik fiúhoz, mint egy cica. Persze, hogy félreértik az emberek.
Egész nap arra gondoltam, amit a mosolyomról mondott. Nem szoktam mosolyogni, mert akkor lőttek a gonosz figurámnak. Meg valahogy megszoktam, hogy nem mosolygok, mert nincs miért.
- Aha, oké, az szuper lesz. - bólintottam, majd összecuccoltunk, és együtt elindultunk enni.
Ahogy a menza felé haladtunk, egy ismerős hang ütötte meg a fülem.
- Zico! Te vagy az? - meglepetten fordultam meg.
- Lee Minhyuk! Mit keresel itt, te segg? - néztem rá hitetlenkedve. B-Bomb lejárt a bulikba, a versenyekre táncolni. Álmai motorjára gyűjtött, mert a szülei nem voltak hajlandók finanszírozni. Szerintük a motor egyenlő az öngyilkossággal. Ezért eldöntötte, hogy összegyűjti rá a pénzt. Mivel marha jól táncolt, ezért  mindenkit lealázva, sorra nyerte meg a versenyeket, és a közönség egyszerűen imádta.
- Én itt sulizok. Az nagyobb kérdés, hogy te mi a tökömet keresel itt? Nem ide jártál, mert  tudnék róla.
- Tényleg nem. Ma van itt az első napom. Most költöztünk a környékre. - magyaráztam, ő pedig bólintott, hogy érti.
- Szuper! - vigyorgott. - Kajálni mentek? - nézett végig rajtunk. - Hé, téged ismerlek! - mutatott Yookwon-ra. - Oda jársz táncolni, ahova én. Jöhetek én is? Csak bezárom a szekrényem. - fordított hátat, majd mikor végzett, együtt sétáltunk kajálni.
- Jössz hétvégén a buliba? Oltári nagy partit ígérnek. - kérdezte B-Bomb, miközben sorba álltunk a menzán.
- Aha! Ki nem hagynám! - vigyorogtam. - Jössz te is, cicus? - súgtam az előttem araszoló Kyung fülébe, mire kicsit zavarba jött.
- Ő a pasid? - kérdezte Minhyuk, látva a jelenetet, mire meghökkentem.
- Nem! Miért lenne? Csak a padtársam.
- Én a padtársamat nem cicázom le. - mérte végig Kyung-ot. - De mondjuk nem is néz ki ilyen jól. Bekombinálhatom? - pillantott rám.
- Nem! - vágtam rá azonnal, mire mindentudóan vigyorodott el.
Most minek vigyorog? Csak azért mondtam, mert Kyung megmondta, hogy ő nem meleg.
Mikor megkaptuk a kaját, letelepedtünk egy asztalhoz, ott folytattuk a beszélgetést.

<Kyung>
- Ma már harmadszorra... Esküszöm, ha még egyszer valaki buzinak néz, adok is okot rá! De azt senki ne várja meg! Nem vagyok meleg! Kész! Téma lezárva.- morogtam az ebédlőben majd visszafordultam a tálcákhoz. A fél sor engem bámult. Na szuper... Legszívesebben elsüllyedtem volna.
Nem tetszett nekem ez a buli dolog. Meg ez a Minhyuk gyerek sem. Nem ismerem csak látásból, de azt jól tudom róla, hogy egy csibész... És ha Zico-nak ilyenek a haverjai... Ez csak rosszabb lehet, ahogy érzem.
- De komolyan. Jó lesz a party. Nem jössz, Cicus?- nyomta meg vigyorogva  az utolsó szót Minhyuk.
- Ch...- morogtam egyet.- Nem. Nekem nincs ott helyem.- vontam meg a vállam és tovább falatoztam.
- Majd megy Yookwon.- böktem a fejemmel a mellettem ülőre.
- Hm...- mérte végig feltűnően Kwonnie-t.- Végül is...

<Zico>
- Van kedved jönni?
- N-nekem?- nézett körbe majd bizonytalanul pislogva várt tőlem választ. Én csak megvontam a vállam. A helyében nem mennék ilyen veszélyes helyekre. De Ő tudja...
Láttam, hogy Kyung-nak nem tetszett a helyzet. De hát mit várt? Ilyen vagyok, és a barátaim is ilyenek. Nem értem, miért durcázik, tisztáztam az elején.
- Ugyan már srácok! Ügyelünk rátok, na! Ne legyetek már ilyen begyepesedettek! - emelte meg a vállait értetlenül Minhyuk.
Tudtam, hogy Kyung nem akar bajba keveredni, és félti a barátját is.
- Majd nálam alszol. - mondtam a mellettem ülőnek. - A szüleid nem is kell megtudják, sőt az enyémek sem. Kilógunk pár órára, bulizunk, aztán hazamegyünk. - vázoltam fel a tervet Kyung-nak.
Nem tetszően ciccegett, én meg égnek emeltem a tekintetem.
- Jó,  akkor ne gyere! Csak ne árulj be! - morogtam neki. Dühített, hogy ennyire ellenséges. Mondta volna, hogy nincs kedve. Vagy nem tudom. De ez a macskafújás idegesített.
- É-én... én elmegyek. - motyogta habozva Yookwon, mire mindketten rákaptuk a tekintetünk.
- Szuper! - csapta össze a kezeit B-Bomb. - Add meg a számod, érted megyek majd. - nyújtotta oda a telefonját, mire társunk pirulva írta be a számát. - Nem is tudtam, hogy a melegek csapatában játszol, Hyukkie baby. - viccelődtem vele.
- Kérlek! A biszexuálisok csapatában játszom. Különben is, azért kértem, mert nem tudja hova kell jönni.
- Aha, aha. - vigyorogtam.
- Hé, már szédítek valakit, ne kötekedj! Különben is, a másikkal foglalkozz, nehéz eset a kis vadmacska. - bökött fejével a morcosan turkáló Kyung-ra.
- Hagyd békén! Ha nem akar, nem jön. Nem olyan züllött, mint mi.
- Kikérem magamnak, én nem vagyok züllött! Csak van életem! - mordult fel Minhyuk.
- Oké, ejtsük a dolgot. - motyogtam, majd csendben fejeztük be az evést.
Kyung még akkor is durcázott, amikor immár kettesben kiértünk az iskola kapuján.
- Meddig csinálod ezt még? - álltam elé, mire megtorpant. - Látod, ezt utálom a lányokban is, hogy megsértődnek, ha valami nem úgy van, ahogy ők akarják. Letisztáztam az elején, hogy milyen vagyok és, hogy milyen haverjaim vannak. Ennek ellenére a barátom akartál lenni. De nem fog működni, ha ezt fogod művelni. Nekem nincs türelmem az ilyesmikhez, ezért nincsenek puszipajtásaim.
Előkotortam a táskámból egy cigarettát, majd rágyújtottam.
- Tudod mit? Majd keress meg, ha lenyugodtál, akkor majd sétálunk a környéken, most nincs türelmem a sértődésedhez. - fordultam meg, majd hazafelé vettem az irányt.

<Kyung>
- Ch...- húztam fel az orrom. Senki nem mondta, hogy én be vagyok sértődve. Én csak miatta aggódom. Csak tudnám miért! Senkim sem énnekem, hogy zavarjon, hogy magát pusztítja cigivel meg ki tudja még mivel... Egyszerűen csak rossz nézni.
Nem fogom beárulni, mert ennyivel tartozom. De, hogy keresni sem fogom, az is biztos.
Én nem durcáztam be... Csak... Ahj... Hosszú volt a mai nap.
Kisebb kerülővel mentem haza. Út közben beugrottam a kisboltba és vettem egy epres nyalókát. Már sötét volt, mire hazaértem.
- Milyen napod volt?- fogadott mosolyogva anyu.
- Hm. Átlagos.- vontam vállat.
- Jiho-val minden rendben volt?
- Persze.
- Akkor pakolj le és gyere vacsorázni. Apád későn jön, a nővéredről nem tudok semmit. Aggaszt a helyzet. Mindig itthon szokott lenni ilyenkor, vagy ha késik, felhív.
- Ne aggódj. Biztos csak a barátnőivel csavarog.- pusziltam meg az arcát.
Miután megvacsoráztunk, segítettem elmosogatni majd felmentem, lezuhanyoztam és a szobámba zárkóztam.
Nem sok kedvem volt tanulni, ezért a könyveimet félredobtam. Inkább a füzetkémet vettem elő és elkezdtem valamit alkotni.
Az ágyon hasaltam az egyik plüssömön, felettem égett a villany. Fél óra után ezt is meguntam ezért inkább lefeküdtem.
Reggel nehezen keltem. Elfeküdtem a nyakam. Morcin köszöntem mindenkinek otthon aztán reggeli nélkül útnak indultam.
Jiho-ék háza előtt gyorsan elhúztam. Csak megjegyezte tegnap, hogy merre kell menni.
Az első óra tesi, szóval azért is csipkedtem magam, hogy időben beérjek és legyen időm átöltözni.