6. Rész (+16)

<Zico>
Reggel nyúzottan keltem, kértem anyától egy nagy bögre kávét a reggeli mellé. Gyorsan ettem, majd lehúztam a kávét, és felszaladtam a fürdőbe, hogy belőjem a hajam. Ha már annyit szenvedtem érte. Fogat mostam, majd a táskám a vállamra véve léptem ki a házból. Kyung a kapuban állt, nagyon nyúzott volt az arca. Szemei duzzadtak voltak.
- Sírtál? Mi a baj? - kérdeztem elé állva, mert nem ölelgethettem az utcán. - Megint rémálmod volt?

<Kyung>
Még mielőtt az otthoniak gyanút fogtak volna, összekészülődtem és hamar elhagytam a házat. Volt időm, ha már reggel olyan korán fent voltam. Igyekeztem összeszedni magam és minden jelét eltüntetni a rossz éjszakámnak de úgy látszik Zico elől nehéz.
- Öhm... Igen...- hajtottam le a fejem.- De már jobban vagyok.- mosolyogtam fel rá.- Gyere. Menjünk.- indultam meg majd Ő is követett

<Zico>
- Megmondtam, hogy nem kell előttem játszanod a kemény fiút. Én olyan  gyengédnek szeretlek, amilyen vagy. Elég, ha én érzéketlen bunkó vagyok. - simítottam meg feltűnésmentesen a kezén. - Miért nem hívtál? Megkértelek. Ott akarok lenni, hogy... megnyugtassalak, hogy nem bánthatnak. Ma este aludj nálam. Velem. Hátha jobb lesz.

<Kyung>
- Most hívtalak volna fel hajnalok hajnalán?! Nincsen semmi bajom, jó? Csak egy rossz álom. Ennyi.- fújtam ki a levegőt.- Nem tudom Jiho... A szüleimmel sem beszéltem, lehet, neked sem engedik... Én nem akarok teher lenni...- igen. Jelen pillanatban nem vagyok más, mint mindenki nyakán egy jó nagy teher.
Nyűgös is voltam, elegem is volt, és még suliba is kellett menni.
Azt hiszem ez a nap nem lesz könnyű! Ember legyen a talpán, aki kibírja velem...

<Zico>
- Igen! Én kértelek, hogy hívj! - kezdett bosszantani makacssága. - Átmegyek este én akkor! Kimászok az ablakon! Szólok majd, mikor nyisd ki a tied. Reggel pedig hazamegyek korábban. Folyton hősködsz! Nem akarod megérteni, hogy szeretlek és meg akarlak védeni! - jelentettem ki hevesen gesztikulálva.
Fél perc hatásszünet után leesett, hogy mit mondtam. A FASZBA! Ez... a kurva életbe, ezt nem így kellett volna kimondanom.
Teljesen elpirultam, majd gyors léptekkel indultam meg.
- Gyere, mert elkésünk. - trappoltam egyre gyorsabban. Igazából nagyon is sok időnk volt, de nem akartam tovább kettesben lenni vele.  Nem akartam tudni, mit reagál arra, hogy elszóltam magam. Gondolkodnom kellene, mielőtt jártatom a szám! De hátha nem úgy értette. Hátha a baráti szeretetre értette. Bassza meg, Jiho, egy idióta vagy!
Idegességemben a cigis doboz után kutattam. Kell valami, ami megnyugtat.

<Kyung>
Nagyon csúnyán kihoztam a sodrából Zico-t. Nem akartam de ez így jött ki.
- Tudod is Te...- morogtam mögötte menet.- Csak dobálózol a szavakkal. Nem tudod, hogy nekem milyen. És ettől nem tudsz megvédeni. Figyelj én nem akarok veled veszekedni... Sajnálom...- ahogy kimondtam a szavakat, abban a pillanatban vissza akartam szívni vagy inkább meg sem kellett volna szólalnom.
Az iskola kapuja előtt megállt, hogy elszívja a cigijét, jobbnak tartottam ha kivételesen nem várom meg, mert tuti, hogy csak ilyen szép dolgokat vagdalnánk egymás fejéhez. Azt pedig nem akarom, mert megbánnám.
Felviharoztam a termünkbe, ahol egy aggódó Yookwon várt.
- Merre voltatok tegnap? Azt mondtátok kajára visszajöttök! Tudod, hogy aggódtam?! Azt hittem, azok a barmok elkaptak... Telefonálni luxus?- háborgott. Normál esetben jogosnak érezném de ma még levegőt venni sem volt kedvem.
- Bocs.- intéztem el ennyivel.

<Zico>
Egyáltalán nem vesz komolyan engem. Nem akarja, hogy beleavatkozzak az életébe. Nem akarja, hogy segítsek. Én erőltetem csak ezt a segítést.
Minek is erőlködöm? Úgysem fog soha odaadással szeretni. Talán szeretni sem fog soha. Mindig közénk áll majd a makacssága.
Elnyomtam a cigim, majd befelé indultam. Oké, leszállok róla. Hülyeség volt ez az egész. Hogy elhittem, hogy segíthetek neki, cserében amiért ő is segített nekem jobb emberré válni. De vajon tényleg az lettem? Mindegy, leszerelem azokat a seggfejeket holnap este, és mindenki megy a maga útjára. Talán, ha nem leszek a közelében, akkor elmúlnak a rémálmai. Azóta vannak neki, hogy én körülötte legyeskedek.
Az osztályban leültem mellé. Volt még üres hely, de akkor mindenki gyanakodott volna. Pár csajszi engem figyelt. Értetlenül ráncoltam össze a homlokom, mire a hajukat fogdosták. Jaaaa! Oké, leesett. Megejtettem egy halvány mosolyt, majd füzetet felcsapva rajzolgattam a hátsó lapra. Tegnap még minden olyan jó volt. Olyan boldog voltam. Ma meg avval vádol, hogy az érzéseim nem komolyak, csak beszélek a levegőbe.

<Kyung>
Mérges voltam magamra, mérges voltam rá, az egész világ felbosszantott.
- Hát azért kösz, hogy ennyivel elintézel.- húzta fel az orrát sértődötten.
- Bocs. De ma nem igen vagyok jó passzban.
- Veszem észre...
- Kösz...
- Van mit.
- Ahish... Remek... Úgy látszik ma mindenkivel összeveszek...- motyogtam és lehajtottam a fejem a padra.
Azt hiszem a mai nap én leszek az, aki átalussza az órákat.
Fél füllel hallottam, hogy Kwonnie Zico-hoz fordul és új haját dicséri meg néhány szót váltanak.
Nem sokkal később csengettek és elkezdődött az óra. A tanár köszöntésére még felálltam de utána ugyan úgy visszafeküdtem a padra.

<Zico>
- Hé kandúr, jó az új hajad. - próbált jobb kedvre deríteni Yookwon.
- Kösz. - mosolyogtam halványan rá. Nem az ő hibája az, hogy plátói szerelem az, amit érzek Kyung iránt.
Az órán nem szóltam semmit, csendben bámultam,  karba font kezekkel a tanárnőt. Még jegyzetelni sem volt kedvem.
Egész nap zombi módban éltem, kussban. Yookwon próbált dumálni mindig, és válaszoltam is neki, de nem vittem tovább a beszélgetést.
- Jössz kajálni? - lökött oldalba Minhyuk a folyosón, amikor kiléptem az utolsó óráról.
Nemet intettem a fejemmel, majd a kijárat felé intettem. Látta, hogy szar a kedvem, ezért utánam jött. Az iskola előtt leültem a kerítés szélére, és rágyújtottam.
- Na mi van? Összebalhéztál a kis macskáddal? Vagy féltékeny vagy valakire? Amúgy beszéltem a góréval, benne vagyunk a buliban. A srácokkal is dumáltam már a suliban. Figyelik őket.
Bólintottam, hálás voltam Junhyung-nak ezért.
- Na elmondod, mi a baj? - gyújtott rá ő is, majd rágót kotort elő a zsebéből.
- Végeztem Kyung-al. Rájöttem, hogy ráerőltettem magam.
- Ismered a srác múltját? - pillantott rám. Bólintottam.
- Amennyit kihúztam belőle, annyit tudok. Te honnan tudsz róla?
- Hamar terjednek az osztályban a dolgok. Akik kicsit is befolyásosak a bandaéletben, és idejárnak, mind tudják, hogy jár az, aki hátat akar nekik fordítani. Ezért vagyok benne a holnapi buliban.
- Te nem lehetsz ott. - slukkoltam le a cigim. - Megígérted, hogy Yookwon-nal leszel. A srác odavan érted, ma is rólad kérdezett.
- Tudom. Édes kölyök... csak félek, hogy ha elmondom neki, hogy mikben vagyok benne, akkor hátat fordít nekem. Ha tovább akarsz lépni... tudok valakit, akinek tetszel. - érdeklődve néztem rá. - Ő is bandatag. Szóval jó fej. Kicsit olyan... picsás.
- Egy lány? Nem kell semmi pénzért!
- Fiú. Nekem nagyon bejön. Yookwon előtt őt fűzögettem.
- Pfff... seggfej! - néztem rá.
- Jó na! Olyan kis vadmacska. Az ebédlőben vett észre, mikor engem keresett.
- Akkor dugd meg te! - oltottam el a cigim. - Lepasszolnád, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásod?
Kuncogott, de nem válaszolt. Újabb cigire gyújtottam, amíg Kyung végez az ebédlőben, hogy biztonságban hazajuttassam.

<Kyung>
Nagyon vánszorogva telt a nap. És Zico egy hangot sem szólt hozzám. De ezt csak magamnak köszönhetem.
Az ebédlőben szokás szerint kilométeres sor állt. Kwonnie kicsivel előrébb állt tőlem de még Ő is messze volt a kajától.
- Jé ki van itt. Az én kis ribim.- hallottam meg mögülem a halk de annál hidegebb és kimértebb hangot. Ezer közül is felismerném, hogy Leo az.
- Nem megmondtam, hogy takarodj a közelemből?!- sziszegtem előre  fordulva.
- Naaa... Mi a baj?- simított végig kezével gerincemen. A hideg kirázott, a rosszullét kerülgetett.
- Nem üdvözölhetünk egy régi, kedves ismerőst?- susogta a fülembe a másik szemétláda. Felismerem a hangját, falra lehet N hangjától mászni.
- Elment az étvágyam.- morogtam majd majdnem fellökve őket kirontottam a sorból.
Felöltöztem és elindultam haza. Gondoltam Jiho már elment, mert amilyen szépen beszéltem vele, nem volt kedve megvárni. Megértem. Borzasztó egy tapló vagyok...
Viszont ahogy áthaladtam az úton megpillantottam Őt a kerítésnél Minhyuk haverjával.

<Zico>
Mikor láttam, hogy Kyung kijön a suliból, lepacsiztam B-Bomb-al és felé közeledtem. Megvárt, de nem nézett rám.
- Gyere! Hazaviszlek, utána dolgom van a tetoválószalonban. - indultam meg zsebre dugott kezekkel.

<Kyung>
Nem vagyok kisgyerek, hogy kísérgetni kelljen... De értékelem kedvességét. Inkább nem teszem szóvá. Így is eléggé elbasztam a dolgokat. Csendben ballagtunk egymás mellett. Kínos csendben.
Megváltozott délutáni programja- miszerint egyedül meg tetováltatni- is mutatta nekem, hogy haragszik rám.
Séta közben finoman tenyerébe csúsztattam a sajátomat.
- Sajnálom.- sóhajtottam bűnbánóan.- Akkora egy segg vagyok... Bocsi...

<Zico>
Meglepett, hogy nyilvánosan megfogta a kezem. Még akkor is, ha nem egy zsúfolt utca volt. Én is megszorítottam, hogy ne legyen bűntudata.
- Nem, semmi baj. - vontam meg a vállam. - Megértettem a dolgot. Távol maradok. Lerendezem holnap azokat a seggfejeket, hogy egyedül is járhass bárhová anélkül, hogy bántanának. Utána kiszállok az életedből, nem erőltetem, nem kavarom fel benned a múltat. Hagyom, hogy nyugodtan éld az életed. Azóta vannak rémálmaid, mióta én körülötted lebzselek. Ha elkerüljük egymást, el fog múlni, és túlléphetsz ezen a dolgon.

<Kyung>
- Mondtam már, hogy néha hülyeségeket beszélsz? Például most... Hogy lenne már miattad rémálmom...? E-ez nem... Nem igaz. És mégis hogy gondoltad ezt?! A szomszédban laksz, egy osztályban járunk... Teljesen kerülni akarsz?- elengedtem a kezét. Ez most rosszul esett. Lehet, hogy barom voltam. Sőt! De azért az, hogy felpiszkál bennem valamit... Valami furcsa érzést és egyik este még egymás ajkain csüngünk... Most meg kb faképnél hagy. Hát mondhatom, baromi jól esik...
- P-pedig... Akartam valamit mondani. De akkor mindegy is. Ha Te így döntöttél... Nélkülem... Hát Istenem! Éltem túl rosszabbat is.

<Zico>
- Kyung... - fogtam meg derekát, majd az egyik mély kapualjba húztam, és megtámaszkodtam mellette, hogy ne tudjon elszökni.
- Szeretlek! - néztem a szemébe. - Érted? Nem azért mondom, mert unalmamban nincs mivel elüssem az időt. Hanem, mert levettél a lábamról. Féltelek, aggódom érted, vigyázni akarok rád. Akarnék. Mert mikor meg akarnám veled beszélni a problémát, te kijelented, hogy majd te egyedül mindent megoldasz, senki segítsége nem kell. Tudom, hogy nehéz... de meg sem próbálsz megnyílni nekem. Mindig azt hiszed, hogy nem ér annyit a problémád, hogy más foglalkozzon vele. Pedig de! Foglalkozni akarok vele, meghallgatni, hogy tudjam mit érzel. Hogy min mész keresztül. De így látom, hogy szenvedsz, de amikor feléd lépek, akkor te kettőt lépsz hátra. Mintha bántani akarnálak.
Mély levegőt vettem, nekem mindig nehezen ment az ilyen lelkizés.
- A párod akarok lenni, a szerelmed, a szeretőd. És oké, hogy hagyod, hogy csókoljalak, öleljelek. De nem beszélgetünk. Tudom, hogy ez tőlem hangzik a legfurcsábban. Talán, ha olyan laza típus lennél, mint én, akkor nem kéne ez az egész. De te törékeny vagy, mint egy porcelán... és... csak úgy tudlak kisegíteni ebből a rémálomból, ha tudom, hogy mikor mit érzel.

<Kyung>
- Nem is vagyok porcelán baba. De azt hiszem inkább nem kötök bele mindenbe.- sóhajtottam.- Igazad van. Teljes mértékben. De én ilyen vagyok. Nehéz ezen változtatni... P-pedig... Azt akartam mondani... Hogy próbáljuk meg együtt. D-de így... Én már nem is tudom, hogy van-e hozzám még kedved.- hajtottam le a fejem.

<Zico>
Állánál fogva felemeltem fejét, és csókot nyomtam a szájára.
- Akkor lennél a párom? - sóhajtottam ajkaira. - Tudom, hogy nem vagyok egy topmodell... se egy kigyúrt cicafiú. De igyekszem majd avval boldoggá tenni, amivel tudlak.

<Kyung>
- L-lennék...- sóhajtottam halkan.- Csak maradj mellettem és boldog leszek.- mosolyogtam rá majd dús ajkait ostromoltam érzékien. Alsó ajkát finoman harapdáltam, nyalogattam. Majd nyelvét átcsúsztatta a számba és úgy mélyítette el összefonódásunkat. Lehunyt szemekkel, halkan szuszogva élveztem a játékot. Legszívesebben soha nem hagynám abba.
Halk cuppanással hagytam el tökéletes párnáit.
- M-mennünk kell...- mondtam szomorúan.- Nem mehetek el veled a szalonba?

<Zico>
Élvezettel csókoltuk egymást. Nyelvemmel érzékien masszíroztam az övét, hogy érezze mennyire fontos nekem.
- Dehogynem jöhetsz. - szuszogtam a nyakába, finom illata ellepte orromat.
Elhúzódtam, majd kezét megfogva vezettem a barátom szalonja felé.
Tudom, hogy megígértem, hogy elkerülöm... de képtelen vagyok rá. Főleg, hogy ő is akar engem.
Az egyik kisbolt előtt megtorpantam.
- Ettél valamit? Túl hamar kijöttél. Gyere, veszek valami kaját. Én is jobban bírom a tetoválást, ha előtte eszek valamit. - húztam be, hogy vegyek valami ennivalót.

<Kyung>
- De nem vagyok annyira éhes.- motyogtam.- Egy csoki is megteszi.- battyogtam az édességekhez.
Levettem a polcról egy szelet müzlit és a kasszához sétáltam. Jiho is hamar megérkezett.
- Messze van a barátod szalonja?

<Zico>
- Innen nincs. A régi házunktól igen. Akkor volt mit sétáljak. Ennyi? - mutattam a müzliszeletre, mire bólintott. - Én nagyban tolom az ipart. - emeltem fel egy  csomag csokis nápolyit. Levettem még két nyalókát, majd fizettem.
Csendben eszegettünk, mikor elfogyott a müzlije felé tartottam a zacskót. Megrázta a fejét, hogy nem kér.
- Egyél rendesen, nekem ne fogyj le! Utálom a csontkollekciókat. Jobb, ha van mit fogni. Egy kis húsos combi, formás popó...- sóhajtottam álmodozva. - Szívesebben fogdoslak, ha kicsit húsos vagy. - pillogtam rá.

<Kyung>
- Zavarba hozol...- köszörültem meg a torkomat és pirulva elfordultam. Tapogatni akar? Talán gondolt már rám úgy...? Oh ez... Olyan zavarba ejtő... Nem mondom, hogy majd egyszer nem szeretném... De ahj... Biztos velem van a baj. Túl szemérmes vagyok. Ezen kell változtatnom.
Miután mindketten megebédeltünk, lassan folytattuk az utunkat. Félve bár de megint megfogtam a kezét. Nem tudtam mit fog hozzá szólni.

<Zico>
Láttam, hogy mélyen elpirult  arra, amit mondtam. Persze tudtam, hogy jó ideig nem lesz semmi, csak látni akartam, hogy mégis mit szól.
Kicsit megszorítottam a kezét, hogy jelezzem, hogy nem zavar, ha  fogja a kezem.
A szalonhoz érve az órámra pillantottam. Pont időben vagyunk.
Kyung mögöttem jött, kíváncsian nézett szét.
- Szia hyung! - üdvözöltem a barátomat, aki épp egy csaj csuklója felett görnyedt.
- Zico! Szia...sztok. - látta meg Kyung-ot a hátam mögött. - Együtt jöttetek?
- Aha. - húztam magam mellé páromat.
- Oké, csüccs le! Fél perc, és végzek. Hova is lesz, a kezedre?
- Aha.
Leültünk a fekete bőrkanapéra, és megvártuk, amíg befejezi.
Előkerestem a papírt, amin a rajz van.
Mikor elköszönt a csajtól, felém nyújtotta a kezét.
- Lássam, ezúttal mit remekeltél. - nézte meg a rajzot. - Tök király!  Amúúúgy... szia szépség, mi a neved? - nyújtotta a mancsát Kyung felé. - Jay vagyok. Állok szolgálatodra! - kacsintott rá az ÉN pasimra.
- Hyung, ő a párom, ne udvarold körbe! - nyújtottam ki a nyelvem viccelődve.

<Kyung>
Nem volt annyira gyanúsan rossz környék ahova Jiho vitt. Először azt hittem, hogy majd egy olyan haverjához visz, aki csak úgy hobbiból varrogat össze-vissza embereket egy sikátorban. Ehhez képest egy tiszta környéken kötöttünk ki, egy profi, legális tetkósnál.
De most komolyan... Jiho-nak minden ismerőse meleg vagy bi? Ez a pasi is... Vagy csak szimplán ilyen a stílusa? Jó engem nem zavar. Csak még szoknom kell. Egyenlőre azt is, hogy én is egy fiút szeretek.
- Oh...- nézett meglepetten Jay.- Nem is tudtam... Jiho! Te mióta? Bááár... Hm...- nézett rajtam végig, ami enyhén zavarba hozott.- Nem is csodálkozom annyira.- nyalta meg az ajkait majd elnevette magát.
- T-te is... O-olyan...?- motyogtam alig hallhatóan.
- Mi? Meleg? Ja én? Neeem... Csak néha.- ezt nem értem de lehet, hogy jobb is.
- Mit is mondtál, hogy hívnak?
- Ja. Bocsi.- nyújtottam a kezem.- Park Kyung.
- Kyunggie... Cuki. Na gyere Zico.- intett maga felé Jay, hogy üljön a székbe.- Közben meséld el, hol szedted össze ezt a szépséget? Lehet, oda kellene járnom nekem is.

<Zico>
- Oh, ez a szépség a szomszédomban lakik. És az új sulimban a padtársam. - vigyorogtam, miközben előkészítette a gépet, majd a karomat is.
- A szomszédod? Nekem egy vénasszony meg egy idős házaspár a szomszédaim. - nevetett, majd a rajzot egy kupír fölé helyezte és gyakorlott mozdulatokkal rajzolta át. - Elég mások vagytok. Mármint... te bandázol, meg tipikus kemény srác... ő meg... mint egy kisangyal. - csevegett, de nem emelte fel a fejét.
- Úgy rappel, mint egy profi. Evvel keltette fel a figyelmemet. - pillantottam az én drágámra, aki nagy szemekkel nézelődött.
- Mármint ő? -  bökött rá a tollal. - Soha!
- Komolyan mondom! És egy imádni való srác. Pár napja ismerem csak, de... nem bírok távol maradni tőle, imádom mindenét.
- És volt már valami? Milyen az ágyban?  - kérdezte halkan, miközben a kezemre tette a rajzot és befújta, majd lehúzta a papírt.
 - Pfúj hyung, te pletykafészek. - kuncogtam. - Nem volt semmi, ő... szemérmes és szégyellős. Nem hiszem, hogy egyhamar hagyná magát nekem.
- Még nem is smároltatok?
- De, azt... azt igen. De simogatás vagy petting vagy ilyesmi... nem akarom megijeszteni. Meg... én is csak csajjal voltam eddig.
- Hasonló pasival is. Csak fel kell készíteni, mert ő nem nedvesedik. Meg na... furcsa elsőre, hogy neki is az van a lába közt, mint neked.
- Kösz hyung... majd... utánaolvasok részletesebben. - motyogtam, mert igazából zavarban voltam.
- Mehet? - hajolt karom fölé.
- Csapj bele! - biztattam, majd ismerősként köszöntöttem az égető érzést.

<Kyung>
Amíg beszélgettek én a szalont nézegettem. A fal tele volt képekkel. Különböző nonfiguratív ábrákkal de nagyon jól néztek ki. Volt egy sarok, ahova- gondolom- az itt elkészült jobb tetkók képei kerültek.
Hallottam, hogy rólam vagyis rólunk beszélnek. Meg a szexről... A kezembe vettem egy magazint és azt kezdtem el olvasgatni.
Még csak néhány napja ismerjük egymást... És máris a szex a téma...
Az újságokba rejtettem a zavarom és inkább nem hallgatóztam. Miután az összes létező betűt, amit megtaláltam magam körül, elolvastam, odaültem Jiho mellé és megfogtam a szabad kezét.
- Nagyon fáj?

<Zico>
- Nem, dehogy. Azok jobban fájtak, amik a bordáim felett vannak. Ott... ott durva volt.
- Figyelmeztettelek akkor. De büszke voltam rád, más negyedóránként szünetet kér. - kuncogott közbe Jay.
- Veled minden oké? Nem unatkozol? - cirógattam meg Kyung kézfejét hüvelykujjammal.

<Kyung>
- Nem unatkozom.- mosolyogtam rá.- Tényleg nagyon jó tetoválásokat csinálsz.- dicsértem Jay-t.
- Köszönöm.- mosolyodott el.- Neked van?
- Nem, nincs.
- Nem is akarsz?
- Hm... Hát nem tudom. Megfordult már a fejemben. De annyira nem vagyok oda érte.- vontam vállat.
Kíváncsian figyeltem, ahogy Jiho karján egyre inkább kivehető a rajz.
Egész végig mellette maradtam és a kezét szorongattam, simogattam.

<Zico>
Jól esett, hogy Kyung velem van. Kicsit elterelte a figyelmem a szúró fájdalomról.
Mikor végre kész lett, és lemosta, elégedetten néztem egy ideig, majd nyújtóztam egyet, mert már fájt a hátam a mozdulatlan óráktól.
- Nagyon menő! - néztem csillogó szemekkel. - Mivel jövök neked?
- Egy piával a holnapi buliban. - krémezte be, majd fóliába burkolta a karom.
- Nem mondom el megint, tudod mi a teendő vele.
- Ja ja. Gyakoroltam a rituálét párszor. - nevettem halkan. - Na gyere baba, megyünk lassan. Morgó maci lusta lett. - ásítottam egyet.
Elbúcsúztunk hyung-tól, majd egymás mellett sétáltunk, de én ötpercenként leellenőriztem a karom. Nagyon bírtam.

<Kyung>
- Nyugi.- vigyorogtam rá miközben hazafelé sétáltunk.- Nem megy el onnan.- mint egy kisgyerek, aki megkapta az áhított játékot, úgy nézegette a karját.
Kézen fogva sétáltunk, ráérősen, szerelmesen. Néha egy-egy puszit is loptunk a másiktól.

<Zico>
Mire hazaértünk már szürkülni kezdett.
A délelőtti kakaskodásunknak már nyoma sem volt. Minden olyan volt, mint tegnap.
- Amúgy... csak mi tudunk ilyen furcsán összejönni. - nevettem halkan. - Pont előtte gondoltam arra, hogy mindent elszúrtam és nem lesz semmi kettőnk közt. Legközelebb, ha morci leszel, nem kötekedek, hanem átölellek, és befogom a szám.
Mikor befordultunk az utcánkba, elengedtük egymás kezét.
- De örülnék, ha hívnál, mikor szükséged van rám. Ha nem úgy, mint egy pasit... akkor hívj úgy, mint egy barátodat. Nekem mindegy, csak pihenj és egyél rendesen,  nehogy lebetegedj. Mert akkor bizony aludni fogok órán. - sóhajtottam színpadiasan. - És a csajok szétszednek majd, mert imádnak szőkén. - legyeztem magam színészkedve, majd szembefordultam vele, mert a házuk elé értünk.

<Kyung>
- Nem csak a csajok.- kacsintottam rá huncut vigyorral.
- De, hogy ne szomorítsalak el, igyekszem teljesíteni a kéréseidet.- mosolyogtam.
Megint gyorsan körbenéztem, hogy tiszta-e a levegő. Nem láttam senkit sem az utcán vagy az ablakokban, ezért közelebb léptem Jiho-hoz, kicsit lábujjhegyre emelkedtem, kezemmel vállaiba kapaszkodtam, és néhány apró, gyors puszit nyomtam ajkaira. Legszívesebben forrón megcsókoltam volna de nem mertem kockáztatni.
- Jó éjt Jiho-m.- suttogtam az ajkaira majd elléptem tőle és lassan beballagtam a házunkba.

<Zico>
Megvártam, amíg beér, utána én is bementem.
- Megjöttem! - kürtöltem szét a ház népének.
- Szia kicsim! A konyhában vagyok!
- Mindig ott vagy. - jegyeztem meg halkan, majd odasétáltam.
- Na muti! - nézett a karomra, mire felhúztam a felsőm és elé tartottam. - Húha! Menő, illik hozzád.
- Aha. A többiek?
- Apa később jön, a bátyád a szobájában. - fordult vissza a vacsihoz.
- Felmegyek hozzá. - indultam meg az emeletre.
Kopogtam, majd benyitottam. Épp a telefonján pötyögött.
- Szia öcsi, gyere! Beszélnünk kell!
Felhúztam a szemöldököm, majd ledőltem mellé az ágyra.
- Na hogy is van ez veled meg Kyung-gal? - tette le a telóját, majd rám pillantott.
- Hogy lenne? Elég jól összebarátkoztunk. - tettem az ártatlant.
- Oh, az láttam épp az előbb. Oly' annyira, hogy már puszilkodtok is. - kacsintott rám.
- Honnan tudsz róla? - néztem el. Nem gondoltam, hogy tud rólunk. Ez elég ciki.
- Letettem az előbb a könyvem. - mutatott az ablak alatti íróasztalra. - És azt láttam, hogy egymásba kapaszkodva puszilkodtok. Gondolom nem minden barátjával csinálja ezt.
- Öhm... nem, mi...- szusszantottam egy mélyet. - Tetszik nekem, ezért közeledni kezdtem felé. És összejöttünk. Pont ma.
- Grat! - tapsolt meg. Megkönnyebbültem, azt hittem, hogy majd kigúnyol.
- Kész a vacsi! - kiáltott anya lentről.
Felálltunk, és együtt mentünk az ebédlőbe.
- Amúgy király a tetkód. - veregetett hátba Woonie.

<Kyung>
- Szép estét!- köszöntem hangosan mikor beléptem a házba.
- Szia Babám.- köszönt anyu fentről.- A vacsi ki van készítve. Egyél csak.
- Te nem eszel?- mentem fel a szobájába.
- Nem. Apáddal elmegyünk a munkahelyére vacsorára. Ilyen üzleti banzáj. Majd este jövünk. Ugye megleszel?- ölelt meg.
- Persze.- bólogattam.
- A nővéred a szobájában van.
- Oksi.
- Na menj egyél. Negyed óra múlva jön értem apa.
- Rendben. Vigyázzatok és érezzétek jól magatokat.- pusziltam meg.
- Rendben kicsim.
Lementem gyorsan ettem pár falatot majd felmentem a szobámba.
"Egész este egyedül leszek, ha Noona nem hoz ide valami pasit XD"- írtam Zico-nak az SMSt.

<Zico>
Megvacsoráztunk, majd felkullogtam a szobámba.
Kyung üzenete vigyorgásra késztetett.
"Az izgalmas.  Nem félsz egyedül?  lehet valami gonosz betörő elrabol.  " - írtam neki vigyorogva, miközben a tetoválást ellenőriztem le.
Elmentem hamar lezuhanyozni, majd felvettem egy melegítőnadrágot és egy pólót. Eszembe jutott a nyalóka a táskámban, ezért kivettem, és miután kibontottam,  a számba tettem azt.
Az ágyra huppantam, és a kezembe vettem a telefonomat, hogy lássam írt-e a kis mókusom.

<Kyung>
Amíg nem kaptam választ elmentem lezuhanyozni majd mire visszaértem a szobámba már meg is kaptam a választ.
"Hát Noona itt van a másik szobában. De most, hogy mondod...  "- írtam neki vissza és vigyorogva tettem le a mobilom.

<Zico>
" Nagy kár lenne, ha valaki ellopna tőlem. Talán figyelnem kellene az ablakodat. Vaaaagy...a lábtörlődön kellene aludnom. C: De mi van, ha fázni fogok? :c" - írtam neki, majd halkan kinyitottam az ablakot, és átmásztam a fára. Mikor nagy nehezen földet értem, indultam volna a két udvar közti kapuhoz, de amit megláttam, az mindenképp megért pár perc késést. Woonie ugyanis épp Kyung nővérére mászott ráfele a hintaágyon.
- Oh, kis huncutok! - szólaltam meg hirtelen. Szétugrottak, mindketten félve néztek rám.
- Zico, te mit csinálsz itt? - ugrott fel testvérem.
- Ooh, én szökök a szomszédba. De az érdekesebb téma, hogy TI mit csináltok itt, ketten, a sötétben... - nézegettem a körmeim.
- Ne mondd el senkinek! Cserébe én is tartom a szám, amiért kiszöktél az ablakon.
- Jó... de Kyung-nak elmondom. - néztem rájuk felváltva.
- Jó, csak utána hallgass! Mi akarjuk majd elmondani. - fújta ki megkönnyebbülten a levegőt a lány.
- Oké, most lépek. - bontottam ki a megmaradt nyalókát, mire Taewoon nagy szemekkel nézett. - Mi van? Finom. Na megyek, csövi bonbonkák. - indultam meg lazán a szomszédba. Felmászhattam volna az ablakához akár, de úgyis egyedül van a házban, akkor minek? Halkan beosontam, majd felsétáltam a szobájába.

<Kyung>
"Neeem... A lábtörlőm foglalt! "- gonoszkodtam vele.
Vigyorogva telefonoztam az ágyikómban majd miután már majdnem negyed órája nem válaszolt, leoltottam a villanyt és alváshoz készülődtem.
Befészkeltem magam a puha ágyikómba a párnáim közé és lecsuktam a pilláim. Igazából nem tudtam és nem is mertem elaludni. Csak csukott szemmel pihengettem.
Kintről kisebb zajokat hallottam, gondoltam Minyoung készülődik lefekvéshez. Kicsit még a vállamat is megvontam, majd visszamerültem a gondolataimba.
Aztán hirtelen ajtónyitódást hallottam. Nem mertem megmozdulni. Először arra gondoltam, Noona leellenőriz, hogy alszok-e. De az ajtó nem csukódott vissza. Megdermedve feküdtem a sötétben és nagyon reméltem, hogy nem egy betörő az.

<Zico>
A szobájában sötét volt, óvatosan lépkedtem, hogy neki ne menjek valaminek. Az ablakon beszűrődő holdfényben halványan kirajzolódott az ágy, benne az én Csipkerózsikám, nekem háttal.
Villanyt kellett volna kapcsolnom, ehelyett lassan felmásztam az ágyára. Remélem nem vág orrba.
Hátához feküdtem, kezemet a karjára simítottam.
Érintésemre megrémült, fel akart ugrani, de átöleltem.
- Shh én vagyok kicsim, én vagyok. Semmi baj. - suttogtam halkan, mire abbahagyta a kapálózást. - Nyugodj meg cica, ez a betörő csak a csókodat jött ellopni. - fordítottam magam felé, majd a szájára tapadtam.

<Kyung>
Nagyon megijedtem, mikor éreztem, hogy besüpped mögöttem majd egy kéz simul a karomra. Azt hittem, hogy olyan valaki... Aki azt akarja tőlem...
De mikor meghallottam Jiho édes hangját megnyugodtam. Finoman csókolta meg ajkaimat. Gyengéden simultam karjai közé és élveztem nyugtató csókjait.
- Jiho...- lihegtem mikor a levegőhiány miatt elhúzódtam tőle.- H-hogy kerülsz ide?- simogattam arcát majd jobban elhelyezkedtem, hogy rendesen elférjünk. Igazából egy cseppet sem bántam, hogy ott volt velem. Hozzábújtam és finom illatát ízleltem.
- Minyoung engedett be?- simogattam mellkasát és nagy szemekkel néztem sötét szemeibe, amit megvilágított a Hold fénye, így még mélyebbnek tűntek.

<Zico>
Kérdésére halkan felnevettem.
- Minyoung... nos, nem. Nem ő engedett be, de tudja, hogy itt vagyok. Képzeld! Amikor lemásztam a fáról, olyat láttam... fú, el sem fogod hinni! - kuncogtam megint. - A nővéred a bátyámmal találkozgat titokban. A hintaágyon találtam őket, egymást csókolták ölelkezve. Először nem hittem a szememnek. Titoktartásra kértek, de megmondtam nekik, hogy neked mindenképp elmondom.

<Kyung>
- Mi-Minyoung... És Jiseok... E-együtt vannak?- mosolyodtam el meglepettségem ellenére.
- Nyaj de örülök nekik!- vigyorogtam büszkén, mire tényleg felfogtam, hogy mi is az újság.
- Remélem a szüleink majd jól fogadják.- simogattam gondolkozva Jiho karját.- Aztán... Majd ha már minden jól megy velük... Talán... Majd mi is elmondhatjuk.- pillantottam fel rá félve.
- De! Ha a bátyád megbánja az én egyetlen Noona-mat, akkor nem várja meg, míg rájövök és megkeresem.- fenyegetőztem kuncogva. Minyoung-ért bármit megtennék. Igaz, hogy a nővérem de akkor is lány. Vigyáznom kell rá.

<Zico>
- Szívesen felvállallak, ha majd eljön az ideje. - pusziltam meg homlokát. - Nyugi, ahogy magához szorította, mintha az élete múlna rajta. - vigyorogtam. - Úgy látszik, hogy nekem és a bátyámnak ti vagytok a végzetünk. - pusziltam meg. - Én is legalább annyira imádlak, mint Woonie a nővéredet. - csókoltam nyakába.

<Kyung>
- Köszönöm.- kuncogtam majd gyengéden ajkaira hajoltam.
- Hm... Jiho...- motyogtam dús párnáira.

<Zico>
Oldalát simogattam, miközben elvesztünk egymás szájában.
Most először simogatott csókolózás közben, engem kicsit beindítva ezzel. Nem akartam megijeszteni, ezért gyengéden simogattam hátát. Ahogy csókunk egyre mélyebb lett, kezemet levezettem derekára, és ujjaimat óvatosan felsője alá csúsztattam, bőrét körkörös mozdulatokkal kényeztettem.
- Szeretlek! - sóhajtottam csóktól nedves ajkaira, majd állán keresztül áttértem a nyaka csókolgatására.

<Kyung>
Halkan nyöszörögtem édes csókja közben. Fürge ujjai kissé csiklandós oldalamon futottak végig.
Hangosan lihegve vettem a levegőt, miközben nyakamat csókolgatta. Szőke tincseibe túrtam és fejbőrét masszíroztam közben.
- Ah... Jiho...- lihegtem miközben finoman maga alá fordított.- Szeretlek...- suttogtam a válaszom a fülébe.

<Zico>
Vallomása felbátorított kissé. Lehúztam a takaróját, és félig feküdtem rá, hogy ne legyek nehéz neki, és hogy közben simogatni is tudjam.
Kezemmel hasát cirógattam a felsője alatt, majd lassan haladtam egyre feljebb. Közben ajkaimmal folyton kényeztettem, hol a száját, hol a nyakát.
Mikor felértem a mellkasához, ujjaimmal gyengéden masszíroztam mellbimbóit. Összerándult, és hangosan felnyögött.
Hangjára a farkam nagyot rándult, és fájdalmasan lüktetett a nadrágomban.
Megemeltem, és kibújtattam a pólóból, majd mikor visszafeküdt, mellkasát kezdtem csókolgatni. Számba vettem bimbóit, és gyengéden szívogattam, nyalogattam, kezemmel pedig nadrágon keresztül férfiasságára simítottam.

<Kyung>
- Hh... Ah... Jihoh...- lihegtem alatta.
Igazából nem tudom mit akartam. Lehet, hogy még nem álltam rá készen lelkileg de a testem meg kívánta. És ha azt mondanám, hogy "bocs de mégsem akarom", akkor vele is nagyon kitolok. Mert éreztem, hogy Ő nagyon is akarja.
- J-Jiho... Énh...- pihegtem alatta miközben a hátát simogattam.
Nem akartam, hogy megharagudjon rám vagy azt higgye, szórakozom vele de nem tudtam mit akarok.

<Zico>
- Mondd, mi a baj? - hajoltam fel a füléhez. Kezemet levettem a férfiasságáról, és inkább magamhoz öleltem derekát. - Nem állsz még rá készen, igaz? - pusziltam meg arcát.
Habozott a válasszal, tudtam, hogy nem akar megbántani, azért nem mondja ki, hogy nem akarja.
- Semmi baj. - feküdtem mellé, még mindig szorosan öleltem. - Semmi baj. Majd máskor. - megfogtam a kezét, és puszit leheltem rá.
Gondolom alul lenni nehezebb feladat, időt kell adnom neki, hogy felkészüljön, és  hogy ne érezze kényszernek, amit tesz.
- Ami veled történt, az szörnyű. Nem akarlak megijeszteni, hogy arra gondolj, hogy én is bántani akarlak. Várok, amíg kell. Ne félj kimondani, hogy még nem akarod. Nem haragszom érte.

<Kyung>
- D-de én nem akarlak... Neked m-most rossz... Én...- fordultam felé és hasát simogattam.
- H-ha Te akarod...- csókoltam meg

<Zico>
Aranyos volt, hogy miattam belemenne. De nekem kell észnél lennem, mert tudom, ha most csak miattam engedné, neki rossz lenne.
-Kyunggie... ne velem foglalkozz. - simogattam haját, miután elváltunk. - Nem csinálunk semmit, mert tudom, hogy csak miattam tennéd. Én várok, amíg te is akarod. - pusziltam meg, majd a hátamra feküdtem. Mély levegőket vettem, mert kalapált a szívem, és lüktetett a tagom. Próbáltam valami nyugodt helyet elképzelni, ahol egyedül vagyok és csend honol. Le kell nyugodnom, majd otthon elintézem a dolgot magamnak. Nem húzhatom bele abba, amit még nem akar.
- Az már biztos, hogy nem kell majd attól tartanom, hogy nem áll fel rád. - nevettem halkan kínomban, miközben megszorítottam fájó tagomat.

<Kyung>
- Ahj Kicsim...- pusziltam meg.- Ha az megnyugtat... Nekem sem volt közömbös a helyzet.- pirulva fúrtam a fejemet a mellkasába és csípőmet combjának dörzsöltem a félig merev tagomat. Nem akartam tovább húzni de akartam, hogy tudja, én is szeretném csak... nem most.
- De ugye nem haragszol?- néztem rá nagy szemekkel.

<Zico>
- Nem, dehogy. Amúgy sem azért jöttem, hogy megfektesselek  hanem, hogy veled legyek. Egy merevedés nem a világ vége.  - fordultam szembe vele. - Holnap este nem leszek itthon. A buliba megyek, ahol... megbeszéljük a tervet. Nem tudom, hogy hyung mit talált ki... de őt ismerve nagy balhét szervez majd, hogy megmutassa, ki parancsol.

<Kyung>
- Köszönöm.- pusziltam meg ajkait. Hálás voltam a megértéséért.
- És velem mi lesz? Én is ott akarok lenni.

<Zico>
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Az ilyen balhék elég durva bunyókkal társulnak. És lehet, hogy más is lesz náluk. Kés, vagy fegyver. Nem tudhatjuk. A buliba meg te magad mondtad, hogy nem akarsz jönni. De nem is baj. Yookwon-ra vigyázni fog Minhyuk, de ha Junhyung azt mondja, hogy azonnal indulunk... akkor te védtelen maradnál és azt nem akarom.

<Kyung>
- De ez nektek is ugyan úgy veszélyes. Én nem akarom ezt. Én nem akarom, hogy bajotok essen.- kezdtem pánikba esni.- Féltelek.- bújtam hozzá még jobban.- Ha megsérülsz...- csuklott el a hangom.- Az én hülyeségem miatt van ez az egész... Ha akkor nem megyek bele... Aish... El sem kellett volna mondanom. Veszélyben vagy Te is, Minhyuk is és Yookwon is...- csak úgy dőltek belőlem a szavak.

<Zico>
- Shhhh. Nyugodj meg, ne pánikolj. B-Bomb-nak és Kwonnie-nak semmi baja nem lesz, mert ők csak a klubba jönnek le. Ők nem jönnek velünk. És Hyukkie végig vele lesz, megígérte. - simogattam hátát. - Nekem semmi bajom nem lesz. Nem először veszek részt ilyenben. A múlton már nem tudunk változtatni, szarrá verem azt a rohadékot, aki bántani mert. Az volt, akivel kakaskodtam a mosdóban, igaz? Aki ribancnak nevezett és azt mondta, hogy az övé vagy. - toltam el egy kicsit. Bátortalanul bólintott. - Ígérem, hogy megbánja, hogy hozzád ért. Na meg... mi az, hogy nem kellett volna elmondanod? - ültem fel. - Szerinted, ha más meséli el, hogy a fiút, akit szeretek megerőszakoltak, és most is zaklatják, csak nem szól, akkor mennyire esett volna szarul? Érted harcolok! Hogy túl tudj lépni, és nyugodtan élhess. - magyaráztam. - Szeretném, ha... normális pár lehetnénk, és neked nem kellene tartanod semmitől. Tudom, hogy balhés srác vagyok, aki bandázik, meg dohányzik... de ez a züllött srác bír téged. Odáig van érted. - dőltem vissza mellé.

<Kyung>
- Jó jó... Nem mondok semmit. Ne haragudj...- sóhajtottam.
Hirtelen megijedtem, hogy nagyon felhúztam és berág rám és kiabálni fog és otthagy. De szerencsére ennyire nem durvult el a helyzet.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.- csókoltam meg lágyan.- De! Ha a bandádban bárkinek is nagy baja esik... Esküszöm, hogy magam megyek oda és kiherélem az összeset.- fenyegetőztem aranyosan mosolyogva.- Csak, hogy lásd mennyire szeretlek.- támaszkodtam meg az állammal mellkasán.

<Zico>
- Én is szeretlek, te kis mókus. - simogattam meg puha haját. - Inkább nekem kellene köszönnöm. Ez alatt a pár nap alatt mintha kicseréltek volna. Előtte a bandámon kívül senkivel nem beszéltem, a szüleim már szinte semmit nem tudtak rólam. Este hazamentem, bezárkóztam vacsora nélkül a szobámba és mikor tudtam, hogy alszanak, akkor elszöktem otthonról. Ha pénz kellett... szereztem. Inkább el sem mondom hogyan. És aki szóba akart állni velem...  kábé olyan bunkó voltam vele, mint veled is, amikor először találkoztunk. Talán anya azért is örül nekünk, mert legalább visszakapta a fiát. Azóta, hogy körülötted sündörgök, többet vagyok otthon, velük reggelizek, vacsorázok, megint kijövök a bátyámmal... és ha szökök, akkor csak ide. - mosolyogtam rá. - Ne haragudj, ha néha egy bunkó seggfej vagyok és felkapom a vizet.

<Kyung>
- Ü-üm!- csóváltam meg a fejem.- Nem vagy bunkó seggfej! Ennyi belefér.- mosolyogtam rá.- De azért ne úgy állíts be, mint egy őrangyalt. Én is tudok néha borzasztóan viselkedni...- biggyesztettem le az ajkaimat.
- De most már aludjunk, jó? Fáradt vagyok. Majd holnap még beszélgetünk.- cirógattam meg orrommal arcát majd lágy puszikkal leptem el.

<Zico>
- Rendben. - nyúltam lejjebb, majd magunkra húztam a takarót és szorosan egymáshoz bújtunk. - Jó éjt, kicsim. - csókoltam meg hosszan. Hátát simogattam, közben a holnap estén gondolkodtam. Eddig nem érdekelt, egyedül voltam. Ha szereztem is sérülést, a többiek segítettek helyrepofozni, de most... Kyung biztos morci lenne, ha megsebesülnék.
Lehunytam a szemeim, hogy én is aludjak valamennyit, a hozzám simuló meleg testnek, és finom illatának hála hamar álomba merültem.