9. Rész (+16)

<Kyung>
Bólintottam majd az ajtón kilépve vettem az irányt a házunk felé.
- Szia Anyu.- köszöntem hangosan majd felmentem a szobámba.
Azonnal ledobtam magamról a ruháimat és elmentem lezuhanyozni. Általában nem sokáig időzök a zuhany alatt de most valahogy mégis jól esett magamat áztatni. Ahogy sokan mondják most én is a zuhany alatt gondoltam végig az életemet.
Miután végeztem, törölközővel a derekamon ballagtam be a szobámba. Hosszasan válogattam estére a ruhámat teljesen beépülve a ruhaszekrényembe. Mikor végre sikerült döntenem felkaptam magamra. Egyszerű kis összeállítás. Fekete csőfarmer és fekete ing sportcipővel.
Az ágyban feküdtem és Jiho hívását vártam. Fél nyolcat mutatott az óra de hirtelen eszembe jutott, hogy anyutól még nem kéretőztem el.
- Anyuuu!- rohantam le.- Hol vaaagy?!
- Itt vagyok a nappaliban. Mi történt?- nézett rám rémülten.
- J-jiho elhívott bulizni. Mehetek?
- Hova? Milyen hely? Ugye nem rossz társaság?
- Öhm... Nem.- annyira...
- Hát... Ahogy elnézlek.- mért végig.- Már indulásra készen állsz. Szóval ha azt mondom nem, akkor is elmész.- kacagott.- Rendben. De nagyon vigyázz magadra! Tudod milyen emberek vannak... Nem szeretném ha bedrogoznának vagy verekedésbe keverednél... Nem lenne jó ha a kórházból telefonálnának a fiam miatt...- sóhajtott szomorúan.
- Rendben. Ne aggódj anyu. Minden rendben lesz. Jiho majd vigyáz rám. Meg én is rá.- érveltem. Elég hatásosan, mert rábólintott.

<Zico>
Visszaballagtam a konyhába, ahol anya épp a vacsit kavargatta.
- Nagyon aranyos ez a fiú. De nem korai egy kicsit még? - pillantott hátra.
- Mármint? - ültem le az asztalhoz.
- Hát AZ. -
- Hjaaaaa. Nem szexeltünk még. Most sem arra készültünk. Neki korai, én meg... ráérek. - vontam meg a vállam. Nem akartam neki megmondani, hogy nem is készülök jó ideig lefektetni.
- De hát... jó, rendben, csak amire benyitottam, az eléggé... furcsa volt.
- Csak megmasszíroztuk egymást. - álltam fel. - Megyek, lezuhanyzok, utána jövök enni.
Felballagtam, majd hamar lezuhanyoztam, hogy lemossam magamról az olajat.
A köntösömben ballagtam le, a konyhában már ki volt készítve a vacsorám. Megettem, közben az estén gondolkodtam. Nem kéne odavinnem, de... joga van ott lenni. Jobb, mintha berágna rám.
Kaja után felmentem, kivettem egy alsót, egy sötét farmert, egy fehér rövid ujjút, és felöltöztem,  majd beállítottam a hajam, és befújtam magam parfümmel.
" Tíz perc és ott vagyok. " - írtam egy üzenetet Kyung-nak, majd előkerestem a fekete bőrdzsekimet.
Zsebre tettem a telefonom, a pénztárcámat, és lefelé vettem az irányt.
- Anya, leléptem. - kiabáltam, miközben a cipőmet húztam fel, majd elhagytam a házat, és a szomszédba indultam.

<Kyung>
Miután megkaptam az üzenetet még elvégeztem néhány utolsó simítást majd magamra vettem a kabátom, felhúztam a cipőm, szóltam anyunak és leléptem.
A kapu előtt már várt rám Jiho.
Mosolyogva közeledtem felé majd együtt megindultunk a szórakozóhely felé.

<Zico>
- Nagyon csinos vagy. - dicsértem meg mosolyogva.
Egymás mellett sétáltunk. A klub, ahol általában lógunk, nem volt messze, húsz perc alatt simán odaérünk.
- Mindig maradj mellettem, oké? Semmit ne fogadj el mástól, ha kérsz valamit, szólj nekem. Nem mintha annyira veszélyben lennél, csak... ki tudja, lehet valaki beállva majd provokálni fog vagy nem tudom. - fordultam be az egyik sarkon, ahonnan már halkan hallottuk is a kiszűrődő zenét.
A bejárati ajtónál elém állt a biztonsági őr.
- Van belépőtök?
 - Nem kell belépő. Junhyung emberei vagyunk. - válaszoltam halkan.
- Jiho! Engedd be! - jött felénk az említett, az italával a kezében. - Nyugi, a srácok a mai... díszvendégeim. - kacsintott rám hyung, majd mikor beléptünk, belém karolt. - Itt vannak az áldozataink is.
Nagy szemeket meresztettem rá.
- Mi van? Hogy-hogy? - fogtam meg Kyung kezét.
- Idehívattam őket. Hátul rendezzük el, az épület mögött. Eldugott hely, de nincs vaksötét. A boxban majd kapsz valamit. Vészhelyzet esetére. Intek, mikor kezdjük a megbeszélést az emeleten, maradjatok a közelben. - veregetett vállon, majd otthagyott.

<Kyung>
Mikor Junhyung közölte, hogy a "barátaink" is jelen vannak, kissé megállt bennem minden. Ahogy a főnök is mondta, ma lerendezik. Ez elkerülhetetlen...
Csendben nézegettem körbe, végig Zico kezét fogva mértem fel a terepet. Amúgy nem is olyan barátságtalan szórakozóhely. Persze van egy-két furcsa alak... De sokkal nyugodtabbnak és visszafogottabbnak tűnik minden a "régi helyemhez" képest. Persze talán ebben az is szerepet játszhatott, hogy akárki jött velünk szembe, mindenki lepacsizott Jiho-val. Volt aki még gratulált is hozzánk...
- Jiho!- fogtam meg a karját.- Menjünk arra.- mutattam ellenkező irányba, mint amerre tartottunk, ugyanis velünk szemben iszogatott Leo és N a haverjaival. Nem szívesen futok velük össze, addig jó míg észre nem vesznek...

<Zico>
Ha már a közelben kellett maradnunk, elindultam a tömegben, hogy a spanoknak odaköszönjek. Persze tudták, hogy ki a srác, akit magammal húzok, gondolom a góré elmondta, amikor megszervezték a ma esti "bulit" a hátsóudvarra. - Jó, menjünk. - egyeztem bele, miután én is észrevettem, hogy miért akar irányt váltani.
- Keressük meg Yookwon-ékat, jó? - öleltem át a csípőjét, és arra irányítottam, amerre Minyhuk kedvenc asztala van. Legalább Kyung figyelmét eltereli a barátja jelenléte.
Mikor közel értünk, és Kwonnie észrevett, vigyorogva integetett felénk, majd felugrott és Kyung nyakába kapaszkodott.
- Úgy örülök, hogy mégis itt vagy. Ugye, majd táncolsz velem? - meresztett rá nagy szemeket, majd rám pillantott, én pedig bólintottam.
- Ülj le, kicsim. Hozzak neked valamit?

<Kyung>
Kicsit megnyugodott a szívem, mikor megláttam Kwonnie-t. És persze a tánc felett nem siklott el. De mindent a barátokért, még ha fa lábam van akkor is.
- Nem kérek semmit, köszönöm.- mosolyogtam Jiho-ra.
- Hé! Álljunk meg egy kicsit!- nézett értetlenül Yookwon hol ránk, hol Minhyuk-ra.- Kicsim?! Ti... M-mi van veletek...? És mióta...?
- Öhm... Hát nem így szerettem volna közölni veled... De mi...- néztem Jiho-ra.- Hát nem régóta... De együtt v-vagyunk.

<Zico>
- Ne haragudj! Azt hittem, hogy ezt már megdumcsiztátok telefonon. - kínosan mosolyogtam rá. Nem tudom, gondoltam, mint a csajok. Hát ez ciki!
- Jövök mindjárt! - indultam el a pult felé, hogy kihúzzam magam a kínos szituból.
- Csá Zico! Mit adjak? - tartotta felém pacsira készen a tenyerét a pultos, miután átvágtam a tömegen.
- Valami olyat, ami jól néz ki, de alkoholmentes. - pislogtam rá aranyosan.
- Alkoholmentes? Jól vagy, öcskös? - nézett rám hitetlenkedve.
- Aha, csak jelenésem van a főnöknél.
- Jaaaaa. Tudok róla. Akkor csinálok neked valami látványosat. Ha már ilyen egészségesen élsz. - vont vállat.
- Kettőt! Nem egyedül vagyok. És legyen szép! - jelentettem ki határozottan, mire lemondóan rázta a fejét, vigyorogva, de intett, hogy meglesz.
Amíg vártam, azt a mocskot néztem. Ott iszogatott a rohadék, elégedetten vigyorogva az idióta haverjaira.
- Na! Megfelel? - visszafordítottam a fejem, két kékes-zöldes mit tudom én mi volt előttem, neon színű szívószállal, kis esernyőkkel.
- Aha! - fizettem ki, majd elé löktem fintorogva a rózsaszín esernyődíszt abból, amelyik az enyém lesz, mire hahotában tört ki.
Nagy nehezen átvágtam a táncoló tömegen, majd az asztalhoz érve az esernyős poharat Kyung elé tettem, és leültem én is közéjük.

<Kyung>
Jiho valami kékes zöldes lötyit hozott nekem. Félve kóstoltam bele de meglepett, hogy mennyire finom.
Lassan kortyolgattam, ízlelgettem közben beszélgettünk. Kwonnie épp táncolni akart elrángatni mikor Minhyuk csendre intett bennünket.
- Azt hiszem, idő van. Gyertek, menjünk.- indult meg felfelé , a főnök boxának az irányába.

<Zico>
A jeget lökdöstem a pohárban a szívószállal, mikor B-Bomb szólt, hogy kezdődik az igazi "buli".
- Biztos nem maradsz inkább itt Yookwon-nal? - fordultam Kyung felé. - Táncoltok, buliztok. Páran majd ügyelnek rátok. - kérleltem, hátha tudok rá hatni, de csúnya pillantása meggyőzött arról, hogy esze ágában sincs. Fújtam egyet. - Oké, gyertek akkor. - fogtam meg a kezét, majd a főnök privát szobája felé vettem az irányt.
- Gyertek fiúk, gyertek. - intett a kanapéjára Junhyung. - Vázolom a helyzetet. A bentiek előtt nem feltűnősködünk. Zico, te mész majd oda hozzájuk. Nem hiszem, hogy sejtik, hogy miért vannak itt, de ha meglátnak, leesik majd nekik. Mindenesetre  ezt... - tett le az előttem lévő üvegasztalra egy fegyvert. - tedd el. Ha bajban lennél, tudod mi a dolgod.

Úgy beszélt, mintha a holnapi időjárást tárgyalnánk meg. Volt már ilyen a kezemben, de nem igazán akartam, hogy ezt Kyung is megtudja. Egy ideig farkasszemet néztünk Junnhyung-al, majd magam elé húztam a fegyvert.
Nem mertem Kyung-ra nézni. Nem akartam tudni, most mit gondol.
- Hátul már várni fogunk. Ők jöjjenek elől, bár a bejárati ajtón úgysem jutnának ki, de ne balhézzanak benn. Sejtem, melyiket akarod. A többit leszereljük, ő a tied. Valakinek kérdés? - nézett szét, miközben cigarettára gyújtott.

<Kyung>
Fegyver? Ezt most komolyan gondolták? Én nem akarom, hogy vér folyjon! Én már nem is akarom ezt az egészet. Bármennyire is gyűlölöm Őket, a halálukat nem kívánom főleg nem Jiho által... Legszívesebben most azonnal visszalépnék az egésztől de már nem tehetem.
- Muszáj az?- mutattam a fegyverre amit Zico elrakott.
- Igen. Nem kispályások Ők sem. Nem kockáztathatunk.- szívott bele cigijébe Junhyung.
- Azt már meg sem kérdezem, hogy mehetek-e.- hajtottam le a fejem. A válasz nyilván nem lenne. De én nem bírom ezt a feszültséget... Nem bírnám végignézni ahogy verekednek de azt sem tudom elviselni, hogy tétlenül üljek és várjak.
- Arról szó sincs!- vágta rá Junhyung.- Maradsz. A barátoddal együtt.
- Jó de...- idegesen fújtam ki a levegőt.- Kérlek vigyázzatok...

<Zico>
- Ne aggódj! - emeltem rá a tekintetem. - Meg tudjuk magunkat védeni. - öleltem magamhoz. - Szeretlek! - suttogtam halkan a fülébe. - Kérlek, ne gyere le. Nem akarom, hogy lásd ezt a Zico-t. Csalódnál bennem. - hajoltam ajkaira, és apró puszit adtam rájuk.
- Itt jó helyen lesztek. Két emberünk az ajtó előtt fog állni. - állt fel Junhyung, majd elnyomta a cigijét. - Gyere Zico. Mutassuk meg, kikkel kezdtek a kis szarházik. - indult meg, én pedig habozás nélkül felálltam,  hogy kövessem.

<Kyung>
Hangosan sóhajtottam fel és szememmel az ajtóig követtem Őket.
- Semmi baj sem lesz.- tette a kezét a vállamra Yookwon.
- Köszi.- fogtam meg mancsát.
Évezredeknek tűnő hosszú percek következtek el. Idegesen kavargattam az italomat és remegve vártam, hogy vége legyen már ennek a rémálomnak.

<Zico>
A lépcsőn leérve kettéváltunk, a többiek a hátsóbejárathoz mentek, én meg a tömegen átgázolva mentem a kis pajtásainkhoz. Mikor észrevettek, gyanakodva méregettek, de megvárták, míg odaérek. Nem szóltam semmit, a dübörgő zene miatt úgysem hallanának, fejemmel a hátsóbejárat felé intettem. Nem álltak fel, ezért a kabátomat félrehúzva mutattam meg a fegyvert, mire egymásra néztek. Aztán az a srác, akivel a fürdőben kakaskodtam,  ha jól emlékszem Leo a neve, felállt, és elém lépett. Álltam a tekintetét, végül intett a többinek, és elindultak a hátsóajtóhoz. Mögöttük mentem, utoljára léptem ki az udvarra.
- Mi a faszt akarsz? Ennyire izgat az az olcsó cafka? - fordult felém. Hallgattam, de közelebb léptem hozzá. A haverjai felém közeledtek, de Junhyung torokköszörülésére a bandatársaim elállták az útjukat.
- Na mi van? Itt fogunk álldogálni? Most meg akarsz ijeszteni, hogy ne nyúljak a ribancodhoz? - röhögött fel. - Elárulok egy titkot. - suttogta előredőlve. - Én dugtam meg legelőször. Annyira élveztem, hogy minél jobban könyörgött, hogy hagyjam abba, annál erősebben csináltam. - vigyorodott el.
Hánynom kellett tőle. A kezem ökölbe szorult.
- Eléggé elszórakoztunk a kis szajhával. Igaz, hogy mikor már N játszadozott vele, könyörgött, hogy öljük meg, de... hmm jó lesz vele újra elszórakozni.
Nem fogtam tovább vissza magam, az öklöm előre lendült, teljes erővel ütöttem arcon. Megtántorodott, nem számított rá, de nem vártam meg, amíg lereagálja, újra meg újra megütöttem. Annyira ideges voltam, hogy meg tudtam volna ölni, de akkor jó nagy bajba keverednénk mindannyian. A többiek körülöttem pár perc hadakozás után lefogták a társait, és felénk fordítva nézették velük, hogy verik szarrá a kisebbik bandavezérüket.
Nem volt könnyű legyűrnöm a földre azt a szemetet, erős volt, és a kezdeti sokk után nagyon jól védekezett.
Végül sikerült úgy megütnöm, hogy a földre vágódott, én pedig mellé lépve rugdostam.
- Te rohadt patkány! Megöllek, amiért bántottad!
Szavai folyton a fejemben kavarogtak.
- Elég lesz, még a végén megölöd. - fogott le Minhyuk egy idő után, nekem pedig kicsit kitisztult a fejem.
Leo a földön feküdt, az arca véres volt, hangosan lihegett.
Kibontakoztam Minhyuk karjaiból, és mellé guggolva elővettem a fegyvert. Kibiztosítottam, és a fejéhez tartottam.
- Figyelmeztettelek, hogy kinyírlak érte. - sziszegtem remegve. - Ha még egyszer hozzáértek, vagy zaklatjátok... ez a fegyver nálam lesz, és lelőlek,  mint egy kutyát. Megértetted? - halványan bólintott, mire lassan felálltam.  Megfordultam, szememmel a kis barátját kerestem. Mikor megtaláltam, elé sétáltam, és a homlokának döntöttem a fegyvert.
- Te vagy N, igaz?
- Igen. - hangja halk volt, a szája fel volt szakadva.
- Rögtön utána a te fejedet fogom szétlőni. Pont itt. - böktem a két szeme közti részre.
- Üzenem a vezéreteknek, fogy vegyetek vissza az arcotokból és tűnjetek el a területemről. Kyung már hozzánk tartozik. Nem tűröm el, ha valaki az én fiaimat bántja. Legközelebb nem ússzátok meg egy veréssel. Legközelebb mindannyian elővesszük a pisztolyt, nem csak Zico. - Junhyung hangja határozott volt, tudtam, hogy képes rá bármikor, ha szükséges. Vezérem vállon veregetett, majd befelé indult, én pedig utána. Megnyaltam a szám, fájt és vérzett, de komolyabban nem talált el. A bal oldalamat fogtam, az ökleim sajogtak a sok ütéstől.
Egyenesen felfelé vettem az irányt, a két őr készségesen állt félre, mikor felértem az ajtó elé.

<Kyung>
Idegesen tördeltem az ujjaimat, már nem tudtam mit kezdeni magammal.
- Én ezt nem bírom!- pattantam fel, mire rögtön utánam Yookwon is.
- Ki ne menj.- fogta meg a karom.
- De...- sóhajtottam majd a hátsó kijárat felé pillantottam. Éppen akkor lépett be rajta Zico.
- Jiho!- kiáltottam el magam és leszaladtam hozzá.
- Hogy vagy szerelmem? Mi történt? Nagyon fáj?- kérdezgettem mikor eléértem. Sebes arcán végigsimítottam mire halkan felszisszent. Kezeit kezembe fogtam és adtam rájuk egy puszit.
A pulthoz szaladtam és kértem a csapostól egy ruhaszalvétába egy kis jeget. Miután megkaptam, átkaroltam Jiho-t és feltámogattam a helyünkre. Óvatosan kezdtem el ellátni a sebeit.
- Azok a szemetek...- sziszegtem remegő hangon.- Rohadékok...- morogtam továbbra.- Máshol nem fáj?- simogattam meg a kezét.

<Zico>
- Semmi baj, jól vagyok. - mosolyogtam. - Nyugi, ő rosszabbul néz ki. Ez csak pár karcolás. - mély levegőt vettem, hogy hátha jobb lesz.
Felemeltem a felsőmet, hogy lássam az oldalam, ahol fáj. Nem látszott semmi változás, remélem nem olyan vészes.
- Szeretlek! Nem fognak újra bántani. Vagy ha mégis, avval aláírták a halálos ítéletüket.
Aggódva törölgette egy szalvétával az arcom. Nem gondoltam, hogy több helyen is sebes vagyok, a számon lévő fáj csak különösebben.
- Menj, kérj a pultnál egy vodkát. - fogtam meg finoman kezeit, mire nagy szemekkel nézett rám. - Avval le tudod fertőtleníteni őket és hamarabb eláll a vérzés.

<Kyung>
A pulthoz siettem és kértem egy vodkát, kifizettem és ahogy tudtam visszaverekedtem magam a tömegen.
- Itt van.- tettem le, majd belemártottam a szalvétát és a sebeit letöröltem vele. Halkan sziszegett, biztos csípte neki.
- Itt is fáj?- simítottam az oldalára.- El kellene menni orvoshoz.

<Zico>
Az alkohol csípett, mint a fene, de kibírtam, hogy hamarabb összehúzódjon a seb.
- Nem vészes, csak egy kicsit szúr, mikor levegőt veszek. Elmúlik, nem akarom, hogy tudják otthon, hogy verekedtem.
Mikor végzett a fertőtlenítéssel, körbenéztem, hogy merre találom Junhyungot. Haza akartam menni, nem éreztem jól magam. Megláttam az egyik asztalnál, épp valami srácoknak magyarázott.
- Várj meg itt! - mondtam Kyungnak, majd felálltam, és odamentem.
- Főnök, baj lenne, ha most hazamennék? Eléggé kimerültem..
- Menj csak. Holnap gyere el hozzám. Hozd el azt! Most ne add ide, nem akarom hogy lássák, hogy fegyvert adtam egy kiskorúnak. - mondta diszkréten a fülemhez hajolva, mire bólintottam.
Visszasétáltam Kyung-hoz, és felé nyújtottam a kezem. - Gyere, hazamegyünk.
Felállt, megfogta a cuccát, és egymás kezét fogva indultunk kifelé. A táncoló tömegben észrevettem B-Bomb-ot, aki Yookwon-t ölelve rázta magát. Tettem egy kitérőt feléjük.
- Hazamegyünk! Ügyelj a srácra! - kiabáltam a fülébe, mire bólintott.
- Jól vagy? Elég szarul festesz! - csak bólintottam, majd kifelé indultam.

<Kyung>
- Menjünk be a kórházba, kérlek. Nagyon lesápadtál és tudom, hogy fáj.- simogattam meg finoman a pocakját miközben egymásba karolva sétáltunk.- Kérlek ne makacskodj. Aggódom. Nem hiányzik, hogy azok miatt a szemétládák miatt neked is bajod essen...- sóhajtottam.- A szüleid úgyis tudják, hogy bulizol. Akkor nem mindegy, hogy a buliban éjszakázol vagy a kórházban?- igyekeztem meggyőzni.

<Zico>
- Nem mehetünk be a kórházba! Itt van az a szar pisztoly nálam. Tudod, mekkora bajba keverednénk, ha megtalálnák nálam, amikor ott levennék a ruháimat? - néztem rá aggódva. - Ma a kórházban éjszakáznánk, reggel meg elvinnének a zsaruk. Mit szólna anyukád, ha reggel kapna egy hívást, hogy menjen a kisfia után a rendőrőrsre, hmm? Mert a kis barátjánál volt egy tiltott fegyver. Kyung, ha már eddig ilyen jól titkoltad a korábbi életed, ne most bukj le! Túlélem, voltam már ennél jobban megverve. - indultam lassan tovább. Fájtak a bordáim, de ő fontosabb egy pár zúzódásnál.

<Kyung>
- Jiho! Várj!- indultam utána. Lassan ballagtunk hazafelé. Talán éjfél után járhatott az idő, mikor az utcánkba fordultunk.
- Aludhatok nálatok?

<Zico>
- Már akartam javasolni. - pusziltam meg mosolyogva.
Mikor a házunk elé értünk, csendben kerestem elő a kulcsaimat, majd a lehető leghalkabban nyitottam ki a bejárati ajtót.
- Gyere kicsim. - suttogtam neki, mire követett.
Megvárta, amíg visszazárom az ajtót, és fellopakodtunk az emeletre. Mikor becsukódott a szobám ajtaja mögöttünk, megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
- Felkapcsolod a villanyt, kérlek? - vettem elő a fegyvert, majd mikor világos lett,  leellenőriztem,  és a szekrényembe dugtam, a ruhák közé.
Ledobáltam a ruháimat magamról, és egy szál alsóban dőltem le az ágyra.
- Ha le akarsz zuhanyozni, ott van tiszta törölköző. - mutattam a fiókra. - Én majd reggel, most nincs kedvem. - simítottam oldalamra.

<Kyung>
- Én sem szeretnék. Elfáradtam.- kezdtem kigombolni az ingem és miután levettem az ágy mellé tettem a nadrágommal együtt. Bebújtam Jiho mellé az ágyba és betakargattam magunkat. Oldalára simítottam a kezem és gyengéden cirógattam.
- Köszönök mindent, Jiho. Szép álmokat.- pusziltam meg ajkait.- Jó éjt.- hajtottam le mellé a fejem.

<Zico>
- Nincs mit. Az ember megvédi azt, akit szeret. - motyogtam bódultan, majd éreztem, hogy elnyel a sötét.
Kicsivel később arra ébredtem, hogy nagyon fáj az, hogy levegőt veszek és ráz a hideg. Nem akartam Kyung-ot felébreszteni, ezért csendben szuszogtam.
Fel akartam állni, hogy kimenjek, de olyan erősen nyilallott, hogy képtelen voltam felhúzni magam ülőhelyzetbe.
- Na bassza meg! - morogtam az orrom alá halkan. Akkor maradok, majd reggel felkapaszkodok valahogy.

<Kyung>
- Mm...- motyogtam hajnalban. Kisebb mozgolódásra, morgásra keltem.
- M-mi a baj.- pislogtam laposakat a sötétben.

<Zico>
- Semmi szívem, pihenj csak. - motyogtam, majd összeszorítottam a fogaimat. Ahogy telt az idő, egyre erősödött a fájdalom.
Kezdtem rosszra gondolni.  Mi van, ha az a seggfej eltörte a bordámat? De az nem lehet, annyira azért nem ütött meg egyszer sem. Vagy csak meg lenne repedve?
- Csak ki akartam menni egy pohár vízért, de aztán meggondoltam magam. - nevettem halkan, de aztán meg is bántam a hirtelen cselekedetem.

<Kyung>
- Kicsim.- ültem fel mikor meghallottam fájdalmas nyögését.- Fáj igaz?- motyogtam rekedten miközben a szemeimet dörzsöltem.- Holnap eljössz velem a kórházba. Nem érdekel semmi és senki. A fegyvert eldugod valahova olyan helyre, ahol nem találják meg.- suttogtam- Mindenki másnak pedig azt fogjuk mondani, hogy a buliban leestél a lépcsőről vagy ilyesmi. Ez egész hihető. És nem fogadok el kifogásokat!- magyaráztam határozottan. Hálás vagyok, amiért kiállt értem de nem hagyhatom, hogy nagyobb baja legyen belőle, aggaszt az állapota.- Hozzak be vizet?- cirógattam meg az arcát.

<Zico>
 - Leestem a lépcsőn? - gyermekien egyszerű  ötletére megint nevethetnékem támadt, de inkább kihagytam. - Mekkora balek kell legyen az, aki leesik a lépcsőn egy buliba, és így töri össze magát? - vigyorogtam magam elé a sötétben.
- Jó, reggel bemegyünk a kórházba. De legalább mondjuk azt, hogy valaki meglökött vagy valami síkos volt a padlón, hogy ne legyen már ciki.
Megkerestem magam mellett a sötétben, és hátát simogattam.
- Ömm... leköteleznél egy pohár vízzel. Úgy érzem, alig kapok levegőt.

<Kyung>
- Rendben. És köszönöm.- pusziltam meg vigyorogva. Örülök, hogy hallgat rám és elmegyünk kórházba.
Kimásztam mellőle és magamra húztam a nadrágom. Halkan osontam le a konyhába és a sötétben bizonytalanul kutattam pohár után. Miután kisebb csörömpölést lerendeztem reménykedve engedtem mag a csapot, hogy hátha nem kelt fel rám senki. Visszaosontam a szobába és letettem az éjjeliszekrényre a poharat.
- Gyere.- nyúltam a dereka alá, hogy felsegítsem. Mikor sikerült, az ajkához tartottam a poharat

<Zico>
Lassan kortyoltam a vizet. Kicsit jobban éreztem magam utána, ezért lassan visszadőltem.
- Köszönöm. - motyogtam hálásan. - Még jó, hogy vigyázol rám, nélküled szivacs lennék reggelre. - viccelődtem, miközben visszabújt, és szorosan mellém fészkelődött.
Jó lenne, ha reggelre elmúlna a fájdalom vagy legalább csökkenne, hogy tudjak lábra állni.
- Szeretlek. - suttogtam, majd becsuktam a szemem.
Reggel arra ébredtem, hogy erősen hasít a fájdalom az oldalamba.
- Basszus! - szisszentem fel. Megemeltem a fejem. Kyung álmában magához szorított, pont ott, ahol a bordáim vannak.
- Kyunggie... - susogtam neki, mert már kápráztak a szemeim a fájdalomtól. - Kicsim... ne szoríts így, mert megfulladok. - próbáltam kezét lefejteni magamról.

<Kyung>
Reggel halk és fájdalmas suttogásra ébredtem.
- Mmi...?- néztem fel.- Jaj basszus!- engedtem el Jiho-t amint ráeszméltem, mit csinálok.- Ne haragudj.- ültem fel és megbánóan pislogtam rá.
- Miben segíthetnék? Elkísérjelek a mosdóba? Fürdeni? Hozzak reggelit?

<Zico>
- Semmi baj, nem szándékosan csináltad. Örülök, ha hozzám bújsz... csak nem ma reggel. - mosolyogtam rá. - Nyugodj meg, szívem. Csak segíts felülni. Ki kell mennem a mosdóba. - nyújtottam felé a mancsaim, mire finoman felhúzott. - Köszi! - indultam meg lassan.
Kimentem pisilni, majd ugyanolyan csigatempóval totyogtam vissza a szobámba. - Lezuhanyzunk, felöltözünk, és lemegyünk, előadjuk anyának a "meglöktek a lépcsőn" történetet. Hátha bevisz kocsival. Nem bírok most odáig gyalogolni.  Megkérhetlek valamire? - bólogatott. - Kiveszed a pisztolyt és beteszed az íróasztal alsó fiókjába? Ott nem jár senki, nem találják meg. Meg utána keress valami ruhát mindkettőnknek. Vegyél fel te is, amit szeretnél. Anya majd kimossa a ruháidat, ne mászkálj a tegnapiban. Előtte amm... mész te vagy menjek én zuhanyozni elsőnek? Vagy... khmm megyünk... egyszerre? - jöttem kicsit zavarba. - Persze csak ha van kedved segíteni nekem.

<Kyung>
- Rendben.- mindent úgy tettem, ahogy kért. A fegyvert elrejtettem, vettem elő ruhákat is.
- Öhm... E-együtt?- fordultam el pirulva. Erre nem számítottam. De örömmel segítek neki.
- H-hát... Mehetünk.

<Zico>
- Persze nem muszáj... - bizonytalanodtam el egy kicsit. - Lehet, hogy ez egy meggondolatlan ötlet volt, és még túl korai. - túrtam zavartan a hajamba. - Szóval, ha szeretnél egyedül menni, akkor csak  nyugodtan.

<Kyung>
- De neked szükséged van segítségre. Ne aggódj, minden rendben.- mosolyogtam rá.- Gyere.- fogtam meg a kezét és derekát karolva támogattam be.

<Zico>
Együtt mentünk a fürdőbe, majd a zuhanyfülke előtt zavartan méregettük egymást. Kerülte a tekintetem, gondolom szégyellős volt.
Végül is... hozzáléptem, majd beleakasztottam az ujjaim a boxere gumijába.
- Egek... a múltkori után... zavarban vagyok. - vigyorogtam alsó ajkamba harapva. Lesimítottam alsóját, ő pedig kilépett belőle.
Aztán rájöttem, hogy bár én láttam már őt, de ő nagyon nem engem.
- M-majd én leveszem a sajátom. M-menj csak be nyugisan. Tudom, hogy ez neked zavarba ejtő. - mosolyogtam, de az volt az igazság, hogy nem tudtam, mit fog rólam gondolni.
Te jó ég, úgy viselkedek, mint egy lány.

<Kyung>
Bátortalanul lépdeltem be a zuhanyfülkébe. Remegő lábakkal álltam bent és megnyitottam a csapot. Amíg beállítottam a víz hőmérsékletét addig egy kicsit lenyugodtam és a szívem sem akart kiesni a helyéről.
Viszont ahogy megfordultam és szembetaláltam magam Jiho-val, azonnal kifolyt a nyálam, kiszáradt a szemem és a szívem is majdnem kiugrott.
- Basszus...- suttogtam magam elé elhalóan.
Először mellkasán futottam végig. Most jobban szemügyre vehettem a tetoválásait és a kockáit a pocakján. Az oké, hogy nem a kedvence a tesi de azért valahonnan lett ilyen teste. Nem az az agyongyúrt pacák, csak finoman rajzolódnak ki az izmai. Meglehetősen impozáns látvány... Aztán tovább siklott a tekintetem a combjaira, amik szép hosszúak és erősek. Egyéb méreteiről pedig nem ejtenék szót, mert azt hiszem, így is zavarba ejtő a látvány...
- Bocsi.- fordultam el pirulva.- N-nem akartam...

<Zico>
Olyan éhesen méregetett, hogy ha most nem fájna az oldalam, biztos leteperném.
- Semmi baj... - suttogtam, miközben rajta legeltettem a szemeimet. - Szerintem ez  rendben van egy kapcsolatban.  Nagyon szép vagy. - sóhajtottam vágyakozva. Legszívesebben most... azonnal nekiesnék, ha nem sajogna a bordám.
Kezeimmel végigsimítottam mellkasán, hasán, majd áttértem derekára, onnan pedig fenekére.
- Nem is vagy te olyan vézna... nagyon szép, szálkás tested van. És a combjaid...- simítottam rájuk. - Imádom a szexi combokat.
A helyzet kezdett felforrósodni, ezért hátrébb húzódtam és levettem a tusfürdőt.
- Ne haragudj, ha messzire mentem. Nagyon... vonzódom hozzád. Megpróbálom moderálni a vágyaimat. - pattintottam fel a kupakot.

<Kyung>
- S-semmi baj.- mosolyogtam rá. A bókjaitól teljesen elpirultam és melegem lett. - Hozzá kell még ehhez szokni.- pusziltam meg. Kivettem a kezéből a tusfürdőt és nyomtam a tenyerembe. Félretettem a tubust és finoman mosdatni kezdtem. Gyengéden simogattam, lágyan futtattam végig testén az ujjaimat. Fájó pontján vigyázva érintettem.

<Zico>
Ahogy simogatott, kényszerítettem magam, hogy ne kezdjek ott lenn éledezni. Akármennyire ügyelt, mikor oldalamat elérte kicsit összerándultam. Hagytam, hogy megfürdessen, majd mikor végzett, megint a kezembe vettem a flakont, és én is finom mozdulatokkal mosdatni kezdtem. Élvezettel simogattam, a bőre puha és forró volt. Végig akartam csókolni mindenhol, olyan jó lenne, ha érinthetném.
- Nem értem, mi van velem. - elgondolkodva ráncoltam a homlokom, miközben lemostam róla a habot. - Én nem voltam korábban ilyen kanos. Én... nem is érdekelt a szex. Csak mióta te a közelemben vagy. - hümmögtem a számat rágva.

<Kyung>
- Ne aggódj. Ez természetes.- simultam hozzá egész testemmel és megcsókoltam.- Ígérem, hogy nem kell sokat várnod rám.- cirógattam meg orrommal az orrár és még egy csókot adtam neki.

<Zico>
- Addig várok rád, amíg kell. - túrtam a hajába. - Nagyon vágyom rád, de... nem tudom, hogy képes leszek-e egyáltalán megtenni. Fájdalmat fogok neked okozni, pedig nem akarom. Ezt eddig nem mertem elmondani. De az első pár alkalom biztos fájni fog és ettől lehet, hogy majd undorodni fogsz tőlem. Az első pedig valószínűleg nagyon fog fájni. Talán... jobb lenne, ha csak pettingelnénk, az nem fáj. Úgyis ki lehet elégülni bizonyos mértékig. - zártam el a csapot, majd kiléptem és a derekamra kötöttem a törölközőt óvatosan, a másikat pedig  az övére csavartam.

<Kyung>
- Köszönöm.- motyogtam mikor becsavart a törölközőbe.- Én erre még nem is gondoltam...- nyeltem nagyot.- De én azt akarom, hogy boldog legyél. É-és állítólag... Szóval neked az úgy nagyon is jó... Csak egy kis időt adj és felkészülök rà. Rendben?- simogattam meg az arcát.- De előbb bírd ki 2 hétig cigi nélkül.- kuncogva kacsintottam rá.

<Zico>
- Ha segítesz, kibírom bármeddig. - mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét és a szobámba mentünk.
Összeszorított fogakkal törölgettem magam, majd oldalamat fogva  vettem fel a tiszta alsót az ágyról. Felhúzni azonban már nem tudtam.
- Kyung... tudom, hogy ez zavarba ejtő, de... segítenél ezt meg a nadrágot felvenni? Nem tudok lehajolni.  - lóbáltam meg előtte a boxert torok köszörülve.

<Kyung>
- Persze... S-segítek.- vettem el a kezéből és leguggoltam elé. Lába elé tartottam az alsónadrágját és egyik majd másik lábával belebújt. Lassan húztam feljebb szememmel végig követve a mozdulatot majd mikor a derekához értem, felhajoltam. Rendesen felhúztam neki majd hasára adtam egy csókot. A nadrágjáért nyúltam és ugyan ezt az utat csináltam vele végig. Közben a vállaimba kapaszkodott.

<Zico>
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, amíg öltöztetett. Tetszett, hogy méreget, meg hogy eleve előttem guggol, de bénán is éreztem magam, amiért ennyit nem tudok megcsinálni egyedül.
Mikor kész volt, idétlen mozdulatokkal húztam magamra a kikészített felsőt, miközben ő is felöltözött.
- Na oké, ez kemény menet volt. - töröltem meg a homlokom. - Menjünk le reggelizni, utána meg... oh, de nem akarok a kórházba menni. - nyafogtam.

<Kyung>
- De elmegyünk. Meg kell gyógyulnod!- mondtam határozottan.- Gyere.- karoltam belé él lefelé indultunk.

<Zico>
- Jó-jó mami, jó kisfiú leszek. - adtam meg magam.
Anyát a konyhában találtuk testvéremmel. Woonie épp az újságot böngészte, anya pedig a tányérokat törölgette.
- Sziasztok. - köszöntem halkan, hogy ne hozzam rájuk a frászt.
- Jó reggelt, fiúk! Na, jó volt a buli? - fordult felénk anya mosolyogva.
- Igen, csak... történt egy kis baleset. Az egyik részeg srác meglökött és lebuckáztam a lépcsőn. Szerintem jól vagyok, de Kyung mindenképp azt szeretné, ha megvizsgálna egy orvos, mert szúr a bordám.
- Meglökött? - nézett fel bátyó az újságból. - Legalább bemostál neki utána?
- Mivel lett volna jobb? - vontam meg a vállam. - Full részeg volt, azt sem tudta mit csinál.
- Jiho-nak igaza van. - simogatta meg anya a fejem. - Az erőszak nem megoldás. - lopva Kyung-ra pillantottam. - Egyetek, és bemegyünk a kórházba, jó? - tette elénk a reggelit anya.

<Kyung>
- Köszönjük.-hajoltam meg majd előbb Jiho-t ültettem le, utána én is helyet foglaltam.
- Nem lenne baj, ha én is bemennék?
- Dehogy baj. Gyere csak. De a szüleidnek szólj, hogy merre vagy, ne aggódjanak.
- Rendben. Reggeli után felhívom anyut.- mosolyogtam kedvesen.
- Jól áll Zico pólója.- lökött oldalba röhögve Jiseok.
- Kösz...- hajtottam le a fejem. Most mit gondolhat...- Cs-csak nem akartam azt visszavenni, ami tegnap rajtam volt...- magyarázkodtam.
- Értem én!- húzogatta a szemöldökét.

<Zico>
- YA! Én mondtam, hogy vegye fel nyugodtan a ruháimat. - hadonásztam a pirítóssal. - Különben is... szexi, ha valaki a pasija ruháit hordja. - nyújtottam ki rá a nyelvem, mire felnevetett.
- Jó-jó! Élvezzétek az életet, gyerekek! Meg egymást. - tette hozzá perverzen, mire anyától kapott egy tockost, én meg majdnem megfulladtam a falattól,  amit épp rágtam.
- Viselkedj, fiam! Ez az ő magánéletük, úgy rendezik, ahogy szeretnék. Amíg boldogok együtt, addig én is az vagyok. - anya meleg mosolya jólesett.
- Igen Taewoonnie, inkább neked is be kéne CSAJOZNI már. - emeltem ki a csajozást, hogy értse a célzást, mire összeszűkített szemekkel méregetett.

<Kyung>
Csak kuncogtam a kakaskodásukon. Teljességgel megmelengette a szívemet, hogy az anyukájuk ilyen elfogadó.
- Igen... Valami kis aranyos lány... Egy tisztességes, kedves bombázó... Aki nem is lakik olyan messze...- ábrándoztam el majd hangosan kacagtam.
- Na jó én mentem... Magukra hagyom az álompárt!- állt fel puffogva Taewoon.
- Ne csipkelődjetek, fiúk!

<Zico>
- Igen Jiseok, ne irigyeld a dögös pasimat! - kiabáltam utána viccelődve.
- Mit szólnátok, ha délután sütnék nektek valami finom süteményt? Akarjátok? - ült le anya a felszabadult székre.
- Aha! Valami hihetetlenül finomat! Akkor meg is gyógyul az oldalam. - fogtam meg az említett testrészt.
- Jaj te, haspók! - kuncogott rajtam anya, majd mikor végeztem felállt, és elmosta a tányéromat.
Közben Kyung is végzett, és mellésietett segíteni neki.
- De édik vagytok együtt. - mosolyogtam a látványra. - Kyung lehetne nálunk többet. Mondjuk... folyton. - mondtam csak úgy mellesleg.
- Jiho, ne légy telhetetlen. - nevetett fel anya. - Ha megtanultok együttműködni, erre még hosszú éveitek lesznek. Ne rémítsd meg szegény srácot  már az elején.

<Kyung>
- Nem rémít meg.- kuncogtam.- Én is szeretek vele együtt lenni. Sokat.- mosolyogtam Jiho-ra.- Viszont én most felhívnám anyut.- tettem a szárogatóba az utolsó tányért.
- Persze. Menj csak.
Megtöröltem a kezem, felsiettem a szobába és a mobilom után kutattam. Azonnal anyut tárcsáztam ám sokadik csengésre sem vette fel.
"Jiho-éknál vagyok. Jó volt az este de egy kicsit megsérült Jiho. Leesett a lépcsőről. Bekísérem a kórházba. Annyira nem komoly, azt hiszem. Kaptam reggelit, miattam ne aggódj. Délután hazamegyek. Szeretlek, sok puszi! :-* ♥ "- írtam anyunak az SMSt.
Miután végeztem, visszabattyogtam a konyhába.