5. Rész (+16)

<Kyung>
- Anyuuu...- léptem be a házba.
- Kyung?- tűnt elő a konyhából.- Hogy hogy ilyenkor itthon?
- Rosszul vagyok és hazaküldtek.- vonszoltam be magam a nappaliba.
- Mi fáj, babám?- lépett hozzám aggódva.
- A hasam.
- A pocakod?- simogatta meg az érintett testrészemet.- Na gyere ide anyucihoz.- ölelt magához.- Most szépen felmész a szobádba, átöltözöl és lefekszel. Anyuci pedig visz fel neked, finom teát, ami hasfájásra nagyon jó.- simogatta az arcomat.- Jó lesz, kicsim?- puszilt meg.
- Ühüm.- bólogattam erőtlenül.- Köszönöm.
- Nincs mit babám. De most nyomás fel a szobába.- lökött rajtam egy finomat.
Ahogy felértem ledobáltam magamról a ruháimat, csak egy szál alsóban és pólóban feküdtem be az ágyba.
Miután anyu felhozta a teát kicsit az álom is elnyomott.
Milyen különös. Minden anyuka ott van a beteg gyereke mellett, ápolgatja, ölelgeti, szeretgeti. De Ők valahogy sosem kapják el a csúnya bacikat. Jó mondjuk jelen esetben tőlem nem is volt mit. De azért szeretem az anyukámat.
Hamar elaludtam, kicsit elfáradtam meg aztán nem sokat pihentem az éjszaka...
Megint valami furcsa álom gyötört de még mielőtt jobban belekeveredtem volna valaki kopogtatott a szobám ajtaján.
- Nympf...- motyogtam mire résre kinyílt az ajtó.- Szabad.- dörzsöltem meg a szememet majd mikor kinyitottam pilláimat, azt hittem, ennél is jobban hanyatt vágódok.
- Hű... Ahm... Azta kur...-va... Öhm... Jaj... B-bocsi... Ah... Hm... N-nagyon j-jó... Huh...- akadt a torkomra a szó.
Jiho állt előttem teljesen szőkén és öhm... Rohadtul szexin. Legszívesebben dús, neon tincseibe túrtam volna.
Fekete ing feszült testén, ami még jobban kiemelte új frizuráját. Esküszöm, ha nem figyelek oda magamra, még le is támadnám... Olyan... Olyan jó. De azért moderáljuk már magunkat! Viszont értelmeset nem tudtam kinyögni magamból.

<Zico>
- Szóval? - léptem közelebb. - Akkor nem lett béna?
Leültem az ágyára, de nem néztem rá. Annyira bámult, hogy zavarba jöttem.
Zavartan túrtam tincseim közé, amíg ő megtalálta a hangját.

<Kyung>
- Az nem kifejezés, hogy mennyire nem.- nyeltem egy nagyot.
Feltérdeltem az ágyon és mellé totyogtam.
- Sz-szabad?- emeltem meg a kezem, hogy beletúrhassak egy kicsit frissen mázolt hajába. Annyira hívogatott. Aprót bólintott én pedig ujjacskáimat lassan vezettem tincsei közé. Finoman morzsolgattam szőke haját, néha egy kicsit a fejbőrét is érintettem.
- Hm...- sóhajtottam halkan. Puha haja szépen csillogott a délutáni napfényben.

<Zico>
Ahogy ujjai hajamat szántották, szemeim lecsukódtak a jóleső érzéstől.
Elégedetten szusszantam fel, fejemmel a tenyerébe simultam. Szerettem, amikor megérint. Derekát megfogva közelebb húztam. Esztelen viselkedés volt a részemről, de az agyam hiába figyelmeztetett, a testem nem engedelmeskedett neki.
Az ölembe húztam, és mivel nem ellenkezett, fejemet a vállára hajtottam.
Tudtam, hogy ez már sok, és nem fér bele a barátok keretbe, de azt hiszem többet is érzek iránta, mint barátság.
Meg akartam csókolni. Ő volt az első ember az életemben, akinek a csókjára tegnap óta szinte már szánalmasan vágyok. De nem mertem, mert tudtam, hogy megijedne.

<Kyung>
- Hm...- sóhajtottam fel egy utolsót majd kiengedtem ujjaim közül selymes haját.
Halkan szuszogtam az ölében majd magamhoz öleltem.
- Nagy szexi lettél.- csúszott ki a dicséret, majd inkább arra jutottam, hogy befogom.
Kicsit hülyén veszi ki magát, hogy az ölében ülök és ilyeneket mondok neki.
- De miért?- toltam el egy kicsit magamtól és szemeibe néztem.
Igazából ezek a gesztusok, hogy az ölében csücsülök... Már rég meghaladják a baráti szeretetnyilvánítás eszközeit. De nem tudom miért, mégis jól esik így lennem vele, így kimutatnom a szeretetemet.

<Zico>
- Én csak...csak... - szemeim akaratlanul is levándoroltak ajkaira.
Nehezen szedtem a levegőt. A szívem kalapált, a szám kiszáradt, ezért megnyaltam.
- E-elfelejtettem... - motyogtam, majd közelebb hajoltam.
- Megcsókolhatlak? - csúszott ki a számon hirtelen a kérdés. Mikor észbe kaptam, hogy kimondtam hangosan, a vér az arcomba tódult, és elfordítottam a fejem.
- Jézusom, ne haragudj! Elment az eszem! Jobb lenne, ha most hazamennék. - köszörültem meg a torkom. El kellene engednem, hogy ki tudjon szállni az ölemből. De a kezeim szorosan ölelték testét.

<Kyung>
- Várj!- fogtam meg a vállait. Kissé zavarban jött, de ez rám is teljesen igaz volt. Valamiért nem akartam, hogy elmenjen.
- M-maradj.- suttogtam elhalóan.
Meg akar csókolni? De miért? Nem értem...
- Csinos...- simogattam meg piros arcát.- Ez is jól áll.- még sosem láttam elpirulva, a dicséretek ma meg csak úgy repkednek a számból.
Finoman magam felé fordítottam arcát.
- Jiho... Mi ez az egész?- szinte már nyögtem az ajkaira.- Mi történik velünk?- sóhajtottam reszketegen. Ajkaink szinte már egymáshoz is értek. Én tényleg nem tudom mi ütött belém. Megszédített. Valami furcsa érzés kerített hatalmába.
Gyomrom görcsbe rándult, nehezen vettem a levegőt és ölében is fészkelődtem, közelebb másztam hozzá.

<Zico>
- Nem tudom...- sóhajtottam, majd lecsuktam a szemeimet, és finom puszit leheltem a vágyott ajkakra. - De megőrülök a csókodért... érted. - nyögtem, majd ezúttal kicsit bátrabban csókoltam meg puha párnáit. Izgatott lettem, soha nem éreztem ilyet. Senki csókja nem tüzelt még így fel.
Nyelvem átcsúsztattam a szájába, táncba hívtam az övét. Ahogy egyre közelebb bújt, úgy fedeztük fel egymást egyre bátrabban.
- Én... tetszeni akartam neked. Azért mentem ma el anyával a szalonba.  - suttogtam lehajtott fejjel, mikor szétváltunk a levegőhiány miatt.
Már értettem, hogy miért védem ennyire.

<Kyung>
- Köszönöm...- suttogtam a fülébe majd enyhén remegve  megöleltem.
Ez volt életem első csókja. Életem első, igaz érzelmekkel teli csókja. Puha ajkait még azután is éreztem, miután elvált tőlük. Soha senki nem bánt még ilyen gyengéden velem. Én nem is tudom, miért hagytam magam.
- Most mit mondhatnék?- sóhajtottam.- Nekem tetszik.- kuncogtam.
Csendben öleltem, finom illatát szívtam magamba és próbáltam lenyugtatni magam.
- Most mi lesz?- kérdeztem még mindig ölelve. Tudtommal Ő sem meleg, ahogy én sem. Ez... Ez csak valami... Valami megbotlás volt. De akkor miért akart tetszeni nekem? Talán én tetszem neki? De hát tudja, hogy én nem vagyok olyan. De mégis, hagytam, hogy megcsókoljon... Ahj... Mi történik velünk? Mi történik velem?

<Zico>
- Nem tudom. Mindig megígérem magamnak, hogy nem közelítek feléd, mert nem szabad, de végül mégis mindig megteszem. Én... ez a mai is azért volt, hogy neked imponáljak. Ez beteg dolog, tudom... de ha már itt az ideje... - fújtam ki a levegőt. - Több vagy nekem, mint egy barát. Tetszel nekem... nagyon. - néztem a falat. Ez nagyon ciki helyzet volt!
- De megértem, ha ez téged taszít, vagy szerinted undorító. Megértem, mert tudom hogy mi történt veled. Sajnálom, hogy ennek ellenére én... megpróbálok fiúként a közeledbe kerülni. Megértem, ha elutasítasz. És megpróbálom akkor eltemetni ezt a dolgot, és elfelejthetjük, ha ezt szeretnéd.
Ez... te jó ég, most jól beégettem magam előtte...

<Kyung>
- N-nem tudom...- nyeltem egy nagyot.- Nem tudom, hogy megtehetem-e veled ezt...- simogattam kipirult arcát.
- Ezalatt a néhány nap alatt... Én nagyon megkedveltelek. D-de talán... Ez egy kicsit gyors.- néztem a szemébe.- Hidd el, hogy volt ennél undorítóbban is részem...- fordítottam el a fejem.- Én nem tudom még pontosan, hogy mit érzek. Ugye megértesz? Kaphatnék csak egy kis időt? Nekem ez nehezen megy... Nem miattad. Hanem magam miatt. Kicsit össze van kavarodva itt minden...- mutogattam mosolyogva a kobakomra.- De... Azt hiszem az nem lenne fair ha megtagadnám tőled a lehetőséget. Annyi biztos, hogy nekem is sokat jelentesz.- pusziltam meg az arcát majd az ajkait.

<Zico>
- Persze ez...khm... megértem, nem is kellett volna ennyire rád másznom. - ültettem finoman magam mellé. - Én... nagyon kínosan érzem most magam, ég az arcom, meg minden... kimennék a fürdőbe egy kicsit, ha nem baj. Vagy ha szeretnél egyedül maradni, akkor hazamegyek, hogy ne csüngjek nagyon rajtad. - álltam fel lassan, majd megigazítottam az ingem. Olyan ciki volt ez, éreztem, hogy nagyon sietek, hallgatnom kellett volna az eszemre.
- Mentségemre szolgáljon, hogy most próbáltam életemben először elcsábítani valakit... de elég bénára sikerült. - túrtam a hajamba zavartan.

<Kyung>
- Ne beszélj butaságokat.- kuncogtam. Megint a térdeimre álltam, így majdnem egy szintben voltam vele.
- Engem már majdnem sikerült elcsábítanod.- kacsintottam rá és megint megpusziltam.- Csak egy kis idő kell és... Fura ezt kimondani... De teljesen beléd leszek habarodva.- hajtottam le pirulva a fejemet. Visszaültem a sarkaimra és csak vigyorogva csóváltam a fejem. Reménytelen egy pasas vagyok... Egy nappal ezelőtt ha megkérdezik szikla szilárdan állítom, hogy én olyan egyenes vagyok, mint a nyíl... De most... Most már ezt nem tudom ilyen biztosan.
- A mosdót itt találod a szobával szemben a folyosón.- világosítottam fel.- Én örülnék ha maradnál, de ez a Te döntésed.

<Zico>
Madarat lehetett velem fogatni a reakciójától.
- Jövök mindjárt. - sétáltam át a fürdőszobába. Igazából semmi elintéznivalóm nem volt, csak ki akartam fújni magam, mert a közelében alig kapok levegőt.
Megmostam a kezem, majd vizesen rányomtam az arcomra. Forró volt. Mikor kicsit kifújtam magam, megtöröltem a kezem, az arcom, és visszasétáltam a szobába.
Kyung az ágyon ült, a sarkain. Melléültem, kezemmel arcát cirógattam, majd tarkójánál fogva húztam közelebb egy csókra. Az előbbi is olyan jó volt. Finom, édes, forró. Élvezettel sóhajtottam fel. - Köszönöm, hogy akkor utánam jöttél, és most itt lehetek a közeledben. - suttogtam ajkaira.

<Kyung>
Amíg kint volt, igyekeztem kicsit lenyugtatni magam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem indított be a helyzet, nem zsongtam be. Még soha senki sem mondta nekem, hogy úgy szeret...
És érzem, hogy az már elkerülhetetlen, hogy ezt viszonozzam. Csak még egy kicsit tisztáznom kell ezt magamban, aludnom kell rá egyet. El kell fogadnom.
- Nincs mit köszönnöd...- simogattam ajkaimmal Jiho dús párnáit. Lágyan tapadtunk egymásra, lassan ízlelgettük a másik ajkait. Nyelveink gyengéden fonódtak egymásba, óvatosan cirógatták egymást. Halkan cuppanva váltunk el egymástól, kicsit elmosolyodtam. Gyomromban édes bizsergés vibrált.
- Tényleg.- pattantam fel mellőle.- Megígérted, hogy ha átjössz hozzám, megnézed a szövegeimet.- kutakodtam a kis füzetem után.- Hol lehet...- matattam a fiókomban.- Áh! Meg van!- mutattam fel és a kezébe adtam.

<Zico>
Egy ideig gyengéden nyalakodtunk, totál ráindultam a helyzetre. De azért mosolyogva vettem el a füzetét.
- Ha olyan jót improvizáltál... biztos ezek is klasszak. - nyitottam ki, majd lapozgatni kezdtem.
Tényleg királyak voltak, bár volt, ami nem volt egy egész dal, csak egy részlet.
- Ezek igazán jók! Nem gondoltál rá, hogy felvedd őket? - néztem rá. - Nagyon klassz kis zenéket csinálhatnál belőle. - mosolyogtam. - Ha gondolod, nálam felvehetjük őket. - bújtam ismét a füzetbe.

<Kyung>
- Gondolod?- ültem mellé vissza, mire Ő csak hümmögött.
- Hát jó. Majd egyszer.- mosolyogtam rá. Szívesen megnézném, hogy kell egy ilyenből dalt csinálni meg felvenni. Egy közös dal ötlete is ott motoszkált a fejemben. De annyira nem kell előre szaladni. Egyszerre csak egyet.
Mögé bújtam az államat pedig a vállára támasztottam.
- Mit csináljunk? Mihez lenne kedved?

<Zico>
Örültem, hogy közeledik ő is felém, így nem éreztem nyomulásnak, ha én simogatom, vagy valami.
- Nem tudom... - gondolkodtam el. - Ki nem mehetünk, mert te beteg vagy, elméletileg. Film? Vagy valami játék, amit szeretsz?
Körbelestem, mert eddig még meg se néztem magamnak a szobáját. Mindenhonnan áradt a precizitás, de a Kyungos bohókázás is ott motoszkált.
- Szép a szobád. - cirógattam meg a kézfejét. - Szóval mivel ütjük el az időt? - fordultam félig felé.

<Kyung>
- Köszönöm.- mosolyogtam rá.- Filmezzünk. Van egy pár DVDm de tudok leszedni is bármit, aztán rádugjuk a TVmre és mehet is.- kiszálltam az ágyból és a filmjeimhez mentem. Levettem őket a polcról és az ágyba pakoltam.
Hosszasan válogattunk majd egy enyhe thrillerre esett a választásunk.
Bekapcsoltam a TVt és a lejátszót, beraktam a lemezt majd a távirányítóval a kezemben telepedtem vissza az ágyra.
- Gyere. Feküdj ide. Innen kényelmesebb.- nyújtottam a kezem Jiho felé.
Kényelmesen befeküdt mellém majd elindítottam a filmet.
- Jaj! Nem kérsz valamit inni? Vagy valami rágcsát? Olyan illetlen vagyok...- állítottam meg gyorsan a filmet.

<Zico>
- Nyugi, semmi baj. Nem kérek semmit. Csak maradj velem. - öleltem meg, majd intettem, hogy indítsa el nyugodtan. Csendben néztük a filmet, ujjai karomat cirógatták. Olyan jó volt így lenni, nem értettem hogy miért irtóztam annyira az intimitástól. Bár valószínűleg mással most sem menne. Csak Kyung-al ilyen jó. Ártatlan puszit leheltem arcára, mire rám mosolygott.
A világ a fejére állt. Vele semmi nem volt kellemetlen vagy visszataszító. Élveztem hozzásimulni. Csak próbáltam nem erőltetni semmit.
Ahogy cirógatott, éreztem, hogy elnehezednek pilláim, hiába próbálok küzdeni ellene. Illata belepte az orrom, teljesen elbódított.

<Kyung>
Kb a film utolsó negyedénél járhattunk, mikor éreztem, hogy Jiho teste teljesen elnehezül a karjaimban. Megnéztem arcát, szemei csukva voltak, vonásai kisimultak. Elaludt. Mosolyogva nyomtam ajkaira egy puszit majd kikapcsoltam a tévét. Elhelyezkedtem és egy kicsit én is elszundítottam.

<Zico>
Nem aludtam valami mélyen, Kyung mocorgására azonnal felébredtem. Ahogy az ablakra pillantottam, láttam, hogy kinn már sötét van.
- Kyunggie... - búgtam halkan a fülébe. Összehúzta a szemöldökét, majd fészkelődni  kezdett. - Ébredj édes. Haza kellene mennem. Elég késő van, anyukád neheztelni fog rám.
Nyakába bújtam, finoman cuppogva csókolgattam az érzékeny bőrt.

<Kyung>
- Hm... Ne menj még.- bújtam hozzá.- Nem fog szólni semmit.- nyitottam ki pilláimat.- Jól aludtál?- simogattam meg az arcát.

<Zico>
- Nagyon. - cirógattam arcát. - Olyan finom illatod van. -simultam hozzá. - Jó, maradok,  de ha bajba keveredünk, megharaplak. - kuncogtam viccelődve, majd finoman a fülcimpájára haraptam.
Szájára tapadtam, és mivel engedte magát, mélyen merültünk el egymásban.
Majdnem leestem az ágyról, úgy megijedtem, mikor valaki az ajtón kopogott. Megtöröltem a szám, és távolabb húzódtam.

<Kyung>
- Dehogy keveredünk.- mocorogtam mellette.
Lágy csókunk közben kinyújtóztam majd hirtelen kopogást hallottam.
- Oh a francba...- suttogtam majd elnevettem magam.
- Igen?!- szóltam ki.
- Itt vagytok?
- Igen anyu.
- Minden rendben?
- Persze. Bejöhetsz. Csak filmezünk de elaludtunk.
- Jó rendben. Nemsokára kész a vacsi. Jiho, Te is itt eszel?

<Zico>
- Öhm... - néztem Kyungra, aki hevesen bólogatott. - Csak ha nem baj. - mosolyogtam, majd mikor megint ketten maradtunk, írtam anyának egy üzenetet, hogy ne várjon vacsorára.
- Most biztos morcosan csücsörít. - imitáltam anya szokását. - Tuti ki akart faggatni, hogy mennyire vált be a szépítkező akciónk. Jobban be volt zsongva, mint én, mikor elindultam. Még a ruhát is ő választotta ki. - kuncogtam alsó ajkamba harapva.

<Kyung>
- Hm... Jó az ízlése.- kuncogtam.- Aranyos. Szóval... Akkor Ő tudja? É-és nem bántott érte?- simogattam mellkasát.

<Zico>
- Bántani? Neeem. Hát meglepődött rendesen, az biztos. Bár inkább azon, hogy tőle kértem tanácsot. Az elmúlt években... én eléggé elzárkóztam tőle, hogy ne csalódjon bennem amiatt, amivé váltam. De ő mindig ilyen volt. Ha boldog voltam... neki mindennél többet ért. - mosolyogtam, majd megfogtam a kezeit és megpusziltam. - Régebben nagyon közel voltunk. Ő nagyon fontos nekem, ezért van rám tetoválva...ide. - mutattam ingen keresztül a szívem fölé.

<Kyung>
- Oh... Azt nem is tudtam, hogy van tetoválásod.- néztem rá nagy szemekkel.- Bár... Amilyen kis vagány vagy. Nekem nincs. Majd talán egyszer... - kuncogtam.- De az jó ha jóban vagy anyukáddal. É-én még nem merem elmondani...- sóhajtottam.

<Zico>
- Hát van több... itt...meg itt...meg itt... - mutogattam a helyeket. - Ja meg itt. - pillantottam rá, felvont szemöldökkel nézett. - Jó na, bírom őket. Anya képén kívül mindet én rajzoltam és az egyik haverom megcsinálta. Holnap is megyek hozzá, velem jössz? Van egy csomó magazinja, amin elbambulhatsz, amíg engem varr. Ha van kedved. Ha nincs, hazahozlak, egyedül nem hagylak semmiképp.
Oldalát cirógattam.
- Nem is kell tudják. Ki tudja, lehet meggondolod magad. Akkor kínos lenne magyarázkodni. - pusziltam meg. Elvégre időt kért, nem? - Én tudtam, hogy nem fog rám neheztelni. Meg kellett valaki segítsége, suta vagyok az ilyesmiben. - kuncogtam halkan.

<Kyung>
- Rendben, elmegyek veled. Kíváncsi vagyok, hogy készül egy ilyen.- mosolyogtam rá.- Nem tudom... Talán ha már biztos lesz... Akkor sem biztos, hogy el tudnám itthon mondani. Majd... Idővel... Deee...- hajoltam ajkaira és finoman megpusziltam.- Most menjünk vacsizni mielőtt tényleg megharagszik vagy gyanakodni kezd anyu.- kuncogtam.
Kikeltem az ágyból, valami normális ruhát vettem fel majd még egy utolsó puszit loptam Jiho-tól.

<Zico>
- Ne foglalkozz ilyesmivel, nem olyan dolog, amit szét kell kürtölni. - nyitottam ki neki az ajtót.
Mikor leértünk, az anyukája az asztalhoz terelt minket.
- Már ideje volt, azt hittem nem is jöttök! - borzolt a hajunkba. - Értem én, hogy van témátok, de Kyung olyan keveset eszik. Jiho, szólj rá, mert aggódom! Rád biztos hallgat. - veregette meg a vállam.
- Oké, majd legyőzöm szkanderben és akkor ezt kérem nyereménynek. - vigyorogtam, mire felnevettek, csak Kyung lökött oldalba műdurcával. - Oké, oké, akkor nem szkander, legyen videójáték. Abban is verhetetlen vagyok. - kacsintottam rá vigyorogva.

<Kyung>
- Ahj...- sóhajtottam lemondóan.
- Apa nem tud megint hazajönni.- újságolta szomorúan anyu miközben terített.- A nővéred meg nagyon titkolózik... Nem tudom mi lesz vele.
- Ne aggódj anyu. Lehet, megtalálta a szerelem.- kuncogtam.
Miután megterített anyu kimerte a vacsit. Mivel én "beteg" vagyok, diétás kaját kaptam és csak nyálcsorgatva nézegettem ahogy anyu és Jiho eszik a finom husikat.

<Zico>
Gonoszan vigyorogtam azon, hogy milyen álmodozó fejjel nézte a tányéromat a zöldségeken nyammogva. Csúnya dolog volt kinevetni, mert miattam játszotta a beteget, de nem bírtam nem vigyorogni.
Lemondó sóhajjal turkálta a tányérját.
Aztán megszólalt egy telefon, és Kyung anyukája felugrott.
- Elnézést, ez biztos apa lesz szívem. - mosolygott a fintorgó  Kyungra, majd a konyhába ment a mobil után. Mikor láttam, hogy tiszta a levegő, egy nagy falatot Kyung szája elé tartottam, mire kicsit meglepődött.
- Gyerünk kapd be, ne tátsd a szád, mert akkor nem tudlak megetetni, mire visszatér. - adtam a szájába, majd mikor megízlelte, jólesően falatozott.
- Egyél vele zöldséget, hogy azért az is fogyjon. - adtam újabb falatot a szájába. Addig etettem, míg lépteket hallottunk közeledni. Mikor visszatért az anyukája, úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna.

<Kyung>
- Köszönöm.- artikuláltam Jiho felé a finom falatokért.
- Apa hívott. Egy óra és itthon lesz. Az irodában minden a fejére állt.- sóhajtott fáradtan.
- Ne aggódj anyu. Minden rendben lesz.- simogattam meg a hátát.
- Reméljük. Amúgy Jiho. Hogy tetszik az iskola? Milyen a környék?- fordult hozzá anyu.

<Zico>
- Remek! Bár még alig van tapasztalom az itteni suliban, de tele van jó arcokkal. - pillantottam Kyungra, hogy értse az iróniát a hangomban.- Találkoztam az egyik régi barátommal is, nagy meglepetés volt, amikor utánam szólt a folyosón. - mosolyogtam. - Továbbá... Kyung nem hagyja, hogy órán aludjak, ezért kénytelen vagyok aktívan részt venni mindegyiken. - nevettem halkan. - Anya azt mondta, hogy jót tett nekem a váltás, és most már én is ezt gondolom. Az első találkozásunkkor elég... bunkón viselkedtem. Bocsánat érte!
- Ugyan-ugyan! - intette le. - Semmi baj, nem szoktunk senkit ismeretlenül elítélni.
- Örülök, hogy Kyung akkor kijött a hintaágyra hozzám. Azt hiszem, ha itt is egyedül lennék, utálnám az új környezetet. Így inkább kíváncsi vagyok. - tettem le az evőeszközt, mikor végeztem. - Köszönöm, mennye volt! - hajoltam kicsit meg ültömben, majd illedelmesen megvártam, amíg ők is végeznek.

<Kyung>
- Finom volt.- pusziltam meg anyut, miután én is befejeztem.
- Jobban vagy már? Nem fáj a pocakod?- simogatta meg a hasam.
- Nem már nem.
- Akkor holnap mehetsz is suliba. De vigyázz magadra.
- Persze.- mosolyogtam rá. Igazából semmi kedvem sem volt a sulihoz és annak a kettőnek az ocsmány képéhez... De muszáj, nem lóghatok többet.
- Meddig maradhatsz Jiho?- fordultam hozzá.- Ugye addig még maradsz, míg anyu csinál nekünk forrócsokit?- néztem rá csillogó szemekkel.- Ugye anyu csinálsz?
- Csinálhatok, de nem lesz belőle bajod?
- Nem dehogy. Már teljesen jól vagyok.
- Akkor menjetek fel vagy a nappaliba és ha kész, viszem.
- Kösziii!- ugrottam a nyakába.

<Zico>
- Maradok, de utána tényleg ideje mennem. Egész délután itt tanyáztam. - mosolyogtam Kyunggie-ra. Olyan aranyosan tudott könyörögni a hatalmas, kiscica szemeivel, hogy megértettem az anyukáját, amiért nem tud neki ellenállni.
Maga után húzott a nappaliba. A kirakott, boldog családi képeket nézegettem. Aranyosak voltak.
- Azoknál vannak jobb képek is. - jött be pár perc múlva egy tálcával az anyukája, majd letette a kis asztalra. - Mikor kicsik voltak a gyerekek, Kyung állandóan pucéran szaladgált. Nem értettem nála ezt a furcsa szokást, de szerencsére kinőtte. A legtöbb kis kori képén meztelen, és nem hagyta, hogy kitegyem.
Felnevettem a dolgon. Elképzeltem Kyung babát pucéran rohangálni.
- Még szerencse. Egyszer betoppannék, és egy meztelenül sétálgató Kyung fogadna. - mértem végig, mert az őszintét megvallva tetszett az ötlet. - Az lenne aztán a meglepi. - vigyorogtam az említettre.
- Egyszer majd megmutatom őket, mikor nincs itt. - pillantott fiára mosolyogva, aki nem díjazta az ötletet.
Próbáltam vigyoromat elfojtani, miközben iszogattam a forrócsokit. A perverz képek nem akartak elmúlni, amiken felettébb jól szórakoztam.

<Kyung>
- Ch... Anyuuu!!! Ne traktáld ilyenekkel...- hisztiztem.- Biztos nem érdekli... De komolyan nem hiszlek el!- morogtam anyunak.- Ezt ám minden vendégünknek elmondja...- világosítottam fel Jiho-t.
- De nem mindenkinek mutatom meg.- tette hozzá anyu.
- Még szép!- csattantam fel.- Jó, hogy ki nem tapétázod vele a lakást... Most mi van? Mit nevettek? Ez nem vicces! Hé!- löködtem finoman Zico-t. Már én is nevettem.
Ahj... Csak anyu képes ilyen lehetetlen helyzetbe hozni...

<Zico>
Annyira nevettem, hogy folyni kezdtek a könnyeim. Mindketten jól mulattunk Kyung hisztijén, aki már engem csapkodott, hogy ne röhögjem ki. Végül megadta magát, és már ő is nevetett.
- Majd mikor Kyung énekórán lesz, átjövök, és megnézem jó alaposan mindet. - emeltem fel hüvelykujjaim anyukájának, mire Kyung fejbe kólintott. - Na! Nem szabad verekedni, csúnya dolog! - ráztam felé ujjam vigyorogva.
Mikor kinevettem magam, felálltam, hogy elbúcsúzzak mára.
- Azt hiszem én most megyek. Köszönöm a vacsorát, a forrócsokit, és főleg ezeket a kis aranyos infókat. - hajoltam meg mosolyogva anyukája előtt.
- Ugyan, egészségedre! Ami késik, nem múlik, a képeket majd megnézzük.
Hangosan kuncogtam, Kyung meg felpaprikázva elrángatott a cinkostársamtól.

<Kyung>
- Nem láthatod azokat a képeket!- mondtam mérgesen.- Hiába nevetsz...- csóváltam a fejem.- Téged is figyellek!- néztem szúrósan anyura aki a konyhába vitte a bögréket majd a hangokból ítélve mosogatott.
- Köszönöm a mai délutánt.- öleltem meg Jiho-t.- Vigyázz magadra.- simogattam a hátát. Ahogy fejemet mellkasának döntöttem, hallottam a heves szívverését. Halványan elmosolyodtam.
- Holnap reggel a kapuban várlak.- engedtem el majd gyorsan adtam neki egy puszit.

<Zico>
Miután megpuszilt, ami nem volt valami kielégítő, lenyúltam, én fenekébe csíptem, majd mielőtt lereagálhatta volna, elhúztam a csíkot.
Hazaérve intettem anyának, jöjjön a szobámba.
- Na? - nézett rám várakozva.
- Hát... úgy látszik, van esélyem.  Csókolóztunk, összebújtunk... még el is aludtunk együtt.
- Jaj, de jó! - ugrott a nyakamba. - Végre van egy szerelmed. Annyira jó! Már csak a bátyádnak kellene egy kislány! - tapsikolt örömében.
- Nyugi anya! Még nem jöttünk össze, csak... ismerkedünk.
- Ja, egymás manduláját vizsgálva. - nevetett.
- Anya! - szóltam rá, majd magamra hagyott avval az indokkal, hogy még dolga van.
Vigyorogva dőltem le az ágyra.
" Szóval... alig várom, hogy lássam a pucér Kyung baba képeket. ;-) " - írtam Kyungnak az üzenetet vigyorogva.

<Kyung>
Miután elment felszaladtam a szobámba. Amint felértem, üzenet érkezett a mobilomra.
Vigyorogva olvastam el Jiho kis piszkálódását.
"Hát erről lecsúsztál. :-/ Ez lehetetlen kívánság. Most ettem meg mindet. :-P NEM láthatod soha többet pucér Kyung babát! :-P "- üzentem vissza.

<Zico>
" Hmm... egy Kyung babát még láthatok pucéran... és az még izgató is! ;-) Továbbá, anyukád a cinkosom! :-P Neki biztos van elrejtve pucérbaba kép. *0* " - kötekedtem tovább hasra fordulva. Az állam alá húztam a párnámat, úgy vártam, hogy erre mit lép.

<Kyung>
"Láthatsz... De ha így folytatod nem fogsz! :-P
Anyu pedig... Az én anyukám. Csak nem árulja el az Ő pici kisfiát "- írtam vigyorogva a választ. Ha tényleg megmutatja neki anyu... Komolyan nem állok jót magamért...

<Zico>
" Oh... :C pedig olyan jó lenne látni... *-* biztos....hmm... lennék a vetkőztető. :-P Anyukád meg... akkor fogja megmutatni, mikor nem akadályozhatod meg. " - vágtam vissza neki. Remélem veszi a poént, és nem bántom meg vele. Eléggé elkalandozott a fantáziám a gondolatra, hogy Kyung ruha nélkül.

<Kyung>
"De nem leszel! :-P Feladom..."- pötyögtem a választ.
Persze nem gondoltam komolyan. Majd beszélek anyuval. Meg szerintem úgyis le fogja felejteni.

<Zico>
" Összetörted a szívem... T_T " - sajnáltattam magam vigyorogva. Jó, hogy lehet vele kötekedni, mert nem sértődik meg és nem veszi komolyan, mint egy kislány.
Arcom a párnába fúrtam, bambán vigyorogtam bele. Ez a srác elcsavarta teljesen a fejem.

<Kyung>
"Sajnálom... De a makacsságnak ára van... Majd máskor ;-) :-*  "- írtam vigyorogva.
Kifeküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Azt hiszem nem is kell aludnom a válaszomra... Már tudom, mit érzek. De még nem mondom el neki.

<Zico>
A kis kacér, szórakozik velem. Hátamra fordultam, mert eléggé izgatott vagyok. Egyik kezemet hasamra simítottam, majd onnan lassan be a nadrágomba. Mikor fájóan lüktető szerszámomra markoltam, becsuktam a szemem, és jólesően nyögtem fel.
Mozgatni kezdtem a kezem, közben arra gondoltam, hogy Kyung itt fekszik mellettem, és az ő keze mozog a tagomon.
Egyre jobban belejöttem, hangosan sóhajtoztam.
- Kyunggieee. - nyüszítettem halkan, amikor elsültem.
Pár percig megkönnyebbülten pihegtem, majd feltápászkodtam, és elmentem lezuhanyozni.
Mikor végeztem, törölközővel a derekamon sétáltam vissza, majd felvettem egy tiszta alsót és a pizsimet.
" Jó éjt, édes! Kár, hogy jó éjt csókot csak így tudok most adni. :-* "

<Kyung>
Sokáig nem kaptam üzenetet ezért gyorsan elmentem lezuhanyozni és bepakoltam a táskámba.
Bebújtam az ágyba majd mikor ismét kezembe vettem a telefonom, láttam, hogy Jiho írt.
" Jó éjt Neked is. ;-) Majd holnap találkozunk. Álmodj velem. :-* "- küldtem a választ.

<Zico>
Oh, az nem akadály. Éjjel-nappal rólad álmodom cica. Felsóhajtottam, majd előkerestem a rajzot, amit magamra akarok varratni, és a táskámba tettem. Egyúttal már be is dobigáltam a dolgokat holnapra, majd ágyba bújtam, de nem tudtam aludni. Csak rá gondoltam folyton. Pár nap alatt teljesen elcsavarta a fejem. Az ajkai, a mosolya, a szemei...hahh, megvadít. Vajon milyen meztelenül? Biztos nagyon szexi. Kár, hogy nem tudhatom meg. Lehet soha nem érhetek úgy hozzá. Lehet pánikba esne, mert eszébe jutna az a borzalom, amit azok az állatok tettek vele. Ökölbe szorult a kezem, nagyon megfizet, amiért bántotta azt az édes kis nyuszkót.
Vajon ő mit gondol? Vajon mit szólna, ha mondjuk... megérinteném. Vagy ha kényeztetném. Elfogadná az érintésem, vagy elzavarna? Ő kívánni fog ennyire engem valaha?
Folyton kattogott az agyam, nem akart kikapcsolni, hogy el tudjak aludni.
Nagy nehezen elaludtam, de elég rosszul telt az éjszaka, többször is felébredtem.

<Kyung>
Hosszú volt a nap, eseményekkel, érzelmekkel teli. Furcsa mód későn jött meg az álom a szememre. Kicsit féltem is elaludni. Rettegtem a kínzó képektől, az emlékektől, amik gyötörnek.
Talán úgy tűnt ezúttal megúszom a rémképeket. Ám hajnalban mégis egy borzasztó környékre sodort az elmém álmomban. Megint minden fájdalmat átéltem és szinte ismét éreztem az erőszakos érintéseket.
Hangosan lihegve, leizzadva és sírva riadtam fel. Csak ültem az ágyamban a sötétben és magam elé meredve folytak a könnyeim.
- Mikor lesz már vége?- suttogtam a sötétségbe.
Hajnal volt, kb 4-5  óra. Már nem tudtam visszaaludni de nem is volt értelme. Csak forgolódva vártam a reggelt.

4. Rész

<Zico>
Hajnalban arra ébredtem, hogy üzenetem érkezett. Ismeretlen szám volt, de azért megnyitottam. Először nem értettem a tartalmát, utána leesett, hogy ez biztos Kyung.
" Soha nem bántanálak! És teszek róla, hogy más se tegye többé. Ügyelni fogok rád, nincs mitől félned. " - pötyögtem, majd elmentettem a számát, és próbáltam még aludni.
Reggel elkészültem, bár feltűnően sokat tököltem, semmi nem volt eléggé jó. Végül nagy nehezen találtam valami tűrhetőt, majd lementem elköszönni.
- Kicsim, suli után érted megyek, jó? - mondta anya, majd látta, hogy a vállamon van a táska. - Nem mész el reggeli nélkül!
- De anya, elkések! - vágtam rá.
- Nem érdekel! Tessék, edd meg az úton! - adott a kezembe egy nagy, megpakolt zsömlét.
- Kaphatok még egyet? - kérdeztem, mire mosolyogva tett be egy újabbat egy papírzacskóba.
- Köszi! Na rohanok! - indultam kifelé.
Ahogy kiértem a járdára, észrevettem, hogy Kyung lehajtott fejjel ballag. Betettem a reggelim a zacskóba, és futásnak eredtem. Mire utolértem, alig kaptam levegőt.
- Hahó! - lihegtem mellé érve. - Kerülsz engem? Tudom, hogy tegnap sok hülyeséget dumáltam, bocsi miatta. Jól vagy? Aggódtam az éjjel. Legközelebb hívj fel, ha rosszat álmodsz, vagy nem tudsz aludni. - fújtam ki magam, majd kivettem az egyik szendvicset, és odanyújtottam a zacskót. - Remélem éhes vagy! Anya "szeretetzsömléi", ahogy ő hívja őket a legeslegfinomabbak. - mosolyogtam rá.  - Na, vedd el! - ráztam felé. - Elmondod, mit álmodtál? Bántottalak benne? Vagy valaki más? Tudod, hogy soha nem tennék ilyet, inkább levágnám a karom.

<Kyung>
Megköszönve elvettem a zsemlét de nem haraptam bele. Nem is néztem rá Jiho-ra. Csak a földet bámulva ballagtam tovább.
- Nem kerüllek.- mondtam közömbös hangon.- Cs-csak rosszat álmodtam...- sóhajtottam majd félve ránéztem.
Út közben megálltam és az egyik ház sarkához húzódtam. Nem akartam, hogy más is meghallja.
- Én... Ugyan ott... Abban a házban...- beszéltem zavarodottan. Jiho feszülve figyelt. Nem biztos, hogy jó ötlet, hogy elmondom de már belekezdtem.- Álmomban megtörtént megint... De Te is köztük voltál, velük együtt...- halkult el a hangom. A gyomrom azonnal görcsbe rándult és a gombóc a torkomban ragadt.- Azóta nem álmodtam ilyet... Jiho...- néztem rá nagy szemekkel. Nem akartam elsírni magam. Az már tegnap megvolt, nem lehetek ilyen gyenge... És lassan a suliba is be kellene menni, nem szeretném, hogy igazolatlant kapjunk.

<Zico>
- Hé édes, semmi baj. - simítottam arcára, miután láttam, hogy senki nincs a közelben. - Csak egy gonosz, buta álom volt. Nem történhet meg. Nyugodj meg. Soha nem érnék hozzád durván egy ujjal sem. Annál fontosabb vagy nekem. Kicsinálom azokat a szemeteket, amiért bántottak. - léptem hozzá közel, majd puszit nyomtam a homlokára.
- Én pedig... nem nyúlok hozzád, bízhatsz bennem. Megtartom a távolságot, nem kell tőlem félned.
Hátrébb léptem.
- Gyere, el fogunk késni. És nyugodj meg, már nem vagy egyedül. Együtt leküzdjük.
Fájt így látni. Hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyire közel engedtem. Igaz, részben azért, mert tetszett nekem. De nem mászhatok rá, akkor biztos nem bízna meg többé bennem. Csak barátok lehetünk, el kell fogadnom. Még nem gyógyultak be a sebei.
- Sajnálom, ha nem erőltetem ezt az egészet... az én hibám, mert kikényszerítettem belőled.

<Kyung>
- N-nem... Nem... Én...- vettem egy mély levegőt. Legszívesebben a karjaiban feküdnék, úgy ahogy tegnap a hintán. Az annyira megnyugtató volt.- Az agyam kombinált.- csaptam fejbe magam.- De mindjárt összeszedem magam és jobb lesz.- mosolyogtam rá majd lassan megindultunk a suli felé. Még volt 10 percünk.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy.- szorítottam meg finoman a kezét, mielőtt beértünk volna.

<Zico>
- Nem kell. Én köszönöm, hogy nem hagytál teljesen lecsúszni. - mosolyogtam rá. - Végre nem utálom az életem. Szóval kösz. - borzoltam hajába.
- Legközelebb, ha nem tudsz aludni, hívj, és átlógok. - vigyorogtam rá.
- Mi az első óránk? - kerestem ki az órarendet. - Irodalom... na, már megint egy szar. Remélem valami jó is lesz, elborul az agyam, ha olyan sárkány, mint a töri tanár.

<Kyung>
Átlóg? Az éjszaka kellős közepén? Képes lenne miattam ilyenre? Különös.
- Neeem...- mosolyogtam.- A tanárnő nagyon aranyos. Csak nem árt ha vágod az irodalmat.- kuncogtam az osztályba menet. Pont beértünk.
- Sziasztok!- ugrott a nyakunkba az ajtóban Kwonnie.- Azt hittem, hogy már nem is jöttök.
- Áh... De. Csak elaludtunk.- füllentettem egy aprót.
De ahogy helyet is foglaltunk be is csengettek.

<Zico>
Végül is elég jó volt ez az irodalom. A tanárnő nagyon átszellemülten magyarázott nekem, mert a regényt már korábban elkezdték boncolgatni, és segíteni próbált, hogy értsek mindent. Régebben sokat olvastam, de aztán már cikinek tűnt, és inkább hanyagoltam.
Az óra hamar elrepült, fel sem tűnt, és már pakolhattunk össze.
- Nem volt ez olyan rossz. - nyújtóztam, majd kifelé indultunk.
A papírt kerestem, de nem tudom, hova pakoltam el.
-  Nincs meg az órarendem. Hova megyünk? - néztem Kyung-ra, aki kifejezéstelen arccal nézett előre. Követtem a pillantását, majd megláttam, mit néz. Pontosabban kit.
- Nyugi itt vagyok. - fogtam meg a karját, majd félig mögöttem húztam tovább a folyosón. Azonban mikor el akartunk haladni mellettük, az a rohadék elém állt.
- Nem kéne olyanokba ütnöd az orrod, amik nem a te dolgot. Még veszélybe kerülhet az életed.
- Kettőnk közül itt egyedül a te életed van veszélyben. Megmondtam, hogy eláslak, nem? A helyedben nem járkálnék az utcán egyedül. - néztem a szemébe.
- Tudod te, hogy kivel beszélsz? Ez a ribanc az enyém. - bökött mögém.
- Téves! Ő hozzám tartozik, és ha hozzáérsz, az életed utolsó cselekedete lesz. Te sem tudod, hogy kivel szórakozol. Nem tudod, mire vagyok képes. - toltam félre, mert már mindenki a mi acsarkodásunkat nézte a folyosón.
Ahogy elhaladtunk mellette, elkapta Kyung karját.
- Engedd el, vagy esküszöm, hogy megöllek! - léptem közéjük.
- Valami baj van? - hallottam meg Minhyuk hangját. Közelebb lépett, majd felmérte a jelenetet. - Én a helyedben elengedném a fiú kezét, ha nem akarsz meghalni. - állt mellém barátom.
Elengedte Kyung karját, aki a hátamon, a felsőmbe kapaszkodott.
- Gyere Zico, menjünk. - indult meg Hyukkie. Átkaroltam Kyung vállát, majd elhúztam onnan.
- Mi dolgod evvel a rohadékkal? - nézett rám B-Bomb.
- Csak jövök neki egy beutalóval a kórházba. - morogtam.

<Kyung>
Matek lett volna a következő óra de a folyosói jelenet minden életkedvemet elvette.
- Minden rendben?- mosolygott rám kedvesen Minyhuk. Furcsa, de nem néztem volna ki belőle, hogy ilyet is tud.
- Persze.- sóhajtottam.
- Ha valami kellene csak szóljatok. Az osztályomba járnak... Ismerem Őket jól...
- Köszönjük. De megleszünk.- engedtem meg egy halvány mosolyt. Semmi szükség arra, hogy még Ő is belekeveredjen.
- Nah mentem srácok, angolunk lesz és egy betűt sem tudok.- kacagott Minhyuk.- Majd az ebédlőben találkozunk.
A matek óra nagyon lassan akart eltelni. De talán nem is a matek miatt, hanem a kínzó gondolataim zavartak. Nem tudtam nagyon odafigyelni a számtan szépségeire. Csak ültem, néztem magam elé, sóhajtoztam és a rossz emlékeken gondolkoztam.
A következő óránk kivételesen ugyan ott volt.
- M-mindjárt jövök.- szóltam halkan Jiho-nak majd felpattantam a helyemről és kiszaladtam a teremből. Még hallottam, hogy Yookwon utánam kérdez, hogy hova rohanok.
A mosdóba szaladtam. Szükségem volt egy kis felfrissülésre. Ritkán mondok ilyet de legszívesebben ellógtam volna a nap további részét.
A csap fölé hajolva jó hideg vízzel mostam meg az arcomat. Fel kellett valahogy frissíteni magam. Mikor felnéztem a csapból a tükörre hirtelen olyannal találtam szembe magam, akivel nem akartam. Ijedségemben hátrahőköltem így hátam mellkasának ütközött. Megragadta a karomat majd megfordított és a mosdókagylónak vágott.
- Mit akarsz?- igyekeztem határozott maradni. Nem láthatják azt, amit valójában érzek.
- Téged.- vigyorodott el.- Meg azt, hogy a kis barátodat szereld le, különben mindketten megbánjátok.
- Te engem ne fenyegess! Nem félek tőled és a mocskos bandádtól! Őt pedig hagyjátok ki. Remélem világos amit mondtam!
- Nyugalom kis ribim...- simított végig az arcomon.
- Nem vagyok a ribid!- csaptam el a kezét mire egy pofon volt a válasza. Arcomhoz kaptam majd mélyen a szemébe néztem.
- Ha nem vigyázol a szádra, akkor megint eljátszadozunk veled úgy, mint múltkor. Hm...- nyalta meg az ajkait.- Nagyon hiányzol már... Csak hogy tudd...- simult hozzám egész testével, talán még meg is akart csókolni de azt már nem vártam meg.
Jobb lábamat előre lendítettem és térdemmel érzékeny pontjába rúgtam. Hangosan jajdulva esett össze előttem.
- Többet egy ujjal sem érhettek hozzám. Sem te, sem a haverjaid. Talán csak most sikerült felfogni, hogy már nem vagyok tag? Hát gyenge a felfogásotok mondhatom...- nevettem ki. Egyszerűen akkora undort éreztem irántuk, hogy az leírhatatlan.
- Egyességet ajánlok.- tápászkodott fel.
- Nem üzletelek ilyen szemetekkel.- vágtam rá majd inkább kirontottam a mosdóból és visszamentem a terembe.

<Zico>
Nem akartam, hogy kimenjen. De nem őrizhetem mindig, mint valami pitbull, ezért idegesen doboltam a lábaimmal. Már úgy voltam, hogy csak utána megyek, amikor végre visszaért. Arca azonban semmi jót nem ígért.
- Mi a baj? - fordultam felé suttogva, de megrázta a fejét. - Beszélj már, mert felrobbanok. - tettem kezem a combjára, de lerázta.
- Oké, elegem van ebből a szemétből! - álltam fel, a táskámat a vállamra vettem. - Gyere! Nem hagylak itt!
Nem akart felállni, de engem ez kurvára nem izgatott. Odasétáltam Yookwon-hoz.
- Kwonnie, falazol nekünk a nap hátralévő részében? Van egy kis elintéznivalónk. Ebédre itt leszünk. Ha kérdik, Kyung beteg, és mivel a szomszédja vagyok, hazavittem. - néztem rá komolyan. Bólintott, láttam, hogy nagyon aggódik
- Ügyelj rá, kérlek! - kapaszkodott a karomba. - Te meg tudod őt védeni.
- Ne aggódj, egy haja szála sem görbülhet. - néztem mélyen a szemébe.
Megfogtam Kyung táskáját, mert nem akart felállni.
- Gyere már! Dolgunk van! - morogtam neki.
Habozott, de felállt. Mikor kiértünk, megállítottam.
- Bemegyünk az orvosiba. Az arcodat nézve hinni fognak neked. Színészkedj egy kicsit, hogy beteg vagy. Èn meg el kell kísérjelek, mert nem bírsz hazamenni. Akkor mára mindkettőnknek lesz papírja, amivel kiengednek a kapun. Elmegyünk a bandavezéremhez. Majd én beszélek, de ha kérdezz, válaszolj, megértetted?

<Kyung>
- Mire jó ez?- fogtam meg a kezét.- Megmondtam, hogy hagyjanak békén.
Láttam Jiho arcán, hogy ez érdekli a legkevésbé. Elrángatott az orvosiba.
- Jó napot.- hajoltunk meg.
- Sziasztok. Miben segíthetek?- mosolygott kedvesen a doktornő.
- Rosszul vagyok...- suttogtam elhalóan.
- Mid fáj?
- A hasam. Hányingerem van és szédülök.
- Nézzük csak. Feküdj ide.- mutatott az orvosi ágyra.
Felfeküdtem és meghallgatta a mellkasomat utána pedig a hasamat megnyomkodta.
- Ez itt fáj?
- Igen!- nyögtem fel.
- Na rendben. Valószínűleg egy kis vírust összeszedtél. Menj szépen haza és pihenj le. Diétás ételeket egyél és ha holnapig nem javul, menj el a háziorvoshoz. Hazakíséred?- nézett Jiho-ra aki bólintott.
- Itt az igazolásotok.- nyomta a kezünkbe a papírt majd Zico megragadta a karomat és a kapuig meg sem állt. Ott megmutattuk a cetlit a portásnak, aki kiengedett minket. Ahogy kiértünk abbahagytam a színészkedést bár tényleg nem voltam jól.
Háromnegyed óra séta után egy igen furcsa helyre keveredtünk. Érezni rajta, hogy rossz környék...

<Zico>
- Te elhiszed, hogy majd hallgatnak rád? Biztos nagyon megijedtek a fenyegetésedtől. - hangom gúnyos volt, pedig nem akartam bántani.
Miután lerendeztük a sulit, a régi környékemre mentünk, ahol a a banda tanyázni szokott. A főnök háza előtt álltak páran a kocsik mellett, de mikor megismertek, lepacsiztak velem, és beengedtek. A nappaliban megálltunk, várnunk kellett, amíg bemehetünk.
- Zico, te ilyenkor itt? Rég láttalak kölyök, mi van veled? - jött le az emeletről a góré.
- Elköltöztünk a város másik végére. Nehezebb beugrani, mint máskor. - vontam meg a vállam.
- Hát ez szomorú. Szerettem, hogy a közelben voltál, ha kellettél. Ő meg ki? - bökött Kyung felé, miközben rágyújtott.
- Ő a... a barátom. Azért jöttem hozzád, mert van egy kis gond. Az új sulimban tanyázik egy másik banda pár befolyásos tagja. Kyung... - mutattam a mellettem állóra. - közéjük tartozott, de aztán ki akart szállni. Akkor... eléggé helyben hagyták, utána pedig úgy tűnt, hogy megszabadult, de most megint zaklatni kezdték.
Elgondolkodva bólintott, lassan kifújva a füstöt.
- Értem mi a problémád. De a srác nem a mi bandánk tagja. Nem a jó tündér vagyok, hogy mindenkit megvédjek attól, aki piszkálja.
- Hyung... tudom, de... -  gyerünk Jiho, találj ki valamit. - Fontos nekem ez a fiú. Ő nem EGY barátom, hanem A barátom. - reméltem, hogy érti.

- Áh... szóval ő a pasid? - kérdezett vissza, én pedig bólintottam. Remélem, hogy Kyung veszi a lapot, és nem mond ellent a szavaimnak. - Így mindjárt más. - mosolygott apaian. - Mindig a húgomnak akartalak, és haragudtam, amiért mindig nemet mondtál, de most már tudom, hogy mi volt az oka. Hogy a fiúkákra buksz.
Nos, ez nem volt igaz, de ha ez az ára... végül is egy fiúra tényleg bukok.
- Oké, legyen! - csapta össze a tenyereit. - Zico sok melót elrendezett nekem. Sok helyzetet oldott meg. - nézett társamra. - Kik ezek az alakok? Hol találjuk meg őket? Mondj el mindet, hogy tudjam, mi a helyzet.
- Hyung... én is ott akarok lenni. Azt a szemetet én akarom szarrá verni!
- Nyugi öcsi! - csitított. - Hagyd beszélni a párocskádat.

<Kyung>
Mi az, hogy a  párocskája?! Ezt valahogy rohadtul elfelejtette Zico közölni velem, mikor a tervet vázolta fel... De nem balhézok... Úgy látszik csak így hajlandóak segíteni.
- Öhm... A...- kezdtem bele bátortalanul.- A tanyájuk a Chan Lee's Pub melletti sikátornál van. Ott a zsákutca végében a Pub hátuljában a raktárhelyiségben. Minden szombaton tartanak össznépi gyűlést de mikor tehetik, mindig ott lógnak. A főnök... Is mindig ott van.
- Ki a főnök?
- BYG.
- Ah... Ismerem... Alattomos egy féreg az tuti... Eddig meghúzta magát a bandájával de egy ideje igen csak elszállt vele a ló... Nem tudom mi a faszt képzel magáról...! Nekem is kezd kilenni vele a tököm. Helyre kellene rakni.- morgott a vezető.
- A városban több helyen vannak "állomásai" például...
- Ne sorold. Tudom.- vágott a szavamba.
- M-most mi lesz?- néztem rá félve a "páromra".
Én nekem fogalmam sincs, hogy megy ez két banda között.

<Zico>
- Most? Ti ketten egyenlőre húzzátok meg magatokat, ne keltsetek feltűnést. Kell pár nap, hogy kialakítsuk a forgatókönyvet. - oltotta el a cigijét hyung. - Hol is suliztok most?
- Ahova B-Bomb is jár. - fogtam meg Kyung kezét.
- Tényleg? Nos... ott van pár srácom. Majd megkérem őket, hogy legyenek résen. Lehet egy-kettőnek szólok is, hogy álljon rájuk. A buliig ne kelts feltűnést, ne tudják, hogy itt jártatok. Akkor este amíg a többiek szórakoznak, mi megbeszéljük az összecsapást. Te pedig... - nézett Kyung-ra. - Ne vagánykodj, maradj Zico mellett.
Kyung bólintott, én pedig meghajoltam.
- Köszönöm, hogy segítesz!
- Ugyan! Bár ha hálából belépne ő is...
- Junhyung kérlek... -  vettem mély levegőt. -...ne! Tőlem kérj cserébe, amit akarsz, de őt ne húzd ebbe bele. Nem neki való ez az élet, ő... jófiú.
- Az egyik legjobb emberem egy "jófiú"-ba szeretett bele. - sóhajtott színpadiasan. - Miket fogok még megéli, öcsi? - kuncogott.
- Ennél durvább már ne legyen. - emeltem fel a mancsom, mire belecsapott.
- A hétvégén lezavarjuk ezt. Addig ülj nyugton, ne verd szét a gyereket. Akkor utánad néznek, és ha megtudják hova tartozol,  számítani fognak ránk.
- Oké. Kösz, hyung! - indultam meg kifelé Kyung-ot magammal húzva.
Kinn még lepacsiztam pár haverral, akik a szememre hányták a hiányzásomat. Felemeltem összekulcsolt ujjainak, mire perverzen huhogni kezdtek.
- Seggfejek! - nevettem, ahogy a környéken haladtunk.

<Kyung>
- Amúgy...- sóhajtottam, miközben visszafele sétáltunk.- Köszönöm. Neked is és a bandádnak is.- tényleg hálás voltam nekik ezért. Habár nem vagyok semmiféle erőszak híve, ezt most mégis jogosnak érzem azokkal a szemetekkel szemben. Viszont Jiho-t nagyon féltem. Rettentően aggaszt a helyzete. Nem akarom, hogy baja essen. Főleg nem miattam. Tudom, hogy Ő sem kispályás de Yongguk-ék sem.
 - Édes, drága szerelmem...- suttogtam neki halkan, mikor lassan megközelítettük a mi környékünket.- Erről- emeltem fel még mindig összekulcsolt kezeinket.- Amúgy mikor állt szándékodban szólni, kicsim?- sziszegtem kicsit gúnyolódva.
Igazából nem zavart annyira. Csak furcsa és szokatlan volt a helyzet. És megbántani sem szerettem volna... De még nem kerültem ilyen szituációba soha és a kezemet is csak anyu fogta meg utoljára alsós koromban.

<Zico>
Meglepett a megszólítás, aztán leesett az él a hangjában.
- Oh, gondoltam a nászéjszakán elég lesz. - próbáltam viccelni. - Oké, bocsánat. - engedtem el a kezét. - Én... hallottad, hogy mit mondott. Ki kellett találnom valamit,  vagy nem segített volna. - vontam meg a vállam. - Csak addig kell ezt higgye, amíg lezavarjuk ezt a balhét. És különben sem viszlek oda többé, semmi értelme, szóval nincs akkora  jelentősége.
Zsebre dugtam a kezem zavaromban, idióta mód most egy összebújásra vágytam vele.
- Hazavigyelek, és eljátszod még egy kicsit, hogy fáj a hasad? Ha most visszaállítanánk a portás elég furcsán nézne. És délután dolgom van, nem tudlak akkor  hazakísérni, jobb szeretnélek most biztonságban tudni.

<Kyung>
- Jó persze megértem.- simogattam meg kezemmel a hátát.- Rendben. Bár anyu... Ő lehet, hogy átlát majd rajtam vagy a másik végletbe esik és már  a szobából sem fog kiengedni.- kuncogtam.- De igazad van. Egy próbát azért minden esetre megér.- lassan ballagtunk haza csendben, néha apróságokról beszélve.
- Bejössz?- böktem fejemmel a házunkra.

<Zico>
Rápillantottam az órámra.
- Inkább most hazamegyek. Mikor végeztem... átjövök hozzád, jó?
Pillantása kicsit csalódott volt, de azért bólintott. Puszit küldtem a levegőben neki, majd intettem, és haza vettem az irányt.
- Anya! Itthon vagy? - kiabáltam ledobva a táskám a nappaliban.
- Jiho! - jött elő a fürdőből. - Hát te?
- Kyung beteg lett, haza kellett hoznom.
- Oh! De ugye nem komoly? - kérdezte aggódva.
- Nem, remélhetőleg most már jobban lesz. Azért még később benézek hozzá.
- Rendben kicsim, akkor átöltözök, és irány a város. - mosolygott, majd felsietett az emeletre.
A kanapén vártam meg, majd mikor végzett, beültünk a kocsiba, és elvitt a fodrászához.
Ott már vártak minket, gondolom anya ledumálta a dolgot előre.
- Hmm.  - forgatta arcomat az alacsony nőci. - Már tudom is, hogy mit csináljunk vele. Csüccs! - tolt le a székbe.
Kicsit megijedtem, ez a nő eléggé elvetemültnek tűnt.
Valamit kotyfolt a hátamnál, közben anyával az új frizuratrendetek beszélték meg. Én csak pislogtam, nem  értettem a kifejezéseket.
Mikor a fejemre kente azt a maszlagot, még nem tudtam, hogy milyen nehéz óra elé nézek. Először semmi bajom nem volt, de aztán az egész fejem rettenetesen viszketni kezdett.
- Úristen, ez szörnyű, ez mi ez? - akartam vakarni, de a kezemre csapott.
- Bírd ki! Ha szőke herceg akarsz lenni, annak ára van.
- De... én világosabb akartam lenni, de nem ennyire. - nyögtem szenvedve.
A szék karfáját szorítottam, amíg le nem járt az idő. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor lemosta, és jól megdörzsölte az érintett területet.
Visszaültetett a tükör alá, felül meghagyta a hosszát, oldalt megfrizurázott, majd belőtte a hajam. Furcsán néztem magam, mintha nem is én lettem volna.
- Szólok a kozmetikusnak. - tapsolt egyet, majd elrohant.
- Annak meg mire? Nem akarom, hogy kimázoljanak! Nem vagyok lány!
Anya megvonta a vállát, és türelemre intett.
Visszajött az az őrült nő, egy másikkal, majd átrángattak egy másik szobába, és felfektettek egy ágyra.
- Oh azt nem akarom! - mutattam a szemöldökcsipeszre. - Az fáj basszus!
- Nyugi! - kuncogott a fiatal csajszi. - Csak pár perc, csak megigazítom.
Megadtam magam, majd újabb kegyetlen percek következtek. Alig vártam, hogy megszabaduljak. Mikor végre mehettem, szinte repültem ki a szalonból. Ezek bolondok!
Anyát kinn vártam meg, aki nagyon jól szórakozott rajtam.
Elvitt vásárolni, és bár én a melegítőket részesítettem előnyben, ennek ellenére olyat is vettünk, amik inkább elegánsak.
- Én ezeket fel nem veszem a suliba. - emeltem fel a zacskókat, mire anya leintett, hogy dehogynem.
- Gyere baby, ha csábítani akarsz, azt a illatoddal a legkönnyebb. - húzott be egy drogériába.
Anya lelkesebb volt, mint én, nem is érdekelte, hogy a fia egy másik fiút akar behálózni.
Kiválasztottunk egy mindkettőnk szerint kellemes illatot, majd hazafelé vettük az irányt.
- Aztán csípd ki magad neki, mielőtt átmész! - parkolt le anya a ház előtt.
- Anya! - szóltam rá, majd inkább kiszálltam.
Kiszedtem a cuccokat, és felmentem a szobába.
Lepakoltam, majd elmentem lezuhanyozni. Mikor visszaértem, egy teljes öltözék volt kitéve az ágyra. Elmosolyodtam, anya nem bíz semmit a véletlenre. Felöltöztem, megigazítottam a hajam, majd sunyin pillantottam a parfümre. Nem fog ez lebuktatni, hogy mire megy ki a dolog?
Mindenesetre nem hagytam ki, ha már anya szerint ez tuti bejön.
Mikor kész lettem, idegesen mentem le, majd mikor anya füttyentett, kicsit bátrabb lettem. Átmentem a szomszédba, Kyung anyukája a virágait locsolta a teraszon.
- Jó napot asszonyom! - hajoltam meg. Meglepetten méregetett.
- Ejha! De csini itt valaki! - vigyorgott rám.
- Köszönöm. Amm... felmehetek Kyung- hoz? - intettem az ajtó felé.
Bólintott, ezért minden erőmet összekaparva mentem be a házba.

3. Rész

<Zico>
Mire hazavágtattam, elmúlt a mérgem. Úgy tettem, mintha minden oké lenne, pedig semmi nem volt oké. Miért kell Kyung ilyen bonyolult legyen? Miért nem fogad el olyannak, amilyen vagyok? Belerúgtam az ágyba, majd leültem rajzolni, hogy eltereljem a figyelmem. Nem jött be, csak rá gondoltam. Arra, hogy cirógatta a térdem, ahogy megdicsérte a mosolyom, ahogy mellém bújt.
Mérgesen csaptam le a ceruzát, majd inkább elmentem lezuhanyozni.
- Jiho! Vacsora! - szólt fel anya.
- Nem vagyok éhes! Nemrég ettem! - kiáltottam, majd felvettem a pizsamámat, és lefeküdtem.
Reggel álmosan pakolásztam, semmi kedvem nem volt ugrabugrálni tesin reggel korán, de nem lóghatok, megígértem. Mikor összecuccoltam, és elkészültem, a vállamra csaptam a batyum, és lefelé vettem az irányt.
- Reggeli? - nézett rám anya.
- Kösz, kihagyom. Tesi az első, nincs kedvem egy rosszulléthez.
- Minden oké? - nézett fel Woonie. - Tegnap nem is meséltél, milyen a suli?
- Jobb, mint a régi. De most megyek, majd dumálunk.
Nem lepett meg, hogy Kyung ma nem várt meg.
Az este átgondoltam, ha meggondolta magát, és nem akar egy ilyen srác barátja lenni, akkor nem fogom piszkálni. Lehet megbánta, hogy rám pazarolta az idejét. Én mondtam neki, hogy meg fogom mindig bántani, de nem hitt nekem.
Az öltözőben gyorsan öltöztem át, majd kifelé vettem az irányt.
A mosdók előtt elhaladva azonban furcsa beszélgetésre lettem figyelmes.
- Tudod Kyunggie, nem bírom a képed. Túl... tenyérbemászó.
Fél percig hallgatóztam, nem ismertem a beszélő hangját, ezért fogtam magam és beléptem a mosdóba.
Kyung valóban ott volt, a falnak dőlve, előtte két, számomra ismeretlen srác állt. Végigmértem őket, erősebbnek tűntek barátomnál. Kyung  annak ellenére, hogy tudta, hogy túlerőben vannak, dacosan nézett a beszélő szemébe.
- Mi folyik itt? - szólaltam meg, hogy észrevegyenek.
- Nem a te dolgod! Mi van, jöttél megmenteni a barátnődet? - fordult felém. - Húzz el!
- Inkább te húzz el, mielőtt leverem a fejed a helyéről! - álltam elé, és kész voltam megütni, ha kell. Szerencsére tudtam, hogy szereljem le őket, ha úgy van, voltam már nem egyszer bandaverekedésen, ahol megtapasztaltam, hogy mennek a dolgok.
- Ezt most megúsztad! - mondta hangosan, Kyung-nak címezve. - Szerencséd volt anyucival. - vigyorgott rám gúnyosan.
- Ne lássalak meg többé a közelében. Ha egy ujjal hozzáérsz, eláslak, a haveroddal együtt. - morogtam neki fenyegetően.
Kikerültek, és  magunkra maradtunk.
Mély levegőt vettem, majd megfordultam, és a terembe mentem. Mikor beértem, épp csengettek, ezért én is megindultam, hogy beálljak a sorba a többiek közé. Nem tudom, kik lehetettek azok az alakok, de reméltem, hogy hatásos volt a fenyegetésem. Ha rólam lenne szó, nem aggódnék, a bandám megvédene, de Kyung... nem egy agresszív típus.

<Kyung>
Gyorsan suhantam az öltözőkig ám út közben egy kéz berántott a mosdóba.
- Áh... Kicsi Kyunggie... Már el is feledkeztél rólunk?- állt elém két végzős srác. Nos igen. Régen én sem voltam az a hű de jó kisfiú... De sikerült túllépnem azon a korszakomon. Úgy látszik az akkori barátaimnak nem igen...
Már kezdtem azt hinni, hogy megint akarnak tőlem valamit... De ekkor hirtelen a semmiből megjelent Zico és elküldte őket a búsba. Aztán ahogy jött úgy ment is.
Gyorsan elrohantam az öltözőbe de mikor becsengettek még egy szál alsóban álldogáltam.
Késve érkeztem órára, amiért a tanár megszidott és büntetést is adott.
Óra közben kerültem Jiho-t de mindenképpen meg akarom kérdezni, hogy mi volt az.
A következő óra angol volt fent az emeleten. Óra után kifulladva vánszorogtam az öltözőbe, átöltöztem és felballagtam órára.
Mivel csak mellettem volt üres hely, Zico mikor felért mellém cuccolt.
- Miért csináltad?- néztem fel az angol házimból, mikor leült mellém.

<Zico>
Nem siettem, eléggé megszenvedtem az órán, dohányos lévén nem könnyű futkosni.
Az osztályban a végzet utolért, Kyung mellett volt az egyetlen üres hely.
Mikor kérdőre vont, csak megvontam a vállam.
- Erősebbnek tűntek nálad. Nem akartam, hogy kimonoklizzanak. Ennyi. - néztem rá, miközben kihúztam az angol könyvet a táskámból.
Nem mondtam többet, tiszteletben tartom, hogy nem akar többé a barátom lenni.
Angolnál párban dolgoztunk. Minden pár kapott egy témát, arról kellett beszélgetni. Kaptunk egy kis időt a gondolkodásra, majd ki kellett menni, úgy beszélgetni.
Mikor rajtunk volt a sor, kicsit meglepett, hogy milyen tisztán beszéli a nyelvet. Könnyen tárgyaltuk meg a témát, felváltva mondtuk el a véleményünket.
A tanár megdicsért minket, majd az óra további részében csendben ültünk. Mikor csengettek, elővettem a zsebemből az órarendet, hogy lássam, mi következik. Majdnem feltapsoltam örömömben, mikor láttam, hogy zene.
- Végre valami értelmes! - csúszott ki hangosan, mire páran kuncogni kezdek körülöttem.
- Oppa, szereted a zenét? - pillogott rám az egyik csaj, szerinte aranyos, szerintem gusztustalan mosollyal.
- Öhh...aha. - inkább el- majd kipakoltam, hogy ne kelljen tovább beszélgetni vele.

<Kyung>
Az angol nem igazán okoz nehézséget, mivel kiskoromban kb 5 évig a Fülöp- szigeteken éltünk és megtanultam angolul. Viszont Jiho-val a helyzet aggaszt. Nem igazán akart velem szóba állni. Csak amennyire muszáj volt.
Lekötelezett kedvességével, hogy nem hagyta, hogy péppé verjenek. Bár szerintem mást akartak... Minden esetre az adósa maradtam. Az viszont bosszantott, hogy teljesen elkerült. Mi vagyok én? Egy leprás ribanc? Nem akartam bocsánatot kérni, mert szerintem semmit sem tettem, de ha másképp nem hajlandó beszélni velem...
Az énekteremben egyszemélyes padok voltak, sűrűn egymás mellett. Hátulra a sarokba nézett ki magának egy helyet Zico. Miután lepakoltam, odaléptem elé.
- Hajlandó vagy szóba állni velem?- kérdeztem halkan.- Csak mert azt hiszem semmi rosszat nem tettem. Ha mégis, akkor igazán sajnálom.- hajoltam meg előtte.- Ne haragudj rám. Nem azért ellenkeztem annyira tegnap, mert nem tudom elfogadni, hogy ilyen vagy. Cs-csak... Aggódom. Nem kellene ilyen dolgokkal pusztítanod magad. Persze én senki sem vagyok, hogy így megmondjam neked, hogy mit csinálj és mit nem. Sajnálom.

<Zico>
- Nem azért kerüllek, mert haragszom rád. Nem kell bocsánatot kérned, ennek semmi értelme.
Pár pillanatig egymást néztük. Legszívesebben... megöleltem volna.
- Azért kerüllek, mert másképp látjuk a világot. Pontosan látom, hogy zavar téged az életstílusom, a hozzáállásom, a viselkedésem. És igazad van, jobbat érdemelsz nálam. Nem tudtad, mire vállalkozol, mert még alig ismertél. És most még minden probléma nélkül meggondolhatod magad. Ne legyél a barátom azért, mert szomszédok vagyunk, és a szüleink barátok. Majd... meghúzom magam csendben, a háttérben. Nem hozlak kellemetlen helyzetbe.

<Kyung>
Ez olyan kellemetlen helyzet volt számomra. Nem tudtam mit mondani rá. Kis részben igaza volt, de mégsem.
- Én... Nem azért akarok a barátod lenni, mert a szomszédban laksz, nem a szüleink miatt, nem azért, mert osztálytársak vagyunk. Ha-hanem... Miattad, Jiho...- értékes ember Ő... Csak nem mindenki tudja értékelni.

<Zico>
Elmosolyodtam azon, hogy továbbra is kitart.
- Akkor béke? - nyújtottam felé a kezem.
Úgysem fogja feladni. Ha a barátom akar lenni, úgyis addig fog nyaggatni, amíg megadom magam. Az első alkalommal is ezt csinálta. - Suli után lógunk együtt?

<Kyung>
Boldogan mosolyogva fogadtam el a jobbját.
- Igen, lóghatunk. Akkor megmutatom a környéket.- mosolyogtam továbbra is.
Jól esett, hogy megbízik bennem, és engedi, hogy a barátja legyek.
Amint ezt megvitattuk be is csengettek ének-zene órára, ezért a helyemre szaladtam.
Szerettem ezt az órát. Egy héten kettő van belőle. Egy elméleti és egy gyakorlati. Az elméletin a sokak számára unalmas zenetörténettel és a zenével foglalkozunk. Én szeretem ezeket az órákat. A másik a héten a gyakorlatra van szentelve. Mindenki választott magának egy hangszert még az első évben és azon játszunk. Van mikor együtt szoktunk énekelni. Ezt kevésbé szeretem. Nekem a zongora volt a választott hangszerem. Anyuék nem engedték, hogy szaxofont válasszak. Ezért mindig is kényszernek éreztem a zongorázást. De egyszer akkor is lesz egy szaxofonom, ezt megfogadtam.

<Zico>
A zeneóra egész jónak indult, bár a tanárnő  kiszemelt az elején magának. Azt akarta, hogy válasszak egy hangszert, amin majd játszok.
- Hát... tudok gitározni. Azt lehet?
- Persze! Jól játszol? - mosolygott rám a tanárnő.
- Aha... vagyis igen. Szoktam otthon játszani. De énekelni nem tudok, és nem is akarok. Az én műfajom a rap. - vontam meg a vállam. - De gondolom azt itt nem tudom hasznosítani.
- Rap? - nézett rám nagy szemekkel a tanárnő. - Bátor vagy, hogy fel mered vállalni. De tudod mit, majd úgy alakítjuk, hogy te is bekapcsolódhass. - vigyorodott el.
Egész szórakoztató óra volt. Jól éreztem magam, nem unatkoztam. De jó lett volna,  ha Kyung mellettem ül. Na majd a következő órán.

<Kyung>
A harmadik óra az lyukas volt. Ilyenkor a könyvtárba szoktam beülni, olvasgatni, néha a következő órára készülni. Vagy ha jó az idő Yookwon-nal kimegyünk a hátsóudvarra.
- Most nem lesz óránk.- vártam meg az ajtóban Zico-t.- Mit szeretnél csinálni? Utána töri lesz.

<Zico>
- Menjünk le az udvarra. Beszélgetni. Vagy? Te mit szeretnél? Forrócsokit inkább? - mosolyogtam rá, mire felcsillantak a szemei, de zavarba is jött.
- Gyere, vegyünk forrócsokit. Ez legyen a bocsánatkérő italom, amiért kényelmetlen helyzetbe hoztalak a kerülésemmel. - karoltam át a vállát.
Igazából nem tudom miért, de egyre jobban bírtam ezt a gyereket.
Vettem neki egy nagy pohár édes nedűt, majd magamnak is csináltam egyet. - Na, merre megyünk? - fordultam felé.

<Kyung>
- Köszönöm.- mosolyogtam rá és halkan szürcsöltem a forrócsokimat.
- Csákány srácok!- ugrott a nyakunkba Yookwon.- Merre lógunk?
- Jobbára a plafonon.- vigyorogtam rá.
- Kössz...- ciccegett.
- Hm... Most egész jó az idő. Kimehetnénk hátra.
- Rendben.- helyeselt Kwonnie és láttam, hogy Jiho-nak sincs ellenvetése.
- Szerintem Te most nem akarsz rágyújtani.- vettem ki ajkai közül a cigit immár az udvaron. Csak éretlenül és kissé mérgesen nézett rám.
- A töri tanárnak jobb a szimata minden emberné és kutyánál. És ha egyszer valakit rajtakap... Ne akard megtudni...- sóhajtottam fájdalmasan.- De Te tudod.
- Kyung-nak igaza van.- helyeselt Yookwon.- Ő is jól megjárta mikor... Áú...- jajdult fel, mikor oldalba löktem.

<Zico>
Lesétáltunk az udvarra, gondoltam, ideje pótolni a kínzó nikotinhiányt, de mikor kivette a számból, majdnem elgurult a gyógyszerem. Jól van Park Kyung, én egy viszonylag nyugodt ember vagyok, de ha az idegeimen táncolsz, gerincre váglak. Mérgesen pillantottam rá, de mikor Yookwon elszólta magát, a mérgem helyére a kíváncsiság furakodott be.
- Nem is dohányzik, miről beszélsz? - néztem Kwonnie-ra, aki Kyung-ra pillantott, és barátom csúnya pillantása hallgatásra intette.
Egyre furcsább volt nekem ez a dolog. Először azok a nyilvánvalóan veszélyes srácok a mosdóban, aztán a mostani. Kyung sunyizik valamit, de ne legyen a nevem Woo Jiho, ha nem szedem ki belőle.
Megvontam a vállam, mintha nem érdekelne, és felé nyújtottam a nyitott dobozt, hogy tegye vissza.
Ahogy ez megtörtént, eltettem, és a továbbiakban semmiségekről beszélgettünk.
Mikor meghallottuk a csengőt, felsiettünk, és szokásosan elfoglaltuk a leghátsó padot. Kyung a könyvet olvasgatta, én meg őt lestem. Mit titkolsz ennyire előlem, Kyung? Miért nem hagytad, hogy Yookwon beszéljen?
A töri tanár nem volt valami jó arc. Látszott rajta, hogy sas szeme van, és csak arra vár, hogy lecsapjon valakire. Csendben figyeltem, hogy semmi okot ne adjak arra, hogy belém kössön. Pedig egyáltalán nem érdekelt az a sok hülyeség, amit összehordott. De tudtam, hogy figyel engem, a régi sulimban pont egy ilyen féreg volt a matektanárom.
Mikor végre kicsengettek, mindenki megkönnyebbülten hagyta el a termet.
- Hogy ez mekkora egy segg. - morogtam félhangosan, mikor kiviharzott a teremből.
Eszembe jutott, hogy talán Minhyuk ki tudná deríteni, hogy miben volt benne régebben Kyung. Ha nem tudom belőle kiszedni, akkor majd megkérem táncoslábú barátomat, hogy derítse ki nekem. Idegesített, hogy nem tudom.
Előkotortam az órarendet. Fizika.
- Pfff... lehet ennél elkúrtabb a mai nap? Oh de leszarom,  jobb mint ez a borzalom volt. - néztem Kyung-ra, aki kuncogott a reakciómon, majd megjegyezte, hogy ne beszéljek ilyen mocskosan. - De minden órára így fogok reagálni, csak miattad vagyok jófiú mindegyiken. - fenyegettem ujjammal játékból. -  Ha rajtam múlna, mindet végigaludnám.

<Kyung>
- Aranyos vagy nagyon.- mosolyogtam rá.- De ez inkább a Te érdeked.- löktem meg finoman az oldalát.
Miután összepakoltunk, elindultunk hármasban a fizika laborhoz. Nem a kedvenc tantárgyam, de meg tudom tanulni ha nagyon muszáj.
Szokásosan hátulra ültünk be, és megint kiderült számomra, hogy Jiho egy zseni és/vagy nagyon jó agya van az ilyenekhez.
A következő szünetben Yookwon Jiho-t faggatta a hétvégi buliról. Zico jól beszédítette szegény gyereket, hogy ilyen jó meg olyan jó. Kwonnie nagyon bezsongott.
Valahogy nem tudtam neki örülni, de nem durciztam. Csak magamban puffogtam tényleg nem feltűnően. Kicsit haragos voltam Kwonnie-ra, hogy elszólta magát. Rajta kívül nagyon senki sem tud a "múltamról". Kivéve az akkori "barátaimat", akik meglátogattak tesi előtt. Ha lehet ilyet mondani, akkor Ők a "diák maffia" tagja. Hogy hogyan keveredtem bele, már magam sem tudom. Talán egy házibulin. A cigi csak a legkisebb baj volt mind közül. Hogy megvertek... Hát túléltem. Drogot csak egyszer kaptam. Aztán mikor azt mondtam, nem szeretnék tovább a "barátjuk" lenni, egy hétvégére elvittek kirándulni. A város szélére az erdőbe egy kis kunyhóba. És ott szórakoztak velem tovább...
A szüleim nem sokat sejtettek, jól titkoltam a dolgokat bár nem vagyok büszke erre a korszakomra és arra sem, hogy nekik hazudnom kellett. Az osztályból csak nagyon kevesen tudják ezt, és hát a felsőbb évesek innen ismernek jobbára... Szégyenlem magam emiatt, ezért inkább nem terjesztem ezt. Jiho-nak sem szeretném elmondani, félek, hogy kétszínűnek tartana.
A nap további része hamar elszaladt. Az ebédlőben hosszú volt a sor viszont megint csatlakozott hozzánk az a Minhyuk gyerek.

<Zico>
Yookwon igazán lelkes volt a hétvégi buli miatt. Örültem, hogy legalább ő nem durcázik, de azért figyelni fogom. Nem akarom, hogy Kyung haragudjon rám, mert baja esett a barátjának.
- Csövi skacok, mizu? - állt be mellém B-Bomb a sorba az ebédlőben.
- Nem sok. Veled? - fordultam felé, mire megvonta a vállát. - Figyelj...- kezdtem neki halkan. - Yookwon-ra figyelj majd azért a buliban. Minket már ismernek, nem szaroznak velünk, de ő olyan buzgó, nehogy valaki belehúzza valamibe.
- Nyugi, végig szem előtt tartom van. Nagy buli lesz, más bandák is ott lesznek.
- Tetszik neked? - lestem rá.
- Nem t'om. Túl szemérmes, pirulós. Tudod, hogy én a kis vadmacskákat szeretem. Félek, hogy unnám magam mellette és... na, érted.
- Azért ügyelj rá! Szerintem csak miattad jön el. - fordultam vissza, majd miután megkaptam a kaját, elfoglaltuk a tegnapi asztalunkat.
Kyung kedvetlen volt, hiába próbálta palástolni.
- Yookwon miatt aggódsz? - suttogtam fülébe. - Ügyelek rá. Nem eshet baja, a többiekkel is beszélek, hogy figyeljenek rá.
Halványan mosolygott, majd tovább eszegetett.
Alig vártam, hogy kettesben legyünk. Tudnom kell az igazat.
Miután ettünk, együtt sétáltunk a kapuig, majd a többiek leléptek a tánciskolába, így kettesben  sétáltunk, én pedig végre rágyújthattam.
- Kyung... - szólítottam meg, ahogy elindultunk a környéken. - Kik voltak azok a bunkók? Bántanak? Beárultad őket, és bosszút akarnak állni vagy mi? - láttam, hogy vonásai megkeményednek, tekintete elsötétül. Nem szólt semmit, úgy tett, mintha nem hallotta volna. - Kyung! Hozzád beszélek! Mi volt az a furcsa mondat Yookwon szájából az udvaron?
Percekig hallgatott, eldöntötte, hogy nem beszél róla. Mély levegőt vettem, türelemre intettem magam, pedig nagyon idegesített a hallgatása.

<Kyung>
Megnyugtatott, hogy vigyázni fognak Kwonnie-ra, de akkor sem szívesen engedem oda.
Ebéd után nekiláttunk a környék felfedezésének. Még az iskola előtt elkezdett faggatni Jiho. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna de még egyszer rákérdezett, kissé türelmetlenül.
- Itt várj meg.- kértem meg mikor a kisbolthoz értünk. Nyalókáért ugrottam be.
- A szokásosat?- kérdezte a fiatal srác.
- Igen. De most kettőt.- átnyújtott két epres nyalókát, fizettem majd kimentem.
- Tessék.- nyújtottam az egyiket Zico-nak- Finomabb, mint a cigi...

<Zico>
Ez most szórakozik velem? Fújtam egyet, majd elvettem a nyalókát, és tovább indultunk. Úgy tett, mint aki elfelejtette az előbbi faggatásomat, azt mutogatta, hogy mit hol találok a környéken.
Az egyik sarkon befordultunk egy kis utcába, nekem meg elegem lett a makacsságából. Az egyik bokros résznél nekinyomtam a falnak, szorosan elé lépve sziszegtem az arcába.
- Te teljesen idiótának nézel engem, Park Kyung? Azt hiszed, van kedvem szórakozni? A barátom akarsz lenni, de nem mondod el, mibe keveredtél? - éreztem, hogy szíve hevesen ver a kezeim alatt. Hangosan szedte a levegőt. - Komolyan azt hiszed, hogy nem tudom kideríteni, ha akarom? Kyung, észreveszem a gyanús jeleket, elég durva bulikban vagyok benne, ahol kiismertem a sunyi embereket. Ha nem mondod el, holnap elindulok, és megkeresem azt a két seggfejt, és ha kell a szart is kiverem belőlük, hogy megtudjam, hogy mi dolguk van veled. Vagy megtudom máshonnan. Nem gondolod, hogy méltóságteljesebb lenne, ha lenne annyi vér a pucádban, hogy te mondd el? Nem vagy te olyan jófiú, mint amilyennek mutatod magad az embereknek, igaz? - közeledtem felé, ő pedig behunyta a szemét, és nagyot fújt.

<Kyung>
- J-jiho... N-ne kiabálj...- szinte már remegtem a karjai közt. Igaza van, gerinctelen dolog amit csinálok de ha megtudja az igazat, akkor még inkább ezt fogja rólam gondolni.
Kezemet mellkasának feszítettem és próbáltam eltolni magamtól de nem ment. Kicsit erősebb nálam.
- Eressz el kérlek... Semmi dolgom sincs velük. Cs-csak engem találtak meg akkor szünetben... Ennyi.- sóhajtottam majd nagy szemekkel néztem rá. Ahogy láttam nem nagyon akarta elhinni ezt nekem.
- Jiho kérlek...- suttogtam elhalóan.- Kérlek...- hajtottam le a fejem. Nagyon nehéz nekem erről beszélni, főleg ha közben ilyen stresszben tartanak. A múltat feleleveníteni fájó dolog. De már nem változtathatunk. Viszont azt nem tudom, most mit akartak tőlem.
- Engedj el és elmondom. Kérlek.- néztem fel rá ismét.
Sóhajtott egyet majd egy fél lépéssel hátrébb lépett.
- Először arra kérlek, hogy ígérd meg, hogy ezt soha senkinek nem mondod el.- egy aprót bólintott, hogy érti. Láttam az arcán, hogy türelmetlen és ideges. De nem megy ez olyan könnyen nekem.
- Kb három éve... Mikor elsős voltam, és az a két "seggfej" pedig annyi, mint most mi. Elhívtak egy házibuliba. Én tényleg nem akartam rosszat...- nyeltem egy nagyot.- De valahogy megesett. Azt hiszem leitattak, a számba folyamatosan a cigarettát tömködték. Annyira magával ragadott a buli sodrása. Másnap persze megfogadtam, hogy inkább távol maradok ezektől az emberektől. De mikor jött az újabb bulifelhívás, egyszerűen lehetetlen volt nemet mondani. És ez így ment fél évig. A jegyeimen nem igen látszott meg; a szüleim nem gyanakodtak, sokat dolgoztak akkoriban. Aztán, hogy a "banda" tagja lehessek, kaptam egy feladatot. Csak apróbb rablás. De megcsináltam. Annyira megszédített a tudat, hogy tartozhatok valahova, lehetek valaminek a része és én is számíthatok...- tördeltem a kezeimet- Hogy megtettem. De volt olyan, hogy nemet kellett mondjak, mert nem tudtam otthonról elszabadulni, szökni pedig nem akartam, sem a gyufát kihúzni. Akkor rendszerint másnap suli után elkaptak és elhurcoltak erőszakkal a buliba, ahol kaptam finom kis adagokat bizonyos szerekből. De ez csak egyszer-kétszer fordult elő... Aztán lassan kezdtem rájönni, hogy ez nem lesz így jó. Yookwon segített leállnom a cigivel és arra is rábeszélt, hogy hagyjam ott Őket. El is határoztam magam... Odaálltam a kis "maffia" főnöke elé, hogy közöljem a döntésemet. Válaszul... Elhurcoltak egy hétvégére... A város szélére... És...- nyeltem egy nagyot.- Kérlek Jiho, többet ne kérdezz...- gördült le egy könnycsepp az arcomon. Nehéz volt szinte újraélni a múltat.- Most már mindent tudsz rólam.- szipogtam.

<Zico>
Láttam, hogy eluralkodott rajta a pánik, ezért kicsit eltávolodtam, hogy érezze, hogy nem akarom bántani. Csendesen hallgattam végig. Tudtam, hogy milyen érzés, amikor tartozni akarsz valahova. Valakikhez.
Ahogy egyre jobban belemerült az emlékekbe, sírni kezdett, én meg megbántam, hogy ilyen durva módszerrel kényszerítettem rá arra, hogy beszéljen. Az én bandám se semmi, de ilyen durván csak az árulásra reagálnak. Ha kijelenteném a górénak, hogy ki akarok szállni, sajnálná, de elengedne. Volt srác, aki kiszállt, de nem terrorizáltuk utána, hanem kerestünk új tagokat.
A cigi, a drog és az alkohol nem rettentett el. Mindet próbáltam már, gyakran űzzük a bulik alkalmával. De amit utána mondott...
- Megerőszakoltak? - suttogtam halkan, mire felzokogott, én pedig finoman magamhoz húztam, és szorosan öleltem meg. Hihetetlen harag gerjedt bennem, remegtem az idegességtől.
- Azok a rohadékok! Hogy merészelték? Megölöm őket! Esküszöm, hogy a lelket is kiverem belőlük! Nagyon meg fogják bánni, amit veled tettek! - szorítottam magamhoz erősen.

<Kyung>
Nem tudtam mit mondani neki. Csak halkan zokogtam a karjai közt, erősen szorítottam magamhoz.
Ahogy kimondta... Újra éreztem mindent, amit akkor. A gyomrom görcsbe rándult és reszkettem.
Majdnem 3 éve történt mégis fáj még mindig. Erről tényleg nem beszéltem senkinek, Yookwon is csak sejtheti, hogy mi történt akkor. Jobb volt ezt elásni magamban, a lelkem mélyére száműzni és élni tovább az életem. Mikor ez megtörtént, nem zaklattak többet. Talán ez volt az elégtételük azért, mert otthagytam Őket. De azt, hogy most mit akarnak, azt nem tudom.
- K-kérlek... N-ne keveredj be-bele...- toltam el egy kicsit magamtól majd összeszedtem magam. Kedvem lett volna még napokig bömbölni de ettől még nem áll meg az élet, minden megy tovább.

<Zico>
- Shhh... te csak nyugodj meg. - suttogtam arcát cirógatva. - Soha többé nem érhetnek  hozzád. Csak maradj mindig mellettem. Majd én mindent elintézek. Azok a rohadékok azt is megbánják, hogy megszülettek.
Nem tud lebeszélni arról, hogy szarrá veressem azokat a szemétládákat. Azt a rohadékot,  akivel farkasszemet néztem, én magam fogom megrugdosni.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Bocsánat, amiért üvöltöttem veled. Ha... tudom, hogy nem vagyok egy nagy lelkizős, dee... ha beszélni akarsz róla... bármikor itt vagyok. Talán könnyebben túllépsz rajta, ha kiadod magadból a fájdalmat.
Kitapogattam a mobilját, majd beírtam, és elmentettem a számom.
- Ha bármi gyanúsat veszel észre, mikor nem vagyok veled... úgy érzed, hogy figyelnek, vagy követnek. Azonnal hívj! Ne hősködj, azok a srácok edzettek, és lehet, hogy fegyverük is van. Ne akard egyedül megoldani. Beszélek a főnökkel, elintézzük őket, nem hagyom, hogy bántsanak.

<Kyung>
- Én... Ezt... Nem... Nem várhatom el. Jiho én nem akarom, hogy bajod essen. És egyenlőre azt sem tudjuk, mit akarnak pontosan. Kérlek...- bújtam hozzá megint és szorosan magamhoz öleltem. Jól esett, hogy mellettem van és meg akar védeni. De féltem.
- Azért köszönöm...- suttogtam a fülébe.
Lassan elengedtem majd rámosolyogtam. Sokat jelentett felajánlása, ismerve Őt.
- Gyere. Még amíg nincs sötét megmutatom a kis játszóteret.- fogtam meg a kezét és húzni kezdtem. Nem akartam, hogy tovább aggódjon. Jobb ha elfelejtjük ezt az egészet.

<Zico>
- Nem lesz semmi bajom. Tudok magamra ügyelni, és ha baj van, a többiek segítenek. Bízz bennem kiscica. - simogattam meg buksiját.
Kicsit eltávolodott, majd inkább elterelte a kényes témát.
- Oké, menjünk. - nevettem, mikor húzni kezdett. Most olyan édes volt, mint egy gyerek. A játszótér nem volt messze, odaérve lehuppantunk egy-egy hintára. Kyung már nem volt olyan rossz passzban, de láttam, hogy még mindig kínozzák az emlékek. Az emlékek,  amiket én kavartam fel benne. De nem sokára jóvá teszem. Megbánják azt a hétvégét azok a mocskok.
Felálltam, majd hátához lépve hintáztattam. Élvezte a játékot, hangosan nevetett fel, amikor erősebben löktem meg a hintát. Azt akartam, hogy boldog legyen. Nem tudom, miért... csak akartam.

<Kyung>
- Naaa...! Most én hadd! Légsziii!- ficánkoltam a hintában nevetve miközben Ő engem löködött.
- Hallod? Hadd lökjelek én is... Naaaa.... Jihoooo....!- nyavalyogtam kacagva.- Akkor kiugrok!- fenyegettem meg de erre sem reagált. Nem volt mit tenni, mikor a hinta előre lendült kiugrottam belőle.
- Áú!- kiáltottam fel nevetve mire Jiho hozzám szaladt.- A kezemre estem.- mutattam neki a kis horzsolást. Csak nevetni tudtam a bénaságomon.
- De nem fáj ám.- vontam meg a vállam és felálltam.- Ülj bele most Te. Hadd hintáztassalak. Kiskoromban mindig üresen löktem, sosem volt kivel játszanom. Légyszi.- fogtam meg a kezét, mire sóhajtott és mosolyogva beleült a hintába.
Jó volt vele lenni, sikerült elterelni a gondolataimat a rossz emlékekről, amiért nagyon hálás voltam. Viszont lassan kezdett sötétedni. Pedig még annyira nem akartam hazamenni.

<Zico>
Nem gondoltam, képes kiugrani. Megijedtem, amikor ráesett a kezére.
- Kis buta. Ne csinálj ilyet többet. - húztam a tenyerembe a felsőm, majd megtöröltem a sebet.
Beültem a hintába, hagytam, hogy egy ideig  hintáztasson. Már kezdett szürkülni az ég.
Lassan lefékeztem a hintát.
- Gyere ide! - fogtam meg a csuklóját, majd az ölembe húztam. Átöleltem a derekát, és lágyan ringattam magunkat.
Furcsán éreztem magam. Nem tudom,  hogy miért viselkedtem így vele. Egy lányt kellene így szorongatnom, nem az egyik barátomat, de vele... olyan jó volt együtt lógni.
- Ha lány lennél, most tepernék, hogy a pasid lehessek. - vigyorogtam. - És ez engem tekintve nagy szó, mert soha senkiért nem küzdöttem még, annyira senki nem tetszett, inkább tovább álltam. - nevettem el magam.

<Kyung>
- Zavarba hozol.- temettem arcomat mellkasába. Hirtelen ért a vallomása. De az igazat megvallva valahogy én is hasonlóan éreztem. A szívem hevesen dobogott de nem a félelemtől. Talán a közelsége miatt? Talán... Jól éreztem magam mellette. De az, hogy ha lány lennék... Ezt furcsa volt hallani tőle.
- H-ha lány lennék...- ismételtem meg halkan.- De nem vagyok...- ki tudja, ha lány lennék, akkor örömmel vetném magam Jiho karjai közé. De én fiú vagyok, a haverja.
- Lassan menni kellene.- sóhajtottam még mindig Őt ölelve. Nem akartam elmenni. Olyan jó volt vele. De jobb időben, biztonságban hazaérni.

<Zico>
- I-igen. - sóhajtottam a száját nézve. Erős késztetést éreztem arra, hogy összetapasszam ajkainkat. Nem Zico! Te is tapasztaltad a felháborodását, amikor melegnek lett titulálva. Biztos megbántanád. És te sem vagy meleg, nem szereted a fiúkat. Ez csak azért van, mert nem tudod hogyan viselkedik egy közeli barát. Talán a buliban jó lenne felcsípni egy bigét, mielőtt tönkreteszem a kapcsolatom Kyung-gal.  - Menjünk. - köszörültem meg a torkom.
Felálltunk, és együtt indultunk haza. Nem tudtam eldönteni, hogy az előbb csalódott volt a hangja, vagy ha lány lenne, nem tetszenék neki, és nem akart megbántani azzal, hogy ezt megmondja.
- Tetszenék neked, ha csaj lennél? - álltam meg, mikor a házuk elé értünk. - Ha én lány lennék, olvadnék utánad.

<Kyung>
Lassan ballagtunk haza, csendben egymás mellett.
- Öhm...- nyeltem egyet zavaromban majd lehajtottam a fejem a kérdésére.- K-kedves vagy...- pirultam el kijelentésére. Azt egy pillanatig sem állítom, hogy Zico nem jó pasi. És talán ha nem az lennék ami, akkor biztos, hogy rohannék utána. De ezt így kimondani...- A-azt hiszem... Ha lány lennék, már szerelmes lennék beléd. D-de fiú vagyok.- nyeltem megint egy nagyot. Fiú, ahogy azok is akik bántottak.- Miért kérdezel ilyeneket? Ezt már nem tudjuk megváltoztatni.- közelebb léptem hozzá. Gyorsan körbenéztem, hátha tőlük vagy tőlünk figyelnek. Tiszta volt a levegő. Még közelebb léptem hozzá és adtam az arcára egy puszit.
- Jó éjt, Jiho.- suttogtam majd gyorsan elszaladtam. Be az udvarba majd az ajtót szinte úgy törtem be.

<Zico>
- Sajnálom, csak... mindegy, nem kérdezek többet ilyet. - mosolyogtam zavartan. Nem tudom, mi van velem, hogy tudni akartam, hogy lenne-e esélyem nála. De azok után, ami vele történt, valószínűleg soha nem hagyná, hogy úgy érjek hozzá. El kellene felejtenem ezt a hülyeséget. Mi csak barátok lehetünk. De akkor miért lódult meg a szívem, amikor megpuszilt? Úgy a szája után kaptam volna.
Csak álltam az utcán egy ideig, majd besétáltam a házba, ahol anya mosolyogva várt. Apa meccset nézett, a bátyám nem tudom, merre van.
- Milyen napod volt kicsim? - puszilt meg. - Mindjárt kész a vacsora, remélem ma eszel.
- Öhm... aha. Leteszem a táskám és segítek, oké?
- O-oké. - motyogta meglepetten. Nos igen, évek óta nem lógtam anya körül, mindig a barátaimmal voltam, vagy a szobámba zárkóztam.
Gyorsan lepakoltam, kezet mostam, majd lementem a konyhába.
- Anya...- ültem le a konyhaasztalhoz, ő pedig hümmögött a tűzhely felé fordulva, hogy figyel. - Befesthetem a hajam? - kérdésemre meglepetten fordult meg.
- Befesteni? - lépett mellém, majd beletúrt a hajamba.
- Aha. Vagy szerinted az lányos? - haboztam. Már nem voltam benne biztos.
- Nem, dehogy. - mosolygott. - Tetszeni akarsz valakinek? Egy kislány a suliból?
- N-nem...- mély levegőt vettem. - Igazából...ő...ő egy fiú. - motyogtam pirulva. Szégyelltem magam, de... nem tudtam, ki segíthetne. Nincs senki, akivel beszélhetnék. Kivéve Kyung, de vele csak nem beszélhetem meg.
- E-egy fiú? Oh kicsim, soha nem mondtad, hogy te... hogy ezért nem csajoztál.
- Nem vagyok meleg. Csak... ez az egy fiú tetszik nekem. És... nem tudom, hogy hogyan hívjam fel a figyelmét magamra.
- Kyung az? - bólintottam, de nem mertem felnézni még mindig. Magához ölelt, és évek óta először, én is visszaöleltem. - Elmegyünk holnap a fodrászhoz, jó? Kicsinosítunk. Anya nagyon boldog, hogy ezt elmondtad neki. Kicsim, nagyon sokat változtál, mióta evvel a fiúval barátkozol. És anya segít neked, jó?
Bólintottam, de még mindig zavarban voltam.
- Csináltathatok egy tetoválást? - pillantottam rá, amikor elém tette az étkészletet, hogy terítsek meg.
- De van egy csomó tetoválás már rajtad. - pillantott rám értetlenül.
- Jó, de ez most a karomra lenne. Az a barátom megcsinálja, aki a többit is. Szabad?
- A suliban nem lesz baj belőle?
- Majd hosszú pulcsiban járok. - vontam meg a vállam.
Bólintott, én pedig megterítettem. A vacsorára előkerült Woonie is, és apa is kikapcsolta a tévét.
Miután ettünk, felmentem a szobámba, és dobtam egy üzenetet a haveromnak, hogy mikor csinálná meg nekem. Amíg a választ vártam, bepakoltam, majd gyorsan elmentem zuhanyozni.
A válasza nagyon feldobott, holnapután mehetek.
Àgyba dobtam magam, de nem tudtam elaludni. Kyung járt a fejemben. Milyen kár, hogy nem lány egyikünk. Akkor semmi akadály nem lenne. Így viszont... nem lehet soha az enyém. Mégis tetszeni akarok neki.
Ha lány lenne, már szerelmes lenne belém. Ez a mondata visszhangzott a fejemben egész addig, amíg elnyomott az álom.

<Kyung>
- Jesszusom, mi történt?- jött ki anyu ijedten a konyhából.
- Bocsi.- mosolyogtam rá.- Hazajöttem.
- Hát... Azt észrevettük.- szólt ki apa a nappaliból.
- Milyen napod volt?- puszilt meg anyu.- Merre jártál eddig?
- Lazán telt a nap.- dobtam le a táskám.- Jiho-nak mutattam meg a környéket, megkért rá.
- Rendben. Rendes fiú, igaz?- simogatta meg az arcom anyu.
- Persze. Miért ne lenne az?- nevettem lágyan.- Nektek milyen napotok volt? Noona hol van?- néztem körbe.
- Nem tudom, hol van a nővéred de tegnap is ezt játszotta, kicsit aggaszt.- sóhajtott miközben a kezembe nyomta az evőeszközöket, hogy terítsek meg.- Amúgy én jól elvoltam itthon. Majd ha a kertbe mész nézd meg, új virágokat ültettem.
- Oh ez remek.- mosolyogtam rá. Nagy hobbija a kertészkedés.- És Te apa? Milyen napod volt?
- Ahj... Nagyon fárasztó. De most már jó, hogy itthon vagyok.- jött be Ő is a konyhába és a tűzről leemelte a vacsit, az asztalra tette majd mindenkinek mert. Idő közben Minyoung is befutott.
Miután ettünk felvittem a cuccomat, elpakoltam másnapra és elmentem zuhanyozni. Pörögtem jobbra-balra, hallgattam egy kis zenét is majd lefeküdtem.
Nehezen jött álom a szememre. A mai sűrű napon kattogott az agyam.
Ám mikor elaludtam, akkor sem találtam megnyugvást. Hirtelen abban a kis kunyhóban találtam magam. Ugyan ott, ahol akkor... És ugyan úgy ki voltam kötözve, körülöttem pedig ugyan azok álltak és kínoztak, várták a sorukat. De köztük volt egy valaki, aki nem közülük való. Mikor rá került a sor az eddigieknél még durvábban ért hozzám, ott ütött, karmolt, harapott ahol ért és közben felettem mozgott. Minden érintést éreztem magamon, hiába forgolódtam az ágyban. Nem tudtam kiszakadni az álomból.
Hiába kiáltottam segítségért, senki nem hallotta, csak jól szórakoztak. Aztán egyszerre többen vettek körbe, többen kínoztak, élvezkedtek felettem. Kegyelemért sírtam de nem foglalkozott velem senki. Aztán hirtelen az egyik arc megvilágosodott a szemeim előtt. Zico volt az. Álmomban hihetetlen az eddigieknél is nagyobb fájdalmat éreztem. Csalódottságot, becsapottságot és félelmet.
Hangosan lihegve, sírva ébredtem fel a hajnal közepén a szörnyű álomból.
Percekig csak zokogtam. Már két éve annak, hogy nem gyötörnek ilyen álmok. De most újra elkezdődött...
"Ugye Te sosem bántanál?"- pötyögtem az SMSt Jiho-nak. Tudom, hogy ez csak egy álom volt... De egyszerűen muszáj volt meggyőződnöm róla.
A mobilomat szorongatva próbáltam visszaaludni.
Reggel kicsit nyűgösen keltem de annak is tudtam örülni, hogy az éjszaka hátralevő részében nem álmodtam semmit.
- 'Reggelt!- köszöntem be a konyhába.
- Szia kisfiam. Itt a reggelid.
- Nem kérek, köszönöm.
- Ma sem? Ez nem lesz így jó... Valami baj van?
- Nem. Semmi. Csak sietek. Késésben vagyok.- nem hazudtam sokat már három perccel le voltam maradva az átlagomtól.
Mikor kiléptem a kapun és elhaladtam a szomszéd ház mellett egy pillanatra megtorpantam. De úgy döntöttem, hogy mégsem várom meg Jiho-t. Olyan kínosan éreztem magam az álmom és az üzenetem miatt. Ki fog nevetni...
Lassan ballagtam tovább.

2. Rész

<Zico>
Reggel fáradtan keltem. Este sokáig gondolkodtam Kyung-on, és azokon, amiket beszélgettünk. Tényleg bunkó voltam vele, de... ez vagyok én. Ha nem tudja ezt kezelni, amúgy sem fog működni a "kapcsolatunk".
Felkeltem, bedobáltam a cuccaimat a táskába az órarend alapján, amit anya kapott a könyvekkel együtt, mikor beíratott, majd én is felöltöztem. Semmi extra farmer, kapucnis felső. Nem tudtam, mit szabad és mit nem. Fel kell mérnem a terepet.
Mikor lementem, mindenki a konyhában volt, apa épp indulni készült.
- Légy jó, fiam. - veregetett vállon, majd elindult kifelé.
- Gyere kicsim, egyél valamit suli előtt. - ültetett le anya. Lassan eszegettem, annyira nem  voltam éhes, de anya ragaszkodott ahhoz, hogy reggeli nélkül nem hagyjuk el a házat.
Woonie valami vaskos könyvet bújt evés közben. Gondolom valami egyetemi kötelező.
Mikor elegem volt, felálltam, megköszöntem, és felszaladtam fogat mosni, meg elvenni a táskám.
Ahogy lefelé siettem, gondoltam megkérdem anyát, hogy egyáltalán hol van az a suli. Hogy jutok el oda?
Ahogy leértem, anya mellett megpillantottam Kyung-ot.
- Oh! Szia! Kösz, hogy beugrottál... nem tudom, merre kell menni. - túrtam a hajamba zavaromban.

<Kyung>
- Jó reggelt, fiam.- köszönt mosolyogva anyu, mikor reggel lementem a konyhába. Minyoung már elment, apa is készülődött.
- Sziasztok.
- Itt a reggelid. Meg csomagoltam egy kis sütit is.- tette elém a zacskót.
- Köszönöm szépen.- kezdtem el falatozni. Miután mindent eltüntettem, felmentem még a szobámba a cuccomért, gyorsan fogat mostam és elindultam.
Út közben elhaladtam Zico-ék háza előtt. Kicsit megtorpantam a kapuban és végigfutott az agyamon, hogy bemegyek hozzá. De nem akartam olyan nagyon tolakodó lenni.
- Jó reggelt, Kyung.- jött velem szemben Mr. Woo.
- Jó reggelt!- kaptam fel a fejem hirtelen és meghajoltam.
- Jiho-t várod?- bátortalanul bólintottam.- Menj csak be nyugodtam. Úgy hiszem, mindjárt jön.- mosolygott kedvesen majd elhaladt mellettem és beült a kocsijába majd elhajtott.
Beballagtam és kopogtam. Jiho anyukája nyitott ajtót.
- Szia Kyung.- ragyogott az arca.- Jiho-ért jöttél?
- I-Igen...
- Gyere csak be. Mindjárt itt lesz.
Amint beléptem az ajtón már jött is le a lépcsőről Zico.
- Nincsen messze. Én minden reggel gyalog megyek. Rossz időben néha busszal.- mosolyogtam.- Kb egy 20 perc, nem sok.
- Ez nem azt jelenti, hogy haza kell lógnod...- motyogta az anya Zico fülébe, mire Ő csak felmordult.
- Gyere. Nem lenne jó az első napodon elkésni.- kuncogtam.
Elköszönt az édesanyjától majd együtt útnak indultunk.
- A-akarsz majd... Mellettem ülni?- érdeklődtem kicsit félve. Nehogy azt higgye, hogy a nyakára akarok akaszkodni. De tényleg egyedül ülök. Néha, mikor valamelyik osztálytársam haverja hiányzik, akkor szoktak mellém ülni.

<Zico>
- Aha! - kaptam az alkalmon. Bár remélem, nem első padban ül. - Legalább nem kell helyért kuncsorogni senkinek. Meg nem egy vinnyogó csaj mellé kerülök. - vigyorogtam rá.
A továbbiakban csendben ballagtunk, a környéket figyeltem, ismerkedtem az utcákkal.
- Egész király környék. Van itt valahol park, ahol lehet lógni? Vagy játszótér? - pillantottam rá.
Bólintott.
- Majd megmutatod, mit merre találok?
A suli tényleg nem volt messze. Meg nem volt olyan lepukkant, mint az előző. Kisebb beszélgető csoportok között haladtunk a folyosón, majd valaki Kyung nevét kiáltotta, ezért megtorpantunk, és a hang irányába fordultunk mindketten.

<Kyung>
- Majd suli után elmehetnénk körbenézni. Ma úgyis laza nap lesz...- újságoltam vidáman.- Igen?!- fordultam hátra, mikor a nevemet hallottam.
- Áh... Yookwon... Szia.- mosolyogtam barátomra.
- Szia Kyunggie. Tegnap hívtalak, meg szerettem volna kérdezni a japán házit. Majd lemásolhatom, ha már nem segítettél?- nézett rám mire sóhajtottam és bólintottam.
- Természetesen.
- Jaj szia. Kim Yookwon vagyok.- hajolt meg Jiho előtt.- Bocsi, hogy ilyen bunkó vagyok.- vakarta meg a tarkóját.- Te ki vagy? Az új fiú?- méregette vigyorogva.
Yookwon az egyetlen az osztályból, aki normális. Számomra normális. Vele szoktam néha együtt lógni. Szabadidejében táncolni jár. Őt oda íratták be a szülei, viszont Ő imádja azt csinálni és én mondom, nagyon jó belőle!
Yookwon mindenkivel könnyen lespanol. A táncon is sok végzőssel jóban van, meg a kicsiket is ismeri. Néha megnézi a kosarasok edzését is, mikor kedvem tartja csatlakozok hozzá és jókat nevetünk. És van amikor eljön velem a könyvtárba könyvmolykodni.
Színes egyéniség az tuti. De ezért szeretem. Meg mert folyton vigyorog és képes mindig felvidítani. Általában nincs rossz szava senkihez. Míg fel nem bosszantják. De tényleg nagyon szerethető. A tanulással kicsit hadilábon áll, de a nehezebb tantárgyakból fel szoktam tornászni legalább a közepes szintig.
- Ülsz mellém?
- Yookwooon! Már mellettem ül!- csaptam a vállára.- Egyébként is melletted Baekhyun ül! Én meg egyedül a sarokban. Jó lesz mellettem igaz?- kérdeztem az érintettet, aki csak mosolyogva figyelt minket.

<Zico>
- Hello! Aha, én vagyok. - próbáltam kedves lenni, de olyan kis izgága volt, hogy alig bírtam követni a tempóját.
Vigyorogva figyeltem a baráti kakaskodásukat.
- Ja, már ledumáltuk Kyung-al a dolgot, bocsi. - mosolyogtam rá. Együtt folytattuk tovább utunkat. Ők sulis dolgokról beszélgettek, de én nem tudtam hozzászólni, meg eléggé álmos voltam, ezért inkább hallgattam.
A folyosón sokan megbámultak. Utáltam ezt az érzést, csak láthatatlanná akartam válni.
Az osztályban is mindenki engem figyelt. Gondolatban égnek emeltem a szemeim. Remek! Ma én leszek a vásári majom.
Csendben ültem le Kyung mellé a padban. Úgy csináltam, mintha évek óta ide járnék. Bosszantott, hogy mindenki engem figyel, vagy rólam sutyorog. Mi ilyen érdekes bennem? Vagy be kellett volna jöjjek, és bájologjak mindenkinek?
Kipakoltam a cuccaimat, majd a kezeimet a padon összekulcsolva ültem, csendben. Az ablakon bámultam az udvart.
Ráláttam a kosárpályára.
Hallottam a csengőt, mire mélyet sóhajtottam.
Nem vagyok béna a tanulásban, penge az memóriám, ha odafigyelek valamire, otthon már semmi dolgom nincs. Egyszerűen csak mindig untam a suliban lenni, ezért általában  aludtam, vagy rajzoltam órán. Emiatt voltak szar jegyeim.

<Kyung>
Az első óránk az osztályfőnökkel volt így egyből be tudta mutatni Jiho-t az osztálynak.
- Gyere.- szólt neki.
Biztatóan mosolyogtam rá, mire nagyot fújt és kiment a táblához. Illedelmesen meghajolt és bemutatkozott. Annyira ismertem már, hogy tudjam műmosoly az, amit mutat. A lányok hangosan sikongattak, mikor megszólalt. Tipikus...
- Csendet!- csapott az asztalra a tanár.- Kérlek segítsetek Jiho-nak a beilleszkedésben. Látom már a helyed is megtaláltad. Kyung mellett jó kezekben leszel.- veregette hátba.- Na kezdjük az órát. Ha már itt vagy a táblánál, Jiho, megoldhatnád ezt a matekpéldát.- kezdett el írni a táblára Mr. Choi.- Csak vicceltem!- nevetett.- Ülj vissza. Ezt együtt oldjuk meg.
Zico bevágódott mellém a padba.
- Néha vannak ilyen húzásai de jó fej az öreg.- suttogtam neki kuncogva.
Elővette a füzetét majd lehajtotta a fejét.
- Hé. Mit csinálsz?- böktem oldalba.

<Zico>
Kényszerítettem magam arra, hogy mosolyogjak. Persze az egómnak jól esett a lányok álmodozó pillantása, de különösen egyik sem tetszett. Tipikusak, unalmasak... nyálasak.
Mikor az öreg megszívatott, azt hittem megfejelem, de végül csak mosolyogva mentem a helyemre.
Mikor letettem a fejem a padra, Kyung lökdösni kezdett.
- Mi van? - emelkedtem fel suttogva. Most meg minek nem hagy békén?
A tábla felé bökött a fejével, mire nemtetszően hátradőltem, és kényszerítettem az agyam, hogy figyeljen a műveletre.
Az öreg levezette a példát, majd felírt alá hármat, és adott tíz percet.
Felhorkantottam, majd egymás alá megoldottam a példákat. A reál tantárgyak mindig mentek. Matek, fizika, kémia. A többi se volt nehéz,  csak nem érdekelt.
Mikor ledobtam a tollat, és hátradőltem  unottan, Kyung nagy szemekkel nézett először a füzetre, majd rám.
- Mi az? Ezek tök könnyűek voltak. - nem értettem, miért bámul. Hisz most mutatta meg a góré, hogy hogyan kell megoldani.

<Kyung>
Mi a fene? Nekem senki sem mondta, hogy egy zsenivel lesz dolgom.
- S-semmi...- nyeltem egyet majd visszafordultam a saját füzetemhez és folytattam. Az utolsó számítás nem igen akart kijönni. Inkább feladtam. Úgyis megoldjuk együtt.
Miután megcsinálta a táblánál a tanár úr jobban megvilágosodtam. Láttam Zico-n, örül, hogy neki mind jó lett elsőre.
Miután be lett jelentve, hogy egy hét múlva dolgozat, tovább gyakoroltunk.
- A következő óra a 49esben lesz.- mondtam Jiho-nak mikor kicsengettek.- Japán. Én szeretem.- mosolyogtam kedvesen pakolás közben.- Amúgy Te mióta vagy ekkora zseni?- kérdeztem teljes csodálattal.

<Zico>
- Zseni? - röhögtem hitetlenkedve. De aztán láttam, hogy komolyan kérdezi. Lehervadt a vigyorom. - Nem vagyok zseni... csak... jó a memóriám. Ha egyszer odafigyelek valamire, akkor az nagyon sokáig megmarad. Ha egy év múlva adsz egy ilyen feladatot, akkor is ilyen gyorsan megoldom. De ettől még nem hiszem, hogy zseni lennék. - szedtem össze a cuccaimat, majd felálltunk, és kifelé indultunk.
-  Én is szeretem a japánt. De az angolt jobban. - elgondolkodva néztem magam elé.
A folyosón  battyogtunk, mikor megláttam egy automatát.
- Úristen, kávé! - nyögtem fel hálásan. Olyan álmos voltam. Kellett nekem éjszaka gondolkodni. - Gyere, meghívlak valamire! Kávézol? Vagy válassz, ami jól esik. - pakoltam bele a kávém árát, majd elindítottam a masinát. Mikor kész volt, elégedetten szagoltam bele.
- Na, mit kérsz? - tettem be az ő részét, majd hátrébb álltam, hogy megnyomhassa, amelyiket akarja, én pedig belekortyoltam a fekete nedűbe.
Nem is olyan vészes ez a hely, vagy csak azért nem érzem annak, mert van kihez szóljak.

<Kyung>
- Forrócsoki!- csillantak fel a szemeim.- Forrócsokit lehet?- néztem rá boldogan mire bólintott miközben a kávéjába kortyolt.
Megnyomtam a gombot majd szinte remegve vártam, hogy az édes forróság az enyém lehessen.
- Hmm...- fogtam két kezembe a műanyag poharat és a gőzölgő italt szaglásztam.- Köszönöm.- biccentettem előre a fejem, hálám jeléül.
- Hmm...- kóstoltam bele.- Mennyeiii~- trilláztam.
Amint beléptünk a terembe Yookwon lerohant.
- Hol a házi, kicsi Kyunggie-m?- becézett. Tudja jól, hogy nem szeretem ha mások előtt így hív. Olyan kis mocsok.
- Nyugalom, csigavér, szépfiú!- ültem le mellé.- Jiho te ülj erre az oldalamra.- mutattam a jobbomra. A 49es teremben hosszában voltak a padsorok. Mi a leghátsóban ültünk a szélén.
- Itt van.- dobtam oda Kwonnie-nak a füzetem.- Igyekezz!- most pedig élvezhetem tovább a forrócsokimat.

<Zico>
Kyunggie-m? Szépfiú? Van köztük valami?
Zavartan pislogtam magam elé. Furcsa volt nekem a helyzet. Lehet, hogy azért nincs csaja, mert pasija van? Csak félt, hogy kinevetem miatta?
Kyung arcát figyeltem. Átszellemülten iszogatta a forrócsokit, majd mikor észrevette, hogy figyelem, rám mosolygott.
- Forrócsoki bajszod van. - magyaráztam meg bámulásom okát, mire pirulva törölte meg az arcát. Yookwon-ra pillantottam, aki serényen körmölte a házit.
Kyung füléhez hajoltam, hogy csak ő hallja.
- Együtt jártok? Elmondhatod, nem nevetlek ki. - tudtam, hogy illetlenség, de annyira érdekelt a dolog, hogy nem bírtam ki.

<Kyung>
Először nem értettem, hogy miről kérdez, mosolyogva hallgattam.
- Együtt járni? Kivel?- Értetlenül néztem rá vissza.
Fejével mellém bökött. Elfordítottam a fejem.
- Yookwon-nal?- nyíltak nagyra a szemeim.- Mi? Nem! Mi nem járunk!- nevettem zavartan.- Dehogy is... Csak barátok vagyunk. Semmi több.- igyekeztem megmagyarázni a dolgokat. Kicsit furcsán nézett rám.
- Most mi van?! Honnan vetted ezt a baromságot? Tényleg nem vagyunk melegek! Yookwon!- löktem oldalba.
- Jaj! Mi az?- kapta fel a fejét.
- Ugye, hogy mi- mutogattam kettőnkre- nem járunk?
- Hülye!- röhögött ki.- El kell, hogy szomorítsalak. Ha buzi lennék nem lennél az esetem, cicám.- simogatta meg az arcomat.
- Akarod, hogy eltörjem a kezed?!- morogtam.
- Nekem a kicsit keményebb, izmosabb pasik jönnének be. Mint mondjuk Jiho.- vont vállat majd folytatta a másolást.
Én tényleg nem vagyok meleg... Yookwon-nal csak nagyon jóban vagyunk. De ez a barom, néha elfelejti, hogy vannak körülöttünk... Bár az, hogy Jiho-val összeszűrné a levet, ha buzi lenne... Na ez meglepett. Nem mondom, hogy nem jó pasi, sőt...

<Zico>
Kicsit zavarba jöttem attól, amit Yookwon mondott. Én lennék az esete? Még soha senki nem mondta nekem, hogy esetleg ha úgy lenne, akkor engem választana pasijának. Vajon Kyung-nak milyen típusú fiúk tetszenének? De miért érdekel ez engem? Nekem... mondjuk ha úgy lenne, inkább ő tetszene, mint Yookwon. Vagyis nem biztos, mert a kis búgócsigát nem is ismerem, de... de biztos, mert Kwonnie túl buzgó nekem. Pörög folyton. Viszont Kyung olyan... türelmes, udvarias, megértő, kicsit lányos a nagy babaszemeivel meg a csinos pofijával és...állj, állj, állj! Fejezd be, Jiho! Miért gondolsz ilyenekre?  Viszont én ezt nem értem, a hetero srácok nem simogatják egymást. Vagy... a rendes, hétköznapi barátok szokták? Kyung is fog majd engem simogatni, meg becézgetni?
Nagyon zavarban voltam, Kyung eléggé hevesen tiltakozott a kérdésem ellen. Feltűnően hevesen... de lehet, hogy csak megsértettem a feltételezéssel, hogy meleg.
Zavaromban a kiürült műanyagpohárt forgattam a kezeim közt. Jiho, ezt elszúrtad.
Rápillantottam Yookwon-ra, aki nem vette magára, ugyanolyan nyugodt volt, mint előtte. Kyung-ra nem mertem ránézni, féltem, hogy bemos egyet az előbbiért.
Inkább kipakoltam, és a csengőszóig csendben forgattam a kezeim közt a kávés poharat. Nem tudtam, mit mondhatnék a mellettem ülőnek.

<Kyung>
- Érted is vagy csak másoltad?- fordultam Kwonnie-hoz.
- Is-is...
- Miért érzem azt, hogy lesz egy japán korrepetálós óránk valamelyik délután?
- Mert lesz?- kérdezte félve barátom.
- Na jó... De csak, hogy ne mondd, hogy szívtelen vagyok és rossz barát...- sóhajtottam.
- Én ilyet sose. Kööösziii!- ugrott a nyakamba.
- Ha akarod még azt a japán órát ne fojts meg!- csapkodtam a kezét.
- Bocsi.- ült vissza a helyére.
Miután újra kaptam levegőt, Zico-hoz fordultam. Maga elé bámulva mélyedt a gondolataiba.
- Add ide, kidobom, míg nem csengetnek.- simítottam kezemet az övére majd kivettem belőle a műanyag poharat. Nagy szemekkel nézett rám, mire csak elmosolyodtam és a kukához sétáltam.
Amint visszaértem a helyemre már szólt is a csengő és a tanár is a teremben volt.

<Zico>
Áramütésként ért finom érintése. Nem tudtam, hogy az előbbi gondolataim miatt, vagy a váratlan érintéstől, de nagyon melegem lett.
Nehezen szedtem a levegőt, de igyekeztem természetesen viselkedni. Legszívesebben felugrottam volna, és kirohantam volna az osztályból. Most jó lenne egy cigi, hogy lenyugtasson, de megígértem mindenkinek, köztük magamnak is, hogy meghúzom magam, nem keveredek bajba.
A tanár, miután bejött, és a szemével radarozni kezdett, már tudtam, hogy engem keres. Közelebb jött, és mosolyogva, japánul szólított meg. Magamban felhorkantam, most azt hiszed, hogy kifogsz rajtam?
Elvigyorodtam, majd mindenki meglepetésére laza hangnemet felvéve, japánul elmeséltem neki, hogy beszélem a nyelvet, mert egy ideig laktam Japánban apám munkája végett. Két évig vett részt egy céges projektben, mi meg vele tartottunk.
Elismerően bólintott, majd visszasétált a táblához.
- Hülye kurva. - motyogtam halkan magam elé, hogy ne hallja senki.
Fintorogva figyeltem az órán. Ha megpróbáltam letenni a fejem, Kyung megbökött, ezért inkább a fejem támasztva bámultam a boszorkány írását a táblán.
- Ez olyan unalmas! - suttogtam panaszosan Kyung-nak, mire a nyugtatólag a térdre helyezte a kezét. Nem zavart, sőt abszurd mód még tetszett is.
- De ezt mindenki tudja, minek kell annyit magyarázni? - suttogtam tovább, mire Yookwon nagy szemekkel fordult felém.
- Hát én nem tudom! - suttogta ingerülten. - Nem tudom, hogy csináljátok, hogy megjegyzitek, de nekem is elárulhatnátok!
- Valami baj van, fiúk? - hallottuk meg a tanárnő hangját.
- Nem tanárnő, elnézést, csak nem ír a tollam, és kértem egyet, hogy tudjam folytatni az írást. - mosolyogtam ártatlanul.
- Oh, rendben, akkor folytassuk! - fordult vissza.
Kyung ujjai körkörösen cirógatták a térdem, én meg majdnem felröhögtem, mert ott nagyon csikis voltam. Bambán, nyelvemre harapva vigyorogtam a füzetre, olyan röhöghetnékem volt, hogy alig bírtam visszatartani.
Benyúltam a pad alá, és megfogtam a kezét, de ő ki akarta húzni a kezeit, hogy tovább gonoszkodjon, mire gondolkodás nélkül kulcsoltam össze az ujjainkat. Ha már egy barátságban ez normális, legalábbis ez jött le abból, ahogy Yookwon-nal viselkednek, akkor had ne hagyjam már, hogy halálra csikoljon.

<Kyung>
- Mit csinálsz?- mosolyogtam rá.- Eressz el.- kezdtem el hüvelykujjammal a kézfejét cirógatni.
- Hallod?- bújtam hozzá közelebb, hogy ne kelljen megemelni a hangomat. Zico csak rám nézett és képen vigyorgott. Nem sűrűn látni nevetni.
- Szép a mosolyod.- dicsértem.
- Szép dolog a barátság de a többit szünetben folytassátok.- szólt ránk a tanárnő.
- Mi a fasz...?- szóltam el magam halkan. Azonnal a szám elé kaptam a kezem.- Elnézést.- hajoltam meg majd kivettem a mancsomat Zico-éból.
Pazar! Ma már másodszorra néznek melegnek... Lehet ennél rosszabb?
Az óra ezek után csendben és gyorsan eltelt. Ahogy a nap is elszaladt, csak arra eszméltem, hogy az utolsó órán ücsörgünk.
- Jössz velem kajálni?- érdeklődött Kwonnie.
- Ja megyek.- bólintottam.- Remélem ehető lesz az ebéd. Te is eljössz velünk a menzára?- fordultam Jiho-hoz.- Aztán utána megmutatom a környéket.

<Zico>
Olyan jól szórakoztam azon, hogy  zavarba jött. De ne csodálkozzon, ha úgy bújik egy másik fiúhoz, mint egy cica. Persze, hogy félreértik az emberek.
Egész nap arra gondoltam, amit a mosolyomról mondott. Nem szoktam mosolyogni, mert akkor lőttek a gonosz figurámnak. Meg valahogy megszoktam, hogy nem mosolygok, mert nincs miért.
- Aha, oké, az szuper lesz. - bólintottam, majd összecuccoltunk, és együtt elindultunk enni.
Ahogy a menza felé haladtunk, egy ismerős hang ütötte meg a fülem.
- Zico! Te vagy az? - meglepetten fordultam meg.
- Lee Minhyuk! Mit keresel itt, te segg? - néztem rá hitetlenkedve. B-Bomb lejárt a bulikba, a versenyekre táncolni. Álmai motorjára gyűjtött, mert a szülei nem voltak hajlandók finanszírozni. Szerintük a motor egyenlő az öngyilkossággal. Ezért eldöntötte, hogy összegyűjti rá a pénzt. Mivel marha jól táncolt, ezért  mindenkit lealázva, sorra nyerte meg a versenyeket, és a közönség egyszerűen imádta.
- Én itt sulizok. Az nagyobb kérdés, hogy te mi a tökömet keresel itt? Nem ide jártál, mert  tudnék róla.
- Tényleg nem. Ma van itt az első napom. Most költöztünk a környékre. - magyaráztam, ő pedig bólintott, hogy érti.
- Szuper! - vigyorgott. - Kajálni mentek? - nézett végig rajtunk. - Hé, téged ismerlek! - mutatott Yookwon-ra. - Oda jársz táncolni, ahova én. Jöhetek én is? Csak bezárom a szekrényem. - fordított hátat, majd mikor végzett, együtt sétáltunk kajálni.
- Jössz hétvégén a buliba? Oltári nagy partit ígérnek. - kérdezte B-Bomb, miközben sorba álltunk a menzán.
- Aha! Ki nem hagynám! - vigyorogtam. - Jössz te is, cicus? - súgtam az előttem araszoló Kyung fülébe, mire kicsit zavarba jött.
- Ő a pasid? - kérdezte Minhyuk, látva a jelenetet, mire meghökkentem.
- Nem! Miért lenne? Csak a padtársam.
- Én a padtársamat nem cicázom le. - mérte végig Kyung-ot. - De mondjuk nem is néz ki ilyen jól. Bekombinálhatom? - pillantott rám.
- Nem! - vágtam rá azonnal, mire mindentudóan vigyorodott el.
Most minek vigyorog? Csak azért mondtam, mert Kyung megmondta, hogy ő nem meleg.
Mikor megkaptuk a kaját, letelepedtünk egy asztalhoz, ott folytattuk a beszélgetést.

<Kyung>
- Ma már harmadszorra... Esküszöm, ha még egyszer valaki buzinak néz, adok is okot rá! De azt senki ne várja meg! Nem vagyok meleg! Kész! Téma lezárva.- morogtam az ebédlőben majd visszafordultam a tálcákhoz. A fél sor engem bámult. Na szuper... Legszívesebben elsüllyedtem volna.
Nem tetszett nekem ez a buli dolog. Meg ez a Minhyuk gyerek sem. Nem ismerem csak látásból, de azt jól tudom róla, hogy egy csibész... És ha Zico-nak ilyenek a haverjai... Ez csak rosszabb lehet, ahogy érzem.
- De komolyan. Jó lesz a party. Nem jössz, Cicus?- nyomta meg vigyorogva  az utolsó szót Minhyuk.
- Ch...- morogtam egyet.- Nem. Nekem nincs ott helyem.- vontam meg a vállam és tovább falatoztam.
- Majd megy Yookwon.- böktem a fejemmel a mellettem ülőre.
- Hm...- mérte végig feltűnően Kwonnie-t.- Végül is...

<Zico>
- Van kedved jönni?
- N-nekem?- nézett körbe majd bizonytalanul pislogva várt tőlem választ. Én csak megvontam a vállam. A helyében nem mennék ilyen veszélyes helyekre. De Ő tudja...
Láttam, hogy Kyung-nak nem tetszett a helyzet. De hát mit várt? Ilyen vagyok, és a barátaim is ilyenek. Nem értem, miért durcázik, tisztáztam az elején.
- Ugyan már srácok! Ügyelünk rátok, na! Ne legyetek már ilyen begyepesedettek! - emelte meg a vállait értetlenül Minhyuk.
Tudtam, hogy Kyung nem akar bajba keveredni, és félti a barátját is.
- Majd nálam alszol. - mondtam a mellettem ülőnek. - A szüleid nem is kell megtudják, sőt az enyémek sem. Kilógunk pár órára, bulizunk, aztán hazamegyünk. - vázoltam fel a tervet Kyung-nak.
Nem tetszően ciccegett, én meg égnek emeltem a tekintetem.
- Jó,  akkor ne gyere! Csak ne árulj be! - morogtam neki. Dühített, hogy ennyire ellenséges. Mondta volna, hogy nincs kedve. Vagy nem tudom. De ez a macskafújás idegesített.
- É-én... én elmegyek. - motyogta habozva Yookwon, mire mindketten rákaptuk a tekintetünk.
- Szuper! - csapta össze a kezeit B-Bomb. - Add meg a számod, érted megyek majd. - nyújtotta oda a telefonját, mire társunk pirulva írta be a számát. - Nem is tudtam, hogy a melegek csapatában játszol, Hyukkie baby. - viccelődtem vele.
- Kérlek! A biszexuálisok csapatában játszom. Különben is, azért kértem, mert nem tudja hova kell jönni.
- Aha, aha. - vigyorogtam.
- Hé, már szédítek valakit, ne kötekedj! Különben is, a másikkal foglalkozz, nehéz eset a kis vadmacska. - bökött fejével a morcosan turkáló Kyung-ra.
- Hagyd békén! Ha nem akar, nem jön. Nem olyan züllött, mint mi.
- Kikérem magamnak, én nem vagyok züllött! Csak van életem! - mordult fel Minhyuk.
- Oké, ejtsük a dolgot. - motyogtam, majd csendben fejeztük be az evést.
Kyung még akkor is durcázott, amikor immár kettesben kiértünk az iskola kapuján.
- Meddig csinálod ezt még? - álltam elé, mire megtorpant. - Látod, ezt utálom a lányokban is, hogy megsértődnek, ha valami nem úgy van, ahogy ők akarják. Letisztáztam az elején, hogy milyen vagyok és, hogy milyen haverjaim vannak. Ennek ellenére a barátom akartál lenni. De nem fog működni, ha ezt fogod művelni. Nekem nincs türelmem az ilyesmikhez, ezért nincsenek puszipajtásaim.
Előkotortam a táskámból egy cigarettát, majd rágyújtottam.
- Tudod mit? Majd keress meg, ha lenyugodtál, akkor majd sétálunk a környéken, most nincs türelmem a sértődésedhez. - fordultam meg, majd hazafelé vettem az irányt.

<Kyung>
- Ch...- húztam fel az orrom. Senki nem mondta, hogy én be vagyok sértődve. Én csak miatta aggódom. Csak tudnám miért! Senkim sem énnekem, hogy zavarjon, hogy magát pusztítja cigivel meg ki tudja még mivel... Egyszerűen csak rossz nézni.
Nem fogom beárulni, mert ennyivel tartozom. De, hogy keresni sem fogom, az is biztos.
Én nem durcáztam be... Csak... Ahj... Hosszú volt a mai nap.
Kisebb kerülővel mentem haza. Út közben beugrottam a kisboltba és vettem egy epres nyalókát. Már sötét volt, mire hazaértem.
- Milyen napod volt?- fogadott mosolyogva anyu.
- Hm. Átlagos.- vontam vállat.
- Jiho-val minden rendben volt?
- Persze.
- Akkor pakolj le és gyere vacsorázni. Apád későn jön, a nővéredről nem tudok semmit. Aggaszt a helyzet. Mindig itthon szokott lenni ilyenkor, vagy ha késik, felhív.
- Ne aggódj. Biztos csak a barátnőivel csavarog.- pusziltam meg az arcát.
Miután megvacsoráztunk, segítettem elmosogatni majd felmentem, lezuhanyoztam és a szobámba zárkóztam.
Nem sok kedvem volt tanulni, ezért a könyveimet félredobtam. Inkább a füzetkémet vettem elő és elkezdtem valamit alkotni.
Az ágyon hasaltam az egyik plüssömön, felettem égett a villany. Fél óra után ezt is meguntam ezért inkább lefeküdtem.
Reggel nehezen keltem. Elfeküdtem a nyakam. Morcin köszöntem mindenkinek otthon aztán reggeli nélkül útnak indultam.
Jiho-ék háza előtt gyorsan elhúztam. Csak megjegyezte tegnap, hogy merre kell menni.
Az első óra tesi, szóval azért is csipkedtem magam, hogy időben beérjek és legyen időm átöltözni.