XII. Fejezet (+18)

<Zico>
Örültem, hogy meg tudtuk beszélni. Amióta Kyung-al együtt vagyunk, sokkal gyengédebb vagyok, és ki merem mondani, hogy mit érzek. Korábban nem tettem volna meg, egy barátnőmmel sem romantikáztam.
Bementünk, és szóltam a többieknek, hogy lassan szedjék össze magukat, mert indulunk.
- De hyuuuuuuung! – nyafogott Jihoon. – Úgy fáj a fejem!

- Nekem meg a popsim. – simogatta Yookwon a fájó testrészt, mire Minhyuk felkuncogott, Jaehyo pedig perverzen vigyorgott.
- Srácok mindent megteszek, hogy ne kelljen táncolni, de ha nem megyünk, a menedzser hyung le fog tolni.  – ellenkezést nem tűrő hangon szólaltam fel. – Bulizni akartunk? Megkaptuk! Most vár a munka.
- De másnaposak vagyunk… - nézett rám bociszemekkel Taeil hyung.
- Erre gondolhattatok volna, mielőtt a szátok elé emeltétek az alkoholos üveget. – hadonásztam orra előtt ujjammal. – Én is másnapos vagyok, mégsem nyafogok. Gyerünk, gyerünk, lusta bagázs!
Fájó arckifejezéssel álltak neki a készülődésnek. Közben megjött a kisbusz, és nyafogva szálltak be. Az út csendesen telt, mindenki elvolt magával.

Az ügynökséghez beérve mosolyogva köszöntöttek minket. Nagy levegőt véve próbáltam kitalálni, hogy mivel vegyem rá a menedzsert, hogy ne kelljen ugrálnunk, mert az káosz lesz.

<Kyung>
Amint beértünk az ügynökséghez, mindenki felvette a mosolygós, kedves álarcát, nehogy bárki is gyanút fogjon.
A folyosón menet közben összefutottunk menedzser hyunggal is. Zico leállt vele beszélni, minket előre küldött a próbatermünkbe.
Mindenki ledobta magát a kanapéra, kidőltek, mint egy zsák krumpli. Nekem már nem maradt hely. Ez a hátránya ha utolsóként érkezel. Nem tudtam, hogy mennyi ideig fog Jiho beszélni a hyunggal de gondoltam gyorsan lezavarom Jaehyo-val a dolgot...
- H-hyung...- lépkedtem elé. A kanapén feküdt, feje Minhyuk ölében volt, szemei csukva.- H-hyung.- rázogattam meg a vállát.
- Igen Kyung. Mondjad.- mosolygott rám.
- Beszélhetnénk?
- Persze, mondjad.- ült fel.
- Én... Csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan tiszteletlenül beszéltem veled.- elmosolyodott majd összekócolta a hajam.
- Nincsen semmi baj. Megesik.
- Köszönöm.- hajoltam meg előtte bizonytalanul majd elballagtam a sarokba és leültem. A többieket figyeltem de nem sokáig volt erre időm, mert Jiho a menedzser hyunggal tért vissza közénk.

<Zico>
A végzet, a menedzser képében a folyosón szembejött velem, így a többieket előre küldtem, hogy ne buktassanak le minket.
- Hyung! Beszélhetnénk?
- Persze Jiho, mondjad csak! Baj van?
- Ö-öm…nem. Igazából… - gyerünk Jiho, gondolkozz! – Ma… szeretném megkérni a hyungot, hogy ma ne tartsunk próbát.
- Miért Jiho?  – nézett rám aggódóan. – Ti nem szoktatok csak úgy kibújni a meló alól…
- Jaj, nem, nem! Nem akarunk kibújni, vagyis én nem akarok, csak…az éjjel ömm… buliban voltam. – hát ez elég szar lett. – És hát nem vagyok valami jó passzban.
- Jiho, gyermekem, ezt megbeszéltük, nem? Részt vehetsz az ilyen rapper bulikon, semmi gond nincs, de az volt a feltétel, hogy nem megy a banda kárára.
- Igen hyung, tudom, és eddig mindig odafigyeltem. Most egy kicsit nagyobb buli volt, és reggelig tartott, ezért nem igazán megy a koncentráció. Nagyon sajnálom, többet nem fordul elő, csak most az egyszer nézze el nekem.
- Jól van, te kölyök. – enyhült meg. – De csak mert büszke vagyok rád. – emelte fel a mutatóujját. – Semmi másért. És legközelebb időben haza.
- Köszönöm hyung! – hajoltam meg, majd a próbaterembe mentem.
Még jó, hogy tudja, hogy ilyen bulikba járok, bár szerintem elég gyenge kifogás lett.
- Na, hogy ment? – nézett rám U-Kwon reménykedve.
- Hazudtam egy nagyot, de elhitte, mert megengedte, hogy ma ne táncoljunk.
- Mi mondtál neki? – ült fel Jaehyo.
- Hogy az éjjel buliban voltam, ami kicsit sokáig tartott, ezért kuka vagyok. Szerintem gyenge indok, de nem jutott jobb eszembe. Nem akartalak titeket belekeverni, a végén még belezavarodnánk a saját hazudozásainkba.

<Kyung>
- A mi hős Leader-ünk!- ujjongott Jihooon.- Köszönjük Hyung!- ölelgette meg.
- De akkor most hazamehetünk?- nézett fel Taeil a telefonjából, mire válaszként Jiho bólintott.
- Ez az! Szuper!- ugrott fel Minhyuk. Mintha egyből élénkebb lett volna.- Köszönjük, Jiho.- veregette mosolyogva hátba.
Összeszedtük magunkat és megindultunk a kisbusz felé. Kifelé menet még beugrottunk a menedzser hyunghoz, hogy megköszönjük neki a kedvességét.
- Srácok. Nem lenne baj ha én gyalog ennék?- kérdeztem. Mindannyian értetlenül néztek rám.
- De miért? Baj van?- érdeklődött Yookwon.

- Neeem... nem.
- Akkor? Kell valami a boltból? Beugorhatunk.- javasolta Minhyuk.
- Nem,  nem kell semmi. Csak szeretnék sétálni. Tényleg nincs semmi baj. Na! Ne vágjatok már ilyen képet!- bökdöstem mindegyikőjüket oldalba.
Tényleg nem volt semmi bajom, csak így, hogy lett egy potya szabadnapunk szívesen töltöttem volna egy kis időt a városban és nem otthon a lakásban.

<Zico>
Meglepett, hogy Kyung nem akar velünk jönni. Először gondoltam, hogy felajánlom, hogy vele megyek, de aztán rájöttem, hogy talán nem akarja, hogy folyton rajta lógjak. Így elbúcsúztunk, és beszálltam a buszba, de nem akartam elengedni. Nyugi Zico! Ne legyél ilyen beteges! Még kiderül, hogy nem is szexfüggő vagy, hanem Kyung függő.
Miután hazaértünk, eléggé untam magam. Most jöttem rá csak igazán, hogy mennyire össze vagyunk nőve kicsimmel. Nem találom a helyem nélküle.
Az íróasztalhoz ülve rajzolni kezdtem, amíg vártam, hogy hazajöjjön. Néha a mobilomra pillantottam, hogy felhívom, vagy írok neki, de mindig lebeszéltem magam.
Végül csak felkaptam a telefont, de nem tárcsáztam, hanem megkerestem a képet, amit a vidámparkban csináltunk. Milyen aranyos rajta. Bekapcsoltam a gépem, majd összeszereltem a nyomtatóval és előhívtam a képet. A szekrénybe túrva kerestem egy keretet, és miután beletettem a fotót, az éjjeliszekrényemre helyeztem.
- Ajj, miért hiányzol máris, hisz alig váltunk el egy-két órája? – néztem arcát a képen.

<Kyung>
Jól esett a friss levegőn sétálgatni. Út közben benéztem egy kis kávézóba is. Leültem és kint a teraszon elfogyasztottam kedvenc frissítő italomat, egy nagy csésze, forró teát. Utam tovább vezetett a parkba. Leültem egy padra és csak figyeltem a körülöttem lévő világot. A növényeket, a szaladó üzletembert, az anyukát a kisfiával, a megviselt hajléktalant, a kutyáját sétáltató nénit, a kis madárkát és a természet, és a világ összes többi csodáját
 Miután kigyönyörködtem magam az utam tovább vitt. A belváros felé indultam meg. Beugrottam az egyik üzletházba. Kis kézműves dolgokat nézegettem. Egy bácsi árulta őket az üzletében. Mindig is csodáltam az olyan embereket, akik ilyen kis gyönyörű apróságokat képesek készíteni. Elbeszélgettem egy kicsit az eladóval, majd tovább álltam.
Arra gondoltam, hogy nem kellene üres kézzel hazaállítanom, ezért vettem 2 hatalmas tábla csokoládét a srácoknak. Jiho-nak valami különlegeset szerettem volna vinni. Már hatszor lejártam a lábam, mire megtaláltam a tökéleteset. Egy kis aranyos plüss macika tartogat a kezében egy erszényt. Az erszényben pedig kis kártyácskák lapulnak. A kártyán álló dolgokat be tudja nálam váltani. Ilyen kis apróságok vannak rajta, mint: ölelés, csók, közös fürdés, mozi stb. És mellé egy tábla csoki, egyedi csomagban. Hogy miért vettem neki? Mert miért ne? Tudtommal semmi fordulónk sem volt. De megérdemli. Lehet, hogy kicsit nyálas és túl romantikus ajándék.... De szívből kapja.
És egyébként nemsokára három hónaposak leszünk. Van számára egy különleges ajándékom....
Miután ezzel is megvoltam, sebesen szedtem a lábaimat hazafelé. Már hiányzott az ölelése.

<Zico>
Visszaültem a rajz mellé, és addig dolgoztam rajta, amíg meg nem hallottam a bejárati ajtó nyitódását. Gondoltam, hogy Kyunggie jött meg, de pár csak pár simítás hiányzott, ezért nem szaladtam azonnal elé.
Mikor végeztem, elégedettem néztem végig rajta. A rajzon Kyung arca volt, és bár nem tudtam olyan szépen papírra vetni, mint szerettem volna, de azért egész jó lett. Szerintem. Megfordítottam a lapot, és egy üzenetet írtam rá. “ Nem lett olyan gyönyörű, mint te, de minden szeretetem beleraktam. Köszönöm, hogy az őrangyalom vagy.  Szeretlek, Zico” 
Felálltam, hogy üdvözöljem kedvesem, és épp az ajtóban találkoztunk össze.
- Szia kicsim! – öleltem meg. – Hiányoztál! Minden oké? Remélem jól telt a délutánod. – pusziltam meg a homlokát. – Csináltam neked valamit. – húztam be, majd a kezébe adtam a rajzot. – Nem a legjobb, de… remélem tetszik.

<Kyung>
- Csodálatos...- amint megláttam a rólam készült rajzot, minden kiesett a kezemből és a szavam is elállt. Azt nem mondom, hogy soha senki sem csinált rólam rajzot, mert ez nem igaz. De amit Zico-tól kaptam. Csodálatos.
- Köszönöm szépen.- borultam a nyakába.
- Én is hoztam neked valamit.- mosolyogtam rá kedvesen. Összeszedtem a földről a táskámat majd kihalásztam belőle a kis apróságot.
- Ezzel ha olyanod van fel tudsz vásárolni.- kuncogva mutogattam a maci tarisznyájára.
- Ez pedig csak mert finom. De nem finomabb az ajkaidnál.- bókoltam neki pirulva és átnyújtottam a csokit.

<Zico>
A maciról rákaptam a tekintetem bókja hallatán. Elmosolyodtam, olyan édes volt elpirulva. Hozzá léptem, és csókba sűrítve minden szerelmemet hajoltam a szájára. Lassan, ráérősen csókoltam.
- Ez nagyon édes. – emeltem fel a macit, miután elváltak ajkaink. – Szavadon foglak a kártyákkal, úgy készülj. – kacsintottam rá, majd a macit az éjjeliszekrényre helyeztem, a nemrég odahelyezett kép mellé. – Ezt pedig… - mutattam fel a csokit. – Mi lenne ha együtt bűnöznénk meg? – pusziltam meg arcát, majd mikor bólintott, az ágyra húztam, a karjaimba, majd kibontottam a csokit. – Az első az tied, édes. – adtam a szájába az első kockát. Letörtem még egyet, majd a számba vettem. – Ez de finom! Még nem is ettem ilyet! – vizsgáltam meg a csomagolást. – Ez lesz a mi csokink, mit szólsz? – nyammogtam a tejszínes-málnás csokit, ami tényleg nagyon finom volt.
Háttal ült a karjaimban, egyik keze a térdemen pihent, míg a másikkal a karomat simogatta.
Várom már a kontrollt. Kíváncsi vagyok, most mit fog nekünk megengedni a doki. Bár most így nem tudom megtippelni, hogy milyen könnyítés lehet még a terápiában.Lehet, hogy megengedi, hogy… tudod. – célozgattam arra, hogy talán nemsokára a végére érünk a dolognak.

<Kyung>
- Szerintem... Lehet, hogy... Végeztünk?- néztem nagy szemekkel rá.- Zico... Én annyira örülnék neki.- bújtam hozzá.- És akkor végül is nem csináltunk most olyan nagy bajt ezzel a kis kilengéssel.- érveltem.

<Zico>
- Ja, engem is megnyugtatna kicsit a dolog. - fúrtam ujjaimat a hajába. - Egyébként meg tök jól érzem most már magam, már csak egy betegségben szenvedek, de ez gyógyíthatatlan. - elvigyorodtam. - Mégpedig menthetetlenül és visszafordíthatatlanul szerelmes vagyok beléd. - csókoltam meg, amit mosolyogva viszonzott.

<Kyung>
- Ebben lehet, hogy megegyezünk.- vigyorogtam rá.- Èn is szeretem magamat.- kuncogtam. Nem ezt a vàlaszt várta. Jót kacagtam rajta.- De Téged sokkal jobban.- csókoltam meg ismét.- Zico én úgy szeretlek.- suttogtam neki majd eldöntöttem az ágyon és mellébújtam.
- Jé! Kiraktad?- mutogattam a képre az éjjeliszekrényen.

<Zico>
- Még szép! Olyan édes vagy rajta! - csikizni kezdtem, mire menekülni akart. Nem engedtem, egyik kezét lefogtam, a másikkal oldalán zongoráztam. - Szeretlek ubikám. - pusszantottam a nyakába.
Egy ideig még birkóztunk, majd eszembe jutott valami. Felültem, és elvettem a macit. Kikotortam a puttonyából a "mozi" kártyácskát. - Mit szólnál, ha a hétvégén,miután végeztünk az orvosnál, egy újabb randira hívnálak, hogy megünnepeljük magunkat?

<Kyung>
Majdnem meghaltam a kezei között. Halálra akart csikizni?
- Hm. Ez egy jó ötlet.- mosolyogtam rá.
Örültem, hogy felvetette azt az ötletet. Imádom Őt és minden vele töltött perc kincs számomra.
- Szeretleeek!- kerekedtem felé vigyorogva.- Mit csináljunk mackóm?- feküdtem a mellkasára. Szívének dobogását és légzését hallgattam.

<Zico>
- Lenne ötletem. - simogattam meg perverzen a fenekét. - De arra még várnom kell egy kicsit. - kezem végighaladt a hátán. - Nem tudom. Szedjük össze a többieket, hmm?  Hátha kitalálunk valamit. Persze szigorúan józan keretek között. - cirógattam a haját. - Kis szexi szöszim.
Egy ideig még simogattam, szinte dorombolt a karjaimban,  majd arra lettem figyelmes, hogy egyenletesen szuszog, mire elmosolyodtam. Pihenj csak, édesem. Majd megkeressük később a többi tagot. Én is becsuktam a szemem, hogy relaxáljak egy kicsit.

<Kyung>
Nem is vettem észre, hogy mikor és hogyan aludtam el. Olyan kényelmes volt, bele sem gondoltam, hogy neki mennyire lehet kényelmetlen. Finom illatát szívtam magamba.
Nem akartam felkelni. Olyan jó volt vele. Lehet, hogy én is függővé váltam.

<Zico>
Elszundikáltam rendesen, mert mikor legközelebb kinyitottam a szemem, kinn már sötét volt.
- Nyuszika... - simogattam buksiját. - Gyere, menjünk enni valamit. - gügyögtem, mire mocorgott, majd rám emelte álmos szemeit. - Elaludtunk. De nem baj, legalább kipihentük a másnaposságot. Mit szólnál, ha együtt vennénk utána egy forró fürdőt? Nem lesz baj nyugi, már nem izgulok olyan könnyen. Megtanultam uralni a testem. - kicsit habozott, de végül bólintott.
Kimentünk a konyhába harapni valamit. A nappaliban P.O meg Minhyuk valami filmet néztek. A konyhában senki nem volt, de volt vacsora. Ettünk, majd hamar elmosogattam magunk után.
- Gyere, pancsizzunk. - húztam a fürdőbe. Kicsit izgatott voltam, jó ideje nem fürödtünk együtt.

<Kyung>
Nem voltam biztos magamban, hogy jó ötlet-e együtt fürdenünk. Nem akartam, hogy megint megessen, aminek nem kellene... Persze ami történt nem ismétlődhet meg jobb esetben, mivel józanok vagyunk.
De megbeszéltem magammal, míg vacsoráztunk, hogy nem fogok ilyeneken problémázni. Ha görcsösen állok hozzá akkor nem fogjuk élvezni. Nem szabad ezzel elrontanom a butaságommal.
- Nézd.- vettem le a polcról egy doboz fürdősót.- Ez azt hiszem Taeil hyunggé. Biztos nem haragszik ha veszünk kölcsön.- mosolyogtam majd a kádhoz léptem és megengedtem a csapot. Szórtam a vízbe a mangó illatú sóból. Az egész fürdőt bejárta a kellemes illat. Míg Zico bezárta az ajtót tettem a vízbe habfürdőt is. Ahogy a víz csobogott úgy lett egyre habosabb és illatosabb. Mikor megtelt a kád, elzártam a csapot és Jiho-hoz léptem. Ajkaira adtam egy puszit és elkezdtem vetkőztetni.

<Zico>
Jó illat lengte be a fürdőt, mintha egy mangóba lettünk volna zárva. Egymást vetkőztettünk, közben nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg. Persze csak a kereteken belül, nem akartam megijeszteni.
Beültem a kádba, ő pedig a lábaim közé helyezkedve dőlt mellkasomnak. Becsuktam a szemem, a forró víz, a gőz, és az intenzív gyümölcsaroma ellazított. Csukott szemmel áztattuk magunkat egy ideig.
Mikor a víz hőmérséklete csökkent, elvette a szivacsát, és tusfürdőt tett rá. Megmosdatott, bár kicsit csikizett, ezért idiótán vigyorogtam.
- Most én jövök. - vettem át a szivacsot, és visszahúztam az ölembe.
Ahogy simogattam testét, éreztem, hogy egyre nehezebben szedi a levegőt. Először azt hittem, hogy a páratartalom miatt, de utána ahogy alhasához értem, rájöttem, hogy más típusú gondjai akadtak.

<Kyung>
Annyira jól esett a lelkemnek az, hogy végre ketten együtt lehetünk és nem görcsölünk semmin. A testemnek pedig rendkívül jól estek Jiho gyengéd érintései. Nem is vettem észre, de izgalomba jöttem. Akkor figyeltem fel rá, mikor Jiho bizonytalanul simogatta az alhasamat. Vettem egy nagy levegőt és nyeltem egyet.
- Z-zicoh...- suttogtam a nevét.- N-ne haragudj... E-engedj ki... Kérlek.- mocorogtam az ölében.
Végre minden tökéletes lehetett volna de nekem sikerül elrontani... Ez az én formám. Park Kyung megint megcsinálta.
El akartam tűnni a szeme elől. Nem akartam, hogy lássa a szégyenem de nem igazán akart engedni.
Én nem is tudom, hogy miért reagált így a testem. Talán a rengeteg elvonás miatt? De ez nem normális! Még a végén kiderül, hogy elkaptam tőle...

<Zico>
Mikor feleszmélt, hogy rám izgult, el akart szökni. Láttam, hogy zavarban van, szégyelli, hogy én kibírom, ő nem. Csak elfelejti, hogy nekem meg kellett tanulnom, hogy meggyógyuljak, és komoly küzdelem árán tudom rákényszeríteni magam, hogy ne akarjam folyton a testét.
Neki viszont nem kellett magát kínoznia, kényszerítenie, mert ő nem beteg, csak megvan a természetes szexuális igénye.
- Shhh, nem mész sehova. Megbeszéltük, hogy mindent együtt oldunk meg, nem? Na, most támadt itt – fogtam meg finoman a farkát. –  támadt egy kis probléma. – masszírozni kezdtem, de kezem után nyúlt. – Ne! Nincs semmi baj! Természetes, hogy reagálsz arra, hogy pucéran összebújva simogat a párod a fürdőkádban. Ha megnyugtat, nekem is úgy kellett magam kényszerítenem, hogy ne induljak be. Olyan érzékeny a tested! – sóhajtottam vágyakozóan a fülébe. – És olyan kívánatos. Lazulj el, és engedd meg, hogy segítsünk ezen a csúnya erekción. – éreztem, hogy megadja magát.
Határozott mozdulatokkal kezdtem pumpálni, mire fejét hátrahajtva kapaszkodott a kád szélébe. Közben másik kezemmel mellbimbóját ingereltem.  Élvezettel teli nyögései zene volt a fülemnek.
- Ha vége lesz a terápiának, minden vágyad kielégítem. – mormogtam nyakát csókolgatva. – Előre szólok, hogy ne nézz megint szexmániásnak, de akkor éjszaka akkora orgiát fogunk rendezni, hogy el sem tudod képzelni.

<Kyung>
- Jóh...- nyögtem a fülébe.
Nem tudtam ellene mit tenni. A csapdájába kerültem. Nem engedett el és igyekezett észérvekkel meggyőzni, ami sikerült is neki. Innen már csak egy út volt kifelé, ha elélvezek.
- Zicoh...- nyögtem nevét egyre hangosabban.
Gyengéden bánt velem és szenvedélyesen. Hangosan nyöszörögtem és lihegtem alatta. Alsó ajkamat beharapva igyekeztem a hangomat csökkenteni.
A kád szélét markolásztam, sarkammal a kád alját szántottam végig.
- Hm... Ahh... Jihoh... Mm...- nyögdécseltem majd tempójától hamar el is élveztem.
- Kö-köszönöhm...- lihegtem csukott szemekkel.

<Zico>
Addig kényeztettem, amíg hangosan nyögve élvezett el. Ondója keveredett a vízzel. Pár percig csukott szemmel lihegett, közben hasát cirógattam, és a fülét harapdáltam.
Mikor lenyugodott, kimásztunk, és gyorsan megszárítkoztunk. Egymással kötekedve mostunk fogat, ahogy mecsikoltam oldalát, majdnem lenyelte szegény a fogkeféjét. Próbáltam minél jobb kedvre deríteni, mert olyan gyönyörű, mikor boldog.
Mosolyogva mentünk a szobánkba, ahol a pizsimbe bújva nyúltam el keresztben az ágyon. Ő meggyújtott egy illatos gyertyát, mellette pedig  csak a narancsfényű éjjeli lámpát hagyta égve, majd felém mászott, és egyenesen ágyékomra ült. Felnyögtem, mert váratlanul ért a támadás. Elhiszem, hogy semmi hátsó szándéka nem volt, de ahogy félgömbjei ágyékomhoz simultak, egyre inkább beletódult a vér.
- Kyung! – kaptam el a derekát. – Inkább ülj mellém, mert így bajban leszek.

<Kyung>
- B-bocsánat.- szálltam le róla és inkább mellé feküdtem.
Boldog voltam, mert végtére is ez a nap minden ellenére nyugodtan és romantikusan telt a szerelmemmel együtt. Csak egy kis baki csúszott be de hála Jiho megértésének és hideg vérének, azt is sikerült megoldanunk.
- Jiho. Tudom, hogy sokszor elmondtam már, de nagyon szeretlek.- simogattam a mellkasát.- Az idő elteltével az ember már reflexből mondja. De én azt akarom, hogy tudd, én így gondolom még mindig. Az idő elteltével csak egyre jobban beléd habarodok.- kuncogtam pirulva majd felhajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam. Azt akartam, hogy tudja és érezze, hogy vele, mellette vagyok. És teljes egészemben az övé.
Lágy csókunkat a szomszéd szobából áthallatszódó nyögések zavarták meg.
- Nyahj...- váltam el ajkaitól kelletlenül.- Most, hogy egymásra talált a három elveszett lélek, minden este ezt fogjuk hallgatni?- feküdtem vissza mellé sóhajtozva.- Olyan zavarba ejtő... Jó nem mintha... Mindegy...- bújtam Jiho-hoz még közelebb.

<Zico>
Hangosan nevettem fel, ahogy zavarba jött a szomszédból átszűrődő hangokra.
- Valószínűleg. Na de majd visszaadjuk nekik, ne aggódj. – gonoszan dörzsöltem össze a kezeim, mire még jobban elpirult. – Szegény Taeil hyung-ot és Jihoonie-t jobban sajnálom, ők nem olyan gonoszak, hogy bosszút álljanak. Maximum nem főznek ebédet…vagy vacsit. Áh, de ők annál rendesebbek. – bólintottam bizakodva. -  Kipróbálnád egyszer hármasban? Ne érts félre, nem célozgatok, csak beugrott, róluk. – mutattam a falra. – Én őszintén…nem. Lehet, hogy ha szingli lennék, akkor belemennék, de valahogy nem tetszik a gondolat, hogy köztünk van egy idegen, harmadik test. – megráztam a fejem. – És lehet megverném, amiért fogdos téged. Önzőség, de… csak én akarlak érinteni, szeretni, és azt szeretném, ha csak rám vágynál, és engem akarnál. De ha te ki szeretnéd próbálni… belemegyek, érted. – mosolyogtam rá, biztatóan. – Viszont egyszer kipróbálnám a másik oldalt… tudod… alul. Kíváncsiságból. De nem tudom, hogy végig tudnám-e csinálni. Hogy tudnék-e lazítani. Bár mondjuk te nagyon el tudod venni az eszem. – nevettem el magam, és kicsit zavarba jöttem.

<Kyung>
Kicsit nagyon meglepett amit mondott. Hármasban? Meg Ő alul? Jó, azt nem mondom, hogy nem fantáziáltam már róla... Az édes hármasról mondjuk nem.
- Öhm... Hát...- néztem fel rá félve.- Azt hiszem a hármast kihagynám.- nevettem.- Nincs meg a 3. tagunk. Meg amúgy sem... Az pedig, hogy Te legyél alul...- simogattam a pocakját.- Nem tudom. Félek, hogy nekem nem menne olyan jól, mint neked...- sóhajtottam.- D-de... Ha szeretnéd... Akkor majd ha vége a terápiának, megpróbálhatjuk. Jó?- pusziltam meg az arcát.

<Zico>
- Nem akarom rád erőltetni. De szerintem menne. Csak el kell engedd a vágyaid. - kaján vigyorral néztem rá. - A múltkor is nagyon beleélted magad, akkor fordult meg a fejemben a szerepcsere. Olyan dögös voltál, ahogy az egészet a kezedben tartva domináltál. Imádom, mikor úgy beindulsz. - beharaptam alsó ajkam, ő meddig szégyellősen mosolygott.

<Kyung>
- Jaj ne mondj ilyeneket... Zavarba hozol...- pirulva temettem arcomat a mellkasába.
- Majd meglátjuk. De most nem akarunk aludni?- puszilgattam a nyakát.

<Zico>
- Jó lenne. Holnap már nem hazudhatok, mert bajba keveredünk. - pusziltam végig arcát, ő pedig elhelyezkedve a karjaimban próbált elaludni.
Nekem nem ment ilyen hamar. Csak arra tudtam gondolni, hogy két nap, és végre megtudom a végeredményt. A holnapi nap el fog repülni a próbateremben. Legalább nem gondolok rá. Utána pedig... vagy jó hír, vagy nem. Bár a javulás mindig jó hír, de azt hiszem, hogy a türelmetlenségem egyre csak fokozódik minden eltelt nappal.

<Kyung>
Mélyen aludtam. Reggel időben megébredtem az ébresztőre és megkezdődött a napi mókuskerék. Reggeli teendők, reggeli, utazás aztán próba.

<Zico>
Nem tudom, mikor aludhattam el, de reggel az ébresztőórára keltem.
A napunk a szokásos rutin szerint telt. Jöttem-mentem, hogy lefoglaljam magam, de olyan izgatott voltam, most először igazán a kontroll miatt. Pörögtem, mint akinek holnap van a szülinapja.
Még akkor is talpon voltam, mikor a többiek fáradtan hemperegtek a földön.
Mikor végre hazamehettünk, nagyon örültem, legalább otthon Kyung lefoglalja a gondolataimat.
- Jiho, mi van veled? - nyögte Minhyuk panaszosan a dormba ajtaján belépve. - Egész nap be voltál zsongva.
- Reggel megyünk a dokihoz. Úgy izgulok, hogy mit fog mondani. És így jön ki rajtam. - álltam egyik lábamról a másikra. A többiek csak megmosolyogták, Jaehyo még barátian hátba is veregetett.

<Kyung>
Jiho egész nap pörgött jobbra-balra. Gondoltam, hogy mi a zsongásának az oka. Én is izgatottan vártam már a kontrollt. De valahogy nem volt energiám a pörgéshez. A fejem is fájt. Amint hazaértünk, betámadtam a konyhát, fájdalomcsillapító után kutatva. Hamar kivettem kettőt és egy nagy pohár vízzel lenyeltem.
- Ne keressen senki, meghaltam.- csoszogtam be a szobánkba és kidőltem.
Nem tudom mi lehetett pontosan a bajom. Lehet, hogy a hosszú nap és az időjárás egyben.

<Zico>
Arra lettem figyelmes, hogy Kyung gyógyszert kutat elő, és miután bevette, a szobába csoszogott. Bementem utána, az ágyon hasalt, csukott szemmel.
Felé másztam, nyakát, vállát, majd hátát masszíroztam. Jólesően nyöszörgött, de szemeit nem nyitotta ki.
Mikor végighaladtam az egész hátán, felálltam, és hamar elmentem lezuhanyozni, majd a pizsimbe bújva másztam mellé.
- Gyere, bújj ide a mellkasomra. - suttogtam neki, mire befészkelődött a karjaimba.
Tarkóját dörzsöltem, amíg meg nem hallottam egyenletes szuszogását.
Puszit nyomtam a fejére, majd hogy ne ébresszem fel, inkább én is meghívtam magamhoz az álommanókat.

<Kyung>
Nem aludtam csak a szemeim voltak csukva. Minden érintését érzékeltem Jiho-nak és nagyon hálás voltam a gyengédségéért. A nagy mennyiségű gyógyszer és szerelmem gondoskodása miatt hamar elaludtam a karjai között.
Nagyon mélyen aludhattam, mert Zico már tiszta erejéből rázogatott.
- Jó.- nyögtem.- Élek még... Ébren vagyok.
Miután közölte velem, hogy a frászt hoztam rá és késésben vagyunk, azonnal kapkodtam a ruháim után és sietősen- a reggelit kihagyva- végeztem a reggeli rutint.
Délig kell csak kibírnunk, ezúttal egy műsorban. Utána Jiho és én kimenőt kapunk és meglátogatjuk az orvost. Fejfájásom ellenére is izgatottan vártam. Ma már nem csak Zico volt bezsongva.

<Zico>
Reggel a szokásos ébresztő hangjára keltem. Kyung még mélyen aludt, ezért óvatosan magam mellé tettem, és felkeltem, hogy kimenjek a mosdóba. Elmentem reggelizni, de hiába vártam, hogy párom is kijöjjön. A kis lustaság!
Mikor visszaértem, megcirógattam, és szóltam neki, hogy keljen, majd a szekrényhez léptem, hogy felöltözzek. Mikor kiszedtem a megfelelő ruhát, és visszafordultam, láttam, hogy meg sem mozdult azóta. Lelöktem az ágyra a ruhát és mellé ülve szólongattam, de nem reagált.
Rossz érzés futott rajtam végig. Simogatni kezdtem, de erre sem ébredt fel, ezért finoman megráztam.
- Kicsim! Hahó! – oké, mostmár kifejezetten paráztam. Mi a szart vett ez be? Lehet, hogy valami olyat, amit nem lett volna szabad? Vagy túl sokat vett be, és…? Nem, nem, nem! – Kyung! – ráztam meg erősen, mert nagyon megijesztett.
Mikor morogni kezdett, kicsit megnyugodtam.
- Te jó ég, a frászt hoztad rám! Bármi is volt az, amit bevettél, soha többé! Úgy kiüt, mint valami elefántaltató! A vér meghűl bennem ilyenkor, mindig azt hiszem, hogy veszélyben vagy! – morogtam kicsit mérgesen. – Mozogjál életem, mert indulnunk kell, különben csúszik a felvétel, és nem érünk oda időben a dokihoz. – álltam fel, mire ő is éberebb lett, és felugorva, sietősen készülődött.
A műsorban jól telt a hangulat. Válaszoltunk néhány kérdésre az új dalunkkal kapcsolatban, majd különböző  feladatokat kaptunk, amit rendesen el is bohóckodtunk. Viszont észrevettem, hogy Kyung mosolya csak az a színpadi mosoly, nem őszinte.
- Még mindig fáj a fejed, Kyunggie? – kérdeztem aggódva, mikor a kamerák leálltak, és szólt a stáb, hogy végeztünk.

<Kyung>
- Aham.- vontam vállat nemtörődve vele. Kedves volt aggodalma de biztos voltam benne, hogy el fog majd múlni csak idő kell neki.
- Na de készüljünk.- mosolyogtam rá.- Most minden kiderül.- szorítottam meg a kezét az öltözőnkben.
Összeszedtük magunkat, majd elköszöntünk a többiektől, akik sok szerencsét kívántak.
Idegesen járkáltam a váróban fel és alá. Jiho megfogta a kezem és lerántott maga mellé egy székre és az arcomat puszilgatta. Ő is nagyon izgatott volt.
- Jöhetnek.- hívott be az előttünk lévő, távozó páciens.
- Szervusztok!- köszöntött mosolyogva a doktor úr.- Foglaljatok helyet. Na meséljetek mi újság?
- Minden rendben.- vágtam rá szemrebbenés nélkül.
- Oh valóban? Minden a terv szerint haladt?
- Pontosan. Mindketten jófiúk voltunk. Sokat romantikáztunk. Na meg persze dolgoztunk... De minden rendben volt.- mosolyogtam rá.
- Ezt nagyon nagy örömmel hallom. Meg kell, hogy mondjam ritka az ilyen páros, mint Ti. Rengetegen feladják, elbuknak és élnek a betegséggel. De Ti nem. Büszke vagyok. És azt hiszem, nem sokat tévedek ha azt mondom, hogy Ti is érzitek a fejlődést és izgatottak vagytok a továbbiakkal kapcsolatban. Jiho Te hogy érzed most magad?- fordult párom felé.

<Zico>
Kyung szemrebbenés nélkül hazudott, így én is maximális teljesítményűen próbáltam alakítani.
- Most már nagyon jól megvagyok, már nem kell magam folyton fegyelmeznem, meg odafigyelnem, hogy nehogy beinduljak. Jó végre normális párkapcsolatban élni, és úgy bújni össze Kyung-al, hogy élvezhetjük a szerelmes pillanatokat, mert nem tör rám azonnal a kínzó vágy, mintha valami vámpír lennék és a vérét akarnám. – kuncogtam. Végül is igaz volt, amit mondtam, csak szépítésnek számít, hogy elhallgattam, hogy sunyiban azért megdugtam egyszer. De ezt nem kell tudnia.
- Csodálatos! Csak gratulálni tudok, fiúk! – tapsolt meg minket. – Nos, jó hírem van! Bár nem utolsó alkalommal találkozunk, mert továbbra is látni akarlak félévente, de… elérkeztünk a terápiád végére, Jiho. Úgy gondolom, hogy fantasztikusan haladtatok, és tudom, hogy voltak nehéz pillanatok, de megérte, nem? – vigyorgott ránk. – Arra szeretnélek még megkérni, hogy mindenképp jelezzetek, ha visszatérő tüneteket fedeztek fel, rendben? – bólintottunk.
A szívem majd kiugrott a helyéről. Most, hogy kimondta, hogy végre vége, elmondhatatlanul boldog voltam, és hatalmas kő esett le a szívemről. Hálásan megköszöntük a segítséget, és megígértük, hogy mindenképp eljövünk a biztonsági kontrollra, és ha gond akad, azonnal jelezzük.
A liftben hevesen öleltem magamhoz Kyungot.
- Köszönöm, hogy végigcsináltad velem. Elmondhatatlanul szeretlek! – csókoltam meg. – Te vagy a világ legédesebb pasija. – belebújtam a nyakába. Ha a reggeli izgalmam pörgésnek számított, akkor ez már tornádó volt. – Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!

<Kyung>
- Szeretlek kicsi macim.- kuncogtam és jól megszorongattam.
Megmosolyogtatott a reakciója. De én is hálás vagyok azért, hogy mellette lehettem, hogy nem taszított el magától a nehéz időben.
- Siessünk haza, hogy a többieknek is elújságolhassuk.- suttogtam a fülébe.

<Zico>
- Oké! Bár a bulit már előre megrendeztük. – juttattam eszébe azt a bizonyos estét. – Egyébként… - doromboltam neki. – Ígértem valamit arra az esetre, ha jó hírt kapunk. – nyúltam le fenekéhez, de ekkor leért a lift. – Na gyere! Menjünk, már biztos nagyon várnak minket.
Az út jó hangulatban telt, bár kicsit mintha zavarban lett volna. Vajon amiatt, amit mondtam neki az ígérettel kapcsolatban? De hát úgysem csinálnék semmit, ha látnám, hogy nem akarja.
- Figyelj kicsim, amit mondtam a liftben, az természetesen nem kötelező program. – állítottam le a motort, majd kikapcsoltam a biztonsági övet. – Akkor leszünk együtt, amikor te is akarod. – kinyitottam az ajtót, és megvártam, amíg ő is kiszáll.
Mikor beértünk a dormba, kivételesen mindenki a nappaliban pocolt, és kíváncsian fordultak felénk, mikor beléptünk.

<Kyung>
Nem az zavart amit a liftben mondott az estével kapcsolatban. Csak furcsa volt az érzés, hogy végre már nem tiltott semmi.
- Sziasztok.- köszöntem a többieknek.
- Sziasztok. Na hogy ment?- kérdezte izgatottan Minhyuk.
- Hm. Egész jól.- vigyorogtam rájuk, majd miután levettük a cipőt beljebb mentünk.
- Na de bővebben? Jaj olyan kíváncsi vagyok. Meséljetek!- lelkesedett Jihoon.
- Hát...- néztem Jiho-ra.- Szabadok vagyunk.
- Mármint vége a terápiának? Zico egészséges?- kérdezte Taeil hyung.
- Igen. Úgy néz ki.- vigyorogtam továbbra is.- De azért ha baj lenne vissza kell mennünk. És félévente kontroll.
- Ez remek hír! Örülök, hogy minden rendben.- gratulált nekünk U-Kwon.
Már vártam Jaehyo megjegyzését... Ami nem is késett sokat. De nem tudtam most vele mit kezdeni, túlságosan boldog voltam ahhoz.
- Akkor hangos éjszakáknak nézünk elébe...- csóválta a fejét az ulzzang.
- Szerintem fogd be hyung. Ti sem vagytok épp a legcsendesebbek... Gyere drágám.- fogtam meg Zico kezét és megindultam a szobába.