VIII. Fejezet (+18)

<Zico>
Hazafelé úton csak ültem és bámultam ki az ablakon. Kyung a vállamon pihent, ezért inkább nem mocorogtam, hogy ne zavarjam. A többiek is el voltak bambulva.  U-Kwon-ra vezettem a tekintetem, láttam, hogy magában mérlegel, tépelődik.  Sejtettem, hogy min rágódhat, de nem akartam ennél jobban beleavatkozni. Ha bele akar folyni az ilyesmibe, akkor az a saját döntése kell legyen, ha pedig el akarja kerülni, akkor azt mindenkinek, beleértve a két perverznek is, tiszteletben kell tartani.
Mikor megérkeztünk, mindannyian nyugdíjas tempóban vánszorogtunk a dormba. Egyenesen a szobába mentem, ledobáltam a cuccaimat és magam után húzva a törölközőmet és a köpenyemet mentem a fürdő felé.
- Enyém az egyik kabin! – kiabáltam ki hangosan, hogy mindenkihez eljusson, majd bementem, ledobáltam a ruháim, és beálltam az egyik zuhanyzóba, hogy gyorsan megmosakodjak.
Nemsokára nyílt az ajtó, de nem láttam, hogy melyikük az, a bepárásodott üvegnek hála  csak egy folt mozgott a túloldalon. Megrántottam a vállam, és folytattam a zuhanyzást.

<Kyung>
Lassan elbattyogtam a szobába és kidőltem az ágyon. Nyitott szemmel bámultam a plafont.
Miután Jiho elment zuhanyozni úgy döntöttem, hogy én is gyorsan lerendezem, hogy aztán minél hamarabb a jó puha ágyikóban pihenhessek.
Jiho nem vette észre, hogy bementem mellé zuhanyozni. Hamarabb is végeztem, mint Ő. Nem szórakoztam sokat, nem voltam abban a hangulatomban. Zico viszont nem kapkodott. Így gyorsan kiosontam a zuhany végeztével majd pizsibe öltöztem és az ágyban vártam.

<Zico>
Nem siettem el a zuhanyzást, jól esett fáradt testemnek a meleg víz. Mikor végeztem, megszárítkoztam, majd a köpenyemet felvéve mentem vissza a szobába.
Mikor beléptem, és láttam, hogy szerelmem a közös ágyunkban fekszik, nagyon megörültem. Előhalásztam egy alsót, majd felvettem a szokásos pizsiként szolgáló melegítőt, és mellé mászva bújtam hozzá. Mosolyogva csókolt meg, majd leoltotta az éjjeli lámpát. Egy darabig csak feküdtünk, és már azt hittem, hogy elaludt, amikor cirógatni kezdte az őt ölelő karomat.
Simogatni kezdtem, majd nyakára hintettem puszikat. Éreztem, hogy szeretetre vágyik, ezért arcát áthaladva a puszikkal, végül megtaláltuk egymás száját. Pár percig elmélyülten csókolóztunk. Érdekes volt megint úgy csókolni, hogy az agyam teljesen tiszta, nincs benne semmiféle ijesztően mocskos kép. Nem akartam megfeledkezni magamról, végig irányítani akartam a helyzetünket, viszont azt szerettem volna, ha ő kicsit kiengedi a gőzt.
- Engedd el magad, jó? Lazulj el, és bízd rám a dolgokat. Add át magad a kényeztetésnek. – suttogtam csábítóan a fülébe, majd hátára fordítva másztam fölé.
Tudtam, hogy mit csinálok, semmi komoly szándékom volt volt, azon kívül, hogy rajta könnyítsek. Nyakát csókolgattam, majd a füle mögötti érzékeny részt ingerelve éreztem, hogy férfiassága jólesően rándul meg nadrágjában, mire fel akart ülni, hogy elhúzódjon.
- Shhhhh…tudom, mit csinálok. – toltam vissza az ágyra. – Maradj ott, hadd szeresselek egy kicsit.
Megfeszült izmai lassan kiengedtek, mire folytattam nyakának kényeztetését, majd kezemet lecsúsztattam, és benyúltam az alsójába. Felnyögött, én pedig gyengéden masszírozni kezdtem. Tarkómat simogatta, miközben halkan lihegett a fülembe. Pár perc kellett csak, hogy vállaimba kapaszkodva, halkan felnyögött, majd élvezete ellepte tenyeremet.
Megcsókoltam, majd felültem, hogy keressek az éjjeliszekrény fiókjában egy zsepit. Nem mertem így elsőre többet csinálni, kíváncsi voltam, hogy képes vagyok-e egyáltalán végigcsinálni nehézség nélkül. Örült a fejem, mert bár valamennyire én is izgatott lettem, korántsem volt vészes, amolyan langyos volt csak a helyzet.
Miután megtöröltem a kezem, visszabújtam mellé, ő pedig szorosan átölelve pihegett.
- Jó volt? – nyakamba bújva bólintott – Akkor jó éjt. – suttogtam neki. Meditálni kezdtem, hogy izgalmam elmúljon. Eléggé ráéreztem erre a meditálós cuccra, egyre profibban nyomtam. Miután testem ellazult, lassan álomba merültem én is.

<Kyung>
Nagyon jó érzés volt mellette, a karjaiban feküdni. Egy darabig csak feküdtünk. Légzéséből hallottam, hogy még nem alszik. Kezét lágyan cirógattam majd Ő is simogatni kezdett.
Boldog voltam, hogy végre szabadon csókolhatjuk egymást. Ám a boldogságom nem csak a heves szívdobogásomban hanem a merevedésemben is megmutatkozott. Megijedtem. Ott akartam hagyni Zico-t. Nem akartam ezzel bajt okozni neki. Magamon is meglepődtem, hogy ennyitől izgalomba jöttem. Bár... Amióta a terápia tart... Szóval én sem elégültem ki. Egyetlen egyszer, egyik este, mikor nagyon magam alatt voltam, akkor csináltam magamnak. De azóta egyszer sem.
Nem engedte, hogy elhúzódjak. Hiába kérte, hogy lazuljak el, nem igazán sikerült. Féltem, hogy ebből baja lesz. Nem attól tartottam, hogy netán magáévá fog tenni. Engem az nem érdekel. Csak akkor elölről kell kezdeni az egészet.
Mikor puha kezével nadrágomba nyúlt és merevedésemre fogott, minden elsötétült előttem. Nem tudtam a józan eszemre hallgatni, miszerint ezt nem szabad hagynom neki. Olyan odafigyeléssel mozgatta csuklóját, közben lágyan csókolt, hogy szinte azonnal el is élveztem. Tagom megrándult keze alatt és kiengedte a magában tartott magomat. Hangosan lihegtem alatta.
Attól féltem, hogy nem tud majd leállni. De furcsa mód nem akart többet. Miután elélveztem megtörölte kezét és visszafeküdt mellém.
Büszke voltam rá. Szorosan öleltem magamhoz, tele szeretettel és szerelemmel.
- Jó éjt.- suttogtam.
Sokáig nem tudtam elaludni. Nagyon fáradt voltam de kiment az álom a szememből. Már bárányokat is számolgattam, de az sem segített. Sokáig csak feküdtem Zico mellett, néztem tökéletes arcát, néha megpusziltam majd nem tudom mikor de elaludtam.

<Zico>
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Csukott szemmel tapogattam az éjjeliszekrényen, majd mikor nagy nehezen meglett a keresett készülék, meg sem nézve ki az morogtam bele, jelezve, hogy hallom.
- Zico-ya, itt a menedzser. – na, erre felpattantak a szemeim. – Azért hívlak, hogy ma ne gyertek be az ügynökséghez. Nincs áram, és még keresik az okát. Amíg nem javítják meg, addig úgysem tudtok itt mit kezdeni magatokkal. – felültem, és szabad kezemmel táncolni kezdtem. Végre egy pihenő nap.
- Ez igazán rossz hír, hyung. – hangom sajnáló volt. Ha látta volna az előbbi reakciómat, biztosan nyakon csap. – Pedig testileg-lelkileg fel voltunk készülve a mai napra. – színésznek kellett volna mennem. Lehet meg is próbálnom.
- Gondolom. Amilyen suhancok vagytok, főleg Minhyuk és Jaehyo lesznek végtelenül szomorúak, hogy most együtt kell unatkozzanak. – nyomta meg a mondat végét.
- Efelől semmi kétségem. – kuncogtam neki, majd pár szót még beszéltünk, aztán letettük.
Lusta voltam kimenni, hogy szóljak a többieknek, ezért inkább küldtem egy-egy üzenetet nekik. Utána Kyung felé fordultam, aki hason, egyik lábát felhúzva szuszogott. Lehúztam róla a takarót, majd ujjammal mintákat rajzolgattam a hátára. Orrát ráncolva ficánkolt egy kicsit, mire erőteljesen a számba kellett harapnom, hogy ne nevessek fel. Lejjebb haladtam, fenekét cirógattam, mire nem tetszően szusszant fel. Egy ideig még szórakoztam vele, olyan vicces ilyenkor, aztán tenyeremmel fenekére simítottam és lábai közé csúsztattam azt, mire kicsit megugrott és kinyitotta a szemét, morcosan szuggerálva engem.
- Jó reggelt, napocska! Na, ne nézz ilyen csúnyán rám, mikor milyen csodálatos ez a hirtelen jött szabadnap. – pusziltam meg vigyorogva, mire értetlenül pislogott. – Most hívott a hyung, hogy ma ne menjünk, nincs áram a cégnél.

<Kyung>
Nem tudom, mennyi lehetett az idő, hogy reggel volt-e már vagy sem. Semmit nem érzékeltem a körülöttem lévő világból. Csak azt, hogy hosszú szenvedés után sikerült elaludnom.
Ám fogalmam sincs, hogy mikor és miért valaki elkezdett piszkálni. Valaki? Ebben az egyben voltam a legbiztosabb, hogy Zico az.
És igen! Sikerült felkeltenie.
- Remek.- motyogtam.- Akkor még aludhatok.- zuhantam vissza az ágyra.

<Zico>
Láttam, hogy kis durci kakas volt még, amiért felpiszkáltam, de azért nem hagytam magam ilyen könnyen lerázni.
Lábamat átvetve fölötte ültem rá a fenekére, majd egy ideig hátát simogattam, mire meg sem mozdult. Oké kicsim, te akartad!
Oldalán kezdtem el zongorázni, mire beleprüszkölt a párnába a nevetéstől. Addig-addig küzdött, míg sikeresen megfordult és megfogta a kezeim. Feje fölé szorítottam, majd szenvedélyesen tapadtam ajkaira.
Kíváncsian vártam a reakcióját, reméltem, hogy sikerült elhitetnem vele, hogy elveszettem a fejem. Tudni akartam, hogy mit fog rá lépni.

<Kyung>
Épp hogy csak visszamerültem az álmok mezejére Zico megint nem bírt elnyugodni. Jól esett ahogy hátamat simogatta. Még inkább elálmosodtam. Majd a kis galád elkezdett csikizni. Nehezen sikerült megfordulnom alatta és lefognom. De pillanatok alatt megváltozott minden. Kezeimet erősen leszorította és ajkaimat hevesen csókolta. Szinte percek alatt csúszott ki az irányítás a kezemből.
- Mmm...!- morogtam a csókba mire elhagyta ajkaimat és nyakamat csókolta.
- Z-zico... Kérlek ezt ne...

<Zico>
Éreztem a hangjában, hogy megijedt, de nem csinált semmit, nem próbálta kiverekedni magát alólam. Ez így nekem nem volt elég, ha most helyzetben lennénk, elég nagy bajban lenne.
- Olyan kívánatos vagy… - suttogtam fülébe érzékien, mire zihálni kezdett. – Annyira akarlak. – gyengéden a fülébe haraptam, mire teste megfeszült, és kezeit megpróbálta kihúzni szorításomból. Ez az kicsim, szedd össze magad, menni fog.

<Kyung>
- N-neh... Engedj el Zico! E-ezt nem szabadh...- mocorogtam alatta.
Annyira megijesztett. Mi a fene ütött belé hirtelen?! Nem akartam, hogy a gyengeségem miatt odalegyen a terápia.
Ha még egy pillanatig így kell lennünk én is kívánni fogom...
- Z-zico... Gondolj ránk. A terápiára. Kérlek engedj el...- kétségbeesetten próbáltam meggyőzni. Csak bambán vigyorgott rám.

<Zico>
- Végre! - vigyorogtam rá - Reméltem, hogy a kezedbe veszed az irányítást! - dőltem mellé, majd alkaromra támasztottam fejem, úgy néztem arcát.
- Ne haragudj, csak kíváncsi voltam, hogy miként reagálnád le, ha visszaesnék hirtelen. Ez amolyan...szimuláció volt. Reméltem, hogy annak ellenére, hogy szíved szerint bármit megengednél nekem, az eszedre hallgattál, és nem hagytad. - megpusziltam arcát. - Nyugi édes, nem vesztettem el a fejem, teljesen tudatosan cselekedtem.

<Kyung>
- Szemét vagy.- bukott ki belőlem durcásan. Hogy tehetett próbára? Nem bízik bennem?
- Hagyj békén.- fordultam neki háttal.
Rosszul esett amit csinált. Megijesztett. Kicsit megértem de akkor is...
Meglepett, hogy megharagudott rám. Nem gondoltam, hogy ennyire félreérti, én az ő érdekében akartam tudni, hogy mi lenne a reakciója.

<Zico>
- Szerelmem! - bújtam hozzá, és karoltam át, mire lelökte a kezem. - Kicsim, ne csináld ezt, sajnálom, ha ennyire rosszat csináltam. De tudnom kellet, hogy meg tudod-e védeni magad tőlem, ha elborul az agyam. - megint megöleltem, majd nyakába bújva puszilgattam azt. - Imádlak, és nem akarom, haragudj rám.
Felém fordítottam, majd arcát simogattam, miközben arcát lestem.

<Kyung>
- Olyan gonosz vagy...- biggyesztettem le az ajkaimat.- Honnan veszed, hogy nem lenne erőm nemet mondani? Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy veszélyeztessem az állapotod.- bújtam hozzá.
Csak csendben feküdtem a karjai közt. Rosszul esett, amit tett de képtelen voltam rá haragudni.
- És ma mit csinálunk?- motyogtam.

<Zico>
- Tényleg bocsánat… megbízom benned, csak féltelek. Te egy olyan gyengéd srác vagy, hogy nem tudtam, hogy ha úgy adódik, akkor képes lennél fellázadni és erőt alkalmazni, vagy beletörődnél a dologba. – hátát simogattam, ő pedig úgy bújt hozzám, akár egy kiscica.
– Ma… hmm… úgy gondolom, hogy az előbbi felelőtlen cselekedetem után jár neked egy kis kiengesztelés. Ma randizni fogunk, csinálunk valami romantikusat együtt. Tudom, hogy azt mennyire szereted. – felnézett rám, mosolyogva. – Estére szerzek egy elkülönített helyet, ahova ezennel meghívlak egy romantikus vacsorára. – csókoltam meg. -  Előtte pedig… mozi, vagy vidámpark? A döntés a tied. És még egyszer sajnálom az előbbit.
Remélem, hogy sikerült eltalálnom azt, amivel kiengesztelhetem. Korábban mindig arra vágyott, hogy a kapcsolatunk ne a szexuális dolgokra alapuljon, hanem a szerelemre, amit egymás iránt érzünk. Most, hogy nem lehet köztünk több a csóknál és a simogatásnál, ideje, hogy bepótoljuk a korábban kihagyott szerelmes szokásokat. Persze utána még van számára egy meglepetésem, de azt nem említem, mert zavarba hoznám vele.

<Kyung>
Meglepett, hogy Zico miattam ilyenre vetemedett. Mindig is tudtam, hogy Ő nem igazán romantikus alkat. De nagyon megtisztel, hogy miattam képes ezen változtatni. Megmelengette a szívemet gesztusa.
- Szeretlek Zico.- mosolyogtam rá, majd megpusziltam.
- Menjünk vidámparkba!- csillantak fel a szemeim.- Nagyon rég nem jártam már ott.
Teljesen fel voltam villanyozva. Nyomtam még egy utolsó puszit az arcára, majd kisprinteltem a mosdóba és rendbe hoztam magam. Elfogadható külsőt varázsoltam, hogy azért felvállalható legyek.
Fekete farmert vettem fel, fölé pedig egy kék-fekete kockás inget. Szőke hajamat is belőttem majd hirtelen berontottam a szobába.
- És majd veszel nekem vattacukrot?- vigyorogtam Zico-ra, aki idő közben szintén elkészült.
Nem tehetek róla, hogy nekem ezek a gyerekes apróságok örömet tudnak okozni. De ez van.

<Zico>
 Kyung-ot nagyon felpörgette a randevú programom. Kipattant, és elszaladt kicsípni magát. Kuncogva másztam én is ki az ágyból, kivettem a szekrényből egy farmert, egy fehér pólót, majd összeszedtem magam, hogy azért mégis kicsit csinosabb legyek, ha már randira hívtam. Nem vagyok nagy randiguru, ezért nem nagyon tudom, mit hogyan kell ilyenkor csinálni, de az lesz a legjobb, ha önmagam adom.
Amikor berontott a vattacukor kérdéssel, elvigyorodtam.
- Még szép! És fagyit is veszek neked, sőt, még plüsst is lövök neked. Ha sikerül eltalálnom… - húztam meg a szám.
Párom lányokat megszégyenítően volt romantikus hangulatban, én pedig bármit bevállaltam, hogy elkényeztessen egy kicsit.

Mikor elkészültünk, lementünk a kocsihoz, és amíg a vidámpark felé mentünk, felhívtam az egyik kedvenc éttermünk recepcióját, hogy estére kellene nekünk egy privát kis zug, ahol senki nem zavar. A recepciós maximális diszkréciót ígért nekem, és annak is, akit magammal viszek. Nem avattam be, nem igazán van hozzá köze, ő megkapja a pénzét, én az asztalt, és mindenki elégedett.

<Kyung>
Nagyon izgatott voltam. Igazából furcsa ez a randi dolog... Nem mintha nem lettem volna már randin... De nem Zico-val. Igazából szinte minden rezdülését ismerem, újat senki sem tud mondani vagy mutatni róla. De ezelőtt még sosem kerültünk ilyen romantikus helyzetben közel egymáshoz. Nem akartam túlpörögni a dolgot. Ő úgyis ismer. Nem kell megjátszanom magamat. Ez nem arról szól. Csak jól akarjuk érezni magunkat együtt, szerelmesen. Ennyi.
Miután megérkeztünk a vidámpark parkolójába, széles vigyorral az arcomon szálltam ki a kocsiba.
- Nééézd! Óriáskerék!- mutogattam a park közepén álló szerkentyűre.
Kézen ragadtam Jiho-t és a pénztár felé húztam. Miután az anyagiakkal elszámoltunk be is léphettünk a kapun. Újra kisgyereknek éreztem magam. Csak annyi kiegészítéssel, hogy boldogabb voltam, mert életem szerelmével lehettem itt.
Lassan botorkáltunk befelé és én a "na most mi legyen" nézésemmel pislogtam Jiho-ra. Olyan volt ez, mint mikor a kisgyerek sokáig áhítozik az édesség után, majd mikor eljön az ideje kap egy rakattal de nem eszik egyet sem belőle, mert nem tud választani.
Ahogy körbenéztem a parkba annyi játékot találtam. Klasszikus és új szerkezetek, bódék. Teljesen a bűvöletükbe estem.
- Nézd nézd nézd!- mutogattam egy zsákbamacskát áruló nénire.
Odarohantam és kértem tőle egyet. Kifizettem és húztam egy zacskót. Nem volt benne több, 2 műanyag játékgyűrűnél, amiből az egyik zöld volt a másik rózsaszín. Nem is érte meg az árát... De nem izgatott. Boldogan kaptam el Zico mancsát és húztam fel neki a zöld kis csecsebecsét.
- Az enyém vagy.- vigyorogtam rá.

<Zico>
Voltaképp nem is volt rossz ez a randi dolog. Más volt, mintha egy lánnyal lettem volna itt, mert összeölelkezve jöttünk, csókokat váltva, de úgy gondoltam, hogy ha Kyung lány lenne, most akkor sem úgy viselkednénk, mert annyira fel volt pörögve, mint egy búgócsiga, lehetetlen volt megállítani. Nem is akartam, sőt én is kezdtem fellelkesülni, elvégre kicsi korunkban annyit játszottunk együtt, hogy nem kell attól tartanom, hogy majd gyerekesnek tart.
Elvigyorodtam a gyűrűre, buggyantan édes gesztus volt. Kivettem a másikat a kezéből, és felhúztam az ujjára, majd tovább húztam a fagyis kocsi felé. Mindkettőnknek vettem egy-egy nagy adag fagyit, és azzal szórakoztunk, hogy ő választott nekem ízeket, én pedig neki.
Kezünkben az édességgel indultunk meg az óriáskerék felé, majd mikor végre felülhettünk, akkor elégedetten majszoltunk, egymásra mosolyogva néha. Mikor felértünk, és tudtam, hogy nem lát minket senki, akkor a kanállal felé nyújtottam a sajátomból egy adagot. Nem tudom, honnan jött a gesztus, de jól esett így romantikázni vele. Vigyorogva vette el, majd ugyanezt csinálta ő is velem. Mikor lenyeltem a fagylaltot, hozzá hajoltam, és forró csókot leheltem ajkaira.
Mikor kióriáskerekeztük magunkat, szorosan egymás mellett sétáltunk, amikor észrevettem azt a bizonyos céllövöldét.
- Gyere! – húztam magammal. Végignéztem hogyan baltázza el az előttem lévő srác, és kifigyeltem a dobozpiramis leggyengébb pontjait. Három labdám volt, de kis szerencsével, ha jól találom el, kettő is elég lesz. Láttam, hogy szerelmem tátott szájjal nézi az elhelyezett nyereményeket, én pedig észrevettem a plüssfigurák között egy nagy, aranyosan mosolygó uborkát. Gonoszan vigyorodtam el magamban, kellett nekem az a nyeremény.
Magabiztosan, csuklóból dobtam neki a kis rongylabdát a dobozoknak, mire hangos csörömpöléssel borultak le, és csak egy maradt fenn. A következő dobásom hibás lett, arrébb tolta a dobozt, de nem borította le. Mély levegőt vettem, majd eldobtam az utolsó labdát, és sikeresen levertem a kitartóan küzdő ellenséget.
- Hűha! Ez aztán céltudatos nyerés volt! – vigyorgott rám a tulajdonos. – Melyiket szeretné elvinni?
- Azt az uborkát. – mutattam a sarokban vigyorgó plüsszöldség felé. Láttam, hogy Kyung arca elsötétül, majd mikor átvettem a nyereményem, vigyorogva kacsintottam kicsimre, átadva neki a jelképét. – Az első, közös gyerekünk. Kyungcucumber.

<Kyung>
Nagyon élveztem vele minden pillanatot. Teljesen megfeledkeztünk a körülöttünk lévő világról. Csak mi léteztünk és a játékok.
Mikor a céllövöldéhez értünk, izgatottan figyeltem Zico minden mozdulatát. Már ki is néztem magamnak egy aranyos kis zsiráf plüsst. Erre mikor az összes dobozt sikerült ledobnia egy ijesztően vigyorgó plüss uborkát választott nekem.
- Hát köszönöm Jiho...- csaptam vállon a játékkal.- Nekem ennél szebb gyerekem lesz!- húztam fel az orromat, ezzel is jelezve neki, hogy elég retardált egy plüss került a birtokunkba. Legszívesebben az első járókelőnek, akár felnőtt akár gyerek, a kezébe nyomtam volna, hogy hadd vigye és éljen vele boldogan...
De nem piszkálódtam tovább. Beletörődtem. Azt, hogy uborka, már soha nem mosom le magamról. És azt az ocsmány zöld szőrös izét is csak azért tartom meg, mert erre a csodálatos napra emlékeztet.
- Csináljunk egy képet!- álltam meg a kisvasúttal szembe.
Kezembe vettem a mobilom majd Jiho-t magam mellé rántottam. Fejemet vállára hajtottam, a háttérben az óriáskerék volt. Zico az utolsó pillanatban betuszkolta közénk az ubit és elkészült a kép.
- Te galád!- csapkodtam meg gyengéden, mosolyogva.- Elrontottad a képet!

<Zico>
- Dehogy is! Az első közös családi fotónk. – nyújtottam ki rá a nyelvem. – Jaj, de haragudj már erre az uborkára annyira, nem olyan szörnyű. – simogattam meg a plüsst. – Tudom, hogy egy maci, vagy egy kiskutya romantikusabb lett volna, de ez különleges. Maci mindenkinek van, de az ubi egy kicsit különc. Mint mi ketten. – riszáltam meg a csípőm, karomban a „babánkkal”.
Elmosolyodott, de láttam, hogy még mindig fanyarul pislog a nyereményre.
- Együnk vattacukrot, jó? – rápillantottam az órámra. – Utána mi lenne, ha felülnénk a hullámvasútra? Még van időnk a vacsoráig. – bólintott, majd miközben a vattacukroshoz sétáltunk, eszembe jutott valami. – Ez az uborka kicsit olyan, mint egy zöld, vigyorgó vibrátor, nem? – néztem rá, mire pirulva lökött egyet rajtam.

<Kyung>
Családi fotó, mi...? Ch.... Zico nem normális. De így szeretem.
- Zico mááár...!- fordultam el tőle vörös fejjel.
Ez a másik amiért nem szeretem sem az uborkát, sem a banánt... Nem csak az arcommal, hanem egy vibrátorral is össze lehet keverni...
Miután lecsillapodtam visszafordultam szerelmem felé, aki vigyorogva tartotta felém a vattacukrot. Csillogó szemekkel nyúltam érte, majd először közel hajoltam hozzá és mélyen orromba szippantottam édes illatát. Régen éreztem már ilyet. Nagyon tetszett. Hümmögtem párat, majd miután Zico is megkapta az adagját megfogtam a kezét és egy padhoz vezettem. Leültem, majd Ő is helyet foglalt mellettem. Egy jó nagy darabot kiszakítottam a puha, cukros édességemből és Jiho felé tartottam.
- Ááá!- mosolyogtam rá, majd erre Ő lassan szétnyitotta telt ajkait.
Betettem a nyelvére az olvadó vattacukrot, majd el akartam húzni a kezem de ujjaim véletlenül ajkához értek. Összecsukta a száját és ujjaim begyére adott egy puszit.
Zavaromban elkaptam a kezem majd egy újabb adagot szakítottam a cukromból de ezúttal a saját számba tettem.
Csukott szemmel, hümmögve forgattam számban, ízlelgettem a rég kóstolt csemegét.

<Zico>
Aranyos volt, ahogy zavarba jött. Csak remélni mertem, hogy sikeresen lázba hozom a kis félreérthető gesztusaimmal, ugyanis ez a mai nap az övé, és ennek megfelelő módon akarom majd lezárni.
Csendben eszegettük a vattacukrot, majd mikor végeztünk elindultunk a hullámvasút felé. Mindketten izgatottak lettünk, kiskorunk óta szerettünk rá felülni.
Izgatottan fogtuk meg egymás kezét, majd mikor elindult, a vigyort le sem lehetett törölni az arcukról. Fantasztikus élményben volt részünk, régen volt már ilyen adrenalin löket az életünkben. Végigröhögtük, kiáltoztuk az egész utat, majd kicsit liftező gyomorral szédelegtünk egy darabig.
- Gyere, menjünk lassan, vár minket egy kis gyertyafényes romantika. – indultam meg a hónom alá csapva a plüsst, majd belém kapaszkodva botorkált mellettem.
A kocsiban Kyung kezébe adtam a gyermekünket, mire ő egy mozdulattal vágta a hátsó ülésre. Hangos nevetésben törtem ki.

<Kyung>
Miután kiszórakoztuk magunkat visszamentünk a kocsihoz. Kicsi még mindig hányingerem volt. Lehet, hogy a hullámvasút az az egyetlen dolog, amiből kinőttem.
- Ne nevess...- löktem oldalba Jiho-t.- Inkább induljunk.- mondtam higgadtan.
Nem szólt semmit csak mosolyogva indította is a motort. Nem is mentünk annyira messzire. A kedvenc éttermünkbe vitt el. Igaz rég jártam már erre de mindig is szerettem ide járni. Mikor beléptünk a pincér azonnal fogadott bennünket és a lefoglalt helyünkre vezetett. Nem mondott és nem is kérdezett semmi. Csak az étlapot hozta és már el is tűnt.

<Zico>
Egy darabig csak nézegettünk az étlapot, majd mikor eldöntöttük, hogy mit akarunk, az asztal közepén lévő kis hívógombbal jeleztem, hogy választottunk. Amikor a pincér visszatért, láttam, hogy Kyung egy kicsit zavarban van, mert bár az étterem többi tagja nem, de a pincér tudja, hogy nem üzleti vacsora, hanem randevú zajlik épp köztünk.
Elmondtam a rendelésem, majd biztatóan mosolyogtam páromra, aki zavartan motyogva mondta el, hogy mit szeretne enni. A pincér elment, így egy ideig kettesben maradtunk. Halkan beszélgettünk, majd felé nyújtottam a kezem az asztalon,  ő pedig mosolyogva fogta meg azt.
- Nagyon szeretlek, és remélem, hogy az plüsstől eltekintve a mai nap jól sikerült. – ekkor visszatért a pincér az ételekkel, mire Kyung vörösödve húzta el kezét az enyémtől.
- Kérem, ne érezze magát kényelmetlenül. Természetesen maximális diszkréciót ígért éttermünk önöknek, ezen felül nekem is volt korábban férfivel kapcsolatom, és egyáltalán nem ítélem el a homoszexuális párokat. – mosolyogva hajolt meg előttünk. – Jó étvágyat, uraim!

<Kyung>
- Oh...- néztem a pincérre nagy szemekkel. Kicsit váratlanul ért a "vallomása".- Köszönjük.- mosolyogtam rá majd visszatettem a kezemet Zico kezébe.
Ezután meghajolt a pincér és elment.
- Jó étvágyat.- simogattam meg Jiho kezét.

<Zico>
- Azt hiszem, hogy ide majd még jövünk. – vigyorogtam páromra.
Örültem, hogy az étterem ilyen készségesen nyújtott segítséget. Mondjuk nem véletlen, hisz mikor „hivatalosan” vagyunk itt mindannyian, és valamit ünnepelünk, menedzser hyung mindig csinál egy kis reklámot nekik.
A kezembe vettem az  evőpálcikát, de a másikkal nem eresztettem el Kyung kezét. Éreztetni akartam vele, hogy szeretem, bár nem voltam még mindig valami jó érzelemkifejező.
- Kíváncsi vagyok a terápia következő részére. – elgondolkodva figyeltem a tányérom. – még egy pár nap, és megint valami újítás. Ez jobban tetszik, mint a stagnálás hetekig. Bár tudom, hogy elkerülhetetlen volt a javuláshoz.

<Kyung>
- Szerintem szépen javulsz.- szorítottam meg a kezét.- Büszke vagyok rád.- nyammogtam a kaján.- Hmm... Ez nagyon finom. Amúgy ha így haladsz nemsokára minden a régi lehet.
Én tiszta szívből bíztam és támogattam a javulásban.
Már nagyon szerettem volna felhőtlenül, feszültség mentesen vele lenni.
Nagyon boldog voltam. Ez az egész nap olyan tökéletesre sikerült. A vidámpark szuper volt, a vacsora finom. És végig Zico-val lehettem.

<Zico>
- Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem, hogy te mellettem vagy. Belőled merítek erőt, mert érted akarok meggyógyulni ,hogy boldogok lehessünk együtt. Köszönöm, hogy kitartasz mellettem, nem lehet könnyű neked sem. És még tanulom a romantikát, mert nem voltam soha az az érzelgős típus, tudod jól, de igyekszem és próbálok olyan pár lenni, aki hozzád való, és aki megérdemli a szereteted. -  pusziltam meg a kézfejét.
A vacsora további része kellemesen telt. Egy ideig még beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy otthon folytatjuk a romantikázást, ezért jeleztem a pincérnek, hogy mennénk.
Miután rendeztük a számlát, hazamentünk. Otthon csend volt már, gondolom mindenki az álmok mezején jár. Ránéztem az órámra, nem csodálkoztam, nem sokára éjfél.
Miután magunkhoz vettük a szükséges dolgokat, együtt mentünk a fürdőbe, de külön kabinban zuhanyoztunk le. Most én végeztem hamarabb, így már épp a fogmosásnál tartottam, amikor párom is kilépett a zuhanyzóból.
Megszárítkozott, és mellém lépve ő is elvégezte a szokásos esti dolgait.
A szobában derekánál fogva húztam közel magamhoz, majd lágyan csókolózva andalogtunk az ágyig. Végre csókolhattam finom ajkait, mert nem kellett attól félnem, hogy meglátnak minket.

<Kyung>
Egy csodálatos napot töltöttem el a világ legtökéletesebb párjával. Nem érdekel, hogy nem az a romantikázós típus. Próbálkozik, miattam. Ennyi nekem bőven elé. És ráadásul én úgy szeretem ahogy van.
A szobánkban voltunk, már elég késő lehetett. De végre szabadon csókolhattuk egymást. Az ágy felé hátráltunk. Mikor lábammal megéreztem az ágy szélét, lehuppantam rá. Felcsúsztam teljesen a fejtámláig kezemmel finoman magammal húztam Jiho-t.
Forrón csókoltuk egymást. Ajkaink, mintha egyé váltak volna. Csók közben egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal oldalát simogattam. Közben áttért az arcom és nyakam csókolására is. Félig csukott pillákkal, fülébe sóhajtozva élveztem a kényeztetést.
- Z-zicoh... Ah... V-várj egy kicsit...- eltoltam magamtól és hol a szemeibe néztem, hol elpillantottam a válla felett. Kíváncsian figyelt.
- N-nem... Éhn... Ahj... Csinálj valamit azzal az uborkával! Engem figyel és csúnyán néz...- mutattam a háta mögé. Én nem akartam elrontani a hangulatot de a félhomályban finoman kirajzolódott velem szemben az asztalon annak a plüssnek a vonala. Zavart.
- Meg ha egyszer a gyerekünk... Ne nézze ezt...

<Zico>
 Meglepett kérése. Kikerekedett szemekkel fordítottam hátra a fejem. A plüss valóban úgy volt letéve, hogy a szemei felénk nézett, de én nem gondoltam ezt különösebben zavaró tényezőnek. Elvégre csak egy anyagtákolmány.
Mindenesetre felálltam, majd a plüssuborkához sétálva áttettem a fotelre úgy, hogy befelé legyen arccal.
- Így jobb, kicsim? – indultam vissza, majd mikor bólintott, visszamásztam fölé, és ismét a szájára cuppantam.
Egy ideig még szenvedélyesen simogattuk egymás nyelvét, majd nyakára tértem át, miközben a pizsipólója alá bújtattam a kezem, és felforrósodott bőrét cirógattam. Felsóhajtott, én pedig kibújtattam felsőjéből. Nem ellenkezett, örültem, hogy bízik bennem annak ellenére, hogy eléggé két értelmű volt a mozdulatom.
Végigcsókoltam mellkasát, nyelvemmel és ajkaimmal mellbimbóit izgattam, miközben nadrágon keresztül ágyékát dörzsöltem. Lefelé haladva csókoltam végig hasának minden négyzetmilliméterét.
Hajamba túrva élvezte kényeztetésemet. Lassan lehúztam róla a nadrágot, majd lejjebb haladva, az alsóján keresztül csókokat hintettem férfiasságára. Felnyögött, én pedig lecsúsztattam térdig a boxerét. Felültem, levettem az alsót, mire széttárta előttem a lábait. Elmosolyodtam, Kyung nagyon elmerült a gyengédségben, amit neki nyújtottam.
Férfiassága fölé hajoltam, masszírozni kezdtem, miközben gyengéden ráleheltem makkjára, majd számba vettem, és egyre beljebb engedve szívtam meg. Hangosan nyögött fel, alkarjaira támaszkodva hajtotta hátra a fejét. Nem láttam arcát, de ismertem, és tudtam, hogy most valószínűleg mélyen el van pirulva.
Fejem egyre gyorsabban mozgattam, miközben egyik kezemmel heréit simogattam, masszíroztam.
Amikor éreztem, hogy eléggé közel jár már, egyik ujjammal bejáratát érintettem. Nem hatoltam be, csak körkörös mozdulatokkal dörzsöltem az izomgyűrűt. Teste megrázkódott, számban éreztem előváladékának ízét, így még gyorsabb tempóra kapcsoltam. Hajamba túrt, hogy elhúzza a fejem, de nem engedtem neki. Pár perc múlva teste ívbe feszült, ujjai hajamat markolták, majd éreztem, hogy számat betelíti forró ondója. Lenyeltem minden cseppjét, majd lassan kiengedtem ajkaim közül.

<Kyung>
- Z-zicoh...- suttogtam lihegve, majd hajába túrtam és felhúztam magamhoz. Mélyen néztem a szemeibe. A félhomályban gyönyörűen csillogtak. Ajkain csibészes mosoly húzódott.
- Köszönöm.- hajoltam hozzá majd lágyan megcsókoltam. Szájában még éreztem a saját ízem, kicsit furcsa volt....
Teljesen átadtam magam a helyzetnek. Minden pillanatát élveztem és hálás voltam érte. Nem tiltakoztam, mert vágytam rá de meg is bíztam benne.
- Esküszöm, hogy amint lehet a tízszeresét kapod vissza.- kuncogtam a csókba.- Aludjunk, holnap már nem lesz szabad a napunk....

<Zico>
Nem azért csináltam, mert bármit is elvárok cserébe. – melléfeküdtem, ő pedig megkereste az alsóját és magára húzta. Hozzám bújt, és szorosan öleltük egymást. – Ez a te napod volt, és minél boldogabbá akartam tenni a mai randicsokrunkat.
Nem sokára éreztem, hogy teste ellazul, és elalszik. Én nem tudtam aludni, bár nem mutattam, de eléggé felhúzott ez a kis szenvedélyes akcióm. Viszont nem akartam ezt figyelembe venni, meg kell tanulnom irányítani magam, ha meg akarok gyógyulni. Egy ideig még kattogott az agyam, de próbáltam álomba zuhanni, mert holnap be kell mennünk a kiadóhoz, és jobb lenne kipihentnek lenni.
Nem tudom, mikor aludhattam el, de reggel az ébresztőórára keltem, párom mellettem mocorgott. Felülve nyakamat masszíroztam, kicsit elaludtam, ahogy Kyung-ot öleltem egész éjszaka.

<Kyung>
Hogy boldoggá tett? Az nem kifejezés! Kifogástalanul tökéletes volt az a nap. Hálás voltam neki mindenért.
Hamar mély álomba merültem, a sok örömködéstől elfáradtam.
Reggel kelletlenül ébredtem fel. Nem akartam elmozdulni szerelmem mellől.
- Jó reggelt, kicsim.- ültem fel én is, majd a nyakára adtam egy puszit.
- Ne haragudj...- kezdtem el masszírozni a nyakát és a vállait. Miattam aludta el, mert elég furcsa, és számára kényelmetlen, pózban aludtunk egész este.
Miután kicsit jobb lett neki, szembe fordult velem és egy igazi reggeli csókkal köszöntött. Ezután nekiláttunk a szokásos reggeli dolgoknak. Mosdó, ruhák, többiek és reggeli.
- Jó reggelt!- köszöntem vidáman a falatozó társaságnak.
- Sziasztok!- mosolyogtak vissza ránk.
- Merre jártatok tegnap egész nap? Teljesen felszívódtatok.- érdeklődött Minhyuk.
- Zico elvitt randira.- dicsekedtem vörös fejjel, fülig érő szájjal.- És Ti mit csináltatok?
- Öhm... Semmit.- vont vállat Jaehyo.
- Nem hiszem el, hogy egy ilyen jó kis szabad napon semmit sem csináltatok.- csóváltam a fejem.
- Csak punnyadtunk a szobában.- sóhajtott Minhyuk.
- Ejj.... Besavanyodott egy népség...- bár P.O és Taeil nagyon csendben voltak.- Ti sem jártatok semerre?- fordultam a legidősebb felé.
- M-mi... Mi nem...- nézett zavartan jobbra balra.
- Ja. Ezek is itthon voltak.- jött be a konyhába kómásan a konyhába Yookwon, majd töltött magának egy bögre kávét és leült a helyére.- Tiszta hangos volt a dorm...- erre a kijelentésére a JaeBomb páros vihogni kezdett, Jihoon pedig majdnem megfulladt, úgy félre nyelte a reggelijét.
- Gondolhattam volna...- forgattam meg a szemeimet.
- Hééé! Miféle előítéletekkel élsz Kyung!- csattant fel Jaehyo. Komoly akart lenni, de nem igen jött neki össze.
- Én? Előítéletekkel? Ugyan... Csak ismerlek titeket, nagyon is jól.- kezdtem bele a reggelimbe, amit idő közben elkészítettem magamnak és Jiho-nak is.
- Most kivételesen nem mi voltunk.- kuncogott Minhyuk.
- MI?!- néztünk mindannyian nagy szemekkel körbe.
Én csak annyit láttam, hogy a szemem előtt elrepült egy fél kiló kenyér, és gondolom Minhyuk fején landolt, mert hangosan jajongva és a fejét fogva vergődött mellettem.
- Ezt most miért?- nézett abba az irányba, ahonnan a kenyér jött. Nem kapott választ.
- Pedig tényleg nem mi voltunk.- jegyezte meg halkan Jaehyo.
- Hát én sem, elhihetitek...  D-de... akkor...- értetlenkedett U-Kwon.- Jihoon? Taeil?- nézett rájuk nagy szemekkel.
- Te is kaphatsz valamit a fejedhez!- morgolódott a kis Maknae.
Ahha.... kibújt a szög a zsákból. Most már le sem tagadhatnák, hogy együtt vannak.

<Zico>
Beharaptam az alsó ajkam, hogy ne nevessek fel hangosan. Nem akartam én is kapni valami az arcomba. Kivételesen hittem Minhyuk-nak, mert amig Kyung szócsatázott vele és Jaehyo-val, addig Taeil hyung arca olyan pirossá változott, mint egy érett paradicsom.
Mikor észrevette, hogy számat harapdálva méregetem őt és P.O-t felváltva, fenyegetően emelte fel mutatóujját, mire nem bírtam tovább visszatartani nevetésemet.
- Zico, ne merészelj ilyen perverzen méregetni! Lehet, hogy te vagy a leaderem, de fiatalabb vagy, és kérem a tiszteletet, ami nekem jár, mint idősebbnek. – jókedvem egyre csak fokozódott felháborodására. – Jiho! Nem hallod, amit mondok neked?
- N-ne haragudj hyung, de ez…wow, nagyon örülök nektek. – vigyorogtam, mint egy pszihopata, majd Jihoon-ra vezettem tekintetem, és rákacsintottam, mire zavartam nézett el.
- Úgyhogy, kikérjük ezentúl magunknak, mert nem csak tőlünk fog zengeni a lakás. – a maknae felkapta a lekváros üveget, mire Jaehyo védekezően emelte maga elé a kezeit.
- Oké, akadjatok le rólunk. Mi sem kommenteljük a ti hálószobatitkaitokat. – Taeil próbált szigorú hangot megütni, de még mindig lángolt az arca.
- Titkok? Ez nem volt épp titok, mindenki hallotta, aki itthon volt. – Minhyuk drámaian sóhajtott. – De jó, legyen! Ne bántsátok a feketerigót és társát! – a táncos úgy emelte fel a kezeit, mint mikor  pápa áldást mond a népre. – Szeretkezzetek gyermekeim, ne háborúzzatok.
- Yookwonnie, most már te vagy a soron következő. – kuncogott fel mellette ülő párja, mire az említett beleprüszkölt a kávéba.

<Kyung>
- Jól vagy Kwonnie?- veregette hátba aggódva Jaehyo a fulladozót.
- Igen... khm... Öhm... Csak engedj el.- húzódott el tőle messzire a kis táncoslábú.
- Most mit csináltam? Mondtam valami rosszat?- nézett nagy boci szemekkel Minhyukra.
- Szerintem csak maradj csendben.- javasoltam.
- Ott a pont.- mutatott rám U-Kwon.- Rólam szálljatok le.
- Nem is vagyunk rajtad...- vigyorgott perverzen Minhyuk.
- Szeretnéd, hogy legyünk?- folytatta Jaehyo.
- Fúj nem! Hagyjatok már!- pattant fel a helyéről Yookwon majd kiszaladt a nappaliba a reggelijével együtt.
- Jól elijesztettétek...- sóhajtottam.- Olyan idióták vagytok!- vigyorogtam rájuk.- Utána megyek.- álltam fel a székemről, majd mielőtt kimentem volna odaléptem a két perverz zaklatóhoz és nyakon pöcköltem Őket. Kicsit megérdemelték.
- Baj van, hyung?- ültem le a magában falatozó Yookwon mellé.
- Áh semmi. Csak a szokásos, láthattad.- vont vállat.
- Megverjem Őket?
- Segítene?
- Nem tudom.
- Akkor nem kell. Jaehyo-nak igazán szép az arca. Kár lenne elcsúfítani. Minhyu-nak pedig szüksége van a tagjaira a tánchoz. Meg ki tudja még mihez...
- Arany szíved van.- karoltam át.
- Ugyan...- sóhajtott majd harapott egyet a kenyeréből.
- De ha valami nyomja az arany szívedet, ugye elmondod?- néztem rá nagy szemekkel.
- Persze Kyunggie. Neked igen.
- Köszönöm.- nyomtam egy puszit az arcára.- Gyere vissza hozzánk enni. Esküszöm, ha még egy rossz szót szólnak, tényleg megverem Őket!- kacsintottam.

<Zico>
Hey perverzkék, mit mondtam nektek a próbateremben? – próbáltam csúnyán nézni rájuk, de a helyzet igazából vicces volt, szerintem.
Jó na, csak viccelődtünk. – bújt Minhyuk karjai közé a visual. – Bár… nem titkolhatom, hogy örülnék egy alkalomnak vele, mármint ha beszállna harmadiknak, de oké-oké… - mentegetőzött azonnal, mikor látta, hogy le akarom tolni. – Nem piszkáljuk ezzel tovább… annyira.
Pedig vicces, el kell ismerned. – csatlakozott Minhyuk is a védőbeszédhez. – És természetesen nem akarjuk megerőszakolni, de jó kacérkodni vele, mert olyan aranyosan csattan fel mindig.
Még a kis újdonsült gerlepár is jót kuncogott az ördögi, perverz pároson. Én csak csóváltam a fejem, majd folytattam a reggelizést.
Kyung visszatért U-Kwon-al együtt. Láttam, hogy még nem nyugodott le, de nem szólt semmit. Leültek közénk, és mindenki csendben evett a továbbiakban.
Mikor végeztünk, összecuccoltunk, és lementünk a kisbuszhoz.