X. Fejezet (+18)

<Zico>
Reggel kipihentem ébredtem. Rápillantottam az órára, majdnem dél van. Húha, jól bírom az alvást.
Felöltöztem, majd kicsoszogtam a nappaliba. Minhyuk a kanapén ülve nézte a tévét, lábai a dohányzóasztalon hevertek. Jaehyo feje az ölében pihent, épp a telefonját nyomkodta.
- Helló srácok, mizu? – vágódtam le a fotelbe.
- Semmi. – morogta a visual a készülékbe bújva, durcás hangon. Minhyuk lemondóan sóhajtott, láttam, hogy kezdi unni a társa rosszkedvét.
- Figyeljetek már, dumáljunk egy kicsit, mert megint kezd elfajulni a hangulat a bandában. – dőltem előre, jelezve, hogy nem pletyka, hanem komoly dolog. – Hogy is van ez a dolog Kwonnie-val?
- Úgy van, hogy… - tette el a telefonját Jaehyo, majd felült ő is. – A múltkor egyszer beszélgettünk Hyukkie-val, és szóba került Yookwon. Mondta, hogy nem érti, hogy miért nincs párja, meg hogy szerinte milyen jól néz ki, és… e-először féltékeny voltam, azt hittem már őt akarja, nem engem…
- Ez nem igaz! Kicsim, te vagy az életem, bármit megtennék érted. Én…én azt hittem, hogy te akarod őt megkapni, persze, hogy belementem, hogy boldoggá tegyelek. – Minhyuk erőteljesen gesztikulált, hogy megerősítse mondanivalóját. Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó, de ők nem figyeltek fel rá, csak egymásnak magyaráztak.
- Igen, mert miután szemügyre vettem az „ellenfelem”, rájöttem, hogy tényleg nagyon csinos, és jól néz ki, és klassz a teste és… akkor nekem is megtetszett, már nem voltam féltékeny, hanem… úgy gondoltam rá, mint egy partnerre, nem egy ellenfélre. Tudom, hogy kívánod őt, ne tagadd! – ugrott fel hirtelen a visual. – Én is kívánom, ezért ajánlottam fel, hogy próbáljuk meg vele. És ő is akarja, de mégsem engedi, és nem tudom, hogy közeledjek felé, mert kerül. És te sem segítesz nekem, ezért úgy jön le a dolog, hogy csak én nyomulok rá, akarata ellenére! De ott voltál, simogattad! Évezte! Mégis elmenekült, és engem ez nagyon-nagyon bosszant!
Időközben a banda többi tagja a nappali ajtajából figyelte egy csomó bevásárlószatyorral felpakolva Jaehyo toporzékolását. Én nagy szemekkel néztem a jelenetet. Hát erre nem számítottam. Azt hittem, hogy csak eszükbe jutott, hogy jó lenne hármasban, és U-Kwon csak  útba került. Nem gondoltam volna, hogy eleve rá utaztak.
- Ömm…Jae… - köszörültem meg a torkom, majd mikor rám nézett, mögé intettem a fejemmel. A hátánál ugyanis egy teljesen zavarbajött Kwonnie, egy tátott szájú Kyung, egy elpirult  Jihoon és egy sokkos Taeil ácsorgott.
- Bassza meg! – csattant fel az ulzzang, majd a szobájuk felé vágtatott.
- Elnézést! – állt fel Minhyuk gyorsan. – Jobb, ha most utána megyek. Most… ez kicsit hozzánk képest is kínosra sikeredett. – sietett szerelme után a táncos.

<Kyung>
- Ezekbe meg mi ütött?- álltam tátott szájjal a nappali ajtajában. Nem csak én lepődtem meg a látott jeleneten. És van egy érzésem, hogy így sem hallottunk mindent.
Reggel rendes időben keltem annak ellenére, hogy későn feküdtem le. Mikor reggelit szerettem volna készíteni, szembesültem a borzasztó ténnyel, hogy nincs itthon semmi. Aztán jöttek a többiek is és megbeszéltük, hogy ha már ennyien itt vagyunk tiszta éhesen elmehetnénk egy nagy bevásárlásra. Délre végeztünk is. Jól megpakolva értünk haza és erre pedig ez fogad. Hát remek.
- Mi kipakolunk.- fordított nekünk hátat Taeil hyung és magával rángatta a kis Maknae-t.
Yookwon szó nélkül rohant be a szobájába.
Sóhajtva ültem le Jiho mellé.
- Zico. Beszélnünk kell.- kezdtem nagyon komolyan. Bólintott, hogy mondjam csak, de én úgy gondoltam, hogy ne a nappaliban, nehogy úgy járjunk, mint Jaehyo szegény.
- Menjünk be a szobába.- felálltam és felé nyújtottam a kezem, megfogta és besétáltunk a mi kis barlangunkba.
- Zico én nagyon aggódok.- néztem gyönyörű, csillogó szemeibe.- Az este beszéltem Kwonnie-val. És gondolom, Te is most erről a dologról beszéltél velük. Mit mondtak neked?

<Zico>
- A helyzet igazából... - kuncogtam. - Tragikomikum. Azt hittem,  hogy ez csak újabb perverzitás Jaehyo tarsolyából, de aztán megtudtam, hogy valójában Minhyuk-tól indult a dolog. - láttam szerelmem arcán a döbbenetet. - Jaehyo azért próbálja folyton becserkészni, mert miután túllépett a macskafújáson, és már nem volt féltékeny, akkor ő is ráindult Yookwonnie-ra. - halkan felnevettem. - Eleve őt akarják, nem csak rossz időben volt rossz helyen. Szerintem nem bántanák, ha megadná magát nekik, mert azért tepernek utána egy ideje, csak tudod milyen kis érdekesek, mindenre ilyen tipikusan reagálnak, ahelyett, hogy leülnének hárman és megdumálnák.
Kyung elgondolkodva hümmögöt, miközben hozzá lépve csókoltam meg gyengéden. Karjaimba bújt, én pedig magamba szippantottam finom illatát.

<Kyung>
- Aish... Olyan buták. Szegény U-Kwon teljesen odavan. Azt hiszi, hogy ki akarják használni. De szerintem kíváncsi is, hogy tudod... Hogy megy ez a dolog meg ilyenek. És attól tartok elkezdett valamit érezni is...- simogattam a hátát Zico-nak. Még mindig összebújva ácsorogtunk a szobában.- Én nem akarok beleavatkozni, mert ez az Ő dolguk. De olyan rossz ezt nézni. Mit tehetnénk?- néztem fel Jiho-ra.
Nem akarok olyan lenni, mint egy rossz amerikai tini filmben a kerítő csajszi... De lehet, hogy csak az válna be. De mégis mit vagy hogyan kellene tenni? Írjak a helyükben üzenetet? De ha rájönnek csalódottak lesznek. Zárjam be Őket egy helyre? De az milyen már? Nehéz. Minden esetre ezt meg kell valahogy oldani, mert megint kezd feszült lenni a légkör a bandában.

<Zico>
- Nem mondták ki, de szerintem náluk is több ez, mint sima vágy. Ha arra utaznának, hogy kell egy harmadik fél, akkor Jaehyo-nak van épp elég imádója, simán befűzne bárkit. De nekik Kwonnie kell. Mindenképp beszélek Minhyuk-al, ő higgadtabb. Ès az ulzzanggal is, hogy az üldözés helyett inkább csábítsa el. Te beszélj U-Kwon-al, benned bízik, neked el fogja hinni, hogy nem egy-két órára kell nekik. - kicsit elhúzott, majd bólintott. - Ha pedig nem megy, majd megint kiverem a balhét, mint a múltkor. - kacsintottam rá, mire nevetve csípett fenekembe. - Gyere angyalom, mert olyan éhes vagyok, hogy mindjárt felfallak. Utána akcióba lendülünk, hogy megoldjuk a helyzetüket.
Kisétáltunk a konyhába, ahol Jihoonnie és Taeil hyung épp sertepertélt.
- Segítsünk? - álltam a hyung mellé.
- Nem kell, csak csüccs le. Nemsokára kész.

<Kyung>
Nagyon reméltem, hogy Zico terve beválik és higgadtabb állapotukban majd képesek lesznek tisztábban látni a dolgokat...
Hamar készen is lett az inkább már ebédnek mondható reggelink, hála a mi kis szakácsainknak. Komolyan néha ha Ők ketten nem lennének nem is tudom mi lenne velünk. Szó nélkül megcsinálnak mindent.
- Gyertek hyungok kész az ebéd!- harsogta Jihoon a szobák ajtaja előtt.
Az egyik ajtó mögül egy nagyon nyúzott, 0 életkedvű Jaehyo és egy szomorkás Minhyuk jött ki. Sosem láttam Őket még ilyennek. Vagyis nem gyakran látni ilyet... Aggasztott a helyzetük. Yookwon nem jött ki hozzánk.
- Bemenjek?- suttogta P.O az ajtaja előtt.
- Hagyd Jihoonnie majd én ebéd után viszek be neki kaját.
Kicsit lapos hangulatban fogyasztottuk el az ételt. Csak csámcsogást lehetett hallani, meg néha váltottunk egy-két szót de azokat is semleges témáról.
- Ti mosogattok!- jelentette ki Taeil hyung.- Gyere Pyo-m.- karolta át P.O derekát és elvonultak a szobájukba.
Még mielőtt befogtak volna mosogatni mertem egy adaggal a maradékból és benéztem Kwonnie-hoz.
- Szia hyung. Nem zavarlak?
- Hm.- vont vállat.
- Ezt nemnek veszem.- ezzel bementem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót.- Hoztam ebédet.
- Nem vagyok éhes.
- De enned kell valamit. Reggelire sem ettél semmit. És ez isteni finom. Taeil-ék csinálták.
- Nem kérek köszönöm.- feküdt el az ágyán.
- Ne csináld ezt hyung. Nagyon megijesztesz.
- Bocsi.
- Ahj...- letettem az asztalára a kaját majd befeküdtem mellé vele szemben.
- Még mindig az nyomaszt, igaz?
- Ühüm.- bólintott.
- Hát akkor én most mondok neked valamit. De aztán jól figyelj!
- Figyelek.
- Tudom jól, hogy ez nem a mi dolgunk de a barátaink vagytok és kezd eléggé elfajulni a helyzet a bandában. Zico beszélt Minyhuk-kal és Jaehyo-val. És nagyjából összeállt a kép. Figyelj, Ők nem csak egy édes hármasban eltöltött éjszakát akarnak tőled...
- Hát nekem eddig nem úgy jött le...
- Mert elrontották a kezdést. Jaehyo azt hitte először, hogy Minyhuk akar tőled valamit, mégpedig Őt lecserélni. De ez nem igaz. Csak... Csak nem tudom. Itt van egy lyuk számomra is. Viszont miután erre rájött Jaehyo... Meg akart téged szerezni a kedvesének. Aztán persze magának is...
- Ez most tök olyan, mintha egy szelet csoki lennék vagy valami olyan aminek mindegy ki a gazdája, csak a gazdának nem mindegy, hogy hol van...
- Ez nem igaz. Mert itt jön a csavar. Yookwon. Ők akarnak téged. De nem szórakozásból. Nem tudom, hogy hogy a francba de mind a ketten azt hiszem beléd szerettek.
- Badarság...- fordult nekem háttal.
- Ha nekem nem hiszel... Nem tudok vele mit tenni. Én csak azt mondom amit biztosra tudok. Viszont ha neked ez nem elég... Beszélned kell velük, hogy a saját füleddel halld az ajkaik közül azt a szót. A döntés nálad.- keltem fel az ágyból.- Ja és egyél is valamit.- mondtam majd kimentem a szobából.
Bíztam benne, hogy ha nem is hitte el de legalább annyival meggyőztem, hogy beszéljen velük.
Sóhajtozva mentem be a szobába. Befeküdtem az ágyba, bekapcsoltam a gépem és egy zenén kezdtem el dolgozni. Miután végeztem az alappal elmentettem a szigorúan titkos mappámba és kikapcsoltam a gépet. A kezembe vettem az egyik kedvenc könyvemet és olvasgatni kezdtem.

<Zico>
Hárman maradtunk a mosogatáshoz. Pont megfelelt, legalább tudtam beszélni a kis szerelmesekkel.
- Figyi skacok, ömm...- kezdtem tapogatózóan.
- Ne kezdjük megint. Ma már egyszer beégettem magam. - morogta nekem a visual.
- Dehogy égetted! Jae! Ez nem jó így! Ez a feszültség mindenkire kihat pont úgy, mint mikor a kapcsolatunk elején Kyung kerülgetett engem. Akkor ti is mind segíteni próbáltatok, és most én is kötelességemnek érzem.
- Mint leader? - nézett rám Hyukkie is.
- Mint barát. Mint testvér.
- Oké. - tette le a kezében lévő konyhakendőt Jaehyo. - Mit tanácsolsz?
- Nézzétek! Ti nagyon hasonló karakterek vagytok. Szenvedélyesek, szeleburdik, tüzesek. Ìgy egyszerű volt összekovácsolódni, megszokni egymást és persze természetesnek venni a másik közeledését. De Yookwon nem ilyen. Ő lassabban halad az ilyesmivel, és nem is volt soha kapcsolata férfivel. Erre egyszerre kapott kettőt is. Nektek az a dolgotok, hogy megtanítsátok neki, hogy ezek a dolgok hogy mennek. Romantikusabban közeledjetek felé, kedvesebben, nem egyből letámadni, és irány az ágy. Így a frászt hozzátok rá. Tudom, mert Kyung is hasonló, vele is türelmes kellett legyek. Szóval, kicsit ha változtattok a csábítási technikátokon, éreztetitek vele, hogy mindketten egyformán szeretitek és vágytok rá, meg persze mindezek előtt tisztáztok vele mindent... akkor talán több esélyetek van.
- Igazad lehet, Zico... - Minhyuk elgondolkodva bólogatott, majd átölelte a párját. - Ő nem olyan "bele a közepébe, nem húzzuk az időt", mint mi...
- Vegyünk neki csokit, imádja az édességet. Aztán kérjük meg, hogy beszélhessünk. - simogatta a táncos mellkasát Jaehyo.
- Jó. Csináljuk meg ezt, aztán menjünk.
Csendesen fejeztük be a mosogatást, majd ők leléptek, gondolom a csokiért, én meg a szobánkba mentem. Kyunggie épp az ágyon olvasott, ezért halkan dőltem mellé, hogy ne zavarjam.

<Kyung>
- Hogy ment?- kérdeztem Jiho-t.
Letettem kezemből a könyvet, megdörzsöltem a szemeimet és felé fordultam. Kíváncsian vártam, hogy mit sikerült intéznie.

<Zico>
- Mindent megtettem, hogy megértessem velük, hogy U-Kwon nem olyan laza és bevállalós, mint ők és hogy ha meg akarják hódítani, akkor romantikusabban, érzelmesebben közeledjenek felé. Most elmentek csokit venni neki, utána megkérik, hogy beszéljék meg a dolgokat.
Odafészkelődtem szerelmemhez és orrommal az övét piszkáltam.

<Kyung>
- Ügyes vagy Laeder-em.- mosolyogtam rá majd megpusziltam.
- Remélem meghallgatja Őket és találnak valami megoldást. Nekem nem nagyon akart hinni Yookwon... De lehet, hogy ha tőlük hallja, akkor elhiszi majd.
Átkaroltam Jiho-t a nyakánál és magamhoz húztam egy lágy csókra.

<Zico>
Kacérkodva csókolgattuk egymást, egyre jobban elmerülve a szenvedélyben.
- Ezt nem lenne szabad. Meg foglak kívánni, pedig... kicsit sok lesz, nem? - ennek ellenére áttértem nyakára, ő pedig engedelmesen hajtotta oldalra a fejét, hogy hozzáférjek. A doki azt mondta, hogy ne túl gyakran pettingeljünk, én pedig tudtam, hogy nem helyes, de ez a kis huncut felülkerekedett, és csípőmre ülve csókolgatta a nyakam, közben csuklóimat a fejem fölé szorította. Nem értettem ezt a dominanciát, de furcsamód tetszett, ahogy egyre bátrabban éli ki magát rajtam. Alig vártam a terápiám végét, hogy ismét szeretkezhessünk.

<Kyung>
- Amiről nem tud a doki bácsi, az nem fáj neki.- kuncogtam a fülébe majd ráharaptam.- Amúgy is még előttünk a hét. Senki nem mondta, hogy minden nap fogjuk csinálni.- vigyorogtam gonoszan.
Magam sem tudom mi ütött belém de jól esett egy kicsit kacérkodni vele.
Elengedtem a csuklóit és kezemmel mellkasán támaszkodtam meg. Ajkaira hajoltam és nagyon gyenge puszikat leheltem rájuk. Szinte alig értek össze párnácskáink.
Kezemet mellkasáról a pólója alá vezettem és lágyan karmolgatni, simogatni kezdtem.
Halkan sóhajtozott alattam. Gyönyörű arcát figyeltem végig. Annyira tökéletes.
Gondoltam még játsszunk egy kicsit, ezért nem vetkőztettem egyikőnket sem. Igaz Jiho már félig merev volt de az nem elég.
- Szeretlek... Jiho...- mozdítottam meg a csípőmet.- Mondd mit tegyen veled Hyung.- vigyorogtam.
Igazából sosem szoktunk ebből ügyet csinálni és a banda is lazán kezeli a korkülönbségeket. De Zico szerintem még sosem hívott hyungnak.
- Szeretnéd, hogy a szájába vegye ezt itt.- löktem még egyet a csípőmmel mire felnyögött. Hasonló finomságokat sutyorogtam a fülébe. De persze nem akartam teljesen túlfeszíteni a húrt. Csak egy kicsit felizgatni.

<Zico>
- Ahh… i-igen, akarom… - egyre nehezebben vettem a levegőt. Annyira tetszett, ahogy ezt művelte velem. Ahogy játszadoztunk, azok a mocskos kis semmiségek, amiket suttogott… - Kéhrlek… hyung. – furcsa volt ezt így kimondani.
Ő volt az egyetlen nálam idősebb tag a bandában, akit soha nem hívtam hyungnak. Sőt, ő volt az egyetlen idősebb ismerősöm, akit  nem hívtam így. Úgy éreztem, hogy ez a megszólítás gátat vonna közénk, mert mindig emlékeztetne arra, hogy idősebb, és tiszteletet érdemel. Nélküle viszont egyenrangúvá váltunk, és felszabadultan tudtam viselkedni.
A körülöttünk lévő emberek tudtak a kevés korkülönbségről, ezért nem tették szóvá, hogy nem hyungnak szólítom. Most viszont valahogy beindított, a helyzetnek hála. A megszólítás megpecsételte jelenlegi uralkodását felettem, és ez izgalmassá tette a játékunkat. Láttam, hogy ez őt is beindította, ezért a csípőjére markoltam, és a fülébe nyaltam.
- Szeretném, hyung. Kérlek, vegyél a szádba. Én is alig várom már, hogy leszophassalak. Úgy szeretem a számba venni a farkadat. – suttogtam kéjesen, mire szenvedélyesen mart ajkaimra.
Belevigyorogtam a csókba. Szívesen suttogtam volna még ehhez hasonló dolgokat neki, de már mindketten így is csőre voltunk töltve, én eddig már hihetetlenül kívántam.  Levettem a felsőjét, de nem kerekedtem felé, tetszett, ahogy kiélte a perverz vágyait. Mellbimbóit simogattam, miközben ő a felsőmet húzta felfelé, hogy lerángassa rólam.

<Kyung>
Furcsa volt tőle hallani azt, hogy nekem mondja, hogy hyung. De ezek szerint vette a lapot a játékban.
Türelmetlenül vette le felsőmet, amit jó messzire el is hajított. Én is lecibáltam róla az övét és hasonló sorsra juttattam. Nyakához hajoltam és finoman harapdáltam, csókolgattam. Kulcscsontjánál is elidőztem kicsit. Eközben kezeimmel mellbimbóit izgattam és hasát simogattam. Csókjaimmal egész felsőtestét elborítottam. Hófehér, puha bőrét szívtam, nyalogattam.
Lejjebb csúsztam, hogy nadrágját ki tudjam csatolni és le tudjam húzni. Lerángattam róla, majd félredobtam. Visszamásztam hozzá és térdeire nyomtam egy-egy puszit. Belső combjain végigsimítottam majd csókösvényen keresztül eljutottam combtövéig. A vékony bőrét kicsit megharaptam majd ágyékát körbe csókoltam, nyalogattam, ügyelve, hogy farkához hozzá sem érjek. Csípőcsontján a bőrt is megharapdáltam és végül férfiasságához hajoltam. Jiho már nagyon szenvedett alattam. Felnéztem szemeibe és perverzen elmosolyodtam. Kicsit megemelte csípőjét így merevedése hegye ajkaimhoz ért.
- Kis türelmetlen.- kuncogtam majd széttátottam a számat és lassan ajkaim közé engedtem tejes hosszát. Egészen addig, míg makkja a torkomat nem súrolta. Hümmögtem egyet majd lassan mozgatni kezdtem a fejemet.

<Zico>
Alaposan megkínzott, de nem bántam. Ahogy elnyelte tagomat, jólesően sóhajtottam fel. Imádtam a forró szájüregben lenni, miközben fürge nyelve makkom izgatta.
Egy ideig hagytam, hogy irányítson, majd hajába túrva állítottam meg a fejét, és csípőmet mozgatni kezdtem. Kivettem tagom, és a kezembe véve végighúztam először felső, majd alsó ajkán, ő pedig kidugta a nyelvét, és nyalogatni kezdte. Felsóhajtottam, korábban még soha nem próbáltunk ilyesmit, féltem, hogy megalázónak fogja tartani. Ennek ellenére szélesre nyitotta a száját, és nyelvét gátlástalanul nyújtotta ki, én pedig hozzádörzsöltem férfiasságomat.
Végig engem nézett, semmilyen szégyent, vagy zavart nem láttam íriszeiben. De nem is volt oka, hogy szégyenkezzen, egy pár vagyunk, imádjuk egymást, így az ilyesfajta szexuális játékok természetesek.
Mélyen a torkára engedte farkam, én pedig elengedtem a haját, és hagytam, hogy tegye a dolgát.
A vágy áramütésként cikázott a testemben. Mennyei volt, pontosan tudta, hogy mi kell nekem.
- Ahh! – nyögtem hangosan, élvezettel, amikor elértem az orgazmust.

<Kyung>
Játékán nem lepődtem meg. Tetszett és élveztem. És ha neki ezzel élvezetet tudok nyújtani, akkor örömmel teszem.
Erősen szívtam tagját, melynek meg is lett az eredménye. Nagyokat nyelve tüntettem el számban magját. Kiengedtem ajkaim közül farkát majd felültem. Megtöröltem a számat majd magamról is levettem a maradék ruháimat. Férfiasságom egy nagyot lüktetett, mikor megszabadult a nadrág szoros fogságából.
Zico lihegve feküdt alattam, vágyakozva nézett fel rám. Csillogó szemei beindítottak. Felmásztam hozzá és fejéhez térdeltem.
- Szeretnéd leszopni Hyung-ot?- vigyorogtam mire nyelt egy nagyot és bólintott.
Merevedésemre fogtam és lassan mozgatni kezdtem a csuklómat. Tátott szájjal figyelte minden mozdulatomat.
- Nyisd szét jobban.- suttogtam fülébe majd csípőmmel ajkai felé közeledtem.

<Zico>
Megbabonázott, hogy pár centire a fejemtől verte saját magának. Engedelmesen követtem az utasításait, nagyra nyitottam a szám,  ő pedig ajkaim közé dugta, és tovább mozgatta a kezét magán. Megszívtam, egyre mélyebben akartam a számban érezni. Elhúzta a kezét, hagyta, hogy tövig a számba engedjem, mélyen a torkomra.
Ha ezt látta volna valaki, egyből rávágja, hogy kettőnk közül ő a seme, és én vagyok az ukéja. Mégis, most olyan bódító volt a szerepcsere, hogyha azt mondaná, hogy tegyem szét a lábaim neki, szó nélkül megtenném.
- Hyung! – nyögtem neki, mikor kicsit hátrahúzódtam, hogy kapjak levegőt. – Annyira finom vagy… kérlek… szeretném, ha szájba basznál. – ez talán ribancosan hangzott kimondva, de egyáltalán nem érdekelt. Ha én a szájához dörzsölhetem a farkam, és ő nem bánja, akkor ő is megtehet velem bármit, amivel kijjebb tolhatjuk a gátlásaink határait.
Más emberrel, legyen az akár nő, akár férfi, ezt biztos nem tudnám ilyen felszabadultan csinálni. Park Kyung az egyedüli élő ember ezen a Földön, akivel bármit, bármikor, bárhol bevállalok.
Elvigyorodott, majd hajamba túrva húzta a fejemet magára, és két kézzel tartva mozgatta csípőjét, közben hangosan felszisszent. Keményen lökte magát a számba, én pedig elnyújtottan nyögtem, torkom rezgése makkját ingerelte. Láttam, hogy testén izzadságcseppek jelennek meg az élvezettől, alsó ajkába harapva nyögött fel, közben egyre gyorsabban siklott ki-be üregemben.
Mielőtt elment volna, kivette, és kezét sebesen mozgatva magán verte a számba, miközben én megadóan nyújtottam ki előtte a nyelvem.
Mikor elélvezett, ondója a ajkaimra és a nyelvemre spriccolt, teste remegett, és megfeszült, de nem vette le rólam a szemét egy pillanatra sem. Lenyaltam a számról nedvét, majd az utolsó cseppig lenyeltem, ő pedig mellém zuhant. Oldalra fordulva öleltem meg.
- Most igazi seme voltál, baby. – kuncogtam. – Én imádott, egyetlen hyung-om. – körmei hátamba vájtak. – Tetszik, hmm? Tetszik, ahogy hyung-nak szólítalak? – suttogtam csábítóan. Bólintott, én pedig combját simogattam. – Alig várom, hogy vége legyen a terápiának, hogy megbaszhassalak, hyung. – magához húzott, és forró csókkal jutalmazta kijelentésem.

<Kyung>
Olyan bizarr volt az együttlétünk. De mégis minden pillanatát élveztem. Nem volt bennem semmi szorongás, szégyen vagy hasonlók. Imádom Jiho-t. Ő a másik felem. Ha ezt kívánta, megtettem.
Persze ebből nem lesz rendszer. Legalábbis a terápia ideje alatt. Meg utána sem, mert akkor minden hiába, ha úton útfélen szeretkezünk. De ez tényleg nagyon különleges és jó alkalom volt.
- Csak finoman.- kuncogtam hevességén majd újra megcsókoltam.
- Nagyon jó volt veled... És én is várom már, hogy együtt lehessünk úgy igazán.- fúrtam arcomat nyakhajlatába. Persze vele mindig minden jó. De ez különösen is az volt. Bár amint sikerült elélveznem vissza is tért a kissé szégyenlős énem.
Szorosan bújtam forró és meztelen testéhez. Hátát simogattam közben nyakába szuszogtam.

<Zico>
Ahogy helyrerázódtak a valós dominancia viszonyok, a nyakamba bújva rejtette el zavarát.
- Nézz rám édes. – állánál fogva finoman kényszerítettem, hogy rám emelje szemeit. – Soha nem kell semmit szégyellned előttem. Fantasztikus voltál, ma egy különleges tapasztalatot nyújtottál nekem. Senki mással nem tudtam volna ezt végigcsinálni. És persze nem engedtem volna meg egy embernek sem, rajtad kívül, hogy ezeket a dolgokat megtegye velem. De veled élveztem. És nem bánom egy pillanatát sem. Szeretném, ha egyáltalán nem éreznéd feszélyezve magad. Akkor tökéletes egy párkapcsolat, ha ezeket a vágyakat ki merjük próbálni a másikkal. – szerelmes csókot leheltem szájára, arcára, majd homlokára. – Kérlek, ha a jövőben bármi új van, amit ki akarsz próbálni, azt mondd el bátran, és kipróbáljuk együtt, oké?

<Kyung>
- Rendben, Kicsim.- mosolyogtam rá.
Jól esett a megértése. Bár nem hiszem, hogy az elkövetkezőkben nekem lesz bármiféle ötletem is a szeretkezésünkkel kapcsolatban, de azért minden esetre jól esett.
- Szeretlek Jiho. Köszönöm, hogy vagy nekem.- simogattam meg az oldalát.

<Zico>
Egy kicsit elbóbiskoltunk mindketten, mert arra ébredtem, hogy kopognak az ajtónkon. Gyorsan magunkra húztam a takarót.
- Gyere! – szóltam hangosan, mire Taeil hyung dugta be a fejét.
- Bocsi, ha zavarok. Van pizza. Rendeltünk nektek is, még meleg, ha esetleg éhesek vagytok.
- Oké, adj tíz percet, és kinn leszünk.
Mikor megint ketten maradtunk, finoman ébresztgetni kezdtem a mellettem szundító alvó manót.
- Kyunggie. – felnyüszített, hogy ne piszkáljam, majd hátat fordított nekem. – Gyere haspók, van fincsi pizza a pocakba. – simogattam meg az említett testrészt, mire egyből felélénkült. – Jaj, te kis kajaimádó. – kuncogtam, majd felálltam, hogy megkeressem szétszórt ruháimat.

<Kyung>
Olyan jól aludtam de valamiért Zico ébresztgetni kezdett. Amikor meghallottam, hogy kaja van már nem is bántam, hogy kelni kellett.
- Odaadod?- kérdeztem aranyosan a ruháimra mutogatva.
Odadobta nekem mindet majd a takaró alatt felöltöztem. Miután mindketten végeztünk, kimentünk uzsonnázni.

<Zico>
Komolyan mondom, ez a pasi csupa meglepetés. Alig pár órája térdelt meztelenül a fejem mellett, most meg a takaró alatt húzta magára a ruháit.
- Hohó, itt vannak a kis kanosak. - kuncogott Jaehyo, mikor lezuttyantuk közéjük a konyhában. - Hallottuk,  ahogy gyakoroltátok a "terápiát".
Kyungra pillantottam, aki a kis lábujjáig vörösödött.
- Ahogy haladunk előre, egyre többet "gyakorolhatunk". Viszont látom jó kedved van. - végignéztem az asztalnál ülők arcán. - És mindenki másnak is.
Most U-Kwon volt az, akinek lángba borult az arca, én pedig megértettem a lényeget. A fiúk végre sikerrel jártak nála. Ennek igazán örültem.
- Most már legalább kiélhetitek magatokat teljesen. - nevettem fel gonoszkodva. Minhyuk összegyűrt egy szalvétát és hozzám vágta.
- Hyung, olyan zavarba hoztok! - jajdult fel a maknae. - Kérlek, beszélgessünk másról. Ez nekem túl... sok.
Felnevettünk Jihoonnie zavarán. Bár gondoltam, hogy nem sakkozni szoktak, amikor bezárkóznak a szobába Taeil hyung-al, de valahogy beszélni az témákról még mindig képtelen volt. Ebben hasonlított Kyungra, aki ugyanilyen szégyellősen reagált, ha beszélni kell az intim dolgokról, viszont az ágyban nagyon is el tudta engedni a vágyait.

<Kyung>
Kicsit zavarba hozott Jaehyo de nem sokáig tudtam vele foglalkozni, mert annak nagyon tudtam örülni, hogy végre rendezték a dolgokat hármójuk között.
Mindenki vigyorogva, jókedvűen falatozott a pizzából. Hamar el is pusztítottuk a három óriás nagy családi adagot.
- Ti mit terveztek még mára?- érdeklődtem körbe. Délután volt, még az egész este előttünk állt. És ha jól tudom, holnap csak délre kell bemenni, viszont estig leszünk.
- Arra gondoltam csinálhatnánk valamit közösen.- vetettem fel.- Játszhatnánk. Vagy elmehetnénk valamerre.

<Zico>
Mikor mindenki megrakta a pocakot, az est további részét terveztük.
- Menjünk bulizni. - ugrott fel Minhyuk vigyorogva.
- Vaaaagy... valaki hozzon piát, és bulizzunk itthon. - tanácsolta bölcsen Taeil.
- Szavazzunk. - jelentettem ki. - Ki akar menni? - Minhyuk és Yookwon egyből felemelték a kezüket. Hát igen, a táncos vérük hajtotta őket. - Bocs srácok, de azt hiszem, hogy ez eldőlt.
- Jó, de nem mi megyünk piáért. Menjen csak, aki maradni akart. - fonta keresztbe karjait Minhyuk. - És ne Kyung meg P.O. menjen, mert akkor limonádét hoznak, nem alkoholt. - tette hozzá kuncogva.
- Majd én megyek cicus,  velem jön a leader...és persze Taeil hyung. - osztotta az észt a mi kis túlokos visualunk.
- Én mire kellek? - kérdezte hyung értetlenül.
- Mert miért ne? - láttam az énekes szemében a huncut csillogást, tudtam, hogy valamire készül.
- Oké, akkor menjünk, srácok addig találjatok ki valami játékot, vagy keressetek valami filmet, vagy nem tudom. - álltam fel, és indultam a cipőmet felhúzni.