IX. Fejezet (+18)

<Kyung>
Nem sokáig élvezhettük tovább a reggelit, mert indulnunk kellett. A kiadóba vezetett az utunk. Meg kellett beszélni az új album végleges külső formáját. És ha minden jól, megy akkor nemsokára indulhat a comeback.
Várom is meg nem is. Izgatott vagyok, mert végre ismét a sok szerető BBC-jeink között lehetünk. De a nagy hajtás nem igazán hiányzik.
A kiadó után még egy gyors táncpróbát is be kellett iktatnunk. Aztán estére pedig egy műsorba vagyunk hivatalosak.

<Zico>
A nap elég sűrűn telt, bár a megbeszélésen lefoglaltuk magunk a folytonos egyeztetéssel.
Emlékszem, hogy mennyire furcsa volt először, hogy viszonylag nagyobb szabadságunk van a jelenlegi ügynökségnél, és kicsit meg is lepődtünk, hogy mindig kikérik a véleményünket, hogy nekünk hogy jó. Így viszonylag nekem is könnyebb dolgom volt a tagokkal, meg a zeneírással is, mert szabad utat engedhettem a fantáziámnak.
A próbán igyekeztünk, hogy ne hibázzunk, mert szerettünk volna pihenni egy kicsit a műsor előtt. Szerencsére két óra múlva már-már hibátlanok voltunk, így berekesztettem a próbát, és telefonom után nyúlva rendeltem kaját magunknak. Amíg vártunk, mindenki a földön hempergett.
Amikor megjött a kaja, mint valami hiénák, úgy estünk neki. Az egész napos rohanástól megéheztünk rendesen. Párom olyan édesen falatozott, mint egy kisgyerek, én pedig tátott szájjal néztem hörcsögpofiját, majd arra eszméltem fel, hogy a maknae meglökött.
- Csukd be a szád hyung, mert kiesik belőle a kaja. – kuncogott fel, majd tovább evett, én pedig kicsit zavarba jöttem.
Visszapillantottam Kyung-ra, és láttam, hogy édes mosollyal ajkain néz engem. Megvontam a vállam, jelezve, hogy bocsi, de menthetetlenül szerelmes vagyok beléd.

<Kyung>
A nagy rohanás közben meglehetősen megéheztünk. A próbaterem padlójára ülve ettük a rendelt kaját.
Láttam, hogy Zico elbambul rajtam, majd ezt Jihoon is szóvá tette. Rámosolyogtam kedvesemre és küldtem felé egy kis szívecskét, amit a kezeimmel formáltam, majd folytattam az étkezést.
Miután mindenki végzett rohantunk a kisbuszba és szélsebesen száguldottunk a dormba. Volt nagy kapkodás. Mindenki tökéletesen szeretett volna kinézni a műsorban. A fürdőben vérre menő tolongás folyt. Jaehyo még az indulás előtt 5 perccel az arcát vakolta.
- Gyere már, egyetlenem!- kérlelte Minhyuk.
- Egy pillanat...
- De el fogunk késni!- idegeskedett tovább az idősebb.
- Dehogy fogunk... Csak kell egy kis BB krém ide... ééésss... mindjárt mehetünk.
- Valaki szóljon már neki!- tépte a haját Minyuk.- Én ezt nem bírom...
- Jaehyo gyere már!- szólt be a szobába Taeil hyung.- Ott úgy is kisminkelnek.
- Jó jó. Mehetünk.- lépett ki a szobából a szépségkirálynő.- Na? Milyen vagyok?
- Csodálatos. De gyere már. Zico-ék már lent várnak.- ragadta kézen szerelmét Minhyuk.
Megvártam míg Taeil is kimegy, majd zártam a dormot és én is csatlakoztam a többiekhez, lent a kisbusznál.

<Zico>
Hazaérve összekaptuk magunkat, majd inkább a kisbuszban vártuk a többieket Jihoon-al és Kwonnie-val. A maknae egyszer csak a zsebébe nyúlt, majd előhúzott egy csomag gyerekrágót és végigkínált mindkettőnket. Átvettük, majd nyammogni kezdtük a tutti-fruttis rágót, és unalmunkban versenyt rendeztünk, hogy ki fúj nagyobb lufit.
Nagy nehezen leértek a többiek  is, és nem voltunk meglepve, hogy mindenki az ulzzangra pislogott morcosan, akit gyakorlatilag hidegen hagyott a dolog.
Ahogy elindultunk, a hangulat is egyre csak fokozódott. Egy ideig még Jaehyo-t cukkoltuk, hogy többet sminkel, mint egy lány, de amikor verekedni kezdett, akkor témát váltottunk.
- Szeretleeeeek. – suttogtam Kyung fülébe aranyosan, majd cuppantottam egyet arcára.
Mikor leparkolt a kocsi az épület előtt, csak vettem egy mély levegőt, folytatódjon a rohanás. Ahogy beértünk, egyenesen a sminkszobába tereltek minket, majd elkezdtek kicsinosítani. Jaehyo durcázott, hogy ő köszöni szépen, de tökéletes a kinézete, de a sminkes lány a székbe nyomta, mondván, hogy neki ez a dolga.

<Kyung>
Megmosolyogtatnak Zico apró kis gesztusai. Igyekszem mindig viszonozni is kedvességét.
A sminkszobában mi hamar végeztünk, így volt egy kis időnk még a műsor előtt relaxálni. Leültem Jiho mellé a kanapéra. Ő épp a telefonját nyomkodta.
- Cejetjek.- gügyögtem a fülébe és megsimogattam a combját.
Amint mindannyiunkkal végeztek, máris mehettünk a stúdióba.
Nem volt élő show és közönségünk sem akadt. Egy riporterrel beszélgettünk az elkövetkezendő időkről a banda életében. Volt még néhány kérdés, feladat, amit a rajongók küldtek el nekünk. Azokat is becsülettel végigcsináltuk, majd kerek egy óra műsor után végeztünk is. Fáradtan vonultunk le az öltözőbe.

<Zico>
Szerencsére nem volt túl nagy felhajtás a műsor körül, amiben megjelentünk. Nem is bántam, eléggé fáradtnak éreztem magam. Hamar lezavartuk a kiosztott feladatokat, majd az öltözőbe léptünk, ahol a cuccainkat összekapkodtuk, és mentünk is a kisbuszhoz.
Otthon leültem a nappaliban a kanapéra, és tarkómat dörzsöltem. Olyan különösen éreztem magam. Talán kicsit túl sok volt a stressz ma, ezért érzem magam ilyen feszültnek. Valaki lehuppant mellém, és amikor derekamra simította a kezét, tudtam, hogy Kyung az.  Megöleltem, ő pedig hátamat cirógatta. Éreztem, hogy testemem jóleső izgalom fut végig, agyamban megszólalt a vészcsengő.
- Megyek, lefekszem. Azt hiszem, hogy kezd megint előjönni a bizsergés, nem akarom, hogy fokozódjon. Jössz vagy még van dolgod?

<Kyung>
- Még maradok egy kicsit.- pusziltam arcon.- Menj csak.- simogattam meg a hátát.
Miután elment magam elé vettem a kis füzetkémet a tollammal és elkezdtem írni. Mindent ami jött magától. Néhány sort egy dalszövegbe, néhányat csak úgy. Miután kiírtam magamból az érzelmeket elszundítottam a kanapén.

<Zico>
Hamar lezuhanyoztam, majd elmentem lepihenni. Egy ideig forgolódtam, azon járt az agyam, hogy milyen jó lenne, ha Kyung most bejönne, simogatna, puszilgatna, aztán egyre jobban elmerülnénk egymásban. Tudtam, hogy ez rossz jel, ezért próbáltam elaludni, hogy megoldódjon a probléma.
Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy ki kell mennem. Az ágyat tapogattam magam mellett,de üres volt, és ez meglepett. Talán félt bejönni mellém, hogy eldurvulok?
Mindenesetre kimentem a mosdóba, majd visszafelé benéztem a nappaliba, hátha ott találom. A kanapén szuszogott, mellette egy füzet és egy toll hevert. Odaléptem, majd felemeltem, és elolvastam az előttem álló sorokat. Elmosolyodtam, nagyon szépen megfogalmazott gondolatok voltak. Kis munkával igazán jó dalt lehetne összekomponálni belőle.
Bevittem a szobába a füzetét, majd visszatértem, és a karomba véve bevittem őt is az ágyra. Levettem róla a farmerét, a zokniját, majd a rövid ujjúját rajta hagyva betakartam, és én is visszafeküdtem. Azonnal hozzám bújt, én pedig átölelve szívtam magamba finom illatát és lassan ismét az álmok mezejére léptem.

<Kyung>
Fáradtan dőltem ki az írogatás közben. Néha nagyon jól esik kiadni magamból a dolgokat. Más boxolni jár, sportol valamit vagy netán káros szenvedéllyel él. Én maradok a papírnál és tollnál.
Lassan nyomott el az álom de annál erősebben. Semmire sem emlékszem csak a reggeli ébresztőre. Megdörzsöltem a szemeimet és ásítottam egy hatalmasat. Àm mikor teljesen kinyitottam a szemeimet és körbenéztem, valami nem passzolt.
- Hogy kerülök ide?- motyogtam majd visszazuhantam az ágyba.
A szobában feküdtem, levetkőzve, mellettem Zico-val. Sehogy sem passzolt azzal, ahogy elaludtam.

<Zico>
- Én hoztalak be, kicsim – szuszogtam félálomban. – Az éjjel ki kellett mennem pisilni, de nem találtalak mellettem, ezért megkerestelek. – nyújtóztam egy nagyot. – Behoztam a füzeted is, remélem nem haragszol, de elolvastam. Nagyon tetszett, csinálhatnánk egy dalt belőle. – motyogtam még mindig csukott szemmel. Nagyon nem akaródzott kinyitni őket.

<Kyung>
- Oh... Értem. Köszönöm.- bújtam hozzá vissza és megpusziltam.- Gondolod?- támasztottam az államat a mellkasára és úgy néztem szép arcát.- Én csak úgy firkálgattam...- simogattam a pocakját.- Mindegy. Gyere keljünk Kicsim.- puszilgattam agyon arcát majd a kezénél fogva húzni kezdtem ki az ágyból. Nagyon nehezen ment a reggel.
Zico egész nap olyan kis nyűgös volt. Igyekeztem apróbb dolgokkal felvidítani de nem igazán sikerült. Vettem neki csokit. Szünetekben vittem neki vagy vizet vagy kávét.
Az elkövetkező napok így teltek tovább. Kicsit nehezen viselte a dolgokat de mindenki türelemmel volt felé.
Aztán eltelt egy hét. Vissza kellett mennünk az orvoshoz. Igazából Jiho nagyon jól viselte magát, ezért szerintem már léphetünk tovább. De nem én vagyok az orvos, ebben nem én döntök. Ha megkérdezi a véleményem az orvos, akkor úgy is azt fogom mondani, hogy láthatóan sokat javult és nagyon ügyes és kitartó. Én mellette fogok állni.

<Zico>
A következő napok elég nehezen teltek, kicsit ingadozott az állapotom. Bár morcos voltam, de nem akartam senki tudtára adni, hogy néha elkalandoznak a gondolataim erotikus képek felé. Próbáltam inkább elterelni a gondolataim, és a munkára koncentrálni.
A kontroll napján izgatott voltam. Reméltem, hogy az orvos ismét jó hírekkel szolgál majd. Egy ideig vacilláltam, hogy mondjam-e meg a fantáziákat, vagy hallgassam el. Féltem, hogy ha elmondom, akkor az rossz híreket fog eredményezni, viszont ha elhallgatom, akkor magam és a többieket is becsapom.
Reggeli után a többiek sok sikert kívánva engedtek utunkra. Most, hogy comeback van, és elég sok helyen lépünk fel, a menedzser hyung megengedte, hogy délelőttönként otthon maradjunk, amíg be nem fejeződik ez a sűrű fellépéssorozat.
Az úton odafelé mindketten csendben voltunk. Láttam, hogy Kyung kicsit aggódik, de még mindig azon gondolkodtam, hogy melyik is lenne jobb: ha beszélnék, vagy ha hallgatnék.
- Jiho! Kyung! De jó titeket újra látni? Ugye kérhetem, hogy tegeződjünk? Már a múltkor is gondoltam rá, csak aztán elterelődött a téma.
- Persze! – mosolyogtam rá. – Nyugodtan, nekem is megfordult a fejemben, csak gondoltam illetlenség megkérdezni.
- Nos, akkor megegyeztünk. Meséljetek, mi újság? Hogy megy a terápia? – felváltva nézett minket, miközben széles mosoly terült el az arcán.
- Hát… a-azt hiszem, hogy jól megy. Bár… - úgy döntöttem, hogy még ha ez ront is a terápián, őszinte leszek. – Mostanában eléggé sűrű a programunk, és hát…néha betolakodnak az agyamba… fantáziák.
- Ne aggódj, ez még most természetes. Nem is gondoltam, hogy egyből meggyógyulsz. De próbálod ezeket nem figyelembe venni, vagy elterelni a figyelmed? Hogyan reagálod le őket?
- I-igen, elterelem a figyelmem, vagy ha van egy kis időm, akkor meditálok, kikapcsolok. Vagy ha este van, igyekszem elaludni.
- Értem. És neked hogy megy? Könnyebb most Jiho-val, hogy javult az állapota, igaz? – kíváncsian nézett szerelmemre, aki először rám mosolygott, és csak aztán válaszolt a dokinak.

<Kyung>
- Én nagyon büszke vagyok rá. Egyre jobban tudja magát kontrollálni. Bár az igaz, hogy ez a mostani időszak megint egy kicsit nehezebb volt, de túléltük.- szorítottam meg szerelmem kezét.
- Ez remek. Én is látom a fejlődést az elmondottak alapján. Talán megpróbálhatnánk a következő szintre lépni. De ez már veszélyes terület. Figyelmeztetlek titeket, hogy ha bármelyikőtök is tovább lép ezen vagy vissza kell lépni 2 szintet vagy elölről kell kezdeni. Szóval gondoljátok meg. Elmondom, hogy mik a lehetőségek.
- É-és választhatunk?
- Ha úgy tetszik igen. Attól függ, hogy mennyire gondoljátok erősnek magatokat.- mindketten bólintottunk, hogy megértettük.- Nos. Az első lehetőség, hogy még egy hétig marad ez az állapot. Csak csók, simi és ha nagyon akarjátok Jiho kielégítheted Kyung-ot. De semmi több. Vagy. A másik opció, hogy Kyung is könnyíthet Jiho-n. De nem teljes aktussal. Ugye értitek? Ti mit gondoltok?- nagyot nyeltem és Zico-ra néztem.

<Zico>
Huhh, ez most rajtam fog múlni? Hát őszintén szólva húz a szívem a második felé, de félek, hogy romlani fog az állapotom. Nem azért mert nem bírnám ki, hogy ne feküdjünk le, hanem mert a tűzzel játszunk.
- Doktor úr – köszörültem meg a torkom. – Ha most is felbukkantak erotikus fantáziák, és úgy kell magam elfoglaljam, akkor ha közelebb kerülünk egymáshoz, nem fognak ezek erősödni? Nem fogok többet gondolni rá?
- Nézd Jiho, értem, hogy mitől félsz. De ezek a szexuális jellegű fantáziák, amik felé néha elkalandozol, ezek lesznek még egy ideig. Lehet néha még az után is, hogy hivatalosan gyógyultnak nyilvánítalak, és lezárjuk a terápiát. Tehát nem az a kérdés, hogy lesznek-e fantáziáid, mert valószínűleg lesznek, mert a tested így jelzi, hogy vágyik a kielégülésre, amit megvontunk tőle. Az a kérdés, amit neked el kell döntened, hogy ki fogod bírni, hogy csak petting lehet? Megkapod a jól kiérdemelt orgazmust, de nem aktus által. Ez menni fog anélkül, hogy újból kellene kezdeni?
A számat harapdáltam mérlegelés közben. Végül is, miért ne? Elvégre ha kibírtam, hogy Kyung-ot kényeztessem, aztán a saját feltörő vágyaimat elfojtottam, akkor ennek is sikerülnie kell.
Végül bólintottam, a doki meg széles mosollyal kacsintott ránk.
- Akkor srácok nincs más hátra, mint egy újabb hét, ami alatt gyakorolhatjátok ezt a szintet. Egy kérésem lenne még, hogy ha lehet azért nem folyton egymást kényeztetni, mert az komoly visszaesést jelentene. Mikor úgy alakul, hogy nem vagytok nyűgösek, fáradtak, és itt ugye főleg rád célzok Jiho, akkor mehet a dolog. Más kérdés?
Nemet intettünk, majd utunkra engedett. Izgatott voltam, de kivételesen nem szexuálisan. Mindenesetre megvárom, amíg párom kezdeményez, nehogy azt higgye, hogy ez fontosabb nekem, mint ő.

<Kyung>
- Büszke vagyok rád kicsim. Most már nem sokat kell kibírni és túl leszünk rajta.- mondtam mosolyogva hazafelé.
Tényleg örültem az előrelépésnek. Bár egy kis aggodalom még bennem volt de bíztam Jiho-ban. Mellette vagyok és tudom, hogy meg tudja csinálni. Csak észnél kell lennünk.
- Végre itthon!- adtam puszit az ajkaira majd leültem az ágyra, miután hazaértünk.

<Zico>
Melléültem és derekánál fogva döntöttem hátra. Egymás felé fordulva egy ideig szemeztünk, arcát cirógattam gyengéden.
- Gyere, feküdjünk a párnákra. – másztam fel, majd ő is felhúzódott, és a mellkasomra feküdve simogatta a hasam.
Hajába fúrtam ujjaimat, úgy szerettem ezt a szőke szépséget. Mosolyogva emlékeztem vissza arra a napra, amikor a fodrászhoz kellett mennünk.
Felemelte a fejét, kis habozás után hozzám hajolt, és gyengéd csókot váltottunk.

<Kyung>
- Szeretlek Jiho.- suttogtam ajkaira majd újra megcsókoltam.
Nem tudtam, hogy mit csináljak. Annyira jó volt vele együtt. Csak feküdni és szeretni egymást.
De tudom jól, hogy Ő akarja. Csak abban nem vagyok biztos, hogy nem feszült vagy ideges. De egy próbát megér...
Nem váltam el ajkaitól. Továbbra is gyengéden csókoltam. Közben a hasát simogató kezemet bevezettem a felsője alá. Mintha egy kicsit meglepődött volna cselekedetemre.
- Szeretnéd?- haraptam alsó ajkába finoman.

<Zico>
- Csak ha te is, kicsim. – suttogtam rekedten.
Beleszédültem a gondolatba, hogy ennyi idő után, ha nem is közvetlenül, de élvezhetjük egymás testét. Továbbra is finoman csókoltam, hogy jelezzem, nem sietek sehova. Kicsit feljebb mászott, én pedig bedugtam a kezem a felsője alá, hátára ujjaimmal gyengéden mintákat rajzoltam.
- Szeretném, ha te irányítanál, amíg engem…tudod. – sóhajtottam ajkára, és hagytam, hogy teljesen fölém kerekedjen.
Bíztam magamban, egyszerűen csak hagytam, hogy azt nyújtsa, amit valóban szeretne. Nem vártam el tőle többet, mint amennyit akar adni.

<Kyung>
Megtisztelt, hogy megbízik bennem és átengedte az irányítást nekem.
Csípőjére ültem és úgy csókoltuk egymást. Gesztusai egyáltalán nem voltak tolakodóak vagy erőszakosak. De én mindenre odafigyeltem. Ha csak egy kicsit is elvesztené az uralmát, hiába szakadna meg a szívem de, otthagynám.
Kezeimet becsúsztattam teljesen a felsője alá és felhúztam a zavaró anyagot. Kicsit megemelkedett így teljesen ki tudtam bújtatni a pólójából.
Állcsontját csókolgattam, gyengéden harapdáltam majd egyre lejjebb haladtam. Nyakát szívtam és nyalogattam finoman közben kezeimmel mellbimbóit izgattam. Éreztem, hogy fenekem alatt egyre jobban keményedik így egy kis gonoszságból aprókat löktem a csípőmön. Kicsit lecsúsztam a combjaira. Így nyelvemmel mellbimbóit és enyhe kis kockáit nyalogattam közben a kezemmel a nadrágjából igyekeztem kiszabadítani. Egyre hangosabban nyögött alattam. Már olyan rég hallottam ezeket a mély és izgató nyögéseket. Először csak alsónadrágon keresztül simogattam kemény tagját de ahogy elkezdett alattam mocorogni éreztem, hogy türelmetlen. Kezemet lassan bevezettem az alsója alá. Forró és lüktető farkára fogtam és lassan mozgatni kezdtem. Zico egyre hangosabban nyögött ezért, hogy tompítsam, ajkaira cuppantam és hevesen faltam. Közben a kezemmel fokozatosan gyorsítottam a tempón.
- Gyerünk Zicoh...- nyögtem a fülébe.- Élvezz elh...- nem is kellett sok szegénynek azonnal el is ment forró magját a tenyerembe engedve. Lihegve nézett fel rám nagy szemekkel. De nem hagytam ennyiben a dolgot. Apró csókokkal haladtam ajkaitól lefelé a mellkasán át az alhasáig. Teljesen lecsúsztam róla és levettem minden rajta maradt ruhát. Kezemmel néhányszor megsimogattam férfiasságát és heréit. Hamar izgalomba jött ismét. Közelről lihegtem merevedésére majd bátortalanul nyomtam rá egy puszit. Majd még egyet. És így tovább.
Teljesen ki akartam elégíteni. Lassan több, mint 2 hónapja semmiféle "boldogságban" nem volt része. Felgyülemlett benne minden. Ki kell engednie magát, különben hiába volt a terápia, el fog durvulni.

<Zico>
Amit velem művelt, az teljes extázis volt. Csak nyögni tudtam. Egyáltalán nem bántam meg, hogy teljesen neki adtam az irányítást, fantasztikus volt, ahogy kényeztetett.
Az első orgazmus hamar érkezett, de ennyi kimaradt idő után egyáltalán nem lepett meg. Az viszont jobban, hogy amint ismét kaptam rendesen levegőt, ő újra felizgatott, és kicsit bátortalanul az elején, de szájába vette tagomat, majd a szemembe nézve engedte egyre mélyebbre. Haját simogattam, miközben tekintete fogva tartotta az enyémet.
Nem sok idő telt el, és éreztem, hogy megint el fogok menni.
- Kihcsim, é-én…nehm sokáraaa…elmhegyek… - ujjaimmal az ágyneműbe markoltam, miközben éreztem, hogy már tényleg nagyon közel járok.
Nem húzódott el, én pedig nem bírtam tovább tartani magam, így ajkamat beharaptam, hogy ne nyögjek egy hatalmasat, amikor megint elmentem. Kellett egy kis idő, amíg hevesen kalapáló szívem megnyugodott.
- Most én szeretném csinálni neked. Megengeded? – bólintott, így felültem, és levettem róla a felsőjét.
Hátradöntöttem, számmal mellkasát csókolgattam, majd feljebb haladtam a nyakára, közben kicsatoltam az övét. Levettem róla a nadrágot, majd férfiasságához hajoltam, és a boxeren keresztül finoman megharaptam, mire hangosan sóhajtott fel.
Hasát kényeztettem, éreztem, hogy izmai összerándulnak. Már korábban is észrevettem, hogy ez az egyik erogén zónája. Lehúztam az alsóját, és fölé hajolva vettem a számba. Olyan mélyre engedtem, ahogy csak tudtam, közben egyik kezemmel mellbimbóját, a másikkal a belsőcombjait simogattam, később áttértem a heréire, mire megadóan tette szét a lábait.
Felpillantottam, láttam, hogy szemei csukva vannak, pillái meg-megrebbennek. Ajkai elégedett mosolyra húzódtak.
Ajkaimhoz emeltem ujjam, és alaposan benyálazva vezettem bejáratához. Körözni kezdtem, majd ujjbegyemet belé csúsztattam. Hirtelen megugrott, láttam arcán, hogy erre nem volt felkészülve.
- Shhh nyugi, nyugi. Nem csinálok semmi olyat, ami túllépi a pettinget. Bízz bennem, és lazíts! Nem fogok belédhatolni. – csókot nyomtam ajkára, majd visszahajoltam, és ismét szopni kezdtem.
Amint ellazult, ujjammal egyre beljebb haladtam, óvatosan tapogattam ki prosztatáját, majd mikor hangos sikkantása jelezte, hogy megvan, dörzsölni kezdtem gyönyöre forrását. Addig izgattam két helyen, amíg nemsokára forró ondója ellepte a számat. Lenyeltem, majd egy utolsó erős szívással kiengedtem ajkaim közül.

<Kyung>
Lihegve, kiterülve feküdtem az ágyon.
Meglepett, hogy Ő is akarta nekem ezek után. De amint összeszedte magát neki is látott a kényeztetésemnek. Felemelő érzés volt újra az ajaki között lenni. Azok a forró és dús ajkak... Hm... Kicsit megijedtem, mikor megéreztem magamban az ujját. Tiltakozni akartam de nem engedte. Azonnal meg is indokolta tettét. Én bíztam benne. És nem bántam meg. Olyan orgazmust nyújtott nekem, amit már rég nem kaptam tőle.
Miután végzett velem lefeküdt mellém. Még az élvezet hatása alatt voltam. Testem enyhén remegett. Jiho felé fordultam és arcát simogattam és megcsókoltam.
- Köszönöm.- bújtam hozzá meztelen testéhez ami még mindig forró volt.

<Zico>
Az igazat megvallva, akár egész este tudtam volna vele szórakozni, de nem akartam telhetetlen lenni. Ennyi talán épp elég volt elsőre.
Vállára csókoltam, és magamhoz ölelve cirógattam testét. Puha, selymes bőre mágnesként vonzotta ujjaimat.
- Szeretlek! Köszönöm, hogy könnyítettél rajtam, már eléggé… kellett. – kuncogtam nyakába. – Jó volt ennyi idő után ismét ilyen közel kerülni hozzád.
Egy ideig csak feküdtünk, és szerelmesen simogattuk egymást. Időnként forró csókcsatába merültünk, kezeink néha játékosan elkalandoztak a másik testén.
Határozottan jobban éreztem magam most, hogy végre kicsit kiadtam magamból a feszültséget. Vágyaim lenyugodtak valamennyire, most, hogy kaptak egy kis kényeztetést.

<Kyung>
- Örülök, hogy jobban vagy.- mosolyogtam rá.- Érted mindent.- puszilgattam a mellkasát.
Jól esett így összebújni. És tiszta szívből örültem neki.
- Le kellene zuhanyozni...- sóhajtottam. Államat mellkasára támasztottam és úgy néztem rá nagy szemekkel.- Nemsokára indulni kell.- biggyesztettem le az ajkaimat.- Úgy maradnék így veled.- kerekedtem teljesen fölé és testéhez simulva csókolgattam ajkait.

<Zico>
Valamiért úgy éreztem, hogy nem csak én vagyok elememben, hanem még ő sem nyugodott le teljesen.
- Gyere, menjünk a fürdőbe. – suttogtam, mikor már mindketten harci helyzetben álltunk megint.
Magunkra vettünk a fürdőköpenyt, és kiosontunk.  Ahogy csukódott mögöttünk az ajtó szenvedélyesen kaptunk egymás ajka után. Miután kibújtattuk a másikat a köpenyből, behúztam az egyik kabinba, és az üvegfalnak döntve folytattuk a tevékenységet.
Sóhajtozott, karmolászott, én pedig egyre lejjebb haladtam testén, majd habozás nélkül a számba vettem. Különös, hogy ilyen természetesnek veszem azt, hogy ajkaim közé vegyem ágyékát.
Addig mozgattam a fejem, míg meg nem adta magát. Lihegve dőlt az üvegfalnak, majd mikor felhajoltam, magához rántott egy csókra.

<Kyung>
A zuhanyzóban ismét könnyített helyzetemen.
Szenvedélyesen csókoltam ajkait közben szorosan hozzábújtam és egyik kezemmel kettőnk közé nyúltam és férfiasságát kezdtem izgatni.
Nem tudom mi ütött belém de nagyon kívántam. Lehet, nekem is megártott az elvonás.
Fordítottam a helyzetünkön és leguggoltam elé. Kezem helyett nyelvemmel kezdtem kielégíteni. Finoman szívtam hatalmas tagját. Fogammal enyhén karcoltam bőrét. Csípőjét szorongattam, fejemet egyre gyorsabban mozgattam egészen addig, míg el nem élvezett.
Cuppanva váltam el tagjától, minden cseppjét lenyeltem. Megtöröltem a számat és megnyitottam a csapot.
- Fürödjünk.- pusziltam meg piros arcát.

<Zico>
Megfürödtünk, majd miután megszárítkoztunk, visszatértünk a szobába, hogy kicsit összeszedjük magunkat. Nem bonyolítottuk túl, a fellépőruhánk ott vár, és a sminkes, meg a fodrász a helyszínen úgyis átalakít majd.
Mikor felöltöztünk, a többiek keresésére indultunk. A nappaliban rátaláltunk Taeil hyungra és Jihoonnie-ra. Lehuppantunk a kanapéra, és nemsokára utánunk U-Kwon is belépett a helységbe, kicsit zaklatott ábrázattal, de mivel nem szólt semmit, magamban megvontam a vállam, és tovább néztem a tévét.
Nemsokára telefonált a sofőr, hogy megérkezett, indulhatunk, de Minhyuk és Jaehyo nem voltak sehol, ezért amíg a többiek a cipőiket húzták, addig én elindultam megkeresni őket.
Mielőtt benyitottam a szobába, kereszt vetettem, hogy mi fog benn várni engem. Lenyomtam a kilincset, majd résnyire nyitottam az ajtót.
- Itt vagytok, srácok? – nem mertem bedugni a fejem.
- Gyere csak Zico, már rég végeztünk. – ez nekem nem adott valami nagy bátorságot. – Vagyis ruhában vagyunk. – kuncogta Minhyuk.
- Áh, akkor bejövök. – és ahogy megpillantottam őket, tényleg ruhában voltak.  Minhyuk a karjaira támaszkodva feküdt az ágyon, párja pedig a tükör előtt igazítgatta a haját. – Öm…Jaehyo…
- Ne kezdd te is! Tudom, hogy belövik ott, de ez nekem fontos! – csattant fel a visual, és ekkor már láttam, hogy nincs jó kedve.
- Mi a baj? Történt valami?
- Ne is kérdezd. Nem tudja elfogadni , ha valami nem lehet azonnal az övé. – sóhajtotta az ágyon fekvő táncos.

- Mit fogadnék el? Ő is akarja, csak…nem is értem, mi a baja. Hisz láttad, hogy egy ideig hagyta magát! – ugrott fel az énekes, majd kiviharzott a szobából.
- Még mindig nem értem.  – bár sejtettem, hogy Yookwon a téma.
- Ne is kérdezd. – kacsintott rám Minhyuk. –U-Kwon a ludas. Egyébként tényleg hagyta magát egy ideig, nem is értem, hogy egyszer csak miért lépett le.
- Értem. Vagyis nem. De nem is érdekel. –  intettem a táncosnak, hogy menjünk.

<Kyung>
Mindenkinek olyan feldúlt volt a hangulata. Sorra száguldoztak körülöttem az emberek. Vagyis pontosabban 3 ember.
Amint összeszedtük magunkat lementünk a ránk váró kocsihoz és már száguldottunk is az SBS épülete felé.
Volt egy óránk a fellépés előtt az átalakulásra. Egy teljes brigád dolgozott rajtunk, hogy tökéletesek legyünk. Ám ez számos akadályba ütközött. P.O nadrágjának a gombja leszakadt kezdés előtt 20 perccel. Mire azt visszaoperálták valahogy... Jaehyo hyung a sminkes noona-val kapott össze. Nem is Ő lenne... Yookwon-nak csak alapból nyomott volt a kedve.
Ellenben mindenkivel én szárnyaltam a boldogságtól.
- Jó Kyunggie most már állj le!- szólt rám Minhyuk.
- Gonosz.- fordultam el tőle felfújt, sértődött arccal és U-Kwon mellé huppantam le.
- Szijjaa hyuung! Mosolyogj!- cirógattam meg arcocskáját.
- Ne már Kyung... El fogsz fáradni idő előtt.
- Jól van na...- sóhajtottam majd igyekeztem nyugton elülni a seggemen.
A rosszkedv ellenére fergeteges showt csináltunk. A színpadon mindenki kitombolta magát. Ki tudták adni a feszültséget.
Fáradtan bár de felszabadultabban jöttünk le a színpadról.

<Zico>
A fellépés előtt káosz uralkodott mindenhol. Azt sem tudtam, kire figyeljek, mert vagy Jaehyo kiabált, vagy Jihoon szalad elém, kezében a nadrággombjával, vagy az egyik szervező hívott félre, hogy mit hogyan kellene csinálni, hogy jó legyen.
A műsor ennek ellenére fantasztikus lett. A srácok annak ellenére, hogy morcik voltak előtte, a zene ritmusára minden bajukat elfelejtették.
Mikor vége lett, az öltözőbe csoszogtam, majd lerogytam a kanapéra, és kértem egy palack vizet. A többiek is kibuktak körülöttem. Fáradt voltam, de megérte minden pillanat. Imádtam a srácokkal együtt zenélni, pont olyan szenvedéllyel csinálják, mint én, és ez még jobban felvillanyozott engem is.
Miután vége lett mindennek, és mehettünk, alig vártam, hogy hazaérjünk, mert nagyon fáradtnak éreztem magam. A délután már egyébként is megalapoztuk Kyung-al a hangulatot, így a szokásosnál több erőt vett ki belőlem a fellépés, mint egyébként. Párom is lenyugodott végre, már nem pörgött, mint a búgócsiga, hanem csendben ült mellettem, laposakat pislogva.
Mikor hazaértünk, egyenesen a szobánkba mentem, és ledobva a nadrágom, elnyúltam az ágyon. Reggel majd lezuhanyzok, most csak szunyálni akarok. Azonnal bealudtam, nem is emlékszem, hogy Kyunggie mikor feküdt mellém.

<Kyung>
Amint hazaértünk, Zico elvonult a szobába. Gondolom lefeküdt. Taeil hyung és Jihoon elmentek zuhanyozni. Jaehyo és Minhyuk is lefeküdtek már...
Én nagyon megéheztem ezért a konyhába lopóztam egy kis esti nasiért. Ha ezt valaki megtudja lenyakaz... De nagyon korgott a pocakom. Csak egy kicsit... Egy almácska is megteszi...
Ahogy beléptem az ajtón a sötétben egy alakot figyeltem meg. Az asztalnál ült. Óvatosan nyúltam a villanykapcsoló után, hogy megvilágítsam a helyzetet. Amint sikerült fényt varázsolnom a helyiségbe Yookwon-t láttam meg az asztalnál ülni.
- Hát Te hyung?
- Nem tudok aludni.- dörzsölte meg az arcát.- És Te?
- É-én?- néztem körbe zavartan.- Én sem.- vágtam rá.
- Ott van a hűtőben egy szelet süti. Meg van banán is.- ajánlotta az esti menüt.
- Lebuktam...- sóhajtottam.
- Csak ismerlek.- húzta ajkait fél mosolyra.
- Valami baj van? Mostanában olyan gondterhelt vagy.- ültem le mellé.
- Áh semmi...
- De hyung...- tudtam, hogy valami van. Normál esetben hagynám. Nem kérdezősködnék. De látom rajta, hogy arra van szüksége, hogy valakivel beszéljen.- Nekem elmondhatod.- mosolyogtam rá.
- Tudom Kyung... De ez olyan nehéz...- hajtotta le a fejét.
- Nem baj. Mondjad csak. Itt vagyok, ráérünk.
- Kyung. Te mikor vagy hogyan érezted, hogy... Hogy a férfiakhoz vonzódsz?- nézett rám.
- Khm... Hát... Nem is tudom... Én... Bennem Zico változtatott meg mindent. Én... Talán nem is vagyok meleg. Sőt heteto sem. Én Zico-t szeretem. De, hogy honnan? Vagy miért?- vontam vállat.- Nem tudom.
- És mit csináltál mikor rájöttél, hogy Zico-t szereted? És a többiekkel van? Ilyenkor mit kell tenni?- zúdította a nyakamba kétségbeesetten a kérdéseit.
- Hát... Öhm... Először megijedtem magamtól. Mert mégis abszurd dolog, hogy a legjobb barátodra nem csak, hogy rámozdulsz de rájössz, hogy szerelemmel szereted... Elsőre kicsit meredek. De mikor megtudtam, hogy Ő is így érez, megkönnyebbültem. A szerelemben vak az ember. Azt, hogy netán ez a társadalom szerint helytelen már észre sem venni. Csak Te és Ő vagytok. És hogy a többiek? Jihoonnie és Taeil... Őklet egymásnak teremtették.- mosolyogtam.- Jaehyo-nak szerintem tök mindegy, hogy ki bassza vagy kit fektethet meg... Csak élő legyen... Nem tudom, hogy alul vagy föllül van-e... Nem is izgat. Jóó ez gonosz volt. De Ő tuti biszex. Minyhuk. Ő pedig Jaehyo-ért él. De tuti, hogy meleg. Csajokra sosem néz úgy. Zico pedig engem szeret, szóval ha Őt akarod előbb velem kell megküzdened!- vettem egy kicsit poénosra, hogy lazuljon el valamennyire.- De miért, hyung? Talán történt valami? Jaehyo bántott?! Megverjem?!
- Neeem... Vagyis... De...
- Akkor most mi van?
- Hát... Majdnem...
- Majdnem mi?
- Megtörtént...
- Micsoda?
- Hogy Ők... Meg én...
- Hármasban?!
- Csss... Ne kiabálj!- tapasztotta ajkaimra kezét majd elengedett.
- Bocsi. Szóval?
- Igen az... De... Otthagytam Őket.
- De miért? Kényszerítettek? És Te nem akartad?
- Nem kényszerítettek. De nem tudom, hogy mit akartam vagy akarok.
- Ahjjaj Hyung...- csóváltam a fejem.
- Segíts Kyung! Honnan tudjam?
- Hát... Ennek csak egy módja van.
- Mi?- csillantak meg a szemei.
- Hogy azt tudd, mit érzel itt.- tettem a kezem a szívére.- És utána mérlegelj itt.- mutattam a fejére.- De ne sokat. Mert lehet, hogy azzal kárt teszel.
- Oh...
Nem mondott semmit csak mélyen elgondolkozott.
- De nem állíthatok oda hozzájuk, hogy te figyi már! Nem akartok lefeküdni velem? Nem tudom még, hogy mit érzek. De ha majd tetszik akkor többször is csinálhatjuk... Ha nem akkor pedig csak maradjunk barátok. Ahhjj... Milyen baromság már ez?! Kyung!
- Hé nyugi. Nem ezt mondtam. Higgadj le!
- Jó. Bocsi.- sóhajtott.
Csendben ültem mellette egy darabig. Csak maga elé révedve mérlegelte a dolgokat. Láttam rajta, hogy nagy dilemmák között őrlődik. A nagy csendet a gyomrom korgása szakította meg.
Gyorsan kerestem valami kevés kalóriát tartalmazó de mégis ehető és laktató valamit és betoltam.
Yookwon megköszönte a segítségem és visszavonult aludni.
Miután ettem, elmosogattam, fogat mostam és én is lefeküdtem. Jiho már nyugodtan aludt az ágyban. Bebújtam mellé és én is elaludtam.
Tiszta szívemből remélem, hogy U-Kwon-nak sikerül helyesen dönteni.