<Kyung>
Miután hárman elmentek a piáért négyen maradtunk és ötletelni kezdtünk. Őszintén szólva nekem nem volt kedvem piálni de a többség dönt. Sorra vettük a raktárszobában lévő összes játékunkat.
- Ahj... Nincs semmi.- adta fel Minhyuk a keresést.
- Miért, a twister az tök jó.- lelkesedett Jihoon.
- Igen azt én is szeretem de Jihoonie, ezeknek csak az számít, mitől lehet jobban berúgni...- sóhajtottam mire a Maknae megvilágosodva nézett rám.
- Hé ez nem is igaz!- morogta Yookwon.
- Mit keresel ennyire Kwonnie?- álltam mögé, hogy én is jobban belássak az egyik szekrénybe. Yookwon teljesen beépült a tárolóba és elmélyült a kutakodásban.
- Itt kell lennie...- motyogta.
- De minek, hyung?- jött P.O is.
- Egy ivós játék...
- Nekünk van olyanunk?- jött közelebb Minhyuk is.
- Ahhha... Még valamikor karácsonyra kapta Zico... Azt hiszem Jaehyo-tól...
- Oh...- adtunk hangot világosságunknak.
- Megvaaan!- emelte ki a szekrény aljáról a poros dobozt.- Ez az.- vigyorgott.
Valami részegedj okosan játékocska volt a doboz tartalma. Azt hiszem ilyen pörgetős valami.
- Én azért előveszem a twistert is.- mondta bizakodva Jihoon.
Kimentünk a nappaliba, összetoltuk a bútorokat, helyet csináltunk a játékoknak. Mire végeztünk, a többiek is megérkeztek.
<Zico>
A kocsiban Jaehyo mellém pattant be, Taeil pedig hátra ült.
- Merre? – néztem a mellettem ülő ulzzangra.
- Természetesen egy hipermarketbe. Ott el tudunk vegyülni, senkinek nem fog feltűnni, hogy kik tankolnak be. – vigyorgott rám perverzen.
- Oké. – indultam meg. Szerencsére nincs messze a legközelebbi, hamar megjárjuk, ha nem lesz nagy a forgalom.
- Jaehyo, kérdezhetek valamit? – hajolt előre Taeil hyung, az említett pedig bólintott. – Most, hogy hárman vagytok… ki van nálatok alul? – na erre én is kíváncsi vagyok, bár ha rajtam múlna, nem tettem volna fel a kérdést.
- Hé, még nem is ittunk, és már ilyeneket kérdezel? – nevetett fel Jae. – Hát… U-Kwon-t még nem… szóval vele még nem bonyolódtunk közvetlen aktusba. Megfogadtuk Jiho tanácsát, hogy lassabban hálózzuk be. Köztem és Minhyuk között… nincsenek szabályok, de én jobb szeretek alul lenni. – mindketten meglepetten néztünk rá. – Hát igen. Most mit néztek így? Szeretem, ha uralkodnak felettem, na! – kuncogott alsó ajkát beharapva.
- Azt hittem, imádod a szexet. – csúszott ki a számon véletlenül.
- Imádom is. Az is szex, ha én vagyok alul, szóval nem értem. Minhyuk fantasztikus seme, imádom minden porcikáját, és nem tudnék nélküle élni. A nagy Ő kétség kívül ő az életemben. Persze, azt hiszem, hogy egyre jobban belehabarodok Kwonnieba is, de… még nem olyan halálosan, mint Hyukkie-ba.
Leparkoltam, és befelé indultunk, ahol a kosárt magunkhoz véve egyenesen a piarészleghez mentünk.
- És veletek mi a helyzet? Mondjuk arra rájöttem, hogy nálatok Zico te vagy felül. Nem gondoltad, hogy kipróbáld a másik oldalon? – Jaehyo közben elgondolkodva nézegette az üvegeket, és a neki szimpatikusakat a kosárba tette. Mi csak a kosárt tolva haladtunk utána, úgyis ismerte a kedvenc italainkat, így hagytuk, hogy ő válogassa meg.
- Terápián vagyok Jae. Én nem csinálhatom most egyik oldalon sem.
- Jaj, tudom, nem mostanra gondoltam. Hanem mikor már szabad lesz. – mosolyogva fordult felém.
- Igazából mondtam már Kyung-nak, de nem igazán érdekelte a dolog, szóval nem foglalkoztam vele.
- Aha. És te hyung? – fordult vigyorogva az énekeshez. – Melyik oldalt játszol? Magamtól azt mondanám, hogy te vagy a passzív fél, de Jihoonnie olyan ártatlan lélek, hogy néha kételkedem, hogy ki dominál az ágyban.
- Tudtam, hogy ezért rángattál ide. – sóhajtott Taeil. – Muszáj erről mesélnem? Ha P.O. fülébe jut, elássa magát. Tudjátok, milyen diszkréten kezeli a magánéletünket.
- De nem fog a fülébe jutni. – mondtam egyszerűen. – Ugyan hyung, ti Jihoon-al mindent tudtok a kapcsolatunkról, még akkor is, ha nem azért mert utánunk jártok, hanem mert nem szégyelljük a dolgainkat előttetek. De ti olyan titokzatosak vagytok, hogy ha nem laknánk együtt, akkor nem is tudnánk, hogy jártok.
- Nos… az első alkalommal én irányítottam, mert P.O. ömm….nagyon szégyellős volt. Akkor én voltam felül, de utána megbeszéletem vele, hogy próbáljuk meg fordítva, mert én mindig is passzív fél voltam a magasságom és az aranyos kinézetem miatt. Így azóta ő az aktív fél.
- És milyen az ágyban? – állt mellé Jaehyo, jelezve, hogy végzett. A pénztár felé indultunk.
- Oké, azért tartsuk meg a határokat. – köszörülte meg a torkát hyung.
Szerencsére nem voltak sokan, így hamar sorra kerültünk. Míg én fizettem, addig ők zacskóba pakolták az üvegeket, és hazafelé vettük az irányt.
- Van egy haverom, nem ugrunk be hozzá? Tud adni egy kis füvet. – jegyezte meg csak úgy mellékesen a visual, mire majdnem hasra estem a saját lábamban.
- Miféle barátaid vannak neked? Én járok rapper bulikba, és neked vannak narkós havereid? – néztem rá elképedve.
- Ez nem narkó! Ez fű! Hollandiában legális… és ártalmatlan! Csak feldobja a hangulatot. – kacsintott felénk.
- Nem vagy normális! Bajba fogunk keveredni miatta! – Taeil hyung mint mindig, most is épésszel próbálta meggyőzni lehetetlen társunkat.
- Dehogy fogunk! Nem azt mondtam, hogy álljunk be teljesen, csak bulizzunk. Légysziiiii! Ugorjunk be hozzá! Zico-yaaaaaaaa! – pislogott rám aranyosan.
Nagyot sóhajtottam, esküszöm, hogy Kyung után ő a legfurcsábban összerakott ember, akit valaha ismertem.
- Kyung engem meg fog ölni! – emeltem fel ujjam fenyegetően. – Jó, menjünk, de ha kidob miattad…
- Akkor elviszem az egész balhét, és beszélek vele. Taeil hyung te is mondd azt majd, hogy az én hibám.
- De hát az is! – vonta meg vállát hyung. – Jihoon sem fog neki örülni.
Így végül beugrottunk ahhoz a bizonyos haverhoz, aki első ránézésre teljesen normálisnak tűnt. Aztán mikor Jae közölte, hogy mi kellene nekünk, akkor beljebb hívott, hogy a házban intézzük el a dolgot. Mi csak Taeil-el összenéztünk, némán üzenve egymásnak, hogy ebből még baj lehet. A srác átadott egy cigarettás dobozt, az ulzzang pedig felé nyújtotta az árát, de ő csak leintette, mondván, hogy neki ajándék.
Az út további része csendben telt, Taeil hátul a telefonján pötyögött, Jaehyo a dobozt forgatta a kezében, én pedig gondolatban lepofoztam magam, hogy mint leader, ebbe belementem. Tényleg féltem Kyung haragjától, tudom, hogy ő milyen bizonytalan és tartózkodó az ilyesmikkel. Bár… nem tudom. Hátha nem akad ki, amiért hagytam magam rábeszélni.
Mikor hazaértünk, vettem egy mély levegőt. Utunkat a nappali felé vettünk, Jaehyo egyből Minhyuk ölébe ugrott, és a fülébe suttogott. Sejtettem, hogy mit. A másik vigyorogva csóválta a fejét. Utána tovább haladva csimpaszkodott Kwonnie-ra, és neki is elárulta, hogy mi van a zsebében. Yookwon először megdöbbent, utána Minhyukra pillantott, végül pedig rám. Megvontam a vállam, jelezve, hogy nem bírtam az ulzzanggal, rávitt a rosszra.
<Kyung>
- Na sikerült mindent beszerezni?- mosolyogtam rájuk.
- De még mennyire... Többet is a kelleténél.- morogta Taeil hyung majd kipakolt a táskákból.
- Találtatok valami játékot vagy filmet?- kérdezte Jaehyo elfeküdve Minyhuk és Yookwon ölében.
- Van twister!- mutogatta lelkesen Jihoon a játékot.
- Valami más?- fintorgott a visual.
- Minhyuk meg se szólalj!- intettem le.- Nem fogunk meleg pornót nézni!- amíg nem érkeztek meg a többiek ezzel nyaggatott minket.
- Nem is azt akartam mondani. Amúgy meg kár. Nem tudjátok miről maradtok le...
- Amúgy Yookwon megtalálta Jiho ivós játékát. Ha az megfelel Őfelségének.- hajoltam meg Jaehyo előtt mire seggbe rúgott.
<Zico>
- Ivós játék? – néztem értetlenül páromra. – Milyen..? Ja, megvan! Az pont tőled van, Jaehyo.
- Igen, én is emlékszem rá. De az klassz! Végre valami izgi. – felnyúlva cirogatta meg Kwonnie arcát. – Jihoonnie, tudjuk, hogy imádod a twistert, de hidd el, nem lehet részegen játszani. Nem lenne fair play. Mindig elesnénk. – nevetett fel, majd felült, és széles vigyorral az arcán nézett végig rajtunk. – Főleg, hogy van egy meglepim is nektek.
- Meglepi? – Jihoon már el is felejtette a szeretett, leszavazott játékot. Mindjárt nem fogsz ennyire örülni a „meglepinek”.
- Aha. Ez tök jó alap lenne a játékhoz. Megkönnyíti a feladatok végrehajtását. – elhőhúzta zsebéből a dobozt, én pedig lopva néztem Kyungra, hogy mit fog szólni hozzá.
<Kyung>
Ez a meglepi dolog nagyon izgatott. Imádom a meglepiket. De mikor megláttam a kis dobozkát nála, minden kedvem elszállt tőle.
- Te komolyan cigizni akarsz?- meredtem rá.
- Ez nem sima cigi... Fű...- mondta könnyedén majd kihúzott belőle egy szálat.
- Ja bocs főnök... Nem mindegy...- csattantam fel.
- Hát nem is.- gyújtotta meg.- Megkóstolod?- nyújtotta felém.
- Hagyj békén a hülyeségeddel Jaehyo!- toltam el magamtól.
- És Te Jihoonnie?- nyújtotta felé a káros szert.
- Ne merj neki adni!- szóltam rá.
- Mert miért ne?
- Mert még kicsi hozzá. És ráér azzal, hogy tönkretegye magát.
- Ugyan Kyunggie. Lazulj már el.- állt fel a helyéről és mögém sétált.- Nem lesz tőle semmi bajod.- fújta az arcomba a füstöt.- Csak egy slukk. Hm?- tartotta felém.
- Nem.- feleltem határozottan.
- Jihoon?- nyújtotta a Maknae-nak aki bizonytalanul bár de elfogadta.
Mérges voltam rájuk. Ekkora baromságot még életemben nem láttam. Komolyan ilyennel akarják magukat mérgezni?! Jó társaságban enélkül is jól lehet érezni magukat...
Duzzogva ültem le a kanapéra.
- Na hol az a játék!- állt fel Minhyuk és a dobozért ment.
<Zico>
Pontosan ettől a reakciótól féltem. Miközben Minhyuk kipakolta a doboz tartalmát, Jaehyo mellém sétált.
- Beszélj már a kis vadmacskáddal, kérlek. Tudom, hogy nem egy bevállalós rosszfiú, de ez a merevség olyan nála, mintha valami szende szűz lenne.
- Ne beszélj így róla! – suttogtam ingerülten. – Kyung csak aggódik, tudod mennyire gondoskodó.
- Merev! Egy kis lazulásba nem fog belehalni! Nem kell mindent világfájdalommal lereagálni.
- Elég legyen Jae! Nem fogok semmit rákényszeríteni, beszélek vele, de ha nem, hát nem. – Kyung-ra pillantottam, aki gyanakodva méregetett minket.
- Oké! – az ulzzang a zsebébe nyúlt, és kivette a dobozt, majd előszedve egy szálat nyújtotta felém. – - Hátha rád hallgat. Tessék! – elvettem, de nem gyújtottam meg. Féltem, hogy a kapcsolatom rámenne. Próbáltam már egyszer a füvet, és igazából nekem tetszett, de tudtam, ha most rágyújtok, akkor kitör a balhé.
Kyung-hoz sétáltam, majd mellé ülve karoltam át a vállát.
- Kicsim, kérlek ne legyél ilyen ideges. Hidd el nem olyan rossz a helyzet. Nem azt mondom, hogy helyes dolog füvezni, de hidd el, jobb, mintha valami hülyeség lenne, aminek azt sem tudjuk, hogy mi a mellékhatása. – rám nézett, de láttam, hogy egyáltalán nem győztem meg. – Én… próbáltam régebben. – vallottam be neki, mire kikerekedtek a szemei. – Nem mondtam, mert tudtam, hogy nem helyeselnéd. De… nem volt olyan vészes, és a mai estétől még nem leszünk függők, vagy ilyesmi. – felemeltem a fehér papírba csomagolt rudacskát. – Nem akarok veled balhézni ezen. De… lazulj el egy kicsit, kérlek. – felé nyújtottam, és csak remélni mertem, hogy nem dugja le a torkomon. Kifejezéstelen arccal nézte egy ideig, majd utána nyúlt, én pedig visszatartott lélegzettel vártam, hogy mi lesz a cigaretta sorsa.
<Kyung>
Nagyon meglepett amit Jiho mondott. Azt nem mondom, hogy nem néztem volna ki belőle, hogy próbálta... De azt hittem, hogy eddig úgy volt, mindent elmondunk egymásnak...
Kivettem kezéből a cigarettát és egy darabig csendben szorongattam.
Ha most rágyújtok, oda minden elvemnek. Minden elképzelésem füstbe megy. De a másik oldalról ott a kíváncsiság. És talán a vágyakozás a felhőtlen boldogság iránt.
Felálltam Zico mellől és a helyemre dobtam a szál cigarettát. Odasétáltam a többiekhez és segítettem előkészíteni a játékot.
Amíg készítették ki a poharakat és az üvegeket addig én elővettem a játék másik felét. Mikor végeztem az üvegek mellé suhantam és lopva, míg senki sem figyelt, az egyik töményet meghúztam. Nem is tudom miért, de bíztam az alkoholban. Abban, hogy segít lenyugodnom és ellazulnom. Tényleg nem akart tönkretenni a többiek szórakozását.
- Na kezdjüüünk mááár!- nyavalygott Jaehyo. Kezdett hatni nála az anyag.
- Jó jó. Ülj le.- utasította Taeil hyung.- Itt van. Pörgess.- adta neki a játékot mire az ulzzang fiú csillogó szemekkel kezdett neki.
<Zico>
Felvettem a ledobott szálat, és a fülem mögé tettem. Nem kellett volna elhallgatnom előle, hogy füveztem, de féltem, hogy bemocskolom a rólam kialakított képet.
Szerelmem mellett foglaltam helyet, de ő nem nézett rám, nekem pedig bűntudatom volt. Jaehyo már vigyorgott, és a hatás Jihoonon is lassan kezdett megjelenni, bár rajta enyhébben. U-Kwon és Minhyuk azzal szórakoztak, hogy felváltva szívtak egy másik szál cigarettát, és egymás szájába fújták át a füstöt. Taeil gondolkodóan figyelte a játéktáblát, miközben lassan a szájához emelte a Jihoonie-tól elkobozott anyagot.
- Hé, nekem is kell. – röhögött a visual. – Jaj, de van másik! Akkor nem kell! – intette le, majd húzott egy feladatlapot, és amig szemlélte, keresett egy áhított szálat. – Szóval a kérdés, amit kaptam: Hány betű van az amerikai ábécében? – hümmögött. - Há’ nem t’om. Inkább add a bünti piám. – Taeil felé nyújtott egy pohár whiskey-t, Jaehyo pedig úgy húzta le, mint a vizet, majd pörgetett. – Édes Kyunggie cicus, te jössz!
<Kyung>
A helyiség már tele volt füstölve. Körülöttem mindenkinek vagy a kezében vagy az ajkai között ott lógott a sokadik szál cigi.
Pörgettem. Igazából rohadtul nem érdekelt a játék. Amíg a többiek fűvel pusztították magukat én megmaradtam a piánál. Ha már annyit idevettek.
- Mi a kérdésed?- mászott a képembe Jaehyo. A kisujjammal a homlokánál fogva eltoltam.
- Mióta létezik Európai Unio.- hát ezt mindenki benézte, mert évszámokban nagyon rossz vagyok.
- Hm. Nehéz kérdés...- huppant vissza a helyére a visual.
- Az. De a faszom sem tudja.- vontam vállat.
- Ohó! Akkor innod kell Kyunggie!- csillogott fel Minhyuk szeme és kitöltötte a büntetésemet.
Elvettem tőle a poharat és gondolkodás nélkül legurítottam a töményet.
Az alkohol szinte felperzselte egész nyelőcsövemet, éreztem végigfolyni belsőmön. Le egészen a gyomromig és onnan tovább a hatását a bizsergő végtagjaimban.
- Te jössz Jiho.- adtam tovább a játékot.
Ki akartam menni, mert a füst már eléggé csípte a szemem és a torkomat. De megláttam Zico füle mögött egy szál cigit. Én nem is tudom miért... Talán a bennem dolgozó alkohol miatt. Elvesztettem a józan eszem és megkívántam egy szállal. Mivel azért nagy volt a jövés-menés a lakásban, meg a hármas páros is táncra perdült így senkinek nem tűnt fel, hogy felállok a helyemről. Bizonytalan léptekkel indultam meg Jaehyo kanapén hagyott kis dobozkája után. Kivettem belőle egy szálat majd ajkaim közé helyeztem. Tűz után kutakodtam majd rágyújtottam. Elsőre szinte marta mindenem a szúró füst de néhány szívás után már meg sem éreztem. Észrevétlenül settenkedtem tovább az asztalhoz az italokig. Még nem voltam részeg, sem beállva. Csak egy kicsit becsiccsentettem. Már olyan régen buliztam. Elfelejtettem, hogy ez milyen jó érzés. Megint meghúztam egy üveget. Azt hiszem vodka lehetett.
<Zico>
Mikor én következtem, már nagyon nem érdekelt a játék, bár ahogy körbenéztem, én voltam az egyetlen józan ember. Mikor megláttam a kártyán a kérdést, csukott szemmel csóváltam a fejem. U-Kwom mellém huppant, kezében egy üveggel, amiben zöld folyadék volt.
- Hát ezt nem tudod, ugye? - vigyorogva kapta ki a kezemből a lapot, és a háta mögé dobta, majd a kezembe nyomta az alkoholt. - Húzd meg! Fincsi!
- Mi ez? - beleszagoltam az üvegbe, majd végigszemléltem a papírt. - Abszint? De... ezt meg kell gyújtani, nem? Ivás előtt.
- Nem kell azt! - csimpaszkodott hátulról a nyakamba Minhyuk. - Csak igyál bele! - meghúztam az üveget. Elsőre rosszul esett, de a következő korty már jobban csúszott. - Ès tessék! - a számba dugta a cigarettát, amit eddig próbáltam elkerülni. De időközben Kyung elkóborolt, így most vagy soha alapon letüdőztem a szálat.
- Ügyes vagy, baby boy! - puszilt meg Kwonnie, majd felkapaszkodott és mindketten elmentek táncolni.
Elindultam megkeresni Kyunggie-t. Az arcom lángolt, a testem felforrósodott, ahogy lassan bekerült a keringésembe az alkohol.
Páromat végül nekem háttal, a piás asztalnál találtam meg. Épp egy üveg vodkát nyakalt, kezében vékony csíkkal füstölt a füves cigi.
- Indiánnak álltál, kicsim? - éreztem, ahogy megugrik, majd felém fordulva bólintott. A szájába tette az anyagot, majd felszabadult kezével kivette a fülem mögül a szálat, és a számba tette. Tüzet keresett, de nem tudta, merre van. Állát megfogva tartottam, majd az ő cigijével meggyújtottam az enyémet, miközben ő kancsitva figyelte a jelenetet. Mikor megvoltam, a kezembe nyomta szeretett vodkáját, és amíg meghúztam, ő derekamat ölelte.
Megcsókoltam, ő pedig vadul kapott nyelvem után, amin még erősen érződött az alkohol.
Miután elváltunk, elvett az asztalról egy másik üveget, és intett, hogy menjünk táncolni.
<Kyung>
Táncolni támadt kedvem. Igazából P.O-n és Taeil-en kívül senki sem foglalkozott a játékkal.
Zico-val összesimulva ringattuk magunkat a zenére. Félrepillantottam ès láttam, hogy Jaehyo U-Kwon ajkait falja miközben Minhyuk hátulról fogta közre és a nyakát csókolgatta.
Visszafordultam Zico-hoz, kivettem a kezéből az üveget, meghúztam majd vadul ajkaira martam.
Elvesztettem a fejem az alkohol és a fű hatására. De Jiho sem volt jobb állapotban.
<Zico>
Ahogy hevesen a számra mart, végigcikázott testemen a vágy. Fenekébe markoltam, és összedörgöltem nadrágon keresztül ágyékunkat. Kemény volt, akárcsak én. Éreztem kezét a felsőm alatt, szenvedélyesen karmolászta a hátam.
- Annyira kívánlak. - nyögtem fülébe vágyakozva, mire nyakamba harapott és erősen megszívta.
Nem bírtam magammal, a szoba felé húztam, közben egy utolsót slukkoltam a cigimből, aztán elnyomtam a hamuzóba. Sietősen téptem fel az ajtót, nem voltam benne biztos, hogy a mi szobánké, de nem is érdekelt.
Kyung becsapta hátunk mögött, és az ágyra lökött. Csípőmre ülve húzta meg utoljára a vodkát, majd átadta, és mikor kiittam a maradékot, ő meg ellökte valamerre. Ismét vadul kezdtük egymást csókolni. Mindkettőnk vágyai elszabadultak most, hogy a tiltott szerek hatása alá kerültünk. A terápiáról teljesen megfeledkeztem, csak meg akartam végre kapni az imádott férfi testét.
<Kyung>
Teljesen elvesztettem minden józan eszem. A szer teljesen eltompította minden érzékemet, az alkohol elködösítette az agyamat.
Semmi más nem érdekelt csak az, hogy együtt lehessek Zico-val és megszüntessem ágyékomban a fájó lüktetést.
Lekaptam magamról a felsőmet és Jiho-hoz hajoltam.
- Akarlak Zicoh...- nyögtem bódultam.
Annyira azért tudtam magamról, hogy érezzem nem helyes amit teszünk. De nem tudtam ellene semmit sem tenni.
Maga alá fordított és nyakamat, mellkasomat csókolgatta, harapdálta.
<Zico>
Finom bőrét szántottam ajkaimmal, közben a nadrágot cibáltam le róla. Amint lekerült minden ruhadarab, mohón tapadtam számmal ágyékára. Nem sokáig tűrte, hamarosan felhúzott és a felsőmbe kapaszkodva szabadított meg tőle. Utána kikapcsolta az övem, és a nadrágot az alsóval együtt húzta lefelé. Térdem gátat szabott tervének, ezért fordított rajtunk, és úgy fejezte be vetkőztetésemet.
Mikor forró testünk pucéran simult egybe, úgy éreztem, hogy felemészt a vágy.
- Szeretlek! - nyögtem elhalóan, ajkai megtalálták tagomat, és mélyen engedte le egészen a torkáig, mire hangos nyögés szakadt fel belőlem.
<Kyung>
Semmi játék nélkül, keményen kezdtem el szopni. Egyikőnknek sem volt türelme szórakozni. Fejemet egyből gyors tempóban mozgattam tagján. Tele szájjal, hangosan nyögtem farkára minden egyes mozdulattal. Erősen szívtam tagját, torkomon megéreztem előváladékát. Kezemmel közben heréit simogattam. Nem sok kellett szerelmemnek és hangosan nyögve élvezett a számba. Nagyokat nyeltem de így sem sikerült mindet benyelnem. Szám szélén, vékony csíkban folyt le ondója.
Felmásztam és csípőjére ültem.
- Finom vagy baby...- suttogtam fülébe majd ráharaptam. Közben csípőmet úgy löktem fölötte, mintha lovagolnám. Nem sokáig bírta passzívan alattam. Ismét alá kerültem.
<Zico>
Mikor felhajolt, lenyaltam szájáról, és álláról a spermacsíkot. Ahogy hozzám dörgölte magát, hamar felállt megint a kicsi Zico. Nem bírtam tovább, magam alá gyűrtem, és felülve túrtam bele az éjjeliszekrény fiókjába. Kikotortam a síkosítót, majd lehajoltam és amíg az ujjaimra kentem a gélt, addig számba véve ingereltem tagját. Erősen szívtam, ő pedig hajamba túrva tolta magát beljebb. Gyorsan mozgatta csípőjét, ujjai a hajamban kényszerítettek, hogy adjam át az irányítást. Egyre gyorsabban mozgott, közben hangos zihálása töltötte be a szobát. Háta ívbe feszült, amikor kiadta magából élvezetét, és kicsit kijjebb kellett engedjem a torkomról, hogy ne fulladjak meg.
Adtam neki pár másodpercet, hogy kapjon levegőt, majd ismét számba vettem, miközben egyik ujjaim feldugtam neki. Vagy az alkohol, vagy a fű miatt, de izmai utat engedtek azonnal, így hamar csatoltam mellé a másodikat is. Türelmetlenül lökte magát ujjaimra, így kihúztam őket, és a tubust kerestem, hogy farkamra is kenjek belőle. Zsongott a fejem, tudtam, hogy nem szabad, de úgy éreztem már túl késő. Csak ő és én voltunk, semmi és senki más nem számított.
<Kyung>
Miután elélveztem elkezdett felkészíteni. Szédültem a szerektől és a hirtelen jött, erős élvezettől. Tudtam, hogy ez tilos amit csinálunk de képtelen voltam megálljt parancsolni. Kívántam. A testem vágyott rá. Szétterpesztettem lábaimat és vártam, hogy végre magáévá tegyen.
Bekente magát síkosítóval majd hozzám simult és egy határozott lökéssel belém.irányította magát. Hangosan nyögtem alatta mikor megéreztem magamban. Lehet, hogy az alkohol miatt de szinte semmi fájdalmat nem éreztem. Nyakát átkaroltam karjaimmal és a fülébe nyögtem.
- Gyerünkh... Mozoghj... Ah... Bassz megh Zicoh...- kérleltem majd lábaimmal átkaroltam derekát, hogy jobban hozzám férhessen.
Azonnal elkezdte magát belém lökni. Nem finomkodott, durván mozgott. Hangosan csattogott ahogy bőrünk egymáshoz ért és eltávolodott.
<Zico>
Mennyei érzés volt újra a forró nyílásban mozogni. Nem húztam az időt, nem volt türelmem most finomkodni.
- Ahh! - nyögtem élvezettel. - Fa-fantasztikus vagy, kicsim! - éreztem, hogy nem kell sok egyikőnknek sem.
Ahogy arra biztatott, hogy gyorsabban keféljem, mintha a kisördög nyögött volna élvezettel egyfolytában.
Farkára markoltam, és keményen vertem neki, miközben egyre csak döngettem. Kezemre élvezett, utána nemsokára én is beleélveztem, és megszédülve az orgazmustól lihegtem felette.
<Kyung>
Hangosan lihegtem alatta, miután mindkettőnket elért a gyönyör. Rám feküdt fáradt testével és úgy igyekezett rendezni magát.
Megszédülve az élvezettől, csukott szemekkel simogattam hátát.
Már annyira hiányzott ez. Végre újra érezhettem magamban.
- Jiho...- nyöszörögtem alatta.- Rosszul vagyok...- igyekeztem mély levegőket venni, hogy megnyugtassam háborgó testemet.
Feltápászkodott rólam és felült az ágyon. Én is követni akartam de teljesen megszédültem és visszazuhantam. Nagyon nem volt kedvem ehhez a rosszulléthez de sajnos az én gyomrom nincs hozzászokva ehhez.
- Segíts kérlek...- suttogtam és felé nyújtottam a karjaimat.
<Zico>
Feltápászkodtam, karjait felém nyújtotta, felhúztam, majd ráadtam az alsóját és a sajátomat is felvettem. Derekát ölelve vittem a fürdőbe, ahol a vécékagyló elé térdelt, és kiadta gyomra tartalmát. Melléereszkedtem, és homlokából hátrasimítottam a haját, közben a másikkal a derekára fogtam.
- Add ki magadból, addig nem lesz jobb. – biztattam halkan, ő pedig habozás nélkül újra előre hajolt. Egy ideig lihegett, majd hátradőlt a karjaimba. – Semmi baj, szerelmem. Itt vagyok veled. Mostmár el fog múlni.
Én is szédültem, de valamivel szívósabb voltam, így nem volt súlyos a rosszullétem. Egy ideig ültem a sarkaimon, ő pedig ölelt, majd visszamentünk a szobába.
Ahogy feküdtünk, és a plafont bámultuk, a falakon keresztül hangos nyögések szűrődtek át. Gondolom a kis hárman párban szomszédaink is beleadnak apait-anyait az élvezetbe. Nem mintha nekem nem lett volna kedvem kefélni egész éjszaka, de Kyung most hányt, szegényt nem akarom megint kezelésbe venni. Az anyag és az alkohol még mindig keringett ereimben, az átszűrődő hangok hatására keményedni kezdtem. Bevezettem kezem az alsómba, és masszírozni kezdtem magam, hogy enyhítsek a kínzó lüktetésen.
<Kyung>
Kicsit megnyugodott a gyomrom, miután kiadtam magamból mindent. Utálok hányni. Annál undorítóbb dolog nincs a világon. És ráadásul szegény Jiho végig is nézte. Ott volt mellettem. Hálás voltam neki.
Mikor visszamentünk szobába ledőltünk vissza az ágyba. Vékonyak a falak... Meg nem hiszem, hogy a szomszédaink nagyon ügyelnek a hangerőre így szinte minden rezdülésük áthallatszott...
Zico felé fordultam. Azt hittem, hogy már alszik de tévedtem. Alsójában matatott jobb kezével.
Végigsimítottam jobb karján majd kihúztam onnan és én nyúltam be a helyére. Erősen megszorítottam forró és kemény tagját majd lazítottam a fogáson és lassan elkezdtem neki masszírozni. Közben arcát és mellkasát csókolgattam.
<Zico>
Kicsit meglepett, hogy elhúzva kezem, vette át a kényeztetésem. De olyan jól esett, hogy engedtem, hogy kényeztessen.
Álla alá nyúlva fordítottam magam felé arcát, majd táncba hívtam a nyelvét. Kicsit jobbra helyezkedtem, és kezemmel alsójára simítottam. Félig már állt neki, ezért én is benyúltam alsójába, és egymást repítettük a csúcs felé.
Hamarabb elmentem, de nem hagytam abba a simogatást addig, amíg meg nem éreztem tenyeremben forró spermáját.
Fáradtan szuszogtam Kyung mellett, aki hozzám bújt, fejét vállamra tette, én pedig átkaroltam. Ahogy becsuktam a szemem, éreztem, hogy forog minden, aztán mély álom zuhant rám.
<Kyung>
Kihúztam a kezem az alsójából, elhelyezkedtem és halk szuszogására engem is elnyomott az álom.
Semmi sem rémlik az alvásom körülményeiről csak az, hogy valamikor reggel arra ébredek, hogy félig lelógok az ágyról és az arcomba süt a nap. Elfordultam a zavaró sugarak elől és tovább akartam aludni de nem sikerült. Borzasztóan zúgott a fejem. Szédültem, hányinger gyötört és iszonyatos fájdalmak nyilaltak a hátsómba. Forgolódva, halkan nyöszörögve ébredtem. Felültem az ágyon, mire egy kicsit megszédültem. Kutatni kezdtem az elmémben, hogy hogy kerülünk mi Jiho-val Jaehyo-ék szobájába... És miért vagyunk majdnem meztelenek.
<Zico>
Reggel arra ébredtem, hogy Kyung gyengéden rázogat. Képtelen voltam kinyitni a szemem.
- Jól van, ébren vagyok. – hangom rekedt volt, és fájt a torkom. Ahogy megmozdítottam a fejem, azt hittem kettéhasad, inkább próbáltam egy helyben maradni.
Finoman nyitottam ki a szemeim, amik egyből könnybe lábadtak a hirtelen jött fénytől. Mikor végre képes voltam nyitva tartani, szétnéztem, és láttam, hogy nem a mi szobánkban vagyunk.
Oké Jiho, emlékezz! Mi is volt? Délután alkoholt és füvet szereztünk a bulihoz. Ok. Megkezdődött a parti, mindenki ivott, meg füvezett. Ok. Táncoltunk Kyung-al. Ok. Aztán egymásra izgultunk, ezért megindultunk valamerre, majd itt kötöttünk ki, és…
- Basszus! – nyögtem fel fájdalmasan, mikor rájöttem, hogy lefeküdtünk. – Végem van! – felültem, és hajamba túrva szidtam magam. – Lefeküdtünk, Kyunggie! Nem lett volna szabad! – tudtam, hogy most hihetetlenül nagy bajban vagyunk, legalább is én mindenképp.
<Kyung>
- Hogy mit csináltunk?!- kaptam a fejemhez.
- Ez nem igaz... Nem kellett volna annyit innom... Nem kellett volna füvezni... Most oda minden... Hogy lehettünk ilyen felelőtlenek?- motyogtam magamban.
Nem lett volna szabad engednem a csábításnak. Olyan idióta vagyok...
- Most mi lesz?- néztem rá szomorúan.
<Zico>
- Ne! Ez nem a te hibád! Nekem kellett volna gondolnom arra, hogy ezeknek a hatása alatt majd nem fogok tudni odafigyelni magamra. - megfogtam a kezét, majd megszorítottam. – Kitalálunk valamit, rendben? Ne emészd magad, már úgysem csinálhatjuk vissza.
Felálltam, és egy szál alsóban elindultam, hogy megnézzem a többieket. Remélem túlélték az éjszakát.
Benyitottam a mi szobánkban, ahol káosz fogadott. Ruhák, üvegek hevertek a földön, az ágyon pedig Minhyuk aludt, oldalán a vadmacskáival. Láttam, hogy még élnek, ezért tovább indultam. Halkan nyitottam be Taeil szobájába, ahol hyung és a maknae kiflipózban szuszogtak, szorosan összeölelkezve, meztelenül. Bár deréktól lefelé takaró borította őket, így csak tippeltem, hogy meztelenek.
Benéztem a nappaliba is, ahol alkohol és dohányszag kavargott. Kinyitottam minden ablakot, majd a konyhában is, és a hűtőből kivettem egy palack vizet.
Visszamentem Jaehyo-ék szobájába, majd leültem az ágyra, és elgondolkodva kortyolgattam a vizet. Most mi a franc lesz?
- Két lehetőség van. – fordultam párom felé, aki még mindig kétségbeesetten rágta magát. – Vagy elmondjuk a dokinak, mikor megyünk, és vállaljuk, hogy újra kezdjük az egészet. Vagy… - vettem egy mély levegőt, aztán lassan kifújtam. – Elhallgatjuk, és haladunk tovább. Úgy csinálunk, mintha nem tettük volna meg. És mától a terápia következő szakaszáig nem nyúlunk egymáshoz.
<Kyung>
- É-Én nem tudom Jiho....- sóhajtottam. Valóban az a két út állt előttünk. De fogalmam sem volt, hogy melyik lenne a helyesebb. Persze, hogy normál esetben a szívem afelé húzna, hogy mondjuk el. De tudom, hogy nem bírnánk ki még egyszer ugyan ennyit. Szégyen, és nagyon sajnálom de nincs annyi erőm, hogy még egyszer végigcsináljuk. Nekem annyit nem ér, hogy utána meg szétmenjünk. Viszont hazudni sem szeretnék az orvosnak. De még mindig kibírok egy hetet az érintése nélkül, csak ne kezdjük újra.
- T-talán... Hagyhatnánk annyiban... L-lehetne ez a m-mi kis titkunk...- fordítottam neki hátat. Nagyon szégyelltem magam és felelőtlennek éreztem a viselkedésemet...
<Zico>
- Jaj kicsim… - másztam mellé, és bújtam hozzá hátulról, mire el akart távolodni. – Ne, kérlek! Egyszer beleestünk már a kerülős csapdába, ne hibázzunk megint. – hagyta, hogy magamhoz öleljem. – Elmondom, mi lesz. Ha a többiek kérdezik, akkor ha szeretnéd elmondjuk nekik, ha nem, akkor kettőnk közt marad. Amíg eljön a kontroll napja, nem fogjuk kielégíteni egymást, és megmaradunk az ölelésnél, meg a csóknál. A teljesen elkerüljük egymást, gyanúsak leszünk. – hallottam, hogy halkan szipogni kezd. – Ne sírj,kérlek szerelmem! – simogattam hasát. – Szedd össze magad. Semmi nincs veszve, nem érzem a visszaesést, talán mert nem igazán emlékszem az aktusra. Nem vagyok kanosabb, mint szabad lenne, és ura vagyok a testemnek. Szépen haladunk tovább, előre, aztán mikor vége lesz, el is felejtjük ezt a kis kilengést.
<Kyung>
- Csak legyen igazad...- zokogtam fel, majd szembe fordultam vele és szorosan magamhoz öleltem.
Lehet, hogy egy kicsit gyerekesnek vagy túl érzékenynek tűnök most a szemében. De nagyon nem szeretném elveszíteni. És ezzel a kis akcióval könnyen megeshet az is...
Olyan hülyén éreztem magam. Felelősnek a történtekért.
- Bánom is én, mit mondunk a többieknek.- szipogtam a nyakába.- De Jaehyo ki lesz herélve!- morogtam.
Tudom, hogy nagy részben nem az Ő hibája de ha nem hoz füvet a lakásba és nem erőltet semmit akkor talán ezt mindet elkerülhettük volna...
<Zico>
Legszívesebben én is sírtam volna, akár egy kölyökkutya, de erősnek kellett maradnom Kyunggie miatt. Nagyon megviselt mindkettőnket a kudarc. És sajnos változtatni nem tudunk már ezen, csak reménykedni, hogy kijavítható ez a kis baki, amit elkövettünk.
- Mindent megteszek, hogy semmivel ne legyen rosszabb az állapotom. – pusziltam meg a homlokát. – Nem a Jaehyo hibája. Az én hibám minden. Nekem józannak kellett volna maradnom. Csak… megfeledkeztem arról, hogy ha beállok, akkor a terápia elhomályosodik, és utat engedek a vágyaimnak. És, mint leader nem kellett volna hagyjam, hogy hazahozza a füvet…de elegem volt a sok reszketésből, meg szabályokból, és kicsit lazulni akartam. Sajnálom, ne magad hibáztasd, nem te vagy a felelős, hanem én. Bocsáss meg! – szorítottam magamhoz.
<Kyung>
- Csss....- intettem csendre.
Itt mindannyian hibásak voltunk, de igaza volt, ami történt, megtörtént. Azon már úgysem tudunk változtatni. Nem haragszom rá egy cseppet sem. Inkább csak csalódott vagyok, hogy nem tudtuk magunkat féken tartani.
- Jó. Mindegy. Semmi baj.- suttogtam a fülébe és hátát simogattam.
- Szeretlek. És majd együtt megoldjuk, ahogy eddig minden mást is. Jó?- toltam el egy kicsit magamtól, hogy láthassam az arcát. Letöröltem a könnyeimet és rámosolyogtam.
- Menni fog!- simogattam meg az arcát.
Nem volt időnk a szomorkodásra és az önmarcaolásra. Nem hagyhattam. Csak előre szabad nézni.
- Gyere, kaparjuk össze a többieket.- fogtam meg a kezét.
<Zico>
Bólintottam, majd kézen fogva indultunk felkelteni a többieket. Örültem, hogy Kyung megpróbálja összeszedni magát.
- Gyere először ide. – intettem Taeil-ék szobája felé. – Velük könnyebb dolgunk lesz.
Benyitottunk, még mindig ugyanabban a pózban szuszogtak. Kyung félrehúzta a sötétítőt, és ablakot nyitott, addig én leguggoltam az ágy mellé.
- Jihoonnie! Taeil hyung! – szólítottam meg halkan, mire mocorogni kezdtek.
- Jiho? – pislogott álmosan hyung, én pedig hümmögtem. - Baj van? – ült feljebb, mire P.O. hátára fordulva nyújtózott.
- Úristen, de szarul vagyok. – nyöszörgött a maknae, mire Kyung kiment, majd visszatért egy pohár vízzel.
- Hyung, meglesztek? – kérdeztem mosolyogva, majd mikor bólintott, akkor felálltam, hogy tovább induljunk. Míg a többieket is felrázzuk, addig legalább összeszedik magukat.
<Kyung>
Taeil hyungék szobájában nem volt U-Kwon már az előbb sem, szóval nem hinném, hogy visszament volna míg nem láttuk.
Első utam a fürdőbe vezetett de ott nem találtam így átmentem a WCbe. Benéztem mindenhova de nem találtam. A nappali is üres volt. Kezdtem kétségbe esni. Ha valami baja esett komolyan kiherélem Jaehyo-t. Lehet, Minhyuk-ot is.
Kétségbeesetten rohantam az előszobába, hogy felvegyek magamra valamit és a házon kívül is megpróbáljam megkeresni. Épp a cipőmet húztam, mikor nyöszörgést hallottam meg valahonnan. Jobban fülelni kezdtem és a gardróbból hallottam a hangokat. Lassan odalépkedtem és kinyitottam az ajtaját. Szinte az összes ruha le volt szaggatva és alatta valami mozgott. Igyekeztem kiásni alóla a meglehetősen másnapos táncosunkat.
- Hogy kerülsz ide, hyung?
- Nnyhh... Nehm tudomm...- motyogta.
- Gyere, kelj fel.- nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem.
- Most elmegyünk a mosdóba és megmosakszunk, hogy felfrissülj.- karoltam át a derekát és betámogattam a mosdóba.
Megmostam az arcát, megtörölgettem majd a nappaliba besegítettem, a kanapéra. Pont ekkor jött ki Zico a szobánkból.
- Yookwon is megvan.- simogattam meg az arcát majd Jiho-hoz léptem.
- Nem tudom, hogy délig hogy lesz belőlünk újra Block B...- sóhajtottam.- Mindenki odavan.
<Zico>
- Megyek, főzök kávét. Szólj a többieknek, hogy zuhanyozzanak le. Bűzlünk az alkoholtól. – indultam meg a konyha felé, majd miután beindítottam a kávégépet, a hűtőhöz léptem.
Kivettem belőle mindent, amiből reggelit készíthetek, és ami nem haladja meg a tudásomat. Nem vagyok valami jó a főzésben, mindig Taeil hyung az, aki összedob valamit, és a szakácssegéde minden alkalommal Jihoon.
Viszont muszáj lefoglalnom magam. Annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy túllépünk az éjszakán, minél többet kattogtam rajta annál jobban bosszantott, hogy ilyen felelőtlen voltam. Mégis miféle leader vagyok?
Tojást, meg sonkát sütöttem, annyi még nekem is ment. Közben eszembe jutott az éjszaka. Hiába van bűntudatom, fantasztikus volt. Végre érezni a testét, és ahogy közben élvezettel nyögött… áh, egek.
Sóhajtottam, majd az asztalra tettem a reggelit. Kyunggie nem láthatja rajtam, hogy mennyire zavar a dolog, akkor őt is gyötörné a bűntudat. Össze kell szednem magam.
- Van reggeli! – kiáltottam, majd amíg kiszállingóztak, addig megterítettem.
<Kyung>
Felvállalható képet varázsoltam magamnak. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem rendesen.
- Tudsz jönni Kwonie?- ültem le mellé a kanapéra.
- Fáj mindenem...- nyögött fel.
- Gyere, egyél valamit. Aztán keresek neked valami fájdalomcsillapítót.
- Rendben, köszönöm.- ült fel.
Minhyuk-ék és Jihoonnie-ék is lezuhanyoztak és mire végeztek Jiho készen is lett a reggelinkkel.
Elfoglaltuk mindannyian a helyünket és falatozni kezdtünk.
- Hm. Finom lett.- dicsértem mosolyogva kedvesemet.
Láttam rajta, hogy kissé feszült. Volt egy-két tippem, hogy miért.
Reggeli után gyorsan elmosogattam. A többiek csak jobbra-balra döglődtek a lakásban.
<Zico>
Reggeli után elmentem én is lezuhanyozni, majd miután összeszedtem magam, a szobába mentem, és lecseréltem az ágyneműt. Tényleg eléggé megviselt állapotban volt a rajta lévő lepedő. Észrevettem U-Kwon-t elcsoszogni a nyitva hagyott ajtó előtt.
- Hyung! Bejössz egy picit? – kértem, mert eléggé fájdalmas volt az arckifejezése.
- Persze! – becsoszogott. – Segítsek? Az én művem is.
- Jaj, nem kell. – intettem le. – Csak… figyelj, nagyon durván bántak veled? Láttam, hogy Kyung fájdalomcsillapítót adott reggeli után. – néztem rá aggódóan.
- Ne-nem, semmi baj. Semmi olyat nem csináltak, amit ne akartam volna, vagy ne élveztem volna. Csak… első alkalom volt, és mivel be voltunk állva… nos, nem egy menetet nyomtunk. Úgyhogy most nehéz minden lépés. Lehetne, hogy ma elintézed, hogy minnél kevesebbet kelljen táncolni? Nem tudom, hogy tudnék-e most minőségi táncot nyújtani. Ülni is elég fájdalmas.
- Persze, mindent megteszek. Nemcsak te vagy szarul. – próbáltam mosolyogni, de nem igazán ment. – Örülök nektek. Még akkor is, ha most fáj az utóhatása.
- Köszi. Amm… elmondod, mi a baj? A mosolyod elég fintor lett.
- Semmi, csak… történt egy kis baleset az éjjel, és most ki kell találnom, hogy oldjam meg. Elvesztettük az uralmunkat, és megtörtént. Mindketten kiakadtunk, de megbeszéltük, hogy megpróbáljuk elfelejteni. És igyekszem is, csak… mindegy. Végigcsinálom a terápiát, aztán elfelejtjük ezt az egészet. – fejeztem be az ágyat, majd a szennyest kivittem a fürdőbe.
<Kyung>
Hogy egy kicsit lenyugodjak és tisztuljon a fejem, kimentem az erkélyre friss levegőt szívni.
Néztem az alattunk szaladó embereket, a rohangáló autókat, a kis parkot. Igazán nem is gondoltam semmire. Csak voltam. Üres volt a fejem, az agyam kikapcsolt.
- Hát Te csak úgy magadban?- hallottam meg magam mögül az ismerős hangot. Nem is vettem észre, hogy kijött Ő is.
- Igen. Csak magamban. Fordulhatsz is vissza.- válaszoltam rá sem nézve.
- Ne legyél ilyen, Kyung. Ez nem jó.
- Figyelj Jaehyo.- fordultam vele szembe.- Egyedül szeretnék lenni. Kérlek. Hagyj magamra.
- Sajnálom... De ne szívd ennyire mellre. Nem történt nagy baj. Buliztunk, jól éreztétek magatokat. Ennyi.
- Jaehyo... Húzz a francba, ha kérhetném... Tudod is Te, hogy most mi folyik itt... Csak jól bekavartál aztán most teszel az egészre. Végül is nem a te bajod. Te tök jól elvagy a két kis ágyasoddal... Menj be kérlek.- fordultam el tőle. Nem akartam megbántani és ilyeneket vágni a fejéhez de kicsúsztak.
- Igazad van. Én ezt nem tudhatom. Csak annyit tudok, amit látok. Kyung Zico imád téged. És mindketten tudjuk, hogy te is őt. Ez a kis baki nem lehet a kettőtök kapcsolatának az akadálya. Valóban elszúrtam, amint nagyon sajnálok de ez van. Viszont a többiekről ne beszélj így.
- Bocs.
Nem szólt semmit hanem visszament.
Ahj... Akkora egy barom vagyok...
Még egy jó darabig álltam kint és igyekeztem magamban rendezni a dolgokat.
<Zico>
A szobában ücsörögtem egy darabig, majd elindultam megkeresni Kyungot, de sem a nappaliban, sem a konyhában nem volt.
- Kyung? – kérdeztem a fürdőből kilépő Jaehyo-t.
- Az erkélyen van. Eléggé utál most.
- Mert?
- Letolt, és megértem, hogy részben engem okol. Igazából én is elfelejtettem, hogy te most elvonón vagy, és oda kell figyelni. Sajnálom, hogy bajt okoztam, kérlek mondd el neki is, mert szörnyen haragszik rám. – intett, majd a szobájuk felé indult.
Kisétáltam hozzá, csak állt, és nézett maga elé. Hozzábújtam hátulról, és nyakába temettem arcomat.
- Szeretlek! Te vagy nekem a legfontosabb! Te adsz erőt nekem ezt végigcsinálni, és boldoggá akarlak tenni. Próbáljuk meg mindketten túltenni magunkat, jó? Reggel megbeszéltük, de nekem sem megy ilyen könnyen, viszont megyünk nemsokára az orvoshoz, és ha el akarjuk titkolni, akkor muszáj túllépnünk rajta, különben lebukunk. Nincs semmi baj, én… vártam, hogy most majd jönnek megint az erotikus gondolatok, meg a bizsergés az ágyékomban, de azon kívül, hogy felemészt az aggodalom, és féltelek, hogy megint depressziós leszel, semmi más nem változott. Nem estünk vissza. Megcsináljuk, együtt. Jaehyo mondta, hogy haragszol rá. Ne tedd! És sem őt okolom, nem büntethetjük őket azzal, hogy ne engedjék el magukat, mert nekünk nem szabad. Hibáztunk, mert megfeledkeztünk magunkról, de helyre hozzuk, jó? – szorítottam magamhoz, majd arcára puszit nyomtam.
<Kyung>
- Jó.- bújtam jobban a karjai közé.- Igazad van és nagyon sajnálom. De most már lenyugodtam, minden rendben lesz. Jaehyo-tól is bocsánatot kérek.- vettem nagy levegőt.- Szeretlek.- fordultam vele szembe.- Köszönöm, hogy vagy nekem.- pusziltam meg az arcát és szorosan magamhoz öleltem.- Meg fogjuk tudni csinálni! Menni fog! Egymásért!- biztattam magunkat.
Eltoltam magamtól és rámosolyogtam. Orrát cirógattam sajátommal majd egy puszit adtam ajkaira.
- Gyere menjünk be. Lassan mennünk kell.
