IV. Fejezet (+18)

<Zico>
Épp azon gondolkodtam, hogy mennyire megviseli a testem a folyamatos felajzott állapot, ami nálam törzsvendég mostanában, amikor éreztem, hogy minden eltompul lassan körülöttem. Úgy kibuktam, hogy reggel ugyanabban a pózban ébredtem fel. Mikor fel akartam állni, hogy kimenjek a mosdóba, éreztem, hogy valami nem oké. Még mindig Kyungban voltam. Megpróbáltam lassan kihúzni belőle, de megébredt azonnal és hangosan felszisszent. Mikor kihúzódtam, láttam, hogy picit megkönnyebbül, de a fájdalmas arckifejezés arra engedett következtetni, hogy túllőttem a célon.
- Sajnálom szerelmem. - suttogtam ajkaira, majd reggeli csókot leheltem rájuk.

<Kyung>
Reggel fájdalmas érzésre keltem. Zico felkelt és el akarta hagyni a testem. Nehezen de sikerült neki.
- S-semmi baj.- suttogtam. Miután felkelt rólam szusszantam egyet. Kiment a mosdóba. Felültem az ágyon és megmozgattam elzsibbadt tagjaimat.
Felöltöztem majd én is ellátogattam a mosdóba. Nem mentem reggelizni. Hamar visszabújtam a szobámba az ágyba a laptopommal együtt. Elindítottam a böngészőt és sebesen elkezdtem keresni. Beírtam a "tüneteket". Sok minden hozott ki. De nem tudtam minek higgyek.
Csak úgy röpködtek a szavak előttem. #Szexmánia. #Kielégületlenség. #Élvezet hajszolása.
Megijedtem. Nem tudtam mit tehetnék. Megoldást sehol sem találtam erre a problémára.
Elmélyülten kutakodtam mikor kinyílott az ajtó. Zico volt az. Azonnal lehajtottam a laptop tetejét és félreraktam. Nem akartam, hogy megtudja, hogy ez után kutakodok. Eldöntöttem, hogy vagy Minhyuk-éktól vagy Taeil hyungtól kérek segítséget.

<Zico>
Mikor beléptem, láttam, hogy sunyizott valamit, de gondolatban csak megrántottam a vállam, nem kell mindennel elszámolnia. Megpusziltam, majd a telefonom a kezembe véve kicsoszogtam reggelizni, közben felhívtam a szüleimet, hogy mi újság otthon, majd bátyámnak is dobtam egy üzenetet, hogy hívjon fel, mikor nem dolgozik, mert rég beszéltünk. Azonnal érkezett a válasz, hogy délután szabad, jó lenne összefutni, ha van kedvem.
Beleegyeztem, majd visszamentem a szobánkba.
- Kicsim, ugye nem baj, ha délután lelépek egy pár órára? Találkozok a bratyóval, mert mostanában eléggé hanyagoltam. Elleszel addig a többiekkel, ugye?

<Kyung>
Hál' Istennek nem vette észre vagy nem tette szóvá a kis titkolózásomat.
Miután ismét kiment, újabb cikkeket, kutatásokat kerestem a témából. Találtam pár hasznos dolgot is. Arra gondoltam, hogy majd Taeil hyunggal beszélek. Benne nagyon megbízok. Félek, hogy Minhyuk vagy Jaehyo kinevetnének és nem vennék komolyan. És erre a legjobb alkalom a délután lesz, mikor Zico nem lesz itthon.
- Miért lenne baj?- mosolyogtam.- Menj csak. Én megleszek. Üdvözlöm Taewoon-t.

<Zico>
Hamar eljött az indulásom ideje, így csókkal búcsúztam szerelmemtől, majd elindultam a kávézóba. Taewoon már ott várt, nagy vigyorral az arcán. Én is elmosolyodtam, majd mikor odaértem, felpattant és magához szorított.
- Mi újság öcskös? Minden oké? -kíváncsian fürkészte arcomat.
- Hát...aha. Öhmm...el kell neked mondanom valamit. - mély levegőt vettem, ez nem olyan egyszerű. - Kyung és én...nos...együtt járunk.
- De...mióta? Wow, gratulálok, csak...húha, nem is mondtad soha, hogy tudod...a fiúkat szimpatizálod.
- Nem régóta, pár nappal ezelőtt szedtem össze a bátorságom. Nem zavar? Hogy meleg vagyok?
- Dehogy zavar. Mondjuk meglepett, de az öcsém vagy és azt akarom, hogy boldog legyél. Kyung jó gyerek, bízom benne és úgy szeretem őt is, mintha az öcsém lenne. Elvégre össze vagytok ragadva, mióta az eszeteket tudjátok. Valahol éreztem, hogy több lesz egyszer köztetek. - rám kacsintott, majd perverz vigyorral méregetett.
A továbbiakban mindenféléről beszélgettünk, kitárgyaltuk az elmúlt időszak dolgait.
- És? Volt már valami az ágyban? - terelte vissza a témát.
- Na de hyung! Ezt így...?
- Oh, ugyan már Jiho, a bátyád vagyok. Kivel, ha nem velem kell ezt megbeszéld?
- Jó, de...- sóhajtottam, nem tudtam, hogy osszam meg vele aggodalmam, vagy hülyeség. - Voltunk már együtt, többször is. Csak...
- Csak? - nézett rám várakozóan, mert megálltam a mondat közepén.
- Hyung, az normális, hogy folyton kívánom? Ha megérzem az illatát, vagy megcsókolom, vagy hozzám bújik, azonnal beindulok és azonnal meg akarom fektetni. Szerinted ez nem túlzás? Valami elromlott bennem, itt? - mutatok a fejemre, jelezve, hogy talán ott a forrása a dolognak.
- Hmm...- elgondolkodva hümmögött. - Hát nem tudom, őszintén korábban még nem találkoztam ilyesmivel. De lehet, hogy csak amiatt reagálsz így, mert ő az első kapcsolatod, és egyből együtt éltek, szeretitek egymást. Lehet, hogy csak most vagy ennyire rákattanva a szexre, mert ahogy megkóstoltad és megtaláltátok az összhangot, az ennyire tetszik a testednek.
- Értem. De nekem akkor is furcsa. Mindegy. Lassan mennem kell hyung, köszönöm, hogy meghallgattál. - öleltem meg újra, majd elváltunk és hazafelé vettem az irányt.

<Kyung>
Miután Zico elment, kisettenkedtem a szobából és megkerestem Taeil-t.
- T-Taeil hyung?- kocogtattam meg a vállát. A nappaliban ücsörgött a TV előtt nasival és egy Jihoon-nal a kezében.
- Z-zavarhatlak egy kicsit?
- Persze Kyung. Mondjad csak.- mosolygott fel rám kedvesen.
- Négyszemközt lehetne inkább?
- Ühüm.- bólogatott.
- Gyere hyung a szobába. Ott nem zavar senki.- Jihoon egy kicsit furcsán nézett rám, hogy elhívom a szeretett hyungját ráadásul a szobámba. De megnyugodhat nem akarok tőle semmi olyat.
Felállt a kanapéról és besétáltunk a szobába. Leültem az ágyra Ő pedig mellém. Kezembe vettem a laptopom és megnyitottam azokat az oldalakat, amikre rátaláltam és valamennyire hasznos információkat tartalmaznak.
- Miért hívtál ide Kyung?
- Há-hát az van... Hogy benned bízom meg a legjobban. Mármint félre ne érts... A többiekben is. De ami téma miatt hívtalak... Szóval tudom, hogy egyesek nem vennék komolyan.- sóhajtottam.
- De miért nem Zico-val beszéled meg? Ő a leader és a szerelmed.
- Pont ez az. Róla van szó...
- Valami baj van?- ijedt meg- Bántott?
- Neeem! Dehogy is. De nincs vele valami rendben.
- Ezt hogy érted?
- A-amióta "hivatalosan" is együtt vagyunk, furcsán viselkedik. A-amikor... Elmondtam neki, hogy benne vagyok... Teljesen... Szóval....
- Mi?- kérdezte kíváncsian.
- Felizgult.
- Oh...- mosolygott.- Hát ebben nincs semmi baj. Már régóta vágyott rád. Ez érthető.
- Oké oké... De aztán mikor m-megvolt az e-első... Szóval azóta, vagy lehet, hogy még az előtt is, akármit csinálok, beindul rám. Ő maga mondta nekem. És nem hazudott. Tegnap "kipróbáltam". Elmentünk fürdeni. És ahogy levetkőztem máris beindult. Persze nem engedtem meg neki, hogy tu-tudod... Nem akartam emiatt balhét senkivel... De a mellettem lévő fülkébe küldtem é-és... Ő... Magának...- eléggé szégyenlős vagyok ilyenkor. Mindenkivel. Képtelen vagyok ilyenről beszélni bárkivel is.
- Értem Kyung, értem.- bólogatott Taeil.
- De az még hagyján... Miután visszamentünk a szobába megint megkívánt. De akkor hagytam neki. De... Ahj... Hyung...- hajtottam le a fejem.
- Nyugi. Semmi baj.- ölelt meg.
- De van baj. Egyszerűen éreztem, hogy az egyik pillanatban csak arra kellek, hogy könnyítsen magán. Olyan őrült iramban mozgott...- nyeltem egy nagyot.- Utána pedig feleszmélt, hogy én is élő ember vagyok... És figyelt rám. Hyung ez olyan ijesztő. Nem Zico-tól félek. Hanem a helyzettől.- sóhajtottam.- Nem tudom, hogy miért ilyen. Vagy, hogy mit tehetnék érte... Azon kívül, hogy hagyom, hogy bennem élvezkedjen...- teljesen elszomorított a dolog. Én szeretem szerelemből Jiho-t. De... Ő...?
- Ne reagáld túl a dolgokat Kyung. Szerintem azért ennyire kanos állandóan, mert eddig nem kaphatott meg. Most, hogy együtt vagytok, megtudta, hogy milyen veled... És annyira jó, gondolom én, hogy állandóan utánad vágyakozik.
- L-lehet...- erre nem is gondoltam csak a legrosszabbakra.- De ezt nézd hyung.- mutattam felé a képernyőt.- Itt nem ezt írják.
Kíváncsi tekintettel fürkészte a lapokat.
- Ez baromság...- morgott.- Hogy lenne már Zico nimfomán? Ő pasi. Ki tud elégülni...- mondta hozzáértően.
- D-de akkor mi a baja?- kérdeztem félve ugyanis tudtam, hogy mi a második lehetőség.
- Szexmánia?- kérdezett vissza bizonytalanul Taeil.- De ez cseppet sem biztos.
- De ha mégis? Akkor mi lesz? Azt nem lehet gyógyítani...- teljesen kétségbe estem.
- Higgadj le Kyung.- fogta meg a kezem.
- De nem tudok....- nem tudom mit gondoljak vagy mit tegyek. Szeretem Zico-t mindennél jobban. Bármire képes vagyok érte. De... Ez... Ahj... Össze vagyok zavarodva.
- Figyelj. Szerintem ne pánikolj be. Az csak rosszabb és amúgy sincs rá okod. Szerintem várj még egy kicsit. Ha rosszabb lenne, beszélj vele. Együtt talán többre juttok. Ha az sem segít... Akkor... Szakemberhez forduljatok.- az utolsó mondata megrémisztett.
- Köszönöm hyung!- borultam a nyakába. Szorosan ölelt magához és a hátamat simogatta. Örültem, hogy meghallgatott és próbált segíteni.
Miután mindent megbeszéltünk Taeil visszament a kis Maknae-jához én pedig a szobában maradtam. Kikapcsoltam a gépet és elfeküdtem az ágyon. A gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben. Bele is fájdult.

<Zico>
A dorm csendes volt, mikor hazaértem. Hozzánk képest túl csendes, mire összevontam a szemöldököm.
- Hahó! Éltek még? – besétáltam a nappaliba, ahol egy olvasó Taeil fogadott, az ölében egy alvó Jihoonnieval. Ujját a szája elé helyezve jelezte, hogy vegyem halkabbra a hangom. – Mizu? – suttogtam, hogy ne ébresszem fel a maknaet.
- Elaludt tévézés közben. Hát nem édes? – simogatta meg, és hangjában annyi szeretet volt, hogy mosolygásra késztetett engem is.
- De. Hyung kérdezhetek valamit? – néztem rá, mire bólintott. – Mi van köztetek?
Nem válaszolt, csak sejtelmesen elmosolyodott.
- Ezt megtartanám inkább magunknak, ha nem baj. Jihoon nagyon szégyellné magát, ha megtudná, hogy elmondtam bárkinek is. Tudod, milyen úriember, nem veri nagydobra az ilyesmit. – kacsintott rám, és bár nem mondta ki konkrétan, de a kikerülő válaszával, és a kacsintásával tulajdonképp mindent megválaszolt.
- Oké. A többiek?
- U-Kwon nem sokkal utánad elment valamerre, a két perverz be van zárkózva, inkább nem is akarom tudni, mit csinálnak, Kyung pedig a szobátokban van.
- Köszi, hyung. – intettem neki, majd a szobánkba mentem, ahol egy egyenletesen szuszogó, gyönyörű szép szőke herceg volt elterülve.
Szívem nagyot dobbant, arra gondoltam, hogy ha felkel, talán beszélnünk kellene a tegnap éjszakáról, nyíltan és őszintén, ahogy már korábban is jó lett volna. Odasétáltam, majd mellé bújva öleltem magamhoz, ő pedig mocorogni kezdett.

<Kyung>
A sok össze-vissza kavargó gondolat annyira megfájdította a fejem és úgy lefárasztott, hogy elaludtam. Nem emlékszem, hogy mikor nyomott el az álom és hogy mennyit aludtam. Csak az rémlik, hogy arra ébredtem fel, hogy besüppedt mellettem az ágy és valaki magához szorított.
- Nnyyuuhhmmghhff...- nyammogtam ébredezés közben. Nem nyitottam ki a szemem de tudtam, hogy Zico fekszik mellettem. Az Ő illatát, az Ő érintéseit senkiével sem lehet összekeverni. Egy pillanatig a karjai között olyan gondtalan volt minden.
- J-jiho?- kérdeztem rekedt hangon miközben a szemeimet nyitogattam. Nem válaszolt semmit csak a homlokomra adott egy puszit.- Szeretlek.- simogattam meg pocakját.- Mit mondott Taewoon? Hogy van?

<Zico>
Én is szeretlek. Hyung jól van, üzeni, hogy üdvözöl. Beszélgettünk minden féléről, tudod milyenek vagyunk, mikor elmélyülünk a filozofálásban. – nevettem halkan, majd megsimogattam az arcát. – Figyelj kicsim…nem gondolod, hogy beszélnünk kellene a tegnap éjszakáról? – kérdésemre arca megkomolyodott, majd megnyalta a száját, miközben kerülte a szemkontaktust velem.

<Kyung>
Annak igazán, tényleg tiszta szívből örültem, hogy Taewoon jól van. De annak nagyon nem, mikor Zico a tegnap éjszakáról akart beszélni.
Tudtam, hogy egy nagyon nehéz és kicsit kellemetlen beszélgetés áll előttünk. De sajnos ezen is túl kell esni, jobb esetben egyszer...
- Öhm... B-beszéljünk. Mit szeretnél tudni?- annyira zavarban voltam. A szívem hevesen dobogott, szinte már a torkomban éreztem. Nem mertem a szemébe nézni. A mellkasához bújtam és a pólóját szuggeráltam.

<Zico>
- Nézd! Be kell vallanom, hogy az este egy kicsit…túlzásba estem. És félek, hogy neked ez sok volt. Szeretném tudni, hogy te hogy élted meg vagy mit gondolsz róla. Nekem…nekem nagyon jó volt, csak olyan furcsa is. Mint mikor részeg az ember, és olyan tompa az agya az alkohol miatt. Durva voltam veled? Nagyon fájt?
Álla alá nyúlva felemeltem arcát, hogy a szemeibe nézhessek. Tudni akartam, ha túl messzire mentem, és megérteném neheztelését, én sem értem, hogy mi történik velem.

<Kyung>
- Tisztázzunk valamit a válaszom és a beszélgetés előtt. Mindennél jobban szeretlek. És remélem, hogy miután ezt megbeszéltük, ez így is marad.- nagy levegőt vettem majd kifújtam és mélyen a szemébe nézve folytattam.- A tegnap este az számomra is furcsa volt. Bevallom, hogy a mosdóban direkt küldtelek el és kértem, hogy... Tu-tudod...- haraptam be az alsó ajkamat.- Kíváncsi voltam, hogy valóban bármikor képes vagy-e engem úgy szeretni. Igen, képes vagy... Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt... Volt mikor... De szeretlek.- fúrtam arcomat nyakába.

<Zico>
Mélyet sóhajtottam. Tudtam, hogy a tegnapi fájt neki, de így, a szájából hallva még rosszabb volt. Az pedig, hogy folyton ismételgette, hogy szeret, még inkább összeszorította a szívem. Képes elviselni, hogy bántom, hogy fájdalmat okozok neki, csak mert nekem jót akar.
- Tiszta szívemből sajnálok minden egyes alkalmat, amikor fájdalmat okoztam neked. Talán…nem kellett volna rávegyelek arra, hogy lefeküdj velem. Akkor kattantam meg. Azóta nem tudok magamon uralkodni. A tegnapi akciód a zuhanyzóban engem is ráébresztett arra, hogy túlzásba esek avval, hogy mindig azt akarom, hogy széttedd nekem a lábaid. Ez nem normális egy kapcsolatban, hogy az egyik fél folyton a vágyaival üldözi a másikat. Nem oké velem valami, Kyunggie és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Nem akarlak újra bántani, de minél több idő telik el két orgazmus között, annál jobban elborul az agyam, mikor beindulok.

<Kyung>
- Ne aggódj Jiho.- öleltem szorosabban.- Majd együtt megoldjuk.- annyira fájt. Fájt ilyen kétségbeesettnek és szomorúnak látnom. De annak örültem, hogy legalább azt látja, hogy mi a baj.
- B-beszéltem Taeil hyunggal.- bújtam ki a nyakából és a párnára hajtottam a fejem, Zico mellé. Értetlenül nézett.
- Ne haragudj Zico... De muszáj volt valakivel ezt megbeszélnem.- sóhajtottam.- Tudom, hogy hyung nem olyan tapasztalt... De Ő közülünk a legidősebb. Kellett valaki tanácsa, az hogy meghallgat. Minhyuk-ékhoz nem mertem fordulni... Tudod, hogy milyenek. Még a végén kiröhögnek és otthagynak a bajban. Tudom nem szép ezt feltételezni róluk... Szóval Taeil hyunggal beszélgettünk és utána néztünk ennek egy két helyen. Zico.... Lehet... Hogy...- nem tudtam hogy előadni neki úgy, hogy ne bántsam meg. Ki kellett mondanom tisztán, világosan.- Te... Lehet... Szexfüggő vagy... De ez még egyáltalán nem biztos!- tettem hozzá gyorsan.- Hyung azt mondta, hogy még várjunk. Szerinte azért vagy ilyen "telhetetlen", mert régóta vártál arra, ami most valóság és a tiéd.

<Zico>
Kikerekedtek a szemeim a végeredmény hallatán, amire jutottak. Így kimondva elég rosszul hangzott, viszont el kellett ismernem, hogy benne volt a pakliban. Mélyen magamban, én is pont ettől féltem, ugyan is az már komoly probléma mindkettőnknek.
- Szexfüggő… - suttogtam, majd felültem és arcomat a kezeim közé temettem. Mély levegőt vettem, majd a hajamba túrva járattam az agyam. – Az…az elég nagy baj. – ránéztem, láttam az aggodalmat arcán. – Orvoshoz kell mennem. Ki tudja, hogy miféle tünetei vannak ennek, ha tényleg az. Lehet, hogy idővel rosszabb lesz. Én…Kyung, ha ez igaz, talán jobb lenne, ha…ha távol tartanád magad tőlem, én nem akarlak bántani. – fájt ezt kimondani, mert minél közelebb akartam tudni magamhoz. Azt akartam, hogy örökké mellettem legyen, de ha ez igaz, akkor meg kell védenem magamtól, és ha a biztonsága érdekében távol kell maradnia tőlem, akkor erre is hajlandó vagyok.

<Kyung>
- Mi?!- ültem fel én is.- Nem! Nem! Te most komolyan azt mondtad...?! Neeem!- megöleltem hátulról.- Egy pár vagyunk Jiho. Megoldjuk együtt. Kiskorunk óta együtt vagyunk. Volt már ennél rosszabb is. Kérlek. Ne lökj el. Mindenben segítek, amiben csak tudok!- szorosan öleltem magamhoz. Nem akartam, hogy elhagyjon. Abba belehalnék. - Érted bármit elviselek! Csak ne szakíts.

<Zico>
Gondoltam, hogy ilyen hevesen fog tiltakozni az ellen, amit mondtam, hisz fordított esetben én is pont így könyörögtem volna neki, hogy ne hagyjon el, bármit megteszek érte.
- Miattad akarom csak. Azért, hogy megvédjelek. Te vagy a legjobb dolog az életemben, nélküled nem is tudnék létezni. De…ha beteg vagyok, akkor nem lehetek önző, hogy magam mellett tartva kínozzalak folytonos kielégülni vágyásommal.
Felé fordultam, majd magamhoz öleltem, ő pedig kétségbeesetten kezdett el csókolni, éreztem, hogy mennyire fél attól, hogy elveszít. Ahogy csókunk egyre mélyebb lett, éreztem, hogy a vágy kezd felébredni bennem. De nem akartam hagyni. Nem bánthatom újra.
- Kyung…-sóhajtottam, miután elszakadtam tőle. – Már megint kezdődik.  Kérlek, engedj, had menjek ki a szobából, nem akarlak megint gyötörni. – próbáltam felállni, de szorosan kapaszkodott belém, miközben újra megcsókolt. Éreztem, hogy arcán végigfolynak a kétségbeesés könnyei, én pedig védelmezően szorítottam magamhoz. – Meg fogok gyógyulni, szerelmem. Ígérem, keresünk egy szakembert, aki meggyógyít.

<Kyung>
- Ne hagyj el... Ne hagyj el... Kérlek.- kétségbeesetten zokogtam. Teljesen bepánikoltam, hogy mindennek vége lehet.
- Maradj velem. Tegyél amit akarsz. Nem fáj. Komolyan mondom. Kérlek. Ma azt teszel a testemmel amit akarsz. É-és és majd holnap... Holnap elmegyünk együtt orvoshoz. Csak ne hagyj el.- kapaszkodtam erősen a pólójába.
Mint aki bolond és hisztérikus rohamban szenved. De nem akartam elveszíteni.

<Zico>
Rosszul éreztem magam, hogy kész feláldozni bármit, csak nehogy elhagyjam. Hát nem érti, hogy milyen értékes ez a test számomra, amit ő felkínál nekem, mint egy hiénának a friss húst?
Pánikrohama bebizonyította számomra, hogy talán nem az a megoldás, hogy külön válunk. Talán így csak rontok a helyzeten.
- Shhh…jól van, nyugodj meg. – csókoltam le könnyeit. – Nem hagylak el. Nem szakítunk, ne sírj. – egyre csak zokogott és kapaszkodott felsőmbe. – Kérlek, szerelmem, nyugodj meg, lehet nem kellett

volna ilyen elhamarkodottan következtetnem. Gyere, bújj ide, és vegyél mély levegőket. – természetesen tudtam, hogy amit mondtam, az lenne a leghelyesebb döntés, mert csak így tudnám, hogy jól van. De képtelen voltam őt elhagyni. Olyan kétségbeesetten könyörgött, hogy győzött a józan eszem felett a szerelem, ami hozzá kötött.
Szorosan bújtunk egymáshoz, egyre közelebb fészkelődött hozzám, majd nyakamat puszilgatva dugta be kezét a felsőm alá.
- Kicsim, ne! Nem kell ezt tenned! Kérlek, nem fogom tudni visszafogni a vágyaimat, ha így folytatod.

<Kyung>
Sokkal jobban éreztem magam és megnyugodtam, mikor biztosított afelől, hogy nem hagy el.
Boldoggá akartam tenni, meg akartam neki köszönni, hogy velem marad.
- N-ne fogd vissza m-magad.- simogattam a mellkasát a pólója alatt. Tudtam, bár mégsem egészen, hogy mire vállalkozom.
Nem akartam mártírkodni... Ezt cseppet sem azért tettem. De ha holnap elmegyünk orvoshoz... Ki tudja, mit fog mondani.
- Még ma e-egyszer m-megteheted. Odaadom m-magam...- csókoltam meg.

<Zico>
Ne fogjam vissza magam? Az éjjel csak percekre vesztettem el az önuralmam, és így is eléggé megviseltem a testét, hát akkor ha szabadon engedem a bennem morgó szörnyet.
Próbáltam tiltakozni, de tudta jól, hogy mivel vegyen rá, hogy ne tudjak. Szándékosan ingerelt, akarta, hogy érintsem. Miközben újra egymás ajkát téptük, benyúlt a gatyámba és ujjai közé zárta farkamat, mire felsóhajtottam.
- Miért csinálod ezt? Nem kell feláldoznod magad. – ennek ellenére kezeim szinte maguktól bújtak ruhái alá. Bedugtam  nadrágjába, egyenesen az alsója alá, majd szenvedélyesen markoltam a fenekébe, miközben csípőmet mozgatva löktem magam tenyerébe. Talán, ha elélveznék az aktus előtt is, akkor jobban tudnék figyelni rá.

<Kyung>
Igazából fogalmam sem volt, hogy miért teszem. Csak belülről valami azt sugallta, hogy csináljam.
- Nem. N-nem... Én akarom.- suttogtam ajkaira.
Kezemet gyorsan mozgattam férfiasságán. Megint szinte a semmitől indult be. Annyira nagy neki és forrón lüktetett a kezem között. Beindított, ahogy fenekembe markolt.
Forrón, élvezettel  csókoltam. Nyelveink vadul fonódtak össze. Olyan heves volt a csók, szinte a torkomon is ledugta forró és izgága nyelvét.
Eközben testemmel arra kényszerítettem, hogy az ágyra feküdjön. Mikor ezt megtette, kezemet leállítottam és kihúztam a nadrágjából. Csak értetlenül nézett le rám. Kicsatoltam az övét és lehúztam róla az összes alsó ruháját. Mély levegőt vettem, mikor megláttam hatalmas merevedését. Szinte már az alhasát súrolta, annyira állt neki. Lassan hajoltam hozzá egyre közelebb majd makkján végignyaltam. Jiho teste megremegett alattam és nyögött egyet. Néhány puszit leheltem még rá, majd nagyra nyitottam a számat és ameddig tudtam bevettem. Először lassan mozgattam fejemet. Nyelvemmel masszíroztam tagját néha a fogaimmal is végigkarcoltam rajta. Halk cuppogás kísérte minden mozdulatom. Közben egyik kezemmel csípőjét szorítottam. A másikkal pedig mellkasát cirógattam, bimbóit csipegettem. Zico egyre hevesebb reakciókat mutatott.

<Zico>
Először nem értettem, hogy mit akar, aztán láttam, hogy szájával a farkamhoz közelít.
Amikor nyalogatni kezdte, belemarkoltam az ágyszélébe. Végignéztem, ahogy férfiasságom elmerül a forró szájüregben. Mennyei volt.
Ahogy ajkai egyre inkább beszippantottak, próbáltam kibírni, hogy ne basszam szájba. Közben bimbóimat izgatta, ami még inkább lázba hozott, mivel az az egyik erogén zónám.
- Nézz a szemembe. – kértem, és mikor ez megtörtént, testem remegni kezdett. Éhesen nézett rám, tekintete perzselte a bőröm. – Ez az, baby! Szopj keményebben! – alsó ajkamba haraptam, ő pedig kitartóan szívta farkamat.
Szólni akartam, hogy elmegyek, de a torkomra forrt a szó, mert hirtelen be is következett. Élvezetem szájába ömlött, és ahogy hátrébb húzta kicsit a fejét, a szája szélére is ment belőle. Hajába túrva húztam fel, majd nyelvemmel lenyaltam a szájáról az odaömlött spermát, aztán hanyatt fektettem, és levettem róla a ruháit. Lehajoltam, feltett szándékom volt viszonozni gesztusát, így magabiztosan, mélyen vettem a számba ágyékát.

<Kyung>
Még sosem csináltam ilyet. Nagyon furcsa volt. Próbáltam mindent úgy tenni, mint mikor Zico nekem... Engem... Szóval igen. Féltem, hogy valamit rosszul csinálok. De a hangja nem erre utalt. Ahogy kért, sőt inkább utasított, egyre bátrabb lettem. Erősen ingereltem tovább farkát majd egy nagyobb szívásnál, egy hangos nyögéssel kísérve a számba engedte nedvét. Forró magjának íze szokatlan volt számomra de cseppet sem rossz. Lehet, hogy elsőre mindenki számára undorító, de nagyon élvezetes tud lenni. Főleg ha a párod viszonozza.
- Ahhm!- feszült meg minden izmom, mikor tövig a szájába vette merevedésemet.
Azonnal gyors tempóban mozgatta száját. Forró, húsos ajkai szorosan ölelték körbe tagomat. Testem remegett alatta, ahogyan erősen szívta farkam.
Lábaimat egyre széjjelebb tártam. Kezemmel a lepedőt markolásztam, hangosan lihegtem, nyöszörögtem.
- Ahh... N-ne-eh...- akartam szólni, hogy ne csinálja tovább, különben Ő is kóstolóhoz jut...

<Zico>
Mindent beleadtam, hogy egy jó szopásban legyen része. Mélyen a torkomra engedtem farkát, erősen szívtam, közben heréit masszíroztam, ő pedig egyre jobban széttette a lábait.
Mikor nyöszörögni kezdett, hogy el fog menni, még jobban rákapcsoltam a dologra. Azt akartam, hogy a számba élvezzen. Nem kellett sok, pár szívás után éreztem, hogy ondója ellepi szájüregemet. Lenyeltem, majd ismét felhajoltam és ajkára tapadva, forrón csókolni kezdtem. Egymás ízét éreztük keveredni nyelveinken, és ez engem mocskosul felizgatott.
Lábai közé másztam, majd egyik kezemmel kettőnk közé nyúlva fogtam kezembe mindkettőnk férfiasságát és összedörzsölve izgattam fel ismét magunkat.
Felnyögött az érésre, én pedig igyekeztem minél jobban egymáshoz simítani ágyékunkat. Nem kellett sok idő, és mindketten újra teljesen megkeményedtünk.
- Annyira imádlak! – suttogtam ajkaira, majd megálltam, ugyanis hideg zuhanyként jutott el a tudatomig, hogy mit felejtettem el a mai nap folyamán. – Bassza meg! – mély levegőt vettem, ő pedig értetlenül nézett rám. – Nincs gumink. - Nem hiszem el, hogy elfelejtettem kotont venni!

<Kyung>
Annyira mocskos ez az egész de úgy felizgatott. Kívántam. És ebben még a gumi hiánya sem tudott megakadályozni.
- És akkor mi van?- vontam vállat.- Nem fogok teherbe esni.- kuncogtam elpoénkodva a dolgot.- Érezni akarlak Jiho. Élvezz belém!- markoltam fenekébe.
Reméltem, hogy mivel ma már egyszer megkönnyebbült, nem is olyan régen, tud majd magán uralkodni. De ha nem is, az sem baj. Ma érte mindent kibírok.

<Zico>
Amikor megtudtam, hogy nem zavarja a gumi hiánya, megkönnyebbültem kicsit. Anélkül ugyanis állítólag jobb az aktus, annak is, aki alul van, mivel nem egy műanyag dörzsöli belülről,hanem…nos…a férfiasságon lévő, természetes bőr. Eddig is csak miatta húztam mindig, gondolom nem kellemes kitisztítani utána ott lenn. De majd segítek neki.
A síkosítót előkutatva bekentem alaposan az ujjaimat, majd óvatosan kezdtem el tágítani. Próbáltam kicsit kárpótolni a tegnap esti miatt. Első ujjamat hamarabb megszokta, mint előző alkalmakkor, bizonyára lassan ő is megtanulja ellazítani izmait. Második ujjam is lazábban csúszott testébe, majd egyre simábban tudtam benne mozgatni, de azért nem kapkodtam.
Mikor úgy éreztem, hogy már befér a farkam, kihúztam ujjaimat, majd tagomra folyattam a síkosítóból és mindenhol elkentem. Elhelyezkedtem, majd egy egyenletes, de nem kemény mozdulattal elmerültem testében, mire feje hátrahanyatlott, ajkai pedig mosolyra húzódtak. Jól esett ezt látni, még soha nem mosolygott szeretkezés közben.

<Kyung>
Igyekeztem hamar ellazulni ujjai körül. Folyamatosan mozgattam izomgyűrűimet.
Mikor belém hatolt, olyan forró volt farka, éreztem ahogyan lüktet bennem. Fájni csak egy minimális mértékben fájt, közel sem annyira, mint az előző alkalomkor.
Olyan jó érzés volt teljesen magamban tudni. Akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim. Boldog voltam. Láttam egy kis reményt arra, hogy minden lehet normális köztünk.
Mikor teljesen megszoktam, megcsókoltam és megemeltem a csípőmet, jelezve, hogy készen állok.
- Ahh... Zicoohhh...- nyögtem a nevét, mikor lassan elkezdett mozogni.

<Zico>
Jó érzés volt újra testébe hatolni. Bár most is folyton éreztem a késztetést, hogy gyorsítsak a tempón, de mivel pár perccel ezelőtt élveztem el, most sokkal könnyebb volt uralkodni magamon.
Először lassan mozogtam, majd fokozatosan gyorsítottam a tempón, mivel folyton biztatott, hogy mehet gyorsabban. Bár odafigyeltem, hogy ne okozzak neki fájdalmat, közben simogattam, csókoltam mindenhol, ahol értem, fülébe nyaltam, majd belenyögtem, mire hajamba markolt.
Kihúzódtam belőle, elfeküdtem az ágyon.
- Gyere, ülj rám. – nyújtottam felé a kezem. – Próbáljunk ki valami újat is. – rákacsintottam, ő pedig átvetve a lábát rajtam kicsit előredőlt, miközben én újra bepozicionáltam tagomat és csípőmet megemelve makkom belé csúsztattam. Utána átvette az irányítást és ő engedte tagomat folyamatosan magába. Mikor benne voltam egészen, lassan mozogni kezdett, ismerkedett a pózzal, én pedig vágytól csillogó szemekkel néztem, ahogy meglovagol.

<Kyung>
Olyan kellemes volt a tempója, kezdtem egyre jobban élvezni mikor hirtelen elhagyta testem és mellém feküdt. Hamar megkaptam a felvilágosításomat, hogy miért tette.
Kíváncsian helyezkedtem el ágyékán, majd mikor újra bennem volt lassan kezdtem mozogni. Egyre inkább tetszett az új póz, az új érzés. Egy kicsit így én irányíthattam.
Mellkasán támaszkodtam a kezeimmel. Gyengéden karmolásztam rajta a bőrt. Közben csípőmet is bátrabban mozgattam rajta fel és le.
- Ahh... Zicoh... Ah... O-olyanh jó-óh-oh...- élvezkedtem felette.
Vigyorogva feküdt alattam majd Ő is mozgásba lendítette csípőjét. Egyre gyorsabban, egyre mélyebbre került bennem. Közben farkamra szorított és keményen kezdte el kiverni.
- Ahh... Ji-Jihooohh... Méghh...- hajoltam le hozzá egy csókra.- Bassz meg Jiho! Gyerünk!- kínáltam fel neki magamat.
Nem annyira volt durva, mint tegnap. De annyira izgató volt ez a póz, a helyzet, a hangos és mély nyögései. Akartam.

<Zico>
- Oh cica, megbaszlak én úgy, ahogy épp akarod.
 Imádtam ezt a helyzetet, amibe keveredtünk. Talán a póz, talán az, hogy én is kontrollálni tudtam magam vagy, hogy hagytam érvényesülni, de nagyon beindította és felszabadította Kyungot. Olyan kihívóan és kéjesen viselkedett, hogy öröm volt nézni.
- Ohh, ez az kicsihm, gyehrünk! Mo-mozhogj baby, ahh! Fantasztikus vagyh! – vertem keményen a farkát, miközben élvezkedve néztem, ahogy mozog rajtam.
Egyszer csak megragadtam csípőjét, felültem, majd közel hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg, csak mélyen a szemébe néztem. Felém lendült, éhesen mart ajkaimra, majd hátradöntött, és fejem mellett támasztotta meg magát, de a csókot csak akkor szakítottuk meg, amikor elfogyott a levegőnk.
- Tethszik Kyungh, hmm? Tehtszik, ahogy me-megkeféllek? – felnyögött, miközben szorosan fogtam a csípőjét, és löktem bele magam, de nem sokáig bírta, és újból rámozgott a farkamra. Hagytam neki, had élje ki magát, láttam, hogy mennyire tetszik neki, hogy ő irányítja az aktust.
Kis idő múlva éreztem, hogy nemsokára itt a vég, ezért határozott, kemény tempóban kezdtem el farkát izgatni, mire teste ívbe feszült, spermája a hasamra spriccelt, és nevemmel az ajkain élvezett el, engem magával rántva. Megfeszültem, mélyről jövő, élvezettel teli hörgés szakadt fel a torkomból, miközben kiadtam magomat.

<Kyung>
Egy hihetetlen menetet hagytunk magunk mögött. Minden pillanatát élveztem. Csodálatos volt minden.
Miután mindketten elélveztünk, a szoba a lihegéseinktől volt hangos.
Mellkasára feküdtem, mellbimbóival játszadoztam miközben próbáltam visszatérni a Földre és csillapítani a testem. Kicsit mozdítottam a csípőmön, majd megtámaszkodtam kezeimmel a mellkasán és lehúzódtam róla azután melléfeküdtem.
Testünket teljesen beborította az élvezet. Fenekem is tele volt magjával de nem bántam. Ez is Ő. Mindenét imádom.
- Köszönöm Jiho.- csókolgattam az arcát és a nyakát.- Ez fantasztikus volt. N-neked... Mennyire volt nehéz?- kíváncsi voltam, hogy Ő mit érzett közben. Mennyire tudta fékezni magát.

<Zico>
Felé fordítottam az arcom, és rámosolyogtam.
- Nekem is nagyon jó volt. Most, hogy előtte elmentem, sokkal jobban vissza tudtam fogni magam, pedig most is éreztem, hogy néha önkéntelenül is lökök egyet a csípőmmel. De tudtam magamon uralkodni. És fantaszikus volt látni téged uralkodni rajtam. – elvigyorodtam. – Nem is gondoltam, hogy van egy ilyen kissé ribancos, provokatív éned.
Játékosan felfújta az arcát, majd nyelvet öltött rám, de láttam, hogy nem haragszik, bár utolsó mondatomra kissé zavarba jött.
- Ne szégyelld magad. Előttem semmit nem kell szégyellned. Látni akarom minden arcod. – csókoltam meg, miközben valami beugrott erről. – Kyung, te fantáziáltál már arról, hogy te vagy felül? – néztem a rá kíváncsian, mert tényleg érdekelt.

<Kyung>
Örültem, hogy tetszett neki. Boldog voltam, hogy nem kellett neki annyit feszengeni, türtőztetni magát.
De azt kikérem magamnak, hogy ribancos vagyok... A provokatívval még kiegyezek.
Meglepett a kérdése. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Azt nem mondom, hogy nem mertem elmondani az igazat de valami olyasmi.
- Én... Hát őszintén.... Még nem.- bújtam hozzá közelebb és arcomat mellkasánsk dörgöltem. Zavarban voltam.- N- nem... Mert Te olyan jól csinálod. Nekem nem menne. V-vagy nem is tudom...- ez volt az igazság. Lehet, hogy a helyemben más már rég fantáziált volna ilyenről... De én nem.

<Zico>
Kicsit meglepett, hogy nem gondolt még erre a dologra. A legtöbb embernek megfordulna a fejében, hogy mi lenne, ha egyszer ő lenne a domináns fél.
- Értem. De...ha esetleg befészkeli majd a gondolat magát a buksidba, akkor majd szólj. Igaz, hogy nem az minden vágyam, hogy valaki megrakjon, de neked bármit. - elmosolyodtam. - És te vagy az egyetlen, akiben bízok ilyen téren, mert tudom, hogy te milyen gyengéd tudsz lenni. - Puszit lehelltem az orrára.
Tulajdonképp kicsit érdekelt, hogy milyen lehet a dolog, de nem is tudom. A szűz hátsómat is féltettem, meg szerettem is irányítani. De azt szerettem volna, ha tudja milyen, talán akkor jobban megérti, hogy miért kívánom folyton.
- Le kéne zuhanyozni, mindketten elég...maszatosak lettünk.

<Kyung>
Aranyos volt, hogy felajánlotta, hogy csak nekem megengedi, hogy bármikor mikor kedvem szottyan irányíthatom az ágyban.
- Köszönöm kicsim.- pirulva csókoltam meg a bókok hallatán.
- Lehet...- kuncogtam.- Gyere, menjünk.- fogtam meg a kezét.
Elővettem mindkettőnknek tiszta alsót és fürdőköpenyt. Miközben a szekrényben kutakodtam Jiho mögém lépett, átkarolt és nyakamat csókolgatta.
- Zicoh...- sóhajtottam miközben szembefordultam vele.- Gyere... Menjünk.- csókoltam meg.
Gyorsan átosontunk a fürdőbe, üres volt. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a csapot.
- Nem jössz?- néztem ki a kabinból Zico-ra a vállam felett.

<Zico.
A zuhanykabin láttán beugrott korábbi közös látogatásunk. Reméltem, hogy most nem hasonlóan fog végződni.
Mögé lépve bújtam hozzá, majd elvettem a tusfürdőt és a fürdőszivacsára téve kezdtem el simogatni testét. Közben kicsit gonosz módon figyeltem arra is, hogy néha "véletlenül" hozzáérjek tagjához.
Ő is beszállt a mosdatásba, miközben csókolni kezdtem. Lehet, hogy nem kéne, és el fog tolni, de annyira imádom ezt a pasit, hogy nem bírok ellenállni az ilyen alkalmaknak.

<Kyung>
Olyan kis huncut módon játszadozott velem. Talán azt hitte, hogy nem veszem észre vagy nem is tudom. De nagyon is feltűnt, hogy mit csinál és mit akar elérni.
- Ma mindent megkapsz tőlem.- suttogtam ajkai közé majd hevesen megcsókoltam. Közben tusfürdős kezem mellkasáról farkára vezettem.- Csak egy szabály van. Ha itt akarod, akkor csendben kell. Nem akarok összeveszni megint emiatt senkivel.- simogattam lassan éledező férfiasságát.

<Zico>
Örültem, hogy belement a játékba. Bár egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy kamasz, akinek tombolnak a hormonjai most, hogy végre van kivel kiélje magát.
Izgatóan csókoltam,simogattam, miközben ő ágyékom ingerelte. Lassan levezettem a kezem én is férfiasságára, és masszírozni kezdtem, miközben ajkaim áttértek nyakára.
- Nem lesz sok a fenekednek?  Nem akarom, hogy holnap kényelmetlen legyen számodra a járás. – megsimogattam az imádott testrészt, bár titkon reméltem, hogy nem gondolja meg magát. Nemet intett fejével, majd számhoz hajolva nyalt végig a számon, én pedig ajkaim közé szívtam édes nyelvét.
Egyik kezem félgömbjei közé vezettem, majd bejáratát dörzsöltem. Felsóhajtott, én pedig szememmel keresni kezdtem valamit, amivel helyettesíthetem a síkosítót.

<Kyung>
Aranyos volt, ahogy aggódott értem. De nem hinném, hogy fájna. Ha meg igen, akkor úgy jártam...
 - Nem kell.- suttogtam ajkaira. Tudtam, hogy valami olyat keres amivel fel tud készíteni. De minek? Nem rég szeretkeztünk. Meg tiszta vizesek vagyunk. - Csak gyere Zico. Tégy magadévá.- puszilgattam telt ajkait.

<Zico>
Finoman megfordítottam, mire kihívóan tolta ki fenekét, jelezve, hogy akarja. Közben folyamatosan folyt ránk a meleg víz, még jobban felforrósítva testünket.
- Tedd szét jobban a lábaid. – suttogtam, majd miután teljesítette kérésem, mögé álltam, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve lehajoltam és csókokkal kezdtem el beborítani félgömbjeit. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de nem foglalkoztam ezzel. Meglepetten nyikkant fel, miközben egyre közelebb haladtam izomgyűrűjéhez. Kezét a szájára szorította, amikor elértem azt, majd miután csókot leheltem bejáratára, nyelvemmel kezdtem el izgatni.

<Kyung>
Nagyon nehéz volt visszafogni a hangomat. Annyira szokatlan volt a helyzet de olyan izgató is volt egyben. Először csak lassan, bátortalanul mozgatta bennem a nyelvét majd fokozatosan ahogy szoktuk meg mindketten a dolgot, úgy gyorsított.
Kezeimmel a csempének támaszkodtam és igyekeztem nagyon csendben lenni.
- Ahh... Zicoh... Ah... Gye-gyereh...- nyöszörögtem vékony hangon.
Nyelvét lassan kihúzta majd fenekemet puszilgatta, végig a gerincem vonalán.
Megfogta a csípőmet és lassan húzott magához. Farkát bejáratomhoz igazította és fokozatosan húzott magára.
Mély levegőket vettem, a csempét markolásztam. Alfelemet teljesen elöntötte a forróság. Hangosan lihegtem, igyekeztem ellazítani magamat.

<Zico>
Kyung előtt soha nem lettem volna hajlandó valaki seggét a nyelvemmel izgatni. Igaz, előtte azt sem tudtam elképzelni, hogy valakit leszopjak, neki mégis élvezettel tettem meg. Furcsa volt a gondolat, hogy nyelvem épp a fenekében van, ezért először kicsit bizonytalan voltam. Aztán, mikor láttam mennyire tetszik neki, akkor bátrabb lettem, és fürgébben mozgattam nyelvem is. Nem volt olyan rossz, annak ellenére, hogy más lehet a világért sem tette volna meg.
Mikor jelzett, hogy mehet, akkor mögé állva hatoltam bele. Forró, szűk feneke olyan izgató volt, hogy azt kívántam, bárcsak örökké így maradhatnánk.  Az új póz, és az, hogy tilosban csináljuk, teljesen feltüzelt. Minél furcsább helyzetbe keveredtünk, annál jobban beindította alfelemet. Bár tudtam magamon uralkodni, hála annak, hogy két orgazmuson vagyok túl, ennek ellenére még mindig kielégületlennek éreztem magam. Tudtam, hogy ez nem Kyung hibája, ő kielégít teljesen, és utána nincs is baj, amíg megint össze nem gabalyodunk, ugyanis ilyenkor újult erővel lobban fel testemben a vágy.
- Nem tudok veled betelni, kicsim. Köszönöm a mai napot, ígérem, hogy ha van gyógymód erre a betegségre, mindent megteszek, hogy minél hamarabb meggyógyuljak. – nyakába csókoltam, miközben lassan, egyenletesen kezdtem el pumpálni magam benne.

<Kyung>
- Szeretlek Jiho...- suttogtam majd fejemet hátrahajtottam és megcsókoltam.
Lassan mozgott bennem de igyekezett minél mélyebbre jutni. Testünk együtt hullámzott.
- Mégh Zicoh... Mégh...- nyögtem halkan ajkai közé.
Kérésemre gyorsított a tempóján. Közben kezét merevedésemre vezette és keményen kezdte el kényeztetni.
Hogy hangomat el tudjam folytatni, vagy az alsó ajkamat harapdáltam vagy Zico szájában turkáltam nyelvemmel.

<Zico>
Próbáltuk mindketten halkan élvezni a másik testét. Nem akartunk lebukni, habár nekem mondjuk semmi kétségem nem volt afelől, hogy sunyiban a többi pár a csapatban is pont ugyan ezt műveli a közös zuhanyzások alkalmával.
Egyre jobban élveztük a dolgot, én pedig igyekeztem szerelmemet átlendíteni először a csúcson. Nem kellett sok neki, ahogy belülről simogattam farkammal, közben ágyékát masszíroztam, nemsokára elérte a csúcsot. Fejét hátracsapta, ajkára ráharapott, miközben halkan nyüszített az élvezettől, arca kéjt tükrözött.
- Gyönyörű vagy. – suttogtam, miközben mozgásomat nem hagytam abba, ezzel is elnyújtva élvezetét.

<Kyung>
Hamarabb elért a gyönyör, mint az előző alkalomkor. Zico nem állt le a mozgással. Egyre gyorsabban és keményebben lökte magát. Ez engem is ingerelt így orgazmusom tovább tartott.
Arra gondoltam, hogy talán segíthetnék neki abban, hogy könnyebben elmenjen. Izomgyűrűimet lassan elkezdtem szorítani körülötte.
- Gyerünk Jiho! Élvezz el!- suttogtam kéjesen a fülébe.

<Zico>
Imádtam, ahogy arra biztatott, hogy élvezzek el. Mindig ez okozta a végem együttléteink alkalmával. Szerettem, mikor ilyen kis mocskos semmiségeket suttogott nekem.
Gyors tempóra kapcsoltam, miközben csípőjét szorosan markoltam. Felszisszentem, majd spermámat ismételten belé lövelltem. Ohh egek, mennyei!
Bambán vigyorogva vártam, hogy egy kicsit kitisztuljon eltompult agyam. Közben ő nyakamat csókolgatta, miközben kezével hátranyúlva masszírozta tarkómat.
- Teljesen biztos vagyok abban, hogy minket a fentiek is egymásnak teremtettek. Nem lehet véletlen az, hogy ennyire passzolunk egymáshoz. Nem is csodálkozom, hogy szexfüggő lettem, olyan vagy, mint valami drog. – mormogtam halkan, bár tudtam, hogy nem az együttléteink miatt lettem szexmániás. Monológomra csak finoman beharapta fülcimpámat, majd kiengedte magából férfiasságomat.

<Kyung>
Megkönnyebbültem mikor éreztem, hogy sikerült neki elélvezni. Felemelő érzés volt magamban érezni magját.
Annyi szépet mondott nekem, hogy teljesen bele is pirultam.
Miután elhagyta a testemet, szembefordultam vele.
- Zicooo...- vigyorogtam rá.- Szeretleeek!- trilláztam majd forrón megcsókoltam.
- Mosakodjunk meg, jó?- simogattam mellkasát, miközben orrommal arcát cirógattam.

<Zico>
Olyan jó volt ilyen vidámnak látni. Nagyon igyekeztem elfeledtetni vele azt az incidenst és kárpótolni érte. Lehet, hogy más srác hamar elfelejtette volna, és nem igyekezett volna kiengesztelni érte a párját, de nekem lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy fájdalmat okoztam neki, mialatt én testét használva élvezkedtem.
Úgy tudtam csak igazán kárpótolni, ha erőt veszek magamon, és megtanulom kimondani az iránta érzett szerelmemet, valamint odafigyelek, hogy minél jobban élvezze az együttléteinket. Ha sikerülne meggyógyulnom, talán még romantikusabb órákat is tudnék neki nyújtani, jelenleg viszont képtelen dolognak tűnik számomra egy lassú, szerelmes szeretkezés. Szerintem meg is kattannék.
Megmosakodtunk, majd kiléptünk, hogy megszárítkozzunk. Felvettük a tiszta alsót, és kézen fogva indultunk meg a szobánk felé, mikor éreztem, hogy eléggé megéheztem a nagy kéjhajhászásban.
- Nem vagy éhes, életem? Csak mert én nagyon. – megindultam a konyha felé, imádkozva, hogy legyen ott valami kaja.

<Kyung>
Miután végeztünk a fürdéssel Zico kijelentette, hogy Ő éhes.
- Én nem vagyok az.- vontam vállat de azért elkísértem a konyhába.
- Nézd csak!- vettem ki a hűtőből egy nagy tányér toppokkit.- Rendesek voltak, hogy hagytak.- mosolyogtam majd betettem a mikróba. Amíg melegedett vettem elő tányért és evőeszközt.
- Tessék.- mertem mosolyogva a "vacsorát" Zico-nak.
- Jó étvágyat.- nyomtam egy puszit az arcára majd leültem vele szembe és figyeltem ahogy eszik. Olyan aranyosan csámcsogott. Csak vigyorogni tudtam rajta.

<Zico>
Nem gondoltam, hogy a szextől ennyire megéhezek majd. Jóízűen ettem az elém tett ételt, miközben Kyung vigyorogva bámult engem.
- Zavarba hozol ezzel a vigyorral. Ennyire vicces vagyok? – folytattam az evést, miközben őt figyeltem.

<Kyung>
- Aham. Nagyon.- vigyorogtam tovább.- Hm... Olyan vaaagy... Mint mint mint...- gondolkoztam el.- Egy óriás kisgyerek.- vigyorogtam mire Ő is felnevetett.- Na nem baj. Csak az enyém vagy.- kezembe vettem egy szalvétát és megtöröltem a száját.

<Zico>
- Ya! Nem vagyok gyerek! Férfi vagyok! – játékosan fenyegettem ujjaimmal, miközben széles vigyor ült ki az arcomra. – És elfenekellek, ha szemtelenkedsz velem. Nem ment meg az sem, hogy te vagy az idősebb…tényleg! Te perverz vénember, megrontottad a „kisgyereket.” – formáltam idézőjeleket ujjaimmal, majd csókot küldtem neki a levegőben, mire felnevetett. Örültem, hogy így tudunk együtt ökörködni.

<Kyung>
- Nem is vagyok vénember!- nyújtottam ki rá a nyelvem.- Egyébként is nem kellett téged megrontani... Jöttél magadtól.- cukkoltam tovább.
Jó volt, hogy azok után is ami történt- gondolok itt arra, hogy egy pár vagyunk- ugyan úgy el tudunk hülyülni, mint rég haverokként.

<Zico>
Színpadiasan sóhajtottam fel.
- Nem tehetek róla, hogy elbűvöltél. Biztos valami mágus vagy, aki szerelmi bájitalt öntött a teámba, hogy beléd zúgjak. Mi lesz most velem? Egy kuruzsló ellen semmi esélye egy olyan ártatlan léleknek, mint én vagyok. – drámai monológom végén elröhögtem magam, nem bírtam tovább.

<Kyung>
Zico-val együtt röhögtem a hülyeségén.
- Hát pedig ezt a gonosz varázslót is hatalmába kerítette valami... Nem ok nélkül csábított el.- kérdőn nézett rám.- Túl tökéletes vagy. A varázsló pedig magáénak akarta tudni ezt a tökéletességet.- mondtam komolyan majd elvigyorodtam.- Szeretlek Jihooo!- pattantam fel a helyemről és megpusziltam.

<Zico>
Édes volt, mikor ilyen nyíltan kimutatta az érzéseit. Olyan kis szeretgetnivaló.
Miután megettem a kaját, melléléptem, majd hirtelen felkaptam az ölembe, és úgy mentem vissza a szobánkba. Letettem az ágyra, majd intettem, hogy várjon egy pillanatot. Eszembe jutott, hogy hazafelé a találkozóról vettem neki valamit. A táskámhoz lépve vettem ki belőle kedvenc csokiját, majd mellémásztam és felé nyújtottam.
- Gondoltam a virág az olyan lányos, a plüss meg elcsépelt és nyálas. De persze, ha szereted, legközelebb avval leplek meg. – kacsintottam rá. – Ezt viszont tudom, hogy imádod. – pusziltam meg puha, édes pofiját.

<Kyung>
Zico aztán tudja, hogy mivel vegye le a lábáról az embert. Szó szerint.
Kíváncsian vártam mivel szeretne előrukkolni. Mikor belépett a szobába és fölém lógatta a csokit, megcsillantak a szemeim.
- Nyuuu! Köszönöm!- vigyorogtam. Kikaptam a kezéből a tábla édességet és megcsókoltam Zico-t.
- Szeretlek.- vigyorogtam rá.- Kérsz?- kezdtem el kibontani.

<Zico>
- A tied. Ahogyan én is. Rendelkezz velünk, hercegem. – melléfeküdtem, majd oldalamra fordulva megtámasztottam a fejem a karomon, miközben ő sebes mozdulatokkal vetkőztette a csokoládét, majd letört egy kockát és hevesen a szájába tette. Mikor a csokoládé olvasni kezdett a nyelvén, elégedettem pislogott, ajkai bamba mosolyra húzódtak.
– Most pont olyan fejed van, mint mikor elélvezel. – kuncognom kellett arcát látva.
Durcásan csücsörítve pillantott felém, mire nevetni kezdtem. Felém lendült, majd ajkait az enyémre szorítva dugta át a nyelvét a számba, amin még ott pihent a félig elolvadt csokoládé. Csókolózni kezdtünk, játékunkat a kis endorfin kocka még inkább megédesítette.

<Kyung>
Olyan kis gonosz. Tudja nagyon jól, hogy mennyire imádom a csokit.
- Gonosz vagy.- suttogtam ajkaira mikor már elolvadt szánkban a csokoládé. Nyeltem egy nagyot majd megnyaltam az ajkaimat.
- Még egy kocka?- mutogattam vigyorogva szeme elé az édességet.
Csak bólintott. Letörtem még egy kockát majd a fogaim közé vettem.
- Vedd el!- vigyorogtam.

<Zico>
Odahajoltam, de hátrahúzódott, hogy ne érjem el. Hanyatt döntöttem, majd ismét a csokoládé felé kaptam, de ő bevette a szájába, és vigyorogva várta, hogy erre mit lépek. Kezemmel végigsimítottam oldalán, majd váratlanul csikizni kezdtem, és mikor hangosan felnevetett, megcsókoltam. Elégedetten kuncogott fel, majd a csokikockát átdugta a számba.
- Ez így a legfinomabb. – nyammogtam el a csokit, majd mikor teljesen elolvadt, kikaptam a kezéből, és ezúttal én törtem le egyet, majd ajkaim közé helyeztem. – Te jössz! Vedd el, ha tudod!

<Kyung>
- Nyuj na megállj!- vigyorogtam majd ajkai után kaptam.
De Ő elfordította a fejét. Fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre de még így sem adta meg magát.
- Gonosz!- mondtam durcizva majd mikor elkaptam a fejét a heves forgatás közben ajkaira martam. A csokit beleejtette a számba. Nem engedtem el. Nyelvemmel az övét masszíroztam majd a csokidarabkát hagytam olvadozni. Kettőnk nyelve között csúszkált majd végül eltűnt, csak az ízt hagyva hátra maga után.
- Köszönöm.- vigyorogtam.

<Zico>
Mindketten  élveztük ezt a fajta nassolást. Addig-addig nyalakodtunk, míg Kyung egyszer csak szomorú fejjel lobogtatta előttem az üres csokoládés papírt, mire felnevettem.
- Na, mi lesz most velünk? Elfogyott a csokoládé. – fejemet csóváltam. – Ezt a gazdasági válságot nem tudom, hogy hogyan fogja átvészelni országunk. – lemondóan sóhajtottam, mire játékosan vállamra csapott. – Veszek neked másikat holnap, kicsim, ne légy szomorú. – pusziltam szája sarkára.
Mellkasomra helyezte fejét, miközben én elvettem a fránya, gonosz, üres papírt és az éjjeliszekrényre dobtam. Aztán csak feküdtünk egy darabig, hajával játszottak ujjaim. Jó volt vele minden együtt töltött pillanat, olyan volt nekem, mint a másik felem. Kiegészítettük egymást, mint a Ying meg a Yang.

<Kyung>
Olyan kellemes volt vele minden pillanat.
Ahogy mellkasán feküdtem olyan nyugodt voltam. Éreztem, hogy boldogok vagyunk és nem lehet semmi bajunk. Miénk a világ.
Lassan simogattam hasát majd egy idő után pilláim leragadtak és elaludtam.

<Zico>
Ahogy hallgattam szuszogását, elmosolyodtam. Abbahagytam haja piszkálását, inkább megöleltem, és hagytam, hogy pihenjen.
A holnapi napon gondolkoztam. Féltem attól, hogy mit fog mondani az orvos, de nem hátrálhatok meg. El kell mennem, hogy Kyung biztonságban érezze magát mellettem. Úgy éreztem magam, mint egy időzített bomba, ami vészjóslóan ketyeg. Mit csinálok, ha azt mondja, hogy menthetetlen? Hogy fogom Kyungot megóvni? Előbb-utóbb besokall majd. Bár nem ilyennek ismertem, csak ettől rettegek. Ő, ha szeret, akkor azt igazán és tiszta szívből teszi. Mindig is ilyen volt, a szülei is így nevelték, hála a keresztény doktrinának, amit követtek.
Mély levegőt vettem, és inkább behunytam a szemeim, hogy én is aludjak. Holnap erősnek kell lennem, kettőnkért.

III. Fejezet (+18)

<Kyung>
Fáradt voltam. Pillanatok alatt elaludtam Zico mellett. Úgy kidőltem, mint akit leütöttek.
Reggel valamivel pihentebben keltem, mint előző nap. Zico aranyosan szuszogott mellettem.
- Jó reggelt.- pusziltam meg az arcát közben mellkasát simogattam.- Hogy aludtál?- suttogtam miközben ébredezett.

<Zico>
Ahhoz képest, hogy milyen nehezen talált rám az álom, olyan mélyen zuhantam bele. Reggel csak nehezen reagáltam szerelmem ébresztésére, olyan jól esett mozdulatlanul, a karjai közt lenni.
- Neked is jó reggelt, angyalkám. – nyammogva, nagyot nyújtózva próbáltam kicsit felébredni. – Egész jól, kicsit jobban érzem magam, mint tegnap reggel. És te? Kipihentebb vagy? – hátát simogattam, miközben szememmel megkerestem az órát, hogy tudjam, hogy milyen tempóban kell mozognunk.
Szerencsére még volt egy kis időnk, úgyhogy nem kellett rohannunk. Csókot leheltem ajkaira, mire a hasa jelzett, hogy reggelit követel, ezért kuncogva húztam fel, hogy kimehessünk a nappaliba.

<Kyung>
Taeil és P.O készítették a reggelit, Yookwon megterített. A másik két jómadár sehol sem volt.
- Jó reggelt.- köszöntem mosolyogva.
- Sziasztok!- vigyorgott Jihoon.
- Sokkal jobban néztek ki.
- Köszi Taeil.- mosolyogtam majd a helyemre ültem.

<Zico>
Jobb kedvünkben voltunk, ez tény. A többiek is mosolyogva kommunikáltak, majd egyszer csak furcsa hangokat hallottunk, ezért a fürdőhöz lopakodva kezdtünk el hallgatózni. Pár pillanat múlva mindenkinek leesett, hogy a zajok nem más, mint hangos nyögések.
- Pfúj! Bemocskolják a fürdőszobát! Ez gusztustalan! – U-Kwon mélységesen fel volt háborodva, ugyan is neki a fürdő szent hely volt, mint másnak a templom.
- Miért nem tudják ezt elintézni a kis kéjbarlangjukban? Most hogy zuhanyozzak ott ezek után? – Taeil az orrát húzta, majd inkább visszatért a reggelikészítéshez, a fülig vörösödött maknaeval a nyomában.
Mi Kyunggal csak egyásra néztünk, majd intettem a fejemmel, hogy menjünk mi is. Igazából kicsit attól tartottam, hogy a hangokat hallva megint felizgulok, és az nem lenne jó, figyelembe véve, hogy az egyetlen hely, ahol könnyíthetnék magamon, jelenleg foglalt.
- Ahh, ez így reggel korán leszívta az agyam. – röhögtem, alig váram, hogy Minhyuk becsoszogjon a nappaliba, ideje volt visszavágni a cukkolásai miatt.

<Kyung>
- Ch.... Csak jöjjenek ki...- morogtam magamban.
Már készítettem a csípős megjegyzéseimet. Megérdemlik a tegnapi után.
- Jó étvágyat.- pakolták ki az asztalra a kaját.
- Köszönjük!- mosolyogtam rájuk.
U-Kwon a fürdőhöz sétált és bedörömbölt.
- Ha kiélveztétek egymás segglyukát, gyertek enni!- mérgesen trappolt vissza hozzánk. Mindenkiből kiszakadt a nevetés.

<Zico>
Úgy látszik ma az ügyeletes morgóember U-Kwon lesz, aki nem tudtam túltenni magát a fürdőszoba meggyalázásán.
Mikor nyílt az ajtó, és két kielégült fejet vágó ember lépett ki rajta, gonoszan vigyorodtam el. U-Kwon mérgesen szusszantott, P.O. fülig vörösödött, Taeil nyíltan röhögni kezdett, Kyung arcán pedig bosszúra éhes kifejezés ül ki.
- Jó reggelt!- Minhyuk feje olyan bambán kielégült volt, hogy talán akkor sem tudtam volna ilyen fejet vágni, ha valaki kijelenti, hogy nyertem a lottón. Amint mellesleg nem is játszom.
- Jó reggelt, csődör! -  úgy tettem, mintha csak mellesleg jegyezném meg, de jól megnyomtam a csődör szót.
- Remélem fertőtlenítettetek magatok után. - U-Kwonból előjött az állat.
- Kedves Kwonnie, tudatom veled, hogy a sperma az egyik legtisztább és legsterilebb testnedv, de ha lenne neked is egy csődöröd, -itt rám nézett - akkor ezt tudnád. És kedves Jiho! Nem tudom ki is kettőnk közül a csődör, te is pont olyan alapos munkát végzel, mint én,  sőt!
Láttam Kyung arcán, hogy kezd mérges lenni.

<Kyung>
- Na idefigyelj Minhyuk! Szerintem jobb lesz ha állítasz magadon, mert nem hagyom, hogy az ÉN csődörömet szidalmazd!- szólaltam fel én is. Eddig csak csendben figyeltem.
- Ugyan Kyunggie...- sóhajtott lemondóan Jaehyo.- Ne szívd annyira mellre.
- Én ne szívjam, mikor ti keféltek a zuhany alatt?- kérdeztem felháborodva.
- Hm.- vont vállat a visual.- Most mit tegyek? Kívántuk egymást. Kész. Ennyi. Ez van.
- Már megbocsájts de nem!- szólt közbe Yookwon.- A fürdőben! Az én fürdőmben? Hogy tehettétek?
- Jaj ne viccelj már Kwonnie. Kicsi ez a lakás ennyi emberre főleg ha ennyien melegek... Elkerülhetetlen az ilyen. Lehetnétek megértőbbek.- ölelte meg Minhyuk védelmezően Jaehyo-t. Kicsit aranyosak. De nem lágyulhatok meg.
- Ch...- morogtam.
- Jaj ne izéljetek már, srácok! Tudjuk, valljuk be, hogy nektek is vannak mocskos vágyaitok...- mosolygott sejtelmesen Jaehyo. Nálam ez nem jön be hyung. Annál inkább kicsi P.O-nál. Szegény jobbra balra bámult, a feje tiszta vörös volt és kínjában vigyorgott.
- De nem a fürdőben!- vágta rá Yookwon.
- Ahj... Most mit csináljak?!- kezdett ideges lenni Jaehyo.- Nyaljam fel?  Vagy mi?
- Legalább...- morogtam.
- Na azt nem...- tiltakozott Minyhuk.- A te nyelved nem nyalogat akármit, kicsim. Csak az én farkamat!- csókolta meg szenvedélyesen a kis ukéjét Minhyuk.
- Fújmár!!!- fordultam el pirulva...
- Jó szerintem hagyjátok abba!- szólt ránk Taeil hyung.- Vagy egyetek vagy induljunk meg valamerre és felejtsük ezt el. Legközelebb mindenki jobban fog majd figyelni.- zárta le ennyivel.

<Zico>
Taeil úgy zárta le a témát, mintha ő lenne a leader. Pedig az én vagyok! Hol a tiszelet a falkavezér iránt? Úgy gondoltam jobb nem beszólni, még a végén megint elkezdődne a vita. Mikor mindenki megette a reggelit, akkor felálltam és kijelentettem, hogy indulunk.
- Táska, telefon, fülhallgató, kinek mi kell, cuccoljatok és menjünk, mert mindig rám néznek csúnyán, ha késünk.  – mondtam, gondoltam ideje már visszavenni a vezető szerepet.
-Persze, hogy rád néznek csúnyán, te vagy a főnök, Zico csődör. – kacsintott rám Jaehyo.
- Zico csődör nehogy kivágja a nyelved, amiért nem tiszteled eléggé. – próbáltam kemény lenni, de ahelyett, hogy megfélemlítettem volna, kuncogni kezdett, majd puszit küldött a levegőben.
- Ugyan, az én nyelvem értékesebb annál, hogy elpazaroljuk holmi kakaskodás miatt. – kacsintott, majd torokköszörülést hallottam meg a hátam mögül és mikor megfordultam Kyung állt ott a táskájával a kezében, összeszűkített szemmel bámulva az ulzzangot.
- Jaj, Kyunggie ne nézz rám ilyen féltékenyen, csak cukkolódok, nem csapom le a kezedről a bikádat. Van sajátom, aki minden, ismétlem minden egyes piszkos vágyamat kielégíti.
Oké, ez a két perverz muszáj volt egymásra találjon? Ha nem Minhyuk, akkor Jaehyo szédít minket a mocskos gondolataival. És még én vagyok szexmániás? És Kyung féltékeny lenne? Áhh, biztos nem, csak morcos a piszkálódás miatt.
- Csak mellesleg jegyzem meg, hogy nem cserélném le Kyungot rád, még ha akarnád sem, mert nála nincs jobb. – nyelvet nyújtottam rá, jelezve, hogy duguljon el.

<Kyung>
- Megtisztelő, hogy rajtam vagy miattam veszekedtek de kár a gőzért. Én Jiho-t választottam. Jiho pedig engem.- nyomtam meg az utolsó szót majd elindultam kifelé.- Gyertek ha jót akartok.- szóltam utánuk.
Bepattantam a kocsiba és vártam, hogy induljunk. Igaz fogalmam sem volt, hogy mi a napirendünk. Mostanság kicsit szétszórt vagyok. Meg aztán ez a mozgalmas reggel igencsak lezsibbasztotta az agyam.
- Valaki tudja, hova megyünk?- kiabáltam bele a nagyvilágba.
- Nem.- felelte P.O.- Te sem tudod hyung?- meg sem várta míg U-Kwon felel.- Te sem, Taeil hyung?- esett kétségbe.- Azt hiszem Kyung... Elraboltaaak!- imitált sírást, ami igen viccesre sikerült.
- Jaj ne bolondozz Jihoonnie.- vigyorgott Taeil.- Ha jól tudom ma fotózás lesz.
- Remek. Köszönöm hyung.
Miután ezt megtárgyaltuk a hiányzó láncszemeink is csatlakoztak és megindultunk.
Hosszú volt a fotózás. Valami 3 vagy 4 garnitúra ruhában fényképeztek minket, különböző módon kombinálva a csapatot. Volt csoportos fotózás, egyéni és párokba, triókba is összepakoltak minket. Az ember azt gondolná, hogy ez milyen könnyű munka, csak pózolni kell. A francokat. Ruhacsere, smink, megvilágítás és a többi, és a többi...
Nekem kimondottan tetszett ez a kollekció. Szerintem mindenki a stílusának megfelelő ruhát kapta de mégis egységeset alkotott mind együtt. És nem utolsó sorban nem csak kényelmes és menő volt, hanem mindenkin irtó szexi.

<Zico>
A fotózáson, ami mára volt betervezve minden okés volt, kivéve egy dolgot, hogy a farkam már megint mocorgott, ugyan is Kyung eszméletlen dögös volt belőtt hajjal, tökéletes sminkkel, szexi ruhákban.
Mélyeket sóhajtottam, és próbáltam olyan pózokat felvenni, hogy ne látszódjon álló farkam. Mikor elkészültek a képek, és leültünk, hogy kiválasszuk a megfelelőket, folyton fészkelődtem, mert már nagyon kangörcsöm volt. Egyszer csak szerelmem megfogta a kezem, és kérdőn nézett rám, mire megvontam a vállam és szünetet kértem, hogy pisilnem kell. Ahogy felálltam, nem engedtem el Kyung kezét, hanem magammal húztam a fürdőbe, és az egyik fülkébe tolva, magunkra zártam az ajtót és rámartam ajkaira. Először meglepett nyikkant fel, majd ő is kivette részét a csókcsatából. Szorosan hozzásimultam, hogy érezze vágyamat hozzányomódni, miközben elkezdtem nadrágövét kibontani. Láttam, hogy hirtelen akciómat nem tudja hova tenni, de most nem volt időm magyarázkodni,  majd’ megőrültem érte.

<Kyung>
Annyira szokatlanul viselkedett Zico. Csak úgy a mosdóba rángatott. Először csak véletlenül  suhant át agyamon, hogy meg akar erőszakolni... De aztán kezdtem ebben egyre biztosabb lenni.
- Z-zico!- kaptam a keze után, mikor az övemet kezdte el kicsatolni.- E-ezt nem szabad. Bármikor bejöhetnek.- suttogtam.
Féltem a reakciójától. De mi a franctól lett ennyire kanos?!

<Zico>
- Te nem kívánsz engem? – húzódtam egy kicsit el tőle, hogy lássam a szemeit.
Talán velem van a baj? Valami elromlott bennem, hogy folyton kefélni akarok? Nem értettem magam, de ahogy egymást bámultuk, láttam a félelmet csillogni a szemeiben. Fél tőlem? De…miért?

<Kyung>
- Nem erről van szó Jiho... Kívánlak, mikor a helyzet úgy hozza... Jahj ez olyan bután hangzik. Szeretlek. Nagyon. De képtelen vagyok arra, hogy állandóan felkínáljam magam. A szerelem meg a kanosság 2 külön dolog... Talán bennem van a baj. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok olyan, mint Jaehyo Minhyuk-nak... Sajnálom...- fordítottam el a fejem. Rettegtem. A helyzettől és attól, hogy elhagy.

<Zico>
Meglepett, amit mondott. Csalódott voltam ugyan, amiért nem kaphattam meg őt, de nem tudtam elsuhanni afelett, hogy azt hiszi, hogy nem elég jó nekem.
- De én is szeretlek, Kyung! És bármit megtennék érted. Ne mondd, hogy nem vagy elég jó, tökéletes vagy. Nekem az vagy, pont emiatt akarlak folyton, mert olyan érzéki vagy. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint Jaehyo, sokkal jobban tetszik az, hogy ilyen kis szégyellős vagy, csak…ajj, nem tudom miért, de folyton csak rád gondolok, hogy magamévá teszlek és…és teljesen felizgulok. – a végét már csak suttogtam, miközben lehunytam a szemeim, hogy ne lássam a félélmet, ami kiült az arcára.

<Kyung>
Ledöbbentett amit mondott. Nem tudtam, hogy mit tehetnék érte. Ennyire szeretne? Létezik ilyen? Hogy ennyire be lenne indulva? De ez nem normális...
- Öhm... Értem... Sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék vagy tehetnék érted.- megfogtam a kezét.- Csillapodj le és menjünk vissza.

<Zico>
Bólintottam, mad mély levegőket vettem, hogy hevesen kalapáló szívem kicsit lenyugodjon. Mikor úgy éreztem, hogy viszonylag nyugodtabb vagyok, bár ágyékom még mindig kínzóan lüktetett, de megkértem Kyungot, hogy menjünk vissza.
- Remélem, hogy a fotós előtt nem kezdenek egy piszkálódni a srácok, mert akkor nagy bajban lesznek. – mondtam halkan.
Ahogy beértünk, láttam, hogy perverzen csillog a szemük, de szerencsére a megjegyzéseiket megtartották maguknak. Megnéztük az összes képet, egyeztettünk, hogy melyikek legyenek a hivatalosak, majd a fotós felállt, hogy neki sajnos mennie kell, van még ma egy munkája. Mikor magunkra maradtunk, Minhyuk egyből csipkelődni kezdett.
- Csődörke, mi volt ez a jelenet? Ennyire nem bírod a „meleg” levegőt magad körül? – tudtam, hogy a meleg kifejezéssel mire akar célozni.
- Csak nem éreztem jól magam és nem akartam egyedül lenni. – próbáltam hihető lenni, de ez aligha sikerült.
- De nem pisilni mentél? – Jihoon drága, ezt most miért kellett? Bár a maknae szeme ártatlanul csillogott, de evvel a kérdésével tulajdonképp ütőkártyát adott Minhyuk kezébe.
- Hát…nagyon eltúlozva, az elélvezést is nevezhetjük pisilésnek. – röhögött Jaehyo is, én pedig éreztem, hogy meg fogom ütni őket, ha nem nyugszom le azonnal.

<Kyung>
Amint magunkra maradtunk a perverz brigád megint folytatta a szokásos hülyeségét.
- Fejezzétek már be! Hogy lehettek ilyen gusztustalanok?- förmedtem rájuk.- Komolyan olyan nehéz elhinni, hogy Zico nem érzi magát jól?! Vagy hogy nem mindenki olyan perverz disznó, mint ti?!
- Jól van már! Csillapodj Kyung.- szólt Minhyuk.
Legszívesebben kiszaladtam volna de nem tehettem. Nem futhatok el minden konfliktus elől.
- Én kibaszottul nyugodt vagyok!- morogtam rájuk.
- Hagyjátok. Nem értékeli a humort...- sóhajtott Jaehyo.
- Szerintem meg kurvára de. Csak nem az ilyen mocskos és piszkálódó "humort"...- fordultam el tőlük. Már nem bírtam a tekintetüket állni. Ideges voltam Zico miatt. Aggódtam érte, nem tudtam, mi játszódik le benne, miben segíthetnék neki. Azon kívül, hogy hagyom, hogy amikor a kedve tartja megfektet... És a többiek baromsága is zavart. Egy bizonyos szintig tényleg vicces... De már azt a pontot rég elhagytuk. Igazán magukba szállhatnának. Ez nem vicces...

<Zico>
- Oké, elég legyen most már! Viccelünk, csipkelődünk, de mikor már vérre megy, akkor elegem van. Mindenki befejezi most, nincs szüksége a bandának az ilyesmire. Nem történt még elég baj? Vagy elfelejtitek, hogy mit éltünk át akkor? Minhyuk, te ne mindig oltogasd le Kyungot, meg senkit, mert általában te kezded a dolgot. Jaehyo, te pedig vegyél vissza, ne kezelj minket úgy, mintha kevesebbek lennénk.
- De én nem… - kezdett azonnal tiltakozni.
- Csend! Én beszélek! – a nézésem mindent elárult, de most voltam annyira feszült, hogy megmutassam, hogy ki is az alfahím. – Annyi mindenen mentünk már át együtt, és mindig megmutattuk, hogy nem törhetnek meg minket, mert erősek vagyunk. Erre ti itt kakasviadalt rendeztek. Mindannyian elfogadtuk mindenki kapcsolatát, tiszteljük, becsüljük egymást, és a továbbiakban intimitást kérek mindenkitől. A párkapcsolat az magánélet, és avval, hogy folyton ez a téma az utóbbi napokban mindenkiből csak feszültséget vált ki. Nem akarok több ilyen jelenetet!  Egy család vagyunk, egy banda, és össze kell tartanunk. Támogatnunk kell egymást, nem széthúznunk. És aki nem ért egyet ezzel, azt most álljon fel és húzzon el a picsába.
Úgy látszik, hogy ez hatott, ugyan is senki nem mozdult, csak lehajtott fejjel állt. Imádom ezeket a srácokat, de néha nem tudják, és sajnos néha én sem, hogy hol a határ és ez már hozott bajt ránk. Akkor vált ez az egyik legnagyobb rémálmommá, hogy ismét ilyesmi miatt kerülünk majd bajba.

<Kyung>
Zico szavai teljesen meghatottak. Még jó, hogy háttal áltam nekik, mert egy kicsit bekönnyeztem.
Teljes mértékben igaza volt, minden szavával egyet értettem. És persze azzal is, hogy én is hibás vagyok...
Amióta egyszer majdnem megtörtént velünk, a mindennek vége állapot... Mindig attól félünk, hogy a második esélyünket is elbaltázzuk. Ez nem fordulhat elő! És Zico olyan jó Leaderünk, hogy vigyáz is ránk. Annyira hálás vagyok neki ezért. És a többieknek is. Csak most egy kicsit összekaptunk. De volt ennél roszabb is. Majd ezt is megoldjuk, mint minden mást.
- Ne haragudj ránk.- monda halkan Minyhuk.- Sajnáljuk. Nem akartunk senkit sem megbántani.
- Bocsássatok meg. Legközelebb nem fordul elő.- mondta remegő hangon Jaehyo.
- Jaj nehogy sírjatok.- ment oda hozzájuk Taeil.- Legyen egy nagy ölelés!- kérlelte a csapatot.
Én nem tudtam megmozdulni. A lábaim gyökeret vertek. Tudtam, ha megfordulok, bőgni fogok. És azt nem akarom.
- Kyung. Gyere Te is.- hallottam meg mögülem U-Kwon hangját.
Megráztam a fejem és sóhajtottam.
Mire észbe kaptam ez egész társaság a nyakamban lógott és ölelgetett. Jaehyo még egy puszit is nyomott az arcomra.
- Ne haragudj ránk.
- Sajnáljuk.
- Jójójójó! Oké...- gördült le egy könnycsepp az arcomon.
Nem vagyok az a sìrósbaba... De annyi feszültség volt bennem, aggodalom, szeretet irántuk. Ha akarnék sem tudnék rájuk sokáig haragudni.
- N-nem haragszom.- szipogtam majd kezem a szám elé raktam és elfordultam, hogy ne azt nézzék, hogy sírok.

<Zico>
Őszintén szólva, Kyungot sírni látni, az én szívem is összeszorította. Minden porcikám meg akarta vigasztalni, ölelni, hogy tudja, hogy biztonságban van, hogy érezze, hogy nem eshet baja addig, amíg én élek. Sajnáltam, hogy ennyire kiborultam, de féltettem őket, mert nemcsak a csapattagjaim, hanem a barátaim, és a családtagjaim is a srácok. És tudtam, hogy ha hagyom elfajulni a dolgokat, akkor később, mikor lenyugszanak, akkor bánni fogják amit csináltak.
Mikor mindannyian öleltük egymást, kicsit lenyugodott háborgó lelkem. Úgy éreztem minden a helyére állt, és szent a béke.
Miután elengedtük egymás, és Kyung elfordult, hogy ne lássuk sírni, odaléptem, elvettem a kezét a szájától, majd ujjaimmal letöröltem a könnyeket az arcáról és magamhoz öleltem.
- Nyugodj meg, Kyunggie. – suttogtam hajába. – Nem lesz semmi baj, én mindig vigyázok rátok, főleg rád. Nem történhet semmi rossz, amíg én lélegzek.
Felszusszant, miközben ujjai görcsösen kapaszkodtak vállaimba.
. Srácok, legyen ez egy jó lecke mindenkinek, aminek hála egy kicsit megint közelebb jutottuk egymáshoz, lelkileg. – mosolyogtam biztatóan rájuk.
- Nagyon szeretlek titeket, ti vagytok a világ legklasszabb hyungjai. – Jihoon bőszen rázta a fejét, hogy alátámassza, hogy komolyan gondolja.
- Mi is nagyon szeretünk, te vagy a mi kis ártatlan maknaenk. – simogatta meg a fejét mosolyogva U-Kwon.

<Kyung>
Ritka ez a mi életünkben, hogy ennyire kifejezzük az érzéseinket és lelkizünk. De ha nem lett volna ez a kis gubanc, nem láttam volna, hogy valójában mennyire is szeretjük mi egymást.
Próbáltam magam hamar megnyugtatni. Zico ölelése nagyon jól esett és a többiek támogatása is. Örülök, hogy vagyunk egymásnak.
De ahj... Ez túl csöpögős és mindenki azt hiheti, hogy menstruálok vagy valami. Csak néha- fény évente egyszer- nagyon érzékeny vagyok.
- Köszönöm.- suttogtam Jiho nyakába majd eltoltam magamtól. Letöröltem a könnyeimet és a többiekhez is odafordultam.
- Szeretlek titeket.
- Mi is téged.- mosolyogtak vissza.
- Nah ideje lesz hazamenni.- javasolta fáradt hangon Minhyuk.
Beleegyezően bólogatott mindenki.
A kisbuszban az út hangulatosan telt. Tele sok cukisággal. Ilyenkor mindig közelebb kerülünk egymáshoz. De tudom, hogy holnapra ennek már semmi nyoma. Ugyan úgy megy majd az ökörködés és nem mellesleg a munka. De nem baj. Ezek vagyunk mi.

<Zico>
Hazafelé az úton olyanok voltunk, mint egy igazi, nagy család. Ritkán viselkedünk így, elvégre fiúk vagyunk, vagy mi a szösz.
Amikor hazaértünk, és a hűtőben kezdünk el kutakodni, rájöttünk, hogy semmi használható nincs benne.
- Nincs itthon semmi kaja. – Minhyuk sírós fejet vágott, hogy szenvedését fokozza.
- Csodás észrevétel, ha nem szólsz… - Taeil kibontott egy nyalókát, majd a szájába tette, és felénk fordult.
Tanácstalanul néztünk egymásra, majd Jaehyo volt az, akinek a villanykörte kigyúlt a feje fölött.
- Menjünk el enni a nénihez. – mutatóujját felemelte, majd végigmért minket, hogy van-e valakinek ellenvetése. Mindenki támogatta a csodás ötletet. Sapkát, szemüveget megragadva indultunk el, lazán, ráérve, mindennemű feltűnést kerülve, tökéletesen eljátszva a teljesen hétköznapi srácokat.
Tudtuk, hogy nem messze a dormtól van egy pici kajálda, ahol jól főznek ugyan, mégsincsenek sokan benne, mert annak köszönhetően, hogy egy félreeső utcában van, sokan nem is tudnak róla. Ez a tulajnak pech, nekünk mázli.
Miután beléptünk, a néni, aki az eladó volt, mosolyogva köszöntött minket. Tudta, hogy kik vagyunk, de teljes diszkrécióval kezelte, cserébe mi gyakran lejöttünk ide, egy kis bevételt hozni a konyhára.
Ahogy elfoglaltuk a szokásos, félreeső helyünket, mosolyogva jött oda megkérdezni, hogy ki mit szeretne.
- Tessék hozni a szokásos készletet! Farkas éhesek vagyunk, egy tehenet is megtudnék most enni. – nézett rá Minhyuk, mi meg mindannyian jeleztük, hogy jöhet minden, amit betérésünkkor mindig hűen megrendelünk, majd elpusztítunk.

<Kyung>
Jó volt együtt, békességben elmenni kajálni. A szokásos kis helyünkre, a mosolygós nénihez, finomat enni.
A vacsora jó hangulatban telt.
- Fuuuh! Nagyon jól laktam. Finom volt, köszönöm.- dőlt hátra a székében Minhyuk.- Ez hiányzott nekem.
- Ahh... Nekem is!- vigyorgott Jaehyo.
- Ki fogok pukkadni!- fogta a hasát Jihoon.- Haza kell, hogy vigyetek.
- Vagy jössz a lábadon!- csípett az oldalába Yookwon.
- Naaa...- fogta a hasát a Maknae.
Jót mosolyogtam rajtuk. Boldog voltam. Zico-t ölelve figyeltem Őket. Nagyokat nevettünk a hülyeségeiken.

<Zico>
Miután mindenki megtömte a pocakját, kicsattanó volt a hangulat. Úgy látszik a kedvetlenségünket és a feszültségünket nem teljesen a fáradság okozta, hanem az is, hogy kajásak voltunk.
Egy darabig még ültünk, régi, közös emlékeken nevettünk, amikor először találkoztunk mindannyian, mint a Block B, amikor egymást röhögtettük éneklés közben, és egyéb, ehhez hasonéó kellemes emlékeket osztottunk meg egymással.
Hazafelé az úton megfogtam Kyung kezét, sötét is volt, meg a srácok is takartak, úgyhogy nem féltem attól, hogy valaki meglát. Válaszként kaptam egy csodás mosolyt.
Otthon mindenki ment a maga dolgára. Én a fürdőbe mentem, hogy lemossam a mai nap porát magamról, de mielőtt beléptem volna a zuhanykabinba, kopogtak, majd egy szégyellősen mosolygó Kyung lépett be és csukta be az ajtót. Először azt hittem, hogy csak mondani akar valamit, de aztán észrevettem a kezében a törölközőjét, és nyeltem egy nagyot. Ha azért jött, amire gondolok, akkor megint elég helyzetben leszek.

<Kyung>
Hosszú volt a nap. Miután hazamentünk besuhantam a szobába és összeszedtem a fürdéshez a cuccaimat. Mikor láttam, hogy Zico foglalta el a fürdőt, gyorsan és észrevétlenül utána szaladtam. Lehet, hogy nem gondoltam át teljesen. De egy együtt fürdéstől semmi bajunk sem lesz. Meg a kísérletemnek is jó lesz.
Mikor beléptem utána eléggé meglepett képet vágyott.
- Ugye szabad?- böktem kezemmel az egyik zuhanykabinra. Csak esetlenül bólintott. Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat és a kabinba álltam. Zico még mindig nem mozdult meg. Visszaléptem hozzá és mosolyogva megöleltem. Megfogtam a pólója alját és elkezdtem felhúzni. Olyan volt, mint egy óriásgyerek. Az ajtó elé ledobtam a ruhadarabot majd miután az övét kicsatoltam, alsónadrágjával együtt lerántottam róla mindent.
- Na most már Te jössz.- adtam vigyorogva ajkára egy puszit.
Tusfürdővel, borotvával és törölközővel megindultam a kabin felé. Miután beléptem, lepakoltam és megnyitottam a vizet. Hirtelen a hátamhoz egy forró test simult. Éreztem, hogy Zico már most mennyire kíván.
- Jiho.- fordultam vele szembe.- Menj át a másik kabinba. Nem akarok balhét. Kérlek. Csillapodj le. Ha kell... Szóval... Elégítsd ki magad... De...- nem akartam megbántani. De tényleg nem akartam, hogy a többiek megint vagy még mindig ezzel piszkáljanak. És amúgy is ez a kis kísérletem része. Úgyis megkap magának ma még. Csak nem a zuhany alatt. Már ha tényleg igaz az, hogy bármikor képes rám izgulni. Akkor ha most kiveri, akkor később is akarhat...- Sajnálom.- adtam egy puszit az arcára. Olyan szomorúan nézett.

<Zico> 
Meglepett, hogy milyen laza mozdulatokkal szabadított meg a ruháimtól, de ez számomra  felkérés volt egy keringőre. Ahogy bemasírozott előttem, pucéran a kabinba, mintha semmi sem történt volna, pár pillanatig csak pislogtam, majd azonnal utána léptem, és hátulról hozzá simultam, hozzányomva keménységem, hogy érezze, hogy mit hozott ki belőlem.
Pár pillanat múlva azonban újabb meglepetésben volt részem, amikor szó szerint elküldött, azt tanácsolván, hogy ha nagyon nem bírok magammal, verjem ki. Most szórakozik velem?
Először döbbenten bámultam rá, majd szomorúan. Nem értettem a helyzetet, bejött, levetkőzött előttem, lecibálta a ruháimat, majd mikor teljesen ráindultam, elutasít. Csak arra tudtam gondolni, hogy a korábbi alkalmak fájtak neki, és undorodik attól, hogy újra velem legyen.
- De…ennyire rossz voltam az ágyban? Vagy ennyire fájt, hogy nem akarod többet csinálni? Megígérem, hogy óvatosabb leszek, ha ez a baj. – kicsit már szánalmasan éreztem magam amiatt, hogy ennyire könyörgök itt neki. Ezzel csak megalázom magam előtte.
Sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljon, és átsétáltam a másik kabinba, ahol megengedtem a langyos vizet, és csak álltam alatta, az előbb történteken gondolkozva.

<Kyung>
Zico teljesen félreértelmezte a helyzetet. Fájó volt látnom szomorú és csalódott arcát.
Miután átment elzártam a csapot és áttipegtem hozzá. Kicsit meglepődött mikor meglátott maga előtt.
- N-ne haragudj.- vacogtam.- E-egyáltalán nincs veled s-semmi bajom. Cso-csodás veled mi-minden perc. A fá-fájdalmat meg nem le-lehet elkerülni.- magyarázkodtam- H-ha végeztünk, ígérem, ho-hogy a tiéd leszek. Csak n-nem akarok a fi-fúkkal több balhét.

<Zico>
Mikor utánam jött, végképp elvesztettem a fonalat. Aztán elmagyarázta, hogy miért utasított el, én meg gondolatban jól fejbe kólintottam magam. Pont emiatt volt konfliktus, és valószínűleg ezt is megtudnák a többiek, mert mi is elég hangosak vagyunk.
Haragudtam kicsit magamra, amiért nem volt egyértelmű a dolog, hanem megsértődve, mint egy lány átvágtattam, ahelyett, hogy megbeszéltük volna rendesen. Nem értettem magam, semmit nem értettem, hogy miért viselkedek ilyen forrófejűen, holott az egyik legjobb tulajdonságom azt volt korábban, hogy nyugodtan, hideg fejjel kezelem a helyzeteket.
Csókot leheltem Kyung homlokára, majd elzártam a szinte már hideg vizet és homlokunkat egymásnak döntöttem.
- Nem kell ilyet ígérned, nem vagy a rabszolgám. Történik velem valami, amit nem értek, és kezdek lassan félni, hogy egyszer elborul az agyam és a többiekért kell majd kiálts, hogy kiszedjenek a karmaim közül. Ne aggódj miattam, menj csak vissza, és fejezd be a mosakodást. – biztatóan mosolyogtam rá, majd miután megölelt, amire összerándultam, visszament a másik kabinba.
A tudat, hogy itt van, a mellettem lévő kabinban, meztelenül, megőrjített. Kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak, de folyton magam előtt láttam pucér testét, fülemben hallottam hangos, kéjes  nyögéseit, bőrömöm éreztem, ahogy végigkarmol rajta, amikor elélvez, én meg belé. Feladtam a harcot agyammal, fejem a csempének támasztva, csukott szemmel kezdtem maszturbálni. Annyira vágytam a kielégülésre, hogy nem mértem fel, hogy nem is egyedül vagyok, hogy Kyung itt zuhanyzik a mellettem lévő kabinban, én meg verem a farkam, mintha az életem mentené meg.

<Kyung>
Szóval Ő is tudja, hogy nincs valami rendben. Már ez is valami. Legalább nem nekem kell ráébresztenem.
Miután visszamentem forróvizet engedtem magamra. Tejesen átmelegítette testemet. Mély levegőket vettem és élveztem ahogy szinte már perzsel a víz. Mikor nem a víz csobogására koncentráltam, hallottam, hogy a mellettem lévő kabinban Zico hangosan zilál. Láttam testének sziluettjét a tejüvegű elválasztófalon. A csempének támaszkodott egyik kezével, másikkal pedig hevesen mozgott férfiasságán.
- Gyerünk Zico...- suttogtam nagyon halkan.- Élvezz csak el... Ez az...- nyögtem. Kicsit reméltem, hogy hallja és segít neki de egy kicsit abban is bíztam, hogy fel sem fogja mi folyik körülötte és nem néz majd ezért hülyének.
Végignéztem, ahogy kiveri magának, élvezettel nyög fel és vonaglik meg majd  lihegve dől a csempének.
Elfordultam majd folytattam a tisztálkodást. Amikor mindennel végeztem kiléptem a kabinból és megszárítkoztam. Kicsivel utánam Jiho is végzett. Derekam köré tekertem a törölközőm, megszárítottam a hajam és megvártam.

<Zico>
Kyung hangja a legerősebb potencianövelő szerinél is jobban felizgatta testem. Mikor hallottam hangját halkan átszűrődni a másik kabinból, ökölbe szorítottam a csempének támaszkodó kezem, hogy a hirtelen jött feszültséget csillapítani tudjam. Ennek ellenére egyre csak fokozódott, és nem kellett sok, hogy kitörjön belőlem. Hangosan nyögtem fel, mikor végre átléptem a gyönyör kapuját, utána kellett pár perc, mert szédültem kicsit. Bambám vigyorogtam magamban, nem értettem miért, de olyan jó volt végre elérni a hőn áhított orgazmust. Megmosakodtam, majd kiléptem az ajtón, és meglepődve láttam, hogy szerelmem ott áll, törölközővel a derekán, és engem vár.
- Nem kellett volna megvárnod. Nehogy megfázz. – nyúltam a törölközőm után én is, majd mikor végigtöröltem magam, a derekamra tekertem, és a tükörhöz álltam, hogy megmossam a fogam, majd megszárítsam a hajam.
Mindeközben ő engem figyelt, mintha rajtam gondolkodna.
Mikor én is befejeztem, együtt tértünk vissza a szobába, majd miután tiszta alsót vettem magamra, leültem az ágyra, egy vizes palackkal a kezemben és kicsit elbambulhattam, mert arra figyeltem fel, hogy egy kedveskedő puszi landolt a tarkómon.

<Kyung>

Meg akartam fejteni. Tudni akartam, hogy mi lehet a baja és segíteni akartam rajta.
Miután visszavonultunk a szobába az ágy szélén ücsörgött. A háta mögé másztam és nyakára pusziltam. Kezemmel átkaroltam hátulról a derekát.
- Van még hozzám kedved?- érdeklődtem finoman.

<Zico>
Kérdésére csak egy forró csókkal válaszoltam. Letettem a földre a palackot, majd megfordultam az ágyon és finoman eldöntve rajta, másztam lábai közé, hogy minél jobban birtokba vehessem testét. A vágy újult erővel lobbant fel bennem, miközben ajkairól lassan áttértem nyakára. Olyan izgatott lettem, mintha nem az előbb könnyítettem volna magamon, hanem egy hete legalább.
- Kívánlak! – nyögtem fülébe, miközben combját simogattam.

<Kyung>
- Akkor tégy magadévá!- suttogtam.- Itt vagyok. Csak a tiéd. Azt teszel velem amit szeretnél.- felhúztam arcát az enyémhez és megcsókoltam.
Kíváncsi voltam meddig megy el. Ez a kísérletem utolsó része.
A vetkőzéssel nem kellett sokat bajlódni, mert Jiho-n csak egy boxer volt, rajtam pedig egy boxer szintén és egy póló.
Az első megfigyelésem az volt, hogy amint kimondta, hogy kíván máris éreztem, hogy mennyire kemény odalent. Pedig semmit sem mondtam vagy tettem előtte, ami okot adna erre.
Testemet simogatta és csókolgatta hevesen, hogy nekem is sikerüljön lázba jönnöm. Nem mondom nekem sem kellett sok, elég volt egy-két forró csók, néhány harapás a nyakamon és egy kis simogatás itt... És ott... Egyből vigyázzba vágta magát kicsi énem.
Közben én Zico hátát simogattam, gyengéden karmolásztam és fenekébe is belemarkoltam. Olyan izmos a hátsója de mégis kerek és puha a bőre. Visszafordíthatatlanul beindultam. A kérdés az, hogy Zico mit lép erre.
- Én is kívánlak!- nyögtem kéjesen a fülébe.

<Zico>
Pár perc lefogása alatt a mennyországba kerültem. Az, hogy Kyung nem állt ellen egyáltalán, sőt szenvedélyes hanggal biztatott, még jobban felforrta a vérem. Talán túlságosan is. Majd’ megvesztem azért, hogy magamévá téve érzéki testét újra felérhessek a csúcsra. Őrültem kívántam, ő pedig rátett egy lapáttal avval, hogy karmolászott, taperolt, közben nyögdécselt.
El pillanatra elvesztettem a fejem, és elfelejtettem, hogy ki kéne tágítanom, mielőtt fenekébe hatolok.
Kicsit elhúzódtam, majd megpróbáltam kitisztítani a fejem. Felültem, majd elővettem a síkosítót, de hiába kutattam, egy rohadt óvszer sem volt a fiókban. Ez nem lehet igaz! Gondolkozni kezdtem, majd beugrott, hogy a pénztárcámban is van egy, ha még megvan.
Felugrottam, majd megkerestem a táskám, és előkotortam a pénztárcát belőle. Megkönnyebbültem, mikor kihúztam az egyik dugi fiókból a kis zacskót, majd ledobva minden mást a kezemből visszatértem szerelmemhez, hogy végre felkészítsem, majd egy fantasztikusat szeretkezzünk.

<Kyung>
Szerelmem nagyon türelmetlenül kutakodott. Nem is esett le elsőnek, hogy mi után. Csak mikor láttam, hogy egy kis zacskót húz elő.
- Nyugalom kicsim.- tártam szét a lábam mikor újra az ágyon volt.
Forrón és szenvedélyesen tapadtam az ajkaira.
Közben újra elhelyezkedett rajtam majd miután síkosítóval bekente magát elkezdett felkészíteni. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt. Rendesen megéreztem már első ujját is. Hangosan lihegtem alatta, vállaiba kapaszkodtam. Néhányat fordított bennem ujjával majd a másodikat lazán utána küldte. Nem sok gondot fordított a tágításra. Két ujjával néha ollózott meg elég ütemesen mozgatta de nem több. Éreztem, hogy a lehető legmélyebbre akar bennem érni. Kitapintotta a prosztatámat és azt súrolta egy ideig. Minden érintésénél összerezzent testem.
- Gyere Zico!- fogtam meg a kezét.
Korántsem voltam benne biztos, hogy eléggé felkészültem de éreztem a türelmetlenségéből, hogy Ő nagyon akarja. És hát azért én is.
Kihúzta belőlem ujjait. Néhányat húzott a farkán. Élvezet volt nézni. Aztán kibontotta az óvszeres zacskót és felhúzta magára a gumit. Nyomott a kezébe még egy kevés síkosítót, amit elkent magán majd és végül visszafeküdt a lábaim közé és egy határozott lökéssel elmerült bennem.
- Ahhh!- nyögtem fel hangosan az érzésre.
Éreztem, hogy folytonosan vívódik magában. Egyik pillanatban igyekszik visszafogni magát, gyengéd lenni. A másik percben pedig keményen meg akar baszni. Én igazán hagynám neki. De még nem vagyok annyira gyakorlott és hozzászokott ehhez. Mondanám neki, hogy mozogjon bennem keményen, szeretkezzünk durván. De a fájdalomtól nem igazán tudok eltekinteni.
Vállaiba kapaszkodtam, arcomat nyakába fúrtam és úgy lihegtem.

<Zico>
Kicsit türelmetlen voltam, főleg, amikor tágítottam. Alig tudtam visszafogni magam, de megerőszakolni azért mégsem akartam. Elvégre ő a párom. Ennek  ellenére nem sikerült valami jól a tágítás, de pár perc tapogatás után megtaláltam ujjaimmal a prosztatáját és dörzsölni kezdtem, hogy élveztet nyújtsak neki.
Mikor jelzett, hogy mehet, akkor magamra húztam a gumit, közben magamban felesküdtem, hogy az összeset felvásárolom a hipermarketben holnap, majd még nyomtam a gumira is síkosítót, hogy könnyítsek a behatoláson.
Mikor egy határozott lökéssel elmerültem fenekében, jólesően kirázott a hideg. Oh Istenem, ez az! Végre!
Először gyors tempót vettem fel, de aztán rájöttem, hogy nem szabad. Zico, fogd vissza magad! Ő életed szerelme, ne hozd olyan helyzetbe, hogy holnap ne tudjon leülni! Így kicsit visszavettem, de egy idő után ösztöneim megint átvették a hatalmat az agyam felett, és egyszer csak arra kapcsoltam, hogy már megint eszeveszett módon baszom. Így megint lassítottam.
Ráfogtam farkára, majd tempómmal összhangban, ellentétes mozdulatokkal kezdtem el kiverni neki. Hangosan sóhajtott, alkarjaira támaszkodva, fejét hátrahajtotta, ajkai néma sikolyra nyíltak. Néha nevem nyögte, elnyújtva az élvezettől, hangosan.  Kicsit úgy éreztem, mintha provokálna, látni akarja, meddig tudom megőrizni a tudatom. Hát ha így folytatja, nem sokáig.
Soha nem volt még ilyen felszabadult, kihívó az ágyban. Olyan kacéran, éhesen nézett rám, és felizgult testemnek ez annyira imponált, hogy éreztem, hogy egyre csak gyorsítok a tempón. Aztán beugrott, hogy mi van, ha felszakad a feneke, és kórházba kell majd vinni? A többiek szétszednek, én pedig soha nem bocsájtom meg magamnak.
Próbáltam egy dinamikus, de nem állatias tempót diktálni, miközben szüntelenül mozgott a kezem rajta. Kezdett a dolog eldurvulni, éreztem, hogy nemsokára leszáll a lila köd a fejemben, ha nem végzünk minél hamarabb, így jobban rászorítottam férfiasságára, ő pedig nemsokára hasára spriccelve adta ki élvezetét egy hangos nyögéssel. Ezt biztos hallotta az egész ház.
Utána magamra koncentráltam, hogy ne legyek vadállat, és éreztem, hogy a testem megrázkódik, a magom kilövell, és újra átélem az orgazmus okozta gyönyört. Ráborultam, nem bírtam magam sem megtartani, sem rávenni arra, hogy mellé guruljak.

<Kyung>
Mozgása rendszertelen volt. De a végére már nem is zavart. Sőt élveztem. Még a végén kiderül, hogy nekem is van egy zizim és mazochista vagyok... Na jó azért azt hiszem nem. De minden esetre a rendszertelen mozgása és az, ahogy a farkamat izgatta elterelte minden rosszról a gondolataimat. Már nem létezett a fájdalom. Csak Ő és én voltunk. Csodálatos ez az állapot. Mintha a fellegekben lennék. Majd testem megremegett és megfeszült. Hangos nyögéssel élveztem el. Ezután Zico még keményebben mozgott bennem majd mikor megéreztem, hogy belém engedi magját, az élvezet utolsó hullámai is rám találtak.
Semmit sem tudtam felfogni. Testem erőtlenül zuhant az ágyra majd Zico is rám dőlt. Hangosan zilálva igyekeztünk magunkhoz térni.
Ahogy egyre múlott el az élvezet hatása, a testünk csillapodott, úgy éreztem, hogy ez sok volt a fenekemnek. Jiho még mindig bennem volt. Éreztem, ahogy férfiassága lüktet bennem. Ezzel egy időben a hátsóm el is zsibbadt.
Elfáradtam. De azért jól esett.
- Szeretlek.- suttogtam a fülébe rekedt hangon. Nem nagyon reagált. Egyenletes szuszogást hallatott, amiből arra következtettem, hogy elaludt. Én is fáradt voltam és nem sok erőm maradt. Így kénytelen voltam úgy elaludni ahogy voltunk.
Elhatároztam, hogy mivel most már mindent tudok ahhoz, hogy utána nézhessek, hogy mi lehet Zico baja, holnap ezt meg is teszem. Úgyis hétvége lesz, nem kell mennünk sehová ha jól tudom. Talán valamelyik hyungomtól is kérek tanácsot.

II. Fejezet (+18)

<Kyung>
Jól estek Jiho szavai. Ha neki tetszenék szőkén, akkor nem is bánom, ha át kell variálni a búrámat feketéről valami világosra.
Miután leállt a kisbusz kiszálltunk és bementünk az üzletbe. Menedzser hyung már ott várt minket.
- Csakhogy ideértetek!- üdvözölt mindannyiunkat.
- Mi? Tiszta időben vagyunk.- viháncolt Jaehyo.
- Nem érdekel fiatal úr. Ide ülsz, ebbe a székbe. Yookwon! Gyere ide mellé! Kyung Te pedig abba a székbe!- mutogatott.- Nemsokára jönnek a fodrászok. Velük már mindent megtárgyaltam.- mosolygott.
- És nekünk el sem mondod, milyenek leszünk?- néztem rá kétségbeesetten.
- Minek?- nevetett.- Majd meglátjátok úgyis.

<Zico>
Kyung bekerült az első három áldozat közé, és mikor leendő hajszíne titok maradt, láttam, hogy kétségbeesett fejet vág. Fészkelődött egy kicsit, majd mikor megérkeztek a már jól ismert szakemberek, kicsit le is dermedt.
Ő nem látta ugyan, de én igen, hogy épp mi zajlik a hátánál lévő kis fodrászasztalkán, és amikor a csajszi feltépett egy tasakot, majd kék port öntött a keverőtálba, már tudtam, hogy Kyung haja milyen színű lesz. Ő a tükör alatti kellékeket tanulmányozta, hogy elterelje a gondolatait, én pedig figyeltem, ahogy a fodrász rutinos mozdulatokkal adagolja a szőke festéket.
Szerelmem arcára maszkot tett, hogy ne kelljen az erős szagot belélegeznie, és ebből már leeshetett volna neki a tantusz, de annyira izgult, hogy nem vált neki egyértelművé.
Miután felkente hajára a színleszívót, láttam, hogy ráncolja a homlokát. Hát édes, ha még most sem esett le, nemsokára elárulja a titkot neked a kínzó viszketés a fejbőrödön.
Nem is kellett sok, láttam, hogy ajkai legörbülnek, kezeivel a szék karfáját markolta, szemeit összeszorította. Együtt éreztem vele, mert tudtam, mennyire nehéz, főleg az első pár percben. Nemsokára rám is ez várt, mert bár az egészet nem mázolják át, de a gyökereit ki kell szőkítsék.
Közben a többiek csacsogni kezdtek, Jaehyo kinézett egy új sampont, arról kért szaktanácsot a fodrásztól, U-Kwon a telóján írogatott, amíg hatott a festék, Taeil egy újságot böngészett, Minhyuk pedig Jihoon-al beszélgetett. Én csak ültem csendesen, és Kyung szenvedő arcát néztem a tükörben. Szegénykém, figyelmeztetnem kellett volna, hogy mit fog érezni, ha a menedzser hyung nem áll el a szőke haj ötletétől, amit jó párszor emlegetett már nekem az egyeztetések során.

<Kyung>
Iszonyatos érzés volt, mikor a fejemre került festék. Csípett, mart viszketett. Innen tudtam, hogy elért a végzetem. Szőke leszek. Zico mindig mesélte, hogy mikor világosra festették hasonló "tünetei" jelentkeztek.
Miután eleget volt rajtam a festék, a fodrász kimosta a hajamból, formára vágta és megszárította. Nem mertem belenézni a tükörbe sem a többiekre.
- Hű az anyját Kyunggie!- füttyögött Jaehyo a mellettem lévő székből.- Szabályosan jól áll.
- Jaj ne hyung! Ne nézz...- takartam el az arcomat a kezemmel. Megfordultam a székkel és félve néztem a többiekre.
- M-milyen?

<Zico>
Szégyen, nem szégyen mikor megláttam Kyungot a szőke hajával, megrándult kicsi énem a nadrágomban. Éreztem én, hogy nagyon jól fog neki állni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Olyan dögös volt vele, hogy nem csak én, hanem mindenki elismerően bólogatott, hogy meggyőzzék, hogy fantasztikus.
Szégyellősen elmosolyogott, majd mikor rám emelte tekintetét, rákacsintottam, és mindkét hüvelykujjammal jeleztem neki, hogy szuper lett.
A következő áldozatokban sem voltam benne, én maradtam utolsónak, merthogy velem hamarabb kész lesznek, mivel nem egész hajas festés lesz.
Kyung egy ideig még az egyik egészalakos tükörben barátkozott a hajával, majd helyet foglalt mellettem, én pedig kihasználva az alkalmat, hogy mindenki el van foglalva, a füléhez hajoltam.
- Nagyon szexi vagy, Kyunggie. Esküszöm, teljesen beindítottál, olyan jól áll...- suttogtam neki halkan, hogy nehogy valaki meghallja.

<Kyung>
Nehéz volt feldolgoznom a külsőm ilyen mértékű változását. De mindenki nagyon aranyos volt. Megdícsértek és bátorítottak.
Miután kinézegettem magam a tükörben, Jiho mellé huppantam. Valamit suttogott a fülembe. Még a hátamon is felállt tőle a szőr.
- Csillapodj Jiho...- suttogtam vissza.- Azért ennyire nem jó.- kuncogtam, majd gyengén a fülére haraptam.

<Zico>
Ahh, Egek! Ahogy kacérkodva harapott a fülembe, éreztem, hogy egyre jobban beindulok. Talán nem is esett le neki, hogy mit vált ki evvel a kis huncut harapással.
Ne hergelj tovább, különben nem fogok ma tudni rendesen dolgozni. Továbbá nem tudom, hogyan fogom kibírni, hogy ne támadjalak le az első adandó alkalommal. – búgtam vissza, majd arra lettem figyelmes, hogy felszabadult Minhyuk helye, és nekem mennem kellett, hogy engem is formába hozzanak.
 A fülem, ahol megharapott, folyton bizserget, és a keménységem a nadrágomban kitartóan pulzált, nem akart csillapodni, én pedig éreztem, hogy kezd melegem lenni, így reméltem, hogy hamar túl leszünk a tollászkodáson.

<Kyung>
Nem gondoltam volna, hogy ennyire heves dolgokat váltok ki belőle egy kis huncutsággal.
Miután elment mellőlem a kezembe vettem egy újságot az asztalról és azt nézegettem. Elég sok merész frizura volt benne. Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ha egyik vagy másik díszítené a kobakomat... De inkább csak maradtam a szőke megszokásánál.
Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, hogy már mindenkivel végettek.
- Na álljatok sorba.- szólt a menedzser- Hadd nézzelek titeket. Hm... Jó! Nagyon jó! Jaehyo most jól el lett neked találva, hogy milyen kell...
- Szerintem is.- vigyorgott Minhyuk.
- Kyung neked is jó lett.
- Köszönöm.- hajoltam meg.
- Na akkor most irány a stúdió!- állt fel a székből és a kisbusz felé indult meg.
- Szexy lettél.- suttogtam Zico fülébe a kocsiban ülve.

<Zico>
A jól megszokott viszketést ismerősként köszöntöttem, miközben a többiek beszélgetésére koncentráltam, hogy eltereljem a figyelmem. A menedzser hyung bepörögve magyarázta a többieknek a következő videóklippünk díszletét, ötleteket vetett fel a többieknek, közben megjegyezte, hogy ha valakinek van valami hozzáfűznivalója, szívesen fogadja.
A többiek persze elbohóckodták, és egyre abszurdabb ötleteket képzeltek el, a hyung pedig csak kuncogott azon, hogy mennyire el tud szárnyallni a fantáziánk.
Mikor mindannyian készen lettünk, akkor stúdió felé vettük az irányt. Kyung megjegyzésének hatására karon ragadtam, majd oda ültünk le a buszban, ahol a legjobban rejtve voltunk a menedzser elől. A többiek miatt nem aggódtam, el voltak magukkal, meg amúgy sem zavarta őket, bármit is csinálunk. Jaehyo keze Minhyuk combjai közé bújva kúsztak egyre feljebb a táncos lábai közé, miközben csábítóan fürkészte arcát.
P.O. csukott szemmel hajtotta fejét Taeil hyung vállára, mire az megcirógatta az arcát, majd közel hajolt hozzá, én pedig nem láttam, hogy mit csinált, de sejtettem, hogy csókot lehelt a szájára.
Takintetem visszafordítottam Kyungra, majd lejjebb húzva az ülésen forró, szenvedélyes csókot nyomtam szájára. Nyelvét bedugta a számba, picit meglepett ez a felülkerekedés, de hagytam, hogy most az egyszer ő irányítson engem.

<Kyung>
Imádom szöszin. Neki hihetetlenül jól áll. Kénytelen is voltam vele közölni a véleményemet. Válaszként csak megcsókolt. Hosszasan el voltunk merülve egymás ajkai közt.
Majd miután megérkeztünk, a stúdió falai közt keményen folyt a munka. Az új albumunk utolsó simításait végeztük.
- Figyelj csak Jihoon.- mentem oda hozzá, papírral a kezemben.- Itt egy kicsit átírtam a szöveget.- mutogattam a dalszöveget.- Szerintem ez a rím jobban passzol ehhez a versszakhoz. De a régi is jó volt, úgyhogy azt meg átraktam a következőbe.
- Hm... Rendben hyung. Ez jól hangzik.- mosolygott.
Hallottam, hogy közben Taeil Jaehyo-nak segített beénekelni. U-Kwon pedig B Bomb piszkálásával vezette le a feszültséget. Zico épp a hangmérnök technikus mindenes kollégával beszélgetett.
Miután 3 számot felénekeltünk kaptunk egy kis szünetet.
Fáradtan dobtam le magam a teremben lévő fekete bőr fotelra.
- Ide adnál egy üveg vizet, Kyung?- kért meg a szemközti fotelból U-Kwon.
- Hol van?- néztem körbe.
- Melletted.- mutogatott Minhyuk.- A karfa mellett.
Felemelkedtem a helyemről és elnéztem a kanapé mellé. Nem láttam. Kicsit jobban elfordultam és a hátsó irányba néztem. Megláttam a kartonnyi kis üvegecskét de lusta voltam felállni és odamenni érte. Feltérdeltem a kanapéra és a karfán áthajolva nyúltam el az üvegekért.
- Ahj... Nyahh... Hm...- nyújtózkodtam értük miközben megint idétlen hangokat adtam ki és a fenekem is szinte az egekben volt. Miután elértem őket, mindenkinek osztottam belőle.
- Egészségetekre.- mosolyogtam rájuk.

<Zico>
Szünetben elindultam a mosdóra, hogy megmossam az arcom, majd mikor visszaértem, elég érdekes és minden férfifantáziát beindító kép terült elém. Kyung nem tudom mit csinált épp, de feneke a levegőben volt, féltem, hogy még fejreesik nekem, miféle akrobata mozdulat ez? Közben megint olyan édesen nyögdécselt, nekem pedig kedvem lett volna mögé térdelni, lehúzni a nadrágot róla, és tövig elmerülni benne, hogy én legyek nyögésének kiváltó oka. Jól van Jiho, ezt most hagyd abba! Itt vannak a többiek is. Mikor visszahuppant, majd átadta a vizet a többieknek, először észre sem vett, majd mikor meglátott, elmosolyodott, én pedig elsétáltam a vizes üvegekig, elvettem egyet, és Kyung mellé huppanva bontottam ki azt.
- Ha nem muszáj, legközelebb azért ne ilyen akrobata pózban szedd el az üvegeket, még kitöröd azt a csinos kis nyakad, édes. – néztem rá mosolyogva.
- Mi van Zico, csak nem beindította a farkad, ahogy akaratlanul is felkínálta neked a hátsóját? – kuncogott Minhyuk. – Tetszett a látvány, mi? Nem mondom, nem volt előnytelen póz, amit felvett.
- Minhyuk, ha nem akarod, hogy megverjelek, jobb, ha nem csipkelődsz.
- Ugyan már, Jiho, Minhyukkie csak viccelődik, mert tudja, hogy Kyung zavarba jön, te pedig morci leszel. – békített U-Kwon mosolyogva.
Nem az volt a bajom, hogy cukkolt, hanem, hogy beletalált a közepébe. Nagyon is tetszett, amit láttam, annyira, hogy ha haza megyünk, azonnal leteperem a kis piszkos, szőke, szexi rapperemet.

<Kyung>
Teljesen zavarba hozott az, amit Minhyuk mondott. Én tényleg nem azért csináltam... Zico bent sem volt, mikor nekiláttam a kis "tornámnak".
Szégyenlősen Zico háta mögé bújtam el, és vörös arcomat hátába temettem.
- Sajnálom.- suttogtam. Ezentúl jobban fogok figyelni, hogy ne kerüljön miattam senki sem ilyen kellemetlen helyzetbe.
Lassan lejárt a szünetünk és vissza kellett menni, folytatni a felvételt. Hosszú volt a nap. Alig vártam, hogy hazaérjünk és lepihenhessek.

<Zico>
Hallottam, hogy bocsánatot kér halkan, csak nem értettem, hogy miért. Nem csinált semmi rosszat, hisz a puszta létezése is forró lázzal telíti el testem. Tudom, hogy nem szándékosan mutogatta fenekét a levegőben. Lehet kicsit túlreagáltam a helyzetet és nem kellett volna megszólítanom emiatt az apróság miatt. Csak hát tudom, hogy milyen kis szétszórt, butuska tud néha lenni, és nem akartam, hogy baja essen.
A próba végeztével mögé sétáltam, majd a nyakához bújtam.
Én sajnálom, eltúloztam kicsim, tudom, hogy nem szándékosan csináltad, egyszerűen csak féltelek, és szeretném, ha figyelnél magadra, rendben? – bólintott. - A többiekkel meg ne is foglalkozz, tudod, hogy Minhyuk meg Jaehyo milyen perverzek, nem hiába járnak együtt, pont egyformák ilyen téren.

<Kyung>
Teljesen megmelengette a szívemet, hogy ennyire figyelt rám és aggódott értem.
- Köszönöm szerelmem.- hajoltam ajkaira és gyorsan loptam tőle egy puszit.
Miután végleg mindennel végeztünk beültünk a kocsiba és megindultunk hazafelé.
Most sokkal csendesebb és nyugodtabb volt a légkör a kisbuszban. Mindenki elfáradt és kidőlt.
Yookwon terpeszkedve ez első sorban aludt el. Taeil hyung P.O vállának dőlve szundított. De a kis rapper pillái is csukva voltak. Jaehyo Minhyuk ölébe hajtotta a fejét a második sorban ülve. Minhyuk gyengéden simogatta szerelme arcát, haját később a hátát. Jaehyo csak álmában mosolyogva tűrte a kényeztetést.
Zico a fejét egy párnának támasztotta, amit az ablak üvege tartott meg. Lehunyta a szemeit és édesen pihegett. Annyira nem voltam álmos, hogy elaludjak meg igazából nem is szeretek utazás közben aludni. Egy darabig néztem a hazavezető utat, majd Jiho-hoz bújtam. Derekánál átkarolva bújtam hozzá közel. Fejemet mellkasának döntöttem. Egyik lábamat kicsit megemeltem, és átvetettem az ölén. Kicsit mozgolódni kezdett, megébredt. Felnéztem álmos szemeibe és rámosolyogtam. Adtam az állára egy puszilt majd visszafészkeltem magam.
Nemsokára meg is érkeztünk a dormba. Mindenki fáradtan vonszolta fel magát és/vagy a társát a szobáinkba.
- Enyém a fürdő!- jelentette kis menet közben U-Kwon.
- Szépet álmodtál Kwonnie. De a fürdő a miénk!- mondta Minhyuk.
- Na még mit nem?!- háborodott fel Taeil hyung.- Hogy 3 órára kibéreljétek és a Kamasutra minden pózát végigcsináljátok...!
- Ez nem is igaz!- pirult el Jaehyo.- Nem az összeset szoktuk...- vigyorgott össze perverzen B Bomb-bal.
- Hja! Itt még kiskorúak is vannak ám!- morgott Pyo.
- Ch... Mintha Te nem képzelegnél ilyenekről Taeil hyunggal...- húzta fel az orrát Jaehyo.
- Hyuuung!- akadt ki Jihoon. Vörös arccal trappolt be a dormba.
Vigyorogva figyeltem eszmecseréjüket.
- Nekem csak az ágyamat adjátok...- sóhajtottam fáradtan, oldalamon Jiho-val.

<Zico>
Csendesen figyeltem a jelenetet, ami a fürdőszoba használati joga miatt robbant ki. Mindenki magának akarta, és mikor P.O. vörösödve hagyott ott minket, akkor mi is utána indultunk. Azonban vitájuk felesleges volt, ugyanis mire a nappaliba értünk, a fürdő ajtaja mögül halkan szűrődött ki a vízcsobogás, jelezve, hogy Jihoonnie úgy állt bosszút a beszólásért, hogy elfoglalta a fürdőt.
Minhyuk elsötétült tekintettel indult meg a konyha felé, és én egy pillanatig azt hittem, hogy a nagy kés után ment, hogy a maknaet levadássza, de csak egy pohár vízzel csoszogott vissza és vágódott le a kanapéra.
Taeil elment a szobájába, majd egy nagy törölközővel a vállán, kopogás nélkül, egyszerűen csak besétált P.O. után a fürdőszobába. Ezt persze mindenki egy perverz vigyorral reagálta le.
- Biztos megint a telefonjáról tart neki oktatóórát. – röhögött Jaehyo perverzen.
- Minden bizonnyal. – mosolyodtam el én is, majd a szobába mentem, hogy elnyúljak egy kicsit, mert bár fáradt voltam, de büdös is, viszont harcolni sem volt kedvem, így kivártam a sorom, hogy lezuhanyozhassak.
Kyung sétált be utánam, majd mellém telepedve, arcom cirógatta. Kezem combjára vándorolt, majd felfelé haladtam, közben láttam őt magam előtt meztelenül, széttett lábakkal, és a vágy felizzott bennem. Hanyatt döntöttem, majd felé mászva bújtam lábai közé, amit hagyott, mert nem hiszem, hogy leesett neki, hogy mit akarok.

<Kyung>
A szobába fáradtan másztam be. Jiho már az ágyban feküdt. Nagyon elfáradhatott.
Szeretetem kifejezése képpen befeküdtem mellé és arcát simogattam.
Fölém kerekedett és szenvedélyesen csókolt.
- Jiho...- simogattam a hátát.
Fáradtak voltunk de az utolsó erőmmel is szeretni akartam.

<Zico>
Egy pillanatra sem hagytam abba ajkainak csókolását, miközben kezeimet felsője alá dugva simogattam oldalát. Ajkaim állára, onnan nyakára vándoroltak, miközben felsőjét felfelé húztam, hogy megszabadítsam tőle.
Hajamba túrva sóhajtozott alattam, engem totál beindítva ezzel. Testem teljesen felélénkült, a pár perccel ezelőtti fáradságot már egyáltalán nem éreztem. Ágyékom lüktetett, jelezve, hogy kielégülésre vágyik, én pedig élvezettől elbódultan próbáltam Kyungot levetkőztetni, hogy testünk ismét egyesülhessen.

<Kyung>
- Ji-jiho...- suttogtam a nevét.
Hevesen vetkőztetett. Nagyon be lehetett indulva. De mire? Semmit sem tettem... Nem értem. A napokban olyan furcsán viselkedik.
Éreztem, hogy azt akarja... De én nem is tudtam, hogy akarom-e. Persze, hogy Zico-t szeretem és kívánom... De abban nem vagyok teljesen biztos, hogy nem alszok be közben.
- Bi-biztos vagy benne?- simogattam az oldalát.

<Zico>
Hogy biztos vagyok-e benne? Kicsit elhúzódtam, majd ködös tekintettel néztem szemeibe.
- Megőrülök érted, Kyung! Már csak azzal beindítasz, ahogy rám nézel. A tudat, hogy az enyém vagy, lázba hozza az egész testem. Akár hányszor megérintelek vagy te engem, a vérem felforr és magam előtt látlak, ahogy meztelen tested a kéjtől vonaglik.
Végigsimítottam mellkasán, hasán, derekán, majd lekaptam magamról a felsőmet és hozzásimultam, hogy mellkasunk minden akadály nélkül érinthesse egymást.
Felsóhajtott, mire nyelvem szájába dugva vettem birtokba az övét.

<Kyung>
Kicsit elgondolkodtatott, amit mondott. Én is nagyon szeretem mindenét. Úgy ahogy van. Mint munkatársat, barátot, szerelmet, imádom. De azért az mégis furcsa, hogy minden pillanatban szeretkezni akar velem.
Jó én sem tagadhatom le a testem reakcióit, hiszen van mikor ok nélkül indulok be rá. Talán a kis piszkos fantáziám az oka... De azért nem a nap minden egyes percében.
De ha ezt szeretné. Érte kibírom. Hulla fáradt voltam de amint kezét az alsóm alá vezette, egyből éberebb lettem.
- Zicoh!- hörögtem a nevét hangosan, elpirulva.

<Zico>
Teljesen átadtam magam az ösztöneimnek, és csak testére koncentráltam. Benyúltam alsója alá, hogy őt is beindítsam, közben kibontottam nadrágom övét. Mikor kezem alatt férfiassága teljesen megkeményedett, akkor kihúztam mancsom a boxeréből, majd levettem róla a nadrágot, aztán felálltam, és letoltam a farmeremet  magamról a földre.
- Nagyon szeretlek. – suttogtam neki vágytól rekedt hangon, majd csókokkal halmoztam el nyakát, mellkasát, majd hasát, mire hangosan felkuncogott.
Értetlenül néztem rá, hogy ez mi volt.

<Kyung>
- Éh... Éhn is...- vigyorogtam. Annyira fáradt voltam vagy nem is tudom, de rámtört a nevethetnék. Vagy talán, mert apró puszijai olyan lágyak voltak, hogy már csikiztek. - Bo-bocsi.- kuncogtam. Miután kikuncogtam magam forrón az ajkaira tapadtam. Közben Jiho a lábam között vizsgálódott kezeivel. Lassan elkezdett felkészíteni. Először nem volt semmilyen érzés. De mikor második ujját dugta fel semmi átmenet nélkül, felszisszentem. Annyira mondjuk mégsem fájt, mint első alkalommal.

<Zico>
Hallottam, ahogy második ujjamra felszisszen, ezért próbáltam odafigyelni rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Kényeztettem, babusgattam, hogy eltereljem a figyelmét, édes kis semmiségeket suttogtam a fülébe. Ahogy éreztem, hogy teste ellazul, lassan kihúztam ujjaimat, majd a lábai közé helyezkedve, fokozatosan mélyültem el benne. Mikor végre tövig elmerültem testében, vártam, hogy szokja méretem, közben csókolni kezdtem kivörösödött ajkait. Mikor jelt adott, mozogni kezdtem, először csak lassan, majd egyre gyorsabb tempóra váltva. Nem akartam sokáig húzni az időt, hosszú és fárasztó napunk volt, ezért intenzíven kezdtem el játszani ágyékával, hogy minél hamarabb a csúcsra jusson.

<Kyung>
Nem sokat tétovázott. Miután gondosan felkészített, teljes hosszával merült el bennem. Fájt, hogyne fájt volna, de időm sem volt ilyenen gondolkodnom, mert azonnal mozgásba lendült. Közben kéjesen nyögött a fülembe kedvességeket. Lábaimat a lehető legjobban széttártam, hogy jobban hozzám férjen. Vállaiba kapaszkodtam, hangosan ziláltam. Nem volt erőm semmihez. Szemeim félig voltak nyitva, ajkaim is elváltak egymástól, arcom kipirult. Zico szenvedélyesen csókolt.
- Jihoh... Mégh...!- nyögtem ajkai közé. Hiába fájt a fenekemnek a gyors mozgás, azt akartam, hogy belém élvezzen.

<Zico>
Aktusunkat egy vad vágtához tudtam volna hasonlítani. Ha a múltkori alkalom szeretkezés volt, akkor bátran mondhatom, hogy ez vad, szenvedélyes szex. Nem kíméltem magunkat, pedig valahol tudat alatt éreztem, hogy talán túlzásba esek, és fáj neki. De ahogy biztatott, nem bírtam lassítani a tempón, testünk megizzadt, felhevült.
Mikor elélvezett, körmeit belevájta vállaimba, szemeit összeszorítva borította be magjával kezemet és mindkettőnk hasát. Én pár pillanatig még folytattam mozgásom, majd testem reszketve élvezett el. Hangosan nyögtem, elnyújtottan. Fantasztikus érzés járt át, mintha lebegtem volna.
Utolsó erőmmel Kyung mellé dobtam magam az ágyra, hangosan ziháltam, miközben egyik kezemmel a hajamba túrtam, a másikkal pedig megkerestem az övét.
- Remélem, nem okoztam neked fájdalmat. – ránéztem, de ő nem reagált semmit, csak csukott szemmel szuszogott mellettem.

<Kyung>
Heves iramban hajtott mindkettőnket a beteljesülés felé. Nekem hamarabb sikerült átlépnem az élvezet határán. Testem megremegett az édes bizsergésre, minden fájdalmat elfeledtetve velem. Miután Ő is kiélvezte a helyzetet mellém feküdt. Nem voltam képes válaszolni neki. Csak halkan nyögtem egy torzat és megráztam a fejem.
Tudtam, hogy el kell mennünk zuhanyozni de levegőt venni is alig volt erőm. Megfogtam Jiho kezét és szembe fordultam vele. Csukott szemmel pihegtem.

<Zico>
- Kicsim, próbálj nem elaludni. Le kell zuhanyoznunk, ragadunk az izzadságtól és spermától. – szembe fordultunk egymással, majd pár pillanat múlva felálltam, hogy megnézzem, van-e valaki a fürdőben.
Mikor megtudtam, hogy üres, nyitva hagytam az ajtót és visszaslattyogtam a szobába. Láttam, hogy Kyung erősen koncentrál, hogy ne aludjon el. Fogtam a fürdőköpenyét, ráadtam, én is felkaptam az enyém, majd karjaimban bevittem és a kádba tettem. Mikor mindketten elhelyezkedtünk, megengedtem a kellemesen meleg vizet, és amíg vártuk, hogy megteljen a kád, csendben cirógattam, hogy ne aludjon el.
Megmosdattam, majd szembefordulva velem, elvette a szivacsot és ő is végigsimogatott vele. Megtörölköztünk, majd a szobába sétáltunk. Magunkra kaptunk egy-egy alsót, majd mindketten bedőltünk az ágyba, egymást ölelve.
- Reggel le kéne cserélni az ágyneműt…ez eléggé…ömm…szex illatú. – motyogtam félálomban, lehet, hogy ő már nem is hallotta.

<Kyung>
Alig bírtam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Kómásan, félálomban léteztem. Az egyetlen dolog amit érzékeltem, az az volt, hogy nagyon gyengéden bánt velem.
Az ember ki sem nézné a tökös, nagy, kemény rapperből, hogy a való életben Woo Jiho egy gyengéd, szerető pasi. Imádom.
Mikor befeküdtünk az ágyba még valamit motyogott a fülembe. Olyasmit vettem ki, mintha azt mondaná, milyen jó volt a szex.
- Aham... Szerintem is jó volt...- motyogtam vissza majd közelebb bújtam hozzá. Valamin kuncogott majd Ő is elcsendesedett és elaludtunk.
Reggel borzasztóan fáradtan fetrengtem az ágyban. Fájt a fejem, a fenekem és a hátam. Nem tudom, hogy ezt a napot hogyan fogom kibírni. De, hogy jó nyűgös leszek, az is biztos. Pedig ha jól tudom táncpróbára kell mennünk.

<Zico>
Válasza értelmetlen volt, ezért jót kuncogtam rajta. Biztos nagyon fáradt volt már. Hamar elaludtunk mindketten.
Reggel fáradtan ébredtem, de még mindig éreztem a szex illatot a szobába, ami afrodiziákumként hatott rám és jólesően kirázott a hideg. Nem értettem, hogy miért reagálok ennyire érzékenyen erre, de tény, hogy annak ellenére, hogy mocskos dolog ilyesmire beindulni, nekem titokban nagyon is tetszett.
Felálltam, majd kinyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegőt engedjek be. Hátha jobb lesz, ha kiszellőzik egy kicsit a szobánk.
Kyung nyűgösen fetrengett az ágyon, láttam rajta, hogy nincs jó hangulatban. Sóhajtottam egyet, ez a nap valószínűleg szörnyű lesz. Visszaültem az ágyra, tarkómat masszíroztam, majd egyszer csak kopogtak.
- Gyere! – szóltam ki, hangom rekedt volt.
- Van reggeli. Jösztök? – U-Kwon dugta be a fejét, meleg mosollyal köszöntve minket.
- Persze, csak egy pillanat, épp most keltünk.
Ahogy becsukódott az ajtó, Kyung mellé bújtam, mire csak szusszantott, de nem mozdult.
- Kicsim! Minden oké? Megyünk reggelizni? – hátára fektettem a fejem, kezemmel pedig lapockáját cirógattam.

<Kyung>
- Nyahhhjjj...- nyöszörögtem.- Ahhhmmm...- nagyon nem akaródzott megindulni... Nem ment. Csak jobbra-balra szenvedtem.
- Mindjárt...- motyogtam a párnába temetve a fejem.
Két kezemet magam mellé vezettem, majd a vállamig felhúztam őket és feltoltam magam.
- Menjünk.- mondtam majd megfogtam Zico kezét és lassan megindultam kifelé. Egy évezrednek tűnt, mire kiértünk.
- 'Reggelt...- köszöntem mindenkinek.
- Sziasztok.- köszönt Taeil.
- Mi a baj Kyung? Olyan rosszul nézel ki?
- Kösz Minhyuk... Te sem jobban...- vágtam neki oda. Nem akartam tiszteletlen lenni. Csak kicsúszott.
Leültem a helyemre és két kezemmel támasztottam a fejemet.
- Inkább egyél valamit.- ment el mögöttem Yookwon és megsimogatta a vállam.
- Tessék.- tett le elém egy tányér valamit P.O.
- Meg akarsz mérgezni? Mi ez?- arcomon az értetlenség és szomorúság tükröződött.
- Most már állj le Kyung!- szólt rám Jaehyo.
- Jó. Bocs.- toltam odébb a tányért és lehajtottam a fejem. Lecsuktam a szemeimet és próbáltam láthatatlanná válni. Nem akartam ilyen köcsög lenni meg tiszteletlen de ez jött ki belőlem...

<Zico>
Srácok, kérlek, ne rá haragudjatok! Az én hibám, hogy ilyen nyűgös. Nézzétek el neki, hogy ilyen durci ma.
- Mi van vele? – Jaehyo felém fordult, mikor látta, hogy Kyung nem kommunikál tovább, hanem az asztalra hajtja a fejét.
- Hát...hagynom kellett volna pihenni tegnap, csak…
- A hormonok, tudjuk Zico, a hormonok. – Minhyuk komoly fejjel bólogatott, majd tovább evett.
- Jaj ne gondoljatok ennyire rosszra…vagyis….ajj hát, értitek nem? Szóval tényleg ne őt okoljátok, légyszi.
Csendben reggeliztünk tovább, de láttam, hogy a srácok arcán mosoly bujkált. Taeil erősen szuggerálta a tányért, hogy vissza tudja tartani kuncogását, Jaehyo szája rángatózott, Kwonnie pedig a torkát masszírozta, miközben két falat között a falat bámulta.
Tudtam, hogy azon szórakoznak, hogy Kyung most azért ilyen morcos, mert én ahelyett, hogy hagytam volna aludni, megdolgoztam a fenekét, még jobban kifárasztva ezzel.

<Kyung>
Nem aludtam csak csukva volt a szemem. Hallottam, hogy fulladoznak a nevetést visszatartva. Tudtam, hogy min derülnek ennyire.
- Nem kellene röhögni basszátok meg!- morogtam még mindig az asztalra hajtott fejjel és csukott szemekkel mire mindenkiből felszakadt a nevetés. Annyira szégyennek éreztem magam. Kicsaptam a székemet majd durcisan felálltam.
- Nem vicces!- mondtam elpirulva majd kimentem a konyhából.
Összeszedtem a cuccomat majd lementem a kisbuszhoz. Bevágódtam leghátulra, a fülembe dugtam a fülhallgatót, benyomtam valami zenét majd egy picit elbóbiskoltam.

<Zico>
Ahogy a többieknél elszakadt a cérna, éreztem, hogy arcom lángba borul. Most biztos valami szexmániás, perverz, kéjhajhásznak gondolnak. Mikor Kyung elviharzott, csak nyeltem egyet, majd alsó ajkam beharapva turkáltam a tányért. Talán túlzásba estem, hogy mindenáron csinálni akartam. De egyszerűen nem bírtam magam visszafogni. Mintha a testem magától cselekedne, hiába is próbálom irányítani. Vajon Kyung most úgy érzi, hogy szégyenbe hoztam? Vagy, hogy elnyomom, és akkor használom, amikor nekem tetszik?
Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben összeszedelőzködtünk, és lementünk a kisbuszhoz. Láttam, hogy Kyung a fülhallgatójával és csukott szemével jelezte, hogy senkihez nincs kedve, így inkább nem zavartam, hanem U-Kwon mellé ültem. Semmiségekről beszélgettünk, majd mikor odaértünk, mindenki felpattant, jelezve, hogy én vagyok a szerencsés, akinek fel kell ébresztenie az alvó oroszlánt.

<Kyung>
Észre sem vettem, hogy elindultunk, sőt azt sem, mikor megérkeztünk. A zenét a fülemben sem érzékeltem. A fáradságtól teljesen kidőltem és mélyen aludtam még arra a fél-egy órára is.
Arra ébredtem, hogy valaki finoman rázogatja a vállam és ajkait végighúzza az arcomon. Miközben kinyitottam pilláimat halkan nyöszörögtem is hozzá.
- Zico?- néztem rá.

<Zico>
- Megjöttünk, édes. Gyere, be kell mennünk.
Édesen csücsörített, miközben összehúzta a szemöldökeit. Még nyűgösen is hihetetlenül aranyos volt, legszívesebben szorosan megöleltem volna, hogy éreztessem vele, hogy mennyire szeretem, de még mindig kicsit bizonytalan voltam, hogy jelenleg mit gondolhat rólam.
Ahogy beértünk a folyosón egyszer csak megállt, majd mikor értetlenül fordultam felé, elém állt és szorosan megölelt. Mosolyogva öleltem meg én is, miközben megpusziltam a homlokát, ő pedig csak szuszogott, fejét kulcscsontomon tartva.

<Kyung>
- Ne haragudj rám.- suttogtam neki és még mielőtt bármit is mondhatott volna ajkaira adtam egy puszit.
- Ne mondj semmit.- mosolyogtam rá. Egy kicsit megjött az erőm.- Tudom, hogy kibírhatatlan vagyok.- megfogtam a kezét és a próbaterembe mentünk.
A legújabb albumunkról a fő számunk koreográfiáját gyakoroltuk. Már előző héten megtanultuk csak be kellett gyakorolnunk. Nagyon koncentráltam, hogy ne rontsam el. Hát ez nem mindig sikerült.
- Figyelj egy kicsit jobban.- szólt rám Minhyuk.
- Kyung. Gyere egy kicsit.- hívott magához szünetben U-Kwon.
- Figyelj.- állt be a sarokba a tükör elé.- A lábaddal így.- mutatta- Utána a csípődet pedig így tekerd. Na mutasd meg, Te hogy csinálod.
Megmutattam én de nem lett jobb és én sem okosodtam.
- Nem jó lábadon van a súly. Csináld.- utasított majd mikor elkezdtem a lábaimat kezdte el húzogatni.
- Elég. Érezted, hogy milyen könnyen el tudtalak mozdítani? Ezt nem szabad hagyni. Na még egyszer.- megint elkezdtem és megint piszkált közben.- Egész jó. Most a csípődet hadd nézzem.- hátrébb állt, majd megfigyelt.- Hm... Ez egész jó....- a tükörből láttam, hogy mosolyog.- Rendben. Ez jó lesz.
- Na srácok! Gyerünk folytassuk, hogy hamarabb hazamehessünk.- javasolta Minhyuk.
Egy újabb 3 órás táncnak vágtunk neki úgy, hogy nem is volt szünetem... De legalább már kevesebbet rontottam.

<Zico>
Láttam, hogy Kyung ma elég sokat rontott, pedig nagyon igyekezett, és próbált nem morcos lenni. A többieken is láttam, hogy próbálják ők tolerálni, Minhyukból mégis kibukott egyszer, hogy figyeljen jobban oda. Kicsit morcos lettem, amiért ráförmedt, mert tényleg látszott rajta, hogy annak ellenére, hogy alig áll a lábán, igyekszik. Mivel felelősnek éreztem magam, így eldöntöttem, hogy szünetben nem fogok rászólni Minhyukra, hogy legyen türelmesebb.
Szünetben U-Kwon elhívta szerelmemet, hogy gyakoroljanak egy kicsit, én pedig nagyon hálás voltam, hogy ilyen aranyos és türelmes az én kis csetlő-botló rapperemmel.
Csendesen ültem, egy üveg vízzel a kezemben, és passzív félként hallgattam a többiek beszélgetését.
- Mi a baj, Zico? Már te is nyűgös vagy? – bökött oldalba a mellettem ülő Minhyuk.
- Nem, nincs semmi. – nem voltam valami bőbeszédű, mert bár fáradtnak nem éreztem magam, de nem is tudom. Úgy látszik Kyung hangulata rám is kihatással van.
- Figyelj, nem akarunk beleszólni az életetekbe, de…Kyung egyébként se valami nagy táncos, és azért jó lenne, ha legalább pihentebb lenne, hogy tudjon koncentrálni. Ne vedd ezt magadra, örülünk nektek, tényleg, csak…ez így eléggé hátrál minket. – Jaehyo bocsánatkérően nézett rám, én pedig bólogattam, hogy tudom, hogy ez most elég szar próba lett.
Szünet után megállás nélkül táncoltunk, hogy behozzuk a lemaradást, és Kyung valamivel jobban alakított, hála U-Kwon magánórájának.
Mikor vége lett a próbának, mindenki a vizes flakonok után kapott, ez kemény menet volt.
- Ajj, olyan éhes vagyok. – nyafogott Jihoon csücsörítve.

<Kyung>
- Rendeljünk valamit.- vetette fel a próba végén Taeil.
- Vagy menjünk el haza felé egy kajáldába.- állt elő egy másik ötlettel a Maknae.
- Nem is tudom srácok...- húzta a száját Jaehyo.
- Szerintem rendeljünk! Az gyorsabb!- javasolta U-Kwon.
- Jó akkor rendeljünk.- sóhajtott P.O.
Amíg Taeil-ék elrendezték a kaját gyorsan kiosontam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Kicsit felfrissített és annak köszönhetően nem aludtam be. A többiek is követték a példámat és mire megérkezett az étel, mindenki csillogott-villogott.
Körben leültünk a táncterem közepére és nekiláttunk.
- Jó étvágyat!- harsogtuk egyszerre.
Én nem sokat ettem. Nem voltam igazán éhes.
- Finom volt. Köszönöm.- tettem le a pálcikámat.
- Neked annyi elég volt?- húzta fel a szemöldökét Yookwon.
- Aham.- bólogattam.
- Hát jó.- sóhajtott majd még egy falatot a szájába tömött.
Zico hátának támaszkodva vártam, hogy mindenki végezzen.
Jaehyo pattant fel elsőnek a helyéről.
- Finom volt hyung. Köszi.- ölelgette meg a pici kis Taeil hyungot majd felvette a cuccát és kiment. Minhyuk is követte. Később lassan mindenki más is. P.O és én maradtunk ott elpakolni a dolgokat, kidobni a szemetet.
- Minden rendben Kyunggie hyung?- érdeklődött aggódva pakolás közben.
- Persze.- mosolyogtam rá. De Ő is nagyon jól tudta, hogy ez csak mű mosoly. Remélem azt is tudta, hogy ez nem a személye ellen volt, csak nem futotta többre az erőmből.
- D-de... Ugye Zico hyung nem erőszakoskodik veled?
- Nem. Ne aggódj Jihoonnie.- simogattam meg a buksiját.
- De ha vé-véletlenül... Mégis...? Ugye elmondod? Szólsz nekünk ha nagyon fáj amit csinál?- akaratlanul is elmosolyodtam gyerekes aggodalmán.
- Mindenképp. De Ő nem olyan. Na gyere menjünk. Már biztos várnak. Meg hulla is vagyok...- sóhajtottam majd felvettük a cuccainkat és lementünk a buszhoz.

<Zico>
Láttam, hogy Kyung annyit evett, mint egy kismadár, de nem tettem szóvá, gondoltam, biztos csak a fáradság okozza étvágytalanságát. Magamban eldöntöttem ténylegesen, hogy ma hagyom aludni.
Miután ettünk, lassan leszállingóztunk a kisbuszhoz, és ott beszélgettünk, nyújtózkodtunk, amíg Jihoon és Kyunggie is leér, hogy indulhassunk.
Mikor haza értünk átvedlettem melegítőbe, hogy kényelmesebben érezzem magam. Leültem a laptopom elé, válaszoltam pár e-mailre, megnéztem a leveleimet, majd inkább kikapcsoltam és az elnyúltam az ágyon, amin már ott vált életem értelme. Épp a telefonján pötyögött, közelebb hajoltam, és láttam, hogy az anyukájának ír üzenetet, hogy minden oké, ne aggódjon, holnap felhívja.
- Megírod neki, hogy ölelem én is? – mosolyogva írta az üzenet végére: „Jiho üzeni, hogy ölel.” – Köszönöm! – pusziltam meg, majd hagytam, hogy elküldje az sms-t, utána maga mellé dobva a telefont, fejét felém fordítva mosolygott rám.
Egy ideig néztem azokat a szép szemeket, majd tekintetem a szájára vándorolt, és arra gondoltam, hogy milyen szívesen megcsókolnám. Zico, fejezd be! De…egy csók még nem jelent semmit, nem igaz? Egy csók csak egy csók…
Ajkaira hajoltam, miközben közelebb húzódtam hozzá, hogy jobban hozzáférhessek. Nem állt ellen, hagyta, hogy ajakit csókoljam, de mikor kezem egyre lejjebb haladva simogatta testét, éreztem, hogy megfeszülnek izmai, majd mikor kezem elérte ágyékának területét, megfogta a kezem és eltolt magától.

<Kyung>
Anyuval megbeszéltem, hogy majd a napokban felhívom. De ilyen szoros beosztás mellett még nem sikerült, ezért csak egy SMSt küldtem neki.
A fárasztó hosszú nap után jól esett egy kicsit kettesben lenni Zico-val. Tetszett szenvedélyes csókja. Ám mikor simogatni kezdett tudtam, hogy mire megy ki...
- Jiho... Én nem...- nem tudtam, nem voltam képes elutasítani. Elengedtem kezét és elfordultam tőle. Nem adta fel az ötletét, miszerint le akar fektetni... Hátamhoz simult és nyakamat puszilgatta, hasamat simogatta.
- Zico. É-én nem akarom.- suttogtam lecsukott szemekkel.

<Zico>
Mondata fejbekólintásként ért. Akkor tudatosult bennem, hogy annak ellenére, amit ígértem, megint magamévá akarom tenni.
- Sajnálom. - szuszogtam halkaln a nyakába. - Meg kellene tanulnom uralkodni a farkamon, csak valamiért nem akar sikerülni. Bocsáss meg nekem, Kyunggie.
Megpusziltam az arcát, majd kimentem a fürdőbe, és alig langyos vízzel lezuhanyoztam, hogy megnyugodjak. Nem sikerült. Egyre vadabb és mocskosabb képek vetültek elém. Játszani kezdtem magammal. Mikor végre elélveztem,  valamivel jobb lett, de még mindig vágytam a szexre. Megszárítkoztam, felöltöztem, de inkább nem mentem be a szobába. Féltem, hogy nem tudok majd uralkodni magamon és megerőszakolom. Kimentem a nappaliból nyíló erkélyre, majd fejemet tenyereimbe hajtva támaszkodtam percekig. Nem értettem magam, hisz korábban nem vágytam folyton ennyire a szexre.

<Kyung>
Miután Zico kiment elfeküdtem az ágyon. Féltem, hogy nagyon megbántottam. De már tényleg nem lett volna erőm egy menethez... De tényleg furcsa, hogy Ő szinte állandóan képes rámmozdulni. Azt nem hiszem el, hogy nem fáradt. De akkor hogy? Vagy miért?
Annyira szarul éreztem magam, hogy úgy elküldtem. Miután fél-háromnegyed óra múlva sem jött be kimentem megkeresni. Az erkélyen találtam.
- Szerelmem.- simítottam a kezem a hátára.- Gyere be aludni. Holnap is hosszú napunk lesz. Pihenned kell.- fogtam meg a kezét.

<Zico>
Kyung hangja hozott vissza a jelenbe. Felemeltem a fejem, majd rámosolyogtam.
- Megbocsájtasz nekem? Nem tudom, mi van velem, hogy folyton akarlak. – bólintott, majd szerelmes mosollyal az arcán húzott magához, hogy átöleljen.
Bementünk lefeküdni, de ahogy fejét mellkasomra helyezte, egyik lábát átvetve rajtam aludt el, engem nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy alattam nyög, élvezettel. Kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak, inkább próbáltam fejben lejátszani az új számunk koreográfiáját, hogy hátha akkor el tudok aludni. Nem értettem már semmit. Mielőtt össze nem szedtem a bátorságom, azelőtt is sokat gondoltam arra, hogy mi lenne ha ezt meg azt csinálnánk együtt, de testem nem reagált ennyire intenzíven a fantáziálásra. Talán azért, mert akkor még nem tudtam, hogy élőben milyen, csak a gondolataimban volt egy kialakult kép.
Nem tudom mikor aludhattam el, de sokáig kattogott még az agyam ezen, és ahelyett, hogy rájöttem volna, hogy mi van velem, mégtöbb kérdőjel keletkezett.