II. Fejezet (+18)

<Kyung>
Jól estek Jiho szavai. Ha neki tetszenék szőkén, akkor nem is bánom, ha át kell variálni a búrámat feketéről valami világosra.
Miután leállt a kisbusz kiszálltunk és bementünk az üzletbe. Menedzser hyung már ott várt minket.
- Csakhogy ideértetek!- üdvözölt mindannyiunkat.
- Mi? Tiszta időben vagyunk.- viháncolt Jaehyo.
- Nem érdekel fiatal úr. Ide ülsz, ebbe a székbe. Yookwon! Gyere ide mellé! Kyung Te pedig abba a székbe!- mutogatott.- Nemsokára jönnek a fodrászok. Velük már mindent megtárgyaltam.- mosolygott.
- És nekünk el sem mondod, milyenek leszünk?- néztem rá kétségbeesetten.
- Minek?- nevetett.- Majd meglátjátok úgyis.

<Zico>
Kyung bekerült az első három áldozat közé, és mikor leendő hajszíne titok maradt, láttam, hogy kétségbeesett fejet vág. Fészkelődött egy kicsit, majd mikor megérkeztek a már jól ismert szakemberek, kicsit le is dermedt.
Ő nem látta ugyan, de én igen, hogy épp mi zajlik a hátánál lévő kis fodrászasztalkán, és amikor a csajszi feltépett egy tasakot, majd kék port öntött a keverőtálba, már tudtam, hogy Kyung haja milyen színű lesz. Ő a tükör alatti kellékeket tanulmányozta, hogy elterelje a gondolatait, én pedig figyeltem, ahogy a fodrász rutinos mozdulatokkal adagolja a szőke festéket.
Szerelmem arcára maszkot tett, hogy ne kelljen az erős szagot belélegeznie, és ebből már leeshetett volna neki a tantusz, de annyira izgult, hogy nem vált neki egyértelművé.
Miután felkente hajára a színleszívót, láttam, hogy ráncolja a homlokát. Hát édes, ha még most sem esett le, nemsokára elárulja a titkot neked a kínzó viszketés a fejbőrödön.
Nem is kellett sok, láttam, hogy ajkai legörbülnek, kezeivel a szék karfáját markolta, szemeit összeszorította. Együtt éreztem vele, mert tudtam, mennyire nehéz, főleg az első pár percben. Nemsokára rám is ez várt, mert bár az egészet nem mázolják át, de a gyökereit ki kell szőkítsék.
Közben a többiek csacsogni kezdtek, Jaehyo kinézett egy új sampont, arról kért szaktanácsot a fodrásztól, U-Kwon a telóján írogatott, amíg hatott a festék, Taeil egy újságot böngészett, Minhyuk pedig Jihoon-al beszélgetett. Én csak ültem csendesen, és Kyung szenvedő arcát néztem a tükörben. Szegénykém, figyelmeztetnem kellett volna, hogy mit fog érezni, ha a menedzser hyung nem áll el a szőke haj ötletétől, amit jó párszor emlegetett már nekem az egyeztetések során.

<Kyung>
Iszonyatos érzés volt, mikor a fejemre került festék. Csípett, mart viszketett. Innen tudtam, hogy elért a végzetem. Szőke leszek. Zico mindig mesélte, hogy mikor világosra festették hasonló "tünetei" jelentkeztek.
Miután eleget volt rajtam a festék, a fodrász kimosta a hajamból, formára vágta és megszárította. Nem mertem belenézni a tükörbe sem a többiekre.
- Hű az anyját Kyunggie!- füttyögött Jaehyo a mellettem lévő székből.- Szabályosan jól áll.
- Jaj ne hyung! Ne nézz...- takartam el az arcomat a kezemmel. Megfordultam a székkel és félve néztem a többiekre.
- M-milyen?

<Zico>
Szégyen, nem szégyen mikor megláttam Kyungot a szőke hajával, megrándult kicsi énem a nadrágomban. Éreztem én, hogy nagyon jól fog neki állni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Olyan dögös volt vele, hogy nem csak én, hanem mindenki elismerően bólogatott, hogy meggyőzzék, hogy fantasztikus.
Szégyellősen elmosolyogott, majd mikor rám emelte tekintetét, rákacsintottam, és mindkét hüvelykujjammal jeleztem neki, hogy szuper lett.
A következő áldozatokban sem voltam benne, én maradtam utolsónak, merthogy velem hamarabb kész lesznek, mivel nem egész hajas festés lesz.
Kyung egy ideig még az egyik egészalakos tükörben barátkozott a hajával, majd helyet foglalt mellettem, én pedig kihasználva az alkalmat, hogy mindenki el van foglalva, a füléhez hajoltam.
- Nagyon szexi vagy, Kyunggie. Esküszöm, teljesen beindítottál, olyan jól áll...- suttogtam neki halkan, hogy nehogy valaki meghallja.

<Kyung>
Nehéz volt feldolgoznom a külsőm ilyen mértékű változását. De mindenki nagyon aranyos volt. Megdícsértek és bátorítottak.
Miután kinézegettem magam a tükörben, Jiho mellé huppantam. Valamit suttogott a fülembe. Még a hátamon is felállt tőle a szőr.
- Csillapodj Jiho...- suttogtam vissza.- Azért ennyire nem jó.- kuncogtam, majd gyengén a fülére haraptam.

<Zico>
Ahh, Egek! Ahogy kacérkodva harapott a fülembe, éreztem, hogy egyre jobban beindulok. Talán nem is esett le neki, hogy mit vált ki evvel a kis huncut harapással.
Ne hergelj tovább, különben nem fogok ma tudni rendesen dolgozni. Továbbá nem tudom, hogyan fogom kibírni, hogy ne támadjalak le az első adandó alkalommal. – búgtam vissza, majd arra lettem figyelmes, hogy felszabadult Minhyuk helye, és nekem mennem kellett, hogy engem is formába hozzanak.
 A fülem, ahol megharapott, folyton bizserget, és a keménységem a nadrágomban kitartóan pulzált, nem akart csillapodni, én pedig éreztem, hogy kezd melegem lenni, így reméltem, hogy hamar túl leszünk a tollászkodáson.

<Kyung>
Nem gondoltam volna, hogy ennyire heves dolgokat váltok ki belőle egy kis huncutsággal.
Miután elment mellőlem a kezembe vettem egy újságot az asztalról és azt nézegettem. Elég sok merész frizura volt benne. Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ha egyik vagy másik díszítené a kobakomat... De inkább csak maradtam a szőke megszokásánál.
Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, hogy már mindenkivel végettek.
- Na álljatok sorba.- szólt a menedzser- Hadd nézzelek titeket. Hm... Jó! Nagyon jó! Jaehyo most jól el lett neked találva, hogy milyen kell...
- Szerintem is.- vigyorgott Minhyuk.
- Kyung neked is jó lett.
- Köszönöm.- hajoltam meg.
- Na akkor most irány a stúdió!- állt fel a székből és a kisbusz felé indult meg.
- Szexy lettél.- suttogtam Zico fülébe a kocsiban ülve.

<Zico>
A jól megszokott viszketést ismerősként köszöntöttem, miközben a többiek beszélgetésére koncentráltam, hogy eltereljem a figyelmem. A menedzser hyung bepörögve magyarázta a többieknek a következő videóklippünk díszletét, ötleteket vetett fel a többieknek, közben megjegyezte, hogy ha valakinek van valami hozzáfűznivalója, szívesen fogadja.
A többiek persze elbohóckodták, és egyre abszurdabb ötleteket képzeltek el, a hyung pedig csak kuncogott azon, hogy mennyire el tud szárnyallni a fantáziánk.
Mikor mindannyian készen lettünk, akkor stúdió felé vettük az irányt. Kyung megjegyzésének hatására karon ragadtam, majd oda ültünk le a buszban, ahol a legjobban rejtve voltunk a menedzser elől. A többiek miatt nem aggódtam, el voltak magukkal, meg amúgy sem zavarta őket, bármit is csinálunk. Jaehyo keze Minhyuk combjai közé bújva kúsztak egyre feljebb a táncos lábai közé, miközben csábítóan fürkészte arcát.
P.O. csukott szemmel hajtotta fejét Taeil hyung vállára, mire az megcirógatta az arcát, majd közel hajolt hozzá, én pedig nem láttam, hogy mit csinált, de sejtettem, hogy csókot lehelt a szájára.
Takintetem visszafordítottam Kyungra, majd lejjebb húzva az ülésen forró, szenvedélyes csókot nyomtam szájára. Nyelvét bedugta a számba, picit meglepett ez a felülkerekedés, de hagytam, hogy most az egyszer ő irányítson engem.

<Kyung>
Imádom szöszin. Neki hihetetlenül jól áll. Kénytelen is voltam vele közölni a véleményemet. Válaszként csak megcsókolt. Hosszasan el voltunk merülve egymás ajkai közt.
Majd miután megérkeztünk, a stúdió falai közt keményen folyt a munka. Az új albumunk utolsó simításait végeztük.
- Figyelj csak Jihoon.- mentem oda hozzá, papírral a kezemben.- Itt egy kicsit átírtam a szöveget.- mutogattam a dalszöveget.- Szerintem ez a rím jobban passzol ehhez a versszakhoz. De a régi is jó volt, úgyhogy azt meg átraktam a következőbe.
- Hm... Rendben hyung. Ez jól hangzik.- mosolygott.
Hallottam, hogy közben Taeil Jaehyo-nak segített beénekelni. U-Kwon pedig B Bomb piszkálásával vezette le a feszültséget. Zico épp a hangmérnök technikus mindenes kollégával beszélgetett.
Miután 3 számot felénekeltünk kaptunk egy kis szünetet.
Fáradtan dobtam le magam a teremben lévő fekete bőr fotelra.
- Ide adnál egy üveg vizet, Kyung?- kért meg a szemközti fotelból U-Kwon.
- Hol van?- néztem körbe.
- Melletted.- mutogatott Minhyuk.- A karfa mellett.
Felemelkedtem a helyemről és elnéztem a kanapé mellé. Nem láttam. Kicsit jobban elfordultam és a hátsó irányba néztem. Megláttam a kartonnyi kis üvegecskét de lusta voltam felállni és odamenni érte. Feltérdeltem a kanapéra és a karfán áthajolva nyúltam el az üvegekért.
- Ahj... Nyahh... Hm...- nyújtózkodtam értük miközben megint idétlen hangokat adtam ki és a fenekem is szinte az egekben volt. Miután elértem őket, mindenkinek osztottam belőle.
- Egészségetekre.- mosolyogtam rájuk.

<Zico>
Szünetben elindultam a mosdóra, hogy megmossam az arcom, majd mikor visszaértem, elég érdekes és minden férfifantáziát beindító kép terült elém. Kyung nem tudom mit csinált épp, de feneke a levegőben volt, féltem, hogy még fejreesik nekem, miféle akrobata mozdulat ez? Közben megint olyan édesen nyögdécselt, nekem pedig kedvem lett volna mögé térdelni, lehúzni a nadrágot róla, és tövig elmerülni benne, hogy én legyek nyögésének kiváltó oka. Jól van Jiho, ezt most hagyd abba! Itt vannak a többiek is. Mikor visszahuppant, majd átadta a vizet a többieknek, először észre sem vett, majd mikor meglátott, elmosolyodott, én pedig elsétáltam a vizes üvegekig, elvettem egyet, és Kyung mellé huppanva bontottam ki azt.
- Ha nem muszáj, legközelebb azért ne ilyen akrobata pózban szedd el az üvegeket, még kitöröd azt a csinos kis nyakad, édes. – néztem rá mosolyogva.
- Mi van Zico, csak nem beindította a farkad, ahogy akaratlanul is felkínálta neked a hátsóját? – kuncogott Minhyuk. – Tetszett a látvány, mi? Nem mondom, nem volt előnytelen póz, amit felvett.
- Minhyuk, ha nem akarod, hogy megverjelek, jobb, ha nem csipkelődsz.
- Ugyan már, Jiho, Minhyukkie csak viccelődik, mert tudja, hogy Kyung zavarba jön, te pedig morci leszel. – békített U-Kwon mosolyogva.
Nem az volt a bajom, hogy cukkolt, hanem, hogy beletalált a közepébe. Nagyon is tetszett, amit láttam, annyira, hogy ha haza megyünk, azonnal leteperem a kis piszkos, szőke, szexi rapperemet.

<Kyung>
Teljesen zavarba hozott az, amit Minhyuk mondott. Én tényleg nem azért csináltam... Zico bent sem volt, mikor nekiláttam a kis "tornámnak".
Szégyenlősen Zico háta mögé bújtam el, és vörös arcomat hátába temettem.
- Sajnálom.- suttogtam. Ezentúl jobban fogok figyelni, hogy ne kerüljön miattam senki sem ilyen kellemetlen helyzetbe.
Lassan lejárt a szünetünk és vissza kellett menni, folytatni a felvételt. Hosszú volt a nap. Alig vártam, hogy hazaérjünk és lepihenhessek.

<Zico>
Hallottam, hogy bocsánatot kér halkan, csak nem értettem, hogy miért. Nem csinált semmi rosszat, hisz a puszta létezése is forró lázzal telíti el testem. Tudom, hogy nem szándékosan mutogatta fenekét a levegőben. Lehet kicsit túlreagáltam a helyzetet és nem kellett volna megszólítanom emiatt az apróság miatt. Csak hát tudom, hogy milyen kis szétszórt, butuska tud néha lenni, és nem akartam, hogy baja essen.
A próba végeztével mögé sétáltam, majd a nyakához bújtam.
Én sajnálom, eltúloztam kicsim, tudom, hogy nem szándékosan csináltad, egyszerűen csak féltelek, és szeretném, ha figyelnél magadra, rendben? – bólintott. - A többiekkel meg ne is foglalkozz, tudod, hogy Minhyuk meg Jaehyo milyen perverzek, nem hiába járnak együtt, pont egyformák ilyen téren.

<Kyung>
Teljesen megmelengette a szívemet, hogy ennyire figyelt rám és aggódott értem.
- Köszönöm szerelmem.- hajoltam ajkaira és gyorsan loptam tőle egy puszit.
Miután végleg mindennel végeztünk beültünk a kocsiba és megindultunk hazafelé.
Most sokkal csendesebb és nyugodtabb volt a légkör a kisbuszban. Mindenki elfáradt és kidőlt.
Yookwon terpeszkedve ez első sorban aludt el. Taeil hyung P.O vállának dőlve szundított. De a kis rapper pillái is csukva voltak. Jaehyo Minhyuk ölébe hajtotta a fejét a második sorban ülve. Minhyuk gyengéden simogatta szerelme arcát, haját később a hátát. Jaehyo csak álmában mosolyogva tűrte a kényeztetést.
Zico a fejét egy párnának támasztotta, amit az ablak üvege tartott meg. Lehunyta a szemeit és édesen pihegett. Annyira nem voltam álmos, hogy elaludjak meg igazából nem is szeretek utazás közben aludni. Egy darabig néztem a hazavezető utat, majd Jiho-hoz bújtam. Derekánál átkarolva bújtam hozzá közel. Fejemet mellkasának döntöttem. Egyik lábamat kicsit megemeltem, és átvetettem az ölén. Kicsit mozgolódni kezdett, megébredt. Felnéztem álmos szemeibe és rámosolyogtam. Adtam az állára egy puszilt majd visszafészkeltem magam.
Nemsokára meg is érkeztünk a dormba. Mindenki fáradtan vonszolta fel magát és/vagy a társát a szobáinkba.
- Enyém a fürdő!- jelentette kis menet közben U-Kwon.
- Szépet álmodtál Kwonnie. De a fürdő a miénk!- mondta Minhyuk.
- Na még mit nem?!- háborodott fel Taeil hyung.- Hogy 3 órára kibéreljétek és a Kamasutra minden pózát végigcsináljátok...!
- Ez nem is igaz!- pirult el Jaehyo.- Nem az összeset szoktuk...- vigyorgott össze perverzen B Bomb-bal.
- Hja! Itt még kiskorúak is vannak ám!- morgott Pyo.
- Ch... Mintha Te nem képzelegnél ilyenekről Taeil hyunggal...- húzta fel az orrát Jaehyo.
- Hyuuung!- akadt ki Jihoon. Vörös arccal trappolt be a dormba.
Vigyorogva figyeltem eszmecseréjüket.
- Nekem csak az ágyamat adjátok...- sóhajtottam fáradtan, oldalamon Jiho-val.

<Zico>
Csendesen figyeltem a jelenetet, ami a fürdőszoba használati joga miatt robbant ki. Mindenki magának akarta, és mikor P.O. vörösödve hagyott ott minket, akkor mi is utána indultunk. Azonban vitájuk felesleges volt, ugyanis mire a nappaliba értünk, a fürdő ajtaja mögül halkan szűrődött ki a vízcsobogás, jelezve, hogy Jihoonnie úgy állt bosszút a beszólásért, hogy elfoglalta a fürdőt.
Minhyuk elsötétült tekintettel indult meg a konyha felé, és én egy pillanatig azt hittem, hogy a nagy kés után ment, hogy a maknaet levadássza, de csak egy pohár vízzel csoszogott vissza és vágódott le a kanapéra.
Taeil elment a szobájába, majd egy nagy törölközővel a vállán, kopogás nélkül, egyszerűen csak besétált P.O. után a fürdőszobába. Ezt persze mindenki egy perverz vigyorral reagálta le.
- Biztos megint a telefonjáról tart neki oktatóórát. – röhögött Jaehyo perverzen.
- Minden bizonnyal. – mosolyodtam el én is, majd a szobába mentem, hogy elnyúljak egy kicsit, mert bár fáradt voltam, de büdös is, viszont harcolni sem volt kedvem, így kivártam a sorom, hogy lezuhanyozhassak.
Kyung sétált be utánam, majd mellém telepedve, arcom cirógatta. Kezem combjára vándorolt, majd felfelé haladtam, közben láttam őt magam előtt meztelenül, széttett lábakkal, és a vágy felizzott bennem. Hanyatt döntöttem, majd felé mászva bújtam lábai közé, amit hagyott, mert nem hiszem, hogy leesett neki, hogy mit akarok.

<Kyung>
A szobába fáradtan másztam be. Jiho már az ágyban feküdt. Nagyon elfáradhatott.
Szeretetem kifejezése képpen befeküdtem mellé és arcát simogattam.
Fölém kerekedett és szenvedélyesen csókolt.
- Jiho...- simogattam a hátát.
Fáradtak voltunk de az utolsó erőmmel is szeretni akartam.

<Zico>
Egy pillanatra sem hagytam abba ajkainak csókolását, miközben kezeimet felsője alá dugva simogattam oldalát. Ajkaim állára, onnan nyakára vándoroltak, miközben felsőjét felfelé húztam, hogy megszabadítsam tőle.
Hajamba túrva sóhajtozott alattam, engem totál beindítva ezzel. Testem teljesen felélénkült, a pár perccel ezelőtti fáradságot már egyáltalán nem éreztem. Ágyékom lüktetett, jelezve, hogy kielégülésre vágyik, én pedig élvezettől elbódultan próbáltam Kyungot levetkőztetni, hogy testünk ismét egyesülhessen.

<Kyung>
- Ji-jiho...- suttogtam a nevét.
Hevesen vetkőztetett. Nagyon be lehetett indulva. De mire? Semmit sem tettem... Nem értem. A napokban olyan furcsán viselkedik.
Éreztem, hogy azt akarja... De én nem is tudtam, hogy akarom-e. Persze, hogy Zico-t szeretem és kívánom... De abban nem vagyok teljesen biztos, hogy nem alszok be közben.
- Bi-biztos vagy benne?- simogattam az oldalát.

<Zico>
Hogy biztos vagyok-e benne? Kicsit elhúzódtam, majd ködös tekintettel néztem szemeibe.
- Megőrülök érted, Kyung! Már csak azzal beindítasz, ahogy rám nézel. A tudat, hogy az enyém vagy, lázba hozza az egész testem. Akár hányszor megérintelek vagy te engem, a vérem felforr és magam előtt látlak, ahogy meztelen tested a kéjtől vonaglik.
Végigsimítottam mellkasán, hasán, derekán, majd lekaptam magamról a felsőmet és hozzásimultam, hogy mellkasunk minden akadály nélkül érinthesse egymást.
Felsóhajtott, mire nyelvem szájába dugva vettem birtokba az övét.

<Kyung>
Kicsit elgondolkodtatott, amit mondott. Én is nagyon szeretem mindenét. Úgy ahogy van. Mint munkatársat, barátot, szerelmet, imádom. De azért az mégis furcsa, hogy minden pillanatban szeretkezni akar velem.
Jó én sem tagadhatom le a testem reakcióit, hiszen van mikor ok nélkül indulok be rá. Talán a kis piszkos fantáziám az oka... De azért nem a nap minden egyes percében.
De ha ezt szeretné. Érte kibírom. Hulla fáradt voltam de amint kezét az alsóm alá vezette, egyből éberebb lettem.
- Zicoh!- hörögtem a nevét hangosan, elpirulva.

<Zico>
Teljesen átadtam magam az ösztöneimnek, és csak testére koncentráltam. Benyúltam alsója alá, hogy őt is beindítsam, közben kibontottam nadrágom övét. Mikor kezem alatt férfiassága teljesen megkeményedett, akkor kihúztam mancsom a boxeréből, majd levettem róla a nadrágot, aztán felálltam, és letoltam a farmeremet  magamról a földre.
- Nagyon szeretlek. – suttogtam neki vágytól rekedt hangon, majd csókokkal halmoztam el nyakát, mellkasát, majd hasát, mire hangosan felkuncogott.
Értetlenül néztem rá, hogy ez mi volt.

<Kyung>
- Éh... Éhn is...- vigyorogtam. Annyira fáradt voltam vagy nem is tudom, de rámtört a nevethetnék. Vagy talán, mert apró puszijai olyan lágyak voltak, hogy már csikiztek. - Bo-bocsi.- kuncogtam. Miután kikuncogtam magam forrón az ajkaira tapadtam. Közben Jiho a lábam között vizsgálódott kezeivel. Lassan elkezdett felkészíteni. Először nem volt semmilyen érzés. De mikor második ujját dugta fel semmi átmenet nélkül, felszisszentem. Annyira mondjuk mégsem fájt, mint első alkalommal.

<Zico>
Hallottam, ahogy második ujjamra felszisszen, ezért próbáltam odafigyelni rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Kényeztettem, babusgattam, hogy eltereljem a figyelmét, édes kis semmiségeket suttogtam a fülébe. Ahogy éreztem, hogy teste ellazul, lassan kihúztam ujjaimat, majd a lábai közé helyezkedve, fokozatosan mélyültem el benne. Mikor végre tövig elmerültem testében, vártam, hogy szokja méretem, közben csókolni kezdtem kivörösödött ajkait. Mikor jelt adott, mozogni kezdtem, először csak lassan, majd egyre gyorsabb tempóra váltva. Nem akartam sokáig húzni az időt, hosszú és fárasztó napunk volt, ezért intenzíven kezdtem el játszani ágyékával, hogy minél hamarabb a csúcsra jusson.

<Kyung>
Nem sokat tétovázott. Miután gondosan felkészített, teljes hosszával merült el bennem. Fájt, hogyne fájt volna, de időm sem volt ilyenen gondolkodnom, mert azonnal mozgásba lendült. Közben kéjesen nyögött a fülembe kedvességeket. Lábaimat a lehető legjobban széttártam, hogy jobban hozzám férjen. Vállaiba kapaszkodtam, hangosan ziláltam. Nem volt erőm semmihez. Szemeim félig voltak nyitva, ajkaim is elváltak egymástól, arcom kipirult. Zico szenvedélyesen csókolt.
- Jihoh... Mégh...!- nyögtem ajkai közé. Hiába fájt a fenekemnek a gyors mozgás, azt akartam, hogy belém élvezzen.

<Zico>
Aktusunkat egy vad vágtához tudtam volna hasonlítani. Ha a múltkori alkalom szeretkezés volt, akkor bátran mondhatom, hogy ez vad, szenvedélyes szex. Nem kíméltem magunkat, pedig valahol tudat alatt éreztem, hogy talán túlzásba esek, és fáj neki. De ahogy biztatott, nem bírtam lassítani a tempón, testünk megizzadt, felhevült.
Mikor elélvezett, körmeit belevájta vállaimba, szemeit összeszorítva borította be magjával kezemet és mindkettőnk hasát. Én pár pillanatig még folytattam mozgásom, majd testem reszketve élvezett el. Hangosan nyögtem, elnyújtottan. Fantasztikus érzés járt át, mintha lebegtem volna.
Utolsó erőmmel Kyung mellé dobtam magam az ágyra, hangosan ziháltam, miközben egyik kezemmel a hajamba túrtam, a másikkal pedig megkerestem az övét.
- Remélem, nem okoztam neked fájdalmat. – ránéztem, de ő nem reagált semmit, csak csukott szemmel szuszogott mellettem.

<Kyung>
Heves iramban hajtott mindkettőnket a beteljesülés felé. Nekem hamarabb sikerült átlépnem az élvezet határán. Testem megremegett az édes bizsergésre, minden fájdalmat elfeledtetve velem. Miután Ő is kiélvezte a helyzetet mellém feküdt. Nem voltam képes válaszolni neki. Csak halkan nyögtem egy torzat és megráztam a fejem.
Tudtam, hogy el kell mennünk zuhanyozni de levegőt venni is alig volt erőm. Megfogtam Jiho kezét és szembe fordultam vele. Csukott szemmel pihegtem.

<Zico>
- Kicsim, próbálj nem elaludni. Le kell zuhanyoznunk, ragadunk az izzadságtól és spermától. – szembe fordultunk egymással, majd pár pillanat múlva felálltam, hogy megnézzem, van-e valaki a fürdőben.
Mikor megtudtam, hogy üres, nyitva hagytam az ajtót és visszaslattyogtam a szobába. Láttam, hogy Kyung erősen koncentrál, hogy ne aludjon el. Fogtam a fürdőköpenyét, ráadtam, én is felkaptam az enyém, majd karjaimban bevittem és a kádba tettem. Mikor mindketten elhelyezkedtünk, megengedtem a kellemesen meleg vizet, és amíg vártuk, hogy megteljen a kád, csendben cirógattam, hogy ne aludjon el.
Megmosdattam, majd szembefordulva velem, elvette a szivacsot és ő is végigsimogatott vele. Megtörölköztünk, majd a szobába sétáltunk. Magunkra kaptunk egy-egy alsót, majd mindketten bedőltünk az ágyba, egymást ölelve.
- Reggel le kéne cserélni az ágyneműt…ez eléggé…ömm…szex illatú. – motyogtam félálomban, lehet, hogy ő már nem is hallotta.

<Kyung>
Alig bírtam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Kómásan, félálomban léteztem. Az egyetlen dolog amit érzékeltem, az az volt, hogy nagyon gyengéden bánt velem.
Az ember ki sem nézné a tökös, nagy, kemény rapperből, hogy a való életben Woo Jiho egy gyengéd, szerető pasi. Imádom.
Mikor befeküdtünk az ágyba még valamit motyogott a fülembe. Olyasmit vettem ki, mintha azt mondaná, milyen jó volt a szex.
- Aham... Szerintem is jó volt...- motyogtam vissza majd közelebb bújtam hozzá. Valamin kuncogott majd Ő is elcsendesedett és elaludtunk.
Reggel borzasztóan fáradtan fetrengtem az ágyban. Fájt a fejem, a fenekem és a hátam. Nem tudom, hogy ezt a napot hogyan fogom kibírni. De, hogy jó nyűgös leszek, az is biztos. Pedig ha jól tudom táncpróbára kell mennünk.

<Zico>
Válasza értelmetlen volt, ezért jót kuncogtam rajta. Biztos nagyon fáradt volt már. Hamar elaludtunk mindketten.
Reggel fáradtan ébredtem, de még mindig éreztem a szex illatot a szobába, ami afrodiziákumként hatott rám és jólesően kirázott a hideg. Nem értettem, hogy miért reagálok ennyire érzékenyen erre, de tény, hogy annak ellenére, hogy mocskos dolog ilyesmire beindulni, nekem titokban nagyon is tetszett.
Felálltam, majd kinyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegőt engedjek be. Hátha jobb lesz, ha kiszellőzik egy kicsit a szobánk.
Kyung nyűgösen fetrengett az ágyon, láttam rajta, hogy nincs jó hangulatban. Sóhajtottam egyet, ez a nap valószínűleg szörnyű lesz. Visszaültem az ágyra, tarkómat masszíroztam, majd egyszer csak kopogtak.
- Gyere! – szóltam ki, hangom rekedt volt.
- Van reggeli. Jösztök? – U-Kwon dugta be a fejét, meleg mosollyal köszöntve minket.
- Persze, csak egy pillanat, épp most keltünk.
Ahogy becsukódott az ajtó, Kyung mellé bújtam, mire csak szusszantott, de nem mozdult.
- Kicsim! Minden oké? Megyünk reggelizni? – hátára fektettem a fejem, kezemmel pedig lapockáját cirógattam.

<Kyung>
- Nyahhhjjj...- nyöszörögtem.- Ahhhmmm...- nagyon nem akaródzott megindulni... Nem ment. Csak jobbra-balra szenvedtem.
- Mindjárt...- motyogtam a párnába temetve a fejem.
Két kezemet magam mellé vezettem, majd a vállamig felhúztam őket és feltoltam magam.
- Menjünk.- mondtam majd megfogtam Zico kezét és lassan megindultam kifelé. Egy évezrednek tűnt, mire kiértünk.
- 'Reggelt...- köszöntem mindenkinek.
- Sziasztok.- köszönt Taeil.
- Mi a baj Kyung? Olyan rosszul nézel ki?
- Kösz Minhyuk... Te sem jobban...- vágtam neki oda. Nem akartam tiszteletlen lenni. Csak kicsúszott.
Leültem a helyemre és két kezemmel támasztottam a fejemet.
- Inkább egyél valamit.- ment el mögöttem Yookwon és megsimogatta a vállam.
- Tessék.- tett le elém egy tányér valamit P.O.
- Meg akarsz mérgezni? Mi ez?- arcomon az értetlenség és szomorúság tükröződött.
- Most már állj le Kyung!- szólt rám Jaehyo.
- Jó. Bocs.- toltam odébb a tányért és lehajtottam a fejem. Lecsuktam a szemeimet és próbáltam láthatatlanná válni. Nem akartam ilyen köcsög lenni meg tiszteletlen de ez jött ki belőlem...

<Zico>
Srácok, kérlek, ne rá haragudjatok! Az én hibám, hogy ilyen nyűgös. Nézzétek el neki, hogy ilyen durci ma.
- Mi van vele? – Jaehyo felém fordult, mikor látta, hogy Kyung nem kommunikál tovább, hanem az asztalra hajtja a fejét.
- Hát...hagynom kellett volna pihenni tegnap, csak…
- A hormonok, tudjuk Zico, a hormonok. – Minhyuk komoly fejjel bólogatott, majd tovább evett.
- Jaj ne gondoljatok ennyire rosszra…vagyis….ajj hát, értitek nem? Szóval tényleg ne őt okoljátok, légyszi.
Csendben reggeliztünk tovább, de láttam, hogy a srácok arcán mosoly bujkált. Taeil erősen szuggerálta a tányért, hogy vissza tudja tartani kuncogását, Jaehyo szája rángatózott, Kwonnie pedig a torkát masszírozta, miközben két falat között a falat bámulta.
Tudtam, hogy azon szórakoznak, hogy Kyung most azért ilyen morcos, mert én ahelyett, hogy hagytam volna aludni, megdolgoztam a fenekét, még jobban kifárasztva ezzel.

<Kyung>
Nem aludtam csak csukva volt a szemem. Hallottam, hogy fulladoznak a nevetést visszatartva. Tudtam, hogy min derülnek ennyire.
- Nem kellene röhögni basszátok meg!- morogtam még mindig az asztalra hajtott fejjel és csukott szemekkel mire mindenkiből felszakadt a nevetés. Annyira szégyennek éreztem magam. Kicsaptam a székemet majd durcisan felálltam.
- Nem vicces!- mondtam elpirulva majd kimentem a konyhából.
Összeszedtem a cuccomat majd lementem a kisbuszhoz. Bevágódtam leghátulra, a fülembe dugtam a fülhallgatót, benyomtam valami zenét majd egy picit elbóbiskoltam.

<Zico>
Ahogy a többieknél elszakadt a cérna, éreztem, hogy arcom lángba borul. Most biztos valami szexmániás, perverz, kéjhajhásznak gondolnak. Mikor Kyung elviharzott, csak nyeltem egyet, majd alsó ajkam beharapva turkáltam a tányért. Talán túlzásba estem, hogy mindenáron csinálni akartam. De egyszerűen nem bírtam magam visszafogni. Mintha a testem magától cselekedne, hiába is próbálom irányítani. Vajon Kyung most úgy érzi, hogy szégyenbe hoztam? Vagy, hogy elnyomom, és akkor használom, amikor nekem tetszik?
Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben összeszedelőzködtünk, és lementünk a kisbuszhoz. Láttam, hogy Kyung a fülhallgatójával és csukott szemével jelezte, hogy senkihez nincs kedve, így inkább nem zavartam, hanem U-Kwon mellé ültem. Semmiségekről beszélgettünk, majd mikor odaértünk, mindenki felpattant, jelezve, hogy én vagyok a szerencsés, akinek fel kell ébresztenie az alvó oroszlánt.

<Kyung>
Észre sem vettem, hogy elindultunk, sőt azt sem, mikor megérkeztünk. A zenét a fülemben sem érzékeltem. A fáradságtól teljesen kidőltem és mélyen aludtam még arra a fél-egy órára is.
Arra ébredtem, hogy valaki finoman rázogatja a vállam és ajkait végighúzza az arcomon. Miközben kinyitottam pilláimat halkan nyöszörögtem is hozzá.
- Zico?- néztem rá.

<Zico>
- Megjöttünk, édes. Gyere, be kell mennünk.
Édesen csücsörített, miközben összehúzta a szemöldökeit. Még nyűgösen is hihetetlenül aranyos volt, legszívesebben szorosan megöleltem volna, hogy éreztessem vele, hogy mennyire szeretem, de még mindig kicsit bizonytalan voltam, hogy jelenleg mit gondolhat rólam.
Ahogy beértünk a folyosón egyszer csak megállt, majd mikor értetlenül fordultam felé, elém állt és szorosan megölelt. Mosolyogva öleltem meg én is, miközben megpusziltam a homlokát, ő pedig csak szuszogott, fejét kulcscsontomon tartva.

<Kyung>
- Ne haragudj rám.- suttogtam neki és még mielőtt bármit is mondhatott volna ajkaira adtam egy puszit.
- Ne mondj semmit.- mosolyogtam rá. Egy kicsit megjött az erőm.- Tudom, hogy kibírhatatlan vagyok.- megfogtam a kezét és a próbaterembe mentünk.
A legújabb albumunkról a fő számunk koreográfiáját gyakoroltuk. Már előző héten megtanultuk csak be kellett gyakorolnunk. Nagyon koncentráltam, hogy ne rontsam el. Hát ez nem mindig sikerült.
- Figyelj egy kicsit jobban.- szólt rám Minhyuk.
- Kyung. Gyere egy kicsit.- hívott magához szünetben U-Kwon.
- Figyelj.- állt be a sarokba a tükör elé.- A lábaddal így.- mutatta- Utána a csípődet pedig így tekerd. Na mutasd meg, Te hogy csinálod.
Megmutattam én de nem lett jobb és én sem okosodtam.
- Nem jó lábadon van a súly. Csináld.- utasított majd mikor elkezdtem a lábaimat kezdte el húzogatni.
- Elég. Érezted, hogy milyen könnyen el tudtalak mozdítani? Ezt nem szabad hagyni. Na még egyszer.- megint elkezdtem és megint piszkált közben.- Egész jó. Most a csípődet hadd nézzem.- hátrébb állt, majd megfigyelt.- Hm... Ez egész jó....- a tükörből láttam, hogy mosolyog.- Rendben. Ez jó lesz.
- Na srácok! Gyerünk folytassuk, hogy hamarabb hazamehessünk.- javasolta Minhyuk.
Egy újabb 3 órás táncnak vágtunk neki úgy, hogy nem is volt szünetem... De legalább már kevesebbet rontottam.

<Zico>
Láttam, hogy Kyung ma elég sokat rontott, pedig nagyon igyekezett, és próbált nem morcos lenni. A többieken is láttam, hogy próbálják ők tolerálni, Minhyukból mégis kibukott egyszer, hogy figyeljen jobban oda. Kicsit morcos lettem, amiért ráförmedt, mert tényleg látszott rajta, hogy annak ellenére, hogy alig áll a lábán, igyekszik. Mivel felelősnek éreztem magam, így eldöntöttem, hogy szünetben nem fogok rászólni Minhyukra, hogy legyen türelmesebb.
Szünetben U-Kwon elhívta szerelmemet, hogy gyakoroljanak egy kicsit, én pedig nagyon hálás voltam, hogy ilyen aranyos és türelmes az én kis csetlő-botló rapperemmel.
Csendesen ültem, egy üveg vízzel a kezemben, és passzív félként hallgattam a többiek beszélgetését.
- Mi a baj, Zico? Már te is nyűgös vagy? – bökött oldalba a mellettem ülő Minhyuk.
- Nem, nincs semmi. – nem voltam valami bőbeszédű, mert bár fáradtnak nem éreztem magam, de nem is tudom. Úgy látszik Kyung hangulata rám is kihatással van.
- Figyelj, nem akarunk beleszólni az életetekbe, de…Kyung egyébként se valami nagy táncos, és azért jó lenne, ha legalább pihentebb lenne, hogy tudjon koncentrálni. Ne vedd ezt magadra, örülünk nektek, tényleg, csak…ez így eléggé hátrál minket. – Jaehyo bocsánatkérően nézett rám, én pedig bólogattam, hogy tudom, hogy ez most elég szar próba lett.
Szünet után megállás nélkül táncoltunk, hogy behozzuk a lemaradást, és Kyung valamivel jobban alakított, hála U-Kwon magánórájának.
Mikor vége lett a próbának, mindenki a vizes flakonok után kapott, ez kemény menet volt.
- Ajj, olyan éhes vagyok. – nyafogott Jihoon csücsörítve.

<Kyung>
- Rendeljünk valamit.- vetette fel a próba végén Taeil.
- Vagy menjünk el haza felé egy kajáldába.- állt elő egy másik ötlettel a Maknae.
- Nem is tudom srácok...- húzta a száját Jaehyo.
- Szerintem rendeljünk! Az gyorsabb!- javasolta U-Kwon.
- Jó akkor rendeljünk.- sóhajtott P.O.
Amíg Taeil-ék elrendezték a kaját gyorsan kiosontam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Kicsit felfrissített és annak köszönhetően nem aludtam be. A többiek is követték a példámat és mire megérkezett az étel, mindenki csillogott-villogott.
Körben leültünk a táncterem közepére és nekiláttunk.
- Jó étvágyat!- harsogtuk egyszerre.
Én nem sokat ettem. Nem voltam igazán éhes.
- Finom volt. Köszönöm.- tettem le a pálcikámat.
- Neked annyi elég volt?- húzta fel a szemöldökét Yookwon.
- Aham.- bólogattam.
- Hát jó.- sóhajtott majd még egy falatot a szájába tömött.
Zico hátának támaszkodva vártam, hogy mindenki végezzen.
Jaehyo pattant fel elsőnek a helyéről.
- Finom volt hyung. Köszi.- ölelgette meg a pici kis Taeil hyungot majd felvette a cuccát és kiment. Minhyuk is követte. Később lassan mindenki más is. P.O és én maradtunk ott elpakolni a dolgokat, kidobni a szemetet.
- Minden rendben Kyunggie hyung?- érdeklődött aggódva pakolás közben.
- Persze.- mosolyogtam rá. De Ő is nagyon jól tudta, hogy ez csak mű mosoly. Remélem azt is tudta, hogy ez nem a személye ellen volt, csak nem futotta többre az erőmből.
- D-de... Ugye Zico hyung nem erőszakoskodik veled?
- Nem. Ne aggódj Jihoonnie.- simogattam meg a buksiját.
- De ha vé-véletlenül... Mégis...? Ugye elmondod? Szólsz nekünk ha nagyon fáj amit csinál?- akaratlanul is elmosolyodtam gyerekes aggodalmán.
- Mindenképp. De Ő nem olyan. Na gyere menjünk. Már biztos várnak. Meg hulla is vagyok...- sóhajtottam majd felvettük a cuccainkat és lementünk a buszhoz.

<Zico>
Láttam, hogy Kyung annyit evett, mint egy kismadár, de nem tettem szóvá, gondoltam, biztos csak a fáradság okozza étvágytalanságát. Magamban eldöntöttem ténylegesen, hogy ma hagyom aludni.
Miután ettünk, lassan leszállingóztunk a kisbuszhoz, és ott beszélgettünk, nyújtózkodtunk, amíg Jihoon és Kyunggie is leér, hogy indulhassunk.
Mikor haza értünk átvedlettem melegítőbe, hogy kényelmesebben érezzem magam. Leültem a laptopom elé, válaszoltam pár e-mailre, megnéztem a leveleimet, majd inkább kikapcsoltam és az elnyúltam az ágyon, amin már ott vált életem értelme. Épp a telefonján pötyögött, közelebb hajoltam, és láttam, hogy az anyukájának ír üzenetet, hogy minden oké, ne aggódjon, holnap felhívja.
- Megírod neki, hogy ölelem én is? – mosolyogva írta az üzenet végére: „Jiho üzeni, hogy ölel.” – Köszönöm! – pusziltam meg, majd hagytam, hogy elküldje az sms-t, utána maga mellé dobva a telefont, fejét felém fordítva mosolygott rám.
Egy ideig néztem azokat a szép szemeket, majd tekintetem a szájára vándorolt, és arra gondoltam, hogy milyen szívesen megcsókolnám. Zico, fejezd be! De…egy csók még nem jelent semmit, nem igaz? Egy csók csak egy csók…
Ajkaira hajoltam, miközben közelebb húzódtam hozzá, hogy jobban hozzáférhessek. Nem állt ellen, hagyta, hogy ajakit csókoljam, de mikor kezem egyre lejjebb haladva simogatta testét, éreztem, hogy megfeszülnek izmai, majd mikor kezem elérte ágyékának területét, megfogta a kezem és eltolt magától.

<Kyung>
Anyuval megbeszéltem, hogy majd a napokban felhívom. De ilyen szoros beosztás mellett még nem sikerült, ezért csak egy SMSt küldtem neki.
A fárasztó hosszú nap után jól esett egy kicsit kettesben lenni Zico-val. Tetszett szenvedélyes csókja. Ám mikor simogatni kezdett tudtam, hogy mire megy ki...
- Jiho... Én nem...- nem tudtam, nem voltam képes elutasítani. Elengedtem kezét és elfordultam tőle. Nem adta fel az ötletét, miszerint le akar fektetni... Hátamhoz simult és nyakamat puszilgatta, hasamat simogatta.
- Zico. É-én nem akarom.- suttogtam lecsukott szemekkel.

<Zico>
Mondata fejbekólintásként ért. Akkor tudatosult bennem, hogy annak ellenére, amit ígértem, megint magamévá akarom tenni.
- Sajnálom. - szuszogtam halkaln a nyakába. - Meg kellene tanulnom uralkodni a farkamon, csak valamiért nem akar sikerülni. Bocsáss meg nekem, Kyunggie.
Megpusziltam az arcát, majd kimentem a fürdőbe, és alig langyos vízzel lezuhanyoztam, hogy megnyugodjak. Nem sikerült. Egyre vadabb és mocskosabb képek vetültek elém. Játszani kezdtem magammal. Mikor végre elélveztem,  valamivel jobb lett, de még mindig vágytam a szexre. Megszárítkoztam, felöltöztem, de inkább nem mentem be a szobába. Féltem, hogy nem tudok majd uralkodni magamon és megerőszakolom. Kimentem a nappaliból nyíló erkélyre, majd fejemet tenyereimbe hajtva támaszkodtam percekig. Nem értettem magam, hisz korábban nem vágytam folyton ennyire a szexre.

<Kyung>
Miután Zico kiment elfeküdtem az ágyon. Féltem, hogy nagyon megbántottam. De már tényleg nem lett volna erőm egy menethez... De tényleg furcsa, hogy Ő szinte állandóan képes rámmozdulni. Azt nem hiszem el, hogy nem fáradt. De akkor hogy? Vagy miért?
Annyira szarul éreztem magam, hogy úgy elküldtem. Miután fél-háromnegyed óra múlva sem jött be kimentem megkeresni. Az erkélyen találtam.
- Szerelmem.- simítottam a kezem a hátára.- Gyere be aludni. Holnap is hosszú napunk lesz. Pihenned kell.- fogtam meg a kezét.

<Zico>
Kyung hangja hozott vissza a jelenbe. Felemeltem a fejem, majd rámosolyogtam.
- Megbocsájtasz nekem? Nem tudom, mi van velem, hogy folyton akarlak. – bólintott, majd szerelmes mosollyal az arcán húzott magához, hogy átöleljen.
Bementünk lefeküdni, de ahogy fejét mellkasomra helyezte, egyik lábát átvetve rajtam aludt el, engem nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy alattam nyög, élvezettel. Kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak, inkább próbáltam fejben lejátszani az új számunk koreográfiáját, hogy hátha akkor el tudok aludni. Nem értettem már semmit. Mielőtt össze nem szedtem a bátorságom, azelőtt is sokat gondoltam arra, hogy mi lenne ha ezt meg azt csinálnánk együtt, de testem nem reagált ennyire intenzíven a fantáziálásra. Talán azért, mert akkor még nem tudtam, hogy élőben milyen, csak a gondolataimban volt egy kialakult kép.
Nem tudom mikor aludhattam el, de sokáig kattogott még az agyam ezen, és ahelyett, hogy rájöttem volna, hogy mi van velem, mégtöbb kérdőjel keletkezett.