III. Fejezet (+18)

<Kyung>
Fáradt voltam. Pillanatok alatt elaludtam Zico mellett. Úgy kidőltem, mint akit leütöttek.
Reggel valamivel pihentebben keltem, mint előző nap. Zico aranyosan szuszogott mellettem.
- Jó reggelt.- pusziltam meg az arcát közben mellkasát simogattam.- Hogy aludtál?- suttogtam miközben ébredezett.

<Zico>
Ahhoz képest, hogy milyen nehezen talált rám az álom, olyan mélyen zuhantam bele. Reggel csak nehezen reagáltam szerelmem ébresztésére, olyan jól esett mozdulatlanul, a karjai közt lenni.
- Neked is jó reggelt, angyalkám. – nyammogva, nagyot nyújtózva próbáltam kicsit felébredni. – Egész jól, kicsit jobban érzem magam, mint tegnap reggel. És te? Kipihentebb vagy? – hátát simogattam, miközben szememmel megkerestem az órát, hogy tudjam, hogy milyen tempóban kell mozognunk.
Szerencsére még volt egy kis időnk, úgyhogy nem kellett rohannunk. Csókot leheltem ajkaira, mire a hasa jelzett, hogy reggelit követel, ezért kuncogva húztam fel, hogy kimehessünk a nappaliba.

<Kyung>
Taeil és P.O készítették a reggelit, Yookwon megterített. A másik két jómadár sehol sem volt.
- Jó reggelt.- köszöntem mosolyogva.
- Sziasztok!- vigyorgott Jihoon.
- Sokkal jobban néztek ki.
- Köszi Taeil.- mosolyogtam majd a helyemre ültem.

<Zico>
Jobb kedvünkben voltunk, ez tény. A többiek is mosolyogva kommunikáltak, majd egyszer csak furcsa hangokat hallottunk, ezért a fürdőhöz lopakodva kezdtünk el hallgatózni. Pár pillanat múlva mindenkinek leesett, hogy a zajok nem más, mint hangos nyögések.
- Pfúj! Bemocskolják a fürdőszobát! Ez gusztustalan! – U-Kwon mélységesen fel volt háborodva, ugyan is neki a fürdő szent hely volt, mint másnak a templom.
- Miért nem tudják ezt elintézni a kis kéjbarlangjukban? Most hogy zuhanyozzak ott ezek után? – Taeil az orrát húzta, majd inkább visszatért a reggelikészítéshez, a fülig vörösödött maknaeval a nyomában.
Mi Kyunggal csak egyásra néztünk, majd intettem a fejemmel, hogy menjünk mi is. Igazából kicsit attól tartottam, hogy a hangokat hallva megint felizgulok, és az nem lenne jó, figyelembe véve, hogy az egyetlen hely, ahol könnyíthetnék magamon, jelenleg foglalt.
- Ahh, ez így reggel korán leszívta az agyam. – röhögtem, alig váram, hogy Minhyuk becsoszogjon a nappaliba, ideje volt visszavágni a cukkolásai miatt.

<Kyung>
- Ch.... Csak jöjjenek ki...- morogtam magamban.
Már készítettem a csípős megjegyzéseimet. Megérdemlik a tegnapi után.
- Jó étvágyat.- pakolták ki az asztalra a kaját.
- Köszönjük!- mosolyogtam rájuk.
U-Kwon a fürdőhöz sétált és bedörömbölt.
- Ha kiélveztétek egymás segglyukát, gyertek enni!- mérgesen trappolt vissza hozzánk. Mindenkiből kiszakadt a nevetés.

<Zico>
Úgy látszik ma az ügyeletes morgóember U-Kwon lesz, aki nem tudtam túltenni magát a fürdőszoba meggyalázásán.
Mikor nyílt az ajtó, és két kielégült fejet vágó ember lépett ki rajta, gonoszan vigyorodtam el. U-Kwon mérgesen szusszantott, P.O. fülig vörösödött, Taeil nyíltan röhögni kezdett, Kyung arcán pedig bosszúra éhes kifejezés ül ki.
- Jó reggelt!- Minhyuk feje olyan bambán kielégült volt, hogy talán akkor sem tudtam volna ilyen fejet vágni, ha valaki kijelenti, hogy nyertem a lottón. Amint mellesleg nem is játszom.
- Jó reggelt, csődör! -  úgy tettem, mintha csak mellesleg jegyezném meg, de jól megnyomtam a csődör szót.
- Remélem fertőtlenítettetek magatok után. - U-Kwonból előjött az állat.
- Kedves Kwonnie, tudatom veled, hogy a sperma az egyik legtisztább és legsterilebb testnedv, de ha lenne neked is egy csődöröd, -itt rám nézett - akkor ezt tudnád. És kedves Jiho! Nem tudom ki is kettőnk közül a csődör, te is pont olyan alapos munkát végzel, mint én,  sőt!
Láttam Kyung arcán, hogy kezd mérges lenni.

<Kyung>
- Na idefigyelj Minhyuk! Szerintem jobb lesz ha állítasz magadon, mert nem hagyom, hogy az ÉN csődörömet szidalmazd!- szólaltam fel én is. Eddig csak csendben figyeltem.
- Ugyan Kyunggie...- sóhajtott lemondóan Jaehyo.- Ne szívd annyira mellre.
- Én ne szívjam, mikor ti keféltek a zuhany alatt?- kérdeztem felháborodva.
- Hm.- vont vállat a visual.- Most mit tegyek? Kívántuk egymást. Kész. Ennyi. Ez van.
- Már megbocsájts de nem!- szólt közbe Yookwon.- A fürdőben! Az én fürdőmben? Hogy tehettétek?
- Jaj ne viccelj már Kwonnie. Kicsi ez a lakás ennyi emberre főleg ha ennyien melegek... Elkerülhetetlen az ilyen. Lehetnétek megértőbbek.- ölelte meg Minhyuk védelmezően Jaehyo-t. Kicsit aranyosak. De nem lágyulhatok meg.
- Ch...- morogtam.
- Jaj ne izéljetek már, srácok! Tudjuk, valljuk be, hogy nektek is vannak mocskos vágyaitok...- mosolygott sejtelmesen Jaehyo. Nálam ez nem jön be hyung. Annál inkább kicsi P.O-nál. Szegény jobbra balra bámult, a feje tiszta vörös volt és kínjában vigyorgott.
- De nem a fürdőben!- vágta rá Yookwon.
- Ahj... Most mit csináljak?!- kezdett ideges lenni Jaehyo.- Nyaljam fel?  Vagy mi?
- Legalább...- morogtam.
- Na azt nem...- tiltakozott Minyhuk.- A te nyelved nem nyalogat akármit, kicsim. Csak az én farkamat!- csókolta meg szenvedélyesen a kis ukéjét Minhyuk.
- Fújmár!!!- fordultam el pirulva...
- Jó szerintem hagyjátok abba!- szólt ránk Taeil hyung.- Vagy egyetek vagy induljunk meg valamerre és felejtsük ezt el. Legközelebb mindenki jobban fog majd figyelni.- zárta le ennyivel.

<Zico>
Taeil úgy zárta le a témát, mintha ő lenne a leader. Pedig az én vagyok! Hol a tiszelet a falkavezér iránt? Úgy gondoltam jobb nem beszólni, még a végén megint elkezdődne a vita. Mikor mindenki megette a reggelit, akkor felálltam és kijelentettem, hogy indulunk.
- Táska, telefon, fülhallgató, kinek mi kell, cuccoljatok és menjünk, mert mindig rám néznek csúnyán, ha késünk.  – mondtam, gondoltam ideje már visszavenni a vezető szerepet.
-Persze, hogy rád néznek csúnyán, te vagy a főnök, Zico csődör. – kacsintott rám Jaehyo.
- Zico csődör nehogy kivágja a nyelved, amiért nem tiszteled eléggé. – próbáltam kemény lenni, de ahelyett, hogy megfélemlítettem volna, kuncogni kezdett, majd puszit küldött a levegőben.
- Ugyan, az én nyelvem értékesebb annál, hogy elpazaroljuk holmi kakaskodás miatt. – kacsintott, majd torokköszörülést hallottam meg a hátam mögül és mikor megfordultam Kyung állt ott a táskájával a kezében, összeszűkített szemmel bámulva az ulzzangot.
- Jaj, Kyunggie ne nézz rám ilyen féltékenyen, csak cukkolódok, nem csapom le a kezedről a bikádat. Van sajátom, aki minden, ismétlem minden egyes piszkos vágyamat kielégíti.
Oké, ez a két perverz muszáj volt egymásra találjon? Ha nem Minhyuk, akkor Jaehyo szédít minket a mocskos gondolataival. És még én vagyok szexmániás? És Kyung féltékeny lenne? Áhh, biztos nem, csak morcos a piszkálódás miatt.
- Csak mellesleg jegyzem meg, hogy nem cserélném le Kyungot rád, még ha akarnád sem, mert nála nincs jobb. – nyelvet nyújtottam rá, jelezve, hogy duguljon el.

<Kyung>
- Megtisztelő, hogy rajtam vagy miattam veszekedtek de kár a gőzért. Én Jiho-t választottam. Jiho pedig engem.- nyomtam meg az utolsó szót majd elindultam kifelé.- Gyertek ha jót akartok.- szóltam utánuk.
Bepattantam a kocsiba és vártam, hogy induljunk. Igaz fogalmam sem volt, hogy mi a napirendünk. Mostanság kicsit szétszórt vagyok. Meg aztán ez a mozgalmas reggel igencsak lezsibbasztotta az agyam.
- Valaki tudja, hova megyünk?- kiabáltam bele a nagyvilágba.
- Nem.- felelte P.O.- Te sem tudod hyung?- meg sem várta míg U-Kwon felel.- Te sem, Taeil hyung?- esett kétségbe.- Azt hiszem Kyung... Elraboltaaak!- imitált sírást, ami igen viccesre sikerült.
- Jaj ne bolondozz Jihoonnie.- vigyorgott Taeil.- Ha jól tudom ma fotózás lesz.
- Remek. Köszönöm hyung.
Miután ezt megtárgyaltuk a hiányzó láncszemeink is csatlakoztak és megindultunk.
Hosszú volt a fotózás. Valami 3 vagy 4 garnitúra ruhában fényképeztek minket, különböző módon kombinálva a csapatot. Volt csoportos fotózás, egyéni és párokba, triókba is összepakoltak minket. Az ember azt gondolná, hogy ez milyen könnyű munka, csak pózolni kell. A francokat. Ruhacsere, smink, megvilágítás és a többi, és a többi...
Nekem kimondottan tetszett ez a kollekció. Szerintem mindenki a stílusának megfelelő ruhát kapta de mégis egységeset alkotott mind együtt. És nem utolsó sorban nem csak kényelmes és menő volt, hanem mindenkin irtó szexi.

<Zico>
A fotózáson, ami mára volt betervezve minden okés volt, kivéve egy dolgot, hogy a farkam már megint mocorgott, ugyan is Kyung eszméletlen dögös volt belőtt hajjal, tökéletes sminkkel, szexi ruhákban.
Mélyeket sóhajtottam, és próbáltam olyan pózokat felvenni, hogy ne látszódjon álló farkam. Mikor elkészültek a képek, és leültünk, hogy kiválasszuk a megfelelőket, folyton fészkelődtem, mert már nagyon kangörcsöm volt. Egyszer csak szerelmem megfogta a kezem, és kérdőn nézett rám, mire megvontam a vállam és szünetet kértem, hogy pisilnem kell. Ahogy felálltam, nem engedtem el Kyung kezét, hanem magammal húztam a fürdőbe, és az egyik fülkébe tolva, magunkra zártam az ajtót és rámartam ajkaira. Először meglepett nyikkant fel, majd ő is kivette részét a csókcsatából. Szorosan hozzásimultam, hogy érezze vágyamat hozzányomódni, miközben elkezdtem nadrágövét kibontani. Láttam, hogy hirtelen akciómat nem tudja hova tenni, de most nem volt időm magyarázkodni,  majd’ megőrültem érte.

<Kyung>
Annyira szokatlanul viselkedett Zico. Csak úgy a mosdóba rángatott. Először csak véletlenül  suhant át agyamon, hogy meg akar erőszakolni... De aztán kezdtem ebben egyre biztosabb lenni.
- Z-zico!- kaptam a keze után, mikor az övemet kezdte el kicsatolni.- E-ezt nem szabad. Bármikor bejöhetnek.- suttogtam.
Féltem a reakciójától. De mi a franctól lett ennyire kanos?!

<Zico>
- Te nem kívánsz engem? – húzódtam egy kicsit el tőle, hogy lássam a szemeit.
Talán velem van a baj? Valami elromlott bennem, hogy folyton kefélni akarok? Nem értettem magam, de ahogy egymást bámultuk, láttam a félelmet csillogni a szemeiben. Fél tőlem? De…miért?

<Kyung>
- Nem erről van szó Jiho... Kívánlak, mikor a helyzet úgy hozza... Jahj ez olyan bután hangzik. Szeretlek. Nagyon. De képtelen vagyok arra, hogy állandóan felkínáljam magam. A szerelem meg a kanosság 2 külön dolog... Talán bennem van a baj. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok olyan, mint Jaehyo Minhyuk-nak... Sajnálom...- fordítottam el a fejem. Rettegtem. A helyzettől és attól, hogy elhagy.

<Zico>
Meglepett, amit mondott. Csalódott voltam ugyan, amiért nem kaphattam meg őt, de nem tudtam elsuhanni afelett, hogy azt hiszi, hogy nem elég jó nekem.
- De én is szeretlek, Kyung! És bármit megtennék érted. Ne mondd, hogy nem vagy elég jó, tökéletes vagy. Nekem az vagy, pont emiatt akarlak folyton, mert olyan érzéki vagy. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint Jaehyo, sokkal jobban tetszik az, hogy ilyen kis szégyellős vagy, csak…ajj, nem tudom miért, de folyton csak rád gondolok, hogy magamévá teszlek és…és teljesen felizgulok. – a végét már csak suttogtam, miközben lehunytam a szemeim, hogy ne lássam a félélmet, ami kiült az arcára.

<Kyung>
Ledöbbentett amit mondott. Nem tudtam, hogy mit tehetnék érte. Ennyire szeretne? Létezik ilyen? Hogy ennyire be lenne indulva? De ez nem normális...
- Öhm... Értem... Sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék vagy tehetnék érted.- megfogtam a kezét.- Csillapodj le és menjünk vissza.

<Zico>
Bólintottam, mad mély levegőket vettem, hogy hevesen kalapáló szívem kicsit lenyugodjon. Mikor úgy éreztem, hogy viszonylag nyugodtabb vagyok, bár ágyékom még mindig kínzóan lüktetett, de megkértem Kyungot, hogy menjünk vissza.
- Remélem, hogy a fotós előtt nem kezdenek egy piszkálódni a srácok, mert akkor nagy bajban lesznek. – mondtam halkan.
Ahogy beértünk, láttam, hogy perverzen csillog a szemük, de szerencsére a megjegyzéseiket megtartották maguknak. Megnéztük az összes képet, egyeztettünk, hogy melyikek legyenek a hivatalosak, majd a fotós felállt, hogy neki sajnos mennie kell, van még ma egy munkája. Mikor magunkra maradtunk, Minhyuk egyből csipkelődni kezdett.
- Csődörke, mi volt ez a jelenet? Ennyire nem bírod a „meleg” levegőt magad körül? – tudtam, hogy a meleg kifejezéssel mire akar célozni.
- Csak nem éreztem jól magam és nem akartam egyedül lenni. – próbáltam hihető lenni, de ez aligha sikerült.
- De nem pisilni mentél? – Jihoon drága, ezt most miért kellett? Bár a maknae szeme ártatlanul csillogott, de evvel a kérdésével tulajdonképp ütőkártyát adott Minhyuk kezébe.
- Hát…nagyon eltúlozva, az elélvezést is nevezhetjük pisilésnek. – röhögött Jaehyo is, én pedig éreztem, hogy meg fogom ütni őket, ha nem nyugszom le azonnal.

<Kyung>
Amint magunkra maradtunk a perverz brigád megint folytatta a szokásos hülyeségét.
- Fejezzétek már be! Hogy lehettek ilyen gusztustalanok?- förmedtem rájuk.- Komolyan olyan nehéz elhinni, hogy Zico nem érzi magát jól?! Vagy hogy nem mindenki olyan perverz disznó, mint ti?!
- Jól van már! Csillapodj Kyung.- szólt Minhyuk.
Legszívesebben kiszaladtam volna de nem tehettem. Nem futhatok el minden konfliktus elől.
- Én kibaszottul nyugodt vagyok!- morogtam rájuk.
- Hagyjátok. Nem értékeli a humort...- sóhajtott Jaehyo.
- Szerintem meg kurvára de. Csak nem az ilyen mocskos és piszkálódó "humort"...- fordultam el tőlük. Már nem bírtam a tekintetüket állni. Ideges voltam Zico miatt. Aggódtam érte, nem tudtam, mi játszódik le benne, miben segíthetnék neki. Azon kívül, hogy hagyom, hogy amikor a kedve tartja megfektet... És a többiek baromsága is zavart. Egy bizonyos szintig tényleg vicces... De már azt a pontot rég elhagytuk. Igazán magukba szállhatnának. Ez nem vicces...

<Zico>
- Oké, elég legyen most már! Viccelünk, csipkelődünk, de mikor már vérre megy, akkor elegem van. Mindenki befejezi most, nincs szüksége a bandának az ilyesmire. Nem történt még elég baj? Vagy elfelejtitek, hogy mit éltünk át akkor? Minhyuk, te ne mindig oltogasd le Kyungot, meg senkit, mert általában te kezded a dolgot. Jaehyo, te pedig vegyél vissza, ne kezelj minket úgy, mintha kevesebbek lennénk.
- De én nem… - kezdett azonnal tiltakozni.
- Csend! Én beszélek! – a nézésem mindent elárult, de most voltam annyira feszült, hogy megmutassam, hogy ki is az alfahím. – Annyi mindenen mentünk már át együtt, és mindig megmutattuk, hogy nem törhetnek meg minket, mert erősek vagyunk. Erre ti itt kakasviadalt rendeztek. Mindannyian elfogadtuk mindenki kapcsolatát, tiszteljük, becsüljük egymást, és a továbbiakban intimitást kérek mindenkitől. A párkapcsolat az magánélet, és avval, hogy folyton ez a téma az utóbbi napokban mindenkiből csak feszültséget vált ki. Nem akarok több ilyen jelenetet!  Egy család vagyunk, egy banda, és össze kell tartanunk. Támogatnunk kell egymást, nem széthúznunk. És aki nem ért egyet ezzel, azt most álljon fel és húzzon el a picsába.
Úgy látszik, hogy ez hatott, ugyan is senki nem mozdult, csak lehajtott fejjel állt. Imádom ezeket a srácokat, de néha nem tudják, és sajnos néha én sem, hogy hol a határ és ez már hozott bajt ránk. Akkor vált ez az egyik legnagyobb rémálmommá, hogy ismét ilyesmi miatt kerülünk majd bajba.

<Kyung>
Zico szavai teljesen meghatottak. Még jó, hogy háttal áltam nekik, mert egy kicsit bekönnyeztem.
Teljes mértékben igaza volt, minden szavával egyet értettem. És persze azzal is, hogy én is hibás vagyok...
Amióta egyszer majdnem megtörtént velünk, a mindennek vége állapot... Mindig attól félünk, hogy a második esélyünket is elbaltázzuk. Ez nem fordulhat elő! És Zico olyan jó Leaderünk, hogy vigyáz is ránk. Annyira hálás vagyok neki ezért. És a többieknek is. Csak most egy kicsit összekaptunk. De volt ennél roszabb is. Majd ezt is megoldjuk, mint minden mást.
- Ne haragudj ránk.- monda halkan Minyhuk.- Sajnáljuk. Nem akartunk senkit sem megbántani.
- Bocsássatok meg. Legközelebb nem fordul elő.- mondta remegő hangon Jaehyo.
- Jaj nehogy sírjatok.- ment oda hozzájuk Taeil.- Legyen egy nagy ölelés!- kérlelte a csapatot.
Én nem tudtam megmozdulni. A lábaim gyökeret vertek. Tudtam, ha megfordulok, bőgni fogok. És azt nem akarom.
- Kyung. Gyere Te is.- hallottam meg mögülem U-Kwon hangját.
Megráztam a fejem és sóhajtottam.
Mire észbe kaptam ez egész társaság a nyakamban lógott és ölelgetett. Jaehyo még egy puszit is nyomott az arcomra.
- Ne haragudj ránk.
- Sajnáljuk.
- Jójójójó! Oké...- gördült le egy könnycsepp az arcomon.
Nem vagyok az a sìrósbaba... De annyi feszültség volt bennem, aggodalom, szeretet irántuk. Ha akarnék sem tudnék rájuk sokáig haragudni.
- N-nem haragszom.- szipogtam majd kezem a szám elé raktam és elfordultam, hogy ne azt nézzék, hogy sírok.

<Zico>
Őszintén szólva, Kyungot sírni látni, az én szívem is összeszorította. Minden porcikám meg akarta vigasztalni, ölelni, hogy tudja, hogy biztonságban van, hogy érezze, hogy nem eshet baja addig, amíg én élek. Sajnáltam, hogy ennyire kiborultam, de féltettem őket, mert nemcsak a csapattagjaim, hanem a barátaim, és a családtagjaim is a srácok. És tudtam, hogy ha hagyom elfajulni a dolgokat, akkor később, mikor lenyugszanak, akkor bánni fogják amit csináltak.
Mikor mindannyian öleltük egymást, kicsit lenyugodott háborgó lelkem. Úgy éreztem minden a helyére állt, és szent a béke.
Miután elengedtük egymás, és Kyung elfordult, hogy ne lássuk sírni, odaléptem, elvettem a kezét a szájától, majd ujjaimmal letöröltem a könnyeket az arcáról és magamhoz öleltem.
- Nyugodj meg, Kyunggie. – suttogtam hajába. – Nem lesz semmi baj, én mindig vigyázok rátok, főleg rád. Nem történhet semmi rossz, amíg én lélegzek.
Felszusszant, miközben ujjai görcsösen kapaszkodtak vállaimba.
. Srácok, legyen ez egy jó lecke mindenkinek, aminek hála egy kicsit megint közelebb jutottuk egymáshoz, lelkileg. – mosolyogtam biztatóan rájuk.
- Nagyon szeretlek titeket, ti vagytok a világ legklasszabb hyungjai. – Jihoon bőszen rázta a fejét, hogy alátámassza, hogy komolyan gondolja.
- Mi is nagyon szeretünk, te vagy a mi kis ártatlan maknaenk. – simogatta meg a fejét mosolyogva U-Kwon.

<Kyung>
Ritka ez a mi életünkben, hogy ennyire kifejezzük az érzéseinket és lelkizünk. De ha nem lett volna ez a kis gubanc, nem láttam volna, hogy valójában mennyire is szeretjük mi egymást.
Próbáltam magam hamar megnyugtatni. Zico ölelése nagyon jól esett és a többiek támogatása is. Örülök, hogy vagyunk egymásnak.
De ahj... Ez túl csöpögős és mindenki azt hiheti, hogy menstruálok vagy valami. Csak néha- fény évente egyszer- nagyon érzékeny vagyok.
- Köszönöm.- suttogtam Jiho nyakába majd eltoltam magamtól. Letöröltem a könnyeimet és a többiekhez is odafordultam.
- Szeretlek titeket.
- Mi is téged.- mosolyogtak vissza.
- Nah ideje lesz hazamenni.- javasolta fáradt hangon Minhyuk.
Beleegyezően bólogatott mindenki.
A kisbuszban az út hangulatosan telt. Tele sok cukisággal. Ilyenkor mindig közelebb kerülünk egymáshoz. De tudom, hogy holnapra ennek már semmi nyoma. Ugyan úgy megy majd az ökörködés és nem mellesleg a munka. De nem baj. Ezek vagyunk mi.

<Zico>
Hazafelé az úton olyanok voltunk, mint egy igazi, nagy család. Ritkán viselkedünk így, elvégre fiúk vagyunk, vagy mi a szösz.
Amikor hazaértünk, és a hűtőben kezdünk el kutakodni, rájöttünk, hogy semmi használható nincs benne.
- Nincs itthon semmi kaja. – Minhyuk sírós fejet vágott, hogy szenvedését fokozza.
- Csodás észrevétel, ha nem szólsz… - Taeil kibontott egy nyalókát, majd a szájába tette, és felénk fordult.
Tanácstalanul néztünk egymásra, majd Jaehyo volt az, akinek a villanykörte kigyúlt a feje fölött.
- Menjünk el enni a nénihez. – mutatóujját felemelte, majd végigmért minket, hogy van-e valakinek ellenvetése. Mindenki támogatta a csodás ötletet. Sapkát, szemüveget megragadva indultunk el, lazán, ráérve, mindennemű feltűnést kerülve, tökéletesen eljátszva a teljesen hétköznapi srácokat.
Tudtuk, hogy nem messze a dormtól van egy pici kajálda, ahol jól főznek ugyan, mégsincsenek sokan benne, mert annak köszönhetően, hogy egy félreeső utcában van, sokan nem is tudnak róla. Ez a tulajnak pech, nekünk mázli.
Miután beléptünk, a néni, aki az eladó volt, mosolyogva köszöntött minket. Tudta, hogy kik vagyunk, de teljes diszkrécióval kezelte, cserébe mi gyakran lejöttünk ide, egy kis bevételt hozni a konyhára.
Ahogy elfoglaltuk a szokásos, félreeső helyünket, mosolyogva jött oda megkérdezni, hogy ki mit szeretne.
- Tessék hozni a szokásos készletet! Farkas éhesek vagyunk, egy tehenet is megtudnék most enni. – nézett rá Minhyuk, mi meg mindannyian jeleztük, hogy jöhet minden, amit betérésünkkor mindig hűen megrendelünk, majd elpusztítunk.

<Kyung>
Jó volt együtt, békességben elmenni kajálni. A szokásos kis helyünkre, a mosolygós nénihez, finomat enni.
A vacsora jó hangulatban telt.
- Fuuuh! Nagyon jól laktam. Finom volt, köszönöm.- dőlt hátra a székében Minhyuk.- Ez hiányzott nekem.
- Ahh... Nekem is!- vigyorgott Jaehyo.
- Ki fogok pukkadni!- fogta a hasát Jihoon.- Haza kell, hogy vigyetek.
- Vagy jössz a lábadon!- csípett az oldalába Yookwon.
- Naaa...- fogta a hasát a Maknae.
Jót mosolyogtam rajtuk. Boldog voltam. Zico-t ölelve figyeltem Őket. Nagyokat nevettünk a hülyeségeiken.

<Zico>
Miután mindenki megtömte a pocakját, kicsattanó volt a hangulat. Úgy látszik a kedvetlenségünket és a feszültségünket nem teljesen a fáradság okozta, hanem az is, hogy kajásak voltunk.
Egy darabig még ültünk, régi, közös emlékeken nevettünk, amikor először találkoztunk mindannyian, mint a Block B, amikor egymást röhögtettük éneklés közben, és egyéb, ehhez hasonéó kellemes emlékeket osztottunk meg egymással.
Hazafelé az úton megfogtam Kyung kezét, sötét is volt, meg a srácok is takartak, úgyhogy nem féltem attól, hogy valaki meglát. Válaszként kaptam egy csodás mosolyt.
Otthon mindenki ment a maga dolgára. Én a fürdőbe mentem, hogy lemossam a mai nap porát magamról, de mielőtt beléptem volna a zuhanykabinba, kopogtak, majd egy szégyellősen mosolygó Kyung lépett be és csukta be az ajtót. Először azt hittem, hogy csak mondani akar valamit, de aztán észrevettem a kezében a törölközőjét, és nyeltem egy nagyot. Ha azért jött, amire gondolok, akkor megint elég helyzetben leszek.

<Kyung>
Hosszú volt a nap. Miután hazamentünk besuhantam a szobába és összeszedtem a fürdéshez a cuccaimat. Mikor láttam, hogy Zico foglalta el a fürdőt, gyorsan és észrevétlenül utána szaladtam. Lehet, hogy nem gondoltam át teljesen. De egy együtt fürdéstől semmi bajunk sem lesz. Meg a kísérletemnek is jó lesz.
Mikor beléptem utána eléggé meglepett képet vágyott.
- Ugye szabad?- böktem kezemmel az egyik zuhanykabinra. Csak esetlenül bólintott. Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat és a kabinba álltam. Zico még mindig nem mozdult meg. Visszaléptem hozzá és mosolyogva megöleltem. Megfogtam a pólója alját és elkezdtem felhúzni. Olyan volt, mint egy óriásgyerek. Az ajtó elé ledobtam a ruhadarabot majd miután az övét kicsatoltam, alsónadrágjával együtt lerántottam róla mindent.
- Na most már Te jössz.- adtam vigyorogva ajkára egy puszit.
Tusfürdővel, borotvával és törölközővel megindultam a kabin felé. Miután beléptem, lepakoltam és megnyitottam a vizet. Hirtelen a hátamhoz egy forró test simult. Éreztem, hogy Zico már most mennyire kíván.
- Jiho.- fordultam vele szembe.- Menj át a másik kabinba. Nem akarok balhét. Kérlek. Csillapodj le. Ha kell... Szóval... Elégítsd ki magad... De...- nem akartam megbántani. De tényleg nem akartam, hogy a többiek megint vagy még mindig ezzel piszkáljanak. És amúgy is ez a kis kísérletem része. Úgyis megkap magának ma még. Csak nem a zuhany alatt. Már ha tényleg igaz az, hogy bármikor képes rám izgulni. Akkor ha most kiveri, akkor később is akarhat...- Sajnálom.- adtam egy puszit az arcára. Olyan szomorúan nézett.

<Zico> 
Meglepett, hogy milyen laza mozdulatokkal szabadított meg a ruháimtól, de ez számomra  felkérés volt egy keringőre. Ahogy bemasírozott előttem, pucéran a kabinba, mintha semmi sem történt volna, pár pillanatig csak pislogtam, majd azonnal utána léptem, és hátulról hozzá simultam, hozzányomva keménységem, hogy érezze, hogy mit hozott ki belőlem.
Pár pillanat múlva azonban újabb meglepetésben volt részem, amikor szó szerint elküldött, azt tanácsolván, hogy ha nagyon nem bírok magammal, verjem ki. Most szórakozik velem?
Először döbbenten bámultam rá, majd szomorúan. Nem értettem a helyzetet, bejött, levetkőzött előttem, lecibálta a ruháimat, majd mikor teljesen ráindultam, elutasít. Csak arra tudtam gondolni, hogy a korábbi alkalmak fájtak neki, és undorodik attól, hogy újra velem legyen.
- De…ennyire rossz voltam az ágyban? Vagy ennyire fájt, hogy nem akarod többet csinálni? Megígérem, hogy óvatosabb leszek, ha ez a baj. – kicsit már szánalmasan éreztem magam amiatt, hogy ennyire könyörgök itt neki. Ezzel csak megalázom magam előtte.
Sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljon, és átsétáltam a másik kabinba, ahol megengedtem a langyos vizet, és csak álltam alatta, az előbb történteken gondolkozva.

<Kyung>
Zico teljesen félreértelmezte a helyzetet. Fájó volt látnom szomorú és csalódott arcát.
Miután átment elzártam a csapot és áttipegtem hozzá. Kicsit meglepődött mikor meglátott maga előtt.
- N-ne haragudj.- vacogtam.- E-egyáltalán nincs veled s-semmi bajom. Cso-csodás veled mi-minden perc. A fá-fájdalmat meg nem le-lehet elkerülni.- magyarázkodtam- H-ha végeztünk, ígérem, ho-hogy a tiéd leszek. Csak n-nem akarok a fi-fúkkal több balhét.

<Zico>
Mikor utánam jött, végképp elvesztettem a fonalat. Aztán elmagyarázta, hogy miért utasított el, én meg gondolatban jól fejbe kólintottam magam. Pont emiatt volt konfliktus, és valószínűleg ezt is megtudnák a többiek, mert mi is elég hangosak vagyunk.
Haragudtam kicsit magamra, amiért nem volt egyértelmű a dolog, hanem megsértődve, mint egy lány átvágtattam, ahelyett, hogy megbeszéltük volna rendesen. Nem értettem magam, semmit nem értettem, hogy miért viselkedek ilyen forrófejűen, holott az egyik legjobb tulajdonságom azt volt korábban, hogy nyugodtan, hideg fejjel kezelem a helyzeteket.
Csókot leheltem Kyung homlokára, majd elzártam a szinte már hideg vizet és homlokunkat egymásnak döntöttem.
- Nem kell ilyet ígérned, nem vagy a rabszolgám. Történik velem valami, amit nem értek, és kezdek lassan félni, hogy egyszer elborul az agyam és a többiekért kell majd kiálts, hogy kiszedjenek a karmaim közül. Ne aggódj miattam, menj csak vissza, és fejezd be a mosakodást. – biztatóan mosolyogtam rá, majd miután megölelt, amire összerándultam, visszament a másik kabinba.
A tudat, hogy itt van, a mellettem lévő kabinban, meztelenül, megőrjített. Kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak, de folyton magam előtt láttam pucér testét, fülemben hallottam hangos, kéjes  nyögéseit, bőrömöm éreztem, ahogy végigkarmol rajta, amikor elélvez, én meg belé. Feladtam a harcot agyammal, fejem a csempének támasztva, csukott szemmel kezdtem maszturbálni. Annyira vágytam a kielégülésre, hogy nem mértem fel, hogy nem is egyedül vagyok, hogy Kyung itt zuhanyzik a mellettem lévő kabinban, én meg verem a farkam, mintha az életem mentené meg.

<Kyung>
Szóval Ő is tudja, hogy nincs valami rendben. Már ez is valami. Legalább nem nekem kell ráébresztenem.
Miután visszamentem forróvizet engedtem magamra. Tejesen átmelegítette testemet. Mély levegőket vettem és élveztem ahogy szinte már perzsel a víz. Mikor nem a víz csobogására koncentráltam, hallottam, hogy a mellettem lévő kabinban Zico hangosan zilál. Láttam testének sziluettjét a tejüvegű elválasztófalon. A csempének támaszkodott egyik kezével, másikkal pedig hevesen mozgott férfiasságán.
- Gyerünk Zico...- suttogtam nagyon halkan.- Élvezz csak el... Ez az...- nyögtem. Kicsit reméltem, hogy hallja és segít neki de egy kicsit abban is bíztam, hogy fel sem fogja mi folyik körülötte és nem néz majd ezért hülyének.
Végignéztem, ahogy kiveri magának, élvezettel nyög fel és vonaglik meg majd  lihegve dől a csempének.
Elfordultam majd folytattam a tisztálkodást. Amikor mindennel végeztem kiléptem a kabinból és megszárítkoztam. Kicsivel utánam Jiho is végzett. Derekam köré tekertem a törölközőm, megszárítottam a hajam és megvártam.

<Zico>
Kyung hangja a legerősebb potencianövelő szerinél is jobban felizgatta testem. Mikor hallottam hangját halkan átszűrődni a másik kabinból, ökölbe szorítottam a csempének támaszkodó kezem, hogy a hirtelen jött feszültséget csillapítani tudjam. Ennek ellenére egyre csak fokozódott, és nem kellett sok, hogy kitörjön belőlem. Hangosan nyögtem fel, mikor végre átléptem a gyönyör kapuját, utána kellett pár perc, mert szédültem kicsit. Bambám vigyorogtam magamban, nem értettem miért, de olyan jó volt végre elérni a hőn áhított orgazmust. Megmosakodtam, majd kiléptem az ajtón, és meglepődve láttam, hogy szerelmem ott áll, törölközővel a derekán, és engem vár.
- Nem kellett volna megvárnod. Nehogy megfázz. – nyúltam a törölközőm után én is, majd mikor végigtöröltem magam, a derekamra tekertem, és a tükörhöz álltam, hogy megmossam a fogam, majd megszárítsam a hajam.
Mindeközben ő engem figyelt, mintha rajtam gondolkodna.
Mikor én is befejeztem, együtt tértünk vissza a szobába, majd miután tiszta alsót vettem magamra, leültem az ágyra, egy vizes palackkal a kezemben és kicsit elbambulhattam, mert arra figyeltem fel, hogy egy kedveskedő puszi landolt a tarkómon.

<Kyung>

Meg akartam fejteni. Tudni akartam, hogy mi lehet a baja és segíteni akartam rajta.
Miután visszavonultunk a szobába az ágy szélén ücsörgött. A háta mögé másztam és nyakára pusziltam. Kezemmel átkaroltam hátulról a derekát.
- Van még hozzám kedved?- érdeklődtem finoman.

<Zico>
Kérdésére csak egy forró csókkal válaszoltam. Letettem a földre a palackot, majd megfordultam az ágyon és finoman eldöntve rajta, másztam lábai közé, hogy minél jobban birtokba vehessem testét. A vágy újult erővel lobbant fel bennem, miközben ajkairól lassan áttértem nyakára. Olyan izgatott lettem, mintha nem az előbb könnyítettem volna magamon, hanem egy hete legalább.
- Kívánlak! – nyögtem fülébe, miközben combját simogattam.

<Kyung>
- Akkor tégy magadévá!- suttogtam.- Itt vagyok. Csak a tiéd. Azt teszel velem amit szeretnél.- felhúztam arcát az enyémhez és megcsókoltam.
Kíváncsi voltam meddig megy el. Ez a kísérletem utolsó része.
A vetkőzéssel nem kellett sokat bajlódni, mert Jiho-n csak egy boxer volt, rajtam pedig egy boxer szintén és egy póló.
Az első megfigyelésem az volt, hogy amint kimondta, hogy kíván máris éreztem, hogy mennyire kemény odalent. Pedig semmit sem mondtam vagy tettem előtte, ami okot adna erre.
Testemet simogatta és csókolgatta hevesen, hogy nekem is sikerüljön lázba jönnöm. Nem mondom nekem sem kellett sok, elég volt egy-két forró csók, néhány harapás a nyakamon és egy kis simogatás itt... És ott... Egyből vigyázzba vágta magát kicsi énem.
Közben én Zico hátát simogattam, gyengéden karmolásztam és fenekébe is belemarkoltam. Olyan izmos a hátsója de mégis kerek és puha a bőre. Visszafordíthatatlanul beindultam. A kérdés az, hogy Zico mit lép erre.
- Én is kívánlak!- nyögtem kéjesen a fülébe.

<Zico>
Pár perc lefogása alatt a mennyországba kerültem. Az, hogy Kyung nem állt ellen egyáltalán, sőt szenvedélyes hanggal biztatott, még jobban felforrta a vérem. Talán túlságosan is. Majd’ megvesztem azért, hogy magamévá téve érzéki testét újra felérhessek a csúcsra. Őrültem kívántam, ő pedig rátett egy lapáttal avval, hogy karmolászott, taperolt, közben nyögdécselt.
El pillanatra elvesztettem a fejem, és elfelejtettem, hogy ki kéne tágítanom, mielőtt fenekébe hatolok.
Kicsit elhúzódtam, majd megpróbáltam kitisztítani a fejem. Felültem, majd elővettem a síkosítót, de hiába kutattam, egy rohadt óvszer sem volt a fiókban. Ez nem lehet igaz! Gondolkozni kezdtem, majd beugrott, hogy a pénztárcámban is van egy, ha még megvan.
Felugrottam, majd megkerestem a táskám, és előkotortam a pénztárcát belőle. Megkönnyebbültem, mikor kihúztam az egyik dugi fiókból a kis zacskót, majd ledobva minden mást a kezemből visszatértem szerelmemhez, hogy végre felkészítsem, majd egy fantasztikusat szeretkezzünk.

<Kyung>
Szerelmem nagyon türelmetlenül kutakodott. Nem is esett le elsőnek, hogy mi után. Csak mikor láttam, hogy egy kis zacskót húz elő.
- Nyugalom kicsim.- tártam szét a lábam mikor újra az ágyon volt.
Forrón és szenvedélyesen tapadtam az ajkaira.
Közben újra elhelyezkedett rajtam majd miután síkosítóval bekente magát elkezdett felkészíteni. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt. Rendesen megéreztem már első ujját is. Hangosan lihegtem alatta, vállaiba kapaszkodtam. Néhányat fordított bennem ujjával majd a másodikat lazán utána küldte. Nem sok gondot fordított a tágításra. Két ujjával néha ollózott meg elég ütemesen mozgatta de nem több. Éreztem, hogy a lehető legmélyebbre akar bennem érni. Kitapintotta a prosztatámat és azt súrolta egy ideig. Minden érintésénél összerezzent testem.
- Gyere Zico!- fogtam meg a kezét.
Korántsem voltam benne biztos, hogy eléggé felkészültem de éreztem a türelmetlenségéből, hogy Ő nagyon akarja. És hát azért én is.
Kihúzta belőlem ujjait. Néhányat húzott a farkán. Élvezet volt nézni. Aztán kibontotta az óvszeres zacskót és felhúzta magára a gumit. Nyomott a kezébe még egy kevés síkosítót, amit elkent magán majd és végül visszafeküdt a lábaim közé és egy határozott lökéssel elmerült bennem.
- Ahhh!- nyögtem fel hangosan az érzésre.
Éreztem, hogy folytonosan vívódik magában. Egyik pillanatban igyekszik visszafogni magát, gyengéd lenni. A másik percben pedig keményen meg akar baszni. Én igazán hagynám neki. De még nem vagyok annyira gyakorlott és hozzászokott ehhez. Mondanám neki, hogy mozogjon bennem keményen, szeretkezzünk durván. De a fájdalomtól nem igazán tudok eltekinteni.
Vállaiba kapaszkodtam, arcomat nyakába fúrtam és úgy lihegtem.

<Zico>
Kicsit türelmetlen voltam, főleg, amikor tágítottam. Alig tudtam visszafogni magam, de megerőszakolni azért mégsem akartam. Elvégre ő a párom. Ennek  ellenére nem sikerült valami jól a tágítás, de pár perc tapogatás után megtaláltam ujjaimmal a prosztatáját és dörzsölni kezdtem, hogy élveztet nyújtsak neki.
Mikor jelzett, hogy mehet, akkor magamra húztam a gumit, közben magamban felesküdtem, hogy az összeset felvásárolom a hipermarketben holnap, majd még nyomtam a gumira is síkosítót, hogy könnyítsek a behatoláson.
Mikor egy határozott lökéssel elmerültem fenekében, jólesően kirázott a hideg. Oh Istenem, ez az! Végre!
Először gyors tempót vettem fel, de aztán rájöttem, hogy nem szabad. Zico, fogd vissza magad! Ő életed szerelme, ne hozd olyan helyzetbe, hogy holnap ne tudjon leülni! Így kicsit visszavettem, de egy idő után ösztöneim megint átvették a hatalmat az agyam felett, és egyszer csak arra kapcsoltam, hogy már megint eszeveszett módon baszom. Így megint lassítottam.
Ráfogtam farkára, majd tempómmal összhangban, ellentétes mozdulatokkal kezdtem el kiverni neki. Hangosan sóhajtott, alkarjaira támaszkodva, fejét hátrahajtotta, ajkai néma sikolyra nyíltak. Néha nevem nyögte, elnyújtva az élvezettől, hangosan.  Kicsit úgy éreztem, mintha provokálna, látni akarja, meddig tudom megőrizni a tudatom. Hát ha így folytatja, nem sokáig.
Soha nem volt még ilyen felszabadult, kihívó az ágyban. Olyan kacéran, éhesen nézett rám, és felizgult testemnek ez annyira imponált, hogy éreztem, hogy egyre csak gyorsítok a tempón. Aztán beugrott, hogy mi van, ha felszakad a feneke, és kórházba kell majd vinni? A többiek szétszednek, én pedig soha nem bocsájtom meg magamnak.
Próbáltam egy dinamikus, de nem állatias tempót diktálni, miközben szüntelenül mozgott a kezem rajta. Kezdett a dolog eldurvulni, éreztem, hogy nemsokára leszáll a lila köd a fejemben, ha nem végzünk minél hamarabb, így jobban rászorítottam férfiasságára, ő pedig nemsokára hasára spriccelve adta ki élvezetét egy hangos nyögéssel. Ezt biztos hallotta az egész ház.
Utána magamra koncentráltam, hogy ne legyek vadállat, és éreztem, hogy a testem megrázkódik, a magom kilövell, és újra átélem az orgazmus okozta gyönyört. Ráborultam, nem bírtam magam sem megtartani, sem rávenni arra, hogy mellé guruljak.

<Kyung>
Mozgása rendszertelen volt. De a végére már nem is zavart. Sőt élveztem. Még a végén kiderül, hogy nekem is van egy zizim és mazochista vagyok... Na jó azért azt hiszem nem. De minden esetre a rendszertelen mozgása és az, ahogy a farkamat izgatta elterelte minden rosszról a gondolataimat. Már nem létezett a fájdalom. Csak Ő és én voltunk. Csodálatos ez az állapot. Mintha a fellegekben lennék. Majd testem megremegett és megfeszült. Hangos nyögéssel élveztem el. Ezután Zico még keményebben mozgott bennem majd mikor megéreztem, hogy belém engedi magját, az élvezet utolsó hullámai is rám találtak.
Semmit sem tudtam felfogni. Testem erőtlenül zuhant az ágyra majd Zico is rám dőlt. Hangosan zilálva igyekeztünk magunkhoz térni.
Ahogy egyre múlott el az élvezet hatása, a testünk csillapodott, úgy éreztem, hogy ez sok volt a fenekemnek. Jiho még mindig bennem volt. Éreztem, ahogy férfiassága lüktet bennem. Ezzel egy időben a hátsóm el is zsibbadt.
Elfáradtam. De azért jól esett.
- Szeretlek.- suttogtam a fülébe rekedt hangon. Nem nagyon reagált. Egyenletes szuszogást hallatott, amiből arra következtettem, hogy elaludt. Én is fáradt voltam és nem sok erőm maradt. Így kénytelen voltam úgy elaludni ahogy voltunk.
Elhatároztam, hogy mivel most már mindent tudok ahhoz, hogy utána nézhessek, hogy mi lehet Zico baja, holnap ezt meg is teszem. Úgyis hétvége lesz, nem kell mennünk sehová ha jól tudom. Talán valamelyik hyungomtól is kérek tanácsot.