Épp azon gondolkodtam, hogy mennyire megviseli a testem a folyamatos felajzott állapot, ami nálam törzsvendég mostanában, amikor éreztem, hogy minden eltompul lassan körülöttem. Úgy kibuktam, hogy reggel ugyanabban a pózban ébredtem fel. Mikor fel akartam állni, hogy kimenjek a mosdóba, éreztem, hogy valami nem oké. Még mindig Kyungban voltam. Megpróbáltam lassan kihúzni belőle, de megébredt azonnal és hangosan felszisszent. Mikor kihúzódtam, láttam, hogy picit megkönnyebbül, de a fájdalmas arckifejezés arra engedett következtetni, hogy túllőttem a célon.
- Sajnálom szerelmem. - suttogtam ajkaira, majd reggeli csókot leheltem rájuk.
<Kyung>
Reggel fájdalmas érzésre keltem. Zico felkelt és el akarta hagyni a testem. Nehezen de sikerült neki.
- S-semmi baj.- suttogtam. Miután felkelt rólam szusszantam egyet. Kiment a mosdóba. Felültem az ágyon és megmozgattam elzsibbadt tagjaimat.
Felöltöztem majd én is ellátogattam a mosdóba. Nem mentem reggelizni. Hamar visszabújtam a szobámba az ágyba a laptopommal együtt. Elindítottam a böngészőt és sebesen elkezdtem keresni. Beírtam a "tüneteket". Sok minden hozott ki. De nem tudtam minek higgyek.
Csak úgy röpködtek a szavak előttem. #Szexmánia. #Kielégületlenség. #Élvezet hajszolása.
Megijedtem. Nem tudtam mit tehetnék. Megoldást sehol sem találtam erre a problémára.
Elmélyülten kutakodtam mikor kinyílott az ajtó. Zico volt az. Azonnal lehajtottam a laptop tetejét és félreraktam. Nem akartam, hogy megtudja, hogy ez után kutakodok. Eldöntöttem, hogy vagy Minhyuk-éktól vagy Taeil hyungtól kérek segítséget.
<Zico>
Mikor beléptem, láttam, hogy sunyizott valamit, de gondolatban csak megrántottam a vállam, nem kell mindennel elszámolnia. Megpusziltam, majd a telefonom a kezembe véve kicsoszogtam reggelizni, közben felhívtam a szüleimet, hogy mi újság otthon, majd bátyámnak is dobtam egy üzenetet, hogy hívjon fel, mikor nem dolgozik, mert rég beszéltünk. Azonnal érkezett a válasz, hogy délután szabad, jó lenne összefutni, ha van kedvem.
Beleegyeztem, majd visszamentem a szobánkba.
- Kicsim, ugye nem baj, ha délután lelépek egy pár órára? Találkozok a bratyóval, mert mostanában eléggé hanyagoltam. Elleszel addig a többiekkel, ugye?
<Kyung>
Hál' Istennek nem vette észre vagy nem tette szóvá a kis titkolózásomat.
Miután ismét kiment, újabb cikkeket, kutatásokat kerestem a témából. Találtam pár hasznos dolgot is. Arra gondoltam, hogy majd Taeil hyunggal beszélek. Benne nagyon megbízok. Félek, hogy Minhyuk vagy Jaehyo kinevetnének és nem vennék komolyan. És erre a legjobb alkalom a délután lesz, mikor Zico nem lesz itthon.
- Miért lenne baj?- mosolyogtam.- Menj csak. Én megleszek. Üdvözlöm Taewoon-t.
<Zico>
Hamar eljött az indulásom ideje, így csókkal búcsúztam szerelmemtől, majd elindultam a kávézóba. Taewoon már ott várt, nagy vigyorral az arcán. Én is elmosolyodtam, majd mikor odaértem, felpattant és magához szorított.
- Mi újság öcskös? Minden oké? -kíváncsian fürkészte arcomat.
- Hát...aha. Öhmm...el kell neked mondanom valamit. - mély levegőt vettem, ez nem olyan egyszerű. - Kyung és én...nos...együtt járunk.
- De...mióta? Wow, gratulálok, csak...húha, nem is mondtad soha, hogy tudod...a fiúkat szimpatizálod.
- Nem régóta, pár nappal ezelőtt szedtem össze a bátorságom. Nem zavar? Hogy meleg vagyok?
- Dehogy zavar. Mondjuk meglepett, de az öcsém vagy és azt akarom, hogy boldog legyél. Kyung jó gyerek, bízom benne és úgy szeretem őt is, mintha az öcsém lenne. Elvégre össze vagytok ragadva, mióta az eszeteket tudjátok. Valahol éreztem, hogy több lesz egyszer köztetek. - rám kacsintott, majd perverz vigyorral méregetett.
A továbbiakban mindenféléről beszélgettünk, kitárgyaltuk az elmúlt időszak dolgait.
- És? Volt már valami az ágyban? - terelte vissza a témát.
- Na de hyung! Ezt így...?
- Oh, ugyan már Jiho, a bátyád vagyok. Kivel, ha nem velem kell ezt megbeszéld?
- Jó, de...- sóhajtottam, nem tudtam, hogy osszam meg vele aggodalmam, vagy hülyeség. - Voltunk már együtt, többször is. Csak...
- Csak? - nézett rám várakozóan, mert megálltam a mondat közepén.
- Hyung, az normális, hogy folyton kívánom? Ha megérzem az illatát, vagy megcsókolom, vagy hozzám bújik, azonnal beindulok és azonnal meg akarom fektetni. Szerinted ez nem túlzás? Valami elromlott bennem, itt? - mutatok a fejemre, jelezve, hogy talán ott a forrása a dolognak.
- Hmm...- elgondolkodva hümmögött. - Hát nem tudom, őszintén korábban még nem találkoztam ilyesmivel. De lehet, hogy csak amiatt reagálsz így, mert ő az első kapcsolatod, és egyből együtt éltek, szeretitek egymást. Lehet, hogy csak most vagy ennyire rákattanva a szexre, mert ahogy megkóstoltad és megtaláltátok az összhangot, az ennyire tetszik a testednek.
- Értem. De nekem akkor is furcsa. Mindegy. Lassan mennem kell hyung, köszönöm, hogy meghallgattál. - öleltem meg újra, majd elváltunk és hazafelé vettem az irányt.
<Kyung>
Miután Zico elment, kisettenkedtem a szobából és megkerestem Taeil-t.
- T-Taeil hyung?- kocogtattam meg a vállát. A nappaliban ücsörgött a TV előtt nasival és egy Jihoon-nal a kezében.
- Z-zavarhatlak egy kicsit?
- Persze Kyung. Mondjad csak.- mosolygott fel rám kedvesen.
- Négyszemközt lehetne inkább?
- Ühüm.- bólogatott.
- Gyere hyung a szobába. Ott nem zavar senki.- Jihoon egy kicsit furcsán nézett rám, hogy elhívom a szeretett hyungját ráadásul a szobámba. De megnyugodhat nem akarok tőle semmi olyat.
Felállt a kanapéról és besétáltunk a szobába. Leültem az ágyra Ő pedig mellém. Kezembe vettem a laptopom és megnyitottam azokat az oldalakat, amikre rátaláltam és valamennyire hasznos információkat tartalmaznak.
- Miért hívtál ide Kyung?
- Há-hát az van... Hogy benned bízom meg a legjobban. Mármint félre ne érts... A többiekben is. De ami téma miatt hívtalak... Szóval tudom, hogy egyesek nem vennék komolyan.- sóhajtottam.
- De miért nem Zico-val beszéled meg? Ő a leader és a szerelmed.
- Pont ez az. Róla van szó...
- Valami baj van?- ijedt meg- Bántott?
- Neeem! Dehogy is. De nincs vele valami rendben.
- Ezt hogy érted?
- A-amióta "hivatalosan" is együtt vagyunk, furcsán viselkedik. A-amikor... Elmondtam neki, hogy benne vagyok... Teljesen... Szóval....
- Mi?- kérdezte kíváncsian.
- Felizgult.
- Oh...- mosolygott.- Hát ebben nincs semmi baj. Már régóta vágyott rád. Ez érthető.
- Oké oké... De aztán mikor m-megvolt az e-első... Szóval azóta, vagy lehet, hogy még az előtt is, akármit csinálok, beindul rám. Ő maga mondta nekem. És nem hazudott. Tegnap "kipróbáltam". Elmentünk fürdeni. És ahogy levetkőztem máris beindult. Persze nem engedtem meg neki, hogy tu-tudod... Nem akartam emiatt balhét senkivel... De a mellettem lévő fülkébe küldtem é-és... Ő... Magának...- eléggé szégyenlős vagyok ilyenkor. Mindenkivel. Képtelen vagyok ilyenről beszélni bárkivel is.
- Értem Kyung, értem.- bólogatott Taeil.
- De az még hagyján... Miután visszamentünk a szobába megint megkívánt. De akkor hagytam neki. De... Ahj... Hyung...- hajtottam le a fejem.
- Nyugi. Semmi baj.- ölelt meg.
- De van baj. Egyszerűen éreztem, hogy az egyik pillanatban csak arra kellek, hogy könnyítsen magán. Olyan őrült iramban mozgott...- nyeltem egy nagyot.- Utána pedig feleszmélt, hogy én is élő ember vagyok... És figyelt rám. Hyung ez olyan ijesztő. Nem Zico-tól félek. Hanem a helyzettől.- sóhajtottam.- Nem tudom, hogy miért ilyen. Vagy, hogy mit tehetnék érte... Azon kívül, hogy hagyom, hogy bennem élvezkedjen...- teljesen elszomorított a dolog. Én szeretem szerelemből Jiho-t. De... Ő...?
- Ne reagáld túl a dolgokat Kyung. Szerintem azért ennyire kanos állandóan, mert eddig nem kaphatott meg. Most, hogy együtt vagytok, megtudta, hogy milyen veled... És annyira jó, gondolom én, hogy állandóan utánad vágyakozik.
- L-lehet...- erre nem is gondoltam csak a legrosszabbakra.- De ezt nézd hyung.- mutattam felé a képernyőt.- Itt nem ezt írják.
Kíváncsi tekintettel fürkészte a lapokat.
- Ez baromság...- morgott.- Hogy lenne már Zico nimfomán? Ő pasi. Ki tud elégülni...- mondta hozzáértően.
- D-de akkor mi a baja?- kérdeztem félve ugyanis tudtam, hogy mi a második lehetőség.
- Szexmánia?- kérdezett vissza bizonytalanul Taeil.- De ez cseppet sem biztos.
- De ha mégis? Akkor mi lesz? Azt nem lehet gyógyítani...- teljesen kétségbe estem.
- Higgadj le Kyung.- fogta meg a kezem.
- De nem tudok....- nem tudom mit gondoljak vagy mit tegyek. Szeretem Zico-t mindennél jobban. Bármire képes vagyok érte. De... Ez... Ahj... Össze vagyok zavarodva.
- Figyelj. Szerintem ne pánikolj be. Az csak rosszabb és amúgy sincs rá okod. Szerintem várj még egy kicsit. Ha rosszabb lenne, beszélj vele. Együtt talán többre juttok. Ha az sem segít... Akkor... Szakemberhez forduljatok.- az utolsó mondata megrémisztett.
- Köszönöm hyung!- borultam a nyakába. Szorosan ölelt magához és a hátamat simogatta. Örültem, hogy meghallgatott és próbált segíteni.
Miután mindent megbeszéltünk Taeil visszament a kis Maknae-jához én pedig a szobában maradtam. Kikapcsoltam a gépet és elfeküdtem az ágyon. A gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben. Bele is fájdult.
<Zico>
A dorm csendes volt, mikor hazaértem. Hozzánk képest túl csendes, mire összevontam a szemöldököm.
- Hahó! Éltek még? – besétáltam a nappaliba, ahol egy olvasó Taeil fogadott, az ölében egy alvó Jihoonnieval. Ujját a szája elé helyezve jelezte, hogy vegyem halkabbra a hangom. – Mizu? – suttogtam, hogy ne ébresszem fel a maknaet.
- Elaludt tévézés közben. Hát nem édes? – simogatta meg, és hangjában annyi szeretet volt, hogy mosolygásra késztetett engem is.
- De. Hyung kérdezhetek valamit? – néztem rá, mire bólintott. – Mi van köztetek?
Nem válaszolt, csak sejtelmesen elmosolyodott.
- Ezt megtartanám inkább magunknak, ha nem baj. Jihoon nagyon szégyellné magát, ha megtudná, hogy elmondtam bárkinek is. Tudod, milyen úriember, nem veri nagydobra az ilyesmit. – kacsintott rám, és bár nem mondta ki konkrétan, de a kikerülő válaszával, és a kacsintásával tulajdonképp mindent megválaszolt.
- Oké. A többiek?
- U-Kwon nem sokkal utánad elment valamerre, a két perverz be van zárkózva, inkább nem is akarom tudni, mit csinálnak, Kyung pedig a szobátokban van.
- Köszi, hyung. – intettem neki, majd a szobánkba mentem, ahol egy egyenletesen szuszogó, gyönyörű szép szőke herceg volt elterülve.
Szívem nagyot dobbant, arra gondoltam, hogy ha felkel, talán beszélnünk kellene a tegnap éjszakáról, nyíltan és őszintén, ahogy már korábban is jó lett volna. Odasétáltam, majd mellé bújva öleltem magamhoz, ő pedig mocorogni kezdett.
<Kyung>
A sok össze-vissza kavargó gondolat annyira megfájdította a fejem és úgy lefárasztott, hogy elaludtam. Nem emlékszem, hogy mikor nyomott el az álom és hogy mennyit aludtam. Csak az rémlik, hogy arra ébredtem fel, hogy besüppedt mellettem az ágy és valaki magához szorított.
- Nnyyuuhhmmghhff...- nyammogtam ébredezés közben. Nem nyitottam ki a szemem de tudtam, hogy Zico fekszik mellettem. Az Ő illatát, az Ő érintéseit senkiével sem lehet összekeverni. Egy pillanatig a karjai között olyan gondtalan volt minden.
- J-jiho?- kérdeztem rekedt hangon miközben a szemeimet nyitogattam. Nem válaszolt semmit csak a homlokomra adott egy puszit.- Szeretlek.- simogattam meg pocakját.- Mit mondott Taewoon? Hogy van?
<Zico>
Én is szeretlek. Hyung jól van, üzeni, hogy üdvözöl. Beszélgettünk minden féléről, tudod milyenek vagyunk, mikor elmélyülünk a filozofálásban. – nevettem halkan, majd megsimogattam az arcát. – Figyelj kicsim…nem gondolod, hogy beszélnünk kellene a tegnap éjszakáról? – kérdésemre arca megkomolyodott, majd megnyalta a száját, miközben kerülte a szemkontaktust velem.
<Kyung>
Annak igazán, tényleg tiszta szívből örültem, hogy Taewoon jól van. De annak nagyon nem, mikor Zico a tegnap éjszakáról akart beszélni.
Tudtam, hogy egy nagyon nehéz és kicsit kellemetlen beszélgetés áll előttünk. De sajnos ezen is túl kell esni, jobb esetben egyszer...
- Öhm... B-beszéljünk. Mit szeretnél tudni?- annyira zavarban voltam. A szívem hevesen dobogott, szinte már a torkomban éreztem. Nem mertem a szemébe nézni. A mellkasához bújtam és a pólóját szuggeráltam.
<Zico>
- Nézd! Be kell vallanom, hogy az este egy kicsit…túlzásba estem. És félek, hogy neked ez sok volt. Szeretném tudni, hogy te hogy élted meg vagy mit gondolsz róla. Nekem…nekem nagyon jó volt, csak olyan furcsa is. Mint mikor részeg az ember, és olyan tompa az agya az alkohol miatt. Durva voltam veled? Nagyon fájt?
Álla alá nyúlva felemeltem arcát, hogy a szemeibe nézhessek. Tudni akartam, ha túl messzire mentem, és megérteném neheztelését, én sem értem, hogy mi történik velem.
<Kyung>
- Tisztázzunk valamit a válaszom és a beszélgetés előtt. Mindennél jobban szeretlek. És remélem, hogy miután ezt megbeszéltük, ez így is marad.- nagy levegőt vettem majd kifújtam és mélyen a szemébe nézve folytattam.- A tegnap este az számomra is furcsa volt. Bevallom, hogy a mosdóban direkt küldtelek el és kértem, hogy... Tu-tudod...- haraptam be az alsó ajkamat.- Kíváncsi voltam, hogy valóban bármikor képes vagy-e engem úgy szeretni. Igen, képes vagy... Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt... Volt mikor... De szeretlek.- fúrtam arcomat nyakába.
<Zico>
Mélyet sóhajtottam. Tudtam, hogy a tegnapi fájt neki, de így, a szájából hallva még rosszabb volt. Az pedig, hogy folyton ismételgette, hogy szeret, még inkább összeszorította a szívem. Képes elviselni, hogy bántom, hogy fájdalmat okozok neki, csak mert nekem jót akar.
- Tiszta szívemből sajnálok minden egyes alkalmat, amikor fájdalmat okoztam neked. Talán…nem kellett volna rávegyelek arra, hogy lefeküdj velem. Akkor kattantam meg. Azóta nem tudok magamon uralkodni. A tegnapi akciód a zuhanyzóban engem is ráébresztett arra, hogy túlzásba esek avval, hogy mindig azt akarom, hogy széttedd nekem a lábaid. Ez nem normális egy kapcsolatban, hogy az egyik fél folyton a vágyaival üldözi a másikat. Nem oké velem valami, Kyunggie és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Nem akarlak újra bántani, de minél több idő telik el két orgazmus között, annál jobban elborul az agyam, mikor beindulok.
<Kyung>
- Ne aggódj Jiho.- öleltem szorosabban.- Majd együtt megoldjuk.- annyira fájt. Fájt ilyen kétségbeesettnek és szomorúnak látnom. De annak örültem, hogy legalább azt látja, hogy mi a baj.
- B-beszéltem Taeil hyunggal.- bújtam ki a nyakából és a párnára hajtottam a fejem, Zico mellé. Értetlenül nézett.
- Ne haragudj Zico... De muszáj volt valakivel ezt megbeszélnem.- sóhajtottam.- Tudom, hogy hyung nem olyan tapasztalt... De Ő közülünk a legidősebb. Kellett valaki tanácsa, az hogy meghallgat. Minhyuk-ékhoz nem mertem fordulni... Tudod, hogy milyenek. Még a végén kiröhögnek és otthagynak a bajban. Tudom nem szép ezt feltételezni róluk... Szóval Taeil hyunggal beszélgettünk és utána néztünk ennek egy két helyen. Zico.... Lehet... Hogy...- nem tudtam hogy előadni neki úgy, hogy ne bántsam meg. Ki kellett mondanom tisztán, világosan.- Te... Lehet... Szexfüggő vagy... De ez még egyáltalán nem biztos!- tettem hozzá gyorsan.- Hyung azt mondta, hogy még várjunk. Szerinte azért vagy ilyen "telhetetlen", mert régóta vártál arra, ami most valóság és a tiéd.
<Zico>
Kikerekedtek a szemeim a végeredmény hallatán, amire jutottak. Így kimondva elég rosszul hangzott, viszont el kellett ismernem, hogy benne volt a pakliban. Mélyen magamban, én is pont ettől féltem, ugyan is az már komoly probléma mindkettőnknek.
- Szexfüggő… - suttogtam, majd felültem és arcomat a kezeim közé temettem. Mély levegőt vettem, majd a hajamba túrva járattam az agyam. – Az…az elég nagy baj. – ránéztem, láttam az aggodalmat arcán. – Orvoshoz kell mennem. Ki tudja, hogy miféle tünetei vannak ennek, ha tényleg az. Lehet, hogy idővel rosszabb lesz. Én…Kyung, ha ez igaz, talán jobb lenne, ha…ha távol tartanád magad tőlem, én nem akarlak bántani. – fájt ezt kimondani, mert minél közelebb akartam tudni magamhoz. Azt akartam, hogy örökké mellettem legyen, de ha ez igaz, akkor meg kell védenem magamtól, és ha a biztonsága érdekében távol kell maradnia tőlem, akkor erre is hajlandó vagyok.
<Kyung>
- Mi?!- ültem fel én is.- Nem! Nem! Te most komolyan azt mondtad...?! Neeem!- megöleltem hátulról.- Egy pár vagyunk Jiho. Megoldjuk együtt. Kiskorunk óta együtt vagyunk. Volt már ennél rosszabb is. Kérlek. Ne lökj el. Mindenben segítek, amiben csak tudok!- szorosan öleltem magamhoz. Nem akartam, hogy elhagyjon. Abba belehalnék. - Érted bármit elviselek! Csak ne szakíts.
<Zico>
Gondoltam, hogy ilyen hevesen fog tiltakozni az ellen, amit mondtam, hisz fordított esetben én is pont így könyörögtem volna neki, hogy ne hagyjon el, bármit megteszek érte.
- Miattad akarom csak. Azért, hogy megvédjelek. Te vagy a legjobb dolog az életemben, nélküled nem is tudnék létezni. De…ha beteg vagyok, akkor nem lehetek önző, hogy magam mellett tartva kínozzalak folytonos kielégülni vágyásommal.
Felé fordultam, majd magamhoz öleltem, ő pedig kétségbeesetten kezdett el csókolni, éreztem, hogy mennyire fél attól, hogy elveszít. Ahogy csókunk egyre mélyebb lett, éreztem, hogy a vágy kezd felébredni bennem. De nem akartam hagyni. Nem bánthatom újra.
- Kyung…-sóhajtottam, miután elszakadtam tőle. – Már megint kezdődik. Kérlek, engedj, had menjek ki a szobából, nem akarlak megint gyötörni. – próbáltam felállni, de szorosan kapaszkodott belém, miközben újra megcsókolt. Éreztem, hogy arcán végigfolynak a kétségbeesés könnyei, én pedig védelmezően szorítottam magamhoz. – Meg fogok gyógyulni, szerelmem. Ígérem, keresünk egy szakembert, aki meggyógyít.
<Kyung>
- Ne hagyj el... Ne hagyj el... Kérlek.- kétségbeesetten zokogtam. Teljesen bepánikoltam, hogy mindennek vége lehet.
- Maradj velem. Tegyél amit akarsz. Nem fáj. Komolyan mondom. Kérlek. Ma azt teszel a testemmel amit akarsz. É-és és majd holnap... Holnap elmegyünk együtt orvoshoz. Csak ne hagyj el.- kapaszkodtam erősen a pólójába.
Mint aki bolond és hisztérikus rohamban szenved. De nem akartam elveszíteni.
<Zico>
Rosszul éreztem magam, hogy kész feláldozni bármit, csak nehogy elhagyjam. Hát nem érti, hogy milyen értékes ez a test számomra, amit ő felkínál nekem, mint egy hiénának a friss húst?
Pánikrohama bebizonyította számomra, hogy talán nem az a megoldás, hogy külön válunk. Talán így csak rontok a helyzeten.
- Shhh…jól van, nyugodj meg. – csókoltam le könnyeit. – Nem hagylak el. Nem szakítunk, ne sírj. – egyre csak zokogott és kapaszkodott felsőmbe. – Kérlek, szerelmem, nyugodj meg, lehet nem kellett
Szorosan bújtunk egymáshoz, egyre közelebb fészkelődött hozzám, majd nyakamat puszilgatva dugta be kezét a felsőm alá.
- Kicsim, ne! Nem kell ezt tenned! Kérlek, nem fogom tudni visszafogni a vágyaimat, ha így folytatod.
<Kyung>
Sokkal jobban éreztem magam és megnyugodtam, mikor biztosított afelől, hogy nem hagy el.
Boldoggá akartam tenni, meg akartam neki köszönni, hogy velem marad.
- N-ne fogd vissza m-magad.- simogattam a mellkasát a pólója alatt. Tudtam, bár mégsem egészen, hogy mire vállalkozom.
Nem akartam mártírkodni... Ezt cseppet sem azért tettem. De ha holnap elmegyünk orvoshoz... Ki tudja, mit fog mondani.
- Még ma e-egyszer m-megteheted. Odaadom m-magam...- csókoltam meg.
<Zico>
Ne fogjam vissza magam? Az éjjel csak percekre vesztettem el az önuralmam, és így is eléggé megviseltem a testét, hát akkor ha szabadon engedem a bennem morgó szörnyet.
Próbáltam tiltakozni, de tudta jól, hogy mivel vegyen rá, hogy ne tudjak. Szándékosan ingerelt, akarta, hogy érintsem. Miközben újra egymás ajkát téptük, benyúlt a gatyámba és ujjai közé zárta farkamat, mire felsóhajtottam.
- Miért csinálod ezt? Nem kell feláldoznod magad. – ennek ellenére kezeim szinte maguktól bújtak ruhái alá. Bedugtam nadrágjába, egyenesen az alsója alá, majd szenvedélyesen markoltam a fenekébe, miközben csípőmet mozgatva löktem magam tenyerébe. Talán, ha elélveznék az aktus előtt is, akkor jobban tudnék figyelni rá.
<Kyung>
Igazából fogalmam sem volt, hogy miért teszem. Csak belülről valami azt sugallta, hogy csináljam.
- Nem. N-nem... Én akarom.- suttogtam ajkaira.
Kezemet gyorsan mozgattam férfiasságán. Megint szinte a semmitől indult be. Annyira nagy neki és forrón lüktetett a kezem között. Beindított, ahogy fenekembe markolt.
Forrón, élvezettel csókoltam. Nyelveink vadul fonódtak össze. Olyan heves volt a csók, szinte a torkomon is ledugta forró és izgága nyelvét.
Eközben testemmel arra kényszerítettem, hogy az ágyra feküdjön. Mikor ezt megtette, kezemet leállítottam és kihúztam a nadrágjából. Csak értetlenül nézett le rám. Kicsatoltam az övét és lehúztam róla az összes alsó ruháját. Mély levegőt vettem, mikor megláttam hatalmas merevedését. Szinte már az alhasát súrolta, annyira állt neki. Lassan hajoltam hozzá egyre közelebb majd makkján végignyaltam. Jiho teste megremegett alattam és nyögött egyet. Néhány puszit leheltem még rá, majd nagyra nyitottam a számat és ameddig tudtam bevettem. Először lassan mozgattam fejemet. Nyelvemmel masszíroztam tagját néha a fogaimmal is végigkarcoltam rajta. Halk cuppogás kísérte minden mozdulatom. Közben egyik kezemmel csípőjét szorítottam. A másikkal pedig mellkasát cirógattam, bimbóit csipegettem. Zico egyre hevesebb reakciókat mutatott.
<Zico>
Először nem értettem, hogy mit akar, aztán láttam, hogy szájával a farkamhoz közelít.
Amikor nyalogatni kezdte, belemarkoltam az ágyszélébe. Végignéztem, ahogy férfiasságom elmerül a forró szájüregben. Mennyei volt.
Ahogy ajkai egyre inkább beszippantottak, próbáltam kibírni, hogy ne basszam szájba. Közben bimbóimat izgatta, ami még inkább lázba hozott, mivel az az egyik erogén zónám.
- Nézz a szemembe. – kértem, és mikor ez megtörtént, testem remegni kezdett. Éhesen nézett rám, tekintete perzselte a bőröm. – Ez az, baby! Szopj keményebben! – alsó ajkamba haraptam, ő pedig kitartóan szívta farkamat.
Szólni akartam, hogy elmegyek, de a torkomra forrt a szó, mert hirtelen be is következett. Élvezetem szájába ömlött, és ahogy hátrébb húzta kicsit a fejét, a szája szélére is ment belőle. Hajába túrva húztam fel, majd nyelvemmel lenyaltam a szájáról az odaömlött spermát, aztán hanyatt fektettem, és levettem róla a ruháit. Lehajoltam, feltett szándékom volt viszonozni gesztusát, így magabiztosan, mélyen vettem a számba ágyékát.
<Kyung>
Még sosem csináltam ilyet. Nagyon furcsa volt. Próbáltam mindent úgy tenni, mint mikor Zico nekem... Engem... Szóval igen. Féltem, hogy valamit rosszul csinálok. De a hangja nem erre utalt. Ahogy kért, sőt inkább utasított, egyre bátrabb lettem. Erősen ingereltem tovább farkát majd egy nagyobb szívásnál, egy hangos nyögéssel kísérve a számba engedte nedvét. Forró magjának íze szokatlan volt számomra de cseppet sem rossz. Lehet, hogy elsőre mindenki számára undorító, de nagyon élvezetes tud lenni. Főleg ha a párod viszonozza.
- Ahhm!- feszült meg minden izmom, mikor tövig a szájába vette merevedésemet.
Azonnal gyors tempóban mozgatta száját. Forró, húsos ajkai szorosan ölelték körbe tagomat. Testem remegett alatta, ahogyan erősen szívta farkam.
Lábaimat egyre széjjelebb tártam. Kezemmel a lepedőt markolásztam, hangosan lihegtem, nyöszörögtem.
- Ahh... N-ne-eh...- akartam szólni, hogy ne csinálja tovább, különben Ő is kóstolóhoz jut...
<Zico>
Mindent beleadtam, hogy egy jó szopásban legyen része. Mélyen a torkomra engedtem farkát, erősen szívtam, közben heréit masszíroztam, ő pedig egyre jobban széttette a lábait.
Mikor nyöszörögni kezdett, hogy el fog menni, még jobban rákapcsoltam a dologra. Azt akartam, hogy a számba élvezzen. Nem kellett sok, pár szívás után éreztem, hogy ondója ellepi szájüregemet. Lenyeltem, majd ismét felhajoltam és ajkára tapadva, forrón csókolni kezdtem. Egymás ízét éreztük keveredni nyelveinken, és ez engem mocskosul felizgatott.
Lábai közé másztam, majd egyik kezemmel kettőnk közé nyúlva fogtam kezembe mindkettőnk férfiasságát és összedörzsölve izgattam fel ismét magunkat.
Felnyögött az érésre, én pedig igyekeztem minél jobban egymáshoz simítani ágyékunkat. Nem kellett sok idő, és mindketten újra teljesen megkeményedtünk.
- Annyira imádlak! – suttogtam ajkaira, majd megálltam, ugyanis hideg zuhanyként jutott el a tudatomig, hogy mit felejtettem el a mai nap folyamán. – Bassza meg! – mély levegőt vettem, ő pedig értetlenül nézett rám. – Nincs gumink. - Nem hiszem el, hogy elfelejtettem kotont venni!
<Kyung>
Annyira mocskos ez az egész de úgy felizgatott. Kívántam. És ebben még a gumi hiánya sem tudott megakadályozni.
- És akkor mi van?- vontam vállat.- Nem fogok teherbe esni.- kuncogtam elpoénkodva a dolgot.- Érezni akarlak Jiho. Élvezz belém!- markoltam fenekébe.
Reméltem, hogy mivel ma már egyszer megkönnyebbült, nem is olyan régen, tud majd magán uralkodni. De ha nem is, az sem baj. Ma érte mindent kibírok.
<Zico>
Amikor megtudtam, hogy nem zavarja a gumi hiánya, megkönnyebbültem kicsit. Anélkül ugyanis állítólag jobb az aktus, annak is, aki alul van, mivel nem egy műanyag dörzsöli belülről,hanem…nos…a férfiasságon lévő, természetes bőr. Eddig is csak miatta húztam mindig, gondolom nem kellemes kitisztítani utána ott lenn. De majd segítek neki.
A síkosítót előkutatva bekentem alaposan az ujjaimat, majd óvatosan kezdtem el tágítani. Próbáltam kicsit kárpótolni a tegnap esti miatt. Első ujjamat hamarabb megszokta, mint előző alkalmakkor, bizonyára lassan ő is megtanulja ellazítani izmait. Második ujjam is lazábban csúszott testébe, majd egyre simábban tudtam benne mozgatni, de azért nem kapkodtam.
Mikor úgy éreztem, hogy már befér a farkam, kihúztam ujjaimat, majd tagomra folyattam a síkosítóból és mindenhol elkentem. Elhelyezkedtem, majd egy egyenletes, de nem kemény mozdulattal elmerültem testében, mire feje hátrahanyatlott, ajkai pedig mosolyra húzódtak. Jól esett ezt látni, még soha nem mosolygott szeretkezés közben.
<Kyung>
Igyekeztem hamar ellazulni ujjai körül. Folyamatosan mozgattam izomgyűrűimet.
Mikor belém hatolt, olyan forró volt farka, éreztem ahogyan lüktet bennem. Fájni csak egy minimális mértékben fájt, közel sem annyira, mint az előző alkalomkor.
Olyan jó érzés volt teljesen magamban tudni. Akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim. Boldog voltam. Láttam egy kis reményt arra, hogy minden lehet normális köztünk.
Mikor teljesen megszoktam, megcsókoltam és megemeltem a csípőmet, jelezve, hogy készen állok.
- Ahh... Zicoohhh...- nyögtem a nevét, mikor lassan elkezdett mozogni.
<Zico>
Jó érzés volt újra testébe hatolni. Bár most is folyton éreztem a késztetést, hogy gyorsítsak a tempón, de mivel pár perccel ezelőtt élveztem el, most sokkal könnyebb volt uralkodni magamon.
Először lassan mozogtam, majd fokozatosan gyorsítottam a tempón, mivel folyton biztatott, hogy mehet gyorsabban. Bár odafigyeltem, hogy ne okozzak neki fájdalmat, közben simogattam, csókoltam mindenhol, ahol értem, fülébe nyaltam, majd belenyögtem, mire hajamba markolt.
Kihúzódtam belőle, elfeküdtem az ágyon.
- Gyere, ülj rám. – nyújtottam felé a kezem. – Próbáljunk ki valami újat is. – rákacsintottam, ő pedig átvetve a lábát rajtam kicsit előredőlt, miközben én újra bepozicionáltam tagomat és csípőmet megemelve makkom belé csúsztattam. Utána átvette az irányítást és ő engedte tagomat folyamatosan magába. Mikor benne voltam egészen, lassan mozogni kezdett, ismerkedett a pózzal, én pedig vágytól csillogó szemekkel néztem, ahogy meglovagol.
<Kyung>
Olyan kellemes volt a tempója, kezdtem egyre jobban élvezni mikor hirtelen elhagyta testem és mellém feküdt. Hamar megkaptam a felvilágosításomat, hogy miért tette.
Kíváncsian helyezkedtem el ágyékán, majd mikor újra bennem volt lassan kezdtem mozogni. Egyre inkább tetszett az új póz, az új érzés. Egy kicsit így én irányíthattam.
Mellkasán támaszkodtam a kezeimmel. Gyengéden karmolásztam rajta a bőrt. Közben csípőmet is bátrabban mozgattam rajta fel és le.
- Ahh... Zicoh... Ah... O-olyanh jó-óh-oh...- élvezkedtem felette.
Vigyorogva feküdt alattam majd Ő is mozgásba lendítette csípőjét. Egyre gyorsabban, egyre mélyebbre került bennem. Közben farkamra szorított és keményen kezdte el kiverni.
- Ahh... Ji-Jihooohh... Méghh...- hajoltam le hozzá egy csókra.- Bassz meg Jiho! Gyerünk!- kínáltam fel neki magamat.
Nem annyira volt durva, mint tegnap. De annyira izgató volt ez a póz, a helyzet, a hangos és mély nyögései. Akartam.
<Zico>
- Oh cica, megbaszlak én úgy, ahogy épp akarod.
Imádtam ezt a helyzetet, amibe keveredtünk. Talán a póz, talán az, hogy én is kontrollálni tudtam magam vagy, hogy hagytam érvényesülni, de nagyon beindította és felszabadította Kyungot. Olyan kihívóan és kéjesen viselkedett, hogy öröm volt nézni.
- Ohh, ez az kicsihm, gyehrünk! Mo-mozhogj baby, ahh! Fantasztikus vagyh! – vertem keményen a farkát, miközben élvezkedve néztem, ahogy mozog rajtam.
Egyszer csak megragadtam csípőjét, felültem, majd közel hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg, csak mélyen a szemébe néztem. Felém lendült, éhesen mart ajkaimra, majd hátradöntött, és fejem mellett támasztotta meg magát, de a csókot csak akkor szakítottuk meg, amikor elfogyott a levegőnk.
- Tethszik Kyungh, hmm? Tehtszik, ahogy me-megkeféllek? – felnyögött, miközben szorosan fogtam a csípőjét, és löktem bele magam, de nem sokáig bírta, és újból rámozgott a farkamra. Hagytam neki, had élje ki magát, láttam, hogy mennyire tetszik neki, hogy ő irányítja az aktust.
Kis idő múlva éreztem, hogy nemsokára itt a vég, ezért határozott, kemény tempóban kezdtem el farkát izgatni, mire teste ívbe feszült, spermája a hasamra spriccelt, és nevemmel az ajkain élvezett el, engem magával rántva. Megfeszültem, mélyről jövő, élvezettel teli hörgés szakadt fel a torkomból, miközben kiadtam magomat.
<Kyung>
Egy hihetetlen menetet hagytunk magunk mögött. Minden pillanatát élveztem. Csodálatos volt minden.
Miután mindketten elélveztünk, a szoba a lihegéseinktől volt hangos.
Mellkasára feküdtem, mellbimbóival játszadoztam miközben próbáltam visszatérni a Földre és csillapítani a testem. Kicsit mozdítottam a csípőmön, majd megtámaszkodtam kezeimmel a mellkasán és lehúzódtam róla azután melléfeküdtem.
Testünket teljesen beborította az élvezet. Fenekem is tele volt magjával de nem bántam. Ez is Ő. Mindenét imádom.
- Köszönöm Jiho.- csókolgattam az arcát és a nyakát.- Ez fantasztikus volt. N-neked... Mennyire volt nehéz?- kíváncsi voltam, hogy Ő mit érzett közben. Mennyire tudta fékezni magát.
<Zico>
Felé fordítottam az arcom, és rámosolyogtam.
- Nekem is nagyon jó volt. Most, hogy előtte elmentem, sokkal jobban vissza tudtam fogni magam, pedig most is éreztem, hogy néha önkéntelenül is lökök egyet a csípőmmel. De tudtam magamon uralkodni. És fantaszikus volt látni téged uralkodni rajtam. – elvigyorodtam. – Nem is gondoltam, hogy van egy ilyen kissé ribancos, provokatív éned.
Játékosan felfújta az arcát, majd nyelvet öltött rám, de láttam, hogy nem haragszik, bár utolsó mondatomra kissé zavarba jött.
- Ne szégyelld magad. Előttem semmit nem kell szégyellned. Látni akarom minden arcod. – csókoltam meg, miközben valami beugrott erről. – Kyung, te fantáziáltál már arról, hogy te vagy felül? – néztem a rá kíváncsian, mert tényleg érdekelt.
<Kyung>
Örültem, hogy tetszett neki. Boldog voltam, hogy nem kellett neki annyit feszengeni, türtőztetni magát.
De azt kikérem magamnak, hogy ribancos vagyok... A provokatívval még kiegyezek.
Meglepett a kérdése. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Azt nem mondom, hogy nem mertem elmondani az igazat de valami olyasmi.
- Én... Hát őszintén.... Még nem.- bújtam hozzá közelebb és arcomat mellkasánsk dörgöltem. Zavarban voltam.- N- nem... Mert Te olyan jól csinálod. Nekem nem menne. V-vagy nem is tudom...- ez volt az igazság. Lehet, hogy a helyemben más már rég fantáziált volna ilyenről... De én nem.
<Zico>
Kicsit meglepett, hogy nem gondolt még erre a dologra. A legtöbb embernek megfordulna a fejében, hogy mi lenne, ha egyszer ő lenne a domináns fél.
- Értem. De...ha esetleg befészkeli majd a gondolat magát a buksidba, akkor majd szólj. Igaz, hogy nem az minden vágyam, hogy valaki megrakjon, de neked bármit. - elmosolyodtam. - És te vagy az egyetlen, akiben bízok ilyen téren, mert tudom, hogy te milyen gyengéd tudsz lenni. - Puszit lehelltem az orrára.
Tulajdonképp kicsit érdekelt, hogy milyen lehet a dolog, de nem is tudom. A szűz hátsómat is féltettem, meg szerettem is irányítani. De azt szerettem volna, ha tudja milyen, talán akkor jobban megérti, hogy miért kívánom folyton.
- Le kéne zuhanyozni, mindketten elég...maszatosak lettünk.
<Kyung>
Aranyos volt, hogy felajánlotta, hogy csak nekem megengedi, hogy bármikor mikor kedvem szottyan irányíthatom az ágyban.
- Köszönöm kicsim.- pirulva csókoltam meg a bókok hallatán.
- Lehet...- kuncogtam.- Gyere, menjünk.- fogtam meg a kezét.
Elővettem mindkettőnknek tiszta alsót és fürdőköpenyt. Miközben a szekrényben kutakodtam Jiho mögém lépett, átkarolt és nyakamat csókolgatta.
- Zicoh...- sóhajtottam miközben szembefordultam vele.- Gyere... Menjünk.- csókoltam meg.
Gyorsan átosontunk a fürdőbe, üres volt. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a csapot.
- Nem jössz?- néztem ki a kabinból Zico-ra a vállam felett.
<Zico.
A zuhanykabin láttán beugrott korábbi közös látogatásunk. Reméltem, hogy most nem hasonlóan fog végződni.
Mögé lépve bújtam hozzá, majd elvettem a tusfürdőt és a fürdőszivacsára téve kezdtem el simogatni testét. Közben kicsit gonosz módon figyeltem arra is, hogy néha "véletlenül" hozzáérjek tagjához.
Ő is beszállt a mosdatásba, miközben csókolni kezdtem. Lehet, hogy nem kéne, és el fog tolni, de annyira imádom ezt a pasit, hogy nem bírok ellenállni az ilyen alkalmaknak.
<Kyung>
Olyan kis huncut módon játszadozott velem. Talán azt hitte, hogy nem veszem észre vagy nem is tudom. De nagyon is feltűnt, hogy mit csinál és mit akar elérni.
- Ma mindent megkapsz tőlem.- suttogtam ajkai közé majd hevesen megcsókoltam. Közben tusfürdős kezem mellkasáról farkára vezettem.- Csak egy szabály van. Ha itt akarod, akkor csendben kell. Nem akarok összeveszni megint emiatt senkivel.- simogattam lassan éledező férfiasságát.
<Zico>
Örültem, hogy belement a játékba. Bár egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy kamasz, akinek tombolnak a hormonjai most, hogy végre van kivel kiélje magát.
Izgatóan csókoltam,simogattam, miközben ő ágyékom ingerelte. Lassan levezettem a kezem én is férfiasságára, és masszírozni kezdtem, miközben ajkaim áttértek nyakára.
- Nem lesz sok a fenekednek? Nem akarom, hogy holnap kényelmetlen legyen számodra a járás. – megsimogattam az imádott testrészt, bár titkon reméltem, hogy nem gondolja meg magát. Nemet intett fejével, majd számhoz hajolva nyalt végig a számon, én pedig ajkaim közé szívtam édes nyelvét.
Egyik kezem félgömbjei közé vezettem, majd bejáratát dörzsöltem. Felsóhajtott, én pedig szememmel keresni kezdtem valamit, amivel helyettesíthetem a síkosítót.
<Kyung>
Aranyos volt, ahogy aggódott értem. De nem hinném, hogy fájna. Ha meg igen, akkor úgy jártam...
- Nem kell.- suttogtam ajkaira. Tudtam, hogy valami olyat keres amivel fel tud készíteni. De minek? Nem rég szeretkeztünk. Meg tiszta vizesek vagyunk. - Csak gyere Zico. Tégy magadévá.- puszilgattam telt ajkait.
<Zico>
Finoman megfordítottam, mire kihívóan tolta ki fenekét, jelezve, hogy akarja. Közben folyamatosan folyt ránk a meleg víz, még jobban felforrósítva testünket.
- Tedd szét jobban a lábaid. – suttogtam, majd miután teljesítette kérésem, mögé álltam, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve lehajoltam és csókokkal kezdtem el beborítani félgömbjeit. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de nem foglalkoztam ezzel. Meglepetten nyikkant fel, miközben egyre közelebb haladtam izomgyűrűjéhez. Kezét a szájára szorította, amikor elértem azt, majd miután csókot leheltem bejáratára, nyelvemmel kezdtem el izgatni.
<Kyung>
Nagyon nehéz volt visszafogni a hangomat. Annyira szokatlan volt a helyzet de olyan izgató is volt egyben. Először csak lassan, bátortalanul mozgatta bennem a nyelvét majd fokozatosan ahogy szoktuk meg mindketten a dolgot, úgy gyorsított.
Kezeimmel a csempének támaszkodtam és igyekeztem nagyon csendben lenni.
- Ahh... Zicoh... Ah... Gye-gyereh...- nyöszörögtem vékony hangon.
Nyelvét lassan kihúzta majd fenekemet puszilgatta, végig a gerincem vonalán.
Megfogta a csípőmet és lassan húzott magához. Farkát bejáratomhoz igazította és fokozatosan húzott magára.
Mély levegőket vettem, a csempét markolásztam. Alfelemet teljesen elöntötte a forróság. Hangosan lihegtem, igyekeztem ellazítani magamat.
<Zico>
Kyung előtt soha nem lettem volna hajlandó valaki seggét a nyelvemmel izgatni. Igaz, előtte azt sem tudtam elképzelni, hogy valakit leszopjak, neki mégis élvezettel tettem meg. Furcsa volt a gondolat, hogy nyelvem épp a fenekében van, ezért először kicsit bizonytalan voltam. Aztán, mikor láttam mennyire tetszik neki, akkor bátrabb lettem, és fürgébben mozgattam nyelvem is. Nem volt olyan rossz, annak ellenére, hogy más lehet a világért sem tette volna meg.
Mikor jelzett, hogy mehet, akkor mögé állva hatoltam bele. Forró, szűk feneke olyan izgató volt, hogy azt kívántam, bárcsak örökké így maradhatnánk. Az új póz, és az, hogy tilosban csináljuk, teljesen feltüzelt. Minél furcsább helyzetbe keveredtünk, annál jobban beindította alfelemet. Bár tudtam magamon uralkodni, hála annak, hogy két orgazmuson vagyok túl, ennek ellenére még mindig kielégületlennek éreztem magam. Tudtam, hogy ez nem Kyung hibája, ő kielégít teljesen, és utána nincs is baj, amíg megint össze nem gabalyodunk, ugyanis ilyenkor újult erővel lobban fel testemben a vágy.
- Nem tudok veled betelni, kicsim. Köszönöm a mai napot, ígérem, hogy ha van gyógymód erre a betegségre, mindent megteszek, hogy minél hamarabb meggyógyuljak. – nyakába csókoltam, miközben lassan, egyenletesen kezdtem el pumpálni magam benne.
<Kyung>
- Szeretlek Jiho...- suttogtam majd fejemet hátrahajtottam és megcsókoltam.
Lassan mozgott bennem de igyekezett minél mélyebbre jutni. Testünk együtt hullámzott.
- Mégh Zicoh... Mégh...- nyögtem halkan ajkai közé.
Kérésemre gyorsított a tempóján. Közben kezét merevedésemre vezette és keményen kezdte el kényeztetni.
Hogy hangomat el tudjam folytatni, vagy az alsó ajkamat harapdáltam vagy Zico szájában turkáltam nyelvemmel.
<Zico>
Próbáltuk mindketten halkan élvezni a másik testét. Nem akartunk lebukni, habár nekem mondjuk semmi kétségem nem volt afelől, hogy sunyiban a többi pár a csapatban is pont ugyan ezt műveli a közös zuhanyzások alkalmával.
Egyre jobban élveztük a dolgot, én pedig igyekeztem szerelmemet átlendíteni először a csúcson. Nem kellett sok neki, ahogy belülről simogattam farkammal, közben ágyékát masszíroztam, nemsokára elérte a csúcsot. Fejét hátracsapta, ajkára ráharapott, miközben halkan nyüszített az élvezettől, arca kéjt tükrözött.
- Gyönyörű vagy. – suttogtam, miközben mozgásomat nem hagytam abba, ezzel is elnyújtva élvezetét.
<Kyung>
Hamarabb elért a gyönyör, mint az előző alkalomkor. Zico nem állt le a mozgással. Egyre gyorsabban és keményebben lökte magát. Ez engem is ingerelt így orgazmusom tovább tartott.
Arra gondoltam, hogy talán segíthetnék neki abban, hogy könnyebben elmenjen. Izomgyűrűimet lassan elkezdtem szorítani körülötte.
- Gyerünk Jiho! Élvezz el!- suttogtam kéjesen a fülébe.
<Zico>
Imádtam, ahogy arra biztatott, hogy élvezzek el. Mindig ez okozta a végem együttléteink alkalmával. Szerettem, mikor ilyen kis mocskos semmiségeket suttogott nekem.
Gyors tempóra kapcsoltam, miközben csípőjét szorosan markoltam. Felszisszentem, majd spermámat ismételten belé lövelltem. Ohh egek, mennyei!
Bambán vigyorogva vártam, hogy egy kicsit kitisztuljon eltompult agyam. Közben ő nyakamat csókolgatta, miközben kezével hátranyúlva masszírozta tarkómat.
- Teljesen biztos vagyok abban, hogy minket a fentiek is egymásnak teremtettek. Nem lehet véletlen az, hogy ennyire passzolunk egymáshoz. Nem is csodálkozom, hogy szexfüggő lettem, olyan vagy, mint valami drog. – mormogtam halkan, bár tudtam, hogy nem az együttléteink miatt lettem szexmániás. Monológomra csak finoman beharapta fülcimpámat, majd kiengedte magából férfiasságomat.
<Kyung>
Megkönnyebbültem mikor éreztem, hogy sikerült neki elélvezni. Felemelő érzés volt magamban érezni magját.
Annyi szépet mondott nekem, hogy teljesen bele is pirultam.
Miután elhagyta a testemet, szembefordultam vele.
- Zicooo...- vigyorogtam rá.- Szeretleeek!- trilláztam majd forrón megcsókoltam.
- Mosakodjunk meg, jó?- simogattam mellkasát, miközben orrommal arcát cirógattam.
<Zico>
Olyan jó volt ilyen vidámnak látni. Nagyon igyekeztem elfeledtetni vele azt az incidenst és kárpótolni érte. Lehet, hogy más srác hamar elfelejtette volna, és nem igyekezett volna kiengesztelni érte a párját, de nekem lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy fájdalmat okoztam neki, mialatt én testét használva élvezkedtem.
Úgy tudtam csak igazán kárpótolni, ha erőt veszek magamon, és megtanulom kimondani az iránta érzett szerelmemet, valamint odafigyelek, hogy minél jobban élvezze az együttléteinket. Ha sikerülne meggyógyulnom, talán még romantikusabb órákat is tudnék neki nyújtani, jelenleg viszont képtelen dolognak tűnik számomra egy lassú, szerelmes szeretkezés. Szerintem meg is kattannék.
Megmosakodtunk, majd kiléptünk, hogy megszárítkozzunk. Felvettük a tiszta alsót, és kézen fogva indultunk meg a szobánk felé, mikor éreztem, hogy eléggé megéheztem a nagy kéjhajhászásban.
- Nem vagy éhes, életem? Csak mert én nagyon. – megindultam a konyha felé, imádkozva, hogy legyen ott valami kaja.
<Kyung>
Miután végeztünk a fürdéssel Zico kijelentette, hogy Ő éhes.
- Én nem vagyok az.- vontam vállat de azért elkísértem a konyhába.
- Nézd csak!- vettem ki a hűtőből egy nagy tányér toppokkit.- Rendesek voltak, hogy hagytak.- mosolyogtam majd betettem a mikróba. Amíg melegedett vettem elő tányért és evőeszközt.
- Tessék.- mertem mosolyogva a "vacsorát" Zico-nak.
- Jó étvágyat.- nyomtam egy puszit az arcára majd leültem vele szembe és figyeltem ahogy eszik. Olyan aranyosan csámcsogott. Csak vigyorogni tudtam rajta.
<Zico>
Nem gondoltam, hogy a szextől ennyire megéhezek majd. Jóízűen ettem az elém tett ételt, miközben Kyung vigyorogva bámult engem.
- Zavarba hozol ezzel a vigyorral. Ennyire vicces vagyok? – folytattam az evést, miközben őt figyeltem.
<Kyung>
- Aham. Nagyon.- vigyorogtam tovább.- Hm... Olyan vaaagy... Mint mint mint...- gondolkoztam el.- Egy óriás kisgyerek.- vigyorogtam mire Ő is felnevetett.- Na nem baj. Csak az enyém vagy.- kezembe vettem egy szalvétát és megtöröltem a száját.
<Zico>
- Ya! Nem vagyok gyerek! Férfi vagyok! – játékosan fenyegettem ujjaimmal, miközben széles vigyor ült ki az arcomra. – És elfenekellek, ha szemtelenkedsz velem. Nem ment meg az sem, hogy te vagy az idősebb…tényleg! Te perverz vénember, megrontottad a „kisgyereket.” – formáltam idézőjeleket ujjaimmal, majd csókot küldtem neki a levegőben, mire felnevetett. Örültem, hogy így tudunk együtt ökörködni.
<Kyung>
- Nem is vagyok vénember!- nyújtottam ki rá a nyelvem.- Egyébként is nem kellett téged megrontani... Jöttél magadtól.- cukkoltam tovább.
Jó volt, hogy azok után is ami történt- gondolok itt arra, hogy egy pár vagyunk- ugyan úgy el tudunk hülyülni, mint rég haverokként.
<Zico>
Színpadiasan sóhajtottam fel.
- Nem tehetek róla, hogy elbűvöltél. Biztos valami mágus vagy, aki szerelmi bájitalt öntött a teámba, hogy beléd zúgjak. Mi lesz most velem? Egy kuruzsló ellen semmi esélye egy olyan ártatlan léleknek, mint én vagyok. – drámai monológom végén elröhögtem magam, nem bírtam tovább.
<Kyung>
Zico-val együtt röhögtem a hülyeségén.
- Hát pedig ezt a gonosz varázslót is hatalmába kerítette valami... Nem ok nélkül csábított el.- kérdőn nézett rám.- Túl tökéletes vagy. A varázsló pedig magáénak akarta tudni ezt a tökéletességet.- mondtam komolyan majd elvigyorodtam.- Szeretlek Jihooo!- pattantam fel a helyemről és megpusziltam.
<Zico>
Édes volt, mikor ilyen nyíltan kimutatta az érzéseit. Olyan kis szeretgetnivaló.
Miután megettem a kaját, melléléptem, majd hirtelen felkaptam az ölembe, és úgy mentem vissza a szobánkba. Letettem az ágyra, majd intettem, hogy várjon egy pillanatot. Eszembe jutott, hogy hazafelé a találkozóról vettem neki valamit. A táskámhoz lépve vettem ki belőle kedvenc csokiját, majd mellémásztam és felé nyújtottam.
- Gondoltam a virág az olyan lányos, a plüss meg elcsépelt és nyálas. De persze, ha szereted, legközelebb avval leplek meg. – kacsintottam rá. – Ezt viszont tudom, hogy imádod. – pusziltam meg puha, édes pofiját.
<Kyung>
Zico aztán tudja, hogy mivel vegye le a lábáról az embert. Szó szerint.
Kíváncsian vártam mivel szeretne előrukkolni. Mikor belépett a szobába és fölém lógatta a csokit, megcsillantak a szemeim.
- Nyuuu! Köszönöm!- vigyorogtam. Kikaptam a kezéből a tábla édességet és megcsókoltam Zico-t.
- Szeretlek.- vigyorogtam rá.- Kérsz?- kezdtem el kibontani.
<Zico>
- A tied. Ahogyan én is. Rendelkezz velünk, hercegem. – melléfeküdtem, majd oldalamra fordulva megtámasztottam a fejem a karomon, miközben ő sebes mozdulatokkal vetkőztette a csokoládét, majd letört egy kockát és hevesen a szájába tette. Mikor a csokoládé olvasni kezdett a nyelvén, elégedettem pislogott, ajkai bamba mosolyra húzódtak.
– Most pont olyan fejed van, mint mikor elélvezel. – kuncognom kellett arcát látva.
Durcásan csücsörítve pillantott felém, mire nevetni kezdtem. Felém lendült, majd ajkait az enyémre szorítva dugta át a nyelvét a számba, amin még ott pihent a félig elolvadt csokoládé. Csókolózni kezdtünk, játékunkat a kis endorfin kocka még inkább megédesítette.
<Kyung>
Olyan kis gonosz. Tudja nagyon jól, hogy mennyire imádom a csokit.
- Gonosz vagy.- suttogtam ajkaira mikor már elolvadt szánkban a csokoládé. Nyeltem egy nagyot majd megnyaltam az ajkaimat.
- Még egy kocka?- mutogattam vigyorogva szeme elé az édességet.
Csak bólintott. Letörtem még egy kockát majd a fogaim közé vettem.
- Vedd el!- vigyorogtam.
<Zico>
Odahajoltam, de hátrahúzódott, hogy ne érjem el. Hanyatt döntöttem, majd ismét a csokoládé felé kaptam, de ő bevette a szájába, és vigyorogva várta, hogy erre mit lépek. Kezemmel végigsimítottam oldalán, majd váratlanul csikizni kezdtem, és mikor hangosan felnevetett, megcsókoltam. Elégedetten kuncogott fel, majd a csokikockát átdugta a számba.
- Ez így a legfinomabb. – nyammogtam el a csokit, majd mikor teljesen elolvadt, kikaptam a kezéből, és ezúttal én törtem le egyet, majd ajkaim közé helyeztem. – Te jössz! Vedd el, ha tudod!
<Kyung>
- Nyuj na megállj!- vigyorogtam majd ajkai után kaptam.
De Ő elfordította a fejét. Fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre de még így sem adta meg magát.
- Gonosz!- mondtam durcizva majd mikor elkaptam a fejét a heves forgatás közben ajkaira martam. A csokit beleejtette a számba. Nem engedtem el. Nyelvemmel az övét masszíroztam majd a csokidarabkát hagytam olvadozni. Kettőnk nyelve között csúszkált majd végül eltűnt, csak az ízt hagyva hátra maga után.
- Köszönöm.- vigyorogtam.
<Zico>
Mindketten élveztük ezt a fajta nassolást. Addig-addig nyalakodtunk, míg Kyung egyszer csak szomorú fejjel lobogtatta előttem az üres csokoládés papírt, mire felnevettem.
- Na, mi lesz most velünk? Elfogyott a csokoládé. – fejemet csóváltam. – Ezt a gazdasági válságot nem tudom, hogy hogyan fogja átvészelni országunk. – lemondóan sóhajtottam, mire játékosan vállamra csapott. – Veszek neked másikat holnap, kicsim, ne légy szomorú. – pusziltam szája sarkára.
Mellkasomra helyezte fejét, miközben én elvettem a fránya, gonosz, üres papírt és az éjjeliszekrényre dobtam. Aztán csak feküdtünk egy darabig, hajával játszottak ujjaim. Jó volt vele minden együtt töltött pillanat, olyan volt nekem, mint a másik felem. Kiegészítettük egymást, mint a Ying meg a Yang.
<Kyung>
Olyan kellemes volt vele minden pillanat.
Ahogy mellkasán feküdtem olyan nyugodt voltam. Éreztem, hogy boldogok vagyunk és nem lehet semmi bajunk. Miénk a világ.
Lassan simogattam hasát majd egy idő után pilláim leragadtak és elaludtam.
<Zico>
Ahogy hallgattam szuszogását, elmosolyodtam. Abbahagytam haja piszkálását, inkább megöleltem, és hagytam, hogy pihenjen.
A holnapi napon gondolkoztam. Féltem attól, hogy mit fog mondani az orvos, de nem hátrálhatok meg. El kell mennem, hogy Kyung biztonságban érezze magát mellettem. Úgy éreztem magam, mint egy időzített bomba, ami vészjóslóan ketyeg. Mit csinálok, ha azt mondja, hogy menthetetlen? Hogy fogom Kyungot megóvni? Előbb-utóbb besokall majd. Bár nem ilyennek ismertem, csak ettől rettegek. Ő, ha szeret, akkor azt igazán és tiszta szívből teszi. Mindig is ilyen volt, a szülei is így nevelték, hála a keresztény doktrinának, amit követtek.
Mély levegőt vettem, és inkább behunytam a szemeim, hogy én is aludjak. Holnap erősnek kell lennem, kettőnkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése