8. Rész (+18)

<Zico>
Egy ideig a füzetemben dolgoztam egy dalon, majd inkább bekapcsoltam a gépem, mert valami a fejemben motoszkált.
Tanácstalanul néztem az előttem villogó kurzort. Hogy keressek rá?
Inkább bevágódtam az ágyba, hogy lássam, hogyha valaki benyit, majd a hangot minimálisra véve beírtam a keresőbe azt, hogy: meleg pornó.
Haboztam, majd leütöttem a billentyűt. Kicsit meglepett a több millió találat. Megnyitottam az első oldalt, arcpirító volt látni a képeket. A videó részre kattintottam, majd elindítottam az egyiket.
Két, a cím szerint japán srác volt benne, iskolásokat játszottak benne. A petting még nem is volt furcsa, mi is simogattuk már a másikat. Vagy valami olyasmi. Aztán levetkeztették egymást. Meglepett, hogy különösebb szégyen nélkül cuppantak rá, látszólag élvezettel egymás farkára. Majd jött a felkészítés, a ujjait mozgatta a másik fenekében valami furcsa anyaggal. Közben a fenekét puszilgatta, nyalogatta, nekem pedig az arcomba szökött a vér. A nyögések hatására megint mocorogni kezdett a kicsi Zico.
Mikor belé hatolt, tágra nyíltak a szemeim. Csak így bevágta neki? Ez biztos nagyon fájt neki. Jézusom!
Végignéztem a filmet, majd egy újabbra kattintottam. Az már nem volt ennyire zavarba ejtő, mert tudtam kábé, hogy mire számítsak. Pár film után már eléggé lüktettem, de még tudni akartam, hogy mi az a zselé, amit mindben használnak.
Rákerestem, és az egyik szexshop oldalán meg is találtam. Síkosító. Érdekes, majd nekem is kellene egy olyan.

<Kyung>
Miután befejeztem a leckéimet, fáradtan dőltem be az ágyamba. Megnéztem a mobilom de senki sem keresett viszont az idő aggasztott. Nemsokára kettő óra. Éhes is vagyok és minden perccel egyre közelebb kerülünk az estéhez...
Gyorsan lementem bekapni valamit majd azzal a lendülettel visszasprinteltem a szobámba.
Kezembe vettem a telefonomat és hezitálva bámultam.
Írjak Zico-nak vagy sem? Inkább felhívjam vagy hagyjam a francba?
Végül elhatároztam magam.
" Nagyon haragszol rám?  "- sokadik meggondolásra megnyomtam a küldés gombot.

<Zico>
Kicsit megijedtem, mikor rezegni kezdett a mobilom. Rajtakapottnak éreztem magam. Láttam, hogy Kyung az, ezért megnyitottam.
" Nem haragszom. Inkább neked kellene. Én...csak videókat néztem, azért nem jelentkeztem. Átjössz? "

<Kyung>
" Ha nem zavarok..."- pötyögtem és vártam a választ.

<Zico>
" Te soha.  " - írtam gyorsan, majd kikapcsoltam a gépet, és a helyére tettem. Megigazítottam a tagom, hogy ne látszódjon a merevedésem. Nem akartam lebukni, hogy miket néztem.

<Kyung>
" Akkor fél perc és ott vagyok  "- gépeltem sebesen majd felvettem valami rendes ruhát.
- Átmentem Jiho-ékhoz!- kiabáltam be a konyhába.
- Rendben vigyázz magadra!- szólt vissza anyu és már indultam is.
A szomszédban csengettem és amíg vártam, hogy ajtót nyissanak még utoljára megigazgattam magam.
- Szia Öcsi.- nyitotta ki az ajtót Minyoung.
- Noona? Te itt?- néztem nagy szemekkel.
- Igen de pszt!- tette mutató ujját az ajkai elé kuncogva.
- És Te? A pasidhoz jöttél?
- Mi? É-én...- habogtam.
- Már tudjuk.- jött az ajtóhoz Jiseok és megcsókolta a nővéremet. Csak nagy szemekkel bámultam.
- Csak engedjetek be... Légyszi...- suttogtam.
- Gyere.- tárta ki jobban az ajtót Minyoung.
Gyorsan elhaladtam mellettük és egészen Jiho szobájáig meg sem álltam.
- Kukuccs!- nyitottam be.

<Zico>
- Sziaaa! - mosolyogtam rá. Az ölemre tettem az egyik kispárnát, hogy ne bukjak le.
- Gyere cukim, ülj le. - veregettem meg magam mellett az ágyat. - Kényelmesen, mintha otthon lennél.

<Kyung>
Behuppantam mellé az ágyba és lágyan megcsókoltam.
- Az mennyire gáz, ha azt mondom, hiányoztál és az úgy is van?- kuncogtam dús ajkaira majd még egy forró csókba hívtam.

<Zico>
- Az nem gáz, ugyanis nekem is pont annyira hiányoztál. - kaptam ajkai után, majd magamra húztam, és hajába túrva tartottam a fejét. - Szeretlek! - bazsalyogtam, mikor szétváltunk. - Estig el sem engedlek. - haraptam a alsó ajkamba, majd ismét a szájára tapadtam.

<Kyung>
- Nem is mennék.- nyögtem halkan szájába.
Teljesen az ölébe fészkeltem magam, kivettem onnan a párnát amit lazán félre is dobtam és hevesen csókoltam.
Vállaiba kapaszkodtam majd lassan elváltam forró párnáitól és nyakát kóstolgattam.

<Zico>
Mikor kivette a párnát, felszisszentem. Így meg fogja érezni a merevedésem.
- Kyung! - próbáltam eltolni, miközben a nyakam kényeztette. - Ezt most ne! Most... né-néztem... ahh! - túrtam hajába, mikor finoman megharapott. - Ne csináld, kérlek! Én... pornót néztem, hogy tudjam, hogy megy két fiú között az aktus. És most egy kicsit fel vagyok tüzelve. Nem akarom megint kiverni, ma már csináltam egyszer. Állj le kicsim, kérlek! - nyögtem hátravetett fejjel.

<Kyung>
- Te meleg pornót néztél?- álltam le mindennel. Ez most egy kicsit ledöbbentett és zavarba is hozott.
- D-de...- mozdítottam meg a csípőmet mire felnyögött.- Ezen segíteni kell...- mozdítottam meg ismét felette a csípőmet.- Engedd meg...- csókoltam a nyakára és újra megmozdultam.
Ha nem szeretné megint magának elintézni, nincs más mód. Nem maradhat felizgulva.
Csípőmet ütemesen mozgattam felette miközben ajkait vagy nyakát csókoltam.

<Zico>
- Tudnom kellett, hogy egyáltalán hogy működik, mert... én fogok irányítani, ha eljön az idő. Nem bénáskodhatok majd...- sóhajtottam, majd kezeimet a combjaira vezettem, úgy élveztem a mozgását.
Nagyon izgató volt, ahogy hozzám dörgölőzött, közben ajkai hol az enyémeket, hol a nyakamat kényeztették.
- Kyung, kérhlek, hahgyd abba! Így e-elfhogok mehnni! - nyüszítettem, miközben ő egyre gyorsabban mozgott. Kezeimet felcsúsztattam fenekére, magamhoz szorítottam. Nyakába bújtam, oda lihegtem, majd megszívtam.
- Ahh! Hnm.. hahh! - mormogtam finom nyakára lihegve, majd halkan felkiáltottam, és megfeszültem, mikor átlendültem az orgazmusba.

<Kyung>
- Ügyes fiúh...- lihegtem a fülébe.
Hátát simogattam, nyakát puszilgattam, hogy könnyebben le tudjon nyugodni a teste.
- Nem kellett volna ennyire visszakoznod.- bújtam hozzá.- Nincs ebből semmi baj...- nyugtattam Őt is és magamat is.
Kimásztam az öléből és melléfeküdtem.
- Szeretlek.- motyogtam a hátának.

<Zico>
- Köhszönöm. - lihegtem kicsit zavarban.
Hátat fordítottam neki, arcomat eltakartam a kezemmel. Furcsa volt egy fiú kényeztetését élvezni, de olyan izgató volt. Kifújtam magam, és felé fordultam.
- Ez nagyon jól esett. - susogtam, majd combját simogattam. - Tudom, hogy még neked idő kell, de... érinteni akarlak. - néztem kicsit bódultan a szemeibe. - Én... megengeded? - simítottam ágyékára, ami lüktetett a kezem alatt. - Te is beindultál, igaz? - csókoltam csábítóan ajkait.

<Kyung>
- Lehet ezt letagadni?- sóhajtottam.
- Jiho...- vettem mély levegőket majd közelebb másztam hozzá. Hagytam, hogy ajkaimat ostromolja miközben ágyékomat simogatta.
- Ah... Hnn... Ah...!- lihegtem párnái közé.
- Jihoh...- fogtam meg lent munkálkodó kezét és összekulcsoltam az enyémmel.
- Sz-szeretlekh...- susogtam nyaka puha bőrére.- D-de... Én azóta nem voltam ilyen helyzetben... Nem hiszem, hogy menne.- akkor mikor az a borzalom történt, akkor életemben először éltem át ilyet. És azóta egyszer sem csináltam senkivel és semmivel. Félek, hogy nem megkönnyebbülés lesz a vége...
Nem Jiho-ban nem bízok hanem a saját testemben.

<Zico>
- Shhhh! Nézz rám! - fogtam meg állát. - Szeretlek, és semmi olyat nem csinálok, ami ne esne jól. - suttogtam ajkaira. - Bízz bennem! Ha érzed, hogy nem jó, leállok. - fordítottam hátára.
Láttam, hogy bizonytalan.
- Ne csukd be a szemed. Figyelj végig engem. - bontottam ki a nadrágját. Nagyot nyeltem, amire készülök, az számomra is teljesen új. Végig a szemébe nézve húztam le a nadrágját a térdéig.
- Szeretlek, ugye tudod? - bólintott, megfogtam az alsójának a gumiját. - Bízol bennem? - megint bólintott, mire lefelé húztam a boxerét, de a szemkontaktust továbbra is tartottam. - Egy szavadba kerül, és abbahagyjuk. Csak lazíts és rám figyelj! - simítottam belsőcombjára gyengéden, majd feljebb haladva finoman fogtam meg a tagját.
Lehajoltam, mély levegőt vettem, majd egy "most vagy soha" gondolattal ajkaim közé vettem makkját.
Éreztem, hogy elpirulok, egy másik fiú férfiassága van a számban. Kicsit félve érintettem nyelvemmel, nagyon furcsa volt. Zavarba jöttem. Körözni kezdtem rajta, kicsit esetlenül. Kezemmel masszírozni kezdtem, felpillantottam rá, hogy lássam, hogy érzi magát.

<Kyung>
- Ah... Nhh... Hm... Ah...!- halkan nyöszörögtem alatta.
Annyira nehéz volt nyitva tartanom a szemeimet. De mikor lehunytam őket, olyat láttam amit nem akartam... Viszont Zico-t nézni... Miközben Ő engem... Nekem... Szóval nagyon zavarba ejtő.
És eközben pedig minden vér az alfelembe tódult és valami furcsa módon élveztem amit velem tett. Egyszerre éreztem jót, azt, hogy biztonságban vagyok és ez élvezetes; és rosszat, félelmet a múlttól és a gondolataimtól. A két állapot között lebegve, remegve feküdtem Jiho alatt.
Éreztem ahogy egyre többet enged szájába a tagomból.
- Neh! Jiho!- fogtam meg fejét és felhúztam magamhoz.
- Nekehm ígyh nehm megyh...- suttogtam ajkaira remegő hangon.
- L-látni akarlak.- suttogtam továbbra is majd megpusziltam ajkait.- Ölelj magadhoz... Kérlek...- szinte már könyörögtem neki a gyengéd szeretetéért.
Egyik kezemet levezettem az övéhez és összekulcsolva fontam őket merev férfiasságom köré és együtt lassan mozgattam.
Furcsa, kétes érzések kavarogtak bennem. A legkülönlegesebb az a pozitív meglepettség, hogy ezt élvezni is lehet. Csak ki kell zárni a nem odaillő dolgokat.
- Agh... Nhh... Hm... Ah...!- karmoltam Zico hátába, ahogy egyre jobban éreztem magam.

<Zico>
Mikor már kezdtem kevésbé bénának érezni azt, amit csinálok, felhúzott. Könyörgő hangjára szorosan öleltem, és miközben együtt mozgott kezünk, végig egymást néztük.
- Jó lesz, meglásd. - suttogtam ajkaira. - Engedd ki. Semmi rossz nem fog történni. Jó érzés lesz. - pusziltam meg, majd kezemet hevesebben mozgattam.

<Kyung>
Összeszűkített szemekkel néztem rá, nem csuktam be, végig Őt figyeltem.
Alsó ajkamba harapva lihegtem, nyöszörögtem alatta.
- Hhh... Nhh... Ah... Hmh... Hahh...!- nyögtem halkan.
Ahogy gyorsította a mozgást, hasamban úgy jelent meg egyfajta édes bizsergés. Testem remegni kezdett alatta.
Arcomat és duzzadt párnácskáimat csókolgatta.
Lábaimat széjjelebb tártam, csípőm egy kicsit megemelkedett, kezeimmel hátába kapaszkodtam.
- Nnyaahhj!- nyüszítettem fel, ahogy összerándultam kezei közt és kiengedtem magomat.- Aahhhh!- kapaszkodtam belé szorosan majd lehunyt szemmel nyakába bújtam és ott pihegtem. Kezét még egy darabig mozgatta rajtam, finoman, lassan majd elengedett.
Szemeimből egy-egy apró könny csordult ki.

<Zico>
Örültem, hogy sikerült könnyítenünk rajta, de mikor hallottam, hogy szipog, megrémültem.
- Mi a baj, szerelmem? - suttogtam neki, fejét simogatva. - Bocsáss meg, ha rossz volt. Nem akartam még jobban felszakítani a sebeidet. - puszilgattam selymes haját.

<Kyung>
- N-nem...- szipogtam miközben megráztam a fejemet.- Nem volt rossz.- feküdtem le az ágyba. Megtöröltem a szemeimet és Jiho arcát cirógattam.
Nyakánál átkaroltam, lehúztam magamhoz és finom lágy csókra hívtam.
- Köszönöm.- suttogtam nedves párnáira.
Nem a fájdalomtól morzsoltam el néhány könnycseppet. Boldog voltam és hálás Jiho-nak.

<Zico>
- Ne pityeregj, édes. - mosolyogtam rá kedvesen. - Lehet szép is egy együttlét. Csak még meg kell szoknod a helyzetet. Akkor és annyiszor szeretlek így, ahányszor csak akarod. - pusziltam meg. - Pihenj, kimegyek, gyorsan kezet mosok,  és jövök is vissza. - cirógattam meg orrommal, majd felugrottam, és kimentem a fürdőbe.
Hamar kezet mostam, majd visszasétáltam hozzá. Ugyanott feküdt, de a szemei nyitva voltam.
- Te kis édes. - bújtam hozzá hátulról. - Nagyon szeretlek, nem kell tőlen tartanod egy percig sem. Soha.

<Kyung>
- Köszönöm.- motyogtam majd kezét simogattam, puszilgattam.
Felhúztam magamra a nadrágomat, nehogy úgy találjanak ránk, ha véletlenül benyitnának, hogy meztelenül fekszem az ágyban. Nem akarom, hogy rosszat gondoljanak.
Szembefordultam Zico-val és ajkait puszilgattam.
- Szeretlek. Nagyon.- bújtam hozzá.

<Zico>
- Én is. Akarsz pihenni egy kicsit? Vagy csináljunk valamit? - cirógattam hasát. - Jó veled. Örülök, hogy összeboronálódtunk. - pusziltam nyakába. - Neked meg merek nyílni, ki merem fejezni az érzéseim, mert tudom, hogy nem tartasz gyengének.

<Kyung>
- Te vagy az én legerősebb macim.- suttogtam rekedt hangon és ott csókoltam ahol értem.
- Pihenjünk egy kicsit, jó?- néztem fel szép szemeibe.- E-elfáradtam...- sütöttem le pirulva a szemeimet.-  Aztán csinálhatunk is valamit. Mikor mész a buliba?

<Zico>
- Rendben. Hívni fognak. De olyan kilenc körül. - pusziltam meg, majd homlokunkat egymásnak döntve szuszogtunk.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Kicsit bénán éreztem magam amiatt, hogy leszoptam, mert én is fiú vagyok. De gondoltam, hogy ha jó érzés lesz neki, akkor nem jutnak eszébe az emlékei. Ugyanakkor boldog is voltam, mert örömet tudtam neki okozni, és végül megtapasztalta, hogy milyen az,  amikor élvezi az aktust.

<Kyung>
Ölelő karjai közt és halk szuszogására elaludtam. Nem aludtam mélyen csak éppen hogy kizártam a külvilágot.
Nem bántam meg egy pillanatig sem, hogy belementem ebbe az egészbe és hagytam magam Jiho-nak. Furcsán éreztem magam de azzal nyugtattam elmémet, hogy minél többször csináljuk, annál könnyebben hozzá fogok szokni.
El akartam menni a buliba. Kíváncsi voltam, mi lesz a terve Junhyung-nak. De nem mertem megint felhozni ezt Zico-nak. Majd talán ha indul. Addig csak pihengessünk.

<Zico>
Csukott szemmel szuszogtam, nem aludtam, csak pihentem. Hosszú lesz az éjszaka, ébernek kell maradnom.
Egy idő múlva éreztem, hogy nagyon éhes vagyok, ezért óvatosan lehámoztam magamról Kyung ölelő karjait, hogy ne ébresszem fel. Viszont ahogy eltávolodtam, mocorogni és nyöszörögni kezdett.
- Aludj tovább, édesem. - suttogtam, miközben cirógattam. - Csak lemegyek enni valamit, mert éhen halok. - kuncogtam.

<Kyung>
- Jó étvágyat.- motyogtam csukott szemmel. Felkuncogott, még adott egy puszit és kiment
Elfordultam, kiterültem az ágyon és tovább aludtam.
Egy párnát öleltem magamhoz, hogy érezhessem Jiho illatát, így nem voltam annyira egyedül.

<Zico>
Lesétáltam a konyhába, és mikor a hűtőben megtaláltam a kedvenc kajámat, megnyaltam a szám. Kivettem és megpakoltam egy tányért, majd megmikróztam.
- Oh baby, most az enyém leszel. - emeltem fel egy darab, gusztusos husit. Ráérősen, kiélvezve a finom ízeket ettem. Kyunggie úgyis alszik.
Mikor megraktam a hasam, elmostam a tányért, és csináltam két bögrébe teát. Amíg felforrt a víz, addig nasi után kutattam.
- Oh, csokoládé! Szia cicamica. Alig várom, hogy megegyelek. - pusziltam meg a csomagolást, majd pár perc múlva vele és a teával együtt visszasétáltam a szobámba.

<Kyung>
Az ajtónyitásra mozgolódni kezdtem majd a hang irányába fordultam és megdörzsöltem a szemeimet.
- Szia.- motyogtam rekedtes hangon.- Mi finomat hoztál?- szúrtam ki kezében a tábla csokit.
Felültem az ágyon, a hajamba túrtam és kicsit helyreraktam rakoncátlan tincseimet.

<Zico>
- Csokit, meg utána teát. - tettem le a bögréket az éjjeliszekrényemre.
Lehuppantam az ágyra, a fejem az ölébe tettem, és kibontottam a csokit.
- Ez a tied. - adtam a szájába az első kockát. - És ez az enyém. Nyam-nyam-nyam. - dugtam egyet a saját számba. Kuncogni kezdett rajtam.
- Jó na! Ilyen vagyok, mikor nem épp laza, bunkó, nemtörődöm. - nyúltam fel, és megsimogattam arcát. Előtte nem szégyelltem felvállalni a gyermeki énemet, amit mindenki más előtt, kivéve talán anya előtt, elrejtek.

<Kyung>
- Hmm... Finom.- nyammogtam én is.- Mondjak valamit?- fogtam meg a kezét és a tenyerébe pusziltam.- Nagyon aranyos ez a kis gyermeteg Jiho.- kuncogtam.- De azt a laza, férfiállat Zico-t is nagyon szeretem.- adtam most én egy csokit a szájába majd utána egy puszit ajkaira.

<Zico>
- Annak örülök, mert mások előtt nem leszek ilyen kis nyomi. - csücsörítettem, majd felfújtam az arcom, mint egy lufit.
- Amm-mamm-mamm-mamm. - mutráztam, mert láttam, hogy nagyon jól szórakozik.
A számba vettem félig egy kockát, majd nyakába kapaszkodtam és felhúztam magam.
Vigyorogva elvette, én pedig szájára tapadtam.
- Hmm. Te finomabb vagy a csokinál is.

<Kyung>
- Te pedig bolond vagy!- kuncogtam.
Ajkaimat az övéire tapasztottam majd hagytam, hogy nyelvével átjusson a számba. Nyelveink között forgattuk a kocka csokit, amely halk cuppogást váltott ki belőlünk. Az egész szám belülről tiszta csoki volt de Jiho is kapott belőle. Ajkain is szétkentem nyelvemmel az édességet majd éhesen faltuk le egymásról. A csokoládé megédesítette forró és szenvedélyes játékunkat.
Halkan cuppanva váltam el tőle de nem mentem messzire csak annyira, hogy a homlokunk összeérjen. Nagyokat nyelve tüntettem el számból a nyálunkkal keveredett édességet.
- Még... Ilyet még...- vigyorogtam.

<Zico>
- Szerintem is így a legfinomabb. - lihegtem vigyorogva, majd a számba dobtam a csokikockát, és feltérdeltem vele szembe. Hajába túrtam kezeimmel, majd szájára cuppantam.
Hevesen faltuk egymást, forró nyelve, a halk cuppogás, hangos szuszogása kezdett feltüzelni. Nem baj, majd kimegyek a mosdóba, és elintézem.  Meglepetten nyikkantam fel,mikor megéreztem a kezét a fenekemen. Elszakadtam egy pillanatra, ajkaira vigyorogtam, majd alsó ajkát a számba szívtam.

<Kyung>
Tüzes csókunk közben nem bírtam ki, hogy ne érintsem ezért kezeimet formás fenekére futtattam és megmarkoltam.
Először azt hittem, rosszat csináltam de mikor tovább folytatta a nyalakodást, megnyugodtam.
Erre felbátorodva fenekénél fogva húztam magamhoz közelebb.
Az igazat megvallva... Engem is beindított a helyzet, ahogy érzékeim szerint Jiho-t is.
- Ah... Jiho...- nyögtem nevét.
A csokoládé lassan elolvadt a szánkban édes nyomot hagyva a csókunkban.

<Zico>
Kezemmel kitapogattam a csokit, és arrébb dobtam, hogy bele ne másszon valamelyikünk.
Hátradöntöttem, és fölé hajolva bújtam nyakához. Gyengéden megharaptam, majd szívogatni, nyalogatni kezdtem. Ahogy hátam karmolászta, jólesően megborzongtam.  Feljebb haladtam, fülét kezdtem ingerelni. Nagyon lüktettem, alig bírtam magammal.
- Várj, várj, várj! Csak egy kicsit, mert mindjárt a gatyámba élvezek. - nevettem halkan, lihegve.

<Kyung>
- Akkor vegyük le.- kacsintottam rá majd a nadrágja cipzárjához nyúltam de Ő megrázta a fejét és megfogta a kezemet.
Lehet, hogy igaza van, sok lesz mára... De ezzel mit lehet csinálni? Ha egyszer beindított a helyzet... Talán azért izgultunk fel ma mindketten ilyen könnyen, mert új még ez a dolog és ahogy megtapasztaltuk nem is olyan rossz. De akkor most mi legyen?

<Zico>
Eszembe jutott, hogy ez felelőtlenség, főleg részemről. - Megyek, lezuhanyzom, utána megisszuk a teánkat, és... kitalálunk valamit estig. Ha így folytatjuk, be fogok csavarodni. - kuncogtam, majd felálltam, elővettem egy tiszta alsót, és kimentem a fürdőbe.
Megnyitottam a hideg csapot, és dideregve álltam egy ideig a kabinban.
- Baszd meg, de fázok. - panaszkodtam magamnak hangosan, de kitartottam, mert éreztem, hogy kezdek megnyugodni.
Mikor kitisztult a fejem, és a farkam sem állt, elzártam a vizet, és kiléptem a fülkéből.
Megtörölköztem, felvettem a ruháimat, és a szobámba mentem. A hajam nedvesen lógott a szemembe.
- Megjöttem. Te jól vagy? Nem akarsz lezuhanyozni? - intettem az ajtó felé, majd lassan kortyolgattam a teám.

<Kyung>
Amíg kiment a mosdóba én elfeküdtem az ágyon és mély levegőket véve igyekeztem lenyugtatni magam. Valami szép virágos rétre képzeltem magam ahol a madarak csicseregnek, süt a nap én pedig egy tó partján egy fa alatt ücsörgök.
Hamar sikerült rendbe hoznom magam és mire Jiho visszaért minden problémám megszűnt létezni.
- Nem köszönöm. Már jól vagyok.- mosolyogtam rá majd én is a teámért nyúltam és lassan kortyolgattam.
- Hm... Pont amilyennek szeretem.- ízlelgettem átszellemülve a frissítő italt.

<Zico>
Az ágy szélére telepedtem, elgondolkodva iszogattam a teámat. Nem gondoltam, hogy ha összegabalyodok evvel a sráccal, ekkora szexuális igényem lesz. Szerencse, hogy neki idő kell, mert a délelőtti videókat látva neki biztos fájni fog. Akkor pedig csalódni fog a szexben. Bennem pedig még jobban.
Persze kívántam, nagyon, de nem tudnám megtenni. Azonnal eszébe jutna, amit vele tettek. Azt hiszem, hogy elég lesz az, ha egymást simogatva elégülünk ki.
Mikor kiürült a bögrém, a kezemben forgattam egy ideig.
- Kimegyünk a hintaágyra? - szedtem össze magam, majd rámosolyogtam.

<Kyung>
- Menjünk.- viszonoztam gesztusát majd felkeltem az ágyból.
Jiho-hoz sétáltam és megfogtam a kezét. Ő is felállt és együtt lementünk. Út közben beraktuk a bögréinket a mosogatóba majd befoglaltuk a hintaágyat.
Lassan ringattuk magunkat. Zico vállára döntve a fejem az udvarban lévő fákat, virágokat vizsgálgattam.
- Itt a tavasz.- állapítottam meg ahogy egy virágzó ibolyára mutattam.- Olyan szép.- sóhajtottam vágyakozva. Közben lassan löktem magunkat és Jiho hasát simogattam.

<Zico>
A karjaiban megnyugodtam, de még mindig aggódtam az előbbi dolog miatt. Nem tudtam, hogy meg merjem-e osztani vele. Tudtam, hogy akkor már ketten fogunk tartani tőle.
Csendben ültem, karját cirógattam, néha puszit leheltem a homlokára.
Örültem, hogy boldog. Szeretném, ha mindig ilyen lenne, ezért ma elintézzük a zaklatóit. Utána mindketten nyugodtabbak leszünk.

<Kyung>
- Jihooo....- futtattam végig ujjacskáimat hasáról fel egészen a mellkasára majd vissza.
- Elmehetek ma veled a buliba...?- kérdeztem ártatlanul.
Muszáj ott lennem. Nem tudnék itthon egyedül meglenni. Tudnom kell mi történik. Végeredményben minden miattam van...

<Zico>
- Hmm? A buliba? - zökkentem ki a gondolataimból. - De eddig hallani sem akartál róla. - pillantottam rá kicsit értetlenül.
Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet. - Szeretnél jönni? - bólintott. - Egy feltétellel. Ha baj van, nem hagyod, hogy az érzéseid irányítsanak. Ha képes vagy tiszta fejjel dönteni, akkor elviszlek. De ha mondok valamit, azt csinálod. Oké? - fogtam meg a kezét.

<Kyung>
- Nem tudom, hogy mit jelent az pontosan, hogy tiszta fejjel... És félretett érzések... De minden tőlem telhetőt megteszek.- bólintottam és megszorítottam a kezét majd a kézfejére adtam egy puszit.
Lehetetlent kér tőlem de igyekezni fogok. Szerinte hogyan hagyhatnám figyelmen kívül az érzéseimet?

<Zico>
- Azt jelenti, hogy ha engem lökdösni kezd valamelyik bunkó, te ne mássz be  közénk. Ha valaki nekem jön, az az én harcom, ne állj elém, hogy téged pofozzanak le. Ha nem tudod kontrollálni ezt, vagy hagyod, hogy a méreg elöntse az agyad, akkor maradj itthon. Nem azért csinálom, hogy a végén pont neked essen bajod. Mondanám, hogy inkább maradj a táncparketten, vagy a főnök VIP boxában, de úgysem tennéd. - nevettem halkan. Ismerem, makacsabb annál, minthogy nyugton maradjon.

<Kyung>
- Értelek. Hát megpróbálhatok elnyugodni. De akkor azért melletted lehetek?- néztem rá hatalmas kérlelő szemekkel.
Meglepő, milyen jól ismer és tudja, milyen reakcióim léteznek egyes szituációkra.

<Zico>
- Mellettem lehetel. - gügyögtem csücsörítve,  állát fogva. - Mellettem fogsz állni, megmutatom azoknak a patkányoknak, hogy már hozzám tartozol, kopjanak le. - apró puszikat leheltem a szájára. - Játszd el egy kicsit a kemény srácot, aki nem fél. Beadjuk nekik, hogy a mi bandánkban vagy, és kurvára nem félsz tőlük. Akkor lekopnak majd, mert tudják, hogy védelem alatt állsz. Menni fog? - piszkáltam orrommal az övét.

<Kyung>
- Ühüm.- bólintottam aprót.- De én tényleg nem félek azoktól a férgektől! Csak aprón múlik, hogy ne öljem meg Őket puszta kézzel... Tudok én kemény srác is lenni! Most mi van? Mit mosolyogsz?- néztem rá összevont szemöldökkel, értetlenül.- Igen is tudok kemény lenni!-  háborodtam fel kicsit durcisan.

<Zico>
Minél jobban keménykedett, annál szélesebb lett a mosolyom.
- Ajajaj, de kemények vagyunk. - kuncogtam alsó ajkamba harapva. - Kemény szavak ezek egy ilyen angyal szájából, mint te, nem gondolod? - vigyorogva húztam magamhoz egy csókra. - Nemsokára arra ébredek, hogy dugi fegyvered lesz, és vérbeli gengszter leszel. - cukkoltam tovább tarkóját cirógatva.

<Kyung>
- Én eldugulnék a helyedben!- morogtam és a vállába boxoltam gyengén.- Nehogy ez az angyal gengszter megterrorizáljon!- kuncogtam már én is.- Mondjuk egy csiki-terror? Mit szólsz?- kezdtem el az oldalát lágyan ingerelni. Finoman bökdöstem, csipkedtem.

<Zico>
Mivel hihetetlenül csikis vagyok, azonnal vergődni kezdtem.
- Basszus ne! NE! - nevettem karjaiban, majd mikor végre lehetőségem nyílt, visszaadtam neki a kölcsönt. Hangosan nevetett, addig csikoltam, míg végül a könnyei folytak. Lefogtam a kezeit, és hozzá hajoltam.
- Azt mondják, aki csiklandós, az fantasztikus az ágyban. - suttogtam fülébe, majd belenyaltam. - Te valószínűleg egy vadmacska lehetsz. - húztam tovább az agyát. - De szerencséd van, imádom a tüzes kis vadmacskákat, akik ártatlan kiscicáknak álcázzák magukat. - haraptam rá fülcimpájára, majd halkan felnevettem zavarán, és elhúzódtam.

<Kyung>
- Szerintem én befognám a helyedben...- megemeltem a lábamat úgy, hogy a térdem pont az érzékeny pontjához simuljon.- Mert még a végén ez a vadmacska olyat tesz, amivel Te nem igazán jársz jól... Ma már sokadjára...- kuncogtam majd felültem.

<Zico>
- Oké, kis gonoszka. - pusziltam meg orrát, majd a kezét simogattam. - Azért megnézem magamnak azokat az arcokat, amikor meglátnak a bandámban. - vigyorogtam rá. - Azért hozzánk képest kishalak. - kuncogtam. - Kell már egy kis akció, ahol megemelkedik az adrenalin szintem.
Az ölembe feküdt, én pedig selymes arcát cirógattam. - Leszokom a dohányzásról. - jelentettem ki csak úgy mellesleg. - Tudom, hogy nem szereted. Nem akarom, hogy fintorogj, mert folyton bűzlök. Meg most már van más, aminek a függője lehetek. - pöccentettem meg orrát. - Csak segíts, mert eléggé hiányzik már így is. Máskor minden nap elfüstöltem egy dobozzal.

<Kyung>
- Csak óvatosan a lázongással...- fogtam meg a kezét.
- És miben segíthetnék?- pislogtam rá.- Hm...- gondolkodtam el számat húzva.- Mi lenneee... Ha minden szál cigiért, amit el akarsz szívni, ahelyett kérhetsz egy csókot.- mosolyogtam rá.

<Zico>
- Fantasztikus ajánlat. - nyaltam meg a szám. - Kaphatom most az elsőt? - tartottam oda a szám, ő pedig mosolyogva hajolt ajkaimra. Nyelvem átdugtam ajkai közé, lassan,  mélyen kényeztettük egymást, majd hagytam, hogy átvegye az irányítást, ha már én kapom ezt a cigiért cserébe.
- Hmpf. - sóhajtottam elégedetten. Furcsa volt hagyni magam, de jó is, mert annyi érzelem volt a csókjában, hogy a rabja lettem.

<Kyung>
- Ügyes fiú.- váltam el tőle majd még egy puszit adtam ajkaira.
- De figyelmeztetlek, nem tudsz átverni!- mutattam fel ujjamat.- Csak akkor kapsz ilyet, ha tényleg nagyon szükséged lesz rá.- vigyorogtam gonoszan. Valamit valamiért.- Hm... És hogy még jobban motiváljalak... Mondjuuuk... Ha két hétig kibírod cigi nélkül... Kapsz mást is.- kacsintottam rá.

<Zico>
- Te kis huncut, te aztán tudod, hogy motiváld az embert. - haraptam alsó ajkába. - Rendben, elfogadom. Leszokom, te pedig... tudod. A jutalmam a kezedben van. Amit csak szeretnél. - vigyorogtam rá közelről. - Szeretek veled üzletelni. Az ajánlataid kihagyhatatlanok. Te vagy az én emberem.
Rezegni kezdett a mobilom, azért kis fészkelődéssel előkapartam.
- Mondd, hyung! - szóltam bele, mikor láttam Junhyung neve villog rajta.
- Kilenckor a boxomban. Megtudtunk pár dolgot, lépünk még ma.
- Oké! - csavargattam szerelmem tincseit. - Ott leszünk. Kyung is velem jön. - mosolyogtam az említettre.
- Helyes, helyes! - jelentette ki Junhyung, majd letettük.
- Kilenc. Szóval nyolcig lazulhatunk.

<Kyung>
- Csak értek a pszichológiához.- kacsintottam majd felültem az öléből és megpusziltam.
- Rendben Kicsim.- simítottam a combjára.- Van kb 3 és fél óránk. Mit csináljunk?

<Zico>
- Hááát... - gondolkodtam el. - Megmasszírozhatnááál... utána vennék egy forró fürdőt, te megmosnád a hátaaaam. Aztán csinálhatnál valami ínycsiklandozó, finom vacsorát. - simogattam hasamat, de már alig bírtam visszatartani a nevetést arcát látván. - Esetleg megetetnél, közben cirógatnál, hogy jobb étvágyam legyeeeen. - röhögtem fel hangosan, mert csapkodni kezdett. - Jól van, vicceltem na. - fogtam le a kezeit. - Vicceltem, nyugi. - pusziltan meg,  majd felálltam. - Gyere! Nemsokára hazaér anya. Csinál ő vacsit. Addig tévézzünk, vagy inkább zenéljünk? - sétáltunk be a házba kézen fogva.

<Kyung>
- Feleségül ne menjek hozzád?!- háborogtam ötletelése közben.- De... A masszírozásban benne vagyok. Haaa... Szépen kérsz és viszonozod a kedvességem.- mosolyogtam aranyosan. Miközben besétáltunk.- Aztán zenélhetnénk. Mutathatnál praktikákat. Hogy hogyan kell felvenni egy zenét. Ezekhez béna vagyok.

<Zico>
- De. Hozzám jössz? - emeltem színpadiasan a számhoz kézfejét, majd megpusziltam. -  Hmm. Szépen kérem. - pillogtam rá cukin mosolyogva. - És... mivel viszonozzam? Masszázzsal vagy mással? - nyaltam meg a szám vigyorogva.
- Oké, mindent apró trükköt megtanítok neked. - pusziltam meg, majd felfelé húztam az emeletre. A fürdőben előkerestem a masszázsolajat, majd a szobába tereltem, és felfelé húztam a felsőjét.
- Feküdj le. - toltam az ágyra, mikor levettem róla. Hasra feküdt, én pedig a popsijára ültem és olajat csorgattam a hátára, majd finoman masszírozni kezdtem.

<Kyung>
- Jaj!- kuncogtam fel ahogy az olajat a hátamra csorgatta.- Ez hideg... Ahh...- nyögtem fel mikor nekilátott a masszázsnak.- Uh... Ah... Hm...- nyöszörögtem alatta.- Annnnyiiiraaa jóóó!- sóhajtottam.

<Zico>
Gyengéd, de határozott mozdulatokkal kezdtem átmozgatni a hátát. A vállainál kezdtem, alaposan megnyomkodtam, majd körkörös mozdulatokkal haladtam lefelé. Csukott szemmel nyöszörgött, próbáltam minél finomabban nyomkodni, hogy élvezze a kényeztetést. Mikor a csípőjénél végeztem, megsimogattam a karjait, majd a füléhez hajoltam.
- Jó volt? Csináljam még egyszer? - puszilgattam tarkóját.

<Kyung>
- Ahmm... Nagyooon...- nyöszörögtem a párnába.- Most én jövök. De... Tiszta cucc a hátam.- próbáltam úgy felkelni, hogy ne kenjem össze az ágyat.- Mindegy. Vetkőzz és feküdj le.

<Zico>
- Annak már mindegy, korábban már úgyis összekentük, mikor könnyítettünk rajtad. - kuncogtam a kis akciónkra emlékezve, majd ledobtam a felsőmet, hogy lehasaljak, de észrevettem, hogy néz. - Mi a baj?

<Kyung>
Ismételten zavarba sikerült hoznia de nem sok időm maradt a pirulásra.
Nem azt mondom, hogy Jiho egy kigyúrt állat lenne de a 6 kockája az megvan. A háta pedig... A hát...
És a tetoválásai felett sem tud az ember könnyen átszaladni.
Lágyan végigsimítottam testén.
- S-semmi...- nyeltem egy nagyot majd inkább a masszázsolajért nyúltam. Felpattintottam a kupakját és gerince vonalán végigcsorgattam. Ezután félredobtam a tubust és szétkentem testén a síkos olajat. Először csak gyengéden dolgoztam bele bőrébe majd egyre erősebben masszíroztam. Vállait keményen megdolgoztam, lapockáján és derekán körkörös mozdulatokat tettem. Gerincén többször is végigszántottam.
Mosolyogva figyeltem csillogó hófehér bőrét ahogy kezem nyomai vöröslenek rajta majd lassan eltűnnek. Néha egy-egy kis alakzatot, rajzocskát is felvázoltam hátán. Egy kis szívecske, fa, pillangó, csókos ajkak. Csak a szórakozás kedvéért.

<Zico>
Imponált, hogy tetszett neki a látvány, de nem szóltam semmit.
Nagyon jól végezte a dolgát, bódultan sóhajtoztam alatta.
- Ahj, de jó... - nyöszörögtem elégedetten. - Ezt... csináld gyakrabban. - motyogtam félig a párnába.
Határozott mozdulatai után, a hátamon rajzolgatott, amit mosolyogva tűrtem. Jól esett a cirógatása.
- Ha tudtam volna, hogy ez ilyen jó... hmm... - nyammogtam elégedetten.
Lassan megfordultam, majd felültem, hogy adjak neki egy hálacsókot. Ahogy ajkaink egymást simogatták, egyszer csak valaki benyitott.
- Kicsim, itt vagy? - dugta be anya a fejét. - Oh te jó ég, bocsánat, bocsánat, bocsánat! - takarta el a szemeit. - Azt hittem egyedül vagy. Szólni akartam, hogy megjöttem, nem tudtam, hogy ömm... ti épp... mindegy. A konyhában leszek, ha kellek. - csapta be az ajtómat, én pedig Kyung vállára hajtottam a fejem, úgy nevettem.

<Kyung>
- Basszus basszus basszus... Ahj... A francbaaa... Ne nevess!- csaptam vállon.- Most mit gondolhat rólunk anyukád?! Ez olyan kínos...- legszívesebben elsírtam volna magam szégyenemben de inkább csak én is lehajtottam a fejem Jiho vállára.

<Zico>
- Jól van, nyugi már, ne hisztizz. - emeltem fel a fejem, majd nyugtatólag a hátára simítottam. - Azért ennyire nem para. Nem azt látta, hogy megduglak, csak azt, hogy megcsókollak, és nincs rajtunk felső. Megbeszélem vele, elvégre ez csak egy félreértés. - vontam meg a vállam.

<Kyung>
- Tudom... De...- annyira kínosan éreztem magam. Nem szeretném, hogy már az elején megbélyegezzen az anyukája...
- Szeretlek.- pusziltam meg majd elengedtem és visszavettem a pólóm.

<Zico>
- De? De mi? Nem látott semmit, és most ő is pont így érzi magát, mint te. - vettem vissza a felsőmet. - Mondtam már neki, hogy ne rontson be, hanem kopogjon. Fiatalok vagyunk, együtt járunk, szexelünk... majd, valamikor. De vele ezt nem kell megosztani, mert akkor gyanakodna. Szemfüles, mint én.  - léptem hozzá. - Szeretlek, baby. Szóval lazíts! - pusziltam meg.

<Kyung>
- Ahj... Jó na!- sóhajtottam.- Jobb lesz ha hazamegyek. Majd hívj ha indulsz, kérlek.- indultam meg kifelé.

<Zico>
- Hé! - fogtam meg a kezét. - Most tényleg ennyire rosszul érzed magad, mert anya benyitott? - karoltam át derekát. - Örül nekünk, érted? Mikor átmentem nálad, hogy elmondjam, hogy mit érzek irántad, jobban izgult, mint én. De gyere le, beszélünk vele, ha ez neked úgy jobb.

<Kyung>
- Ne! Én... Jaaaj de elbaszott egy helyzet... Ahj... Egyszer csak túl kell rajta esni.- tiszta gyomorgörcsben voltam.- Menjünk.- fogtam meg szorosan a kezét.- De Te beszélsz!- tettem még hozzá gyorsan.

<Zico>
- Jó! - nevettem halkan.
Kézen fogva sétáltunk le, de nem is baj, mert így legalább Kyung nem tud elmenekülni.
- Szia anyukám! - húztam be a konyhába páromat, mert nem nagyon akart jönni.
- Szia...sztok. Jaj kicsim, úgy restellem, hogy benyitottam! Illetlenség volt, kopognom kellett volna. - lépett elénk.
- Én túlléptem rajta. - vontam meg a vállam. - De Kyung kellemetlenül érzi magát, hogy mit gondolhatsz róla.
- Jaj, nem gondolok én semmi rosszat. Nyugodj meg, szívem. Mióta Jiho rajtad csüng, legalább nem csavarog. Mindig úgy féltem, hogy baja esik. - simogatta meg párom fejét.
- Ma buliba megyünk. - gondoltam, akkor már ezt is megemlítem. - De nyugi, ügyelünk egymásra. - tettem hozzá, hogy azért ne idegeskedjen.

<Kyung>
- Köszönöm a megértést.- hajoltam meg illedelmesen.
- Rendben. De tényleg óvatosan!- nézett aggódva a fiára.
- Persze. Mindenképp. De én most tényleg hazamegyek készülődni. Elnézést a kellemetlenségért.- fordultam Jiho anyukájához.- Szia.- mosolyogtam Zico-ra, nem mertem megpuszilni nehogy megint kellemetlen legyen a helyzet.

<Zico>
- Szia. - motyogtam bizonytalanul.
Csak lestem, hogy elköszön, de semmi más.
És a puszim?
Anyára pillantottam, aki  lökött rajtam egyet, ezért utána iramodtam.
- Nem felejtettél el valamit? - értem utol az ajtónál, mire nagy szemekkel nézett rám.
Kezeim közé vettem arcát, majd ajkaira hajoltam.
- Most már mehetsz. - suttogtam a szájára. - Hívlak nemsokára.

7. Rész (+16)

<Kyung>
Forró csókja után, mosolyogva, összebújva aludtam el.
Kisebb mocorgásra figyeltem fel majd mikor végigsimítottam magam mellett az ágyon, üres volt. Lassan felültem, megdörzsöltem a szemeimet és körbenéztem a félhomály fedte szobán. Jiho nem volt sehol. Gyorsan felpattantam és az ablakhoz szaladtam hátha látom merre megy. A házuk előtt egy nagy csapat gyülekezett. 4 ismerős arc tűnt ki a tömegből. Jiho, Minhyuk, Yookwon és Junhyung.
Azonnal a ruhásszekrényemhez szaladtam és felöltöztem. Közben az asztalomon találtam egy cetlit.
"El kellett mennem, Junhyung üzent. Itt az idő. Kérlek maradj itthon és vigyázz magadra! Nagyon szeretlek: Jiho  "
Összegyűrtem a cetlit és az asztalra vágtam. Kinéztem az ablakból és láttam, hogy a kisebb tömeg megindul.
Több sem kellett, azzal a lendülettel leszaladtam és utánuk indultam.
Ahogy egyre messzebbre értünk, úgy sötétedett egyre inkább.
Nem mentem szorosan mögöttük, nem hiányzott a lebukás.
Egy sötét sikátorhoz érve találtam meg Őket. Nem a legbarátságosabb környék, az egyszer biztos. Miután felsorakoztatták az erőiket, kisebb kakaskodások után nekiláttak a verekedésnek.
A sikátor sarkából figyeltem hogyan küzdenek. Csak úgy repkedtek a pofonok, szinte hallottam, ahogy törtek a csontok, cseppentek a vércseppek. Borzasztó... Aztán lassan apróbb fegyverek is előkerültek.
Remegtem az idegességtől és a félelemtől, hogy valakinek nagyobb baja esik. Legszívesebben odamentem volna és azt mondtam volna, hogy itt vagyok, csináljanak velem amit akarnak, csak Őket hagyják.
Hirtelen a látótetembe esett Jiho, amint épp egy seggfejjel próbál megküzdeni. Nehezen ment neki, mert az a szemét elég szívós egy mocsok volt. Aztán megpillantottam Leo-t Zico háta mögött egy késsel a kezében.
Nem habozhattam tovább, lábaim szinte maguktól indultak meg. Hiába szólítottam Zico-t nem vett észre, nem hallott meg és mire odaértem már késő volt.
Térdre rogyva támaszkodott, késsel a hátában a kés nyelét pedig Leo tartotta a kezében.
Zokogva öleltem magamhoz Jiho-t és még én is éreztem, ahogy az a szemét megforgatja benne a kést és szerelmem húsát vájja.
Hiába zokogtam, szitkozódtam, senki nem hallott meg. Mindenki lefagyva figyelt de nem hallották a hangomat.
- Most már az enyém vagy, ribanc!- suttogta a fülembe Leo és el akart rángatni Jiho mellől.
- Ne!- kiáltottam fel majd azzal a lendülettel ültem fel az ágyban. Testemet halkan rázta a zokogás, ez nem történhet meg...

<Zico>
Kiabálásra riadtam, a frász jött rám. Hamar kidörzsöltem az álmot a szemeimből, majd körbenéztem. Kyung mellettem ült, hangosan lihegett. Már kezdett hajnalodni, és a félhomályban láttam arcát. Halálra rémülve zokogott.
- Kyunggie... - ültem fel a a sarkaimra, majd magamhoz öleltem. - Semmi baj édes, csak rosszat álmodtál. Nyugodj meg, itt vagyok, nem bánthat senki.
Vigasztalhatatlanul sírt, én pedig nem tudtam, hogy segíthetnék neki.
- El akarod mesélni? Vagy hozzak inkább egy pohár vizet neked?

<Kyung>
- M-maradj velem...- szipogtam. Én próbáltam megnyugodni de egyszerűen a könnyeim csak ömlöttek maguktól, megállás nélkül.- J-jiho...- zokogtam a nevét majd szembefordultam vele és szorosan öleltem magamhoz.
- M-megölt... Az a sz-szemét... N-ne menj el, kérlek... Bántani f-fog...- szipogtam a nyakában.
Nem tudtam értelmesen, összefüggően elmondani. Gyomrom teljesen görcsben állt, fájt a sok sírástól, ahogy a torkom is. Halkan sírni nem könnyű.
Csak szorosan öleltem Jiho-t és finom illatát szívtam magamba, hogy le tudjak nyugodni. Mellettem van, engem ölel, szeret és él.
- Mikor lesz ennek már vége?

<Zico>
Kicsit meglepett, amit mondott.
- Ezért félsz ennyire? Hogy engem bántani fog? - mosolyodtam el. Annyira jól esett, hogy félt. - Nem lesz bajom. Jól elpáholjuk őket, hogy tudják hol a helyük, aztán visszajövök, és minden rendben lesz.
Körbepusziltam arcát, ő pedig  csukott szemmel tűrte.
Ledöntöttem az ágyra, melléfeküdtem, majd csókolni kezdtem reszkető ajkait. Nem voltam biztos abban, hogy jó az, amit csinálok, de azt akartam, hogy tud tudja, hogy itt vagyok,  az övé vagyok.
- Szeretlek! - suttogtam szájára, majd nyakára tértem át. El akartam terelni a figyelmét arról a borzalomról,  ami így felzaklatta.

<Kyung>
- Szeretlek.- motyogtam ajkai közé.
Halkan szuszogtam karjai között.
Lágyan, vigyázva csókolta ajkaimat. Néha nyakamra is áttért, közben hátamat simogatta és szorosan ölelt.

<Zico>
Mikor kicsit lenyugodott, abbahagytam a csókolgatást.
- Jobban vagy, kicsim? - cirógattam orrommal az övét. Bólintott, én pedig elmosolyodtam.
- Haza kellene mennem. Ha anyukád itt talál reggel, kikapunk, hogy már megint itt vagyok. Ha később mászok ki az ablakodon, már lehet lesznek az utcán és azt hiszik, hogy egy betörő szökik. - kuncogtam.

<Kyung>
- Ne.- fogtam meg a kezét.- Kérlek maradj. Biztos nem fognak szólni érte. Majd azt mondom, áthívtalak és mondjuk együtt zenéltünk. V-vagy... A Te szüleid haragudni fognak? M-mert akkor menj csak.- simogattam meg a karját.
Igazából azért sem akartam elengedni, nehogy az álmom még véletlenül is bekövetkezzen.

<Zico>
- Nem fognak. Anyunak elég, ha megemlítem, hogy itt voltam és megenyhül. - cirógattam arcát.
- Túlságosan a rabod lettem. Ha a te szüleidet nem zavarja, hogy itt lógok, akkor jövök többször. Mit szólnál, ha ma zenélnénk nálam? Majd délután. Vagy inkább menjünk valahova majd? Szeretném, ha nem az estére gondolnál. Mindenesetre pihenjünk még, nagyon korán van.
Oldalát kezdtem cirógatni, közben számmal megkerestem az övét.

<Kyung>
- Én benne vagyok a délutánban.- csókoltam vissza.- Köszönöm, hogy ennyi mindent teszel értem.- pusziltam a nyakába.- Jó éjt. Szeretlek.- suttogtam majd igyekeztem elaludni. Megint csak nehezen ment, féltem a lidérces képektől. De szorosan öleltem Jiho-t így tudtam, nem eshet bántódásunk.

<Zico>
Visszaszundítottunk, mindvégig védelmezően szorítottam magamhoz, hogy ne álmodjon rosszat.
Reggel, mikor felébredtem, Kyung még aludt. Elmosolyodtam édes pofiján. Gondoltam hagyom pihenni, gondolom az álma megviselte az éjszaka.
Rezgett a telóm, láttam, hogy anya az.
- Tessék? - szóltam bele halkan.
- Kisfiam, hol vagy? Azt hittem már nem szokásod éjjel elszökni.
- Kyung-nál vagyok anya. Átjöttem, mert a szülei elmentek vacsorázni és együtt filmeztünk. Ne haragudj, hogy nem szóltam.
- Áhh... - hallottam, hogy megenyhül. - Semmi baj. Akkor jó helyen vagy. Majd gyere. Puszikállak kicsim.
- Oké, én is. Hello. - tettem le, majd az én kis szépemhez bújtam.
Soha nem voltam még szerelmes, de ez a fiú elérte pusztán azzal, ahogy mosolyog, hogy pár nap alatt belehabarodjak.

<Kyung>
- Szép reggelt.- nyújtózkodtam Jiho karjai közt, miután a mocorgására és halk hangjára megébredtem.
Fölém mászott és lágy csókjaival tett még éberebbé.
- Anyukád nem haragudott?- pislogtam rá nagy szemekkel mire megcsóválta a fejét.
- Ennek örülök.- pusziltam meg mosolyogva.
- Babám! Fent vagy?- kiabált be anyu az ajtó másik oldaláról. Jiho gyorsan lepattant rólam és mellém feküdt.
- I-igen!- válaszoltam röviden.
- Nem tudod, hogy Minyoung hova tűnt az este? Nincs a szobájában.
- Azt hiszem az egyik barátnőjénél aludt.- füllentettem, mire Zico felkuncogott.
- És téged itt hagyott egyedül? Milyen felelőtlen! Csak jöjjön haza...! Mostanában nagyon meg van zavarodva...
- Ne bántsd anyu! É-én nem voltam egyedül... Áthívtam Jiho-t.
- Oh... Rendben. De hát este...?
- I-itt aludt...
- Valóban...? És most hol van?
- M-mellettem fekszik. Csak filmeztünk!- tettem hozzá gyorsan a kiegészítést.
- Rendben. Akkor keltsd fel és gyertek le enni.

<Zico>
Némán nevettem a beszélgetésen.
- Te kis huncut hazug. - suttogtam fülébe, majd nyalogatni kezdtem. Felszisszent, én pedig gonoszkodva felkuncogtam, és tovább ingereltem fülét, mire éreztem, hogy összerándul. Lesimítottam hasán keresztül férfiasságára, és belemarkoltam.
- Na gyere, anyukád vár minket. - kacsintottam rá.

<Kyung>
- Gonosz!- csaptam enyhén mellkason.
Felkeltünk és lebattyogtunk a konyhába.
- Jó reggelt.- köszöntem kissé rekedten.
- Szia.- fordult felém anyu és a homlokomra nyomott egy puszit.
- Szervusz Jiho.- simogatta meg az arcát.
- Gyertek egyetek. Apa már elment. Borzasztó, mennyi túlórát vállal. Pedig nincs is rá szükségünk.- csóválta a fejét szomorúan anyu majd a tűzhelyhez fordult és nagyot sóhajtott.
Intettem Jiho-nak, hogy üljön le enni, addig én anyuhoz siettem.
- Ne sírj anyu.- öleltem meg.- Minden rendben lesz. Ne aggódj. Majd nyáron sokat lesz együtt a család. Akkor majd Noona és én sem tanulunk. Apu is kevesebbet fog dolgozni.- simogattam a karját.- Nem vagy egyedül. Tudod mit? Elmegyünk ma valahova együtt? Mondjuk moziba? Jiho is jöhetne. Jobban megismerkedhetnétek.
- Jaj kisfiam. Nem akarom elrontani a napotokat. Megleszek, ne aggódj. De azért köszönöm, babám.- simogatta meg az arcomat.- Egyél.- taszigált finoman a helyemre.
- Egyébkét Jiho... Ha még mindig érdekel a kicsi meztelen Kyung... Csak szólj és hozom.
- Na de anyuuu! A közös program alatt nem azt értem, hogy engem beszéljetek ki...- durciztam be, mire mindketten kinevettek.- Na szép! A saját anyám és a barátom összeesküdött ellenem. Gonoszak!

<Zico>
- Jó reggelt, asszonyom! - hajoltam meg kicsit, majd intésre leültem.
Rossz volt az anyukáját szomorúnak látni. Úgy összeszorult a torkom, mint mikor az én anyukám zokogott belém kapaszkodva, hogy hagyjak fel avval az önpusztító élettel, amit éltem.
- Persze, hogy érdekel! - egyeztem bele azonnal. - És kérem, ne érezze azt, hogy elrontaná a napunkat. Vigyük el az én anyukámat is. És akkor Ön sem érzi majd magát kényelmetlenül. - mosolyogtam falatozva. - Mmmm. Ez nagyon finom. Esküszöm, ideköltözök! Anyukámmal közös éttermet kellene nyissanak, hülyére keresnénk magunkat két ilyen aranykezű szakácsnővel. - nyammogtam átszellemülten. - Én amúgy nagyon sokat eszek. Anya ezen mindig nevet, merthogy nem látszik. De szeretem a hasam. De a képek jobban érdekelnek, még a kajánál is!

<Kyung>
- Akkor hozom is...- indult meg anyu a szobájuk felé.
- Ez most komoly?! Anyuuu! Ne csináld!- hisztiztem de egyikőjük sem akart megszánni.
Mérgesen kitoltam a székem és felrohantam a szobámba. Ha nézegetni akarják, milyen voltam kiskoromban meztelenül... Hát egészségükre. De én végig nem nézem, hogy kinevetnek.

<Zico>
Csak pislogtam azon, hogy elszaladt durcázva. Utána kellett volna mennem, de az anyukája visszatért, egy cipős dobozzal a kezében.
- Hol van Kyung? - nézett szét, fiát keresve.
- Megsértődött, és felszaladt. - pislogtam értetlenül.
- Na nem baj, majd kiengeszteljük. Na gyere! - ült le mellém.
Megnézegettük a képeket. Kyung tüneményes baba volt. Vidám, izgága, és a legtöbb képen tényleg meztelen. Nem bírtam nem vigyorogni. Az anyukája lelkesen magyarázta egy-egy kép történetét. Pucér Kyung a kádban, a nappaliban, a felfújhatós gumimedencében, a vacsoraasztalnál.
- Nagyon tüneményes baba volt. Szörnyen édes. - mosolyogtam.
- Igen. Most is az. Az én kisangyal fiam. - mosolygott könnyes szemmel rám, én pedig véglegesen eldöntöttem, hogy megvédem a fiát. - Csinálok kakaót, aztán kimegyek a piacra. Vidd fel neki, és békítsd meg.
- Rendben, köszönöm! - álltam fel, és amíg ő megcsinálta, addig elpakoltam.
Egy tálcára tette, majd a kezembe adta, én pedig felfelé indultam.

<Kyung>
A szobámban olvasgattam lassan már egy órája mikor nyílt a szobaajtó.
- Ha nevetni jössz, fordulhatsz is vissza...- motyogtam fel sem nézve a könyvből.

<Zico>
- És ha békítőkakaót hozok, akkor maradhatok? - torpantam meg mosolyogva.

<Kyung>
- Gyere.- tettem félre a könyvet.
- És? Hogy tetszett a pucér seggem?- fordultam a hátamra majd felültem és elvettem a bögrét.

<Zico>
- Zabálnivalóan aranyos baba voltál. - vigyorogtam. - Szerintem édes volt, hogy mindenhol meztelenül pózolsz, és látszik a fütyid. - mutogattam kuncogva. - Ne sértődj meg, szerintem ez nem ciki. Együtt járunk. - vontam meg a vállam.

<Kyung>
- Nyahj Te... Gyere ide.- paskoltam meg magam mellett az ágyat. Kicsit zavarba hozott, amit mondott de igyekeztem leplezni.
- Na majd ha átmegyünk hozzád lespanolok anyukáddal...- löktem kuncogva oldalba.
- Igyál.- tartottam ajkaihoz a bögrémet.

<Zico>
- Ha evvel elégtételt veszel... - fogtam meg a kezét, miközben megnyaltam a kakaó ízű szám. - Neked bármit.
Az ölembe fészkelődött, úgy iszogatta az italt. Ahogy azonban feneke az ölemben mocorgott, rám eléggé hatással volt.
- Kyung...-köszörültem meg a torkom, és megszorítottam a csípőjét. - Inkább ülj mellém. Ez... nem lesz így túl jó.  - vettem mély levegőt.

<Kyung>
- Nyaj...- sóhajtottam és kimásztam az öléből.- Az én kanos pasim.- csókoltam meg édes ajkait.- Na nem baj. Csak legyünk túl a nehezén. Ígérem, nem lesz ezzel baj.- hajtottam le a fejem a vállára.

<Zico>
- Nem, nem! Nem kell semmit elsietni! Sajnálom, hogy nem tudok... u-uralkodni a hormonjaimon. - ugrottam fel, majd az íróasztalához vittem a tálcát. Letettem, utána ott álltam, elég sután. - Csak... még nem... voltam senkivel ilyen sokat. A " partnereimmel" egy-két óránál többet soha nem töltöttem. Megtörtént, utána leléptem. Khm. Szóval... na.
Össze-vissza dadogtam. Most biztos azt hiszi, hogy arra hajtok.

<Kyung>
- Nyugi.- tettem le a bögrét és mögé léptem, szorosan magamhoz öleltem, mellkasát simogattam, állammal vállán támaszkodtam.
- Ne aggódj. Nincs baj. Ez természetes, hogy akarod. Csak egy kis időt kérek. N-nekem is új még ez.- nyeltem egy nagyot.

<Zico>
- Szerintem nem természetes. Te... kaptál egy olyan sebet, ami még nem gyógyult be. Én pedig folyton megfeledkezem pár pillanatra, és... csak annyira vonzó vagy számomra. - nyeltem nagyot.
Ahj egek Jiho, tartsd már a farkad a gatyádban! Ezt a fiút bántották, te meg fantáziálgatsz róla. Eddig hetekig elvoltál szex nélkül, most meg folyton beindulsz.
Szarul éreztem kicsit magam. Vissza kell fognom a vágyaimat.

<Kyung>
- Nyugalom.- suttogtam a fülébe majd nyakába pusziltam.
- Nincs semmi baj. M-majd együtt megoldjuk. Ha már egy pár vagyunk. Állítólag azt így szokás. Velem pedig... Ne foglalkozz. Amint vége a rémálomnak, minden rendben lesz.- kuncogtam.- Ha baj van, megoldjuk. Ha ez baj...- simítottam a kezem az ölére.- Ezt is megoldjuk.- igyekeztem éreztetni vele, hogy mellette vagyok és próbálom feldolgozni a történteket, érte, értünk.

<Zico>
- Kyung kérlek...- éreztem, hogy hevesebben ver a szívem. - Hagyjad abba, ez...én... - fújtam ki a levegőt.
Nyugodj meg Zico, gondolj valami nyugtatóra! Tengerpart, pálmafák, naplemente, homok... amin Kyung-gal szeretkezünk. Mi?! Nem! Ő nincs ott, csak én. Egyedül ülök.
- Ne kínozz, eléggé égő ez nekem amúgy is.

<Kyung>
- N-ne mondj ilyet.- suttogtam a fülébe.- Csak lazulj el. Élvezz...- haraptam fülére majd kezemet merev tagján, nadrágon keresztül kezdtem mozgatni.
Nyakát csókolgattam, nyalogattam néha meg is haraptam. Hangosan sóhajtva dőlt előre az asztalra. Kezemet a nadrágjába vezettem. Épp rámarkoltam volna férfiasságára mikor elhúzódott tőlem.
- Mi a b-baj?- néztem rá nagy szemekkel.

<Zico>
Mikor észbe kaptam, hogy mit csinál, kivettem a kezét a nadrágomból, és hátrébb léptem.
- Nem szabad ezt! Nekem... most haza kell mennem. Majd beszélünk! - tettem zsebre az éjjeliszekrényről a mobilomat, majd szobáját elhagyva egyenesen hazáig rohantam.
Senkivel nem foglalkoztam, csak bezárkóztam a szobámba, és a nadrágomba süllyesztettem a kezem. Jólesően nyüszítettem fel, mikor tenyerem végre a farkamat masszírozta, enyhítve a fájó feszülést.
Lassan hátráltam, majd ledőltem az ágyamra.
- Khyung... - sóhajtottam összeszorított szemekkel.
Végig rá gondoltam. Éreztem magamon az illatát, az érintését...az ajkait. Annyira beindított, az agyam minden perverz dolgot levetített előttem.
- Ahh...hahh... - markoltam a nem messze lévő párnámba, mikor éreztem, hogy már majdnem.
- Kyuhhhnggaaahhhh. - testem megrázkódott, izmaim befeszültek. Pár perc intenzív mámor, majd csend.
- Úristen! - fújtam ki magam, mikor lenyugodtam. A fejem végre kitisztult, a farkam megnyugodott.

<Kyung>
Nem értettem, miért rohant el tőlem. Én csak segíteni szerettem volna. Ez olyan nagy baj?
Lefagyva álltam egy darabig a szobám közepén. Mikor sikerült felfognom úgy nagyjából az eseményeket, az ablakhoz léptem, hogy friss levegőt engedjek a szobába.
Jiho épp a házuk bejáratán rontott be ekkor és nem is kellett sok, mire felért a szobájába.
Enyhén nyitott ajkakkal, tágra nyílt szemekkel néztem végig ahogy könnyít magán. Szinte vele együtt éreztem mindent. Mikor teste megfeszült, egy halk nyögés is kiszökött ajkaim közül, majd szédelegve elbotorkáltam az ágyamig. Lefeküdtem rá és mély levegőkkel igyekeztem lenyugtatni háborgó testemet.
- Na azt nem mondhatjuk, hogy nem vagyunk egymásra hatással....- sóhajtoztam.
Néhány mély levegőt vettem, szemeimet lehunytam, hogy sikerüljön lenyugodnom.
Lentről ajtónyitódást hallottam, feltehetőleg anyu érkezett meg. Még egy kicsit relaxáltam majd lementem.

<Zico>
Egy ideig feküdtem ugyanabban a pózban, majd nagy nehezen rávettem magam arra, hogy elmenjek lezuhanyozni. Tiszta ruhával a kezemben ballagtam a fürdőbe. Bedobáltam a ruháimat a szennyesbe, majd a fülke ajtaját magamra zárva nyitottam meg a csapot.
Ami az elmúlt fél órában történt, az minden oldalról ciki. A egymásnál akarunk lógni, meg együtt aludni, akkor meg kellene tanulnom ezt irányítani. Most is tuti lököttnek néz.
Hamar lerendeztem a zuhanyzást, majd felöltöztem, és lementem a konyhába, hogy megkeressem anyát.
Anya viszont nem volt ott, helyette másokba futottam bele.
- Pfúj! Hagyjátok abba, ez undi! - fintorogtam a kis álompárra, akik a konyhaasztalnál ülve kacérkodtak egymással.
- Mi az, hogy undi? Te is pont ezt műveled a szerelmeddel, csak nem látod magad kívülről. - nyújtotta ki rám a nyelvét Woonie. - Amúgy minek csapkodtad az ajtókat? Összevesztetek?
- Hm neeem. - ittam bele a vizembe. - Csak majdnem lemerült a telefonom, és kellett a töltő. Várok egy hívást.
Mély levegőt vettem, majd felfelé indultam a szobámba.
- Anya? - jutott eszembe.
- Elment a reggel a nagyihoz. Hagyott cetlit.
- Hja, oké, akkor megyek, nyálaskodjatok. Oh, Minyoung! Kyung azt hazudta, hogy egy barátnődnél aludtál. Majd te is ezt mondd. Jó nagy balhé lenne belőle, ha lebuknánk.
Felmentem a szobámba, és leültem az íróasztal mellé, olyan rég zenéltem már. Most pedig, ha már hazarohantam, akkor itt az ideje pótolni.

<Kyung>
- Gonosz vagy.- kuncogtam a konyhaajtónak dőlve.
- Ugyan miért? Most mit tettem, Babám?- nézett nagy szemekkel anyu.
- Összeesküdtél Jiho-val ellenem.
- Ja!- nevetett fel.- Pedig nagyon tetszettél neki.
- Tudom. Elmondta.- vigyorogtam.- Miket vettél? Ne segítsek valamit?- léptem a szatyrokhoz.
- Nemsokára nekilátok a vacsinak. Apàd felhívott, hogy este legyek készen időre, mert elvisz valahova.- mosolygott szerelmesen, boldogan.
- Ennek örülök. Végre kikapcsolódtok.- öleltem magamhoz és megpusziltam.
- Holnapra pedig szabadságot vett ki.- újságolta kivirulva a további híreket.
- Ez szuper. De akkor nem kell segítség?
- Ha megöntöznéd idebent a virágokat, azt megköszönném. Utána szabad vagy.
- Rendben.- nyomtam még egy puszit az arcára majd a kannáért mentem és elrendeztem a virágokat. Ezután felmentem a szobámba és nekiálltam a leckéimnek.

6. Rész (+16)

<Zico>
Reggel nyúzottan keltem, kértem anyától egy nagy bögre kávét a reggeli mellé. Gyorsan ettem, majd lehúztam a kávét, és felszaladtam a fürdőbe, hogy belőjem a hajam. Ha már annyit szenvedtem érte. Fogat mostam, majd a táskám a vállamra véve léptem ki a házból. Kyung a kapuban állt, nagyon nyúzott volt az arca. Szemei duzzadtak voltak.
- Sírtál? Mi a baj? - kérdeztem elé állva, mert nem ölelgethettem az utcán. - Megint rémálmod volt?

<Kyung>
Még mielőtt az otthoniak gyanút fogtak volna, összekészülődtem és hamar elhagytam a házat. Volt időm, ha már reggel olyan korán fent voltam. Igyekeztem összeszedni magam és minden jelét eltüntetni a rossz éjszakámnak de úgy látszik Zico elől nehéz.
- Öhm... Igen...- hajtottam le a fejem.- De már jobban vagyok.- mosolyogtam fel rá.- Gyere. Menjünk.- indultam meg majd Ő is követett

<Zico>
- Megmondtam, hogy nem kell előttem játszanod a kemény fiút. Én olyan  gyengédnek szeretlek, amilyen vagy. Elég, ha én érzéketlen bunkó vagyok. - simítottam meg feltűnésmentesen a kezén. - Miért nem hívtál? Megkértelek. Ott akarok lenni, hogy... megnyugtassalak, hogy nem bánthatnak. Ma este aludj nálam. Velem. Hátha jobb lesz.

<Kyung>
- Most hívtalak volna fel hajnalok hajnalán?! Nincsen semmi bajom, jó? Csak egy rossz álom. Ennyi.- fújtam ki a levegőt.- Nem tudom Jiho... A szüleimmel sem beszéltem, lehet, neked sem engedik... Én nem akarok teher lenni...- igen. Jelen pillanatban nem vagyok más, mint mindenki nyakán egy jó nagy teher.
Nyűgös is voltam, elegem is volt, és még suliba is kellett menni.
Azt hiszem ez a nap nem lesz könnyű! Ember legyen a talpán, aki kibírja velem...

<Zico>
- Igen! Én kértelek, hogy hívj! - kezdett bosszantani makacssága. - Átmegyek este én akkor! Kimászok az ablakon! Szólok majd, mikor nyisd ki a tied. Reggel pedig hazamegyek korábban. Folyton hősködsz! Nem akarod megérteni, hogy szeretlek és meg akarlak védeni! - jelentettem ki hevesen gesztikulálva.
Fél perc hatásszünet után leesett, hogy mit mondtam. A FASZBA! Ez... a kurva életbe, ezt nem így kellett volna kimondanom.
Teljesen elpirultam, majd gyors léptekkel indultam meg.
- Gyere, mert elkésünk. - trappoltam egyre gyorsabban. Igazából nagyon is sok időnk volt, de nem akartam tovább kettesben lenni vele.  Nem akartam tudni, mit reagál arra, hogy elszóltam magam. Gondolkodnom kellene, mielőtt jártatom a szám! De hátha nem úgy értette. Hátha a baráti szeretetre értette. Bassza meg, Jiho, egy idióta vagy!
Idegességemben a cigis doboz után kutattam. Kell valami, ami megnyugtat.

<Kyung>
Nagyon csúnyán kihoztam a sodrából Zico-t. Nem akartam de ez így jött ki.
- Tudod is Te...- morogtam mögötte menet.- Csak dobálózol a szavakkal. Nem tudod, hogy nekem milyen. És ettől nem tudsz megvédeni. Figyelj én nem akarok veled veszekedni... Sajnálom...- ahogy kimondtam a szavakat, abban a pillanatban vissza akartam szívni vagy inkább meg sem kellett volna szólalnom.
Az iskola kapuja előtt megállt, hogy elszívja a cigijét, jobbnak tartottam ha kivételesen nem várom meg, mert tuti, hogy csak ilyen szép dolgokat vagdalnánk egymás fejéhez. Azt pedig nem akarom, mert megbánnám.
Felviharoztam a termünkbe, ahol egy aggódó Yookwon várt.
- Merre voltatok tegnap? Azt mondtátok kajára visszajöttök! Tudod, hogy aggódtam?! Azt hittem, azok a barmok elkaptak... Telefonálni luxus?- háborgott. Normál esetben jogosnak érezném de ma még levegőt venni sem volt kedvem.
- Bocs.- intéztem el ennyivel.

<Zico>
Egyáltalán nem vesz komolyan engem. Nem akarja, hogy beleavatkozzak az életébe. Nem akarja, hogy segítsek. Én erőltetem csak ezt a segítést.
Minek is erőlködöm? Úgysem fog soha odaadással szeretni. Talán szeretni sem fog soha. Mindig közénk áll majd a makacssága.
Elnyomtam a cigim, majd befelé indultam. Oké, leszállok róla. Hülyeség volt ez az egész. Hogy elhittem, hogy segíthetek neki, cserében amiért ő is segített nekem jobb emberré válni. De vajon tényleg az lettem? Mindegy, leszerelem azokat a seggfejeket holnap este, és mindenki megy a maga útjára. Talán, ha nem leszek a közelében, akkor elmúlnak a rémálmai. Azóta vannak neki, hogy én körülötte legyeskedek.
Az osztályban leültem mellé. Volt még üres hely, de akkor mindenki gyanakodott volna. Pár csajszi engem figyelt. Értetlenül ráncoltam össze a homlokom, mire a hajukat fogdosták. Jaaaa! Oké, leesett. Megejtettem egy halvány mosolyt, majd füzetet felcsapva rajzolgattam a hátsó lapra. Tegnap még minden olyan jó volt. Olyan boldog voltam. Ma meg avval vádol, hogy az érzéseim nem komolyak, csak beszélek a levegőbe.

<Kyung>
Mérges voltam magamra, mérges voltam rá, az egész világ felbosszantott.
- Hát azért kösz, hogy ennyivel elintézel.- húzta fel az orrát sértődötten.
- Bocs. De ma nem igen vagyok jó passzban.
- Veszem észre...
- Kösz...
- Van mit.
- Ahish... Remek... Úgy látszik ma mindenkivel összeveszek...- motyogtam és lehajtottam a fejem a padra.
Azt hiszem a mai nap én leszek az, aki átalussza az órákat.
Fél füllel hallottam, hogy Kwonnie Zico-hoz fordul és új haját dicséri meg néhány szót váltanak.
Nem sokkal később csengettek és elkezdődött az óra. A tanár köszöntésére még felálltam de utána ugyan úgy visszafeküdtem a padra.

<Zico>
- Hé kandúr, jó az új hajad. - próbált jobb kedvre deríteni Yookwon.
- Kösz. - mosolyogtam halványan rá. Nem az ő hibája az, hogy plátói szerelem az, amit érzek Kyung iránt.
Az órán nem szóltam semmit, csendben bámultam,  karba font kezekkel a tanárnőt. Még jegyzetelni sem volt kedvem.
Egész nap zombi módban éltem, kussban. Yookwon próbált dumálni mindig, és válaszoltam is neki, de nem vittem tovább a beszélgetést.
- Jössz kajálni? - lökött oldalba Minhyuk a folyosón, amikor kiléptem az utolsó óráról.
Nemet intettem a fejemmel, majd a kijárat felé intettem. Látta, hogy szar a kedvem, ezért utánam jött. Az iskola előtt leültem a kerítés szélére, és rágyújtottam.
- Na mi van? Összebalhéztál a kis macskáddal? Vagy féltékeny vagy valakire? Amúgy beszéltem a góréval, benne vagyunk a buliban. A srácokkal is dumáltam már a suliban. Figyelik őket.
Bólintottam, hálás voltam Junhyung-nak ezért.
- Na elmondod, mi a baj? - gyújtott rá ő is, majd rágót kotort elő a zsebéből.
- Végeztem Kyung-al. Rájöttem, hogy ráerőltettem magam.
- Ismered a srác múltját? - pillantott rám. Bólintottam.
- Amennyit kihúztam belőle, annyit tudok. Te honnan tudsz róla?
- Hamar terjednek az osztályban a dolgok. Akik kicsit is befolyásosak a bandaéletben, és idejárnak, mind tudják, hogy jár az, aki hátat akar nekik fordítani. Ezért vagyok benne a holnapi buliban.
- Te nem lehetsz ott. - slukkoltam le a cigim. - Megígérted, hogy Yookwon-nal leszel. A srác odavan érted, ma is rólad kérdezett.
- Tudom. Édes kölyök... csak félek, hogy ha elmondom neki, hogy mikben vagyok benne, akkor hátat fordít nekem. Ha tovább akarsz lépni... tudok valakit, akinek tetszel. - érdeklődve néztem rá. - Ő is bandatag. Szóval jó fej. Kicsit olyan... picsás.
- Egy lány? Nem kell semmi pénzért!
- Fiú. Nekem nagyon bejön. Yookwon előtt őt fűzögettem.
- Pfff... seggfej! - néztem rá.
- Jó na! Olyan kis vadmacska. Az ebédlőben vett észre, mikor engem keresett.
- Akkor dugd meg te! - oltottam el a cigim. - Lepasszolnád, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásod?
Kuncogott, de nem válaszolt. Újabb cigire gyújtottam, amíg Kyung végez az ebédlőben, hogy biztonságban hazajuttassam.

<Kyung>
Nagyon vánszorogva telt a nap. És Zico egy hangot sem szólt hozzám. De ezt csak magamnak köszönhetem.
Az ebédlőben szokás szerint kilométeres sor állt. Kwonnie kicsivel előrébb állt tőlem de még Ő is messze volt a kajától.
- Jé ki van itt. Az én kis ribim.- hallottam meg mögülem a halk de annál hidegebb és kimértebb hangot. Ezer közül is felismerném, hogy Leo az.
- Nem megmondtam, hogy takarodj a közelemből?!- sziszegtem előre  fordulva.
- Naaa... Mi a baj?- simított végig kezével gerincemen. A hideg kirázott, a rosszullét kerülgetett.
- Nem üdvözölhetünk egy régi, kedves ismerőst?- susogta a fülembe a másik szemétláda. Felismerem a hangját, falra lehet N hangjától mászni.
- Elment az étvágyam.- morogtam majd majdnem fellökve őket kirontottam a sorból.
Felöltöztem és elindultam haza. Gondoltam Jiho már elment, mert amilyen szépen beszéltem vele, nem volt kedve megvárni. Megértem. Borzasztó egy tapló vagyok...
Viszont ahogy áthaladtam az úton megpillantottam Őt a kerítésnél Minhyuk haverjával.

<Zico>
Mikor láttam, hogy Kyung kijön a suliból, lepacsiztam B-Bomb-al és felé közeledtem. Megvárt, de nem nézett rám.
- Gyere! Hazaviszlek, utána dolgom van a tetoválószalonban. - indultam meg zsebre dugott kezekkel.

<Kyung>
Nem vagyok kisgyerek, hogy kísérgetni kelljen... De értékelem kedvességét. Inkább nem teszem szóvá. Így is eléggé elbasztam a dolgokat. Csendben ballagtunk egymás mellett. Kínos csendben.
Megváltozott délutáni programja- miszerint egyedül meg tetováltatni- is mutatta nekem, hogy haragszik rám.
Séta közben finoman tenyerébe csúsztattam a sajátomat.
- Sajnálom.- sóhajtottam bűnbánóan.- Akkora egy segg vagyok... Bocsi...

<Zico>
Meglepett, hogy nyilvánosan megfogta a kezem. Még akkor is, ha nem egy zsúfolt utca volt. Én is megszorítottam, hogy ne legyen bűntudata.
- Nem, semmi baj. - vontam meg a vállam. - Megértettem a dolgot. Távol maradok. Lerendezem holnap azokat a seggfejeket, hogy egyedül is járhass bárhová anélkül, hogy bántanának. Utána kiszállok az életedből, nem erőltetem, nem kavarom fel benned a múltat. Hagyom, hogy nyugodtan éld az életed. Azóta vannak rémálmaid, mióta én körülötted lebzselek. Ha elkerüljük egymást, el fog múlni, és túlléphetsz ezen a dolgon.

<Kyung>
- Mondtam már, hogy néha hülyeségeket beszélsz? Például most... Hogy lenne már miattad rémálmom...? E-ez nem... Nem igaz. És mégis hogy gondoltad ezt?! A szomszédban laksz, egy osztályban járunk... Teljesen kerülni akarsz?- elengedtem a kezét. Ez most rosszul esett. Lehet, hogy barom voltam. Sőt! De azért az, hogy felpiszkál bennem valamit... Valami furcsa érzést és egyik este még egymás ajkain csüngünk... Most meg kb faképnél hagy. Hát mondhatom, baromi jól esik...
- P-pedig... Akartam valamit mondani. De akkor mindegy is. Ha Te így döntöttél... Nélkülem... Hát Istenem! Éltem túl rosszabbat is.

<Zico>
- Kyung... - fogtam meg derekát, majd az egyik mély kapualjba húztam, és megtámaszkodtam mellette, hogy ne tudjon elszökni.
- Szeretlek! - néztem a szemébe. - Érted? Nem azért mondom, mert unalmamban nincs mivel elüssem az időt. Hanem, mert levettél a lábamról. Féltelek, aggódom érted, vigyázni akarok rád. Akarnék. Mert mikor meg akarnám veled beszélni a problémát, te kijelented, hogy majd te egyedül mindent megoldasz, senki segítsége nem kell. Tudom, hogy nehéz... de meg sem próbálsz megnyílni nekem. Mindig azt hiszed, hogy nem ér annyit a problémád, hogy más foglalkozzon vele. Pedig de! Foglalkozni akarok vele, meghallgatni, hogy tudjam mit érzel. Hogy min mész keresztül. De így látom, hogy szenvedsz, de amikor feléd lépek, akkor te kettőt lépsz hátra. Mintha bántani akarnálak.
Mély levegőt vettem, nekem mindig nehezen ment az ilyen lelkizés.
- A párod akarok lenni, a szerelmed, a szeretőd. És oké, hogy hagyod, hogy csókoljalak, öleljelek. De nem beszélgetünk. Tudom, hogy ez tőlem hangzik a legfurcsábban. Talán, ha olyan laza típus lennél, mint én, akkor nem kéne ez az egész. De te törékeny vagy, mint egy porcelán... és... csak úgy tudlak kisegíteni ebből a rémálomból, ha tudom, hogy mikor mit érzel.

<Kyung>
- Nem is vagyok porcelán baba. De azt hiszem inkább nem kötök bele mindenbe.- sóhajtottam.- Igazad van. Teljes mértékben. De én ilyen vagyok. Nehéz ezen változtatni... P-pedig... Azt akartam mondani... Hogy próbáljuk meg együtt. D-de így... Én már nem is tudom, hogy van-e hozzám még kedved.- hajtottam le a fejem.

<Zico>
Állánál fogva felemeltem fejét, és csókot nyomtam a szájára.
- Akkor lennél a párom? - sóhajtottam ajkaira. - Tudom, hogy nem vagyok egy topmodell... se egy kigyúrt cicafiú. De igyekszem majd avval boldoggá tenni, amivel tudlak.

<Kyung>
- L-lennék...- sóhajtottam halkan.- Csak maradj mellettem és boldog leszek.- mosolyogtam rá majd dús ajkait ostromoltam érzékien. Alsó ajkát finoman harapdáltam, nyalogattam. Majd nyelvét átcsúsztatta a számba és úgy mélyítette el összefonódásunkat. Lehunyt szemekkel, halkan szuszogva élveztem a játékot. Legszívesebben soha nem hagynám abba.
Halk cuppanással hagytam el tökéletes párnáit.
- M-mennünk kell...- mondtam szomorúan.- Nem mehetek el veled a szalonba?

<Zico>
Élvezettel csókoltuk egymást. Nyelvemmel érzékien masszíroztam az övét, hogy érezze mennyire fontos nekem.
- Dehogynem jöhetsz. - szuszogtam a nyakába, finom illata ellepte orromat.
Elhúzódtam, majd kezét megfogva vezettem a barátom szalonja felé.
Tudom, hogy megígértem, hogy elkerülöm... de képtelen vagyok rá. Főleg, hogy ő is akar engem.
Az egyik kisbolt előtt megtorpantam.
- Ettél valamit? Túl hamar kijöttél. Gyere, veszek valami kaját. Én is jobban bírom a tetoválást, ha előtte eszek valamit. - húztam be, hogy vegyek valami ennivalót.

<Kyung>
- De nem vagyok annyira éhes.- motyogtam.- Egy csoki is megteszi.- battyogtam az édességekhez.
Levettem a polcról egy szelet müzlit és a kasszához sétáltam. Jiho is hamar megérkezett.
- Messze van a barátod szalonja?

<Zico>
- Innen nincs. A régi házunktól igen. Akkor volt mit sétáljak. Ennyi? - mutattam a müzliszeletre, mire bólintott. - Én nagyban tolom az ipart. - emeltem fel egy  csomag csokis nápolyit. Levettem még két nyalókát, majd fizettem.
Csendben eszegettünk, mikor elfogyott a müzlije felé tartottam a zacskót. Megrázta a fejét, hogy nem kér.
- Egyél rendesen, nekem ne fogyj le! Utálom a csontkollekciókat. Jobb, ha van mit fogni. Egy kis húsos combi, formás popó...- sóhajtottam álmodozva. - Szívesebben fogdoslak, ha kicsit húsos vagy. - pillogtam rá.

<Kyung>
- Zavarba hozol...- köszörültem meg a torkomat és pirulva elfordultam. Tapogatni akar? Talán gondolt már rám úgy...? Oh ez... Olyan zavarba ejtő... Nem mondom, hogy majd egyszer nem szeretném... De ahj... Biztos velem van a baj. Túl szemérmes vagyok. Ezen kell változtatnom.
Miután mindketten megebédeltünk, lassan folytattuk az utunkat. Félve bár de megint megfogtam a kezét. Nem tudtam mit fog hozzá szólni.

<Zico>
Láttam, hogy mélyen elpirult  arra, amit mondtam. Persze tudtam, hogy jó ideig nem lesz semmi, csak látni akartam, hogy mégis mit szól.
Kicsit megszorítottam a kezét, hogy jelezzem, hogy nem zavar, ha  fogja a kezem.
A szalonhoz érve az órámra pillantottam. Pont időben vagyunk.
Kyung mögöttem jött, kíváncsian nézett szét.
- Szia hyung! - üdvözöltem a barátomat, aki épp egy csaj csuklója felett görnyedt.
- Zico! Szia...sztok. - látta meg Kyung-ot a hátam mögött. - Együtt jöttetek?
- Aha. - húztam magam mellé páromat.
- Oké, csüccs le! Fél perc, és végzek. Hova is lesz, a kezedre?
- Aha.
Leültünk a fekete bőrkanapéra, és megvártuk, amíg befejezi.
Előkerestem a papírt, amin a rajz van.
Mikor elköszönt a csajtól, felém nyújtotta a kezét.
- Lássam, ezúttal mit remekeltél. - nézte meg a rajzot. - Tök király!  Amúúúgy... szia szépség, mi a neved? - nyújtotta a mancsát Kyung felé. - Jay vagyok. Állok szolgálatodra! - kacsintott rá az ÉN pasimra.
- Hyung, ő a párom, ne udvarold körbe! - nyújtottam ki a nyelvem viccelődve.

<Kyung>
Nem volt annyira gyanúsan rossz környék ahova Jiho vitt. Először azt hittem, hogy majd egy olyan haverjához visz, aki csak úgy hobbiból varrogat össze-vissza embereket egy sikátorban. Ehhez képest egy tiszta környéken kötöttünk ki, egy profi, legális tetkósnál.
De most komolyan... Jiho-nak minden ismerőse meleg vagy bi? Ez a pasi is... Vagy csak szimplán ilyen a stílusa? Jó engem nem zavar. Csak még szoknom kell. Egyenlőre azt is, hogy én is egy fiút szeretek.
- Oh...- nézett meglepetten Jay.- Nem is tudtam... Jiho! Te mióta? Bááár... Hm...- nézett rajtam végig, ami enyhén zavarba hozott.- Nem is csodálkozom annyira.- nyalta meg az ajkait majd elnevette magát.
- T-te is... O-olyan...?- motyogtam alig hallhatóan.
- Mi? Meleg? Ja én? Neeem... Csak néha.- ezt nem értem de lehet, hogy jobb is.
- Mit is mondtál, hogy hívnak?
- Ja. Bocsi.- nyújtottam a kezem.- Park Kyung.
- Kyunggie... Cuki. Na gyere Zico.- intett maga felé Jay, hogy üljön a székbe.- Közben meséld el, hol szedted össze ezt a szépséget? Lehet, oda kellene járnom nekem is.

<Zico>
- Oh, ez a szépség a szomszédomban lakik. És az új sulimban a padtársam. - vigyorogtam, miközben előkészítette a gépet, majd a karomat is.
- A szomszédod? Nekem egy vénasszony meg egy idős házaspár a szomszédaim. - nevetett, majd a rajzot egy kupír fölé helyezte és gyakorlott mozdulatokkal rajzolta át. - Elég mások vagytok. Mármint... te bandázol, meg tipikus kemény srác... ő meg... mint egy kisangyal. - csevegett, de nem emelte fel a fejét.
- Úgy rappel, mint egy profi. Evvel keltette fel a figyelmemet. - pillantottam az én drágámra, aki nagy szemekkel nézelődött.
- Mármint ő? -  bökött rá a tollal. - Soha!
- Komolyan mondom! És egy imádni való srác. Pár napja ismerem csak, de... nem bírok távol maradni tőle, imádom mindenét.
- És volt már valami? Milyen az ágyban?  - kérdezte halkan, miközben a kezemre tette a rajzot és befújta, majd lehúzta a papírt.
 - Pfúj hyung, te pletykafészek. - kuncogtam. - Nem volt semmi, ő... szemérmes és szégyellős. Nem hiszem, hogy egyhamar hagyná magát nekem.
- Még nem is smároltatok?
- De, azt... azt igen. De simogatás vagy petting vagy ilyesmi... nem akarom megijeszteni. Meg... én is csak csajjal voltam eddig.
- Hasonló pasival is. Csak fel kell készíteni, mert ő nem nedvesedik. Meg na... furcsa elsőre, hogy neki is az van a lába közt, mint neked.
- Kösz hyung... majd... utánaolvasok részletesebben. - motyogtam, mert igazából zavarban voltam.
- Mehet? - hajolt karom fölé.
- Csapj bele! - biztattam, majd ismerősként köszöntöttem az égető érzést.

<Kyung>
Amíg beszélgettek én a szalont nézegettem. A fal tele volt képekkel. Különböző nonfiguratív ábrákkal de nagyon jól néztek ki. Volt egy sarok, ahova- gondolom- az itt elkészült jobb tetkók képei kerültek.
Hallottam, hogy rólam vagyis rólunk beszélnek. Meg a szexről... A kezembe vettem egy magazint és azt kezdtem el olvasgatni.
Még csak néhány napja ismerjük egymást... És máris a szex a téma...
Az újságokba rejtettem a zavarom és inkább nem hallgatóztam. Miután az összes létező betűt, amit megtaláltam magam körül, elolvastam, odaültem Jiho mellé és megfogtam a szabad kezét.
- Nagyon fáj?

<Zico>
- Nem, dehogy. Azok jobban fájtak, amik a bordáim felett vannak. Ott... ott durva volt.
- Figyelmeztettelek akkor. De büszke voltam rád, más negyedóránként szünetet kér. - kuncogott közbe Jay.
- Veled minden oké? Nem unatkozol? - cirógattam meg Kyung kézfejét hüvelykujjammal.

<Kyung>
- Nem unatkozom.- mosolyogtam rá.- Tényleg nagyon jó tetoválásokat csinálsz.- dicsértem Jay-t.
- Köszönöm.- mosolyodott el.- Neked van?
- Nem, nincs.
- Nem is akarsz?
- Hm... Hát nem tudom. Megfordult már a fejemben. De annyira nem vagyok oda érte.- vontam vállat.
Kíváncsian figyeltem, ahogy Jiho karján egyre inkább kivehető a rajz.
Egész végig mellette maradtam és a kezét szorongattam, simogattam.

<Zico>
Jól esett, hogy Kyung velem van. Kicsit elterelte a figyelmem a szúró fájdalomról.
Mikor végre kész lett, és lemosta, elégedetten néztem egy ideig, majd nyújtóztam egyet, mert már fájt a hátam a mozdulatlan óráktól.
- Nagyon menő! - néztem csillogó szemekkel. - Mivel jövök neked?
- Egy piával a holnapi buliban. - krémezte be, majd fóliába burkolta a karom.
- Nem mondom el megint, tudod mi a teendő vele.
- Ja ja. Gyakoroltam a rituálét párszor. - nevettem halkan. - Na gyere baba, megyünk lassan. Morgó maci lusta lett. - ásítottam egyet.
Elbúcsúztunk hyung-tól, majd egymás mellett sétáltunk, de én ötpercenként leellenőriztem a karom. Nagyon bírtam.

<Kyung>
- Nyugi.- vigyorogtam rá miközben hazafelé sétáltunk.- Nem megy el onnan.- mint egy kisgyerek, aki megkapta az áhított játékot, úgy nézegette a karját.
Kézen fogva sétáltunk, ráérősen, szerelmesen. Néha egy-egy puszit is loptunk a másiktól.

<Zico>
Mire hazaértünk már szürkülni kezdett.
A délelőtti kakaskodásunknak már nyoma sem volt. Minden olyan volt, mint tegnap.
- Amúgy... csak mi tudunk ilyen furcsán összejönni. - nevettem halkan. - Pont előtte gondoltam arra, hogy mindent elszúrtam és nem lesz semmi kettőnk közt. Legközelebb, ha morci leszel, nem kötekedek, hanem átölellek, és befogom a szám.
Mikor befordultunk az utcánkba, elengedtük egymás kezét.
- De örülnék, ha hívnál, mikor szükséged van rám. Ha nem úgy, mint egy pasit... akkor hívj úgy, mint egy barátodat. Nekem mindegy, csak pihenj és egyél rendesen,  nehogy lebetegedj. Mert akkor bizony aludni fogok órán. - sóhajtottam színpadiasan. - És a csajok szétszednek majd, mert imádnak szőkén. - legyeztem magam színészkedve, majd szembefordultam vele, mert a házuk elé értünk.

<Kyung>
- Nem csak a csajok.- kacsintottam rá huncut vigyorral.
- De, hogy ne szomorítsalak el, igyekszem teljesíteni a kéréseidet.- mosolyogtam.
Megint gyorsan körbenéztem, hogy tiszta-e a levegő. Nem láttam senkit sem az utcán vagy az ablakokban, ezért közelebb léptem Jiho-hoz, kicsit lábujjhegyre emelkedtem, kezemmel vállaiba kapaszkodtam, és néhány apró, gyors puszit nyomtam ajkaira. Legszívesebben forrón megcsókoltam volna de nem mertem kockáztatni.
- Jó éjt Jiho-m.- suttogtam az ajkaira majd elléptem tőle és lassan beballagtam a házunkba.

<Zico>
Megvártam, amíg beér, utána én is bementem.
- Megjöttem! - kürtöltem szét a ház népének.
- Szia kicsim! A konyhában vagyok!
- Mindig ott vagy. - jegyeztem meg halkan, majd odasétáltam.
- Na muti! - nézett a karomra, mire felhúztam a felsőm és elé tartottam. - Húha! Menő, illik hozzád.
- Aha. A többiek?
- Apa később jön, a bátyád a szobájában. - fordult vissza a vacsihoz.
- Felmegyek hozzá. - indultam meg az emeletre.
Kopogtam, majd benyitottam. Épp a telefonján pötyögött.
- Szia öcsi, gyere! Beszélnünk kell!
Felhúztam a szemöldököm, majd ledőltem mellé az ágyra.
- Na hogy is van ez veled meg Kyung-gal? - tette le a telóját, majd rám pillantott.
- Hogy lenne? Elég jól összebarátkoztunk. - tettem az ártatlant.
- Oh, az láttam épp az előbb. Oly' annyira, hogy már puszilkodtok is. - kacsintott rám.
- Honnan tudsz róla? - néztem el. Nem gondoltam, hogy tud rólunk. Ez elég ciki.
- Letettem az előbb a könyvem. - mutatott az ablak alatti íróasztalra. - És azt láttam, hogy egymásba kapaszkodva puszilkodtok. Gondolom nem minden barátjával csinálja ezt.
- Öhm... nem, mi...- szusszantottam egy mélyet. - Tetszik nekem, ezért közeledni kezdtem felé. És összejöttünk. Pont ma.
- Grat! - tapsolt meg. Megkönnyebbültem, azt hittem, hogy majd kigúnyol.
- Kész a vacsi! - kiáltott anya lentről.
Felálltunk, és együtt mentünk az ebédlőbe.
- Amúgy király a tetkód. - veregetett hátba Woonie.

<Kyung>
- Szép estét!- köszöntem hangosan mikor beléptem a házba.
- Szia Babám.- köszönt anyu fentről.- A vacsi ki van készítve. Egyél csak.
- Te nem eszel?- mentem fel a szobájába.
- Nem. Apáddal elmegyünk a munkahelyére vacsorára. Ilyen üzleti banzáj. Majd este jövünk. Ugye megleszel?- ölelt meg.
- Persze.- bólogattam.
- A nővéred a szobájában van.
- Oksi.
- Na menj egyél. Negyed óra múlva jön értem apa.
- Rendben. Vigyázzatok és érezzétek jól magatokat.- pusziltam meg.
- Rendben kicsim.
Lementem gyorsan ettem pár falatot majd felmentem a szobámba.
"Egész este egyedül leszek, ha Noona nem hoz ide valami pasit XD"- írtam Zico-nak az SMSt.

<Zico>
Megvacsoráztunk, majd felkullogtam a szobámba.
Kyung üzenete vigyorgásra késztetett.
"Az izgalmas.  Nem félsz egyedül?  lehet valami gonosz betörő elrabol.  " - írtam neki vigyorogva, miközben a tetoválást ellenőriztem le.
Elmentem hamar lezuhanyozni, majd felvettem egy melegítőnadrágot és egy pólót. Eszembe jutott a nyalóka a táskámban, ezért kivettem, és miután kibontottam,  a számba tettem azt.
Az ágyra huppantam, és a kezembe vettem a telefonomat, hogy lássam írt-e a kis mókusom.

<Kyung>
Amíg nem kaptam választ elmentem lezuhanyozni majd mire visszaértem a szobámba már meg is kaptam a választ.
"Hát Noona itt van a másik szobában. De most, hogy mondod...  "- írtam neki vissza és vigyorogva tettem le a mobilom.

<Zico>
" Nagy kár lenne, ha valaki ellopna tőlem. Talán figyelnem kellene az ablakodat. Vaaaagy...a lábtörlődön kellene aludnom. C: De mi van, ha fázni fogok? :c" - írtam neki, majd halkan kinyitottam az ablakot, és átmásztam a fára. Mikor nagy nehezen földet értem, indultam volna a két udvar közti kapuhoz, de amit megláttam, az mindenképp megért pár perc késést. Woonie ugyanis épp Kyung nővérére mászott ráfele a hintaágyon.
- Oh, kis huncutok! - szólaltam meg hirtelen. Szétugrottak, mindketten félve néztek rám.
- Zico, te mit csinálsz itt? - ugrott fel testvérem.
- Ooh, én szökök a szomszédba. De az érdekesebb téma, hogy TI mit csináltok itt, ketten, a sötétben... - nézegettem a körmeim.
- Ne mondd el senkinek! Cserébe én is tartom a szám, amiért kiszöktél az ablakon.
- Jó... de Kyung-nak elmondom. - néztem rájuk felváltva.
- Jó, csak utána hallgass! Mi akarjuk majd elmondani. - fújta ki megkönnyebbülten a levegőt a lány.
- Oké, most lépek. - bontottam ki a megmaradt nyalókát, mire Taewoon nagy szemekkel nézett. - Mi van? Finom. Na megyek, csövi bonbonkák. - indultam meg lazán a szomszédba. Felmászhattam volna az ablakához akár, de úgyis egyedül van a házban, akkor minek? Halkan beosontam, majd felsétáltam a szobájába.

<Kyung>
"Neeem... A lábtörlőm foglalt! "- gonoszkodtam vele.
Vigyorogva telefonoztam az ágyikómban majd miután már majdnem negyed órája nem válaszolt, leoltottam a villanyt és alváshoz készülődtem.
Befészkeltem magam a puha ágyikómba a párnáim közé és lecsuktam a pilláim. Igazából nem tudtam és nem is mertem elaludni. Csak csukott szemmel pihengettem.
Kintről kisebb zajokat hallottam, gondoltam Minyoung készülődik lefekvéshez. Kicsit még a vállamat is megvontam, majd visszamerültem a gondolataimba.
Aztán hirtelen ajtónyitódást hallottam. Nem mertem megmozdulni. Először arra gondoltam, Noona leellenőriz, hogy alszok-e. De az ajtó nem csukódott vissza. Megdermedve feküdtem a sötétben és nagyon reméltem, hogy nem egy betörő az.

<Zico>
A szobájában sötét volt, óvatosan lépkedtem, hogy neki ne menjek valaminek. Az ablakon beszűrődő holdfényben halványan kirajzolódott az ágy, benne az én Csipkerózsikám, nekem háttal.
Villanyt kellett volna kapcsolnom, ehelyett lassan felmásztam az ágyára. Remélem nem vág orrba.
Hátához feküdtem, kezemet a karjára simítottam.
Érintésemre megrémült, fel akart ugrani, de átöleltem.
- Shh én vagyok kicsim, én vagyok. Semmi baj. - suttogtam halkan, mire abbahagyta a kapálózást. - Nyugodj meg cica, ez a betörő csak a csókodat jött ellopni. - fordítottam magam felé, majd a szájára tapadtam.

<Kyung>
Nagyon megijedtem, mikor éreztem, hogy besüpped mögöttem majd egy kéz simul a karomra. Azt hittem, hogy olyan valaki... Aki azt akarja tőlem...
De mikor meghallottam Jiho édes hangját megnyugodtam. Finoman csókolta meg ajkaimat. Gyengéden simultam karjai közé és élveztem nyugtató csókjait.
- Jiho...- lihegtem mikor a levegőhiány miatt elhúzódtam tőle.- H-hogy kerülsz ide?- simogattam arcát majd jobban elhelyezkedtem, hogy rendesen elférjünk. Igazából egy cseppet sem bántam, hogy ott volt velem. Hozzábújtam és finom illatát ízleltem.
- Minyoung engedett be?- simogattam mellkasát és nagy szemekkel néztem sötét szemeibe, amit megvilágított a Hold fénye, így még mélyebbnek tűntek.

<Zico>
Kérdésére halkan felnevettem.
- Minyoung... nos, nem. Nem ő engedett be, de tudja, hogy itt vagyok. Képzeld! Amikor lemásztam a fáról, olyat láttam... fú, el sem fogod hinni! - kuncogtam megint. - A nővéred a bátyámmal találkozgat titokban. A hintaágyon találtam őket, egymást csókolták ölelkezve. Először nem hittem a szememnek. Titoktartásra kértek, de megmondtam nekik, hogy neked mindenképp elmondom.

<Kyung>
- Mi-Minyoung... És Jiseok... E-együtt vannak?- mosolyodtam el meglepettségem ellenére.
- Nyaj de örülök nekik!- vigyorogtam büszkén, mire tényleg felfogtam, hogy mi is az újság.
- Remélem a szüleink majd jól fogadják.- simogattam gondolkozva Jiho karját.- Aztán... Majd ha már minden jól megy velük... Talán... Majd mi is elmondhatjuk.- pillantottam fel rá félve.
- De! Ha a bátyád megbánja az én egyetlen Noona-mat, akkor nem várja meg, míg rájövök és megkeresem.- fenyegetőztem kuncogva. Minyoung-ért bármit megtennék. Igaz, hogy a nővérem de akkor is lány. Vigyáznom kell rá.

<Zico>
- Szívesen felvállallak, ha majd eljön az ideje. - pusziltam meg homlokát. - Nyugi, ahogy magához szorította, mintha az élete múlna rajta. - vigyorogtam. - Úgy látszik, hogy nekem és a bátyámnak ti vagytok a végzetünk. - pusziltam meg. - Én is legalább annyira imádlak, mint Woonie a nővéredet. - csókoltam nyakába.

<Kyung>
- Köszönöm.- kuncogtam majd gyengéden ajkaira hajoltam.
- Hm... Jiho...- motyogtam dús párnáira.

<Zico>
Oldalát simogattam, miközben elvesztünk egymás szájában.
Most először simogatott csókolózás közben, engem kicsit beindítva ezzel. Nem akartam megijeszteni, ezért gyengéden simogattam hátát. Ahogy csókunk egyre mélyebb lett, kezemet levezettem derekára, és ujjaimat óvatosan felsője alá csúsztattam, bőrét körkörös mozdulatokkal kényeztettem.
- Szeretlek! - sóhajtottam csóktól nedves ajkaira, majd állán keresztül áttértem a nyaka csókolgatására.

<Kyung>
Halkan nyöszörögtem édes csókja közben. Fürge ujjai kissé csiklandós oldalamon futottak végig.
Hangosan lihegve vettem a levegőt, miközben nyakamat csókolgatta. Szőke tincseibe túrtam és fejbőrét masszíroztam közben.
- Ah... Jiho...- lihegtem miközben finoman maga alá fordított.- Szeretlek...- suttogtam a válaszom a fülébe.

<Zico>
Vallomása felbátorított kissé. Lehúztam a takaróját, és félig feküdtem rá, hogy ne legyek nehéz neki, és hogy közben simogatni is tudjam.
Kezemmel hasát cirógattam a felsője alatt, majd lassan haladtam egyre feljebb. Közben ajkaimmal folyton kényeztettem, hol a száját, hol a nyakát.
Mikor felértem a mellkasához, ujjaimmal gyengéden masszíroztam mellbimbóit. Összerándult, és hangosan felnyögött.
Hangjára a farkam nagyot rándult, és fájdalmasan lüktetett a nadrágomban.
Megemeltem, és kibújtattam a pólóból, majd mikor visszafeküdt, mellkasát kezdtem csókolgatni. Számba vettem bimbóit, és gyengéden szívogattam, nyalogattam, kezemmel pedig nadrágon keresztül férfiasságára simítottam.

<Kyung>
- Hh... Ah... Jihoh...- lihegtem alatta.
Igazából nem tudom mit akartam. Lehet, hogy még nem álltam rá készen lelkileg de a testem meg kívánta. És ha azt mondanám, hogy "bocs de mégsem akarom", akkor vele is nagyon kitolok. Mert éreztem, hogy Ő nagyon is akarja.
- J-Jiho... Énh...- pihegtem alatta miközben a hátát simogattam.
Nem akartam, hogy megharagudjon rám vagy azt higgye, szórakozom vele de nem tudtam mit akarok.

<Zico>
- Mondd, mi a baj? - hajoltam fel a füléhez. Kezemet levettem a férfiasságáról, és inkább magamhoz öleltem derekát. - Nem állsz még rá készen, igaz? - pusziltam meg arcát.
Habozott a válasszal, tudtam, hogy nem akar megbántani, azért nem mondja ki, hogy nem akarja.
- Semmi baj. - feküdtem mellé, még mindig szorosan öleltem. - Semmi baj. Majd máskor. - megfogtam a kezét, és puszit leheltem rá.
Gondolom alul lenni nehezebb feladat, időt kell adnom neki, hogy felkészüljön, és  hogy ne érezze kényszernek, amit tesz.
- Ami veled történt, az szörnyű. Nem akarlak megijeszteni, hogy arra gondolj, hogy én is bántani akarlak. Várok, amíg kell. Ne félj kimondani, hogy még nem akarod. Nem haragszom érte.

<Kyung>
- D-de én nem akarlak... Neked m-most rossz... Én...- fordultam felé és hasát simogattam.
- H-ha Te akarod...- csókoltam meg

<Zico>
Aranyos volt, hogy miattam belemenne. De nekem kell észnél lennem, mert tudom, ha most csak miattam engedné, neki rossz lenne.
-Kyunggie... ne velem foglalkozz. - simogattam haját, miután elváltunk. - Nem csinálunk semmit, mert tudom, hogy csak miattam tennéd. Én várok, amíg te is akarod. - pusziltam meg, majd a hátamra feküdtem. Mély levegőket vettem, mert kalapált a szívem, és lüktetett a tagom. Próbáltam valami nyugodt helyet elképzelni, ahol egyedül vagyok és csend honol. Le kell nyugodnom, majd otthon elintézem a dolgot magamnak. Nem húzhatom bele abba, amit még nem akar.
- Az már biztos, hogy nem kell majd attól tartanom, hogy nem áll fel rád. - nevettem halkan kínomban, miközben megszorítottam fájó tagomat.

<Kyung>
- Ahj Kicsim...- pusziltam meg.- Ha az megnyugtat... Nekem sem volt közömbös a helyzet.- pirulva fúrtam a fejemet a mellkasába és csípőmet combjának dörzsöltem a félig merev tagomat. Nem akartam tovább húzni de akartam, hogy tudja, én is szeretném csak... nem most.
- De ugye nem haragszol?- néztem rá nagy szemekkel.

<Zico>
- Nem, dehogy. Amúgy sem azért jöttem, hogy megfektesselek  hanem, hogy veled legyek. Egy merevedés nem a világ vége.  - fordultam szembe vele. - Holnap este nem leszek itthon. A buliba megyek, ahol... megbeszéljük a tervet. Nem tudom, hogy hyung mit talált ki... de őt ismerve nagy balhét szervez majd, hogy megmutassa, ki parancsol.

<Kyung>
- Köszönöm.- pusziltam meg ajkait. Hálás voltam a megértéséért.
- És velem mi lesz? Én is ott akarok lenni.

<Zico>
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Az ilyen balhék elég durva bunyókkal társulnak. És lehet, hogy más is lesz náluk. Kés, vagy fegyver. Nem tudhatjuk. A buliba meg te magad mondtad, hogy nem akarsz jönni. De nem is baj. Yookwon-ra vigyázni fog Minhyuk, de ha Junhyung azt mondja, hogy azonnal indulunk... akkor te védtelen maradnál és azt nem akarom.

<Kyung>
- De ez nektek is ugyan úgy veszélyes. Én nem akarom ezt. Én nem akarom, hogy bajotok essen.- kezdtem pánikba esni.- Féltelek.- bújtam hozzá még jobban.- Ha megsérülsz...- csuklott el a hangom.- Az én hülyeségem miatt van ez az egész... Ha akkor nem megyek bele... Aish... El sem kellett volna mondanom. Veszélyben vagy Te is, Minhyuk is és Yookwon is...- csak úgy dőltek belőlem a szavak.

<Zico>
- Shhhh. Nyugodj meg, ne pánikolj. B-Bomb-nak és Kwonnie-nak semmi baja nem lesz, mert ők csak a klubba jönnek le. Ők nem jönnek velünk. És Hyukkie végig vele lesz, megígérte. - simogattam hátát. - Nekem semmi bajom nem lesz. Nem először veszek részt ilyenben. A múlton már nem tudunk változtatni, szarrá verem azt a rohadékot, aki bántani mert. Az volt, akivel kakaskodtam a mosdóban, igaz? Aki ribancnak nevezett és azt mondta, hogy az övé vagy. - toltam el egy kicsit. Bátortalanul bólintott. - Ígérem, hogy megbánja, hogy hozzád ért. Na meg... mi az, hogy nem kellett volna elmondanod? - ültem fel. - Szerinted, ha más meséli el, hogy a fiút, akit szeretek megerőszakoltak, és most is zaklatják, csak nem szól, akkor mennyire esett volna szarul? Érted harcolok! Hogy túl tudj lépni, és nyugodtan élhess. - magyaráztam. - Szeretném, ha... normális pár lehetnénk, és neked nem kellene tartanod semmitől. Tudom, hogy balhés srác vagyok, aki bandázik, meg dohányzik... de ez a züllött srác bír téged. Odáig van érted. - dőltem vissza mellé.

<Kyung>
- Jó jó... Nem mondok semmit. Ne haragudj...- sóhajtottam.
Hirtelen megijedtem, hogy nagyon felhúztam és berág rám és kiabálni fog és otthagy. De szerencsére ennyire nem durvult el a helyzet.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.- csókoltam meg lágyan.- De! Ha a bandádban bárkinek is nagy baja esik... Esküszöm, hogy magam megyek oda és kiherélem az összeset.- fenyegetőztem aranyosan mosolyogva.- Csak, hogy lásd mennyire szeretlek.- támaszkodtam meg az állammal mellkasán.

<Zico>
- Én is szeretlek, te kis mókus. - simogattam meg puha haját. - Inkább nekem kellene köszönnöm. Ez alatt a pár nap alatt mintha kicseréltek volna. Előtte a bandámon kívül senkivel nem beszéltem, a szüleim már szinte semmit nem tudtak rólam. Este hazamentem, bezárkóztam vacsora nélkül a szobámba és mikor tudtam, hogy alszanak, akkor elszöktem otthonról. Ha pénz kellett... szereztem. Inkább el sem mondom hogyan. És aki szóba akart állni velem...  kábé olyan bunkó voltam vele, mint veled is, amikor először találkoztunk. Talán anya azért is örül nekünk, mert legalább visszakapta a fiát. Azóta, hogy körülötted sündörgök, többet vagyok otthon, velük reggelizek, vacsorázok, megint kijövök a bátyámmal... és ha szökök, akkor csak ide. - mosolyogtam rá. - Ne haragudj, ha néha egy bunkó seggfej vagyok és felkapom a vizet.

<Kyung>
- Ü-üm!- csóváltam meg a fejem.- Nem vagy bunkó seggfej! Ennyi belefér.- mosolyogtam rá.- De azért ne úgy állíts be, mint egy őrangyalt. Én is tudok néha borzasztóan viselkedni...- biggyesztettem le az ajkaimat.
- De most már aludjunk, jó? Fáradt vagyok. Majd holnap még beszélgetünk.- cirógattam meg orrommal arcát majd lágy puszikkal leptem el.

<Zico>
- Rendben. - nyúltam lejjebb, majd magunkra húztam a takarót és szorosan egymáshoz bújtunk. - Jó éjt, kicsim. - csókoltam meg hosszan. Hátát simogattam, közben a holnap estén gondolkodtam. Eddig nem érdekelt, egyedül voltam. Ha szereztem is sérülést, a többiek segítettek helyrepofozni, de most... Kyung biztos morci lenne, ha megsebesülnék.
Lehunytam a szemeim, hogy én is aludjak valamennyit, a hozzám simuló meleg testnek, és finom illatának hála hamar álomba merültem.