Mikor hallottam, hogy halkan, egyenletesen szuszog, lassan megfordultam, és szorosan hozzábújtam, úgy tudtam csak elaludni.
Másnap későn keltem, de szerelmem még mindig mélyen szundikált mellettem, ezért mosolyogva, mozdulatlanul figyeltem édes arcát egy ideig. Nagyon aranyos volt, ahol ajkai picit elnyíltak, lehunyt pillái meg-megrebbentek, haja kócosan keresztezte arcát.
Gyengéd puszit hintettem puha, édes ajkaira.
<Kyung>
Nem tudom, mennyi lehetett az idő de Jiho apró puszijaira ébredtem. Csukott szemmel, nyöszörögve élveztem a babusgatást. Ajkaim lágy mosolyra húzódtak.
- Jó reggelt, szerelmem.- nyitogattam pilláimat.- Hogy aludtál?
<Zico>
- Jó reggelt, angyalka. - cirógattam ujjaimmal arcát. - Mélyen, meg persze jól, mert velem voltál. - pusziltam meg arcát. - Te? Gondolom, kibuktál. Biztos nagyon fáradt voltál, kitettetek magatokért, hogy anyának tetsszen a meglepi. - mosolyogtam.
<Kyung>
- Igen kicsit nagyon elfáradtam.- nyújtózkodtam.- Picit fáj is a fejem. Mennyire vagy éhes mackóm?- simogattam a pociját.- Mert én ha nem haragszol még lustizok egy kicsit.
<Zico>
- Nem vagyok éhes, szóval felőlem maradhatunk. - pusziltam meg nyakát, majd mellé helyezkedtem és oldalát simogattam. - Akarod, hogy megmasszírozzam a nyakad? Hátha elmúlik a fejfájás.
<Kyung>
- Leszel olyan kedves?- néztem rá nagy boci szemekkel.
A hasamra fordultam Ő pedig a derekamra ült és elkezdte finoman megdolgozni a nyakamat.
Halkan szuszogva, nyöszörögve élveztem ahogy munkálkodik.
- Arany kezed van, kicsim.- kuncogtam.
<Zico>
- Neked bármi kijár. - dőltem előre, és tarkón pusziltam.
Tovább dörgöltem, mindenhol alaposan megmozgattam, majd egyre lejjebb haladtam, és a hátát is átmasszíroztam alaposan. Ő csak csendben tűrte, halkan szuszogva.
Mikor végeztem, lekászálódtam róla. Melléfeküdtem és a hátát cirógattam.
- Jobb egy kicsit? - túrtam hajába gyengéden.
<Kyung>
- Sokkal.- bújtam hozzá mosolyogva közelebb és lágyan megcsókoltam. Engedte, hogy nyelvemet átdugjam szájába és finoman simogattam nyelvét.
- Köszönöm.- suttogtam ajkaira.
<Zico>
- Bármikor. - sóhajtottam, majd ezúttal én csókoltam meg.
Nyelveink szerelmes táncot jártak egymással. Mikor levegő hiányában el kellett szakadnunk, a mellkasomra fektette a fejét, én pedig a haját simogattam.
- Jó veled. - súgtam halkan, mire felém fordította a fejét és elmosolyogott.
<Kyung>
- Veled még jobb.- bújtam közelebb hozzá majd újra dús ajkaira martam.
Kezemet oldalára simítottam majd szája szélét, állát és nyakát csókolgattam.
<Zico>
Sóhajtva élveztem kényeztetését. Enyhe bizsergés járta át a testem minden mozdulatára.
Oldalra döntöttem a fejem, hogy teret adjak ajkainak, forró nyelve végigszántott a nyakamon. Kezemmel hátát simogattam, majd hajába túrva irányítottam vissza a számhoz, mert a nyakam az egyik érzékeny területem és ha tovább harapdálja, ki kell majd menjek a fürdőbe.
Alsó- , majd felső ajkát a számba vettem és gyengéden megszívtam. Kidugta a nyelvét, én pedig az enyémet hozzásimítottam.
<Kyung>
Finoman nyalakodtunk, szerelmesen simogattuk egymást. Halk sóhajokba fojtottam élvezetemet.
Én nem is tudom miért, de olyan jól éreztem magam vele. Minden porcikáját imádtam. És... Akartam...
Fürge nyelvecskéje átsiklott nyakamra.
- Jiho...- túrtam a hajába.- Ah...- fülébe sóhajtottam, közben próbáltam testemet távolabb tartani tőle... Szégyelltem, nem akartam, hogy megtudja, milyen "gondot" okozott nekem.
<Zico>
Birtokba vettem a nyakát, gyengéden nyalogattam a puha bőrt. Távolabb húzódott, én pedig megemelkedtem és szelíden az ágyra nyomtam, majd kezeimmel finoman szétfeszítettem a lábait és bebújtam közéjük.
Felsóhajtottam, amikor összesimulva megéreztem merevedését. Fülét harapdáltam, egyik kezemmel feneke alá nyúltam és belemarkoltam, mire önkéntelenül felém lökte csípőjét.
- Kívánlak. - búgtam halkan, mély hangon, mire derekam köré kulcsolta lábait.
<Kyung>
- Éhn is...- súgtam megremegve csábító hangjától, nyakába bújva zavaromban.
Megfogtam a felsőjét kétoldalt és egy mozdulattal lehúztam testéről. Nyakát és kulcscsontját csókolgattam, nyalogattam, gyengéden haraptam érzékeny pontját majd megemelte a testemet és rólam is levette a pólómat.
Halkan pihegtem alatta, hevesen csókoltuk, cirógattuk egymás testét.
Alhasamnál éreztem, hogy Ő is izgalomba került.
<Zico>
Az, hogy ő is beindult rám, teljesen felizgatott.
Kezeimet a felsője alá csúsztattam, és kicsit megemeltem, hogy le tudjam róla húzni. Félredobtam a pólót, és mellkasát kezdtem csókolgatni. Mellbimbóit gyengéden szívogattam, amíg teljesen meg nem keményedtek. Számmal lejjebb haladtam, közben ujjaimmal köröztem a megkeményedett gömböcskéken. Reszkető hasát csókolgattam, majd kulcscsontját finoman megharapdáltam. Nyelvemmel köldökét izgattam, miközben kibontottam a melegítőnadrágja zsinórját.
<Kyung>
- Ah...- lihegtem alatta csillogó szemekkel, hajába túrtam és egy forró csókba hívtam édes ajkait.
Már nem éreztem annyira kínosnak a helyzetet, mivel ahogy elfigyeltem Jiho-t, Ő is élvezte.
Kibontotta a melegítőmet és lehúzta rólam azt, alsóval együtt.
Nyakamat csókolgatta, közben egyik kezével finoman masszírozta tagomat. Csókjaival egyre leljebb haladt mellkasomra, hasamra és alhasamra.
Kihívóan szemezgetett farkammal majd lassan ajkai közé zárta.
- Ahm!- szusszantam fel jólesően.
Lágyan körözött forró és nedves nyelvével makkomon.
- Jiho! Ah... Neh... Áh-állj leh... Kérlek...- próbáltam tőle elhúzódni.- Neh... Nincs síkosítóm és gumim...- fordítottam el tőle az arcomat zavaromban.
<Zico>
Egy percre megijedtem, mert mikor könyörögni kezdett, azt hittem, valami rossz emlék jutott az eszébe. Aztán megmondta, miért akarja abbahagyni, én pedig megnyugodtam.
- Shhhhh... - tettem ujjamat a szájára. - Te csak élvezd a kényeztetést. Én gondoskodtam mindenről. Mindjárt előkeresem, oké? Csak lazulj el.
Visszahajoltam ágyékára, és a számba vettem. Finoman mozgattam a fejem, közben nyelvemmel makkján köröztem.
Pár percig játszottam rajta, majd felálltam, majd a nadrágom zsebéből kikutattam a pénztárcámat és elővettem belőle az erre a célra vásárolt plikkes síkosítót és egy gumit.
- Azért, ha nálunk leszel, neked is adok belőle, mert ha én elfelejtem és beindulunk, rosszul fog esni abbahagyni a dolgot. - másztam felé. - Persze, ha még van kedved folytatni. - forgattam ujjaim közt a kis zacskókat, miközben elgondolkodó arcot imitáltam.
<Kyung>
- Jihooo!- szóltam rá durcin.- Szerinted ilyen állapotban...- mutattam még mindig álló alfelemre- Lenne kedvem abbahagyni?!- néztem rá összeszűkített szemekkel majd magamra húztam a takarót. Kicsit zavarba jöttem, hogy meztelenül fekszem alatta és csak kajánul vigyorogva bámul.
- B-bezárnád... az ajtót?- mutattam a zárra.- Nem szeretném... hogy ránk nyissanak... persze csak ha még akarod...- utánoztam szerelmemet az utolsó mondattal.
<Zico>
Felálltam, és az ajtóhoz sétáltam. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd nagyon lassan másztam vissza az ágyra, és lehúztam róla a takarót.
- Ne légy előttem szégyellős. Jó tested van, én nagyon szeretem. - vigyorogtam perverzen, majd mellkasát kezdtem csókolgatni. - Mondtam én valamikor is nemet a szexre veled? Imádok benned siklani, forró vagy és szűk. - suttogtam mellkasára lehelve, egyre lejjebb haladva.
Puszit hintettem makkjára, közben egyenesen a szemébe nézve.
- Ha kérek valamit, megteszed nekem? - kíváncsian nézett. - Simogatnád nekem magad? Még sosem láttam, hogy magad kényeztetnéd.
<Kyung>
Ismét zavarba hozott mondandójával de furcsa mód feltüzelt és vágyat keltett bennem arra, hogy újra magamban érezhessem.
- H-hogy én... Magamnak...?- nagy szemekkel meredtem rá.
Mély levegőt vettem és gyorsan mérlegeltem. Nem igazán csináltam még ilyet magamnak. Kicsit kellemetlen, hogy még közben néznek is. De ha Jiho ezt kívánja, érte megteszem.
Lassan fújtam ki a levegőt majd jobb kezemmel végigsimítottam oldalamon egészen le a tagomig. Kezét finoman lefejtettem magamról és helyére én fogtam rá. Lassan kezdtem el csuklómat mozgatni de semmi különöset sem éreztem.
<Zico>
Elnyílt ajkakkal figyeltem, ahogy magához nyúl és mozgatni kezdi a csuklóját. Nagyon tetszett a jelenet, viszont felkeltette a figyelmemet, hogy arca közömbös maradt, se egy sóhaj, se egy jóleső rándulás.
- Nem élvezed? Nem tetszik, ahogy simogatod magad?
Közelebb hajoltam, és körbenyaltam makkját.
- És ez? - suttogtam. - Ez tetszik? Vagy engedjem mélyebbre?
<Kyung>
Nem tudom miért de engem valahogy nem hozott lázba ahogyan magamat simogattam. Most miért élvezkedjek a magam keze által ha ezt csinálhatja valaki olyan is velem, aki szeret. Legalábbis... Jiho az egyetlen akinek az érintései tűzbe tudtak/tudnak hozni.
Mikor nyelvével körbefutotta makkomat, jóleső bizsergés futott át testemen. Sokkal jobban éreztem magam.
- Ez jó...- suttogtam.
<Zico>
A számba vettem, közben lefejtettem ujjait magáról.
Egyre gyorsabban mozgattam a fejem, közben megkerestem a síkosítót. Feltéptem, a kezembe nyomtam, ő pedig széttárta a lábait, amennyire csak tudta. Ujjammal bejáratán köröztem, majd lassan behelyeztem neki az első ujjam és mozgatni kezdtem.
Mikor megszokta, csatoltam a másodikat is, közben fejemet egyre gyorsabban mozgatva. Erősen szívtam a számba, hogy ne figyeljen a tágításra, miközben halkan nyöszörögtem neki.
<Kyung>
Egyre lazábban tűrtem a felkészítést, bár ebben Jiho puha ajkai és édes nyelve is szerepet játszott.
Az idő elteltével ujjai gond nélkül siklottak bennem, közben egyre közelebb sodort az élvezethez. De én nem akartam így elélvezni. Én látni akartam, a szemébe nézve akartam nyögni a nevét, érezni magamban a lüktető, kemény hosszát amivel ütemesen döfköd.
- Ah... Hhnn... Jihoh...- túrtam a hajába, hogy megállítsam a fejét.
<Zico>
Vettem a lapot, kihúztam az ujjaimat és felhajoltam hozzá egy csókra. A sarkaimra, és fogaim közé csípve feltéptem az óvszeres zacskót. Ködös tekintettel figyelte mozdulataimat, nekem pedig kedvem támadt egy kicsit rosszalkodni.
Kivettem a gumit, de nem görgettem fel, hanem a tenyerébe tettem. Értetlenül pislogott rám, mire elvigyorodtam.
- Felhúzod nekem, cica? - kacsintottam rá, mire elpirult. - Gyere, csak természetesen. Szeretném, ha ellazulnál és olyan bátran érintenél meg, ahogyan én téged. A tied vagyok, nem foglak semmi miatt kinevetni. A kedvemért engedd egy kicsit ki azt a rosszfiút, aki benned bujkál.
<Kyung>
- Jiho.- támaszkodtam alkaromra és felé nyújtottam a gumit de nem vette el. Komolyan gondolta minden mondatát.
Feljebb ültem majd én is a sarkaimra ültem szorosan szembe vele.
Fejemet a vállára hajtottam.
- Nehezet kérsz, ugye tudod...?- sóhajtottam.- De érted mindent megteszek.- csókoltam a nyakába majd lehúztam a nadrágját és finoman elkaptam merev tagját. Lassan húzogattam rajta az érzékeny, vékony bőrt. Elhajoltam egy kicsit tőle, szétszedtem a gumit és lassan, kicsit ügyetlenkedve felhúztam neki.
<Zico>
Tudtam, láttam, éreztem, hogy nehéz neki ez, a korábbi rosszak miatt. De meg kell szoknia, hogy ez természetes a szerelmesek között, nem csinál semmi rosszat avval, ha birtokba veszi a testem.
Mikor masszírozni kezdett, felnyögtem, a szívverésem felgyorsult. A füléhez hajolva sóhajtoztam, hogy bátorítsam.
Lassan, kicsit bizonytalanul húzta fel rám az óvszert.
- Ügyes vagy. - dicsértem suttogva. - Szeretném, ha ezt nem kezelnéd rossz dologként. Ezentúl te fogod feltenni nekem, hogy megtanuld természetesen kezelni ezt. Azt akarom, hogy egyenlő partnerek legyünk az ágyban. Hogy te is merj lépni felém, oké? - magyaráztam neki, mire halványan bólintott, arca még mindig piros volt.
Lefeküdtem az ágyra, és megfogtam a kezét.
- Gyere... ülj rám. Így te irányíthatsz egy kicsit. Aztán majd pózt váltunk.
Maga elé bámulva, lassan mászott felém.
- Nagyon jó. Most lassan lassan beteszem. Ugyanazt érzed majd, amit eddig, csak most te vagy felül. - csúsztattam lassan teljesen belé ágyékomat. - Ez az. Akkor és úgy mozgol, ahogy szeretnél.
<Kyung>
Nagyon furcsán éreztem magam. Próbáltam azt elfelejteni, hogy kellemetlenül érzem magam. Csak Jiho-ra akartam koncentrálni.
Lassan, bizonytalanul ültem rá. Új és szokatlan volt a helyzet.
- Jiho...- dőltem a mellkasára sóhajtozva, mikor teljesen elmerült bennem. Nem tudtam megmozdítani magam csak a vállába kapaszkodva pihegtem.
- Nem megy... Nem vagyok képes...- vettem mély levegőket.
Egy pillanatig végigfutott az agyamon, hogy feladom és hagyjuk a francba. De meggondoltam magam. Zico igyekezett szép szavaival nyugtatni majd a csípőmbe kapaszkodva húzott mélyebbre magán majd lassan engedett vissza. Mellkasára támaszkodva kezdtem felvenni a ritmust. Ahogy sikerült megszoknom és ellazulni, úgy kezdte el csípőjét ellentétesen lökni.
<Zico>
- Dehogy nem megy, ne butáskodj. Voltunk már együtt kicsim, ez ugyanaz, csak más a póz. Ügyes vagy, büszke vagyok rád. Gyönyörű vagy, szeretlek.
Lassan irányítottam, hogy mozogjon rajtam. Erősen tartottam a csípőjét, hogy ne tudja abbahagyni. Éreztem, hogy lassan ellazul záróizma körülöttem.
- Ez az, bátran. Ahh... - sóhajtottam, ahogy gyorsult a tempó.
Felültem, és magamhoz szorítva löktem magam belé, miközben nyakát csókolgattam.
- Csodálatos vagy. - nyögtem halkan neki. - Sze-szeretlekh.
<Kyung>
Szorosan karoltam át hátát és minden erőmet összeszedve igyekeztem meglovagolni.
- Ahh... Hnng... Ah... Oh... Hm... Jihoh...- nyöszörögtem neki.
Az idő elteltével valóban egyre jobban ment és élveztük is mindketten. A tempót fokozatosan emelve ringtam az ölén. Ütemesen és keményen merült el bennem minden mozdulattal, erősen simogatva belső érzékeny pontomat.
- Ah... Ah... Hnn... Mégh...- könyörögtem halkan nyögve. Nyakát harapdáltam, nyelvemmel vékony csíkokban nyalogatva ingereltem.
Egészen közel álltam a gyönyörhöz, hasunk közé nyomódva állt kemény farkam és szegény Jiho-t összekentem az előváladékommal. De semmi sem érdekelt jobban csak az, hogy Jiho-t ki tudjam elégíteni és átrepítsem a gyönyör kapuján.
<Zico>
Egyre erősebben csapódott egymásnak a testünk. A póz számomra nem volt épp előnyös, már fájtak a fenekemben az izmok, de nem érdekelt, mert láttam, hogy neki nagyon tetszik. Keményen mozogtam benne, előváladéka a hasamra csepegett, ami még jobban felizgatott.
- Ohh baby. - markoltam a fenekébe, úgy húztam magamra. - Ahh... hahh...
Hátamat kezdte karmolni, mire jólesően felmorrantam és a nyakába haraptam.
Izmai összerándultak körülöttem, mire gerincem megfeszült, izmaim jólesően remegtek.
- Méhg... egy ki-kicsih... - lihegtem, majd feltört belőlem az élvezet, miközben éreztem, hogy hasamat beborítja forró spermája.
Hátraborulva lihegtem. Rám dőlt, én pedig mellkasomra szorítottam.
<Kyung>
Egyszerre ért el bennünket az orgazmus. Erősen megfeszülve, szédülve élveztem ki az utolsó pillanatig. Minden izmom, inam görcsbe rándult, elfogott az édes bizsergés és remegés és egy hangosat nyögve engedtem ki magamból mindent. Éreztem, hogy Jiho forró magja is távozik a testéből de a gumi megakadályozta, hogy testem befogadja.
Remegve, halkan pihegve dőltem le forró testére.
- Jihoh...- suttogtam a nevét és szorosan öleltem magamhoz. Egy darabig hallgattam szívének heves dobogását ahogy egyre nyugszik meg, a levegővétellel együtt.
- Köszönöm.- cirógattam oldalát.
Szokatlanul érdekes volt ez az alkalom de a végére minden ijesztő gondolatom elszállt és tudtam teljes szívemből szeretni Jiho-t.
<Zico>
- Én köszönöm. - mosolyogtam csukott szemmel. - Tudom, hogy néha rosszul esik, vagy kínos, ahogy erőltetek egy-egy dolgot, de... látod, ezt sem bántad meg, mert jó volt. Tudom, hogy szégyellős vagy és ez neked arcpirító, de... előttem igazán nem kell. Ha szorongasz, soha nem felejted el... azt. - szusszantam egyet. Nem akartam elrontani a pillanatot.
Egy ideig cirógattam, majd lassan megemelkedett, mire kicsúsztam belőle. Mikor meglátta élvezetét a hasamon, elpirult és le akart szállni, de nem engedtem.
- Nyugi, maradj. Erről beszéltem, szerelmem. Nem kell ezt... - pillantottam le zavarának kiváltójára. - szégyellned előttem. Nem kell betakaróznod, mikor levetkőztetlek. Nem kell zavarba jönnöd, ha megérinted a farkamat. Ezek... feleslegesek. Nekem... tetszenek az ilyen apró... öhm... perverz dolgok. - vigyorogtam. - Tudom, hogy te a szolidabb szeretkezést szereted, de... úgy izgalmas, ha néha változtatunk. Vérfrissítés, hmm? Ez baj neked? - simogattam meg az arcát.
<Kyung>
- Nem baj... Csak...- elfordítottam a fejem.- Ehhez nekem több idő kell. Én... Sajnálom Jiho. Most biztos olyan vagyok, mint egy lány. És tudom, hogy emiatt nem szereted a lányokat. De nekem akkor sem megy minden ilyen gyorsan.- ahogy megemlítette, felrémlett előttem pár rossz emlék.- De ígérem... Igyekezni fogok.- fordultam hozzá vissza.- És hálás vagyok, hogy ennyit kibírtál velem.- lebontottam csípőmről a kezeit és felálltam róla. A fiókomból vettem ki zsepit, visszaléptem hozzá és lassan letörölgettem a művemet.
<Zico>
Nem gondoltam volna, hogy ennyire elszúrom ezt az egészet. Bátorítani akartam, nem pedig siettetni.
- Hagyd csak. - vettem át, majd befejeztem a hasam megtisztítását. Felálltam, és az íróasztala melletti kukához léptem, majd miután az óvszert becsomagoltam, bedobtam.
Jobb lenne, ha most hazamennék, mert láttam rajta, hogy rosszul érzi magát. De akkor azt gondolná, hogy csak a szex miatt maradtam itt.
- Én... elmenjek? H-hogy... könnyebben meg tudj nyugodni. Akaratosan fogalmaztam, nem így akartam. Én... bátorítani akartalak, nem felzaklatni. Elmegyek inkább, jó? Most nem hiszem, hogy a társaságomra vágysz. - néztem körbe, hogy megtaláljam az alsónadrágomat.
<Kyung>
- Maradj velem.- kaptam a keze után és megfogtam a csuklóját majd lassan levezettem a tenyerébe az enyémet és összekulcsoltam az ujjainkat.- Kérlek.- néztem rá nagy szemekkel, a másik kezébe pedig odaadtam az alsóját.
- Nem azért mondtam. Nem voltál akaratos. Ez természetes.- simogattam meg arcát és megöleltem.- Együtt elmegyünk fürdeni, eszünk valamit és lustizunk. Jó lesz?- én nem akartam elzavarni magam mellől. Csak türelmet kértem tőle. De inkább meg sem szólalok többet.- Vagy nagyon menni akarsz?- pillantottam fel rá.- Mert nem akarok akkor a terhedre lenni...- léptem el tőle.
<Zico>
- Nem akarok menni. - kaptam ezúttal én utána, majd derekán átkulcsoltam a kezeimet. - Azt hittem, hogy szeretnél most kicsit egyedül lenni, mert rosszat mondtam. Szeretném az egész napot veled tölteni.
Arcomat az övéhez simítottam, ő pedig átkarolta a nyakam.
- Türelmesebb leszek, jó? Tudom, hogy számtalanszor megígértem már, de ilyen alkalmakkor felpörgök és megfeledkezem arról, hogy nem így működnek a dolgok. Áll még a közös pancsi? - cirógattam meg orrommal az övét.
<Kyung>
- Áll.- mosolyogtam el halványan.
Megértem Őt. Jiho mindig is ilyen volt, temperamentumos, forró vérű, kíváncsi és szerelmes. Ezért nincs jogom ilyenekre kérni és elvárni, hogy megtegye nekem. De Ő mégis! A kedvemben jár és elfogadva a hülyeségem változik meg.
- Gyere.- húztam a szekrényhez majd lehajolva kutakodtam törölköző és tiszta alsó után.
<Zico>
Oldalra döntöttem a fejem, vigyorogva néztem a kilátást. Ez igen! Jiho, erre igazán megéri akármennyit várni.
Mikor felhajolt, és leszűrte a helyzetet, pirulva takarta el a fenekét.
- Nyugi. - halványult mosollyá vigyorgásom. - Nincs ezzel baj. Tetszett, amit láttam. - kacsintottam rá. - Na gyere, édes. Mossuk le magunkról az előbbi akció nyomait. - nyújtottam felé a kezem, majd elvettem az egyik törölközőt és a derekamra kötöttem. Az ajtóhoz sétáltunk, kikémleltünk, majd átosontunk a fürdőbe.
<Kyung>
Teljesen megfeledkezve magamról, meztelenül hajolgattam Jiho előtt... Akkora egy barom vagyok. Nagyot szusszanva hagytam inkább rá a dolgot.
Átmentünk a fürdőbe, bezártam az ajtót, ledobtuk magunkról a törölközőket és beálltunk a zuhany alá.
Lágyan simogatva mosdattuk egymás testét, néha egy-egy csókot váltottunk.
- Szeretlek Jiho.- bújtam hozzá nedves testéhez.
<Zico>
- Én is, édesem. - suttogtam vizes hajába.
Megfürdettük egymást, majd kézen fogva léptünk ki a puha szőnyegre, ahol megszárítkoztunk, rendbe szedtük magunkat és halkan visszasunnyogtunk a szobájába.
A kezébe vette az alsót, majd habozva pislogott rám.
- Elfordulok, jó? Vedd fel nyugodtan, nem kukkolok. - fordultam el vigyorogva. - Most láttalak pucéran a zuhany alatt, biztos kell ez? Ismerem minden porcikádat, kicsim.
Ledobtam a törölközőt magamról és felvettem a nekem szánt alsót, majd vártam, hogy engedélyt kapjak a visszafordulásra.
<Kyung>
Én nem feltétlenül azt akartam, hogy forduljon el... Csak... Nem is tudom. Igen igen... Megint zavarban voltam. De nem tudom, hogyan változtathatnék ezen.
Megvártam míg felveszi az alsót, addig formás fenekét figyeltem. Gyorsan én is felkaptam magamra és hátulról ölelve bújtam hozzá.
- Ne haragudj mackóm.- simogattam a hasát.- Annyira utálom, hogy ilyen vagyok...- szusszantam a nyakába.- Kérlek, segíts, hogy megváltozzak. Mit tegyek, hogy kevésbé essek szégyenbe előtted?
<Zico>
- Hmm... nem tudom. Talán... idővel elmúlik majd. Lehet megszokod, hogy látlak meztelenül. Próbálj bátrabb lenni. Gondolj arra, hogy én is ugyanúgy meztelen vagyok, mint te. Mondogasd magadban, hogy nincs mit szégyellned, nem vagy csúnya, nem vagy kövér. - fordultam meg, majd átkaroltam. - Szeretem a tested, nincs mit takargatnod előttem. - pusziltam meg.
Leültem az ágyra és az ölembe húztam.
- Majd sokat pucérkodunk, és akkor természetes lesz, jó? De egy kicsit maradj pirulós, mert olyan kívánatos vagy olyankor. - súgtam alsó ajkamba harapva. - Lehet az is segít, ha majd mindig perverz dolgokat suttogok neked.
<Kyung>
- Jaj...- akadt bent a levegő a mondataira.
Ismételten zavarba hozott.
- Gondolod, hogy ezek segíthetnének?- kérdésemre vigyorogva bólintott.
- Öhm... Én kétlem... De megpróbálhatjuk.- meg persze... De annyira félek, hogy annyit meztelenkedünk meg perverzkedik, hogy úton útfélen hát... öhm... szeretni akarom majd... és ez mind közül a legkínosabb... Vagy talán majd idővel megszokom és nem lesz belőle baj? Jahj ez olyan kínos...
<Zico>
- Működni fog. Én mindent beleadok majd, hogy legyőzd ezt a problémát. - suttogtam, majd hajába túrva csókoltam meg. - Kár, hogy nincs több síkosítóm. Mára megmenekültél. - kacsintottam rá. - Mert egyébként ma még letepertelek volna. Olyan jó volt az előbbi is. Imádom, hogy egybeforr a testünk, ahogy a nevem nyögöd, ahogy azért könyörgöl, hogy még csináljam. Hahh! - sóhajtottam. - El sem tudod képzelni, hogy nekem mennyire izgatóak ezek az apró gesztusok.
A feje olyan piros volt, mint egy eper. Szerintem a kis lábujjáig el volt pirulva, de nem érdekelt. Egyszer csak megszokja ezeket, és akkor majd nem szégyelli magát. - Ez nem bűn. Ez természetes. Szeretjük és kívánjuk egymást. Legalábbis én folyton téged. Csak azért nem mászok rád többször, mert neked sok lenne. - nevettem el a végét, mert arcát a nyakamba rejtette, hogy ne lássam.
<Kyung>
Azt hittem, hogy felrobbanok a fejemben lévő nyomás miatt... Miért? Miért hoz ilyen helyzetekbe? És miért vagyok ilyen?
- Jiho az Istenért...- motyogtam a nyakába.- Most mondanám, hogy ne mondj ilyeneket... De nem tudom, hogy mit mondjak és tegyek...- sóhajtottam megadóan.- Mondj még ilyeneket, hogy megszokhassam...- kértem suttogva.- D-de... Ne mondj hasonlókat, m-mert b-bajom lesz belőle...- csúsztam hozzá közelebb az ölében.- És ha nincs síkosító... Nem csináljuk... És már csak azért sem, mert tényleg sok lesz. Nem csak nekem...
<Zico>
- Nekem nem lenne sok. Csak a te popsidat féltem. - simítottam a kívánatos testrészre. - Lehet felizgatlak, majd benyúlok a nadrágodba és simogatni kezdelek. Nem értem, hol itt a gond. - vontam meg a vállam vigyorogva. - Vagy lehet a számmal elégítelek ki, hmm? - haraptam fülcimpájába.
Bebújtattam kezeimet a nadrágjába, mire fel akart ugrani zavarában. - Ne! Így fogod csak megszokni ezeket, ha gyakoroljuk. - kezdtem masszírozni.
Mikor belemarkoltam erősen, felém lökött csípőjével. - Tetszik? - suttogtam. - Mozgasd még a csípődet. Legalább engem is felborzolsz. - kuncogtam nyakába.
<Kyung>
- Jiho... Neh...- nyögtem a fülébe de a csípőm akaratlanul is a kezébe lendült.- Ez nem egészséges... Eh-ennyiszer... Jihoooh...- kapaszkodtam a vállába és ki akartam szállni az öléből de nem engedett.
- Eressz el kérlek...- néztem rá nagy szemekkel.
<Zico>
- Nem! Lehet, hogy után megharagszol és elzavarsz, de most nem menekülsz. - tartottam erősen. - Más párok minden nap szexelnek. Van, akik naponta kétszer is. Miért ne lenne egészséges? A szex jó a stressz ellen, jó a keringésnek, jó a fejfájásra. Boldogsághormont termel, mint a csokoládé. Csupa egészség. - csókolgattam körbe állát. - Ne gondolkozz. Ez ösztönjáték. Csak élvezd a társaságomat. - furakodtam nyelvemmel a szájába. Ismét masszírozni kezdtem a fenekét, majd egyik ujjamat a félgömbjei közé csúsztattam.
<Kyung>
- Neh...- nyögtem ajkai közé és kezemet mellkasának feszítve próbáltam eltolni magamtól.
Azt aláírom, hogy én nagyon elrontottam ott, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon és ha kell ha nem zavarba jövök és elszégyellem magam, elpirulok és rosszabb vagyok, mint egy lány. De nagyon megijesztett Jiho erőszakoskodása.
Mellkasomban feszítő fájdalom jelentkezett és szúrni kezdett. Szívem majdnem kiugrott a helyéről és a hatalmas gombóc elállta az utat torkomban. Testem remegett és felsejlett előttem néhány rossz emlékkép.
Ahogy Leo kikötözött és N hasonlókat suttogott nekem.
- J-jiho... Ez sok... Engedj el...!- csapkodtam meg finoman mellkasát.- Rosszul vagyok... Ez nem vicc...- kezdtem egyre jobban bepánikolni. Gyorsan kapkodtam a levegőt és szédültem is.
<Zico>
- Mi? Mi a baj? - húzódtam el, majd kihúztam kezeimet a nadrágjából.
Sápadt volt, én hangosan lihegett, mint aki nem kap levegőt. - A-akarsz ledőlni az ágyra? Hallod Kyung? Vegyél mély levegőket. Gyere, feküdj le. Hozzak vizet? Mondj már valamit! Fáj valahol?
<Kyung>
Kimásztam az öléből és melléültem. Térdeimre könyököltem és arcomat tenyereimbe temettem. Halkan indultak meg könnyeim és zokogni kezdtem.
- Elegem van...- suttogtam magam elé.
Mikor lesz már ennek vége? Annak, hogy mindig minden együttlétet azokhoz a mocskos vadállatokhoz kötök. Meddig nem hagynak nyugtomat? Miért vagyok ilyen? Ekkora egy selejt? Most is csak bőgni tudok a félelemtől. A saját páromtól való félelemtől. Az ember senkiben sem bízhat? Mindenki bántani akarja? Miért akar mindenki engem bántani? Mit tettem amiért ezt kapom? Talán, mert túl érzékeny vagyok?
A saját gondolataimba majdnem beleőrültem fél perc alatt és sikerült eljutnom az önutálat és a rettegés legszélére. Szinte hisztérikusan zokogtam az ágyban.
<Zico>
- Kyung! Kyung, hallasz engem? Mi van veled?
Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Nem reagált semmire, hiába beszéltem hozzá, hiába szólongattam. Hívjak mentőt? De akkor... akkor el kellene mondanunk mindent.
Mellétérdeltem a földre, de mikor meg akartam újra érinteni, elhúzódott. Fájt így látni.
- Kyung, figyelj... ho-hozzak neked nyugtatót? Vagy egy kis vizet? Teát? Vagy... me-menjek el?
Tényleg nem tudtam, mit tegyek. Megérinteni nem mertem, csak reméltem, hogy nemsokára kicsit megnyugszik.
<Kyung>
- H-hallak baszki Zico...- szipogtam ingerülten de egyszerűen annyira bömböltem, hogy nem tudtam még beszélni sem. Csak a testemet rázta a félelem és a zokogás.
- M-miért akartál Te is bántani?!- néztem rá kisírt szemekkel kb húsz perc sírás után.
<Zico>
- Bántani? Miket beszélsz? Én nem akartalak bántani! Soha nem akarnálak bántani! - álltam fel. Mégis miket képzel rólam? - Szerinted azért szarakodok annyit, mert tudnálak bántani valaha? Ha meg akartalak volna erőszakolni, azt hiszed, nem találtam volna meg a módját, hogy senki ne akadályozhasson meg?
Szemei kikerekedtek kifakadásomra, ajkai ismét lefelé görbültek.
- Bocs. - sóhajtottam. - Nem akartam ilyen erősen fogalmazni.
<Kyung>
- Menj el! Tűnj innen! Hallod?!- álltam fel én is és a sírást visszatartva, fátyolos tekintettel néztem rá.- Itt vannak ruhák.- vágtam oda neki.- A tieidet anyuval visszaküldöm majd.- tettem még hozzá.
Meglepődve pislogott rám.
- Nem hallottad? Takarodj!- emeltem meg a hangom, legördült egy könnycsepp majd megfogtam és a szobám ajtajának a másik oldalára pateroltam és becsaptam az ajtót. A sötét falapnak dőlve zokogtam hangosan.
Hogy mondhatott ilyet? Annyira fájtak a szavai. Szóval velem csak szarakodni lehet? Nem vagyok elég belevaló? Csak vesztegette rám az idejét? Igaza is van... Nem egy ilyen nyámnyila, beszari lelki roncsot érdemel...
<Zico>
Meglepett, hogy szó szerint kivágott a szobából. Döbbenten álltam az ajtaja előtt, és hallgattam, ahogy benn sír. Nem kellett volna ezeket mondanom, elismerem, de... azért igazán mindent megtettem, hogy neki jó legyen. Vártam, amíg csak kellet és amikor nem akart valamit, azonnal abbahagytam.
A fürdőbe mentem, hogy felöltözzek, majd lementem az előszobába, és felhúztam a cipőmet. Miután a kabátom is meglett, elhagytam a házat és inkább hazamentem.
- Hát te? - nézett rám anyu nagy szemekkel, de kikerültem és inkább a szobámba zárkóztam.
<Kyung>
Szerintem órákig a szobámba zárkózva zokoghattam és magam ellen irányuló elméleteket gyártottam.
- Kicsim.- hallottam meg anyu hangját az ajtóm mögül.- Jiho. Gyertek egyetek valamit. Egész nap ki sem jöttetek...- méltatlankodott.
- Jiho már hazament. Én meg ettem.- füllentettem. Egy falat sem ment volna le.
- Minden rendben?- érdeklődött kicsit gyanakodva anyu.
- Nem. Nincs semmi.- igyekeztem elrejteni hangomon a sírás nyomait.
Hallottam, hogy anyu egy sóhajjal feladta a faggatást és lement.
Befeküdtem az ágyamba és álomba sírtam magam.
Csak azt tudnám, holnap hogyan megyek én suliba... Jobbára sehogy sem akarok. El akarok tűnni a föld színéről. Meghalni és akkor mindenki gondja elszállna velem kapcsolatban. Jiho is boldogabb lenne, a szüleim is... Minden jobb lenne nélkülem.
<Zico>
Estig csak feküdtem az ágyamon, és újra meg újra lejátszottam a délután történteket. Hol rontottam el? Mit csináltam, amivel arra következtetett, hogy bántani akarom? Az volt a baj, hogy ráparancsoltam, hogy maradjon?
Végül feladtam, felálltam és ledobáltam a ruháit magamról, mert minden darab az ő illatát árasztotta. Tiszta alsót, majd ruhákat vettem fel, és a motyómat kerestem, de rájöttem, hogy a pénztárcám a telefonommal együtt a szobájában maradt.
- Oh, leszarom, legalább senki nem tudja, hol vagyok. - morogtam hangosan magam elé.
A fiókomba túrtam, és megkerestem a dugipénzemet rejtő pénztárcát, zsebre vágtam, majd a hátizsákomba bedobáltam pár ruhát, Junhyung fegyverét, a kulcsaimat és halkan kimásztam az ablakon. Még szerencse, hogy itt ez a fa.
Útközben megálltam az egyik bolt előtt.
- Ez most kell nekem. - döntöttem el, majd bementem a boltba cigit venni.
Mikor feltankoltam, sebes léptekkel haladtam, útközben füstöltem, mint egy gyárkémény.
Az ismerős házhoz érve, eloltottam a nikotinrudat, majd becsengettem a kapun.
- Jiho? - hunyorított hyung rám, miután kilépett a lábtörlőre. - Gyere be öcsi, mi szél hozott? Hol a kis szerelmed?
- Kidobott. A többit majd benn. - indultam meg befelé.
Benn épp pókerparty folyt.
- Maradhatok pár napig? Itt nem találnak rám. Nincs kedvem senkihez.
- Persze. Amennyit akarsz. A részleteket majd elmondod.
- Oké. Én most... felmennék, ha nem baj. Nincs kedvem most társaságban lenni.
- Rendben. - veregette meg a vállam. - A szokásos vendégszoba a tied. - indult vissza a többiekhez, én pedig felmentem a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése