16. Rész

<Kyung>
- Itthon vagyok!- kiabáltam, mikor megérkeztem.
- Gyere csak fiam a konyhában vagyok.- szólt ki anyu.
Ahogy beléptem a nappaliba érdekes kép tárult elém. Jiseok a szekrény mellett állt és valamit feszegetett, a nővérem pedig alatta a lábai között térdelt és a földön babrált valamivel.
- Szi-sziasztok...- nevettem kacagva mire mindketten hátranéztek. Mire feldolgozhatták, hogy milyen szituációba kerültünk én már jól kinevettem Őket.
- Mi ez a nagy vidámság?- jött ki anyu a konyhából.
- Ne nevess rajtuk Kyung fiam!- dorgált meg mire abbahagytam.- Inkább segíts nekik takarítani meg dísziteni.
- Rendben anyu. Csak lepakolok.- felrohantam a szobába és ledobtam a cuccomat. Gyorsan átvedlettem valami itthoni kényelmes ruhába és lementem segíteni.
Anyu a konyhában takarított és főzött, sütött. Mi a nappalit és a mosdókat tettük helyre. Egész este robotoltam és anyu a lelkemre kötöttem, hogy a szobámban is tegyek rendet.
Este fáradtan ballagtam fel a kis kuckómba és álltam neki a rendrakásnak. A padló közepére burított cuccaimat pakolgattam de egyszerűen olyan fáradt voltam, hogy kettő lámpa fényénél is bealudtam.

<Zico>
Egy ideig az ágyon hemperegtem, majd, hogy lekössem a figyelmem, rajzolni kezdtem. Órákig görnyedtem a papír fölé, de hiába vártam, nem érkezett sem üzenet, sem hívás.
Este elmentem fürödni, majd köpenyben mentem le anyához.
- Anya, beszélsz reggel a fodrász barátnőddel? Ronda a hajam. - ültem le az asztalhoz, ő pedig elém tette a vacsorámat. - A többiek? Apa? Woonie?
- Persze. Apa későn jön, a bátyádat reggel óta nem láttam, mégcsak nem is  telefonált.
Érdekesnek tartottam, hogy mindenki most vált köddé, de nem mondtam rá semmit. Megettem a kaját, majd visszamentem a szobámba. Megnéztem a telefonom, de semmi.
Végül inkább átöltöztem pizsibe és lefeküdtem. Ma már nem hiszem, hogy Kyung  keresni fog.

<Kyung>
Hajnal lehetett mikor megébredtem arra, hogy szörnyen fáj mindenem a kényelmetlen helyzettől.
Gyorsan összepakoltam az előttem heverő cuccokat. Igazából azt sem tudtam jóformán, hogy hol vagyok nem, hogy azt, hogy miért pakolok.
- Ide úgysem jön fel senki. Minek?- dőltem be az ágyba úgy ahogy voltam, anikor végeztem.
Reggel anyu keltett már egészen korán, hogy menjek le reggelizni és utána szaladjak el boltba.

<Zico>
Másnap aludtam volna, mint a bunda, de anya bekopogott és szólt, hogy délre vár a fodrász.
- De nem nyúlhat a szemöldökömhöz. - kötöttem ki előre.
- Jaj, csinosnak kell lenned, hogy az ujjaidra csavard azt a fiút! - ellenkezett anya azonnal.
- Mi vagyok én, lány? Fáj, anya!
- Ami kell, az kell! Gyere enni! - hagyott magamra.
Felkeltem, és felvettem valami ruhát, majd lementem reggelizni.
- Apa reggel elrohant, a bátyád meg haza se jött. Félek, hogy belekeveredett valamibe. Pedig mindig olyan jó gyerek volt. - panaszkodott tovább, mire megvontam a vállam.
Reggeli után a szobámban pakolásztam, de igazából csak azért, hogy lekössem a figyelmem.
- Ahj Kyung, nagyon el foglak fenekelni, amiért nem írsz.
A kezembe vettem a telefont, hogy felhívom, de végül lecsaptam az asztalra. Nem, Jiho! Hagyj neki egy kis levegőt! Ne lógj folyton rajta.
- Mehetünk? - nyitott be anya.
- Aha. - kaptam össze a cuccaimat, majd elindultunk.
A szalonban beletörődve a sorsomba tűrtem, hogy kínozzanak, de végül rendbeszedték a hajam és kis harc után anyám kozmetikusa ellen is alul maradtam.
- Ez ciki. - motyogtam magamnak az ágyon feküdve.
Mikor végeztünk, szinte menekültem ki a kocsiba, majd pár perc múlva anya is követett és amíg hazaértünk, a fejbőrömet masszírozgattam.

<Kyung>
Zombiként léteztem a nap további hátralévő pillanataiban.
Biciklivel elrohantam a boltba, vettem tejet meg üditőket meg még amit anyu kért. Csoda, hogy nem okoztam balesetet, amilyen figyelmetlen voltam... Majdnem nekimentem egy villanyoszlopnak is.
Amint hazaértem be lettem állítva a konyhába kiskuktának.
- Anyuuu... Ne pörögj már ennyire.... Elszédülök.- motyogtam magam elé. Mikor vendégeket várunk, mindig ilyen. Be van zsongva, le sem lehet lőni, és ha valami nem úgy sikerül ahogy eltervezte... Na akkor nagy hiszti van.
Apa jól megoldja az ilyeneket. Mindig lelécel itthonról és Noonára és rám hagyja ezt az egészet. Igen kedves.
- Anyu. Nyugalom már. Most miért vagy úgy oda?- léptem mellé.
- Most ezt nézd meg... Odaégett a piskóta széle...- sopánkodott.
- Hát akkor levágjuk. Ne izgulj anyu. Nem a miniszterelnök jön vacsorára.
- Annál rosszabb... A barátnőm. Ma van a szülinapja. Nem várhatom odaégett tortával...
- Kezdődik!- kiabáltam ki a nappaliba a szerelmes párnak, csak hogy fel legyenek készülve.
- Ne idegeskedj anyu. Csinálunk egy másikat.- megfogtam a kezét és a székhez húztam. Felvettem egy kötényt és nekiláttam összeburogatni a hozzávalókat, persze szigorúan anyu utasításával.
Egy óra múlva, aranybarnára sülve készen is lett a piskóta.
- A töltelék a tied.- pusziltam meg anyut.
- Ah... Rendben. A szobádban rend van?
- Persze.
- Remek. Akkor keresd elő a nagy asztalra azt a szép abroszt. Addig Minyoung és Jiseok szétszedhetik az asztalt. Aztán terítsetek meg. Azt a szép kristályvázát is elővehetnéd. De el ne törd!
- Jó jó nyugi anya. Még csak dél van. Hatra jönnek. Addig ötször elkészülünk.- pusziltam homlokon majd zombi módban mentem a további dolgomra.

<Zico>
Miután hazaértünk, anya ment tovább a dolgára, én pedig levettem egy könyvet a polcról és a nappaliba telepedtem olvasni. Délután hallottam, hogy valaki hazaérkezett, majd nemsokára megláttam Taewoon-t a nappali ajtajában.
- Hali. - néztem fel egy pillanatra.
- Te meg mit ülsz itt? Miért nem vagy Kyung-gal? - ült mellém a kanapéra.
- Nem hívott. Biztos dolga van. - mondtam közönbösen, pedig titokban nagyon is érdekelt.
- Oh. Én átöltözni jöttem haza. Utána visszamegyek. Anya valami mondvacsinált indokkal lesz áthívva. Apával már ledumáltam, te is gyere hamarabb.
- Oké, csak előtte megyek virágért. - lapoztam egyet.
- Liliom? - mosolygott.
- Alap. - motyogtam, majd miután magamra hagyott még olvastam egy ideig.
Ötkor kiöltöztem, és lefelé indultam.
- Hova mész? - állt elém anya. - Te is itthagysz?
- Nekem... ra-randim van. - füllentettem. - Kyung már vár a kávézóban, majd dumálunk. - pusziltam meg, majd gyorsan leléptem otthonról.
Kerestem egy virágost, és csináltattam egy nagy csokrot, tele liliommal, majd Kyung-ék háza felé siettem.

<Kyung>
Lassan, ráérősen pakolgattuk Minyoung-gal az evőeszközöket, mikor Taewoon lelépett átöltözni.
Nem sokkal miután elment csengettek.
- Jesszusom! Nem lehet, hogy már itt is vannak!- esett újabb pánikba anyu.
- Remélem még nincsenek is.-  kicsit engem is beparáztatott.- Nyitom!- kiáltottam el magam.
A kukucskán keresztül láttam, hogy egy elegáns Jiho vár az ajtó másik oldalán. Kicsit igazítottam a kötényemen, arcomról lesöpörtem a lisztet és kinyitottam az ajtót.
- Szia.- mosolyogtam kedvesen. Amint meglátott tetőtől talpig végigmért és szélesen elvigyorodott.
- Nem jössz be, szőke hercegem?- kuncogtam. Remélem veszi a dicséretet a hajára. Nagyon szexi szőke lett belőle ismét.

<Zico>
Mikor ajtót nyitott, és megláttam, milyen édes a köténykében, minden haragom elpárolgott.
Beléptem, és miután becsukta az ajtót, szabad kezemmel elkaptam a derekát. Mivel senki nem jött ki hozzánk, nyugodtan összebújhattunk pár pillanatra.
Magához ölelt, én pedig egy csók után a füléhez hajoltam.
- Rossz fiú voltál, kiskuktám. Bünti lesz belőle. - suttogtam a fülébe.
Kicsit meghökkent, én pedig ujjammal letöröltem az orráról az ottmaradt  lisztet. Ki akartam bontakozni az ölelésből, de nem engedett.
- Csak vicceltem, édesem. Nincs semmi baj, megértem. Nagyon édesek vagytok, hogy ennyire készültök. Hihetetlenül hálásak vagyunk. - simogattam arcát, majd lágyan megcsókoltam. - Gyere, menjünk be.

<Kyung>
- Ne haragudj szerelmem.- néztem rá nagy szemekkel.- Őrültek háza van ilyenkor nálunk. Csak egy percig figyeld csendben anyut.- kuncogtam.- Beleszédülsz. Ja a bátyád egész nap itt dekkolt. Most ment haza. Ahj... Úgy elfáradtam. Még a szobámat is rendbe rakatta anyu...- súgtam neki oda.
- Szervusz Jiho!- üdvözölte anyu.

<Zico>
- Csókolom! - hajoltam meg illedelmesen. - Köszönjük, hogy Ön és a családja segít nekünk. Eddig mindig étteremben ünnepeltük anya szülinapját, mert... nem igazán tudtunk volna egy ilyet összehozni. - nevettem halkan.
- Oh, ugyan édesem, ez semmiség. Bár ti nem tudjátok, mert suliban vagytok, de anyukáddal sok időt töltünk együtt, és nagyon jó barátnők vagyunk. - mosolygott.
Elvette a virágot, és az asztal közepére helyezte, egy nagyon szép vázába.
- Gyere Jiho, megmutatom a tortát. - indult meg Kyung anyukája a konyha felé.
Megfogtam szerelmem kezét, és együtt mentünk a hűtőhöz.
- Hűha, de jól néz ki! - akartam belenyúlni, hogy megkóstoljam.
- Ne piszkáld! - csapott a kezemre Mrs. Park, mire Kyung felkuncogott.
- Ne nevess ki, te kis huncut. - fordultam felé vigyorogva, majd elkaptam a derekát. Elpirult, és el akart tolni, de nem engedtem. Erősen tartottam, majd arcára egy cuppanós puszit  adtam.
- Ha anya megtudja, hogy ezt te csináltad neki, még jobban imádni fog. Ha lány lennél, megszervezné azonnal az esküvőnket, az sem érdekelné, hogy kiskorúak vagyunk. - nevettem az elképzelésen, pedig igaz volt. Anya, ha egyszer a szívébe zár valakit, az nem menekül többé.

<Kyung>
- Ha lány lennék...- sóhajtottam majd elfordítottam az arcomat.
Még mindig szorosan ölelt magához és társunk lett a kínos csend.
- De nem én csináltam egyedül, anyu végig itt volt.- mosolyogtam.- Pedig ezt Minyoung-nak kellett volna csinálni...- fintorogtam. De én tudtam a valós okát, hogy miért inkább Jiseok társaságát választotta. Szerintem anyu is sejti.
- Gyere, menjünk fel. Nézzük meg az ajándékot, megvan-e.- bontakoztam ki Zico karjaiból.- Szabad?- néztem anyura.
- Persze. Menjetek csak. Szedd rendbe magad Kyunggie. Már nincs több munka.
- Hála Istennek...- sóhajtottam.

<Zico>
Elég rosszul reagálta le azt, amit mondtam, pedig én csak viccnek szántam. Inkább hallgattam, amíg ő engedélyt kért ahhoz, hogy felmehessünk.
Csendben sétáltunk fel a szobájába, ahol leültem az ágyra, és az ingem ujján lévő gombot babráltam. Nem értettem, hogy melyik mondatommal mondtam rosszat, de inkább nem kérdeztem rá.
Halványan mosolyogtam rá, hogy ne lássa zavaromat. Amíg felöltözött, én a szobáját nézegettem. Valahogy kínosan éreztem magam, mintha most először lennénk kettesben.

<Kyung>
- Mesélj. Milyen volt a tegnapi napod és a mai nélkülem?- kérdeztem míg öltözködtem.
Mikor végeztem elővettem a kis ajándékunkat és leültem mellé.
Olyan furcsa volt a helyzet kettőnk között. Talán amiatt, ahogy reagáltam arra amit lent mondott...
- Nekem nagyon hiányoztál.- mosolyogtam rá és a vállára hajtottam a fejem.

<Zico>
- Nem volt valami izgalmas. Tegnap rajzoltam, ma pedig voltam anyával a fodrásznál, utána  olvasgattam. - soroltam a elmúlt időszak programjait.
Kivettem a zacskóból az üdvözlőlapot.
- Nem írunk bele valamit? Kaphatok egy tollat?
Felállt, és  elővette a tolltartóját, én pedig leültem az íróasztalához, és kinyitottam az üdvözlőlapot.
- Köszi. - vettem át a fekete tollat, majd a lap fölé görnyedtem, és próbáltam szépen írni anyunak az üzenetet.
- " Nagyon Boldog Születésnapot! Sok-sok szeretettel, Kyung és Zico." - olvastam fel hangosan. - Így jó? Elég béna vagyok az ilyenekben.

<Kyung>
- Tökéletes.- mosolyogtam rá.
Beleültem az ölébe és mosolyogva figyeltem.
- Jiho... Azt  hiszem...- vettem egy mély levegőt.- Ma elmondom apának is...- haraptam be az ajkamat.- Bármit is mond rá tudd, hogy nagyon szeretlek. És nem akarom elrontani anyukád szülinapját. De nagyon remélem, hogy apa nem rendez jelenetet... Egyébként... Noonáék is most mondják el, hogy együtt vannak.

<Zico>
- Oh... - emésztgettem a hallottakat. - É-értem. Az jó... az... tényleg jó. Anya örülni fog nekik, mindig olyan lányt akart Woonie-nak, mint a nővéred. - bólogattam meggyőzően a felsőjét bámulva, majd levettem egy kósza hajszálat róla. Nem akartam a szemébe nézni.  Akkor észrevenné, mennyire kínosan érzem magam. - Had mondják el ők elsőre. Talán, ha miattuk felvillanyozódnak, akkor nem... nem fog apukád engem... l-letolni miattad. Szigorú fickónak tűnik, de remélem úriemberként kezeli majd a... helyzetünket.

<Kyung>
Láttam rajta, hogy zavarban van. Megértem egy kicsit én is izgulok és félek.
- Én is úgy gondoltam, hogy Ők lesznek az elsők az örömhírrel.- kuncogtam.- Figyelj.- fogtam puha arcát két kezem közé.- Nem lesz baj. Igaz, lövésem sincs, hogy apa hogyan fogja fogadni. De annyira azért intelligens, hogy nem fog patáliázni. Azt pedig nem engedem, hogy bántson. Jiho... Én nagyon szeretlek. És ha netán eltiltana minket egymástól...- sóhajtottam és homlokomat az övének döntöttem.- Megoldjuk... Rendben?

<Zico>
- Nem! Nem, azt... nem engedem.  - bújtam a nyakába, közben szorosan tartottam. - Szükségem van a szeretetedre. - suttogtam inkább magamnak, mint neki. - Megvédelek. Ha bántani akar... tegyen velem, amit akar, de hozzád ne érjen. Nem tilthat el minket, a suliban úgyis együtt leszünk. Ő pedig estig dolgozik. Nem zárhat be a szobádba. - suttogtam ajkaira, majd lágy puszit hintettem rájuk. - Szeretlek!

<Kyung>
- Nem fog senkit sem bántani. Jobb esetben... Ne aggódj szőke hercegem.- kuncogtam majd apró puszijait csókká formáltam. Lágyan, szerelmesen ízleltünk egymás puha ajkait, édes nyelveit.
- Én is szeretlek.- bújtam hozzá.

<Zico>
Hátát cirógattam ujjaimmal.
- Hiányoztál. Annyira ideges voltam, folyton a telefont nézegettem. - sóhajtottam halkan, miközben becsuktam a szemeim, hogy ne lássam a döbbenetét. - Úgy viselkedtem, mint valami függő. Mint, aki nem kap levegőt, ha nem vagy vele. Ez... már beteges lassan. Félek saját magamtól. - döntöttem a homlokom a vállára. - Nem túlzás egy kicsit az, hogy ennyire a közeledben akarok lenni? Nem akarsz néha egy kis... levegőt? Mintha folyton a nyakadban csüngenék.  Bocsánat a lenti miatt is. Hülye poénjaim vannak.

<Kyung>
- Nyugalom.- túrtam puha tincsei közé és finoman masszíroztam fejbőrét. Elszomorított a kétségbeesett ragaszkodása, mert úgy éreztem, rajtam kívül senkije sincs. Pedig ez nem igaz. Egy kicsit elgondolkodtam azon, amit mondott. Talán tényleg furcsa, hogy ennyire velem szeretne lenni minden pillanatban. De amíg ez engem nem zavar, márpedig nem zavar, addig nincs baj.
- Kicsim...- simogattam tovább. Másik kezemmel hátát cirógattam.- Nekem is ugyan ennyire hiányoztál. És ha sok lenne belőled, hidd el, hogy már a tudomásodra hoztam volna.- kuncogtam.- A poénjaid pedig... Mindig tetszettek. Csak az volt lent a bajom, hogy nem vagyok lány...- biggyesztettem le az ajkaimat.- Akkor minden sokkal könnyebb lenne...

<Zico>
- Pedig nem baj, hogy nem vagy lány. Én... tudom, hogy könnyebb lenne, mert akkor nyilvánosan is... flörtölhetnénk,meg csókolózhatnánk, meg elvihetnélek randizni. - soroltam, mire megrándult a szája széle. - Az a baj, hogy nem vittelek el randira? Í-így is randizhatunk. Kitalálok valamit, oké? Vagy... a-az ágyban... rossz neked? Azért lenne jobb, ha lány lennél?

<Kyung>
- Mi? Nem... Dehogy... Nem ezekkel van bajom. A randi... Nekem minden pillanat randevú, amit veled tölthetek...- mosolyogtam szégyenlősen.- A-az ágyban pedig... Soha nem éreztem magam jobban, mint veled. Ilyenkor még a fájdalom sem érdekel. Szeretlek, Jiho és ameddig én nem félek tőled, Te se félj magadtól.- pusziltam meg az orra hegyét.- Csak azért lennék lány, hogy ne kelljen bujkálnunk. De ha ez az ára, hogy együtt lehessünk... Akkor nem érdekel.

<Zico>
- Azt hiszem, igazad van. Akkor... nem kellene aggódnunk amiatt, hogy elfogadnak minket vagy sem. Én is lennék... vagyis nem. Bocsi, nem szeretnék lány lenni. - nevettem zavartan. - Nekik mindig annyi bajuk van.- Egy ideig a szemeiben vesztem el, majd ismét elmosolyodtam.
- Köszönöm, hogy... elmondtad ezeket. Úgy éreztem, kicsit rád telepedtem. Nem... tudom, mi oké és mi nem egy kapcsolatban. Előtted... nem érdekelt a szerelem, meg semmi, ami vele jár. De a szex kifejezetten tetszik.
Finoman tarkón csapott, mire felnevettem.
- Bocsi. De az én oldalamon jó lenni. Neked is így tetszene a helyemben, mert jobb, mint lánnyal. - nyújtottam ki játékosan a nyelvem.

<Kyung>
- Jó erre inkább nem mondok semmit... És javaslom, hogy Te se szólalj meg...- csóváltam a fejem. Azért örültem, hogy neki élvezetesek az együttlétek. Persze nem azt mondom, hogy nekem nem. Csak neki kevésbé fájdalmasabb.
- Szeretlek ám.- kaptam el kinyújtott nyelvét ajkaim közé. Hevesen simogattuk egymás izmocskáit, halkan cuppogtunk közben.
- Ma itt alszol velem?- lihegtem ajkai közé.

<Zico>
Bódultan bólogattam, majd ismét ajkai után kaptam. Pár percig hevesen csókolóztunk, majd kicsit elhúzódtam.
- Oké. Nyugodjunk le. Ennek... nem most van itt az ideje. Nemsokára jön anyukád szólni, hogy menjünk le.
Kifújtam magam, majd felvettem az üdvözlőlapot.
- Készítsük össze, hogy tudjuk majd levinni.
Felállt, és az ágyról elvette az ajándékos szatyrot. Betettem a borítékjába a lapot, majd beigazítottam a csoki mellé.

<Kyung>
- Ügyesek vagyunk.- ismertem el, megdicsérve "alkotásunkat".
Egy gyors csókot adtam Zico dús ajkaira majd megfogtam a kezét és egy kis leskelődés után kimentünk a nappaliba.
Jiseok is teljes díszben álldogát Minyoung mellett.
- Nah megvagytok?- nézett ránk anyu.- Csinosak vagytok.- dicsért meg anya büszkén mosolyogva.
- Már csak apátok hiányzik. Remélem nem az utolsó pillanatban akar megjönni... Nemsokára átjön a szülinapos...- idegesen tördelte az ujjait.
- Csillapodj anyu. Minden rendben lesz.- nyugtattam.

<Zico>
- Ja ja, nyugalom. Felhívom apát. - vettem elő a telefonomat, és tárcsáztam. Jó sokáig csörgött, mire felvette.
- Mondjad, fiam.
- Apa, nem jössz? Nemsokára itt lesz anya. - panaszkodtam neki.
- Ott leszek, csak dugóba keveredtem. Sietek, ahogy tudok.
- Oké. - köszöntem el, majd letettem. - Jön, amilyen gyorsan csak tud. - közöltem a többikkel.
Apa valóban megérkezett pár perc múlva, és nemsokára Kyung apukája is befutott.
- Sziasztok! Ugye nem késtem? - nézett körbe, majd a karjaiba zárta Mrs. Park-ot. - Jiho! - lépett mellém pár pillanat múlva, és kezet nyújtott felém. - Hol a söröm? - vigyorgott rám.
- Hát... - ráztam vele kezet. - Elfelejtettem, bocsánat. Most nem lazulni jöttem, de legközelebb hozom. - zavartan vigyorogtam, mert tudtam, hogy Kyung mire készül. Nem biztos, hogy utána is akar majd velem iszogatni.
Tovább lépett, és kezet rázott apámmal, végül Taewoon-nal is.
- Szólt valaki valamit anyának? Vagy melyikünk hívja fel? - néztem körbe.

<Kyung>
- Máris hívom.- vette elő a mobilját anyu.
Sokáig csengett majd mikor beleszólt Mrs. Woo, anyu elmosolyodott.
- Szia. Nem zavarlak?
- Nem dehogy.- hallottuk a hangját kihangosítva.
- Mi jót csinálsz?- érdeklődött kedvesen anya.
- Egyedül ülök a tv előtt. Mindenki lelépett itthonról.- sóhajtott szomorúan.- A születésnapomon magamra hagytak...- panaszkodott.- Sosem volt még ilyen...
- Ne búslakodj, kedves. Engem is itthon hagytak egyedül.- játszott ügyesen anyu.- Van egy üveg vörösborom. Nem jössz át egy kicsit pihenni, ünnepelni?- ajánlotta fel.
- Nem zavarok?
- Kit? Engem nem. Én is egyedül vagyok. Csapunk egy csajos estét.- kuncogott.
- Rendben. 10 perc és ott vagyok.
- Rendben drága. Várlak. Szia.- tette le mosolyogva a telefont anyukám.
- Neked színésznek kellett volna menned, anyu!- csodálkozott el nővérem.
- Ezt vegyem bóknak?- pirult el egy kicsit.
- Veheted. Na de készüljünk!- állt fel a kanapéból Minyoung.- Mindjárt itt van. Mindenki a helyére!

<Zico>
Mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, csak Kyung anyukája maradt állva. Mikor pár perc múlva csengettek, csendre intett minket és elment ajtót nyitni.
- Szia,  te kis szülinapos. Gyere be! - hallottuk meg kintről.
- Szia. Olyan szomorú vagyok, megölelsz? Rajtad kívül mindenki elfelejtette! - nyafogott anya. - A nyafogási stílusomat tőle örököltem. - állapítottam meg suttogva Kyung-nak, mire a szájára tette a kezét, hogy ne nevessen fel hangosan.
- Gyere az ebédlőbe, ki van készítve a meglepi. - kuncogott hangosan Mrs. Park.
Lépteket hallottunk, majd megjelentek az ajtóban.
- MEGLEPETÉS! - kiáltottuk egyszerre, mire anya megtorpant és a szájához kapott.
- Hát ez meg mi? - nézett körbe, majd kibuggyantak a könnyei.
- Egy kis meglepetés buli neked, édesem. - mosolygott rá apa.
Anya sírni kezdett örömében, majd a mellette álló barátnője nyakába borult.
- Öh.. ezt nem örököltem tőle. - jegyeztem meg halkan.

<Kyung>
- Nem baj.- kuncogtam Jiho fülébe.- Elég, hogy nyafis vagy. Szeretlek ám.- simogattam meg combját az asztal alatt.- Ezt biztos a bátyád örökölte.- tippeltem.
- Boldog szülinapot, kedvesem. Az ajándék otthon vár.- ölelte meg szorosan Zico apukája az anyukáját majd megpuszilgatta. Olyan jó Őket ennyi év után is boldognak látni. Én is ilyen szeretnék lenni majd idősebb koromra.
- Boldog születésnapot, anyu. Ezt tőlünk kapod.- nyújtott át Taewoon és Minyoung egy dobozkát.
- Köszönöm gyerekek.- szorította magához a két fiatalt.
- Boldog születésnapot.- léptünk elé egyszerre Jiho-val és átnyújtottuk az ajándékot.
- Istenem de kedvesek vagytok.- törölte le örömkönnyeit és agyon puszilgatott bennünket.
- A mi ajándékunk pedig ez.- mutatott körbe apa majd megölelte Ő is.
- Jaj...- szipogott aranyosan az ünnepelt.- Pedig már teljesen lemondtam róla...- kuncogott.- Annyira figyelmesek vagytok.- nézett végig rajtunk hálásan.
- És a java hátra van!- álltam fel majd anyuval és a nővéremmel behoztuk a vacsora fogásait. Közben kibontogatta az ajándékokat majd végül a tortát is becipeltük.

<Zico>
Anyát teljesen elvarázsoltunk. A vacsora kellemesen telt, vidáman beszélgettünk.  Anya boldogan nyitogatta az ajándékokat, közben folyton hálálkodott, hogy mennyire aranyosak, figyelmesek, édesek vagyunk. Mikor a torta  került sorra, felálltunk és miután elfújta a gyertyákat, mindannyian megtapsoltuk. Mindenki kapott egy csinos szeletet, én pedig ujjammal belenyúltam a tejszínhabba, és Kyung arcát összemaszatoltam vele.
Levegő után kapott a döbbenettől, majd feleszmélt, és visszaadta a kölcsönt. Egy ideig tortásan birkóztunk, majd a szülők leállítottak minket. Ekkor vettem észre bátyám kezében a telefont.
- Lekameráztad? - kérdeztem vigyorogva.
- Még szép! Két ilyen bohócot, mint ti. - nevetett ki minket.
Elmentünk megmosakodni, majd inkább visszafogtuk magunkat, hogy ne kapjunk ki.
Mikor megettük, jóllakottan simogattam a hasamat.
- Egek, de jól laktam. Ha így folytatom, meg fogok hízni. - panaszkodtam, pedig valójában nem bántam.

<Kyung>
- Már így is akkora disznó vagy...- heccelte ciccegve öccsét Jiseok. Zico már készült, hogy visszavágjon de közbeléptem.
- Gonosz vagy...
- Jó, ne csipkelődjetek.- szólt ránk anyu.
- Igaz is...- köszörülte meg a torkát Taewoon.- Nem tudom, hogy ez a megfelelő pillanat vagy sem... De lenne egy bejelenteni valónk...- kicsit félve pillantott nővéremre, aki biztatóan mosolygott rá.- Nem húzom tovább. Kimondom egybe, úgy könnyebb.- mindenki rémülten figyelt, talán azt hitték valami tragédia. Csak Zico és én vigyorogtunk.
- Minyoung és én... Együtt járunk. Szeretjük egymást.- mondta ki egy kis habozás után.

<Zico>
A szülök pár pillanatig pislogtak, majd mosolyogva gratuláltak.
- Ti tudtátok? - nézett minket felváltva anya. - Nem vagytok meglepődve.
- I-igen. Tudtuk, de megígértük nekik, hogy nem szólunk, mert joguk volt nekik elmondani. Ne haragudjatok, légyszi. - mosolyogtam kicsit zavartan.
- Semmi baj.  Ez végül is így tisztességes. - mosolygott ránk Kyung mamája.
- Rendben  mindenki, akkor koccintsunk egyúttal az ifjú párra is. - emelte fel anya mosolyogva a poharát.

<Kyung>
Miután koccintottunk egyben lehúztam a poharam tartalmát és idegesen szorongattam kezemben a szalvétám csücskét. Szívem majd kiesett, rettegtem, izgultam, nem akartam elmondani apának. Egy nagy levegőt vettem, Zico-ra néztem, aki egy aprót bólintott.
- Öhm... Elnézést...- kezdtem bele bizonytalanul.- Nekem vagyis nekünk is lenne egy bejelenteni valónk. Az asztalnál ülők többsége tudja... Ezért hozzád fordulok, apa. Te még nem tudsz róla de... Jiho és én... Szóval mi...- képtelen voltam kimondani, de már ott voltam, nem hagyhattam abba, azon felül pedig mindenki tudta, mit akarok.- Mi is együtt vagyunk... Sz-szeretjük egy-egymást.- nagyot nyelve figyeltem apát. Lefagyva bámult maga elé. Én már a legrosszabbra is felkészültem. Már komolyan az ájulás kerülgetett a szótlanságától.

<Zico>
Mikor Kyung kinyögte, hogy ő és én egy pár vagyunk, mindenki megfagyott egy pillanatra az asztalnál, és feszülten várta az apa reakcióját.
Mr. Park egy ideig döbbenten bámult maga elé, majd felnézett, egyenesen a szemeimbe. A hátamon futkosott a hideg, de nem mutattam, hogy tartok tőle. Lássa csak, hogy tökös gyerek vagyok.
Mély levegőt vett, majd megszólalt.
- Ez... most komoly? - kérdezte halkan.
- Igen. A legkomolyabb. Szeretem a fiát, és kiállok érte. Tudom, hogy úgy érzi, hogy átvertem, de... ez... nem könnyű nekünk sem. Kiabáljon, balhézzon, tomboljon, ha szeretne. Ha verekedni akar, állok elébe, de... nem fogom elhagyni Kyung-ot. Ha Ön nem fogadja el a kapcsolatunkat, elviszem innen, de nem hagyom, hogy bántsa őt. - jelentettem ki határozottan. Mindenki csendben figyelte a beszélgetést, Kyung mély levegőket vett, hogy ne legyen rosszul.
- Bátor dolog így szembeszállni velem, nem gondolod? - emelte fel a szemöldökeit. - Van vér a pucádban. Ez tetszik.
Felállt, majd megkerülte az asztalt. Én is felugrottam, és úgy álltam, hogy Kyung mögöttem legyen.
- Akkor... - nyújtotta ismételten felém a kezét. - Üdv a családunkban.
A tenyerébe csaptam a sajátomat, miközben mázsás kő esett le a lelkemről. Erősen szorította meg.
- Azért ehhez kell majd pár nap, míg feldolgozom. A másik párocska természetes, de azért ehhez... idő kell. - indult meg vissza, én pedig megkönnyebbülve rogytam a székre.

<Kyung>
- Apa...- suttogtam hálásan.- Köszönöm.- hajoltam meg előtte majd csillogó szemekkel néztem körbe mindenkin. Boldogan mosolyogtak és halkan gratuláltak nekünk is.
Ajkamat beharapva pillantottam Zico-ra. Nem akartam elbőgni magam, ezért mély levegőket vettem és magamra erőltettem egy széles mosolyt.
Legszívesebben apa nyakába ugrottam volna, de tudom, hogy én abból már kinőttem meg vendégeink vannak. A másik amit szívesen tettem volna, hogy Jiho-t támadom be. Viszont ezt sem vittem véghez a nagy nézőközönség miatt. Csak az asztal alatt megfogtam a kezét és a vacsora, vagy inkább a beszélgetés végéig el sem engedtem.
Annyira felszabadultam és hihetetlen nagy boldogságot éreztem. Csoda, hogy nem repültem el.

<Zico>
Láttam Kyung-on, hogy szinte lebeg a boldogságtól. Nagyon félt az apukája reakciójától, és őszintén szólva én is.
Mosolyogva beszélgettünk, közben hüvelykujjammal kézfejét cirógattam. Meg akartam ölelni, de nem tettem, nehogy túlfeszítsem a húrt.
Pár óra múlva anya kijelentette, hogy késő van, illene hazamennünk.
- Menjek inkább most, és lógjak vissza vagy megmondjam, hogy maradok? - súgtam oda halkan Kyung-nak.

<Kyung>
- Jobb lenne ha megmondanád...- súgtam vissza.- Inkább mondják azt, hogy nem de akkor azt szemtől szembe, de ne legyen balhé...- húztam a szám.
Mindenki öltözködött, jobbra-balra hajlongva köszönték meg szomszédék a vacsorát.
Mikor a szülőknek feltűnt, hogy Jiho nem öltözik, rákérdeztek.
- De ha Zico maradhat, akkor Minyounggie hadd jöjjön át!- csapott le az alkalomra egyből Taewoon.
- Ahj... Gyerekek...- sóhajtott anyu.
- Szerelmes gyerekek...- egészítette ki Mrs. Woo.
- Rendben. De semmi rosszaság...- adott engedélyt mindkettő párosunknak anyu.

<Zico>
Nem tudtam, hogy bökjem ki úgy, hogy ne értsék félre maradásom okát.
- Fiam, te? - pislogott rám apa.
- É-én... ma-maradnék. Ha szabad. - vakargattam meg államat.
Mikor megkaptuk az engedélyt, mosolyogva vártuk, hogy elmenjenek. Alig vártam, hogy felérjünk a szobába, hogy megölelhessem.
Mikor elmentek, gyorsan segítettünk összepakolni és elmosogatni, majd mehettünk fel.
Ahogy  becsukódott mögöttünk a szoba ajtaja, nekinyomtam szerelmemet, és szorosan öleltem át.
- Szeretlek. - sóhajtottam ajkaira, majd rájuk tapadtam.

<Kyung>
- Köszönöm Jiho...- szorítottam magamhoz a forró csókunk után.- Köszönöm, hogy mellettem álltál. Annyira szeretlek.- suttogtam nyaka fehér bőrére.- Gyere.- húztam az ágyhoz majd leültettem és elkezdtem kigombolni az ingét. Mikor teljesen megvolt, levettem róla. A szekrényhez léptem és elővettem neki is egy pizsamát.

<Zico>
Kicsit meglepett, amikor az ágyra húzott és az ingemet kezdte gombolni, ennyire nyíltan még nem kezdeményezett. De én ugyan nem vagyok semmi jó elrontója.
Már nyúltam volna felsője után, hogy levegyem róla, amikor még jobban megdöbbentett, ugyanis felállt és a szekrényhez lépett. Mikor pizsamát vett elő, akkor esett le, hogy ő nem is szeretkezni akar, csak aludni.
Idétlen arcot vághattam, mert értetlenül nézett rám, miközben átnyújtotta a pizsit.
- K-Köszi. -  vettem el, majd felálltam, és levettem a nadrágomat. Összetűrtem, és a székhez vittem az ingem mellé, a telefonomat pedig az íróasztalára tettem. Visszaléptem az ágyhoz, és felvettem a nekem szánt pizsamát, utána pedig felemeltem a paplant és bemásztam alá. Cikin éreztem magam, amiért félreértettem a helyzetet, de hát könyörgöm, vetkőztetni kezdett.

<Kyung>
Míg öltözködtem, ismételten megfogadtam magamban, hogy délig fel sem kelek. Elfáradtam ebben a nagy banzájban.
Jiho nekem háttal bújt az ágyba. Kicsit furcsán éreztem magam. Még annyit sem mondott, hogy jó éjt.
Bemásztam mögé és hátulról átkaroltam. Derekát és pocakját simogattam, tarkójára apró puszikat hintettem, lábammal az övét simogattam.
- Jó éjt egyetlenem. Szép álmokat.- arcomat hátába temettem és úgy próbáltam meg elaludni.

<Zico>
Láttam rajta, hogy nem érti, miért durcázok. Én is tudtam, hogy eltúlzom, mert én értettem félre, ennek ellenére csendben tűrtem a simogatását. Tisztában voltam vele, hogy ha elmondom, miért vagyok zavarban, akkor kezdeményezne, de csak amiatt, hogy kiengeszteljen, amiért nem azt kaptam, amire számítottam. Ezt pedig nem akartam.
- Neked is. - nyögtem ki végül nehezen, hogy ne sértsem meg.
Tovább feküdtem, de hiába próbáltam meg elaludni, nem ment. Nem mozdultam, hogy ő tudjon mögöttem aludni. Megérdemli, ma sokat dolgozott, biztos nagyon elfáradt.

<Kyung>
Hamar sikerült elszundítanom. Mélyen aludtam, nagyon el voltam fáradva. Annyira elcsigázottnak éreztem magam, még álmodni sem álmodtam, csak feküdtem Jiho mellett, alig éreztem a testem és a körülöttem lévő világot.