12. Rész (+18)

<Zico>
- Anya! Megjöttünk! - kiáltottam a nappaliban, mikor beléptünk.
Anya elénk sietett, és mikor meglátta az összekulcsolt ujjainkat, elmosolyodott.
- Kibékültetek? - sietett felénk. Bólintottam,  majd először engem, utána Kyung-ot szorított  magához.
- Gyertek, kész a finom, meleg ebéd! Nincs kifogás, olyan soványak vagytok! - terelt minket az ebédlőbe.
Az asztalhoz ültetett, majd megterített és elénk rakott egy nagy csomó kaját.
Jólesően falatoztam, most, hogy párom itt volt velem, megjött az étvágyam.
- Hamm...- nyújtottam egy falatot Kyung szájához. - Egyél sokat, olyan sápadt vagy. Úgy imádom, mikor egészségesen csillog ez a szép babapofi. - pusziltam meg arcát.

<Kyung>
- Olyan lökött vagy...- kacagtam miután lenyeltem a falatot.- De Te is egyél! Igaza van anyukádnak. Sápadt vagy és vékony.- adtam és is egy falatot a szájába.
- Szerelem...- sóhajtott Mrs. Woo mosolyogva.- De legalább esztek.- kuncogott.
Miután megebédeltünk, aznap másodjára, megköszöntük az ízletes ételt és kézen fogva felsétáltunk Jiho szobájába.

<Zico>
- Kipukkadok! - sóhajtottam az ágyra hasalva. - Anyának hiába is beszéltem volna, akkor is megtömött volna minket. Na nem azért, finomabb volt, mint az iskolai. - nyöszörögtem elégedetten.
Éreztem, hogy besüpped az ágy mellettem, mire a hátamra fordultam, hogy lássam arcát. Mellém dőlt, a hasamat simogatta.
- Hmm. Máris jobb.

<Kyung>
- Én is jól laktam. Finom volt nagyon.- csókoltam meg gyengéden miközben továbbra is simogattam a pocakját.- De nálad nincs finomabb.- bújtam hozzá.

<Zico>
- De igen, van. Méghozzá te. - súgtam ajkaira, majd szorosan összebújva csókolóztunk pár percig.
Hátára döntöttem, és szájáról átvándoroltam állára, majd a nyakára.
Puha, érzékeny bőre már nagyon hiányzott. Finoman puszilgattam a hófehér bőrt, majd a nyelvemmel végigsimítottam rajta.

<Kyung>
Összerezzentem alatta, ahogy nyelvével végignyalt a nyakamon. A csiklandós érzésre kirázott a hideg és libabőrös lettem.
Halkan sóhajtottam és hajába túrva biztattam a folytatásra.

<Zico>
Bátorítására gyengéden harapdáltam a finom bőrt, tenyeremmel combját simogattam, majd lassan feljebb haladtam és  hasán köröztem.  Bizonytalanul a felsője alá csúsztattam az ujjaimat, mire hallottam, hogy felszusszan.
Megkerestem ajkait, és rájuk tapadtam. Finoman szívtam a számba alsó ajkát. Bizonytalanul haladtam feljebb a kezemmel. Egyik ujjamat gyengéden a mellbimbójára simítottam, mire összerándult.

<Kyung>
- Hm...- sóhajtottam fel, amikor megéreztem ujját a mellbimbómon.
Mély levegőket vettem, igyekeztem ellazítani magam és csókjára figyeltem inkább.
Lábaimat széttártam és  felhúztam magam mellé, Jiho pedig teljesen befeküdt közéjük.
Kezemmel hátát simogattam, oldalát cirógattam majd kicsit később benyúltam a pólója alá és úgy érintettem.

<Zico>
- Rendben vagy? - susogtam a fülébe, miközben a felsőm alatt cirógatott. Bólintott, mire kicsit elhúzódtam és óvatosan levettem a felsőjét.
- Ha túl sok, akkor szólj és abbahagyjuk. - indultam meg ajkaimmal mellkasán. Végigcsókoltam mindenhol, nyelvemmel bimbóin köröztem, majd mikor megkeményedtek, lejjebb haladtam, és  lapos, enyhén izmos hasát csókolgattam, majd nyelvemmel bejártam egész felsőtestét, végül a nyakához visszaérve.

<Kyung>
Halkan szuszogva próbáltam élvezni kényeztetését.
Kicsit eltoltam magamtól és levettem róla is a felsőjét.
Összeszedtem az erőmet és átfordítottam magam alá. A csípőjére ültem és lehajolva hozzá kezdtem testét csókolgatni.
Nyakán nyaltam végig többször, majd ahogy Ő is nekem, én is ajkaim közé vettem rózsaszín bimbóit. Félve néztem rá, hogy vajon szeretné-e, hogy tovább menjek.

<Zico>
Felforrósodott a levegő, csukott szemekkel élveztem játékát. Ajkaim jólesően elnyíltak, amikor mellbimbóimat izgatta. Halkan lihegtem.
- Nagyon jól csinálod. - túrtam hajába, mikor abbahagyta. - Ügyes vagy, nem kell félned, te irányítasz. - mosolyogtam rá biztatóan, ő pedig pirulva bólintott.

<Kyung>
Jól estek bátorító szavai. Visszahajolva hozzá csókolgattam tovább mellkasát majd leljebb haladva hasát. Köldökébe is hintettem pár puszit majd alhasát szántottam fel forró csókjaimmal.
Bizonytalan mozdulatokkal bontottam ki a nadrágja övét és gombjait. Láttam rajta, hogy nagyon is élvezi ezt a helyzetet. Lehúztam a cipzárját, így kemény, ágaskodó tagja kiszabadulhatott nadrágja fogságából. Hangosan nyögött egyet mire elmosolyodtam, beharaptam az alsó ajkamat és remegő kézzel simítottam tagjára a boxeren keresztül.
Forrón lüktetett tenyerem alatt majd mikor újra csókolgatni kezdtem alhasát, csípőcsontját, kissé megrándult.
Jobban kibontottam a nadrágjából, lehúztam róla teljesen, közben merevedését masszíroztam.

<Zico>
A hasam az egyik érzékeny területem, így mikor ott kényeztetett, össze-összerándultak izmaim.
- Hahh! - nyögtem a takaróba kapaszkodva, amikor kezével farkamat simogatta. Megnyaltam kiszáradt ajkaimat, a tenyere alatt folyton megrándult tagom.
- Bír téged. - nevettem halkan, majd alkaromra támaszkodva figyeltem mozdulatait. Nagyon izgató látvány volt kipirult arca, szégyellős mosolya. Ismerkedő mozdulatai jobban feltüzeltek, mintha magabiztosan markolná szerszámomat.
- Gyönyörű vagy, szeretlek! - mosolyogtam rá, majd feltornáztam magam.
Hátradöntöttem, és lassan kicsomagoltam a nadrágjából. A földre dobtam, majd ágyéka fölé hajolva, alsón keresztül csókolgattam férfiasságát. Jól esett érezni, hogy rá is hatással van a helyzet. Fogaimat finoman húztam végig tagján, mire felszisszent.

<Kyung>
- Ah... Hn... Ah!- nyöszörögtem alatta élvezettel, ajkamat beharapva.
Vigyorogva nézett fel rám majd nagyon lassan kezdte lehúzni az alsómat. Hangosan és sűrűn vettem a levegőt, kíváncsian, izgalommal vártam, mit tesz.
A gyomromban ott volt a görcs de folyamatosan küzdöttem ellene, hisz tudtam, hogy Jiho nem akar nekem rosszat.
Ujjait lágyan simította álló tagomra majd körbefonta velük azt és lassan kezdte el mozgatni a csuklóját.
- Ahh hah hn... Ah...- nyögtem alatta.

<Zico>
Láttam, hogy élvezi kezem játékát, ezért  hasa fölé hajoltam és csókolgatni kezdtem, majd lassan lehajoltam és a számba vettem makkját. Finoman ízleltem, nyelvemmel körbejártam a puha, selymes testrészt. Előnedvének íze a nyelvemen nyögésre késztetett.
Egyre többet engedtem a számba, egészen addig, amíg kényelmes volt nekem is.
Le-fel kezdtem mozgatni a fejem, majd egyre bátrabban szívtam férfiasságát.
- Mmmhmm...- nyögtem, miközben mélyen engedtem a torkomra, majd erőset szívtam rajta.

<Kyung>
Lihegve, nyögve gyötrődtem alatta.
Kezemmel az ágyneműt markolásztam, levegőért kapkodtam. Testem remegni kezdett alatta, mikor forró ajkai közé zárta lüktető tagomat. Nem szerettem volna, hogy ezt csinálja de út közben nem volt már erőm leállítani.
Nyelvével fürgén járta körbe makkom majd egyre többet engedett magába. Éreztem, hogy torkát súrolom kemény farkammal.
- Jiho... Ah... Hmm...
Valahogy az agyamból kitörlődött minden rossz dolog és csak Ő létezett számomra és az élvezet amit nyújtott.
Egyre jobban sikerült elengednem magam.
Mikor erősen kezdte el szívni tagom, egy hangosat nyögtem fel majd a szám elé kaptam az egyik kezem. Csípőm magától lendült felfele, hogy még érezhessen hasonló jót.
- Jiho neh!- nyögtem fel.- Ne csináld... Éhn... El fogokh élveznih... Neh...- kérleltem. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy eljuttasson az orgazmus hatására.

<Zico>
Átszellemülten nyögött alattam. Nagyon örültem, hogy sikerül elengednie magát, és ráhangolódott az élvezetre.
Mikor figyelmeztetett, hogy el fog élvezni, nem húzódtam el, hanem erősebben szívtam a farkát.
Teste megfeszült alattam, farka nagyot rándult a számban. Kicsit hátrébb húzódtam, pont időben, mert ondója a számba lövellt. Nem hagytam abba, párat még szívtam rajta, majd kiengedtem lassan ajkaim közül.
Pár pillanatig álltam, nem tudtam, mit kezdjek a spermával a számban. Ha a kukába köpöm, lehet megtalálják, ha viszont kimegyek a fürdőbe, a pillanat elveszti a varázsát.
Nincs más választás, nyeltem le. Azt hittem, hogy undorítóan rossz lesz, ehhez képest olyan íze volt, mint egy grapefruitnak. Körbenyaltam a szám kíváncsian, elég érdekes volt a helyzet, de mivel róla volt szó, nem éreztem gusztustalannak.
Mellédőltem, mosolyogva néztem kipirult arcát.
- Jól esett? - cirógattam mellkasát.

<Kyung>
Nem engedett el, mikor kértem tovább kényeztetett, míg teljesen ki nem adtam magamból mindent.
Hangosan nyögve, erősen remegve ért el az orgazmus. Nem is tudom mihez hasonlítani azt az állapotot. Szinte bele is szédültem. Semmit sem éreztem csak hihetetlenül bizsergett a testem, édes hullámok futottak át rajtam.
Lihegve próbáltam megnyugodni, majd mikor sikerült feldolgoznom az elmúlt néhány perc történését, válaszoltam.
- Hova...? Te... Te lenyelted?- néztem rá nagy szemekkel.- E-ez borzasztó...- fordítottam el a fejem. Nekem a spermával csak rossz élményeim voltak...- P-pedig szóltam...

<Zico>
- Tudom, de... gondoltam, jobban fog esni az orgazmus. Miért, ez... akkora baj? Nem volt olyan rossz. Azt hittem, hogy majd undorodni fogok, meg öklendezni kezdek, de... o-olyan volt, mint egy grapefruit. Nekem... eléggé í-ízlett. - motyogtam, majd a számba haraptam. Féltem, hogy ezt talán most jobb lett volna magamban tartani.

<Kyung>
Hitetlenkedve, nagy szemekkel néztem rá. Sosem gondoltam volna, hogy valaha valaki fog ilyet mondani arra... Bár Őt senki sem kényszerítette arra, hogy megtegye és nem erőszakkal nyomták le a torkán...
- Tényleg?- bólintott.- Hát j-jó...- fordultam felé és átöleltem.
Oldalát simogattam, nyakát, vállát puszilgattam.
- Te... Neked... Szóval...- futtattam le kezemet ágyékára. Még mindig állt neki.- Segítsek?

<Zico>
- H-hát...ha ne-em probléma... elintézhetem magamnak is. - motyogtam idétlenül mosolyogva.
Felszisszentem, jól esett, ahogy megfogta a farkamat. - Biztos nem baj? Én is...megoldhatom. - szusszantam fel.

<Kyung>
- Ü-üm....- ráztam meg a fejem.- Én szeretném. D-de én...- nyeltem egy nagyot.- Én csak...- nyúltam bele alsójába és gyengéden masszírozni kezdtem.- Csak így tudom...

<Zico>
- Nem baj, jó így. - dőltem a hátamra sóhajtva. Jobb, mint mikor én izgatom magam. Sokkal jobb.
- Ahmm...- kicsit megemelkedtem, és letoltam a térdig a boxert, majd kezemet az övére vezettem és szorítottam fogásán.
- Kicsit  határozottabban.... ez az, így jó. - húztam el a kezem, hagytam kibontakozni.
Közben halkan nyögdécseltem, hogy bátorítsam mozgását.
- Hahh...ahh... - simogattam hasamat, hogy fokozzam a vágyaimat.

<Kyung>
Nem tudtam, hogy meddig mehetek el, nem akartam neki fájdalmat okozni ezért csak gyengéden kényeztettem. De amint szólt, hogy lehet erősebben is, kicsit felbátorodtam.
Jobbam rászorítottam a tagjára közben felhajoltam hozzá és nyakát szívogattam, nyalogattam. Fogammal néha megkarcoltam a puha bőrét majd áttértem száraz ajkaira.
Kezemet egyre gyorsabban mozgattam, mikor egy-egy nagyobbat lüktetett kicsit jobban rá is szorítottam.

<Zico>
- Ahh igen... gyerünk, keményebben. - löktem magam a tenyerébe egyre gyorsabban.
Nem kellett sok, ellentétes mozgásunk hamar megtette a hatását.
Ajkamba harapva, mélyet nyögtem, mikor végre elélveztem.
- Ohh egek, ez...hahh... - lihegtem kábultan. - Nagyon jó volt, köszönöm. - szorítottam magamhoz pár percig, majd ajkait csókoltam. - Keresek egy zsepit, hogy megtöröld a kezed, jó? - tornáztam fel magam, majd a éjjeliszekrény fiókjában kutakodtam. Mikor megtaláltam a csomag zsebkendőt, visszadőltem mellé.

<Kyung>
Kivettem a csomagból egy zsepit, Jiho félredobta a csomagot én pedig megtöröltem a kezem és a hasát. Kidobtam a kukába a koszos papírt és visszafeküdtem mellé.
- Köszönöm szépen.- csókoltam meg lágyan, szerelmesen.
- Fázok...- sziszegtem majd fészkelődni kezdtem és kihúztam magunk alól a takarót Jiho pedig ránk terítette. A paplan alatt meztelen testéhez simultam és úgy szuszogtam. Kimondhatatlanul hálás voltam neki a mai alkalomért. Azt nem mondom, hogy minden félelmem köddé vált... De sokat segített a türelme és szeretete.

<Zico>
- Jól vagy? - cirógattam puha bőrét a meleg takaró alatt. Bólintott. - Akkor jó. Örülök, hogy belementél. Remélem nem bántad meg. Nekem nagyon jó volt. - pusziltam meg.
Egy ideig csendben bújtunk össze.
- Amúgy... ha neked nem megy a szex... nem kell lefeküdnünk a továbbiakban sem. Ez a mai... ez jó volt. Ha neked ennyi megy... akkor maradjunk ennyinél. - simogattam meg haját, majd forró csókot adtam a szájára.

<Kyung>
- Ez jó volt.- suttogtam ajkaira.- D-de... Majd idővel... Néhány ilyen után...- cirógattam mellkasát.- Majd megpróbálhatjuk. Jó?- néztem rá nagy szemekkel.
Szerettem volna boldoggá tenni és mindent megadni neki. Megérdemli.

<Zico>
- Ahogy akarod. Előtte a tested el kell fogadja, hogy nem akarom bántani. Megismerjük egymás testét, mozdulatait... és ha úgy érzed, hogy képes vagy rá, akkor megpróbáljuk. De pihenjünk egy kicsit, jó? Most, hogy kifacsartál, lusti lettem. - kuncogtam. - Utána majd elmegyünk zuhanyozni. Maradsz vacsira? Szeretném, ha itt aludnál, de megengedik a szüleid? - fordultam szembe vele.

<Kyung>
- Nem tudom... Szerintem igen. Örülnek, hogy nem lógok el rossz környékekre hanem ide jövök.- kuncogtam- Ha nem okozok nagy gondot... Szívesen maradok itt.- csókoltam végig mindkettő kulcscsontját.

<Zico>
- Nagyon örülnék neki. - csókolgattam arcát. - Szóval rossz környékeken bóklásztál...hmm... talán rosszalkodtál, amíg nem voltam  itt? - cirógattam vállát. - Ittál? Füveztél? Vagy... csajoztál? - kötekedtem.
Viccnek szántam, én sem vagyok angyalka, nem zavar, ha néha fellázad a szürke hétköznapok ellen.

<Kyung>
- Füvet nem tudtam senkitől sem szerezni... Vagyis de... De velük nem szívesen találkozom. Így is sikerült összefutnom velük egyszer vagyis... Áh mindegy...- fordultam hátamra.- Inni ittam... Nem is keveset. De csak a bánatomat öltem vele. Csajok... Pfuj... Egy ilyen pasi mellett? Viccelsz?- fordultam vissza hozzá egy csókra.

<Zico>
- Hmm... ez hízelgő. - nyaltam körbe ajkait. - Hízik a májam, hogy jobb vagyok a csajoknál. - nyomtam puszit a szájára.
- Nem zavar, ha ittál. - vontam meg a vállam. - Én is ittam volna, ha van rá lehetőségem. Nem vagyok jobb én sem, én meg gyógyszerbe folytattam a bánatom. Meg is lett az eredménye. - vigyorogtam. - Ha meg fű kell, legközelebb nekem szólj. - mutattam magamra. - Legalább én nem valami szemetet szerzek neked, hanem valami jó minőséget. De azért ne szokj rá, ha nem muszáj. Ezt a szép pofit ne csúfítsd el. Így imádom. - simogattam meg.

<Kyung>
- Nálam mindenképpen jobb vagy, mint a csajok...- kacsintottam rá.
- Értettem.- mosolyogtam rá.- Nem akartam rászokni semmi ilyen szerre, ne aggódj. Csak néha jól esik lazítani. Ezek után majd együtt megyünk el rosszfiúskodni, jó?- kuncogtam és megcsókoltam.
- De most pihizzünk, mert én is elfáradtam. Majd este tanulunk.- hajtottam le a fejem a mellkasára.

<Zico>
Karját cirógattam, majd hallottam, hogy szuszogása egyenletessé válik, ezért abbahagytam. Lehunytam a szemeimet, és próbáltam én is pihenni egy kicsit.
Félálomban hallottam, hogy valaki halkan kopog a szobám ajtaján, de nem szóltam ki, hogy alvó szerelmemet ne ébresszem fel. Továbbá meztelenül nem biztos, hogy jó, ha látnak.
Az a valaki nem nyitott be, ezért arra következtettem, hogy anya volt az.
Inkább hagytam, hogy ismét  elnyeljen a sötétség.

<Kyung>
Halvány mosollyal az arcomon aludtam el. Jiho lágy cirógatása, puha bőre, finom illata, a meleg ágyikó biztosítottak afelől, hogy szép álmaim legyenek.
Arra ébredtem meg, hogy furcsa zuhanó érzést érzékelek körülöttem, majd a szemeim kipattantak. Sötét volt már, talán este 6-7 óra. Jiho halkan szundikált mellettem.
Békés, alvó pofiját figyeltem néha egy-egy apró csókot is loptam tőle.
Boldog voltam.

<Zico>
Pillangópuszira ébredtem fel legközelebb. Nagyot ásítottam, majd a hátamra fordulva nyújtóztattam meg elgémberedett tagjaimat.
- Mennyi az idő? - motyogtam álmosan, majd gondolkodtam, hogy merre lehet a telefonom. Az ágy széléhez másztam, a nadrágom zsebéből előkotortam a készüléket, majd megnéztem az órát.
- Hét múlt. Nemsokára vacsora. - bújtam vissza a karjaiba. - Nem akarok kimászni innen. Olyan jó ez a kis szerelmi fészek. - dörmögtem nyakába.

<Kyung>
- Tudom... De anyukád frászt kapna ha meglátna minket meztelenül együtt, Jiseok szerintem kiröhögne továbbá apukád kitekerné a nyakunkat...- gondolkoztam el közben hátát és oldalát simogatva.
- De tudod mit?- pusziltam nyakába.- Majd titokban többször csinálunk ilyet. Jó?- haraptam meg enyhén, puha bőrét.

<Zico>
- Jó, meggyőztél. - ültem fel lassan, majd magamra húztam az alsómat, és az övét felé nyújtottam.
- Gyere, zuhanyozzunk le, utána majd felöltözünk. - kerestem meg a ruhákat, majd miután a zsebeink tartalmát a szekrényre pakoltam, a kezemben tartva vártam, hogy felvegye a boxerét.
Együtt settenkedtünk át a fürdőbe, a szénnyestartóba vágtam a ruhákat, majd egy-egy szégyellős vigyorral az arcunkon, együtt  zuhanyoztunk le.
- Hmmm... most olyan illatod van, mint nekem. - szagolgattam meg, mire kuncogva eltolt. Kézen fogva húztam vissza a szobába, ahol  kerestem mindkettőnknek valami kényelmes, itthoni cuccot.

<Kyung>
- Mit szeretnél tanulni?- huppantam le az ágyra miután elrendeztük magunkat. Az ölembe vettem a táskám és a könyveimet pakolgattam.
- Segítesz a matekban?

<Zico>
- Persze. - ültem mellé. - Add csak, lássam. - kértem el a füzetét, majd az utolsó leckékhez forgattam. Végigtanulmányoztam a feladatokat.
- Hmm. Ez nem olyan vészes. - kerestem egy ceruzát a tolltartójában, majd leírtam újra az egyik egyenletsort.
Lassan vezette le, közben hangosan mondtam neki, hogy csinálok. Mikor végeztem, megoldottam még egyet, majd a harmadiknál átadtam a füzetet.
- Most próbáld meg te.
Elvette, és bizonytalanul méregette.
- Figyelj! - fogtam meg a ceruzát tartó kezét. - Ezt...- böktem rá a lapra. - Hozd át ide. - mutattam. - Majd ezt pedig oda. Úgy! Na, most már könnyebb számolni. - mosolyogtam rá.

<Kyung>
- Köszönöm.- mosolyogtam rá hálásan.
Nekem attól függetlenül, hogy jó jegyeim vannak matekból, meg kellett küzdenem mindig is értük. De most ennyi kihagyás után... Még nehezebb. Zico meg csak ránéz és már tudja. Egy rohad zseni! Irigylem!
Erősen koncentrálva dolgoztam a feladatokon majd Jiho-val együtt leellenőriztük.
- Elfáradtam.- dőltem el az ágyon mire kinevetett.- Mit nevetsz? A nyomoromon, hogy nem születtem akkora géniusznak, mint te? Marha vicces, mondhatom!- fújtam fel az arcom, amin még inkább nevetett.
Az ajtón kopogtak, majd az anyukája nyitott be.
- Nem akarok zavarni... De kész a vacsi. Jöhettek.- mosolygott kedvesen.

<Zico>
- Megyünk anya, csak egy perc, jó? -  mosolyogtam rá, majd mikor magunkra hagyott, puszilgatni kezdtem a Kyung nyakát. - Tényleg nem vagyok zseni, csak... jó, kicsit pengébb a memóriám, de te sem vagy buta, nagyon jó tanuló vagy. Továbbá tök fényes jövő áll előtted ilyen jegyekkel, csak most...egy kicsit ki kell fényeznünk őket, mert becsorbultak. - kuncogtam, és szenvedélyesen megcsókoltam, majd feltápászkodtam. - Na, nem jössz enni? A délutáni tornánk után nekem kell egy kis energiapótlás. - simogattam meg a hasam.

<Kyung>
- Ugyan... Hogy a matekkal soha életemben nem fogok foglalkozni az is fix.- kuncogtam.- Jaj hagyd már...- csaptam meg gyengén a vállát és pironkodva mosolyogtam.- Menjünk.- fogtam meg a kezét és leballagtunk.

<Zico>
Az ebédlő előtt kihúzta a kezét az enyémből, amikor észrevette apát az asztalnál.
- Nyugi! - csúsztattam tenyeremet újra az övébe. - Tudja. Mikor a kórházban kérdőre vont, elmondtam, hogy miattad volt szerelmi bánatom. - húztam az asztalhoz.
- Szia apa! Jó itthon látni! - ültünk le, de láttam páromon, hogy zavarban van.
- Ezt én is mondhatnám! - mosolygott. - Kibékültetek? -nézett felváltva ránk.
- Igen, ki. Remélem nem baj, hogy ő... egy fiú. - kezdtem habozva. Azt tudtam, hogy anya és Woonie támogat, de apa csak hümmögött a kórházban, mikor elmeséltem neki a viszonyomat Kyung-gal. - Nem. Az nem. Hacsak a bátyád is nem meleg, mert akkor mérges leszek. Kell ide egy unoka is.
- Nyugi apa, Jiseok... tuti nem meleg. - kuncogtam, mert tudtam az igazat.
- Kyung, ügyelj kérlek erre a csavargó kölyökre, ne keveredjen bajba. - mosolygott páromra. - Mióta veled van, az anyja örömódákat zeng esténként a javulásáról.

<Kyung>
Idegesen és kíváncsian vártam Jiho apukájának a véleményét. Nagyon féltem attól, hogy megveti ezt az egész kapcsolatot és majd eltilt minket egymástól.
Az asztal alatt  félve tördeltem a kezeimet, ajkamat harapdáltam.
Megkönnyebbülés járta át a testem szavai után.
- Köszönöm.- hajoltam meg- Igyekezni fogok továbbra is.- mosolyogtam.

<Zico>
Anya is csatlakozott hozzánk, majd pár perc múlva bátyám slattyogott nyúzottan.
- Úgy érzem, soha nem lesz vége a szessziónak. - nyögött fájdalmasan, miközben a kaját méregette.
- Aludni kéne éjjel. - kuncogtam. Tudtam, hogy csak ő és Kyung értik a célzást.
- Nem mindenkinek fotografikus a memóriája, mint neked, öcsi. A hétköznapi emberek megszenvednek a tanulással. - fojtott el egy ásítást. - Te csak elpazarolod azt, ami a tulajdonodban van. Mit nem adnék, ha nekem lenne ilyen jó memóriám. - sóhajtott vágyakozva.
Nem szóltam semmit, tényleg nem értettem, miért tartja nagyra ezt a dolgot mindenki. Most mit menőzzek evvel?
- Neked adnám szívesen, ha tudnám. - vontam meg a vállam, majd csendben eszegettem.
- Köszönöm, finom volt! - hajoltam meg anya előtt, mikor végeztem. - Kyung itt alszik, remélem nem baj.
- Nem, dehogy. Csak szólj haza, hogy itt vagy. - mosolygott páromra. - Anyukád mondta, hogy mostanában te is elkóboroltál párszor. Szólj neki, hogy jó helyen vagy, nem az utcákon csatangolsz.

<Kyung>
Megértem szegény Jiseok-ot. Két okból is. Először, mert nekem is nagyon nehezen megy legtöbbször a tanulás és mert a nővérem is egyetemista. Rengeteget tanul és néha dolgozni is eljár. Sokszor jön haza későn, mert a könyvtárban lóg és tanul. Bár amióta Jiseok-kal együtt jár... Néha elgondolkodom, hogy valóban ott van-e...
- Már írtam anyunak üzenetet és megengedte.- mosolyogtam vissza Jiho anyukájára.
- Akkor jó.
- Nagyon finom volt a vacsora, köszönöm szépen.- hajoltam meg.
- Egészségedre. Menjetek csak fel, tanuljatok vagy pihenjetek. Reggel neked is készítsek tízórait a suliba, Kyunggie?
- N-nem szeretnék pofátlan lenni...
- Ugyan dehogy! Neked is kell valamit enned! És most mindegy, hogy egyel több vagy kevesebb fogy.
- Akkor elfogadom, köszönöm.- mosolyogtam szégyenlősen.
Jiho megfogta a kezem, adott egy puszit majd együtt elköszöntünk és felmentünk a szobába.

<Zico>
- Nem is volt olyan szörnyű, igaz? - öleltem át derekát, mikor csukódott mögöttünk a szobám ajtaja. - Az első naptól kezdve imádnak, levetted őket a lábukról. Szóval nálunk itthon vagy. - pusziltam meg. - Ez a szoba...- mutattam körbe. -  A tied is. Innen ki vannak tiltva a rémálmok, bármikor jöhetsz, oké? - piszkáltam az orrommal az övét. - Érezd magad kényelemben.
Az ágyra húztam, egymás mellé huppantunk. - Mit csinálunk? - suttogtam ajkaira, majd körbejártam őket nyelvemmel.

<Kyung>
- Köszönöm szépen szerelmem.- kaptam el nyelvecskéjét és finoman ajkaim közé szívtam majd lágyan csókoltuk egymást.
- Nem tudom...- lihegtem ajkaira forró csókunk után.- Bújjunk ágyba és szeressük egymást.- kuncogtam majd újra megcsókoltam.

<Zico>
Csábítóan faltam ajkait.
- Na, ez egy mesés ötlet. - suttogtam combját simogatva.
Felálltam, majd a sulis cuccait az íróasztalra pakoltam, és miután visszaléptem az ágyhoz, levettem a melegítőnadrágot, utána pedig  az övét is lehúztam. Kicsit meglepődött.
- Csak nem ebben akarnál mellém bújni? - mutattam fel a lehalászott nadrágot. - Így is túlöltözött leszel, lehet lehalászom majd szép lassan a többit is. - másztam felé ajkaimat megnyalva.

<Kyung>
- Mohó!- csapkodtam meg finoman.- Nem kell mindig olyanra gondolni...- puffogtam.

<Zico>
- Jó, oké. - sóhajtottam tetetett szomorúsággal. - Akkor jó éjt! - pusziltam meg arcát, majd bemásztam az ágyba és magamra húztam a takarót. - Majd a lámpát oltsd el, légyszi. - húztam a fejemre a paplant.

<Kyung>
- Naaa... Most mi van?- ültem fel.- Ne sértődj meg... Én nem akartam...- meg sem moccant a takaró alatt. Én tényleg nem akartam megbántani.
Felálltam, leoltottam a lámpát és bebújtam én is a takaró alá, szorosan Jiho mögé.
- Ne haragudj rám mackóm.- karoltam át a derekát és a nyakát puszilgattam.- Nagyon szeretlek.

<Zico>
Puszilgatására felkuncogtam.
- Nem is haragszom. Rád nem tudok. - fordultam meg, majd a sötétben megkerestem puha ajkait és csókot leheltem rájuk. - Én is nagyon szeretlek. - suttogtam, majd nyelvemmel a nyakát izgattam. Már korábban is észrevettem, hogy itt milyen érzékeny. - Mmmm. Milyen kívánatos nyakad van. - haraptam gyengéden  bőrébe, majd hátára döntve térdeltem felé, úgy folytattam csókolgatását.

<Kyung>
Ahogy nyelvével a nyakamon játszadozott, kirázott a hideg és libabőrös lettem.
- Zavarba hozolh...- sóhajtottam fel jólesően.

<Zico>
- Ennek igazán örülök. - másztam a lábai közé, és hozzásimultam.
Csípőmet le-fel mozgatva dörgöltem ágyékainkat egymásnak, közben fülét harapdáltam, majd belesóhajtottam.
- Szólj, ha nem érzed jól magad. Abbahagyom bármikor.

<Kyung>
- Éh-én...- sóhajtottam. Arról egy pillanatig sem volt szó, hogy nem érzem jól magam. Sőt! Talán már túl jól is voltam...
- Jiho... Én jól vagyok...- simogattam karjait és oldalát.- De késő van és holnap suli...

<Zico>
- De... - kezdtem volna ellenkezni,  aztán rájöttem, hogy igaza van. - Jó rendben, igazad van. - másztam le róla, majd melléfeküdtem. Mély levegőket vettem, mert a kis akcióm hatására kezdtem megkeményedni. - Basszus, nem állítottam be az ébresztőt. - kerestem meg a telefonomat, majd miután elintéztem, visszatettem és a takaró alatt a fájó tagomra szorítottam.
- Jó éjt, kicsim. - suttogtam, hogy ne legyen bűntudata, de hozzábújni nem mertem, mert akkor soha nem nyugszom le.

<Kyung>
Igazán nem akartam megbántani és/vagy szórakozni vele. Én nagyon szeretem és boldog vagyok vele, jól esnek az érintései. De fárasztóan hosszú napon vagyunk túl. És ahogy a mondás is tartja: Jóból is megárt a sok.
- Jó éjt, mackóm.- suttogtam az éjszakába bűnbánóan.
Elfordultam az oldalamra majd ahogy becsuktam a szemeimet szinte abban a pillanatban el is kapott az álom.

<Zico>
Nehezen aludtam el, folyton magamat győzködtem, hogy legyek türelmes.
Reggel fáradtan keltem, az ébresztő idegesítő hangjára.
- Kussolj már. - morogtam a telefonnak, miközben kikapcsoltam.
Felültem az ágy szélére, majd arcomat a tenyereimbe temettem pár percig. Fájt a fejem.
- Kyunggie... - másztam vissza mellé, oldalát simogattam. Aranyosan, álmosan nyöszörgött. - Gyere édes, reggel van.
Kinyitotta a szemeit, én pedig hátrasimítottam tincseit az arcából. Álmosan pislogott rám.
Felálltam, és gyorsan bedobáltam a szükséges dolgokat a táskámba. Minden bajom volt, hangosan fújva masszíroztam a vállaimat.

<Kyung>
Lassan és nehezen sikerült reggel magamhoz térnem. Viszont amint tudatában álltam a körülöttem zajló dolgoknak, sikerült mindent felfognom.
Jiho morci volt reggel. Sejtettem, hogy miért és restelltem magam érte nagyon.
- Mi a baj mackóm?- kecmeregtem ki az ágyból majd mögé léptem, átkaroltam miközben pakolt és a hátát puszilgattam.
- Nagyon haragszol rám, kicsim?

<Zico>
- Hmm? Nem, semmi baj. - pusziltam meg a homlokát, majd ledobtam az elkészített táskát.  - Megyek,  megmosakszom. - slattyogtam ki a fürdőszobába.
Miután megejtettem a reggeli mosakodást, egy cseppet sem lett jobb a hangulatom.  Rájöttem, hogy ez a nap már nem is lesz jobb.
Visszaérve azt láttam,  hogy Kyung ugyanott álldogál.
- Mi a baj? Vegyél fel,  amit szeretnél vagy a fürdőre vártál? - léptem a szekrényhez, hogy magamra vegyek valami ruhát.
Végül tiszta feketébe öltöztem és összekócoltam kicsit a hajam, hogy menőbb legyen, ha már szar kedvem van.

<Kyung>
Láttam rajta, hiába mondta, hogy nincs baja. Azon gondolkoztam, hogyan vidíthatnám fel de ehhez még nekem is reggel volt.
Kiballagtam a fürdőbe elintéztem magam, valami vállalható formát öltöttem.
Mire visszamentem a szobába Jiho nekem is készített ki ruhákat. Amíg öltözködtem, pakolásztam, addig Ő az ágyban ücsörgött.
- Szeretlek.- huppantam le mellé és megcsókoltam. Hagyta magát de nem igazán csókolt vissza. Kicsit kezdett megijeszteni.
- Ne legyél ilyen. Mosolyooogj!- simogattam arcocskáját és újra megcsókoltam.
Nem akartam nagyon erőltetni nehogy jobban maga alá kerüljön.
- Na gyere... A suli nem vár...- sóhajtva álltam fel és a cuccommal indultam meg lefelé.

<Zico>
Láttam rajta,  hogy próbál jobb kedvre deríteni.
- Kyung! - szóltam utána, mikor ki akart lépni az ajtón. - Én is szeretlek. Tényleg nem haragszom, amiért elutasítottál az este. Csak nagyon fáj a fejem, meg minden bajom van. - sétáltam mellé, majd magamhoz öleltem. Nyakát puszilgattam, majd felfelé haladva elértem a száját. - Sajnálom, hogy ma ilyen szarul vagyok. Próbálom nem rajtad leverni. - léptem vissza a táskámért, majd együtt mentünk le.
Anya leültetett minket reggelizni, de én inkább a kávéra koncentráltam.  Ettem valamennyit, majd legurítottam a koffein adagot.
- Oké, mi lépünk. - álltam fel, és az ajtóhoz igyekeztem.
Az út csendesen telt. Tudom jól, hogy nekem kellene csinálnom valamit.  Tenyerem az övébe csúsztattam.
- Sajnálom, ha miattam most neked is szar kedved van.  Szeretlek, méghozzá nagyon-nagyon.  - toltam a falhoz az egyik bokros, elrejtett résznél, majd hevesen a szájára tapadtam. - Megbocsájtasz a mai napért nekem?

<Kyung>
- Nincs miért megbocsájtanom, mert mindenkinek lehet rossz napja.- mosolyogtam rá megértően és megsimogattam az arcát.- Csak szólj ha segíthetek valamiben. Ha azt akarod, nem piszkállak, ha szeretnéd, egész nap babusgatlak és szeretgetlek már amennyire a suliban tudom. De délután otthon bármit szívesen megteszek.- csókoltam meg dús ajkait.

<Zico>
- A babusgatás meg a szeretgetés most nagyon is jól jönne. - simogattam meg, miután elváltak ajkaink. - Kicsit nyálas, meg lányos, de  na. Nekem... szükségem van rád. -  bújtam a nyakába. - Elég, ha velem vagy. Lehet kicsit undokabb leszek, mert ilyenkor türelmetlen vagyok. - pusziltam meg arcát. - Nem kell semmit tenned, amit nem akarsz. Átgondoltam az éjjel, nagyon begyorsítottam. Lassabban közelítek, oké?  Na gyere, ne késsünk el. - fogtam meg a kezét. El sem engedtem, csak a suli kapujában, hogy ne kössön belénk senki.

<Kyung>
- Ez cseppet sem lányos. Nekem is szükségem van a most épp morgós macimra.- kuncogtam.- Igyekszem nem mellre szívni ha olyat mondasz...- még egy gyors cuppanóssal megajándékoztam és elindultunk a sulihoz.
A teremben már Yookwon várt minket.

<Zico>
- Jó reg... - kezdte vidáman Kwonnie, majd meglátta az arckifejezésem. - Neked meg mi a bajod? - nézett rám nagy szemekkel.
- Szar napom van, szóval ne baszogass. - kerültem ki, majd leültem a helyemre és morcosan firkálgattam a füzetembe.  Kyung még beszélgetett egy kicsit vele, majd csatlakozott hozzám.
Mikor becsengettek, fájdalmasan felnyüszítettem, semmi kedvem nem volt reggel korán fizika órán részt venni.

<Kyung>
- Mi a baja a csődörödnek?-nézett rám értetlenül Kwonnie.
- Bal lábbal kelt. Van ilyen.- vontam vállat.
- De ugye nincs semmi komoly?- aggodalmaskodott tovább.
- Persze, hogy nincs, ne aggódj? És a Te kanod?- kuncogtam.
- Elmentünk tegnap délután moziba.- újságolta vidáman.
- Aranyosak. De ugye jó hozzád?!
- De még mennyire...- vigyorgott sejtelmesen.
- Ajjaj...- ráncoltam a szemöldököm.
- Nyugi semmi komoly.
- Hát oké... Ti tudjátok meg minden... De csak okosan...
- Természetesen.- vigyorgott majd a helyünkre ültünk, mert csengettek.
Zico egész órán kedvetlen volt.
Lehajtottam a fejem a padra a kezembe és Őt figyeltem. Unottan firkálgatott a füzetébe. Tökéletes arcán most egy kis fájdalom is megpihent.
Kezemet combjára vezettem és simogattam. Tőlem telhetően babusgattam, szeretgettem egész órán és egész nap.

<Zico>
Kicsit megugrottam, mikor gyengéd érintését megéreztem magamon, de megdobbant a szívem, amiért foglalkozik  velem.
Egész nap olyan voltam, mint aki citromba harapott, csak akkor mozdultam meg, mikor termet kellett váltanunk. Kyung egész nap cirógatott a pad alatt, fogta a kezem, néha nyugtatóan a hajamba túrta ujjait,  amikor a fejemmel a padot kalapáltam.
Nap végén semmi kedvem nem volt enni, de miatta az ebédlő felé vettem az irány. A sorban magam elé bambultam, mikor valaki seggbe csípett.
- Anyádat! - kaptam a fájó testrészemhez. Mérgesen fordultam meg,  hogy pofán basszam Minhyukot,  de mikor megfordultam,  nagyon nem Hyukkie állt a hátamnál.
- Szia! - vigyorgott rám kacéran. Valahonnan ismerős volt, de hirtelen nem tudom sehova elhelyezni.  - Mesélt rólam neked Bombie? - pillogott rám a nagy szemeivel.
- Te ki vagy? - pislogtam rá értetlenül. - És ki az a Bombie?
- Jaj,  hát Minhyuk, te kis butus. Láttalak vele lógni. Tudod, volt egy kis kalandunk együtt. - kacsintott. - Nem mondta, hogy kérdeztem rólad?
- Te vagy, akivel kavart Yookwon előtt? De, mondta. Neked mondta, hogy nekem van valakim?
- Uhum. - bólogatott. - De ez semmit nem jelent, igaz? - hajolt közel bizalmaskodva. - Oh, ne haragudj, milyen modortalan vagyok. A nevem Jaehyo.  - nyújtotta felém a kezét. - Te pedig Zico, igaz?

<Kyung>
Az asztalunkhoz menet majdnem kiesett a tálca a kezemből. Jiho mellett egy tenyérbemászó képű, nyomulós srác vigyorgott.
Nem vagyok én féltékeny típus és előítéletekkel sem élek. Tudom, hogy Zico sok mindenkit ismer és sok ember jóba van vele sőt még azt is elfogadom, hogy van akinek teszik... De ajánlom annak a srácnak, hogy akadjon le az én Jiho-mról, ne ölelgesse és ne tapogassa a fenekét, különben kinyírom.
Persze Őt nem hajtja el Zico... Velem pedig alig beszélt egész nap...
- Mi a baj?- lökött oldalba Yookwon.- Min fortyogsz?
- Semmin...- válaszoltam még mindig Őket szuggerálva a sorban.
- Miért nem eszel?- érdeklődött Minhyuk.
- Elment az étvágyam...- morogtam még mindig a párocskát figyelve majd inkább elfordítottam a fejem és igyekeztem nem nagy dolgot csinálni belőle. Biztos csak egy haver...

<Zico>
- Aha. - ráztam kezet vele, majd visszafordultam, de ő nem adta fel.
- Nem eszel velem? - helyezte állát a vállamra, ami nagyon meglepett.
- Öh... nem.  - bújtam ki alóla.
- És utána? Nem jössz fel hozzám? Nincsenek otthon nálam, és nagyon kényelmes az ágyam. - ölelt át hátulról, mire megugrottam.  Hát ez a gyerek!
- Figyelj csak, kicsit messzire mész! - vettem le mérgesen a kezeit magamról. - Mondtam,  hogy nekem párom van,  aki itt ül. - mutattam az asztalunk felé.
- Melyik az? - kereste a szemével. - Áh, ő? Hmm. Megyek, megismerem a konkurenciát.  - hagyott ott, majd odament és lehuppant az asztalunkhoz.
Döbbenten sétáltam oda én is.  Láttam, hogy Kyung nagyon morcos. Remélem, nem lesz baj ebből.

<Kyung>
Mikor láttam, hogy az asztalunkhoz közeledett, összeszorított fogakkal piszkálgattam a kajámat.
- Jaj ne...- sóhajtott fel Minhyuk mikor Ő is észrevette a hívatlan  vendégünket a tálcájával a kezében.
- Helló mindenki.- huppant le velem szembe.
- Mi járatban erre?- méregette Minhyuk felvont szemöldökkel.
- Terepszemlén.- vont vállat.- Miért nem tartottad nekem szabadon ezt a szőke ciklont?- vonta kérdőre mindenki előtt.
- Jaj Jaehyo maradj már el. Nem illenétek össze.- igyekezte lebeszélni Minhyuk ezt a Jaehyo gyereket az én Jiho-mról.
Kwonnie-val csak értetlenül néztünk egymásra. Ha még egy ilyet mond esküszöm megütöm és/vagy mindenkit itt hagyok  vele a francba.

<Zico>
Kicsit habozva ültem le az asztalhoz, Kyung mellé.
- Bombie azt mondta,  hogy nem illenénk össze.  - biggyesztette le ajkait Jaehyo. - De én nem értek vele egyet. Imádom az olyan rosszfiúkat, mint te. Főleg, ha ilyen dögösek. - flörtölt velem nyíltan.
Megköszörültem a torkom. Nem tudtam túllépni a döbbenetemen.
- Figyelj cica! Nekem már van valakim, és szeretem ezt a valakit. Értékelem a kitartásod, csak az a baj, hogy felesleges. - fogtam meg Kyung kezét. - Különben sem szeretem, ha rám nyomulnak.
- Az a baj, hogy felhívtalak magamhoz? - ártatlan arca csak álca volt, láttam a szemeiben a huncutságot. Szándékosan szórakozott velünk. - Csak azt akartam, hogy jó napod legyen, mert látom morci vagy.  - biggyesztette le ajkait, mintha bűntudata lenne. - Nálad működött. - hajtotta a fejét Minhyuk vállára, aki azonnal elhúzódott.
- Jaehyo, kérlek! Azt hittem, megbeszéltünk mindent.
- De evvel mi rosszat csináltam? - játszotta az értetlent.

<Kyung>
- Te nem gondolod, hogy eltakarodhatnál innen a picsába?! Nem veszed észre, hogy senki sem kíváncsi rád?! És ha fasz kell a seggedbe ne itt keresd! Mint láthatod mindannyian foglaltak vagyunk!- kiabáltam le szegény fejét. Szerencse, hogy általában nagy a hangzavar az ebédlőben ilyenkor így nem hallották sokan az igen intelligens és szalonképes kirohanásomat.
- Bocsánat.- álltam fel.-  Elment az étvágyam.- vittem vissza a tálcám.

<Zico>
Kyung kifakadására ugyan számítottam, de nem ennyire... durván.
- Öh.. srácok, majd beszélünk. - ugrottam fel, majd leadva a tálcát, a folyosón végigrohantam, hogy utolérjem.
- Kyunggie! - kaptam el a kezét a lépcsőfordulónál. - Mi a baj, édesem? Nem érdekel ez a srác. Ne is foglalkozz vele, majd talál magának valaki mást, akin csünghet. Megmondtam neki,  hogy téged szeretlek.

<Kyung>
Majd' szétvetett az ideg amiatt a cafka miatt...
- Ne haragudj...- hajtottam le a fejem.- Borzasztóan viselkedtem de mit meg nem engedett magának... Jó hogy nem az ebédlő közepén rád nem mászott és...- nyeltem egy nagyot.- Mindegy...- indultam meg kifelé.

<Zico>
Utána indultam, hogy ne maradjak le tőle.
- Jogosan akadtál ki. Nem haragszom érte. De ne szívd mellre, pont ezt akarta elérni. Kyung, ez a fiú szórakozik velünk, szándékosan bosszant,  mert tudja, hogy evvel összeugraszt minket. - fogtam meg a kezét, amikor eltávolodtunk a suli közeléből.

<Kyung>
- Tudom...- sóhajtottam.- Sajnálom...- csendben ballagtunk hazáig. A kapuban megálltunk.
- Tudom, hogy az a célja... De félek, hogy eléri és elvesz tőlem. Nem akarlak elveszíteni. Olyan dumája van a srácnak, hogy bárkit bármiről meggyőz. Mi van ha bebeszéli neked, hogy mellette jobb helyed van?- aggodalmaskodtam. Teljesen pánikba estem.

<Zico>
- Miih? - nevettem halkan. - Dehogy vesz el tőled,ne butáskodj. Ahhoz én is kellek, és megnyugtatlak nekem eszem ágában sincs lecserélni rá. Egy ilyen dögös kis kandúrcicát, mint te mekkora hülye engedne el. - sutyorogtam halkan a füléhez hajolva. - Ne légy féltékeny, oké? Minhyuk felajánlotta nekem ezt a srácot már a kapcsolatunk elején is, amikor össze voltunk veszve. Ha nekem ő kellene, már akkor rástartoltam volna. - köröztem ujjammal hasán a felsőjén keresztül.

<Kyung>
- Rendben. Ne haragudj az idióta viselkedésemért.- bújtam hozzá. Meglepett Minhyuk akkori beavatkozása de nincs jogom beleszólni, hisz akkor még együtt sem voltunk.- Szeretlek.

<Zico>
- Én is szeretlek. Nem kell aggódnod, eddig is kitartottam melletted, ezután is ki fogok. Nem szokásom szórakozni senki érzéseivel. - öleltem meg. - De azért tetszik, hogy féltékeny vagy. - kuncogtam, mire vállon csapkodott. - Jó-jó, de ez imponáló, mert azt jelenti, hogy féltesz. Muszáj bemenned? - böktem fejemmel a házuk felé. - Költözz hozzánk, akkor megoldódik ez a probléma. Na jó, tudom, hogy ez korai. Látlak még ma? - körbekémleltem, majd mikor láttam, hogy tiszta a terep, a szájára tapadtam.

<Kyung>
- Láthatsz.- kuncogtam ajkaira.- Attól függ, mennyire akarsz...- nyújtottam ki rá a nyelvem mire elkapta azt és egy újabb forró csókba bonyolódtunk.
- Nem alszol ma Te nálam?- néztem rá nagy kérlelő bociszemekkel.- Úgy is kb már 3 napja a Te ruháidban járok. Ideje visszaadnom.

<Zico>
- Oh, nem számít, mikor kiürül a szekrényem, akkor majd megyek, és hazahordom tőled őket. - vigyorogtam. - Oké, ma aludjunk nálad. Nekem megfelel. Szólsz otthon, vagy majd hívjalak, hogy nyiss ablakot, hogy bemásszak? - feje mellett felmértem a mászási lehetőségeket. - Szerintem bejutok. Ha a teraszotok teteje megtart. Ha nem... - kuncogtam. - akkor elég érdekes esténk lesz.

<Kyung>
- Nem hiányzik, hogy még egy hónapig elhagyj és a kórházban roskadj...- csóváltam a fejem.- Szólok otthon, hogy jössz. Menj haza, pakolj le meg csináld meg amit akarsz. Ha anyu megengedi, akkor majd küldök üzenetet. Te is kérdezd meg otthon, jó?- csókoltam meg. Olyan nehezemre esik elválni tőle. Legszívesebben tényleg összeköltöznék vele és el sem engedném soha.

<Zico>
- Oké, de úgysem tudnának megakadályozni, ha menni akarok. - simogattam selymes arcát. - Menj, tanulj. Majd írj, addig lekötöm magam. - pusziltam meg, majd nagy nehezen elengedtük egymást.
Hazasétáltam, otthon anya az ajtóban várt, ami meglepett.
- Tudod, hogy nyilvánosan enyelegni az utcán nem épp jó módja annak, hogy eltitkoljátok a kapcsolatotokat? - nézett rám kicsit mérgesen.
- Neked is szia anya.  Azt hittem, hogy téged nem zavar az, hogy vele járok.
- Engem nem is. És itthon senkit.  De ma átjött Kyung anyukája teázni, és kicsit aggódva osztotta meg velem, hogy többször is látott összebújni titeket az utcán. Kikérte a véleményem, hogy szerintem helyes dolog ez két fiatal fiú között?
- És te mit mondtál?
- Azt hazudtam,  hogy én nem láttam még semmi félreérthetőt köztetek, és ne aggódjon, mert van, aki így fejezi ki a szeretetét. De ez aggasztó. Vagy fogjátok vissza magatokat a nyilvános helyeken, vagy vállaljátok fel egymást előttük, mert rosszul esett hazudni a barátnőmnek miattatok. - durcázott összefont karokkal.
- Jó, nyugi. Beszélek Kyung-gal. De nem hiszem, hogy jó ötlet elmondani  nekik, nem tudom, hogy reagálnák le. Fenn leszek, ha van valami. - sétáltam fel a lépcsőn.

<Kyung>
Mikor hazaértem senki nem volt otthon. Anyu hagyott egy cetlit, hogy boltba ment.
Amíg nem jött haza, megírtam a leckémet, bepakoltam és egy kicsit rendet raktam.
- Megjöttem!- hallottam meg lentről anyu hangját.
Lerohantam az emeletről és a nyakába ugrottam.
- Szia anyuci.- pusziltam meg.
- Szia kincsem. Milyen volt tegnap Jiho-éknál?
- Nagyon jó.- mosolyogtam pirulva.
- És mi volt ma a suliban?- pakolta ki amiket vásárolt. Mellésétáltam és segítettem neki.
- Semmi különös. A szokásos.- vontam vállat.
- Jegyet nem kaptál?
- Ma nem.
- Az ebéd milyen volt?
- Nem nagyon tudom, keveset ettem. A Te vacsidnak tartogattam a helyet.- kuncogtam.
- Lüke! Az még mikor lesz kész! Addig egyél egy szendvicset. Vagy hoztam csokit.
- Nem kérek, köszönöm. Anyu. Kérdezhetek?- váltott komolyabbra a hangom.
- Persze, fiam, mondjad csak.- mosolygott kedvesen.
- Ma itt aludhat Jiho?- tettem fel félve a kérdést. Értetlenül méregetett anyu.
- De hisz tegnap Te aludtál nála?
- Tudom de... Egy csomó ruhája nálam van. Meg segítene a matekban...- érveltem.
- Nem is tudtam, hogy bajod van a matekkal.- húzta fel a szemöldökét.
- Nem is nagyon... De Jiho egy matek zseni. Komolyan! Anyuuuciiii kérleeek!- kérleltem aranyosan.
- Aish... Te kölyök!
- Légyszi anyu.
- Jó... Rendben... Deee....
- De?
- Áh mindegy.- legyintett majd tovább pakolászott.
- Köszi.- pusziltam meg és felrohantam a szobámba.
"Jöhetsz *.*  "- írtam az üzenetet Jiho-nak.

<Zico>
" Rendben. Megyek nemsokára.   Valamit meg kell beszélnünk.  Anyukád nem mondott semmi furcsát?"- pötyögtem neki a válaszomat, majd felálltam, és bepakoltam a táskám, hogy magammal tudjam vinni. Elővettem a ruháit, amiket anya kimosott neki,  és a táskám mellé tettem, majd lementem, hogy szóljak anyának.
- Anya, merre vagy? - indultam el a lakásban, de semerre nem volt. Visszamentem az emeletre, a hálószobájukban találtam rá. Épp pakolta a ruhákat.
- Átmehetek Kyung-hoz? Áthívott, hogy ne mindig itt legyünk.
Mély levegőt vett, de azért bólintott.
- Csak ne keveredjetek bajba, jó?
- Nyugi, nem csinálunk semmi "olyat". Legalábbis náluk nem. - vigyorogtam viccelődve.
- Ya! Te fiú! Ne csinálj semmi "olyat" szegény sráccal. Korai ez még nektek!
- Ugyan anya, rég nem vagyok már szűz. - vontam meg a vállam, mire elejtette a ruhákat. - Na leléptem, csók! - hagytam ott, mielőtt bármit is mondhatna.
Visszamentem a szobámba, hogy lássam írt-e szerelmem.