Mikor kicsengettek, mosolyogva szedelőzködtünk össze. Mivel az a bizonyos lyukas óra következett, nem zavartattuk magunkat, nem kell sietni sehova.
- Meghívhatom az én egyetlen nyuszikámat egy finom forrócsokira? - mondtam halkan neki, hogy csak ő hallja. Tudtam, hogy ez a kedvence. - Vagy egy forró csókra inkább? - kacsintottam rá.
<Kyung>
- Hmm...- gondolkodtam el az ajánlatán, mikor kicsengettek.- Mennyire tartasz mohónak, ha azt mondom, mindkettőt elfogadom?- kuncogtam.
Megrázta a fejét.
- De a legfinomabbat csak akkor kérem ha egyedül leszünk.- suttogtam a fülébe majd lágyan megpusziltam.
Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne érintsem.
<Zico>
- Te mindkettőt kiérdemled. Akkor legyen most az ital, és délután pótoljuk a csókot otthon. Sőt, mivel jogos örökös vagy, annyit kapsz, amennyit csak akarsz. - kacsintottam rá, majd az automatához léptem.
Mosolyogva figyelte, ahogy legyártom a forrócsokikat, majd az egyiket felé nyújtottam.
- Most merre? - vigyorogtam rá. - Tényleg, a kis mócsing barátunk merre van?
<Kyung>
- Ne hívd így kérlek.- fordultam hozzá felfújt arccal.- Köszönöm.- hajoltam meg a forrócsokiért.- Egyébként szerintem Hyukkie-zik.- vontam vállat.- Tudod hova menjünk!- csillantak meg a szemeim.- A lenti lépcső aljába. Kicsit sötét de nekünk pont jó. Régen is ott szoktam lógni.
<Zico>
- Jó, csak baráti szeretetből piszkálom. - mosolyogtam. - Ohohó! Anyukám azt tanította, hogy idegen bácsikkal sötét helyekre nem szabad menni. - bólogattam okoskodva. - Ki tudja, mi fog ott történni. Lehet, hogy elveszik a forrócsokimat. - néztem szomorúan a poharamra.
<Kyung>
Hangosan kinevettem aranyos játékát.
- Ha rám célzol... Jól gondolkodsz...- vigyorogtam gonoszan.- De neeem... Ne félj megvédelek a csúnya, csokilopkodó bácsiktól!- kacsintottam.- Gyere.- fogtam meg a kezét és behúztam a lépcső alá. Kicsit poros volt, kicsit sötét, kicsit szűk, de nekünk pont jó. Volt bent egy kis padocska oda ültem le, elővettem a mobilom és azzal világítottam.
<Zico>
- Igazi ötcsillagos szálloda. - nevettem. - Lehet ideköltözök. Tök jó itt. - viccelődtem tovább.
Melléhuppantam, kicsit hunyorítottam a mobil fényétől.
- Ez a hely beindítja a fantáziámat. Lehet, hogy a sötétben elkalandozok ide-oda. - cirógattam combját, mire felkuncogott.
Kiittam a forrócsokimat, és a műanyag poharat a kis pad lábához helyeztem. - Legalább itt megcsókolhatlak nyugodtan. - hajoltam ajkaira.
<Kyung>
- Ma nagyon felvágták a nyelvét nagyságodnak...- jegyeztem meg úgy mellékesen.
Mindenre volt egy finom kis csípős megjegyzése.
Én is megittam az édes forró itókámat majd félretettem a poharat.
- Szerinted miért hoztalak ide?- kuncogtam huncutul majd megcsókoltam.
Csók közben mocorogtam, helyezkedtem egy kicsit végül belecsücsültem az ölébe.
<Zico>
Jólesően felsóhajtottam, mikor egy kis helyezkedés után az ölemben kötött ki.
Ajkait kitartóan ostromoltam, közben kezeim a fenekére vándoroltak, mire felszusszant.
Megmarkoltam a feszes, izmos popsit, és közelebb húztam magamhoz.
Áttértem a nyakára, nyelvemmel végigszántottam az érzékeny bőrt.
<Kyung>
- Szeretlek.- susogtam fülébe és hagytam, hogy a nyakamat csókolgassa.
Hátát simogattam, karmolásztam, halkan sóhajtoztam az ölében. Egész testemmel hozzásimultam, éreztem, az ahogy levegőt vesz, ahogy a szíve dobog.
<Zico>
Egy ideig még harapdáltam a puha bőrt, majd inkább a vállára fektettem a fejem, mert kezdtem lenn bajban lenni. Halkan lihegtem, közben ujjaim becsúsztam a felsője alá, és a finom bőrt simogatták.
Közelebb bújtam, hogy érezzem illatát.
- Megőrjítesz, esküszöm. - morogtam nyakába.
<Kyung>
- Te is engem, Jiho.- nyögtem a fülébe majd a nyakába haraptam finoman.
Szorosan öleltük egymást. Inkább nem csináltam mást, mert még a végén menthetetlenül egymásra indulunk... És az nem lenne a legjobb. Vagyis nem ott és akkor.
- Mackóm...- cirógattam az oldalát póló alatt.- Ma kinél alszunk?
<Zico>
- Hmm... ma gyere te nálam, jó? - emeltem fel a fejem, és kedveskedő puszit nyomtam ajkaira.
- Fel avathatnánk az én ágyamat is valamelyik este, mikor meggyógyul a popsid. - vigyorogtam.
Közénk nyúltam, ujjbegyeimmel férfiasságát csiklandoztam.
- Persze, csak ha benne vagy. - harapdáltam meg érzékeny fülcimpáját.
<Kyung>
- Jihoh...- temettem arcomat nyakhajlatába.- Ha itt is ki akarsz próbálni csak akkor folytasd...- fogtam le a kezét.
Halkan pihegtem, szuszogtam nyakába, hogy sikerüljön lenyugtatni magam.
Ha tovább húzza az agyam, megjárja, mert hisztis leszek a nap további részében. Csak akkor piszkáljon fel, ha azt azután meg is tudja oldani...
<Zico>
Elhessegettem a kezét, és tovább folytattam izgatását.
- Szívesen magamévá tennélek itt és most. - sutyorogtam vágyakozva. - De még mindig nincsen meg a szükséges kellékek. Viszont... szívesen kézimunkázok rajtad egyet. - bontottam ki nadrágját, és elővettem a farkát.- Vagy jobban szeretnéd, ha inkább leszopnálak, hmm? - haraptam alsó ajkába.
<Kyung>
- Jiho... Ez nem vicces!- szóltam rá.- A-az iskolábanh vagyunkh!- nyögtem halkan, ahogy mozgatni kezdte a csuklóját.- Jihoh! Kérlekh...- kívántam hát, hogy a viharba ne kívántam volna, hisz felizgatott. De ez nem volt helyes. Én így nem akartam.
- Jiho engedj el kérlekh.- kapaszkodtam a vállaiba.
<Zico>
- De... miért? - álltam meg egy pillanatra, de nem engedtem el. - Nem csinálunk semmi rosszat, csak... könnyítünk a helyzeteden. Nem lát minket senki, a sötétbe vagyunk.
Hüvelykujjammal makkján köröztem. - Nem szeretnéd, hogy folytassam? Nagyon pulzálsz. Biztos jól esne a kielégülés. - nyaltam körbe ajkait.
<Kyung>
- Jiho...- sóhajtottam a nevét.
Forrón megcsókoltam közben hajába túrtam. Azon gondolkoztam, hogy engedjek-e vagy sem, jó ez vagy inkább nem.
- Jiho...- nyöszögtem a nevét és nyakát átkarolva bújtam hozzá.
A testemnek jól esne. De... Ahj... Furcsa helyzet, kicsit kellemetlen. Mi van ha ránk találnak?
A telefonomért nyúltam. Még volt vissza 25 perc az órából. Addig talán nem lesz semmi baj...
<Zico>
Az esze tiltakozott, de éreztem a mozdulatain, hogy titkon nagyon is akarja, ezért ismét mozgatni kezdtem a kezemet a férfiasságán.
Hangosan sóhajtozott, közben a nyakamba kapaszkodott.
- Ez az cica. - bátorítottam, mikor a tenyerembe lökte magát. - Oh igen, mozogj keményebben. Ez az, csináld. - morogtam a fülébe izgatóan. Ellentétesen mozogtunk, közben a nyakamba nyüszített.
- Nagyon jó vagy baby, ez az. - markoltam fenekébe másik kezemmel. - Képzeld, hogy a számat baszod, közben a forró, nedves nyelvemmel körbenyalom a meg-megránduló, kéjre éhes farkadat.
Körmei hátamba vájtak, nehezen vette a levegőt. Tudtam hogy már a határon lebeg.
<Kyung>
- Nyhh... Ah...- nyöszörögtem.
Olyan mocskosságokat mormolt a fülembe. Ha lett volna rá időm, elszégyelltem volna magam. De egyszerűen erre nem tudtam figyelni, csak arra, hogy mennyire jól csinálja és érezni akarom azt az édes bizsergést. De fél úton észbe kaptam.
- Jihoh neh!- nyögtem nyaka puha bőrére.- Mi-mindjárth jöhn... Neh! Olyanokh leszünkh ne csináldh...- kérleltem halkan nyögve de nem hallgatott rám.
<Zico>
Ha már így megdolgoztam, hülye lennék elengedni.
A farka tövére szorítottam, mielőtt elélvezett volna, és kicsúszva alóla, a padra ültettem, majd elé térdeltem, és mélyen a torkomra engedtem. Erősen kezdtem szopni, közben kezemmel benyúltam az alsójába, és heréit masszíroztam, mire a hajamba markolt.
<Kyung>
- Ahh...!- nyögtem. Igyekeztem halk maradni.
Fejemet a falnak döntöttem, hátam megfeszült.
- Jihoh... Ah... Éhn...- akaratlanul is kicsit meglendítettem a csípőmet előre.
Erősen szívta a tagomat, kezével is rásegített közben haját markolásztam.
- Ah... Ah... Hm!- nyögtem hangosan.
Éreztem, hogy farkam megrándul ajkai közt és még egy mozdulat és elélvezek.
<Zico>
Addig gyötörtem testét, míg végül a számba fröccsent élvezete. Kitartóan szívtam farkát, miközben ő erősen húzta a hajam.
Levegő után kapkodott, hangosan cuppanva váltam el tőle, majd helyreigazítottam az nadrágját.
Felültem mellé, és vártam, amíg magához tér.
- Jó volt, kedvesem? - simogattam meg a hasát.
<Kyung>
- Oh-olyan bolond vagy...- pihegtem és magamhoz öleltem. Arcomat elrejtettem előle, nem akartam, hogy lássa a zavaromat.
- Köszönöm...- simogattam oldalát.
- D-de... Legközelebb lehetne, hogy ne ilyen helyen...?- kuncogtam zavartan mellkasába bújva.- Olyan zavarba ejtő...
<Zico>
- Lehetne... de ne feledd, egy igazi rossz fiúval jársz. Imádok a tűzzel játszani. - simogattam oldalát. - Különben is, hogy jössz be velem a sexshopba, ha ilyen kis szégyellős vagy? A kis lábujjad is el fog pirulni, amikor a kosárba pakolom a kellékeket. Veszek bilincset, vibrátort, a korábban említett cicafüleket... - soroltam, hogy még jobban felhergeljem.
<Kyung>
- Észben tartom...- mutattam fel mutatóujjamat és a fejemet kocogtattam meg vele. Ő valóban egy rossz fiú. Minden értelemben... De szeretem. Szóval ezt is elfogadom. Csak Ő is megérthetné, hogy én meg kis szégyenlős vagyok... De igyekszem változni.
- B-bilincset...?- kérdeztem vissza bizonytalanul. Nem akartam elvenni a kedvét az egésztől. A vibrátort meg sem említettem... Nem sok jó élményem van velük.
<Zico>
- Csak viccelődök, kicsim. - fogtam kezeim közé arcát, mert láttam, hogy megrémül. - Tisztába vagyok vele, hogy neked semmi ilyesmi nem megy. Nem is erőltetem rád. Nem kell nekünk se vibrátor, de semmi ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az ágyban.
Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt.
- Még ezekkel is képesek voltak megkínozni azok az állatok? - kérdeztem halkan.
<Kyung>
- I-igen...- nyeltem egy nagyot majd újra hozzábújtam.
- Köszönöm, hogy megértesz.- suttogtam remegő hangon.- Annyira sajnálom, hogy mindig velem van a baj... De ígérem, ezen is fogok változtatni.- pusziltam meg az arcát.
<Zico>
- Miket beszélsz? Nincs veled semmi baj. Nem is kellenek nekünk azok a vackok, feltankolunk síkosítóval meg óvszerrel és kész. Fantasztikus veled, nem kell nekünk semmilyen szexuális játékszer. - öleltem magamhoz. - Ne változz meg, ebbe a Kyung-ba szerettem bele, ezért harcoltam és ezt is akarom mindig a magaménak.
<Kyung>
- Jól van mackóm.- motyogtam mellkasába.
- De azért a cicafület megveheted.- mosolyodtam el.- Azt megengedem. Az lesz a mi játékszerünk.- pusziltam meg a nyakát.- Lassan menni kellene...- sóhajtottam szomorúan.
<Zico>
- Oké, majd dorombolj nekem édesen, ahogy szoktál. - pusziltam meg a feje búbját. - Rendben, akkor menjünk lassan. Megmosom a kezem a következő óra előtt, szex illata van. - vigyorogtam, majd elhagytuk a mi kis szerelmi rejtekhelyünket.
A fürdőbe mentünk, ahol kezet mostam, majd csengetésig a folyosókon sétáltunk.
<Kyung>
A folyosókon andalogtunk, a régi tablókat nézegettük, nevetgéltünk, néha egy-egy csókot loptunk egymástól.
Majd hirtelen hangos sipákolást hallottunk.
- Hol a jó büdös életben kavarogtatok?! Egész lyukasban titeket kerestelek! Azt hittem megint leléptetek! Mire való a telefon, Kyung?- szidott le Yookwon.
<Zico>
- Csigavér baba, azt hittük elmentél a te Bombieddal valamerre. - csitítottam dühöngő barátunkat. - Neked is van telefonod, te is hívhattál volna, ha annyira sürgős.
Vállon csapkodott.- Neked még nincs elfelejtve a reggeli, inkább hallgass. - durcázott.
- Amúgy te merre jártál, mi is kerestünk. - emeltem meg a szemöldökeimet.
- Lementem Hyukkie-hoz, a franc gondolta, hogy mire visszaérek, ti leléptek.
<Kyung>
- Jó oké, ne haragudj, hyung...- hajoltam meg bocsánatkérően. Mikor megnéztem a mobilom láttam, hogy tényleg keresett egy párszor.
- Na jól van. Talán elnézem... Haaa... Segítesz a japán házimban.
- Megint nem csináltál?- sóhajtottam.
- Tudod, hogy nekem ez nem megy...
- Jó. Gyere.- kerestünk egy padot a folyosón és oda letelepedtünk és segítettem neki.
<Zico>
Amíg ők a leckét körmölték, addig én csendben ültem, hogy ne zavarjam őket, majd inkább előkaptam a telefonomat és kikerestem Junhyung számát.
" Szia hyung! Ne haragudj, hogy eltűntem a buli után, csak eltört pár bordám és a kórházban dekkoltam. Nem rég kerültem haza. Valamikor el kéne menjek nálad, amikor nem zavarok. Még nálam van AZ, meg meg kell köszönnöm, hogy segítettél." - írtam gyorsan, majd miután elküldtem, a kezemben forgattam a telefonom. Pár perc múlva jött meg a válasz.
" Szia öcskös! Már vártam, hogy jelentkezz. Semmi gond, tudok róla, B-Bomb beavatott. Remélem már semmi bajod. A napokban gyere bármikor, épp egy bulit szervezek, mostanában itthon tengetem a napokat. Hozd el azt a valamit. Csók a kis barátodnak, remélem most már összemelegedtetek, hogy elbántunk azokkal a nyápicokkal. "
Vigyorogva olvastam az üzenetet. Mindig tiszteltem, hogy fiatal kora ellenére ennyi ember van a keze alatt és mindent megkap, amit akar, ettől függetlenül laza maradt, és a " fiait" emberekként, testvérekként kezeli, nem mint más bandavezérek.
Láttam, hogy Kyung kíváncsian néz, ezért átadtam neki a telefont, elvégre neki is van benne egy üzenet.
<Kyung>
Amíg mi a leckét írtuk, Jiho a mobiljával ügyködött.
Kwonnie hamar megértette a házi feladat lényegét. Amíg írt, Jiho-hoz fordultam.
- Jaj de aranyos.- mosolyodtam el Junhyung üzenetére.- Nem megyünk el a hétvégén hozzájuk buliba? Akkor el tudnád azt... intézni meg kicsit lazíthatnánk is egy kicsit.- ötleteltem mosolyogva.
<Zico>
- Rendben, menjünk. A múltkor úgysem tudtuk élvezni a partyt. Legalább most tudunk táncolni egy kicsit. - böktem meg ujjammal.
- Ti lejöttök Yookwonnie? - pillantottam körmölő társunkra.
- Azt hiszem, igen. Minhyuk valami versenyt emlegetett.
- Áh, igen. Benevezek én is, lehet. Összeszedte már a mocira a pénzt?
- Moci? - ráncolta Kwonnie a homlokát.
- Nem... mondta, hogy motorra gyűjt? Sorra nyeri meg a táncversenyeket a bulikban, és a pénzt arra teszi félre.
- Oh... e-ezt... nem tudtam. - fordult vissza a füzethez.
- Lehet meglepinek szánta. Vagy már nem kell neki, csak nekem nem mondta. - vontam meg a vállam.
<Kyung>
Megvontam a vállam. Én már rég nem tudom követni, hogy ezek ketten mit akarnak.
Miután becsengettek bementünk a termünkbe. Még egy kicsit beszélgettünk és kezdetét vette a japán óra.
<Zico>
A japán tanárnő bal lábbal kelhetett fel, mert úgy bevágta maga után a terem ajtaját, hogy csak lestem, hogy evvel meg mi van. Aztán kijelentette, hogy ma dolgozatot fogunk írni, én pedig már csak sóhajtottam.
- Jól van, vesznél meg. - motyogtam magam elé, miközben elővettem egy dupla lapot.
Sebesen kiosztotta a feladatlapokat. Mikor megkaptam a sajátomat, végignéztem rajta.
- Pff... mint az oviban. - jegyeztem meg magamnak, mert a lap hülye nyelvtani feladatokkal volt tele.
Egymás mellé tettem a két lapot, és elkezdtem megoldani a feladatokat. Közben eszembe jutott Yookwon. Szegény srác, remélem boldogul.
<Kyung>
- Ezt nem hiszem el...- morogtam.- Ennek meg megjött vagy mi a halál?- vettem magam elé a papírt.
Egész órán írhattuk a kis dogát. Jiho, ahogy láttam, már 20 perc után befejezte. Nekem fél óra elég volt, átnéztem mindent és eltettem a tollam, kitettem a pad szélére a dolgozatot. Yookwon-ra pillantottam. Idegesen forgatta a kezében a tollat, ajkait harapdálta, nagyokat sóhajtozott. Próbáltam neki néhány szót lesúgni de többet nem segíthettem.
- Kérem a dolgozatokat!- szerte be kicsengetés előtt 5 perccel.- Mi ez? Óvoda? Nézzetek Jiho-ra. Ő már rég befejezte!- példálózott szerelmemmel, aki csak unottan felmorrant.
- Én ezt nem hiszem el... Mi a faszért iratott ez a kurva?!- akadt ki teljesen Yookwon óra végén.- Megint egyes lesz... Én ezt nem bírom... Otthon kinyírnak. Meg fogok bukni.- babrált idegesen a tolltartójával szünetben.
- Ne idegeskedj!- ültem mellé és megöleltem.- Semmi baj. A következő dolgozatra együtt készülünk. Jó?<Zico>
Mikor velem kezdett példálózni, azt hittem, menten felugrok, és kihajítom az ablakon. Nem elég, hogy sunyi mód játszik, még engem is belekever.
Yookwon szegény majdnem sírva fakadt, mikor elvette előle a dolgozatot.
Szünetben próbáltuk vigasztalni, hátha kicsit megnyugszik.
- Ja-ja! Nem fogsz megbukni, ez hülyeség. Segítünk, hogy jobban menjen, ha már ilyen elmebeteg ez a boszorkány. - ütögettem meg a kétségbeesett srác vállát. - Neked jól ment, baba? - súgtam oda kedvesemnek, aki halvány mosollyal bólintott.
- Köszi, srácok. - fújta ki a levegőt. - Téged bír, te hallgass! - nyújtotta ki rám a nyelvét Kwonnie.
- De én őt nem. - csúfolódtam vissza.
Végigpörgettem az agyamban a további órarendet. Zene, majd irodalom.
- Utolsó órán akkorát alszok. - nyújtóztam nagyot, mire Kyung kicsit szúrós szemekkel méregetett. - Dehogy alszok. Úgysem fogod hagyni. - sóhajtottam lemondóan.
<Kyung>
- Este kellene aludni...- kuncogott Kwonnie. Én nem szóltam érte, örültem, hogy legalább mosolyog. De néha aggaszt ahogyan ugratják egymást Jiho-val.
Beballagtunk a lenti zeneterembe és leültünk egymás mellé hátra. Én Kwonnie és Jiho közé ültem, nehogy hajba kapjanak.
<Zico>
A zeneteremben unottan forgattam a tollamat, majd hogy lekössem magam, Kyung oldalát kezdtem szurkálni. Kicsit megugrott, és el akarta venni a támadóeszközömet.
- Nem adom! - kardoztam kezével. - Ez az enyém, na! Ángárd!
Nevetve kapkodott utánam, de szemfülesebb voltam.
<Kyung>
- Naaa...- ficánkoltam a székemen.- Akkor hagyj békén!- kaptam el a kezét vigyorogva.
Bejött a tanár egyből csend lett majd elkezdődött az óra.
Szerencsémre engem hívott ki a zongorához. Már régen játszottam, a zongoraórára sem jártam már egy ideje.
Zavaromban vigyorogva sétáltam vissza a helyemre.
<Zico>
- Nekem bejött. - vigyorogtam rá, mikor helyrejött. - Játszhatnál nekem is néha, mikor van kedved.
A fejemet támasztva ültem, és a többieket figyeltem, amikor beugrott egy tök jó kis szövegrészlet, ezért kinyitottam a füzetet és beleírtam, majd újabbakon törtem a fejem. A többieket bámulni unalmas volt, én is csinálni akartam valamit.
Kitartóan kerestem a megfelelő szavakat, észre sem vettem, hogy a tanár engem szólítgat, csak mikor mellém állt, és a vállamra tette a kezét.
- Mi olyan fontos, hogy egyáltalán nem figyelsz az órára? - fordította maga felé a füzetemet.
- Bocsánat, csak eszembe jutott valami, de abbahagyom, és figyelek. - tettem le a tollamat.
<Kyung>
- Nem-nem. Akkor oszd meg velünk is. Látom egy dalszöveg.- mosolygott kedvesen. Az énektanár azon emberek kevese, akik nem baszogatásból csinálják azt, amit.- Rap igaz? Chanyeol! Adod az ütemet?- az osztálytársunk a kisdobhoz ült és lassan elkezdett játszani.
Jiho lassan felvette a ritmusát, Chanyeol is ráhangolódott szerelmemre. Egész jó kis valami született.
- Az én rosszfiúm...- kuncogtam a füléhez hajolva, mikor már nem ránk figyeltek.
<Zico>
Nem lett egy világsláger, de legalább kipróbálhattam, hogy milyen zenével.
- Tetszett? - mosolyogtam páromra közelről, mikor a fülembe hízelgett. Bólintott, ami elégedettséggel töltött el.
Az óra hátralevő részében inkább fejben próbálgattam a rímeket, hogy ne gondoljon a tanár szemtelennek.
Mikor kicsengettek, kifelé indultam, de előtte a kis segédem mellé léptem.
- Jól nyomtad, tesó. Kösz az aláfestést. - nyújtottam felé a kezem, mire lepacsizott velem.
Megvártam Kyung-ot és Yookwon-t, majd együtt sétáltunk az utolsó órára.
<Kyung>
Irodalom óra volt az utolsó a napra de pont elég is volt ennyi.
Nem mondom, hogy unalmasan telt az óra de szívesebben szeretgettem volna Jiho-t, minthogy az irodalom nagy alakjairól tanuljak.
Amint kicsengettek mindenki szélvész szárnyán száguldott az ebédlőbe. Én nem nagyon siettem.
<Zico>
Mivel nem feküdhettem le a padra aludni, ezért más megoldást kellett találnom. Végül a karba font kezek-nyitott szemmel bámulás egy pontra féle alvást választottam.
Mikor kicsengettek, láttam, hogy Kyung nem siet, ezért én is ültem, mintha nem is hallottam volna a végcsengőt. Yookwon várakozva nézett minket, de csak intettem neki, hogy menjen előre, jövünk mindjárt. Megvártam, míg az utolsó ember is elhagyja a termet, aztán felálltam. Kyung azt hitte, hogy indulni akarok, ezért felállt.
- Maradj ott! - szóltam rá, amivel rendesen meg is leptem.
Az ajtóhoz léptem, és a belső zárral magunkra csuktam a terem ajtaját, aztán visszasétáltam a padunkhoz.
- Végre csak te meg én. - suttogtam ajkaira, majd hevesen tapadtam rájuk. Feneke alá nyúlva ültettem fel a padra, és befurakodtam combjai közé.
<Kyung>
Meglepett, ahogy Jiho rám szólt de aztán ami azt követte, teljességgel ledöbbentett.
- J-Jiho...- nyögtem a csókba.- Megőrültél?- súgtam ajkaira.- M-menjünk... Ránk fognak találni...- ajkam helyett államat és nyakamat ostromolta csókjaival.
- Kicsim... Ma már kirosszalkodtad magad a suliban...- túrtam a hajába.- Nagyon szeretlek de menjünk, várnak ránk...- jól esett minden érintése. Na de mégis egy tanteremben...
<Zico>
- Dehogy találnak ránk, bezártam az ajtót. - motyogtam nyakába, majd felfelé haladtam a füléhez, de elhúzta a fejét, és a mellkasomra helyezte a tenyereit. - Hahh, jó. - fújtam ki a levegőt, majd a táskámat a vállamra vettem. - Menjünk enni. - nyújtottam felé a kezem.
<Kyung>
- Ne haragudj mackóm.- vettem fel a táskám és megfogtam a kezét.- Csak tudod... Jobb ha otthon csinálunk ilyeneket...- sóhajtottam pironkodva.
Nem azt mondom, tudom, hogy Ő egy rosszfiú, az én rosszfiúm, de azért nem mindenhol állok le vele enyelegni meg mást... csinálni. A délelőtti miatt is szarul érzem magam.
Csendben mentünk át a menzára. Mire odaértünk, pont elfogyott a hosszan kanyargó sor, így hamar végezhettünk.
<Zico>
Csendben ballagtam mellette. Nem haragudtam rá, csak szarul éreztem magam, mert állt a farkam. Elvettem az ebédem, és az asztalunkhoz sétáltam vele. Próbáltam úgy járni, hogy ne zavarjon, de elég nehezen ment a feltűnés mentes viselkedés.
Leültem és csendben biccentettem a többieknek. Nem voltam éhes, ezért csendben rendezgettem az ételt a tányéron. Szép kis katonás sorba állítottam az ételt. Próbáltam elterelni a figyelmemet, hogy elmúljon a merevedés, de valamiért nem akart összejönni, mindig elkalandoztam.
- Zico, minden oké? - hallottam meg Minhyuk hangját.
- Aha... csak fáj a fejem. - bólogattam, és próbáltam mosolyogni, de csak egy fintor lett belőle.
<Kyung>
- Jaj Kicsim...- simogattam meg az arcát.
Nem tudtam biztosra, csak annyit, hogy nem a fejével van baj, de sejtettem, hogy mi okozhat neki gondot. Annyira szarul éreztem magam, hogy magamba bolondítottam, aztán most meg úgy visszautasítottam.
Hamar végeztünk az ebéddel, egyikőnk sem evett sokat.
- További jó étvágyat, srácok. Nekünk most mennünk kell, dolgunk van.- köszöntem el barátainktól majd visszavittem a tálcát. Zico is követett, a folyóson elkaptam a kezét és behúztam a mosdóba az egyik fülkébe. Értetlenül nézett rám.
- Ne haragudj szerelmem.- tapadtam hirtelen ajkaira. Hevesen csókoltam dús párnáit, annyira hiányzott már.
Egyik kezemet levezettem ágyékához és finoman megmarkoltam.
- Csak egy kicsit bírd még ki... Elmegyünk a boltba és utána könnyítünk rajtad, kipróbáljuk, amiket vettünk.- bújtam hozzá szerelmesen.
<Zico>
Meglepett, hogy behúzott a mosdóba, azt hittem le akar tolni, amiért ilyen hisztit csapok egy kis semmiség miatt.
- El fog múlni, ne aggódj, kicsit szar érzés, mert nem találom a helyem. Csak... annyira jó veled, hogy totál rád kattantam. - kuncogtam, majd adtam még egy utolsó puszit a szájára.
Nem lett ugyan jobb a közérzetem, de próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Egymáshoz közel sétáltunk az utcákon. Tudtam, merre van a szex shop, láttam, mikor elmentünk mellette egyszer kocsival.
- Ne érezd majd magad cikin. Senki nem tudja majd, hogy együtt fogjuk használni azokat, amiket veszünk. - mosolyogtam rá, mikor a bolt elé értünk.
<Kyung>
- Oh én nyugodt vagyok efelől, kicsim.- kuncogtam.
Igazából azt nem mondom, hogy nem voltam zavarban de kíváncsian álltam neki a kis bevásárló körutunknak.
Egy utolsó nagy levegő vétele után beléptünk a boltba.
Minden olyan bizarrnak hatott, nem volt a helyiségnek egyetlen egy pontja sem, ami nem a szexről szólt volna.
Lassan jártuk körbe a boltot, elidőztünk egy-egy polcnál.
Nekem már tiszta vörös volt az ajkam, annyit harapdáltam, hogy vissza tudjam tartani a nevetésem.
Csak pironkodva bámultam az egyes eszközöket, ajándéktárgyakat, DVDket és a többit.
- De Te beszélsz majd...- súgtam oda Jiho-nak.
<Zico>
- Oké, de akkor én is választok. - vigyorogtam, majd az óvszeres polc mellé álltam és tanulmányozni kezdtem a dobozokat. A választék széles volt, mindenféle színben, ízben, vastagságban.
Vállat vontam, és sorba bepakoltam mindből egy dobozzal.
- Ha lúd, legyen kövér. - állapítottam meg magamnak hangosan, majd tovább indultam, Kyung pedig nagy szemekkel követett.
A síkosítóknál már nem volt ilyen nagy gond, levettem egy szimpatikus tubussal, majd egy pár zacskósat, ami állítólag hordozható.
- Kell még nekünk valami? - pislogtam a kosárra, de nem jutott eszembe semmi, ami nála ne verné ki a biztosítékot.
<Kyung>
Hát... Öhm... Nem voltam benne biztos, hogy nekünk kelleni fog ennyi óvszer... Egy életre elegendőt pakolt a kosárba... De hát Ő tudja, Ő viseli.
Hordozható síkosító...?! Ilyenről sem hallottam még. De ezt is csak Ő tudja... Én nem szóltam neki csak elfogadóan csendben, tágra nyílt szemekkel ballagtam utána.
- J-Jiho...- rángattam meg a kezét.- Veszel nekem... Cicafüleket?- hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam.
<Zico>
Elvigyorodtam kérdésére. Örültem, hogy neki is tetszik az ötlet.
Átsétáltunk a jelmezekhez, és megkerestük a cicafüleket.
- Fehér vagy fekete cica lennél inkább? - emeltem fel a két számomra szimpatikus variációt.
<Kyung>
- Fekete.- motyogtam zavartan.- Csak neked hozok szerencsét.- kacsintottam rá pajkosan.
A pénztárhoz mentünk és kifizettük a cuccokat. Az eladó kicsit furin méregetett minket... Nem foglalkoztam vele annyira de ha még egy percet így kellett volna eltöltenünk, azt már nem bírtam volna.
Kint az üzlet előtt ismét fellélegeztem.
<Zico>
Úgy álltam a kasszához, mintha csak rágógumit vettem volna. A csaj kicsit furán méregetett, mikor meglátta a kosaram tartalmát.
- Mi van? Nagy buli lesz. - mosolyogtam ártatlanul.
Bepakolta egy zacskóba, majd elhagytuk az üzletet. Kinn a táskámba tettem a zacsit, hogy otthon ne kérdezzenek rá, majd Kyung kezébe csúsztattam az enyémet.
- Otthon a cicafüleket próbáljuk ki elsőre. Biztos nagyon édes leszel benne.
Egymás mellett ballagtunk hazafelé.
- Tudom, hogy neked nem tetszik a nem otthon szexelés, de azért teszek a pénztárcámba zacskós síkosítót. Csak végszükség esetére. - vigyorogtam szerelmemre.
<Kyung>
- Jobb félni, mint megijedni?- jegyeztem meg kuncogva.
Valóban nem voltam oda az ötletért de hát ez van.
Hamar megérkeztünk hozzájuk, de már csak akkor jutott eszembe, hogy nem kéretőztem el otthonról, mikor Jiho anyukája üdvözölt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése