17. Rész (+18)

<Zico>
Mikor hallottam, hogy halkan, egyenletesen szuszog, lassan megfordultam, és szorosan hozzábújtam, úgy tudtam csak elaludni.
Másnap későn keltem, de szerelmem még mindig mélyen szundikált mellettem, ezért mosolyogva, mozdulatlanul figyeltem édes arcát egy ideig. Nagyon aranyos  volt, ahol ajkai picit elnyíltak, lehunyt pillái meg-megrebbentek, haja kócosan keresztezte arcát.
Gyengéd puszit hintettem puha, édes ajkaira.

<Kyung>
Nem tudom, mennyi lehetett az idő de Jiho apró puszijaira ébredtem. Csukott szemmel, nyöszörögve élveztem a babusgatást. Ajkaim lágy mosolyra húzódtak.
- Jó reggelt, szerelmem.- nyitogattam pilláimat.- Hogy aludtál?

<Zico>
- Jó reggelt, angyalka. - cirógattam ujjaimmal arcát. - Mélyen, meg persze jól, mert velem voltál. - pusziltam meg arcát. - Te? Gondolom, kibuktál. Biztos nagyon fáradt voltál, kitettetek magatokért, hogy anyának tetsszen a meglepi. - mosolyogtam.

<Kyung>
- Igen kicsit nagyon elfáradtam.- nyújtózkodtam.- Picit fáj is a fejem. Mennyire vagy éhes mackóm?- simogattam a pociját.- Mert én ha nem haragszol még lustizok egy kicsit.

<Zico>
- Nem vagyok éhes, szóval felőlem maradhatunk. - pusziltam meg nyakát, majd mellé helyezkedtem és oldalát simogattam. - Akarod, hogy megmasszírozzam a nyakad? Hátha elmúlik a fejfájás.

<Kyung>
- Leszel olyan kedves?- néztem rá nagy boci szemekkel.
A hasamra fordultam Ő pedig a derekamra ült és elkezdte finoman megdolgozni a nyakamat.
Halkan szuszogva, nyöszörögve élveztem ahogy munkálkodik.
- Arany kezed van, kicsim.- kuncogtam.

<Zico>
- Neked bármi kijár. - dőltem előre, és tarkón pusziltam.
Tovább dörgöltem, mindenhol alaposan megmozgattam, majd egyre lejjebb haladtam, és a hátát is átmasszíroztam alaposan. Ő csak csendben tűrte, halkan  szuszogva.
Mikor végeztem, lekászálódtam róla. Melléfeküdtem és a hátát cirógattam.
- Jobb egy kicsit? - túrtam hajába gyengéden.

<Kyung>
- Sokkal.- bújtam hozzá mosolyogva közelebb és lágyan megcsókoltam. Engedte, hogy nyelvemet átdugjam szájába és finoman simogattam nyelvét.
- Köszönöm.- suttogtam ajkaira.

<Zico>
- Bármikor. - sóhajtottam, majd ezúttal én csókoltam meg.
Nyelveink szerelmes táncot jártak egymással. Mikor levegő hiányában el kellett szakadnunk, a mellkasomra fektette a fejét, én pedig a haját simogattam.
- Jó veled. - súgtam halkan, mire felém fordította a fejét és elmosolyogott.

<Kyung>
- Veled még jobb.- bújtam közelebb hozzá majd újra dús ajkaira martam.
Kezemet oldalára simítottam majd szája szélét, állát és nyakát csókolgattam.

<Zico>
Sóhajtva élveztem kényeztetését. Enyhe bizsergés járta át a testem minden mozdulatára.
Oldalra döntöttem a fejem, hogy teret adjak ajkainak, forró nyelve végigszántott a nyakamon. Kezemmel hátát simogattam, majd hajába túrva irányítottam vissza a számhoz, mert a nyakam az egyik érzékeny területem és ha tovább harapdálja, ki kell majd menjek a fürdőbe.
Alsó- , majd felső ajkát a  számba vettem  és gyengéden megszívtam. Kidugta a nyelvét, én pedig az enyémet hozzásimítottam.

<Kyung>
Finoman nyalakodtunk, szerelmesen simogattuk egymást. Halk sóhajokba fojtottam élvezetemet.
Én nem is tudom miért, de olyan jól éreztem magam vele. Minden porcikáját imádtam. És... Akartam...
Fürge nyelvecskéje átsiklott nyakamra.
- Jiho...- túrtam a hajába.- Ah...- fülébe sóhajtottam, közben próbáltam testemet távolabb tartani tőle... Szégyelltem, nem akartam, hogy megtudja, milyen "gondot" okozott nekem.

<Zico>
Birtokba vettem a nyakát, gyengéden nyalogattam a puha bőrt. Távolabb húzódott, én pedig megemelkedtem és szelíden az ágyra nyomtam, majd kezeimmel finoman szétfeszítettem a lábait és bebújtam közéjük.
Felsóhajtottam, amikor összesimulva megéreztem merevedését. Fülét harapdáltam, egyik kezemmel feneke alá nyúltam és belemarkoltam, mire önkéntelenül felém lökte csípőjét.
- Kívánlak. - búgtam halkan, mély hangon, mire derekam  köré kulcsolta lábait.

<Kyung>
- Éhn is...- súgtam megremegve csábító hangjától, nyakába bújva zavaromban.
Megfogtam a felsőjét kétoldalt és egy mozdulattal lehúztam testéről. Nyakát és kulcscsontját csókolgattam, nyalogattam, gyengéden haraptam érzékeny pontját majd megemelte a testemet és rólam is levette a pólómat.
Halkan pihegtem alatta, hevesen csókoltuk, cirógattuk egymás testét.
Alhasamnál éreztem, hogy Ő is izgalomba került.

<Zico>
Az, hogy ő is beindult rám, teljesen felizgatott.
Kezeimet a felsője alá csúsztattam, és kicsit megemeltem, hogy le tudjam róla húzni. Félredobtam a pólót, és mellkasát kezdtem csókolgatni. Mellbimbóit gyengéden szívogattam, amíg teljesen meg nem keményedtek. Számmal lejjebb haladtam, közben ujjaimmal köröztem a megkeményedett gömböcskéken. Reszkető hasát csókolgattam, majd kulcscsontját finoman megharapdáltam. Nyelvemmel köldökét izgattam, miközben kibontottam a melegítőnadrágja zsinórját.

<Kyung>
- Ah...- lihegtem alatta csillogó szemekkel, hajába túrtam és egy forró csókba hívtam édes ajkait.
Már nem éreztem annyira kínosnak a helyzetet, mivel ahogy elfigyeltem Jiho-t, Ő is élvezte.
Kibontotta a melegítőmet és lehúzta rólam azt, alsóval együtt.
Nyakamat csókolgatta, közben egyik kezével finoman masszírozta tagomat. Csókjaival egyre leljebb haladt mellkasomra, hasamra és alhasamra.
Kihívóan szemezgetett farkammal majd lassan ajkai közé zárta.
- Ahm!- szusszantam fel jólesően.
Lágyan körözött forró és nedves nyelvével makkomon.
- Jiho! Ah... Neh... Áh-állj leh... Kérlek...- próbáltam tőle elhúzódni.- Neh... Nincs síkosítóm és gumim...- fordítottam el tőle az arcomat zavaromban.

<Zico>
Egy percre megijedtem, mert mikor könyörögni kezdett, azt hittem, valami rossz emlék jutott az eszébe. Aztán megmondta, miért akarja abbahagyni, én pedig megnyugodtam.
- Shhhhh... - tettem ujjamat a szájára. - Te csak élvezd a kényeztetést. Én gondoskodtam mindenről. Mindjárt előkeresem, oké? Csak lazulj el.
Visszahajoltam ágyékára, és a számba vettem. Finoman mozgattam a fejem, közben nyelvemmel makkján köröztem.
Pár percig játszottam rajta, majd felálltam, majd a nadrágom zsebéből kikutattam a pénztárcámat és elővettem belőle az erre a célra vásárolt plikkes síkosítót és egy gumit.
- Azért, ha nálunk leszel, neked is adok belőle, mert ha én elfelejtem és beindulunk, rosszul fog esni abbahagyni a dolgot. - másztam felé. - Persze, ha még van kedved folytatni. - forgattam ujjaim közt a kis zacskókat, miközben elgondolkodó  arcot imitáltam.

<Kyung>
- Jihooo!- szóltam rá durcin.- Szerinted ilyen állapotban...- mutattam még mindig álló alfelemre- Lenne kedvem abbahagyni?!- néztem rá összeszűkített szemekkel majd magamra húztam a takarót. Kicsit zavarba jöttem, hogy meztelenül fekszem alatta és csak kajánul vigyorogva bámul.
- B-bezárnád... az ajtót?- mutattam a zárra.- Nem szeretném... hogy ránk nyissanak... persze csak ha még akarod...- utánoztam szerelmemet az utolsó mondattal.

<Zico>
Felálltam, és az ajtóhoz sétáltam. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd nagyon lassan másztam vissza az ágyra, és lehúztam róla a takarót.
- Ne légy előttem szégyellős. Jó tested van, én nagyon szeretem. - vigyorogtam perverzen, majd mellkasát kezdtem csókolgatni. - Mondtam én valamikor is nemet a szexre veled? Imádok benned siklani, forró vagy és szűk. - suttogtam mellkasára lehelve, egyre lejjebb haladva.
Puszit hintettem makkjára, közben egyenesen a szemébe nézve.
- Ha kérek valamit, megteszed nekem? - kíváncsian nézett. - Simogatnád nekem magad? Még sosem láttam, hogy magad kényeztetnéd.

<Kyung>
Ismét zavarba hozott mondandójával de furcsa mód feltüzelt és vágyat keltett bennem arra, hogy újra magamban érezhessem.
- H-hogy én... Magamnak...?- nagy szemekkel meredtem rá.
Mély levegőt vettem és gyorsan mérlegeltem. Nem igazán csináltam még ilyet magamnak. Kicsit kellemetlen, hogy még közben néznek is. De ha Jiho ezt kívánja, érte megteszem.
Lassan fújtam ki a levegőt majd jobb kezemmel végigsimítottam oldalamon egészen le a tagomig. Kezét finoman lefejtettem magamról és helyére én fogtam rá. Lassan kezdtem el csuklómat mozgatni de semmi különöset sem éreztem.

<Zico>
Elnyílt ajkakkal figyeltem, ahogy magához nyúl és mozgatni kezdi a csuklóját. Nagyon tetszett a jelenet, viszont felkeltette a figyelmemet, hogy arca közömbös maradt, se egy sóhaj, se egy jóleső rándulás.
- Nem élvezed? Nem tetszik, ahogy simogatod magad?
Közelebb hajoltam, és körbenyaltam makkját.
- És ez? - suttogtam. - Ez tetszik? Vagy engedjem mélyebbre?

<Kyung>
Nem tudom miért de engem valahogy nem hozott lázba ahogyan magamat simogattam. Most miért élvezkedjek a magam keze által ha ezt csinálhatja valaki olyan is velem, aki szeret. Legalábbis... Jiho az egyetlen akinek az érintései tűzbe tudtak/tudnak hozni.
Mikor nyelvével körbefutotta makkomat, jóleső bizsergés futott át testemen. Sokkal jobban éreztem magam.
- Ez jó...- suttogtam.

<Zico>
A számba vettem, közben lefejtettem ujjait magáról.
Egyre gyorsabban mozgattam a fejem, közben megkerestem a síkosítót. Feltéptem, a kezembe nyomtam, ő pedig széttárta a lábait, amennyire csak tudta. Ujjammal bejáratán köröztem, majd lassan behelyeztem neki az első ujjam és mozgatni kezdtem.
Mikor megszokta, csatoltam a másodikat is, közben fejemet egyre gyorsabban mozgatva. Erősen szívtam a számba, hogy ne figyeljen a tágításra, miközben halkan nyöszörögtem neki.

<Kyung>
Egyre lazábban tűrtem a felkészítést, bár ebben Jiho puha ajkai és édes nyelve is szerepet játszott.
Az idő elteltével ujjai gond nélkül siklottak bennem, közben egyre közelebb sodort az élvezethez. De én nem akartam így elélvezni. Én látni akartam, a szemébe nézve akartam nyögni a nevét, érezni magamban a lüktető, kemény hosszát amivel ütemesen döfköd.
- Ah... Hhnn... Jihoh...- túrtam a hajába, hogy megállítsam a fejét.

<Zico>
Vettem a lapot, kihúztam az ujjaimat és felhajoltam hozzá egy csókra. A  sarkaimra, és fogaim közé csípve feltéptem az óvszeres zacskót. Ködös tekintettel figyelte mozdulataimat, nekem pedig kedvem támadt egy kicsit rosszalkodni.
Kivettem a gumit, de nem görgettem fel, hanem a tenyerébe tettem. Értetlenül pislogott rám, mire elvigyorodtam.
- Felhúzod nekem, cica? - kacsintottam rá, mire elpirult. - Gyere, csak természetesen. Szeretném, ha ellazulnál és olyan bátran  érintenél meg, ahogyan én téged. A tied vagyok, nem foglak semmi miatt kinevetni.  A kedvemért engedd egy kicsit ki azt a rosszfiút, aki benned bujkál.

<Kyung>
- Jiho.- támaszkodtam alkaromra és felé nyújtottam a gumit de nem vette el. Komolyan gondolta minden mondatát.
Feljebb ültem majd én is a sarkaimra ültem szorosan szembe vele.
Fejemet a vállára hajtottam.
- Nehezet kérsz, ugye tudod...?- sóhajtottam.- De érted mindent megteszek.- csókoltam a nyakába majd lehúztam a nadrágját és  finoman elkaptam merev tagját. Lassan húzogattam rajta az érzékeny, vékony bőrt. Elhajoltam egy kicsit tőle, szétszedtem a gumit és lassan, kicsit ügyetlenkedve felhúztam neki.

<Zico>
Tudtam, láttam, éreztem, hogy nehéz neki ez, a korábbi rosszak miatt. De meg kell szoknia, hogy ez természetes a szerelmesek között, nem csinál semmi rosszat avval, ha birtokba veszi a testem.
Mikor masszírozni kezdett, felnyögtem, a szívverésem felgyorsult. A füléhez hajolva sóhajtoztam, hogy bátorítsam.
Lassan, kicsit bizonytalanul húzta fel rám az óvszert.
- Ügyes vagy. - dicsértem suttogva. - Szeretném, ha ezt nem kezelnéd rossz dologként. Ezentúl te fogod feltenni nekem, hogy megtanuld  természetesen kezelni ezt. Azt akarom, hogy egyenlő partnerek legyünk az ágyban. Hogy te is merj lépni felém, oké? - magyaráztam neki, mire halványan bólintott, arca még mindig piros volt.
Lefeküdtem az ágyra, és megfogtam a kezét.
- Gyere... ülj rám. Így te irányíthatsz egy kicsit. Aztán majd pózt váltunk.
Maga elé bámulva, lassan mászott felém.
- Nagyon jó. Most lassan lassan beteszem. Ugyanazt érzed majd, amit eddig, csak most te vagy felül. - csúsztattam lassan teljesen belé ágyékomat. - Ez az. Akkor és úgy mozgol, ahogy szeretnél.

<Kyung>
Nagyon furcsán éreztem magam. Próbáltam azt elfelejteni, hogy kellemetlenül érzem magam. Csak Jiho-ra akartam koncentrálni.
Lassan, bizonytalanul ültem rá. Új és szokatlan volt a helyzet.
- Jiho...- dőltem a mellkasára sóhajtozva, mikor teljesen elmerült bennem. Nem tudtam megmozdítani magam csak a vállába kapaszkodva pihegtem.
- Nem megy... Nem vagyok képes...- vettem mély levegőket.
Egy pillanatig végigfutott az agyamon, hogy feladom és hagyjuk a francba. De meggondoltam magam. Zico igyekezett szép szavaival nyugtatni majd a csípőmbe kapaszkodva húzott mélyebbre magán majd lassan engedett vissza. Mellkasára támaszkodva kezdtem felvenni a ritmust. Ahogy sikerült megszoknom és ellazulni, úgy kezdte el csípőjét ellentétesen lökni.

<Zico>
- Dehogy nem megy, ne butáskodj. Voltunk már együtt kicsim, ez ugyanaz, csak más a póz. Ügyes vagy, büszke vagyok rád. Gyönyörű vagy, szeretlek.
Lassan irányítottam, hogy mozogjon rajtam. Erősen tartottam a csípőjét, hogy ne tudja abbahagyni. Éreztem, hogy lassan ellazul záróizma körülöttem.
- Ez az, bátran. Ahh... - sóhajtottam, ahogy gyorsult a tempó.
Felültem, és magamhoz szorítva löktem magam belé, miközben nyakát csókolgattam.
- Csodálatos vagy. - nyögtem halkan neki. - Sze-szeretlekh.

<Kyung>
Szorosan karoltam át hátát és minden erőmet összeszedve igyekeztem meglovagolni.
- Ahh... Hnng... Ah... Oh... Hm... Jihoh...- nyöszörögtem neki.
Az idő elteltével valóban egyre jobban ment és élveztük is mindketten. A tempót fokozatosan emelve ringtam az ölén. Ütemesen és keményen merült el bennem minden mozdulattal, erősen simogatva belső érzékeny pontomat.
- Ah... Ah... Hnn... Mégh...- könyörögtem halkan nyögve. Nyakát harapdáltam, nyelvemmel vékony csíkokban nyalogatva ingereltem.
Egészen közel álltam a gyönyörhöz, hasunk közé nyomódva állt kemény farkam és szegény Jiho-t összekentem az előváladékommal. De semmi sem érdekelt jobban csak az, hogy Jiho-t ki tudjam elégíteni és átrepítsem a gyönyör kapuján.

<Zico>
Egyre erősebben csapódott egymásnak a testünk. A póz számomra nem volt épp előnyös, már fájtak a fenekemben az izmok, de nem érdekelt, mert láttam, hogy neki nagyon tetszik. Keményen mozogtam benne, előváladéka a hasamra csepegett, ami még jobban felizgatott.
- Ohh baby. - markoltam a fenekébe, úgy húztam magamra. - Ahh... hahh...
Hátamat kezdte karmolni, mire jólesően felmorrantam és a nyakába haraptam.
Izmai összerándultak körülöttem, mire gerincem megfeszült, izmaim jólesően remegtek.
- Méhg... egy ki-kicsih... - lihegtem, majd feltört belőlem az élvezet, miközben éreztem, hogy hasamat beborítja forró spermája.
Hátraborulva lihegtem. Rám dőlt, én pedig mellkasomra szorítottam.

<Kyung>
Egyszerre ért el bennünket az orgazmus. Erősen megfeszülve, szédülve élveztem ki az utolsó pillanatig. Minden izmom, inam görcsbe rándult, elfogott az édes bizsergés és remegés és egy hangosat nyögve engedtem ki magamból mindent. Éreztem, hogy Jiho forró magja is távozik a testéből de a gumi megakadályozta, hogy testem befogadja.
Remegve, halkan pihegve dőltem le forró testére.
- Jihoh...- suttogtam a nevét és szorosan öleltem magamhoz. Egy darabig hallgattam szívének heves dobogását ahogy egyre nyugszik meg, a levegővétellel együtt.
- Köszönöm.- cirógattam oldalát.
Szokatlanul érdekes volt ez az alkalom de a végére minden ijesztő gondolatom elszállt és tudtam teljes szívemből szeretni Jiho-t.

<Zico>
- Én köszönöm. - mosolyogtam csukott szemmel. - Tudom, hogy néha rosszul esik, vagy kínos, ahogy erőltetek egy-egy dolgot, de... látod, ezt sem bántad meg, mert jó volt. Tudom, hogy szégyellős vagy és ez neked arcpirító, de... előttem igazán nem kell. Ha szorongasz, soha nem felejted el... azt. - szusszantam egyet. Nem akartam elrontani a pillanatot.
Egy ideig cirógattam, majd lassan megemelkedett, mire kicsúsztam belőle. Mikor meglátta élvezetét a hasamon, elpirult és le akart szállni, de nem engedtem.
- Nyugi, maradj. Erről beszéltem, szerelmem. Nem kell ezt... - pillantottam le zavarának kiváltójára. -  szégyellned előttem. Nem kell betakaróznod, mikor levetkőztetlek. Nem kell zavarba jönnöd, ha megérinted a farkamat. Ezek... feleslegesek. Nekem... tetszenek az ilyen apró... öhm... perverz dolgok. - vigyorogtam. - Tudom, hogy te a szolidabb szeretkezést szereted, de... úgy izgalmas, ha néha változtatunk. Vérfrissítés, hmm? Ez baj neked? - simogattam meg az arcát.

<Kyung>
- Nem baj... Csak...- elfordítottam a fejem.- Ehhez nekem több idő kell. Én... Sajnálom Jiho. Most biztos olyan vagyok, mint egy lány. És tudom, hogy emiatt nem szereted a lányokat. De nekem akkor sem megy minden ilyen gyorsan.- ahogy megemlítette, felrémlett előttem pár rossz emlék.- De ígérem... Igyekezni fogok.- fordultam hozzá vissza.- És hálás vagyok, hogy ennyit kibírtál velem.- lebontottam csípőmről a kezeit és felálltam róla. A fiókomból vettem ki zsepit, visszaléptem hozzá és lassan letörölgettem a művemet.

<Zico>
Nem gondoltam volna, hogy ennyire elszúrom ezt az egészet. Bátorítani akartam, nem pedig siettetni.
- Hagyd csak. - vettem át, majd befejeztem a hasam megtisztítását. Felálltam, és az íróasztala melletti kukához léptem, majd miután az óvszert becsomagoltam, bedobtam.
Jobb lenne, ha most hazamennék, mert láttam rajta, hogy rosszul érzi magát. De akkor azt gondolná, hogy csak a szex miatt maradtam itt.
- Én... elmenjek? H-hogy... könnyebben meg tudj nyugodni. Akaratosan fogalmaztam, nem így akartam. Én... bátorítani akartalak, nem felzaklatni. Elmegyek inkább, jó? Most nem hiszem, hogy a társaságomra vágysz. - néztem körbe, hogy megtaláljam az alsónadrágomat.

<Kyung>
- Maradj velem.- kaptam a keze után és megfogtam a csuklóját majd lassan levezettem a tenyerébe az enyémet és összekulcsoltam az ujjainkat.- Kérlek.- néztem rá nagy szemekkel, a másik kezébe pedig odaadtam az alsóját.
- Nem azért mondtam. Nem voltál akaratos. Ez természetes.- simogattam meg arcát és megöleltem.- Együtt elmegyünk fürdeni, eszünk valamit és lustizunk. Jó lesz?- én nem akartam elzavarni magam mellől. Csak türelmet kértem tőle. De inkább meg sem szólalok többet.- Vagy nagyon menni akarsz?- pillantottam fel rá.- Mert nem akarok akkor a terhedre lenni...- léptem el tőle.

<Zico>
- Nem akarok menni. - kaptam ezúttal én utána, majd derekán átkulcsoltam a kezeimet. - Azt hittem, hogy szeretnél most kicsit egyedül lenni, mert rosszat mondtam. Szeretném az egész napot veled tölteni.
Arcomat az övéhez simítottam, ő pedig átkarolta a nyakam.
- Türelmesebb leszek, jó? Tudom, hogy számtalanszor megígértem már, de ilyen alkalmakkor felpörgök és megfeledkezem arról, hogy nem így működnek a dolgok. Áll még a  közös pancsi? - cirógattam meg orrommal az övét.

<Kyung>
- Áll.- mosolyogtam el halványan.
Megértem Őt. Jiho mindig is ilyen volt, temperamentumos, forró vérű, kíváncsi és szerelmes. Ezért nincs jogom ilyenekre kérni és  elvárni, hogy megtegye nekem. De Ő mégis! A kedvemben jár és elfogadva a hülyeségem változik meg.
- Gyere.- húztam a szekrényhez majd lehajolva kutakodtam törölköző és tiszta alsó után.

<Zico>
Oldalra döntöttem a fejem, vigyorogva néztem a kilátást. Ez igen! Jiho, erre igazán megéri akármennyit várni.
Mikor felhajolt, és leszűrte a helyzetet, pirulva takarta el a fenekét.
- Nyugi. - halványult mosollyá vigyorgásom. - Nincs ezzel baj. Tetszett, amit láttam. - kacsintottam rá. - Na gyere, édes. Mossuk le magunkról az előbbi akció nyomait. - nyújtottam felé a kezem, majd elvettem az egyik törölközőt és a derekamra kötöttem. Az ajtóhoz sétáltunk, kikémleltünk, majd átosontunk a fürdőbe.

<Kyung>
Teljesen megfeledkezve magamról, meztelenül hajolgattam Jiho előtt... Akkora egy barom vagyok. Nagyot szusszanva hagytam inkább rá a dolgot.
Átmentünk a fürdőbe, bezártam az ajtót, ledobtuk magunkról a törölközőket és beálltunk a zuhany alá.
Lágyan simogatva mosdattuk egymás testét, néha egy-egy csókot váltottunk.
- Szeretlek Jiho.- bújtam hozzá nedves testéhez.

<Zico>
- Én is, édesem. - suttogtam vizes hajába.
Megfürdettük egymást, majd kézen fogva léptünk ki a puha szőnyegre,  ahol megszárítkoztunk, rendbe szedtük magunkat és halkan visszasunnyogtunk a szobájába.
A kezébe vette az alsót, majd habozva pislogott rám.
- Elfordulok, jó? Vedd fel nyugodtan, nem kukkolok. - fordultam el vigyorogva. - Most láttalak pucéran a zuhany alatt, biztos kell ez? Ismerem minden porcikádat, kicsim.
Ledobtam a törölközőt magamról és felvettem a nekem szánt alsót, majd vártam, hogy engedélyt kapjak a visszafordulásra.

<Kyung>
Én nem feltétlenül azt akartam, hogy forduljon el... Csak... Nem is tudom. Igen igen... Megint zavarban voltam. De nem tudom, hogyan változtathatnék ezen.
Megvártam míg felveszi az alsót, addig formás fenekét figyeltem. Gyorsan én is felkaptam magamra és hátulról ölelve bújtam hozzá.
- Ne haragudj mackóm.- simogattam a hasát.- Annyira utálom, hogy ilyen vagyok...- szusszantam a nyakába.- Kérlek, segíts, hogy megváltozzak. Mit tegyek, hogy kevésbé essek szégyenbe előtted?

<Zico>
- Hmm... nem tudom. Talán... idővel elmúlik majd. Lehet megszokod, hogy látlak meztelenül. Próbálj bátrabb lenni. Gondolj arra, hogy én is ugyanúgy meztelen vagyok, mint te. Mondogasd magadban, hogy nincs mit szégyellned, nem vagy csúnya, nem vagy kövér. - fordultam meg, majd átkaroltam. - Szeretem a tested, nincs mit takargatnod előttem. - pusziltam meg.
Leültem az ágyra és az ölembe húztam.
- Majd sokat pucérkodunk, és akkor természetes lesz, jó? De egy kicsit maradj pirulós, mert olyan kívánatos vagy olyankor. - súgtam alsó ajkamba harapva. - Lehet az is segít, ha majd mindig perverz dolgokat suttogok neked.

<Kyung>
- Jaj...- akadt bent a levegő a mondataira.
Ismételten zavarba hozott.
- Gondolod, hogy ezek segíthetnének?- kérdésemre vigyorogva bólintott.
- Öhm... Én kétlem... De megpróbálhatjuk.- meg persze... De annyira félek, hogy annyit meztelenkedünk meg perverzkedik, hogy úton útfélen hát... öhm... szeretni akarom majd... és ez mind közül a legkínosabb... Vagy talán majd idővel megszokom és nem lesz belőle baj? Jahj ez olyan kínos...

<Zico>
- Működni fog. Én mindent beleadok majd, hogy legyőzd ezt a problémát. - suttogtam, majd hajába túrva csókoltam meg. - Kár, hogy nincs több síkosítóm. Mára megmenekültél. - kacsintottam rá. - Mert egyébként ma még letepertelek volna. Olyan jó volt az előbbi is. Imádom, hogy egybeforr a testünk, ahogy a nevem nyögöd, ahogy azért könyörgöl, hogy még csináljam. Hahh! - sóhajtottam. - El sem tudod képzelni, hogy nekem mennyire izgatóak ezek az apró gesztusok.
A feje olyan piros volt, mint egy eper. Szerintem a kis lábujjáig el volt pirulva, de nem érdekelt. Egyszer csak megszokja ezeket, és akkor majd nem szégyelli magát. -  Ez nem bűn. Ez természetes. Szeretjük és kívánjuk egymást. Legalábbis én folyton téged. Csak azért nem mászok rád többször, mert neked sok lenne. - nevettem el a végét, mert arcát a nyakamba rejtette, hogy ne lássam.

<Kyung>
Azt hittem, hogy felrobbanok a fejemben lévő nyomás miatt... Miért? Miért hoz ilyen helyzetekbe? És miért vagyok ilyen?
- Jiho az Istenért...- motyogtam a nyakába.- Most mondanám, hogy ne mondj ilyeneket... De nem tudom, hogy mit mondjak és tegyek...- sóhajtottam megadóan.- Mondj még ilyeneket, hogy megszokhassam...- kértem suttogva.- D-de... Ne mondj hasonlókat, m-mert b-bajom lesz belőle...- csúsztam hozzá közelebb az ölében.- És ha nincs síkosító... Nem csináljuk... És már csak azért sem, mert tényleg sok lesz. Nem csak nekem...

<Zico>
- Nekem nem lenne sok. Csak a te popsidat féltem. - simítottam a kívánatos testrészre. - Lehet felizgatlak, majd benyúlok a nadrágodba és simogatni kezdelek. Nem értem, hol itt a gond. - vontam meg a vállam vigyorogva. - Vagy lehet a számmal elégítelek ki, hmm? - haraptam fülcimpájába.
Bebújtattam kezeimet a nadrágjába, mire fel akart ugrani zavarában. - Ne! Így fogod csak megszokni ezeket, ha gyakoroljuk. - kezdtem masszírozni.
Mikor belemarkoltam erősen, felém lökött csípőjével. - Tetszik? - suttogtam. - Mozgasd még a csípődet. Legalább engem is felborzolsz. - kuncogtam nyakába.

<Kyung>
- Jiho... Neh...- nyögtem a fülébe de a csípőm akaratlanul is a kezébe lendült.- Ez nem egészséges... Eh-ennyiszer... Jihoooh...- kapaszkodtam a vállába és ki akartam szállni az öléből de nem engedett.
- Eressz el kérlek...- néztem rá nagy szemekkel.

<Zico>
- Nem! Lehet, hogy után megharagszol és elzavarsz, de most nem menekülsz. - tartottam erősen. - Más párok minden nap szexelnek. Van, akik naponta kétszer is. Miért ne lenne egészséges? A szex jó a stressz ellen, jó a keringésnek, jó a fejfájásra. Boldogsághormont termel, mint a csokoládé. Csupa egészség. - csókolgattam körbe állát. - Ne gondolkozz. Ez ösztönjáték. Csak élvezd a társaságomat. - furakodtam nyelvemmel a  szájába. Ismét masszírozni kezdtem a fenekét, majd egyik ujjamat a félgömbjei közé csúsztattam.

<Kyung>
- Neh...- nyögtem ajkai közé és kezemet mellkasának feszítve próbáltam eltolni magamtól.
Azt aláírom, hogy én nagyon elrontottam ott, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon és ha kell ha nem zavarba jövök és elszégyellem magam, elpirulok és rosszabb vagyok, mint egy lány. De nagyon megijesztett Jiho erőszakoskodása.
Mellkasomban feszítő fájdalom jelentkezett és szúrni kezdett. Szívem majdnem kiugrott a helyéről és a hatalmas gombóc elállta az utat  torkomban. Testem remegett és felsejlett előttem néhány rossz emlékkép.
Ahogy Leo kikötözött és N hasonlókat suttogott nekem.
- J-jiho... Ez sok... Engedj el...!- csapkodtam meg finoman mellkasát.- Rosszul vagyok... Ez nem vicc...- kezdtem egyre jobban bepánikolni. Gyorsan kapkodtam a levegőt és szédültem is.

<Zico>
- Mi? Mi a baj? - húzódtam el, majd kihúztam kezeimet a nadrágjából.
Sápadt volt, én hangosan lihegett, mint aki nem kap levegőt. - A-akarsz ledőlni az ágyra? Hallod Kyung? Vegyél mély levegőket. Gyere, feküdj le. Hozzak vizet? Mondj már valamit! Fáj valahol?

<Kyung>
Kimásztam az öléből és melléültem. Térdeimre könyököltem és arcomat tenyereimbe temettem. Halkan indultak meg könnyeim és zokogni kezdtem.
- Elegem van...- suttogtam magam elé.
Mikor lesz már ennek vége? Annak, hogy mindig minden együttlétet azokhoz a mocskos vadállatokhoz kötök. Meddig nem hagynak nyugtomat? Miért vagyok ilyen? Ekkora egy selejt? Most is csak bőgni tudok a félelemtől. A saját páromtól való félelemtől. Az ember senkiben sem bízhat? Mindenki bántani akarja? Miért akar mindenki engem bántani? Mit tettem amiért ezt kapom? Talán, mert túl érzékeny vagyok?
A saját gondolataimba majdnem beleőrültem fél perc alatt és sikerült eljutnom az önutálat és a rettegés legszélére. Szinte hisztérikusan zokogtam az ágyban.

<Zico>
- Kyung! Kyung, hallasz engem? Mi van veled?
Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Nem reagált semmire, hiába beszéltem hozzá, hiába szólongattam. Hívjak mentőt? De akkor... akkor el kellene mondanunk mindent.
Mellétérdeltem a földre, de mikor meg akartam újra érinteni, elhúzódott. Fájt így látni.
- Kyung, figyelj... ho-hozzak neked nyugtatót? Vagy egy kis vizet? Teát? Vagy... me-menjek el?
Tényleg nem tudtam, mit tegyek. Megérinteni nem mertem, csak reméltem, hogy nemsokára  kicsit megnyugszik.

<Kyung>
- H-hallak baszki Zico...- szipogtam ingerülten de egyszerűen annyira bömböltem, hogy nem tudtam még beszélni sem. Csak a testemet rázta a félelem és a zokogás.
- M-miért akartál Te is bántani?!- néztem rá kisírt szemekkel kb húsz perc sírás után.

<Zico>
- Bántani? Miket beszélsz? Én nem akartalak bántani! Soha nem akarnálak bántani! - álltam fel. Mégis miket képzel rólam? - Szerinted azért szarakodok annyit, mert tudnálak bántani valaha? Ha meg akartalak volna erőszakolni, azt hiszed, nem találtam volna meg a módját, hogy senki ne akadályozhasson meg?
Szemei kikerekedtek kifakadásomra, ajkai ismét lefelé görbültek.
- Bocs. - sóhajtottam. - Nem akartam ilyen erősen fogalmazni.

<Kyung>
- Menj el! Tűnj innen! Hallod?!- álltam fel én is és a sírást visszatartva, fátyolos tekintettel néztem rá.- Itt vannak ruhák.- vágtam oda neki.- A tieidet anyuval visszaküldöm majd.- tettem még hozzá.
Meglepődve pislogott rám.
- Nem hallottad? Takarodj!- emeltem meg a hangom, legördült egy könnycsepp majd megfogtam és a szobám ajtajának a másik oldalára pateroltam és becsaptam az ajtót. A sötét falapnak dőlve zokogtam hangosan.
Hogy mondhatott ilyet? Annyira fájtak a szavai. Szóval velem csak szarakodni lehet? Nem vagyok elég belevaló? Csak vesztegette rám az idejét? Igaza is van... Nem egy ilyen nyámnyila, beszari lelki roncsot érdemel...

<Zico>
Meglepett, hogy szó szerint kivágott a szobából. Döbbenten álltam az ajtaja előtt, és hallgattam, ahogy benn sír. Nem kellett volna ezeket mondanom, elismerem, de... azért igazán mindent megtettem, hogy neki jó legyen. Vártam, amíg csak kellet és amikor nem akart valamit, azonnal abbahagytam.
A fürdőbe mentem, hogy felöltözzek, majd lementem az előszobába, és felhúztam a cipőmet. Miután a kabátom is meglett, elhagytam a házat és inkább hazamentem.
- Hát te? - nézett rám anyu nagy szemekkel, de kikerültem és inkább a szobámba zárkóztam.

<Kyung>
Szerintem órákig a szobámba zárkózva zokoghattam és magam ellen irányuló elméleteket gyártottam.
- Kicsim.- hallottam meg anyu hangját az ajtóm mögül.- Jiho. Gyertek egyetek valamit. Egész nap ki sem jöttetek...- méltatlankodott.
- Jiho már hazament. Én meg ettem.- füllentettem. Egy falat sem ment volna le.
- Minden rendben?- érdeklődött kicsit gyanakodva anyu.
- Nem. Nincs semmi.- igyekeztem elrejteni hangomon a sírás nyomait.
Hallottam, hogy anyu egy sóhajjal feladta a faggatást és lement.
Befeküdtem az ágyamba és álomba sírtam magam.
Csak azt tudnám, holnap hogyan megyek én suliba... Jobbára sehogy sem akarok. El akarok tűnni a föld színéről. Meghalni és akkor mindenki gondja elszállna velem kapcsolatban. Jiho is boldogabb lenne, a szüleim is... Minden  jobb lenne nélkülem.

<Zico>
Estig csak feküdtem az ágyamon, és újra meg újra lejátszottam a délután történteket. Hol rontottam el? Mit csináltam, amivel arra következtetett, hogy bántani akarom? Az volt a baj, hogy ráparancsoltam, hogy maradjon?
Végül feladtam, felálltam és ledobáltam a ruháit magamról, mert minden darab az ő illatát árasztotta. Tiszta alsót, majd ruhákat vettem fel, és a motyómat kerestem, de rájöttem, hogy a pénztárcám a telefonommal együtt a szobájában maradt.
- Oh, leszarom, legalább senki nem tudja, hol vagyok. - morogtam hangosan magam elé.
A fiókomba túrtam, és megkerestem a dugipénzemet rejtő pénztárcát, zsebre vágtam, majd a hátizsákomba bedobáltam pár ruhát, Junhyung fegyverét, a kulcsaimat és halkan kimásztam az ablakon. Még szerencse, hogy itt ez a fa.
Útközben megálltam az egyik bolt előtt.
- Ez most kell nekem. - döntöttem el, majd bementem a boltba cigit venni.
Mikor feltankoltam, sebes léptekkel haladtam, útközben füstöltem, mint egy gyárkémény.
Az ismerős házhoz érve, eloltottam a nikotinrudat, majd becsengettem a kapun.
- Jiho? - hunyorított hyung rám, miután kilépett a lábtörlőre. - Gyere be öcsi, mi szél hozott? Hol a kis szerelmed?
- Kidobott. A többit majd benn. - indultam meg befelé.
Benn épp pókerparty folyt.
- Maradhatok pár napig? Itt nem találnak rám. Nincs kedvem senkihez.
- Persze. Amennyit akarsz. A részleteket majd elmondod.
- Oké. Én most... felmennék, ha nem baj. Nincs kedvem most társaságban lenni.
- Rendben. - veregette meg a vállam. - A szokásos vendégszoba a tied. - indult vissza a többiekhez, én pedig felmentem a szobába.

16. Rész

<Kyung>
- Itthon vagyok!- kiabáltam, mikor megérkeztem.
- Gyere csak fiam a konyhában vagyok.- szólt ki anyu.
Ahogy beléptem a nappaliba érdekes kép tárult elém. Jiseok a szekrény mellett állt és valamit feszegetett, a nővérem pedig alatta a lábai között térdelt és a földön babrált valamivel.
- Szi-sziasztok...- nevettem kacagva mire mindketten hátranéztek. Mire feldolgozhatták, hogy milyen szituációba kerültünk én már jól kinevettem Őket.
- Mi ez a nagy vidámság?- jött ki anyu a konyhából.
- Ne nevess rajtuk Kyung fiam!- dorgált meg mire abbahagytam.- Inkább segíts nekik takarítani meg dísziteni.
- Rendben anyu. Csak lepakolok.- felrohantam a szobába és ledobtam a cuccomat. Gyorsan átvedlettem valami itthoni kényelmes ruhába és lementem segíteni.
Anyu a konyhában takarított és főzött, sütött. Mi a nappalit és a mosdókat tettük helyre. Egész este robotoltam és anyu a lelkemre kötöttem, hogy a szobámban is tegyek rendet.
Este fáradtan ballagtam fel a kis kuckómba és álltam neki a rendrakásnak. A padló közepére burított cuccaimat pakolgattam de egyszerűen olyan fáradt voltam, hogy kettő lámpa fényénél is bealudtam.

<Zico>
Egy ideig az ágyon hemperegtem, majd, hogy lekössem a figyelmem, rajzolni kezdtem. Órákig görnyedtem a papír fölé, de hiába vártam, nem érkezett sem üzenet, sem hívás.
Este elmentem fürödni, majd köpenyben mentem le anyához.
- Anya, beszélsz reggel a fodrász barátnőddel? Ronda a hajam. - ültem le az asztalhoz, ő pedig elém tette a vacsorámat. - A többiek? Apa? Woonie?
- Persze. Apa későn jön, a bátyádat reggel óta nem láttam, mégcsak nem is  telefonált.
Érdekesnek tartottam, hogy mindenki most vált köddé, de nem mondtam rá semmit. Megettem a kaját, majd visszamentem a szobámba. Megnéztem a telefonom, de semmi.
Végül inkább átöltöztem pizsibe és lefeküdtem. Ma már nem hiszem, hogy Kyung  keresni fog.

<Kyung>
Hajnal lehetett mikor megébredtem arra, hogy szörnyen fáj mindenem a kényelmetlen helyzettől.
Gyorsan összepakoltam az előttem heverő cuccokat. Igazából azt sem tudtam jóformán, hogy hol vagyok nem, hogy azt, hogy miért pakolok.
- Ide úgysem jön fel senki. Minek?- dőltem be az ágyba úgy ahogy voltam, anikor végeztem.
Reggel anyu keltett már egészen korán, hogy menjek le reggelizni és utána szaladjak el boltba.

<Zico>
Másnap aludtam volna, mint a bunda, de anya bekopogott és szólt, hogy délre vár a fodrász.
- De nem nyúlhat a szemöldökömhöz. - kötöttem ki előre.
- Jaj, csinosnak kell lenned, hogy az ujjaidra csavard azt a fiút! - ellenkezett anya azonnal.
- Mi vagyok én, lány? Fáj, anya!
- Ami kell, az kell! Gyere enni! - hagyott magamra.
Felkeltem, és felvettem valami ruhát, majd lementem reggelizni.
- Apa reggel elrohant, a bátyád meg haza se jött. Félek, hogy belekeveredett valamibe. Pedig mindig olyan jó gyerek volt. - panaszkodott tovább, mire megvontam a vállam.
Reggeli után a szobámban pakolásztam, de igazából csak azért, hogy lekössem a figyelmem.
- Ahj Kyung, nagyon el foglak fenekelni, amiért nem írsz.
A kezembe vettem a telefont, hogy felhívom, de végül lecsaptam az asztalra. Nem, Jiho! Hagyj neki egy kis levegőt! Ne lógj folyton rajta.
- Mehetünk? - nyitott be anya.
- Aha. - kaptam össze a cuccaimat, majd elindultunk.
A szalonban beletörődve a sorsomba tűrtem, hogy kínozzanak, de végül rendbeszedték a hajam és kis harc után anyám kozmetikusa ellen is alul maradtam.
- Ez ciki. - motyogtam magamnak az ágyon feküdve.
Mikor végeztünk, szinte menekültem ki a kocsiba, majd pár perc múlva anya is követett és amíg hazaértünk, a fejbőrömet masszírozgattam.

<Kyung>
Zombiként léteztem a nap további hátralévő pillanataiban.
Biciklivel elrohantam a boltba, vettem tejet meg üditőket meg még amit anyu kért. Csoda, hogy nem okoztam balesetet, amilyen figyelmetlen voltam... Majdnem nekimentem egy villanyoszlopnak is.
Amint hazaértem be lettem állítva a konyhába kiskuktának.
- Anyuuu... Ne pörögj már ennyire.... Elszédülök.- motyogtam magam elé. Mikor vendégeket várunk, mindig ilyen. Be van zsongva, le sem lehet lőni, és ha valami nem úgy sikerül ahogy eltervezte... Na akkor nagy hiszti van.
Apa jól megoldja az ilyeneket. Mindig lelécel itthonról és Noonára és rám hagyja ezt az egészet. Igen kedves.
- Anyu. Nyugalom már. Most miért vagy úgy oda?- léptem mellé.
- Most ezt nézd meg... Odaégett a piskóta széle...- sopánkodott.
- Hát akkor levágjuk. Ne izgulj anyu. Nem a miniszterelnök jön vacsorára.
- Annál rosszabb... A barátnőm. Ma van a szülinapja. Nem várhatom odaégett tortával...
- Kezdődik!- kiabáltam ki a nappaliba a szerelmes párnak, csak hogy fel legyenek készülve.
- Ne idegeskedj anyu. Csinálunk egy másikat.- megfogtam a kezét és a székhez húztam. Felvettem egy kötényt és nekiláttam összeburogatni a hozzávalókat, persze szigorúan anyu utasításával.
Egy óra múlva, aranybarnára sülve készen is lett a piskóta.
- A töltelék a tied.- pusziltam meg anyut.
- Ah... Rendben. A szobádban rend van?
- Persze.
- Remek. Akkor keresd elő a nagy asztalra azt a szép abroszt. Addig Minyoung és Jiseok szétszedhetik az asztalt. Aztán terítsetek meg. Azt a szép kristályvázát is elővehetnéd. De el ne törd!
- Jó jó nyugi anya. Még csak dél van. Hatra jönnek. Addig ötször elkészülünk.- pusziltam homlokon majd zombi módban mentem a további dolgomra.

<Zico>
Miután hazaértünk, anya ment tovább a dolgára, én pedig levettem egy könyvet a polcról és a nappaliba telepedtem olvasni. Délután hallottam, hogy valaki hazaérkezett, majd nemsokára megláttam Taewoon-t a nappali ajtajában.
- Hali. - néztem fel egy pillanatra.
- Te meg mit ülsz itt? Miért nem vagy Kyung-gal? - ült mellém a kanapéra.
- Nem hívott. Biztos dolga van. - mondtam közönbösen, pedig titokban nagyon is érdekelt.
- Oh. Én átöltözni jöttem haza. Utána visszamegyek. Anya valami mondvacsinált indokkal lesz áthívva. Apával már ledumáltam, te is gyere hamarabb.
- Oké, csak előtte megyek virágért. - lapoztam egyet.
- Liliom? - mosolygott.
- Alap. - motyogtam, majd miután magamra hagyott még olvastam egy ideig.
Ötkor kiöltöztem, és lefelé indultam.
- Hova mész? - állt elém anya. - Te is itthagysz?
- Nekem... ra-randim van. - füllentettem. - Kyung már vár a kávézóban, majd dumálunk. - pusziltam meg, majd gyorsan leléptem otthonról.
Kerestem egy virágost, és csináltattam egy nagy csokrot, tele liliommal, majd Kyung-ék háza felé siettem.

<Kyung>
Lassan, ráérősen pakolgattuk Minyoung-gal az evőeszközöket, mikor Taewoon lelépett átöltözni.
Nem sokkal miután elment csengettek.
- Jesszusom! Nem lehet, hogy már itt is vannak!- esett újabb pánikba anyu.
- Remélem még nincsenek is.-  kicsit engem is beparáztatott.- Nyitom!- kiáltottam el magam.
A kukucskán keresztül láttam, hogy egy elegáns Jiho vár az ajtó másik oldalán. Kicsit igazítottam a kötényemen, arcomról lesöpörtem a lisztet és kinyitottam az ajtót.
- Szia.- mosolyogtam kedvesen. Amint meglátott tetőtől talpig végigmért és szélesen elvigyorodott.
- Nem jössz be, szőke hercegem?- kuncogtam. Remélem veszi a dicséretet a hajára. Nagyon szexi szőke lett belőle ismét.

<Zico>
Mikor ajtót nyitott, és megláttam, milyen édes a köténykében, minden haragom elpárolgott.
Beléptem, és miután becsukta az ajtót, szabad kezemmel elkaptam a derekát. Mivel senki nem jött ki hozzánk, nyugodtan összebújhattunk pár pillanatra.
Magához ölelt, én pedig egy csók után a füléhez hajoltam.
- Rossz fiú voltál, kiskuktám. Bünti lesz belőle. - suttogtam a fülébe.
Kicsit meghökkent, én pedig ujjammal letöröltem az orráról az ottmaradt  lisztet. Ki akartam bontakozni az ölelésből, de nem engedett.
- Csak vicceltem, édesem. Nincs semmi baj, megértem. Nagyon édesek vagytok, hogy ennyire készültök. Hihetetlenül hálásak vagyunk. - simogattam arcát, majd lágyan megcsókoltam. - Gyere, menjünk be.

<Kyung>
- Ne haragudj szerelmem.- néztem rá nagy szemekkel.- Őrültek háza van ilyenkor nálunk. Csak egy percig figyeld csendben anyut.- kuncogtam.- Beleszédülsz. Ja a bátyád egész nap itt dekkolt. Most ment haza. Ahj... Úgy elfáradtam. Még a szobámat is rendbe rakatta anyu...- súgtam neki oda.
- Szervusz Jiho!- üdvözölte anyu.

<Zico>
- Csókolom! - hajoltam meg illedelmesen. - Köszönjük, hogy Ön és a családja segít nekünk. Eddig mindig étteremben ünnepeltük anya szülinapját, mert... nem igazán tudtunk volna egy ilyet összehozni. - nevettem halkan.
- Oh, ugyan édesem, ez semmiség. Bár ti nem tudjátok, mert suliban vagytok, de anyukáddal sok időt töltünk együtt, és nagyon jó barátnők vagyunk. - mosolygott.
Elvette a virágot, és az asztal közepére helyezte, egy nagyon szép vázába.
- Gyere Jiho, megmutatom a tortát. - indult meg Kyung anyukája a konyha felé.
Megfogtam szerelmem kezét, és együtt mentünk a hűtőhöz.
- Hűha, de jól néz ki! - akartam belenyúlni, hogy megkóstoljam.
- Ne piszkáld! - csapott a kezemre Mrs. Park, mire Kyung felkuncogott.
- Ne nevess ki, te kis huncut. - fordultam felé vigyorogva, majd elkaptam a derekát. Elpirult, és el akart tolni, de nem engedtem. Erősen tartottam, majd arcára egy cuppanós puszit  adtam.
- Ha anya megtudja, hogy ezt te csináltad neki, még jobban imádni fog. Ha lány lennél, megszervezné azonnal az esküvőnket, az sem érdekelné, hogy kiskorúak vagyunk. - nevettem az elképzelésen, pedig igaz volt. Anya, ha egyszer a szívébe zár valakit, az nem menekül többé.

<Kyung>
- Ha lány lennék...- sóhajtottam majd elfordítottam az arcomat.
Még mindig szorosan ölelt magához és társunk lett a kínos csend.
- De nem én csináltam egyedül, anyu végig itt volt.- mosolyogtam.- Pedig ezt Minyoung-nak kellett volna csinálni...- fintorogtam. De én tudtam a valós okát, hogy miért inkább Jiseok társaságát választotta. Szerintem anyu is sejti.
- Gyere, menjünk fel. Nézzük meg az ajándékot, megvan-e.- bontakoztam ki Zico karjaiból.- Szabad?- néztem anyura.
- Persze. Menjetek csak. Szedd rendbe magad Kyunggie. Már nincs több munka.
- Hála Istennek...- sóhajtottam.

<Zico>
Elég rosszul reagálta le azt, amit mondtam, pedig én csak viccnek szántam. Inkább hallgattam, amíg ő engedélyt kért ahhoz, hogy felmehessünk.
Csendben sétáltunk fel a szobájába, ahol leültem az ágyra, és az ingem ujján lévő gombot babráltam. Nem értettem, hogy melyik mondatommal mondtam rosszat, de inkább nem kérdeztem rá.
Halványan mosolyogtam rá, hogy ne lássa zavaromat. Amíg felöltözött, én a szobáját nézegettem. Valahogy kínosan éreztem magam, mintha most először lennénk kettesben.

<Kyung>
- Mesélj. Milyen volt a tegnapi napod és a mai nélkülem?- kérdeztem míg öltözködtem.
Mikor végeztem elővettem a kis ajándékunkat és leültem mellé.
Olyan furcsa volt a helyzet kettőnk között. Talán amiatt, ahogy reagáltam arra amit lent mondott...
- Nekem nagyon hiányoztál.- mosolyogtam rá és a vállára hajtottam a fejem.

<Zico>
- Nem volt valami izgalmas. Tegnap rajzoltam, ma pedig voltam anyával a fodrásznál, utána  olvasgattam. - soroltam a elmúlt időszak programjait.
Kivettem a zacskóból az üdvözlőlapot.
- Nem írunk bele valamit? Kaphatok egy tollat?
Felállt, és  elővette a tolltartóját, én pedig leültem az íróasztalához, és kinyitottam az üdvözlőlapot.
- Köszi. - vettem át a fekete tollat, majd a lap fölé görnyedtem, és próbáltam szépen írni anyunak az üzenetet.
- " Nagyon Boldog Születésnapot! Sok-sok szeretettel, Kyung és Zico." - olvastam fel hangosan. - Így jó? Elég béna vagyok az ilyenekben.

<Kyung>
- Tökéletes.- mosolyogtam rá.
Beleültem az ölébe és mosolyogva figyeltem.
- Jiho... Azt  hiszem...- vettem egy mély levegőt.- Ma elmondom apának is...- haraptam be az ajkamat.- Bármit is mond rá tudd, hogy nagyon szeretlek. És nem akarom elrontani anyukád szülinapját. De nagyon remélem, hogy apa nem rendez jelenetet... Egyébként... Noonáék is most mondják el, hogy együtt vannak.

<Zico>
- Oh... - emésztgettem a hallottakat. - É-értem. Az jó... az... tényleg jó. Anya örülni fog nekik, mindig olyan lányt akart Woonie-nak, mint a nővéred. - bólogattam meggyőzően a felsőjét bámulva, majd levettem egy kósza hajszálat róla. Nem akartam a szemébe nézni.  Akkor észrevenné, mennyire kínosan érzem magam. - Had mondják el ők elsőre. Talán, ha miattuk felvillanyozódnak, akkor nem... nem fog apukád engem... l-letolni miattad. Szigorú fickónak tűnik, de remélem úriemberként kezeli majd a... helyzetünket.

<Kyung>
Láttam rajta, hogy zavarban van. Megértem egy kicsit én is izgulok és félek.
- Én is úgy gondoltam, hogy Ők lesznek az elsők az örömhírrel.- kuncogtam.- Figyelj.- fogtam puha arcát két kezem közé.- Nem lesz baj. Igaz, lövésem sincs, hogy apa hogyan fogja fogadni. De annyira azért intelligens, hogy nem fog patáliázni. Azt pedig nem engedem, hogy bántson. Jiho... Én nagyon szeretlek. És ha netán eltiltana minket egymástól...- sóhajtottam és homlokomat az övének döntöttem.- Megoldjuk... Rendben?

<Zico>
- Nem! Nem, azt... nem engedem.  - bújtam a nyakába, közben szorosan tartottam. - Szükségem van a szeretetedre. - suttogtam inkább magamnak, mint neki. - Megvédelek. Ha bántani akar... tegyen velem, amit akar, de hozzád ne érjen. Nem tilthat el minket, a suliban úgyis együtt leszünk. Ő pedig estig dolgozik. Nem zárhat be a szobádba. - suttogtam ajkaira, majd lágy puszit hintettem rájuk. - Szeretlek!

<Kyung>
- Nem fog senkit sem bántani. Jobb esetben... Ne aggódj szőke hercegem.- kuncogtam majd apró puszijait csókká formáltam. Lágyan, szerelmesen ízleltünk egymás puha ajkait, édes nyelveit.
- Én is szeretlek.- bújtam hozzá.

<Zico>
Hátát cirógattam ujjaimmal.
- Hiányoztál. Annyira ideges voltam, folyton a telefont nézegettem. - sóhajtottam halkan, miközben becsuktam a szemeim, hogy ne lássam a döbbenetét. - Úgy viselkedtem, mint valami függő. Mint, aki nem kap levegőt, ha nem vagy vele. Ez... már beteges lassan. Félek saját magamtól. - döntöttem a homlokom a vállára. - Nem túlzás egy kicsit az, hogy ennyire a közeledben akarok lenni? Nem akarsz néha egy kis... levegőt? Mintha folyton a nyakadban csüngenék.  Bocsánat a lenti miatt is. Hülye poénjaim vannak.

<Kyung>
- Nyugalom.- túrtam puha tincsei közé és finoman masszíroztam fejbőrét. Elszomorított a kétségbeesett ragaszkodása, mert úgy éreztem, rajtam kívül senkije sincs. Pedig ez nem igaz. Egy kicsit elgondolkodtam azon, amit mondott. Talán tényleg furcsa, hogy ennyire velem szeretne lenni minden pillanatban. De amíg ez engem nem zavar, márpedig nem zavar, addig nincs baj.
- Kicsim...- simogattam tovább. Másik kezemmel hátát cirógattam.- Nekem is ugyan ennyire hiányoztál. És ha sok lenne belőled, hidd el, hogy már a tudomásodra hoztam volna.- kuncogtam.- A poénjaid pedig... Mindig tetszettek. Csak az volt lent a bajom, hogy nem vagyok lány...- biggyesztettem le az ajkaimat.- Akkor minden sokkal könnyebb lenne...

<Zico>
- Pedig nem baj, hogy nem vagy lány. Én... tudom, hogy könnyebb lenne, mert akkor nyilvánosan is... flörtölhetnénk,meg csókolózhatnánk, meg elvihetnélek randizni. - soroltam, mire megrándult a szája széle. - Az a baj, hogy nem vittelek el randira? Í-így is randizhatunk. Kitalálok valamit, oké? Vagy... a-az ágyban... rossz neked? Azért lenne jobb, ha lány lennél?

<Kyung>
- Mi? Nem... Dehogy... Nem ezekkel van bajom. A randi... Nekem minden pillanat randevú, amit veled tölthetek...- mosolyogtam szégyenlősen.- A-az ágyban pedig... Soha nem éreztem magam jobban, mint veled. Ilyenkor még a fájdalom sem érdekel. Szeretlek, Jiho és ameddig én nem félek tőled, Te se félj magadtól.- pusziltam meg az orra hegyét.- Csak azért lennék lány, hogy ne kelljen bujkálnunk. De ha ez az ára, hogy együtt lehessünk... Akkor nem érdekel.

<Zico>
- Azt hiszem, igazad van. Akkor... nem kellene aggódnunk amiatt, hogy elfogadnak minket vagy sem. Én is lennék... vagyis nem. Bocsi, nem szeretnék lány lenni. - nevettem zavartan. - Nekik mindig annyi bajuk van.- Egy ideig a szemeiben vesztem el, majd ismét elmosolyodtam.
- Köszönöm, hogy... elmondtad ezeket. Úgy éreztem, kicsit rád telepedtem. Nem... tudom, mi oké és mi nem egy kapcsolatban. Előtted... nem érdekelt a szerelem, meg semmi, ami vele jár. De a szex kifejezetten tetszik.
Finoman tarkón csapott, mire felnevettem.
- Bocsi. De az én oldalamon jó lenni. Neked is így tetszene a helyemben, mert jobb, mint lánnyal. - nyújtottam ki játékosan a nyelvem.

<Kyung>
- Jó erre inkább nem mondok semmit... És javaslom, hogy Te se szólalj meg...- csóváltam a fejem. Azért örültem, hogy neki élvezetesek az együttlétek. Persze nem azt mondom, hogy nekem nem. Csak neki kevésbé fájdalmasabb.
- Szeretlek ám.- kaptam el kinyújtott nyelvét ajkaim közé. Hevesen simogattuk egymás izmocskáit, halkan cuppogtunk közben.
- Ma itt alszol velem?- lihegtem ajkai közé.

<Zico>
Bódultan bólogattam, majd ismét ajkai után kaptam. Pár percig hevesen csókolóztunk, majd kicsit elhúzódtam.
- Oké. Nyugodjunk le. Ennek... nem most van itt az ideje. Nemsokára jön anyukád szólni, hogy menjünk le.
Kifújtam magam, majd felvettem az üdvözlőlapot.
- Készítsük össze, hogy tudjuk majd levinni.
Felállt, és az ágyról elvette az ajándékos szatyrot. Betettem a borítékjába a lapot, majd beigazítottam a csoki mellé.

<Kyung>
- Ügyesek vagyunk.- ismertem el, megdicsérve "alkotásunkat".
Egy gyors csókot adtam Zico dús ajkaira majd megfogtam a kezét és egy kis leskelődés után kimentünk a nappaliba.
Jiseok is teljes díszben álldogát Minyoung mellett.
- Nah megvagytok?- nézett ránk anyu.- Csinosak vagytok.- dicsért meg anya büszkén mosolyogva.
- Már csak apátok hiányzik. Remélem nem az utolsó pillanatban akar megjönni... Nemsokára átjön a szülinapos...- idegesen tördelte az ujjait.
- Csillapodj anyu. Minden rendben lesz.- nyugtattam.

<Zico>
- Ja ja, nyugalom. Felhívom apát. - vettem elő a telefonomat, és tárcsáztam. Jó sokáig csörgött, mire felvette.
- Mondjad, fiam.
- Apa, nem jössz? Nemsokára itt lesz anya. - panaszkodtam neki.
- Ott leszek, csak dugóba keveredtem. Sietek, ahogy tudok.
- Oké. - köszöntem el, majd letettem. - Jön, amilyen gyorsan csak tud. - közöltem a többikkel.
Apa valóban megérkezett pár perc múlva, és nemsokára Kyung apukája is befutott.
- Sziasztok! Ugye nem késtem? - nézett körbe, majd a karjaiba zárta Mrs. Park-ot. - Jiho! - lépett mellém pár pillanat múlva, és kezet nyújtott felém. - Hol a söröm? - vigyorgott rám.
- Hát... - ráztam vele kezet. - Elfelejtettem, bocsánat. Most nem lazulni jöttem, de legközelebb hozom. - zavartan vigyorogtam, mert tudtam, hogy Kyung mire készül. Nem biztos, hogy utána is akar majd velem iszogatni.
Tovább lépett, és kezet rázott apámmal, végül Taewoon-nal is.
- Szólt valaki valamit anyának? Vagy melyikünk hívja fel? - néztem körbe.

<Kyung>
- Máris hívom.- vette elő a mobilját anyu.
Sokáig csengett majd mikor beleszólt Mrs. Woo, anyu elmosolyodott.
- Szia. Nem zavarlak?
- Nem dehogy.- hallottuk a hangját kihangosítva.
- Mi jót csinálsz?- érdeklődött kedvesen anya.
- Egyedül ülök a tv előtt. Mindenki lelépett itthonról.- sóhajtott szomorúan.- A születésnapomon magamra hagytak...- panaszkodott.- Sosem volt még ilyen...
- Ne búslakodj, kedves. Engem is itthon hagytak egyedül.- játszott ügyesen anyu.- Van egy üveg vörösborom. Nem jössz át egy kicsit pihenni, ünnepelni?- ajánlotta fel.
- Nem zavarok?
- Kit? Engem nem. Én is egyedül vagyok. Csapunk egy csajos estét.- kuncogott.
- Rendben. 10 perc és ott vagyok.
- Rendben drága. Várlak. Szia.- tette le mosolyogva a telefont anyukám.
- Neked színésznek kellett volna menned, anyu!- csodálkozott el nővérem.
- Ezt vegyem bóknak?- pirult el egy kicsit.
- Veheted. Na de készüljünk!- állt fel a kanapéból Minyoung.- Mindjárt itt van. Mindenki a helyére!

<Zico>
Mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, csak Kyung anyukája maradt állva. Mikor pár perc múlva csengettek, csendre intett minket és elment ajtót nyitni.
- Szia,  te kis szülinapos. Gyere be! - hallottuk meg kintről.
- Szia. Olyan szomorú vagyok, megölelsz? Rajtad kívül mindenki elfelejtette! - nyafogott anya. - A nyafogási stílusomat tőle örököltem. - állapítottam meg suttogva Kyung-nak, mire a szájára tette a kezét, hogy ne nevessen fel hangosan.
- Gyere az ebédlőbe, ki van készítve a meglepi. - kuncogott hangosan Mrs. Park.
Lépteket hallottunk, majd megjelentek az ajtóban.
- MEGLEPETÉS! - kiáltottuk egyszerre, mire anya megtorpant és a szájához kapott.
- Hát ez meg mi? - nézett körbe, majd kibuggyantak a könnyei.
- Egy kis meglepetés buli neked, édesem. - mosolygott rá apa.
Anya sírni kezdett örömében, majd a mellette álló barátnője nyakába borult.
- Öh.. ezt nem örököltem tőle. - jegyeztem meg halkan.

<Kyung>
- Nem baj.- kuncogtam Jiho fülébe.- Elég, hogy nyafis vagy. Szeretlek ám.- simogattam meg combját az asztal alatt.- Ezt biztos a bátyád örökölte.- tippeltem.
- Boldog szülinapot, kedvesem. Az ajándék otthon vár.- ölelte meg szorosan Zico apukája az anyukáját majd megpuszilgatta. Olyan jó Őket ennyi év után is boldognak látni. Én is ilyen szeretnék lenni majd idősebb koromra.
- Boldog születésnapot, anyu. Ezt tőlünk kapod.- nyújtott át Taewoon és Minyoung egy dobozkát.
- Köszönöm gyerekek.- szorította magához a két fiatalt.
- Boldog születésnapot.- léptünk elé egyszerre Jiho-val és átnyújtottuk az ajándékot.
- Istenem de kedvesek vagytok.- törölte le örömkönnyeit és agyon puszilgatott bennünket.
- A mi ajándékunk pedig ez.- mutatott körbe apa majd megölelte Ő is.
- Jaj...- szipogott aranyosan az ünnepelt.- Pedig már teljesen lemondtam róla...- kuncogott.- Annyira figyelmesek vagytok.- nézett végig rajtunk hálásan.
- És a java hátra van!- álltam fel majd anyuval és a nővéremmel behoztuk a vacsora fogásait. Közben kibontogatta az ajándékokat majd végül a tortát is becipeltük.

<Zico>
Anyát teljesen elvarázsoltunk. A vacsora kellemesen telt, vidáman beszélgettünk.  Anya boldogan nyitogatta az ajándékokat, közben folyton hálálkodott, hogy mennyire aranyosak, figyelmesek, édesek vagyunk. Mikor a torta  került sorra, felálltunk és miután elfújta a gyertyákat, mindannyian megtapsoltuk. Mindenki kapott egy csinos szeletet, én pedig ujjammal belenyúltam a tejszínhabba, és Kyung arcát összemaszatoltam vele.
Levegő után kapott a döbbenettől, majd feleszmélt, és visszaadta a kölcsönt. Egy ideig tortásan birkóztunk, majd a szülők leállítottak minket. Ekkor vettem észre bátyám kezében a telefont.
- Lekameráztad? - kérdeztem vigyorogva.
- Még szép! Két ilyen bohócot, mint ti. - nevetett ki minket.
Elmentünk megmosakodni, majd inkább visszafogtuk magunkat, hogy ne kapjunk ki.
Mikor megettük, jóllakottan simogattam a hasamat.
- Egek, de jól laktam. Ha így folytatom, meg fogok hízni. - panaszkodtam, pedig valójában nem bántam.

<Kyung>
- Már így is akkora disznó vagy...- heccelte ciccegve öccsét Jiseok. Zico már készült, hogy visszavágjon de közbeléptem.
- Gonosz vagy...
- Jó, ne csipkelődjetek.- szólt ránk anyu.
- Igaz is...- köszörülte meg a torkát Taewoon.- Nem tudom, hogy ez a megfelelő pillanat vagy sem... De lenne egy bejelenteni valónk...- kicsit félve pillantott nővéremre, aki biztatóan mosolygott rá.- Nem húzom tovább. Kimondom egybe, úgy könnyebb.- mindenki rémülten figyelt, talán azt hitték valami tragédia. Csak Zico és én vigyorogtunk.
- Minyoung és én... Együtt járunk. Szeretjük egymást.- mondta ki egy kis habozás után.

<Zico>
A szülök pár pillanatig pislogtak, majd mosolyogva gratuláltak.
- Ti tudtátok? - nézett minket felváltva anya. - Nem vagytok meglepődve.
- I-igen. Tudtuk, de megígértük nekik, hogy nem szólunk, mert joguk volt nekik elmondani. Ne haragudjatok, légyszi. - mosolyogtam kicsit zavartan.
- Semmi baj.  Ez végül is így tisztességes. - mosolygott ránk Kyung mamája.
- Rendben  mindenki, akkor koccintsunk egyúttal az ifjú párra is. - emelte fel anya mosolyogva a poharát.

<Kyung>
Miután koccintottunk egyben lehúztam a poharam tartalmát és idegesen szorongattam kezemben a szalvétám csücskét. Szívem majd kiesett, rettegtem, izgultam, nem akartam elmondani apának. Egy nagy levegőt vettem, Zico-ra néztem, aki egy aprót bólintott.
- Öhm... Elnézést...- kezdtem bele bizonytalanul.- Nekem vagyis nekünk is lenne egy bejelenteni valónk. Az asztalnál ülők többsége tudja... Ezért hozzád fordulok, apa. Te még nem tudsz róla de... Jiho és én... Szóval mi...- képtelen voltam kimondani, de már ott voltam, nem hagyhattam abba, azon felül pedig mindenki tudta, mit akarok.- Mi is együtt vagyunk... Sz-szeretjük egy-egymást.- nagyot nyelve figyeltem apát. Lefagyva bámult maga elé. Én már a legrosszabbra is felkészültem. Már komolyan az ájulás kerülgetett a szótlanságától.

<Zico>
Mikor Kyung kinyögte, hogy ő és én egy pár vagyunk, mindenki megfagyott egy pillanatra az asztalnál, és feszülten várta az apa reakcióját.
Mr. Park egy ideig döbbenten bámult maga elé, majd felnézett, egyenesen a szemeimbe. A hátamon futkosott a hideg, de nem mutattam, hogy tartok tőle. Lássa csak, hogy tökös gyerek vagyok.
Mély levegőt vett, majd megszólalt.
- Ez... most komoly? - kérdezte halkan.
- Igen. A legkomolyabb. Szeretem a fiát, és kiállok érte. Tudom, hogy úgy érzi, hogy átvertem, de... ez... nem könnyű nekünk sem. Kiabáljon, balhézzon, tomboljon, ha szeretne. Ha verekedni akar, állok elébe, de... nem fogom elhagyni Kyung-ot. Ha Ön nem fogadja el a kapcsolatunkat, elviszem innen, de nem hagyom, hogy bántsa őt. - jelentettem ki határozottan. Mindenki csendben figyelte a beszélgetést, Kyung mély levegőket vett, hogy ne legyen rosszul.
- Bátor dolog így szembeszállni velem, nem gondolod? - emelte fel a szemöldökeit. - Van vér a pucádban. Ez tetszik.
Felállt, majd megkerülte az asztalt. Én is felugrottam, és úgy álltam, hogy Kyung mögöttem legyen.
- Akkor... - nyújtotta ismételten felém a kezét. - Üdv a családunkban.
A tenyerébe csaptam a sajátomat, miközben mázsás kő esett le a lelkemről. Erősen szorította meg.
- Azért ehhez kell majd pár nap, míg feldolgozom. A másik párocska természetes, de azért ehhez... idő kell. - indult meg vissza, én pedig megkönnyebbülve rogytam a székre.

<Kyung>
- Apa...- suttogtam hálásan.- Köszönöm.- hajoltam meg előtte majd csillogó szemekkel néztem körbe mindenkin. Boldogan mosolyogtak és halkan gratuláltak nekünk is.
Ajkamat beharapva pillantottam Zico-ra. Nem akartam elbőgni magam, ezért mély levegőket vettem és magamra erőltettem egy széles mosolyt.
Legszívesebben apa nyakába ugrottam volna, de tudom, hogy én abból már kinőttem meg vendégeink vannak. A másik amit szívesen tettem volna, hogy Jiho-t támadom be. Viszont ezt sem vittem véghez a nagy nézőközönség miatt. Csak az asztal alatt megfogtam a kezét és a vacsora, vagy inkább a beszélgetés végéig el sem engedtem.
Annyira felszabadultam és hihetetlen nagy boldogságot éreztem. Csoda, hogy nem repültem el.

<Zico>
Láttam Kyung-on, hogy szinte lebeg a boldogságtól. Nagyon félt az apukája reakciójától, és őszintén szólva én is.
Mosolyogva beszélgettünk, közben hüvelykujjammal kézfejét cirógattam. Meg akartam ölelni, de nem tettem, nehogy túlfeszítsem a húrt.
Pár óra múlva anya kijelentette, hogy késő van, illene hazamennünk.
- Menjek inkább most, és lógjak vissza vagy megmondjam, hogy maradok? - súgtam oda halkan Kyung-nak.

<Kyung>
- Jobb lenne ha megmondanád...- súgtam vissza.- Inkább mondják azt, hogy nem de akkor azt szemtől szembe, de ne legyen balhé...- húztam a szám.
Mindenki öltözködött, jobbra-balra hajlongva köszönték meg szomszédék a vacsorát.
Mikor a szülőknek feltűnt, hogy Jiho nem öltözik, rákérdeztek.
- De ha Zico maradhat, akkor Minyounggie hadd jöjjön át!- csapott le az alkalomra egyből Taewoon.
- Ahj... Gyerekek...- sóhajtott anyu.
- Szerelmes gyerekek...- egészítette ki Mrs. Woo.
- Rendben. De semmi rosszaság...- adott engedélyt mindkettő párosunknak anyu.

<Zico>
Nem tudtam, hogy bökjem ki úgy, hogy ne értsék félre maradásom okát.
- Fiam, te? - pislogott rám apa.
- É-én... ma-maradnék. Ha szabad. - vakargattam meg államat.
Mikor megkaptuk az engedélyt, mosolyogva vártuk, hogy elmenjenek. Alig vártam, hogy felérjünk a szobába, hogy megölelhessem.
Mikor elmentek, gyorsan segítettünk összepakolni és elmosogatni, majd mehettünk fel.
Ahogy  becsukódott mögöttünk a szoba ajtaja, nekinyomtam szerelmemet, és szorosan öleltem át.
- Szeretlek. - sóhajtottam ajkaira, majd rájuk tapadtam.

<Kyung>
- Köszönöm Jiho...- szorítottam magamhoz a forró csókunk után.- Köszönöm, hogy mellettem álltál. Annyira szeretlek.- suttogtam nyaka fehér bőrére.- Gyere.- húztam az ágyhoz majd leültettem és elkezdtem kigombolni az ingét. Mikor teljesen megvolt, levettem róla. A szekrényhez léptem és elővettem neki is egy pizsamát.

<Zico>
Kicsit meglepett, amikor az ágyra húzott és az ingemet kezdte gombolni, ennyire nyíltan még nem kezdeményezett. De én ugyan nem vagyok semmi jó elrontója.
Már nyúltam volna felsője után, hogy levegyem róla, amikor még jobban megdöbbentett, ugyanis felállt és a szekrényhez lépett. Mikor pizsamát vett elő, akkor esett le, hogy ő nem is szeretkezni akar, csak aludni.
Idétlen arcot vághattam, mert értetlenül nézett rám, miközben átnyújtotta a pizsit.
- K-Köszi. -  vettem el, majd felálltam, és levettem a nadrágomat. Összetűrtem, és a székhez vittem az ingem mellé, a telefonomat pedig az íróasztalára tettem. Visszaléptem az ágyhoz, és felvettem a nekem szánt pizsamát, utána pedig felemeltem a paplant és bemásztam alá. Cikin éreztem magam, amiért félreértettem a helyzetet, de hát könyörgöm, vetkőztetni kezdett.

<Kyung>
Míg öltözködtem, ismételten megfogadtam magamban, hogy délig fel sem kelek. Elfáradtam ebben a nagy banzájban.
Jiho nekem háttal bújt az ágyba. Kicsit furcsán éreztem magam. Még annyit sem mondott, hogy jó éjt.
Bemásztam mögé és hátulról átkaroltam. Derekát és pocakját simogattam, tarkójára apró puszikat hintettem, lábammal az övét simogattam.
- Jó éjt egyetlenem. Szép álmokat.- arcomat hátába temettem és úgy próbáltam meg elaludni.

<Zico>
Láttam rajta, hogy nem érti, miért durcázok. Én is tudtam, hogy eltúlzom, mert én értettem félre, ennek ellenére csendben tűrtem a simogatását. Tisztában voltam vele, hogy ha elmondom, miért vagyok zavarban, akkor kezdeményezne, de csak amiatt, hogy kiengeszteljen, amiért nem azt kaptam, amire számítottam. Ezt pedig nem akartam.
- Neked is. - nyögtem ki végül nehezen, hogy ne sértsem meg.
Tovább feküdtem, de hiába próbáltam meg elaludni, nem ment. Nem mozdultam, hogy ő tudjon mögöttem aludni. Megérdemli, ma sokat dolgozott, biztos nagyon elfáradt.

<Kyung>
Hamar sikerült elszundítanom. Mélyen aludtam, nagyon el voltam fáradva. Annyira elcsigázottnak éreztem magam, még álmodni sem álmodtam, csak feküdtem Jiho mellett, alig éreztem a testem és a körülöttem lévő világot.