14. Rész (+18)

<Zico>
Mikor kicsengettek, mosolyogva szedelőzködtünk össze. Mivel az a bizonyos lyukas óra  következett, nem zavartattuk magunkat, nem kell sietni sehova.
- Meghívhatom az én egyetlen nyuszikámat egy finom forrócsokira? - mondtam halkan neki, hogy csak ő hallja. Tudtam, hogy ez a kedvence. - Vagy egy forró csókra inkább? - kacsintottam rá.

<Kyung>
- Hmm...- gondolkodtam el az ajánlatán, mikor kicsengettek.- Mennyire tartasz mohónak, ha azt mondom, mindkettőt elfogadom?- kuncogtam.
Megrázta a fejét.
- De a legfinomabbat csak akkor kérem ha egyedül leszünk.- suttogtam a fülébe majd lágyan megpusziltam.
Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne érintsem.

<Zico>
- Te mindkettőt kiérdemled. Akkor legyen most az ital, és délután pótoljuk a csókot otthon. Sőt, mivel jogos örökös vagy, annyit kapsz, amennyit csak akarsz. - kacsintottam rá, majd az automatához léptem.
Mosolyogva figyelte, ahogy legyártom a forrócsokikat, majd az egyiket felé nyújtottam.
- Most merre? - vigyorogtam rá. - Tényleg, a kis mócsing barátunk merre van?

<Kyung>
- Ne hívd így kérlek.- fordultam hozzá felfújt arccal.- Köszönöm.- hajoltam meg a forrócsokiért.- Egyébként szerintem Hyukkie-zik.- vontam vállat.- Tudod hova menjünk!- csillantak meg a szemeim.- A lenti lépcső aljába. Kicsit sötét de nekünk pont jó. Régen is ott szoktam lógni.

<Zico>
- Jó, csak baráti szeretetből piszkálom. - mosolyogtam. - Ohohó! Anyukám azt tanította, hogy idegen  bácsikkal sötét helyekre nem szabad menni. - bólogattam okoskodva. - Ki tudja, mi fog ott történni. Lehet, hogy elveszik a forrócsokimat. - néztem szomorúan a poharamra.

<Kyung>
Hangosan kinevettem aranyos játékát.
- Ha rám célzol... Jól gondolkodsz...- vigyorogtam gonoszan.- De neeem... Ne félj megvédelek a csúnya, csokilopkodó bácsiktól!- kacsintottam.- Gyere.- fogtam meg a kezét és behúztam a lépcső alá. Kicsit poros volt, kicsit sötét, kicsit szűk, de nekünk pont jó. Volt bent egy kis padocska oda ültem le, elővettem a mobilom és azzal világítottam.

<Zico>
- Igazi  ötcsillagos szálloda. - nevettem. - Lehet ideköltözök. Tök jó itt. - viccelődtem tovább.
Melléhuppantam, kicsit hunyorítottam a mobil fényétől.
- Ez a hely beindítja a fantáziámat. Lehet, hogy a sötétben elkalandozok ide-oda. - cirógattam combját, mire felkuncogott.
Kiittam a forrócsokimat, és a műanyag poharat a kis pad lábához helyeztem. - Legalább itt megcsókolhatlak nyugodtan. - hajoltam ajkaira.

<Kyung>
- Ma nagyon felvágták a nyelvét nagyságodnak...- jegyeztem meg úgy mellékesen.
Mindenre volt egy finom kis csípős megjegyzése.
Én is megittam az édes forró itókámat majd félretettem a poharat.
- Szerinted miért hoztalak ide?- kuncogtam huncutul majd megcsókoltam.
Csók közben mocorogtam, helyezkedtem egy kicsit végül belecsücsültem az ölébe.

<Zico>
Jólesően felsóhajtottam, mikor egy kis helyezkedés után az ölemben kötött ki.
Ajkait kitartóan ostromoltam, közben kezeim a fenekére vándoroltak, mire felszusszant.
Megmarkoltam a feszes, izmos popsit, és közelebb húztam magamhoz.
Áttértem a nyakára, nyelvemmel végigszántottam az érzékeny bőrt.

<Kyung>
- Szeretlek.- susogtam fülébe és hagytam, hogy a nyakamat csókolgassa.
Hátát simogattam, karmolásztam, halkan sóhajtoztam az ölében. Egész testemmel hozzásimultam, éreztem, az ahogy levegőt vesz, ahogy a szíve dobog.

<Zico>
Egy ideig még harapdáltam a puha bőrt, majd inkább a vállára fektettem a fejem, mert kezdtem lenn bajban lenni. Halkan lihegtem, közben ujjaim becsúsztam a felsője alá, és a finom bőrt simogatták.
Közelebb bújtam, hogy érezzem illatát.
- Megőrjítesz, esküszöm. - morogtam nyakába.

<Kyung>
- Te is engem, Jiho.- nyögtem a fülébe majd a nyakába haraptam finoman.
Szorosan öleltük egymást. Inkább nem csináltam mást, mert még a végén menthetetlenül egymásra indulunk... És az nem lenne a legjobb. Vagyis nem ott és akkor.
- Mackóm...- cirógattam az oldalát póló alatt.- Ma kinél alszunk?

<Zico>
- Hmm... ma gyere te nálam, jó? - emeltem fel a fejem, és kedveskedő puszit nyomtam ajkaira.
- Fel avathatnánk az én ágyamat is valamelyik este, mikor meggyógyul a popsid. - vigyorogtam.
Közénk nyúltam, ujjbegyeimmel férfiasságát csiklandoztam.
- Persze, csak ha benne vagy. - harapdáltam   meg érzékeny fülcimpáját.

<Kyung>
- Jihoh...- temettem arcomat nyakhajlatába.- Ha itt is ki akarsz próbálni csak akkor folytasd...- fogtam le a kezét.
Halkan pihegtem, szuszogtam nyakába, hogy sikerüljön lenyugtatni magam.
Ha tovább húzza az agyam, megjárja, mert hisztis leszek a nap további részében. Csak akkor piszkáljon fel, ha azt azután meg is tudja oldani...

<Zico>
Elhessegettem a kezét, és tovább folytattam izgatását.
- Szívesen magamévá tennélek itt és most. - sutyorogtam vágyakozva. - De még mindig nincsen meg a szükséges kellékek. Viszont... szívesen kézimunkázok rajtad egyet. - bontottam ki nadrágját, és elővettem a farkát.- Vagy jobban szeretnéd, ha inkább leszopnálak, hmm? - haraptam alsó ajkába.

<Kyung>
- Jiho... Ez nem vicces!- szóltam rá.- A-az iskolábanh vagyunkh!- nyögtem halkan, ahogy mozgatni kezdte a csuklóját.- Jihoh! Kérlekh...- kívántam hát, hogy a viharba ne kívántam volna, hisz felizgatott. De ez nem volt helyes. Én így nem akartam.
- Jiho engedj el kérlekh.- kapaszkodtam a vállaiba.

<Zico>
- De... miért? - álltam meg egy pillanatra, de nem engedtem el. - Nem csinálunk semmi rosszat, csak... könnyítünk a helyzeteden. Nem lát minket senki, a sötétbe  vagyunk.
Hüvelykujjammal makkján köröztem. - Nem szeretnéd, hogy folytassam? Nagyon pulzálsz. Biztos jól esne a kielégülés. - nyaltam körbe ajkait.

<Kyung>
- Jiho...- sóhajtottam a nevét.
Forrón megcsókoltam közben hajába túrtam. Azon gondolkoztam, hogy engedjek-e vagy sem, jó ez vagy inkább nem.
- Jiho...- nyöszögtem a nevét és nyakát átkarolva bújtam hozzá.
A testemnek jól esne. De... Ahj... Furcsa helyzet, kicsit kellemetlen. Mi van ha ránk  találnak?
A telefonomért nyúltam. Még volt vissza 25 perc az órából. Addig talán nem lesz semmi baj...

<Zico>
Az esze tiltakozott, de éreztem a mozdulatain, hogy titkon nagyon is akarja, ezért ismét mozgatni kezdtem a kezemet a férfiasságán.
Hangosan sóhajtozott, közben a nyakamba kapaszkodott.
- Ez az cica. - bátorítottam, mikor a tenyerembe lökte magát. - Oh igen, mozogj keményebben. Ez az, csináld. - morogtam a fülébe izgatóan. Ellentétesen mozogtunk, közben a nyakamba nyüszített.
- Nagyon jó vagy baby, ez az. - markoltam fenekébe másik kezemmel. - Képzeld, hogy a számat baszod, közben a forró, nedves nyelvemmel körbenyalom a meg-megránduló, kéjre éhes farkadat.
Körmei hátamba vájtak, nehezen vette a levegőt.  Tudtam hogy már a határon lebeg.

<Kyung>
- Nyhh... Ah...- nyöszörögtem.
Olyan mocskosságokat mormolt a fülembe. Ha lett volna rá időm, elszégyelltem volna magam. De egyszerűen erre nem tudtam figyelni, csak arra, hogy mennyire jól csinálja és érezni akarom azt az édes bizsergést. De fél úton észbe kaptam.
- Jihoh neh!- nyögtem nyaka puha bőrére.- Mi-mindjárth jöhn... Neh! Olyanokh leszünkh ne csináldh...- kérleltem halkan nyögve de nem hallgatott rám.

<Zico>
Ha már így megdolgoztam, hülye lennék elengedni.
A farka tövére szorítottam, mielőtt elélvezett volna, és kicsúszva alóla,  a padra ültettem, majd elé térdeltem, és mélyen a torkomra engedtem. Erősen kezdtem szopni, közben kezemmel benyúltam az alsójába, és heréit masszíroztam,  mire a hajamba markolt.

<Kyung>
- Ahh...!- nyögtem. Igyekeztem halk maradni.
Fejemet a falnak döntöttem, hátam megfeszült.
- Jihoh... Ah... Éhn...- akaratlanul is kicsit meglendítettem a csípőmet előre.
Erősen szívta a tagomat, kezével is rásegített közben haját markolásztam.
- Ah... Ah... Hm!- nyögtem hangosan.
Éreztem, hogy farkam megrándul ajkai közt és még egy mozdulat és elélvezek.

<Zico>
Addig gyötörtem testét, míg végül a számba fröccsent élvezete. Kitartóan szívtam farkát, miközben ő erősen húzta a hajam.
Levegő után kapkodott, hangosan cuppanva váltam el tőle, majd helyreigazítottam az nadrágját.
Felültem mellé, és vártam, amíg magához tér.
- Jó volt, kedvesem? - simogattam meg a hasát.

<Kyung>
- Oh-olyan bolond vagy...- pihegtem és magamhoz öleltem. Arcomat elrejtettem előle, nem akartam, hogy lássa a zavaromat.
- Köszönöm...- simogattam oldalát.
- D-de... Legközelebb lehetne, hogy ne ilyen helyen...?- kuncogtam zavartan mellkasába bújva.- Olyan zavarba ejtő...

<Zico>
- Lehetne... de ne feledd, egy  igazi rossz fiúval jársz. Imádok a tűzzel játszani. - simogattam oldalát. - Különben is, hogy jössz be velem a sexshopba, ha ilyen kis szégyellős vagy? A kis lábujjad is el fog pirulni, amikor a kosárba pakolom a kellékeket. Veszek bilincset, vibrátort, a korábban említett cicafüleket... - soroltam, hogy még jobban felhergeljem.

<Kyung>
- Észben tartom...- mutattam fel mutatóujjamat és a fejemet kocogtattam meg vele. Ő valóban egy rossz fiú. Minden értelemben... De szeretem. Szóval ezt is elfogadom. Csak Ő is megérthetné, hogy én meg kis szégyenlős vagyok... De igyekszem változni.
- B-bilincset...?- kérdeztem vissza bizonytalanul. Nem akartam elvenni a kedvét az egésztől. A vibrátort meg sem említettem... Nem sok jó élményem van velük.

<Zico>
- Csak viccelődök, kicsim. - fogtam kezeim közé arcát, mert láttam, hogy megrémül. - Tisztába vagyok vele, hogy neked semmi ilyesmi nem megy. Nem is erőltetem rád. Nem kell nekünk se vibrátor, de semmi ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az ágyban.
Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt.
- Még ezekkel is képesek voltak megkínozni azok az állatok? - kérdeztem halkan.

<Kyung>
- I-igen...- nyeltem egy nagyot majd újra hozzábújtam.
- Köszönöm, hogy megértesz.- suttogtam remegő hangon.- Annyira sajnálom, hogy mindig velem van a baj... De ígérem, ezen is fogok változtatni.- pusziltam meg az arcát.

<Zico>
- Miket beszélsz? Nincs veled semmi baj. Nem is kellenek nekünk azok a vackok, feltankolunk síkosítóval meg óvszerrel és kész. Fantasztikus veled, nem kell nekünk semmilyen  szexuális játékszer. - öleltem magamhoz. - Ne változz meg, ebbe a Kyung-ba szerettem bele, ezért harcoltam és ezt is akarom mindig a magaménak.

<Kyung>
- Jól van mackóm.- motyogtam mellkasába.
- De azért a cicafület megveheted.- mosolyodtam el.- Azt megengedem. Az lesz a mi játékszerünk.- pusziltam meg a nyakát.- Lassan menni kellene...- sóhajtottam szomorúan.

<Zico>
- Oké, majd dorombolj nekem édesen, ahogy szoktál. - pusziltam meg a feje búbját. - Rendben, akkor menjünk lassan. Megmosom a kezem a következő óra előtt, szex illata van. - vigyorogtam, majd elhagytuk a mi kis szerelmi rejtekhelyünket.
A fürdőbe mentünk, ahol kezet mostam, majd csengetésig a folyosókon sétáltunk.

<Kyung>
A folyosókon andalogtunk, a régi tablókat nézegettük, nevetgéltünk, néha egy-egy csókot loptunk egymástól.
Majd hirtelen hangos sipákolást hallottunk.
- Hol a jó büdös életben kavarogtatok?! Egész lyukasban titeket kerestelek! Azt hittem megint leléptetek! Mire való a telefon, Kyung?- szidott le Yookwon.

<Zico>
- Csigavér baba, azt hittük elmentél a te Bombieddal valamerre. - csitítottam dühöngő barátunkat. - Neked is van telefonod, te is hívhattál volna, ha annyira sürgős.
Vállon csapkodott.
- Neked még nincs elfelejtve a reggeli, inkább hallgass. - durcázott.
- Amúgy te merre jártál, mi is kerestünk. - emeltem meg a szemöldökeimet.
- Lementem Hyukkie-hoz, a franc gondolta, hogy mire visszaérek, ti leléptek.

<Kyung>
- Jó oké, ne haragudj, hyung...- hajoltam meg bocsánatkérően. Mikor megnéztem a mobilom láttam, hogy tényleg keresett egy párszor.
- Na jól van. Talán elnézem... Haaa... Segítesz a japán házimban.
- Megint nem csináltál?- sóhajtottam.
- Tudod, hogy nekem ez nem megy...
- Jó. Gyere.- kerestünk egy padot a folyosón és oda letelepedtünk és segítettem neki.

<Zico>
Amíg ők a leckét körmölték, addig én csendben ültem, hogy ne zavarjam őket, majd inkább előkaptam a telefonomat és kikerestem Junhyung számát.
" Szia hyung! Ne haragudj, hogy eltűntem a buli után, csak eltört pár bordám és a kórházban dekkoltam. Nem rég kerültem haza. Valamikor el kéne menjek nálad, amikor nem zavarok. Még nálam van AZ, meg meg kell köszönnöm, hogy segítettél." - írtam gyorsan, majd miután elküldtem, a kezemben  forgattam a telefonom. Pár perc múlva jött meg a válasz.
" Szia öcskös!  Már vártam, hogy jelentkezz. Semmi gond, tudok róla, B-Bomb beavatott. Remélem már semmi bajod. A napokban gyere bármikor, épp egy bulit szervezek, mostanában itthon tengetem a napokat. Hozd el azt a valamit. Csók a kis barátodnak, remélem most már összemelegedtetek, hogy elbántunk azokkal a nyápicokkal.  "
Vigyorogva  olvastam az üzenetet. Mindig tiszteltem, hogy fiatal kora ellenére ennyi ember van a keze alatt és mindent megkap, amit akar, ettől függetlenül laza maradt, és a " fiait" emberekként, testvérekként kezeli, nem mint más bandavezérek.
Láttam, hogy Kyung kíváncsian néz, ezért átadtam neki a telefont, elvégre neki is van benne egy üzenet.

<Kyung>
Amíg mi a leckét írtuk, Jiho a mobiljával ügyködött.
Kwonnie hamar megértette a házi feladat lényegét. Amíg írt, Jiho-hoz fordultam.
- Jaj de aranyos.- mosolyodtam el Junhyung üzenetére.- Nem megyünk el a hétvégén hozzájuk buliba? Akkor el tudnád azt... intézni meg kicsit lazíthatnánk is egy kicsit.- ötleteltem mosolyogva.

<Zico>
- Rendben, menjünk. A múltkor úgysem tudtuk élvezni a partyt. Legalább most tudunk táncolni egy kicsit. - böktem meg ujjammal.
- Ti lejöttök Yookwonnie? - pillantottam körmölő társunkra.
- Azt hiszem, igen. Minhyuk valami versenyt emlegetett.
- Áh, igen.  Benevezek én is,  lehet. Összeszedte már a mocira a pénzt?
- Moci? - ráncolta Kwonnie a homlokát.
- Nem... mondta, hogy motorra gyűjt? Sorra nyeri meg a táncversenyeket a bulikban, és a pénzt arra teszi félre.
- Oh... e-ezt... nem tudtam. - fordult vissza a füzethez.
- Lehet meglepinek  szánta. Vagy már nem kell neki, csak nekem nem mondta. - vontam meg a vállam.

<Kyung>
Megvontam a vállam. Én már rég nem tudom követni, hogy ezek ketten mit akarnak.
Miután becsengettek bementünk a termünkbe. Még egy kicsit beszélgettünk és kezdetét vette a japán óra.

<Zico>
A japán tanárnő bal lábbal kelhetett fel, mert úgy bevágta maga után a terem ajtaját, hogy csak lestem, hogy evvel meg mi van. Aztán  kijelentette, hogy ma  dolgozatot fogunk írni, én pedig már csak sóhajtottam.
- Jól van, vesznél meg. - motyogtam magam elé, miközben elővettem egy dupla lapot.
Sebesen kiosztotta a feladatlapokat.  Mikor megkaptam a sajátomat, végignéztem rajta.
- Pff... mint az oviban. - jegyeztem meg magamnak, mert a lap hülye nyelvtani feladatokkal volt tele.
Egymás mellé tettem a két lapot, és elkezdtem megoldani a feladatokat. Közben eszembe jutott Yookwon. Szegény srác, remélem boldogul.

<Kyung>
- Ezt nem hiszem el...- morogtam.- Ennek meg megjött vagy mi a halál?- vettem magam elé a papírt.
Egész órán írhattuk a kis dogát. Jiho, ahogy láttam, már 20 perc után befejezte. Nekem fél óra elég volt, átnéztem mindent és eltettem a tollam, kitettem a pad szélére a dolgozatot. Yookwon-ra pillantottam. Idegesen forgatta a kezében a tollat, ajkait harapdálta, nagyokat sóhajtozott. Próbáltam neki néhány szót lesúgni de többet nem segíthettem.
- Kérem a dolgozatokat!- szerte be kicsengetés előtt 5 perccel.- Mi ez? Óvoda? Nézzetek Jiho-ra. Ő már rég befejezte!- példálózott szerelmemmel, aki csak unottan felmorrant.
- Én ezt nem hiszem el... Mi a faszért iratott ez a kurva?!- akadt ki teljesen Yookwon óra végén.- Megint egyes lesz... Én ezt nem bírom... Otthon kinyírnak. Meg fogok bukni.- babrált idegesen a tolltartójával szünetben.
- Ne idegeskedj!- ültem mellé és megöleltem.- Semmi baj. A következő dolgozatra együtt készülünk. Jó?

<Zico>
Mikor velem kezdett példálózni, azt hittem, menten felugrok, és kihajítom az ablakon. Nem elég, hogy sunyi mód játszik, még engem is belekever.
Yookwon szegény majdnem sírva fakadt, mikor elvette előle a dolgozatot.
Szünetben próbáltuk vigasztalni, hátha kicsit megnyugszik.
- Ja-ja! Nem fogsz megbukni, ez hülyeség. Segítünk, hogy jobban menjen, ha már ilyen elmebeteg ez a boszorkány. - ütögettem meg a kétségbeesett srác vállát. - Neked jól ment, baba? - súgtam oda kedvesemnek, aki halvány mosollyal bólintott.
- Köszi, srácok. - fújta ki a levegőt. - Téged bír, te hallgass! - nyújtotta ki rám a nyelvét Kwonnie.
- De én őt nem. - csúfolódtam vissza.
Végigpörgettem az agyamban a további órarendet. Zene, majd irodalom.
- Utolsó órán akkorát alszok. - nyújtóztam nagyot, mire Kyung kicsit szúrós szemekkel méregetett. - Dehogy alszok. Úgysem fogod hagyni. - sóhajtottam lemondóan.

<Kyung>
- Este kellene aludni...- kuncogott Kwonnie. Én nem szóltam érte, örültem, hogy legalább mosolyog. De néha aggaszt ahogyan ugratják egymást Jiho-val.
Beballagtunk a lenti zeneterembe és leültünk egymás mellé hátra. Én Kwonnie és Jiho közé ültem, nehogy hajba kapjanak.

<Zico>
A zeneteremben unottan forgattam a tollamat, majd hogy lekössem magam, Kyung oldalát kezdtem  szurkálni. Kicsit megugrott, és el akarta venni a támadóeszközömet.
- Nem adom! - kardoztam kezével. - Ez az enyém, na! Ángárd!
Nevetve kapkodott utánam, de szemfülesebb voltam.

<Kyung>
- Naaa...- ficánkoltam a székemen.- Akkor hagyj békén!- kaptam el a kezét vigyorogva.
Bejött a tanár egyből csend lett majd elkezdődött az óra.
Szerencsémre engem hívott ki a zongorához. Már régen játszottam, a zongoraórára sem jártam már egy ideje.
Zavaromban vigyorogva sétáltam vissza a helyemre.

<Zico>
- Nekem bejött. - vigyorogtam rá, mikor helyrejött. - Játszhatnál nekem is néha, mikor van kedved.
A fejemet támasztva ültem, és a többieket figyeltem, amikor beugrott egy tök jó kis szövegrészlet, ezért kinyitottam a füzetet és beleírtam, majd újabbakon törtem a fejem. A többieket bámulni unalmas volt, én is csinálni akartam valamit.
Kitartóan kerestem a megfelelő szavakat, észre sem vettem, hogy a tanár engem szólítgat, csak mikor mellém állt, és a vállamra tette a kezét.
- Mi olyan fontos, hogy egyáltalán nem figyelsz az órára? - fordította maga felé a füzetemet.
- Bocsánat, csak eszembe jutott valami, de abbahagyom, és figyelek. - tettem le a tollamat.

<Kyung>
- Nem-nem. Akkor oszd meg velünk is. Látom egy dalszöveg.- mosolygott kedvesen. Az énektanár azon emberek kevese, akik nem baszogatásból csinálják azt, amit.- Rap igaz? Chanyeol! Adod az ütemet?- az osztálytársunk a kisdobhoz ült és lassan elkezdett játszani.
Jiho lassan felvette a ritmusát, Chanyeol is ráhangolódott szerelmemre. Egész jó kis valami született.
- Az én rosszfiúm...- kuncogtam a füléhez hajolva, mikor már nem ránk figyeltek.

<Zico>
Nem lett egy világsláger, de legalább kipróbálhattam, hogy milyen zenével.
- Tetszett? - mosolyogtam páromra közelről, mikor a fülembe hízelgett. Bólintott, ami elégedettséggel töltött el.
Az óra hátralevő részében inkább fejben próbálgattam a rímeket, hogy ne gondoljon a tanár szemtelennek.
Mikor kicsengettek, kifelé indultam, de előtte a kis segédem mellé léptem.
- Jól nyomtad, tesó. Kösz az aláfestést. - nyújtottam felé a kezem, mire lepacsizott velem.
Megvártam Kyung-ot és Yookwon-t, majd együtt sétáltunk az utolsó órára.

<Kyung>
Irodalom óra volt az utolsó a napra de pont elég is volt ennyi.
Nem mondom, hogy unalmasan telt az óra de szívesebben szeretgettem volna Jiho-t, minthogy az irodalom nagy alakjairól tanuljak.
Amint kicsengettek mindenki szélvész szárnyán száguldott az ebédlőbe. Én nem nagyon siettem.

<Zico>
Mivel nem feküdhettem le a padra aludni, ezért más megoldást kellett találnom. Végül a karba font kezek-nyitott szemmel bámulás egy pontra féle alvást választottam.
Mikor kicsengettek, láttam, hogy Kyung nem siet, ezért én is ültem, mintha nem is hallottam volna a végcsengőt. Yookwon várakozva nézett minket, de csak intettem neki, hogy menjen előre, jövünk mindjárt. Megvártam, míg az utolsó ember is elhagyja a termet, aztán felálltam. Kyung azt hitte, hogy indulni akarok, ezért felállt.
- Maradj ott! - szóltam rá, amivel rendesen meg is leptem.
Az ajtóhoz léptem, és a belső zárral magunkra csuktam a terem ajtaját, aztán visszasétáltam a padunkhoz.
- Végre csak te meg én. - suttogtam ajkaira, majd hevesen tapadtam rájuk. Feneke alá nyúlva ültettem fel a padra, és befurakodtam combjai közé.

<Kyung>
Meglepett, ahogy Jiho rám szólt de aztán ami azt követte, teljességgel ledöbbentett.
- J-Jiho...- nyögtem a csókba.- Megőrültél?- súgtam ajkaira.- M-menjünk... Ránk fognak találni...- ajkam helyett államat és nyakamat ostromolta csókjaival.
- Kicsim... Ma már kirosszalkodtad magad a suliban...- túrtam a hajába.- Nagyon szeretlek de menjünk, várnak ránk...- jól esett minden érintése. Na de mégis egy tanteremben...

<Zico>
- Dehogy találnak ránk, bezártam az ajtót. - motyogtam nyakába, majd felfelé haladtam a füléhez, de elhúzta a fejét, és a mellkasomra helyezte a tenyereit. - Hahh, jó. - fújtam ki a levegőt, majd a táskámat a vállamra vettem. - Menjünk enni. - nyújtottam felé a kezem.

<Kyung>
- Ne haragudj mackóm.- vettem fel a táskám és megfogtam a kezét.- Csak tudod... Jobb ha otthon csinálunk ilyeneket...- sóhajtottam pironkodva.
Nem azt mondom, tudom, hogy Ő egy rosszfiú, az én rosszfiúm, de azért nem mindenhol állok le vele enyelegni meg mást... csinálni. A délelőtti miatt is szarul érzem magam.
Csendben mentünk át a menzára. Mire odaértünk, pont elfogyott a hosszan kanyargó sor, így hamar végezhettünk.

<Zico>
Csendben ballagtam mellette. Nem haragudtam rá, csak szarul éreztem magam, mert állt a farkam. Elvettem az ebédem, és az asztalunkhoz sétáltam vele. Próbáltam úgy járni, hogy ne zavarjon, de elég nehezen ment a feltűnés mentes viselkedés.
Leültem és csendben biccentettem a többieknek. Nem voltam éhes, ezért csendben rendezgettem az ételt a tányéron. Szép kis katonás sorba állítottam az ételt. Próbáltam elterelni a figyelmemet, hogy elmúljon a merevedés, de valamiért nem akart összejönni, mindig elkalandoztam.
- Zico, minden oké? - hallottam meg Minhyuk hangját.
- Aha... csak fáj a fejem. - bólogattam, és próbáltam mosolyogni, de csak egy fintor lett belőle.

<Kyung>
- Jaj Kicsim...- simogattam meg az arcát.
Nem tudtam biztosra, csak annyit, hogy nem a fejével van baj, de sejtettem, hogy mi okozhat neki gondot. Annyira szarul éreztem magam, hogy magamba bolondítottam, aztán most meg úgy visszautasítottam.
Hamar végeztünk az ebéddel, egyikőnk sem evett sokat.
- További jó étvágyat, srácok. Nekünk most mennünk kell, dolgunk van.- köszöntem el barátainktól majd visszavittem a tálcát. Zico is követett, a folyóson elkaptam a kezét és behúztam a mosdóba az egyik fülkébe. Értetlenül nézett rám.
- Ne haragudj szerelmem.- tapadtam hirtelen ajkaira. Hevesen csókoltam dús párnáit, annyira hiányzott már.
Egyik kezemet levezettem ágyékához és finoman megmarkoltam.
- Csak egy kicsit bírd még ki... Elmegyünk a boltba és utána könnyítünk rajtad, kipróbáljuk, amiket vettünk.- bújtam hozzá szerelmesen.

<Zico>
Meglepett, hogy behúzott a mosdóba, azt hittem le akar tolni, amiért ilyen hisztit csapok egy kis semmiség miatt.
- El fog múlni, ne aggódj, kicsit  szar érzés, mert nem találom a helyem. Csak... annyira jó veled, hogy totál rád kattantam. - kuncogtam, majd adtam még egy utolsó puszit a szájára.
Nem lett ugyan jobb a közérzetem, de próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Egymáshoz közel  sétáltunk az utcákon. Tudtam, merre van a szex shop, láttam, mikor elmentünk mellette egyszer kocsival.
- Ne érezd majd magad cikin. Senki nem tudja majd, hogy együtt fogjuk használni azokat, amiket veszünk. - mosolyogtam rá, mikor a bolt elé értünk.

<Kyung>
- Oh én nyugodt vagyok efelől, kicsim.- kuncogtam.
Igazából azt nem mondom, hogy nem voltam zavarban de kíváncsian álltam neki a kis bevásárló körutunknak.
Egy utolsó nagy levegő vétele után beléptünk a boltba.
Minden olyan bizarrnak hatott, nem volt a helyiségnek egyetlen egy pontja sem, ami nem a szexről szólt volna.
Lassan jártuk körbe a boltot, elidőztünk egy-egy polcnál.
Nekem már tiszta vörös volt az ajkam, annyit harapdáltam, hogy vissza tudjam tartani a nevetésem.
Csak pironkodva bámultam az egyes eszközöket, ajándéktárgyakat, DVDket és a többit.
- De Te beszélsz majd...- súgtam oda Jiho-nak.

<Zico>
- Oké, de akkor én is választok. - vigyorogtam, majd az óvszeres polc mellé álltam és tanulmányozni kezdtem a dobozokat. A választék széles volt, mindenféle színben, ízben, vastagságban.
Vállat vontam, és sorba bepakoltam mindből egy dobozzal.
- Ha lúd, legyen kövér. - állapítottam meg magamnak hangosan, majd tovább indultam, Kyung pedig nagy szemekkel követett.
A síkosítóknál már nem volt ilyen nagy gond, levettem egy szimpatikus tubussal, majd egy pár zacskósat, ami állítólag hordozható.
- Kell még nekünk valami? - pislogtam a kosárra, de nem jutott eszembe semmi, ami nála ne verné ki a biztosítékot.

<Kyung>
Hát... Öhm... Nem voltam benne biztos, hogy nekünk kelleni fog ennyi óvszer... Egy életre elegendőt pakolt a kosárba... De hát Ő tudja, Ő viseli.
Hordozható síkosító...?! Ilyenről sem hallottam még. De ezt is csak Ő tudja... Én nem szóltam neki csak elfogadóan csendben, tágra nyílt szemekkel ballagtam utána.
- J-Jiho...- rángattam meg a kezét.- Veszel nekem... Cicafüleket?- hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam.

<Zico>
Elvigyorodtam kérdésére. Örültem, hogy neki is tetszik az ötlet.
Átsétáltunk a jelmezekhez, és megkerestük a cicafüleket.
- Fehér vagy fekete cica lennél inkább? - emeltem fel a két számomra szimpatikus variációt.

<Kyung>
- Fekete.- motyogtam zavartan.- Csak neked hozok szerencsét.- kacsintottam rá pajkosan.
A pénztárhoz mentünk és kifizettük a cuccokat. Az eladó kicsit furin méregetett minket... Nem foglalkoztam vele annyira de ha még egy percet így kellett volna eltöltenünk, azt már nem bírtam volna.
Kint az üzlet előtt ismét fellélegeztem.

<Zico>
Úgy álltam a kasszához, mintha csak rágógumit vettem volna. A csaj kicsit furán méregetett, mikor meglátta a kosaram tartalmát.
- Mi van? Nagy buli lesz. - mosolyogtam ártatlanul.
Bepakolta egy zacskóba, majd elhagytuk az üzletet. Kinn a táskámba tettem a zacsit, hogy otthon ne kérdezzenek rá, majd Kyung kezébe csúsztattam az enyémet.
- Otthon a cicafüleket próbáljuk ki elsőre. Biztos nagyon édes leszel benne.
Egymás mellett ballagtunk hazafelé.
- Tudom, hogy neked nem tetszik a nem otthon szexelés, de azért teszek a pénztárcámba zacskós síkosítót. Csak végszükség esetére. - vigyorogtam szerelmemre.

<Kyung>
- Jobb félni, mint megijedni?- jegyeztem meg kuncogva.
Valóban nem voltam oda az ötletért de hát ez van.
Hamar megérkeztünk hozzájuk, de már csak akkor jutott eszembe, hogy nem kéretőztem el otthonról, mikor Jiho anyukája üdvözölt.

13. Rész (+18)

<Kyung>
Meglepett Jiho válasza.
"Nem mondott semmit. Bár furcsállta, hogy megint együtt akarunk lenni de egy kis győzködéssel belement.  Valami baj van?"
Kicsit elgondolkodtatott az üzenete.
Ideje lenne már elmondani itthon, hogy mi is a helyzet. De félek. A nővéremet kivéve senki sem tud rólunk itthon. Félek, hogy rosszul fogadják.

<Zico>
" Látott minket összebújni. Anyának elmondta, onnan tudom. Most indulok, megbeszéljük ott. Megoldjuk, ne aggódj. Szeretlek."
Felvettem a táskám és a ruháit, majd elindultam hozzá.
Becsöngettem, és jófiúhoz híven vártam.
- Jiho, szia! - nyitott ajtót az anyukája.  - Gyere be. Kyung szólt, hogy jössz.
- Örülök, hogy szólt. Kicsit aggódom, hogy nehogy bajba keveredjen miattam. Visszahoztam a ruháit, anya kimosta őket.
- Oh, ez nagyon kedves tőle. Nem zavarsz.  Kyung mondta, hogy segítesz neki a matekban.  Mondd csak, gondjai vannak  suliban? - hajolt kicsit közelebb bizalmasan.
- Nem, dehogy is. Kyung most is nagyon jó tanuló, csak a mostani matek leckénél egy kicsit összezavarodott. De ne aggódjon, kibogozzuk, nem lesz baj belőle.
Meghajoltam, és felsétáltam az emeletre, ahol kopogtam szerelmem ajtaján, majd halkan benyitottam.
- Bejöhetek? - dugtam be a fejem.

<Kyung>
- Gyere.- néztem fel a vállam mögül.
Kicsit aggasztott, amit Jiho az  üzenetben írt de nagyon örültem neki, ezért felpattantam az íróasztalomtól és a nyakába borultam.
- Nagyon szeretlek Jiho. Bármi is lesz, ezt tudnod kell.- suttogtam a fülébe.
- Gyere pakolj le. Holnap reggelre a Te ruháid is megszáradnak.- pusziltam meg. Kedves volt tőle, hogy visszahozta az enyémeket.

<Zico>
- Én is. Ne aggódj, nem szedhetnek szét minket. - adtam a kezébe a ruháit, hogy elpakolhassa. A táskámat letettem az íróasztala mellé, majd lehuppantam az ágyára, ő pedig az ölembe mászott.
- Anya szerint vagy ügyeljünk jobban, vagy valljunk színt, és vállaljuk fel a kapcsolatunkat. Te mit szeretnél? Én azt, amit te. - simogattam meg a combját.

<Kyung>
- Nem tudom Jiho. Ez olyan nehéz. Így is keveset tudunk úgy igazán együtt lenni, mert egész nap a suliban vagyunk. Ott meg... Csak titokban érinthetjük egymást. Még itthon is titkolózzunk?! - sóhajtottam.- Viszont... Ha elmondom... Szerinted mennyire fognak kibukni? Anyu szerintem nem annyira. De apu? Nem tudom.- hajtottam a fejemet a vállára.

<Zico>
- Nézd, én...  nem tudom,  mit tanácsoljak. Melletted leszek, támogatlak és büszkén kiállok melletted, ha apukád nem lesz elfogadó. Ha mindkettőnk családja tudni fogja, tényleg könnyebb lesz, mert nem kell majd mindig kifogásokat keresni, hogy együtt lehessünk.- emeltem fel állánál, majd forrón a szájára cuppantam. - Elfogadom, bárhogy is döntesz baby. - suttogtam ajkaira.
Finom puszikat hintettem ajkaira, majd nyelvemet átcsúsztattam a szájába.

<Kyung>
Lágyan csókoltuk egymást, hosszan, közben kezemmel átkaroltam a nyakát.
- Rendben.- váltam el  cuppanva az ajkaitól.- Gyere. Beszéljünk anyuval.- döntöttem a homlokomat az övének.- Apu az majd máskor. Azt hiszem Ő keményebb dió.- kuncogtam majd újra megcsókoltam.
Kimásztam az öléből, megfogtam a kezét és magammal húztam.
- Anyuuu!- kiabáltam.- Beszélhetünk?

<Zico>
- Oké, hajrá!  - indultunk meg lefelé.
Az anyukája épp a konyhában volt, a vacsorát készítette. Leültünk egymás mellé,  és megszorítottam a kezét az asztal alatt, hogy érezze, hogy vele vagyok.
- Asszonyom... szeretnénk mondani valami nagyon fontosat. - kezdtem habozva, majd inkább hagytam, hogy ő mondja ki. Joga van hozzá, az ő anyukája.

<Kyung>
- Igen?- tett félre mindent és leült velünk szembe.
- A-az  van anyu... Hogy most amit szeretnék mondani, azt kérlek ne mond el apunak. Majd én beszélek vele erről.- bólintott de láttam a szemeiben a kétségbeesést. Talán már sejtette.
- Nem akarlak megbántani anyu. Nem akarok csalódást okozni és rossz fiad lenni. Kérlek hallgass végig és érts meg.
- Igyekszem.
- Anyu. Jiho és én...- mély levegőt vettem. Abban a pillanatban hirtelen megbántam, hogy lejöttünk beszélni vele. De muszáj volt kimondanom. Túl akartam lenni rajta hamar.
- Szóval mi... Szeretjük egymást és egy pár v-vagyunk egy ideje...- nyeltem egy nagyot és lehajtottam a fejem.
- Oh...- döbbent le.- N-nem tudok mit mondani... Ez  igaz? Valóban?- szomorúan bólintottam. Hirtelen annyira elszégyelltem magam.
- D-de hogy? Ahj... Én...- teljesen le volt sokkolva szegény.- Miért nem mondtad el előbb?- vont kérdőre.
- Mert féltem. Most is félek. Nem akartam, hogy megvess emiatt engem vagy Jiho-t. Ő semmiről sem tehet, ne bántsd!- néztem kérlelőn anyu csillogó szemébe.

<Zico>
- Kyung, ne mentegess! - fogtam meg a kezét. - É-én voltam az, aki utána koslatott. Először csak, mint barát érdekelt. A zene iránti szeretete vonta magára a figyelmemet. A fia nagyon tehetséges. - mosolyogtam az említettre. - Aztán egyre jobban megtetszett, ezért a közelébe férkőztem és...  udvarolni kezdtem neki. Vagyis próbálkozom, nem tudom, mennyire működik. De higgye el, hogy jobban szeretem a fiát, mint bármelyik lány és boldogabbá fogom tenni bárki másnál.
Mrs. Park csak pislogott. Nem tudtam, hogy ez most jó jel vagy nem.
- Amm...  a-asszonyom, jól van?

<Kyung>
- I-igen...
- Anyu...- felálltam és egy pohár vízért siettem.- Nagyon haragszol?
- Én nem... A fiam vagy. Szeretlek. De erre nem tudok mit mondani...- csóválta a fejét.- Időt szeretnék kérni.
- Jó rendben. Megértelek.- simogattam a hátát.
- Eltiltani nem tiltalak el titeket egymástól. Nem is tehetném meg és nem is lehet.  Ha szeretitek egymást, akkor jó.- folytatta lassan.- Jiho, a te szüleid tudják? Mit szóltak?

<Zico>
- Igen, tudják. Kérem, ne nehezteljen anyukámra, én kértem, hogy ne áruljon el minket. Ők... elfogadják a szerelmünket. Igaz, nekem ennél sokkal durvább ügyeim voltak korábban, ezért  ez... nekik rendben van. Anya nagyon örül nekünk, mert mióta Kyung mellettem van, teljesen kicserélődtem. A  szüleim imádják   Kyung-ot, és bármikor szívesen látják nálunk. Kérem, jöjjenek önök is a  férjével, amikor csak akarnak. - hajoltam meg illedelmesen.

<Kyung>
- Hát jó...- sóhajtott.- Átgondolom. De most befejezem a vacsorát.- állt fel és a tűzhelyhez fordult.
Csendben ültünk ott egy darabig majd megfogtam Jiho kezét és halkan odasuttogtam neki, hogy menjünk.
- Most idő kell neki.- motyogtam felfelé menet.- Köszönöm, hogy velem voltál.- pusziltam meg.- Most olyan furcsán érzem magam...- ültem le az ágyra a szobámban.

<Zico>
- Ez csak természetes, hogy melletted vagyok.  Elhiszem... de próbáld ne ezen rágni magad, pár nap és belenyugszik. - ültem mellé és megfogtam a kezét.
- Szeretlek és nagyon büszke vagyok rád.  Nagyon ügyes és erős voltál az imént. - pusziltam meg a kézfejét.

<Kyung>
- Köszönöm.- mosolyogtam szégyenlősen.- Te adtad az erőt.- fordultam vele szembe és forrón megcsókoltam.
Valóban hálás voltam neki. Ha nem lett volna mellettem nem hiszem, hogy képes lettem volna erre.
- Szeretlek.- suttogtam ajkaira.

<Zico>
- Én is. - csókoltam meg ezúttal én.
Lassan ledöntöttem az ágyra. Nem állt szándékomban semmibe belefolyni, nehogy valaki ránk nyisson, csak egy kicsit szeretgetni, hogy érezze, hogy az övé vagyok.
- Amúúúgy... nagyon izgató vagy, amikor féltékenyen kifakadsz és dühöngsz és... - nyakon csapott, mire felnevettem. - Jó, abbahagyom. Én csakis a tied vagyok. - kezdtem nyaka ingerlésébe. Először csak csókolgattam, majd nyalogatni kezdtem, végül finoman megharaptam. Annyira szerettem a nyakába temetkezni, olyan finom, puha volt.

<Kyung>
Mély levegőket véve, csukott szemekkel élveztem, ahogy kényeztet.
- Még szép! Az első csókunkkal megpecsételted az örökre szóló megegyezést. Csak az enyém vagy, én csak a tiéd.- suttogtam rekedt hangon a fülébe.
Hátát cirógattam közben a kezemmel, finoman pusziltam én is a nyakát.
- Ahm!- nyögtem halkan puha bőrére, mikor gyengéden megharapott.
- Jiho... Neh...- kicsit eltoltam magamtól.- Majd vacsora után folytassuk. Este nem lesz ebből baj.- kuncogtam.

<Zico>
- Rendben. Amúgy sem akartam semmi komolyabbat csinálni.  Nem akarom, hogy valaki benyisson vagy meghalljon minket. - cirógattam orrommal az övét. - Csini a nyakad. Bár az a folt ottmarad, szerintem. - néztem meg jobban a nyakát, mire odakapott és felugrott mellőlem. A tükörhöz szaladt, én pedig az ágyba nyomtam az arcom, úgy röhögtem, mert nem volt semmi a nyakán, csak megszívattam.

<Kyung>
- Ne nevess!- morogtam mikor a tükörhöz érve észrevettem, hogy semmi sincs a nyakamon.
- Gonosz.- durciztam.
Ő még mindig a párnák közé fulladozva nevetett.
- Hm... Milyen formás fenék. Ah...- élvezkedtem a látványon de még mielőtt Jiho megfordulhatott volna, hogy kérdőre vonjon, hogy kit stírölök, egy hatalmasat csaptam a fenekére mire feljajdult.
Behasaltam mellé az ágyba.
- Kvittek vagyunk.- kacagtam miközben valóban formás popsiját simogattam.

<Zico>
- Áu! - nyavalyogtam, mert csípődött a fenekem. - Ez gonosz volt. Ennek komoly következményei lesznek ma éjszaka. - búgtam a fülébe mély hangon. - Ugyanis nekem is van itt egy csinos kis áldozatom. - fordultam oldalamra és a popsijára simítottam a tenyerem.  Kicsit elbizonytalanodott, mire rákacsintottam és a szemöldökeimet húzogattam.
Jó volt látni, hogy annak ellenére, hogy most vertem át, megint sikerült, ugyanis kissé elbizonytalanodott.

<Kyung>
- M-mit akarsz Jiho?- néztem rá nagy szemekkel.
Én nem akartam magamra haragítani annyira, hogy utána meg baj legyen belőle. De megígérte, hogy addig nem csinál velem olyat... Amíg azt nem mondom, hogy mehet.
De inkább nem ellenkezek, nehogy abból is baj legyen. Szeretem és úgyis neki adnám magam.

<Zico>
Először azt hittem, hogy leesik neki a vicc, de mikor arca lesápadt, rájöttem, hogy ez nem fog megtörténni.
- Hé, Kyunggie... - cirógattam meg arcát. - Csak viccelődtem, édesem. Ne félj, nem akarok  semmit csinálni, csak egy kicsit piszkálódtam. Nyugi, megbeszéltük, hogy akkor próbáljuk meg, amikor te akarod. - pusziltam meg. - Vegyél mély levegőt és nyugi. Nem gondoltam, hogy majd nem ennyire bepánikolsz ettől. Akarod, hogy inkább...  otthon aludjak ma?

<Kyung>
Nem mondtam neki semmit csak hozzábújtam és szorosan magamhoz öleltem.
Gonosz volt tőle, hogy ilyen csúnyán megviccelt evvel. De amint biztosított a türelme felől, megnyugodtam.
- Ne menj el Te csaló.- motyogtam a nyakába bújva még mindig ölelve.

<Zico>
Hátát simogattam, most esett csak le, hogy mennyire elbaltáztam ezt az egészet.
- Bocsánatot kérek. Butaság volt ez az egész. Nem lett volna szabad ezt felhasználva viccelődnöm. Ne haragudj. Ígérem,  egy ujjal sem nyúlok hozzád, amíg nem akarod,  a simogatáson kívül. - pusziltam meg a feje búbját.
Csak feküdtünk, összebújva, némán simogattam a hátát.
- Soha nem tennék veled olyat, amit nem akarsz. Talán... tényleg jobb, ha vacsora után hazamegyek. Túl messzire mentem evvel a marháskodással.

<Kyung>
- Nyugi. Már feldolgoztam, hogy csak vicc volt. És megint én reagáltam túl. Pedig megígértem... Aish... De olyan furcsa még ez.- pusziltam meg az orra hegyét.- És tudom, hogy nem akarsz bántani. De valahogy ez bennem maradt. De ígérem, hogy igyekszem leküzdeni.- bújtam megint hozzá. Ölelő karjaiban mindig megnyugszom, még akkor is ha Ő ijeszt rám.
- Ne menj haza kérlek. Ha melletted alszom, sosincs rémálmom.- kapaszkodtam szorosabban a felsőjébe.

<Zico>
- Nem megyek sehova. - pusziltam meg arcát. - Legközelebb odafigyelek, hogy evvel ne viccelődjek. Majd együtt leküzdjük a félelmeidet, oké? Ha kell, minden éjjel együtt alszunk, hogy nyugodtan tudj pihenni. - simogattam meg arcát.
Szorosan öleltük egymást. Olyan törékenynek tűnt most, hogy kérlelően kapaszkodott belém. - A te mackód itt marad mindaddig, amíg te nem mondod azt, hogy menjen el.

<Kyung>
- Köszönöm szépen.- pusziltam meg mosolyogva.
- Sosem foglak elküldeni, attól ne félj.- kuncogtam.- És a mindennapos együtt alvás ellen sincs kivetni valóm.- dörgölőztem testéhez majd megcsókoltam.

<Zico>
Lágyan simogattam párnáit, minden szeretetemet belefoglalva a csókba.
- Imádlak, te kis édes. Teljesen a lábaid előtt heverek. - csikoltam meg kicsit az oldalát. - Elcsavartad a fejem, elcsábítottál, megbaboná... - akartam sorolni, hogy mennyi mindent tett velem, de valaki kopogott az ajtón, ezért a számba harapva hallgattam el.

<Kyung>
Kuncogva hallgattam szavait, csikizése miatt enyhén ficánkoltam.
Egy gyors puszit nyomtam ajkaira majd felültem, mikkor valaki kopogott.
- Szabad.
- Én vagyok az kincsem.- nyitott be anyu.- Mossatok kezet és gyertek enni.- mosolygott kedvesen.
- Megyünk egy pillanat.- viszonoztam gesztusát, megfogtam Jiho kezét és a mosdóba mentünk.
Megnyitottam a csapot és mindkettőnk kezét aládugtam. Mikor kellően vizesek voltak, nyomtam közéjük szappant és egymást simogatva mostunk kezet.
Még egy gyors csókot váltottunk és lementünk a konyhába.
Féltem, hogy kellemetlen lesz a helyzet...

<Zico>
Láttam páromon, ahogy lefelé haladtunk,  hogy zavarban van.
- Nyugi, viselkedj természetesen.  - súgtam a fülébe, majd az ebédlőbe léptünk,  ahol a család többi tagja már az asztalnál ült.
- Jó estét! - hajoltunk meg, majd helyet foglaltunk.
- Sziasztok srácok! - mosolygott ránk Kyung apukája. -  Mi újság, hogy megy a suli? - nézett ránk vidáman.
- Jól megy, köszönjük. Önnek hogy megy a munka? - kérdeztem vissza. Próbáltam lazán viselkedni, hátha megkedvel az és nem belez ki, amikor megtudja, hogy a fiával szerelmesek vagyunk egymásba.
- Jól megy, most egy kicsit kevesebb van, többet tudok itthon lenni.
Szedtünk az ételből, és jóízűen falatoztam.
- Hmm.  Ez mennyei! - forgattam a számban. - Asszonyom, arany keze van. Istenien főz. - nyammogtam.
- Oh, ugyan. - pirult el az anyukája, ami megmosolyogtatott. Már tudom, hogy Kyung kire hasonlít.

<Kyung>
- Látod anyu? Nem csak mi mondjuk. Nekünk sosem hiszed el.- mosolygott kedvesen Noona anyura.
- Pedig ha tudnátok, fiatalon mennyire nem tudott főzni!- nevetett apu. Jó volt látni a jókedvét.
- Na de apa!- szóltam rá mosolyogva.- Hogy mondhatsz ilyet egy hölgynek? Ráadásul anyának?- kuncogtam.
- De ha egyszer így volt.
- Nem is.- durcizott anyu.
- Oh dehogynem. Emlékszel az odaégett rántottára?- erre mindenki felnevetett Jiho-t kivéve, Ő csak mosolygott. Mi már ezerszer hallottuk azt a sztorit.
- Az úgy volt Jiho...- fordult apa szerelmem felé.-, hogy mikor együtt jártunk elvittem egy hétre lakókocsival és körbejártuk a déli partot. Később a hegyekben is csináltunk hasonló túrát de oda már kész kajákat vittünk.- kuncogott.- Legyen annyi elég a történethez, hogy egyik este megéheztünk és ez a drága jó asszony nekiállt főzni. Abból annyi lett, hogy az összes megmaradt tojásunkat- jelzem még 3 nap előttünk állt és pénzünk sem volt sok- megsütötte. De nem elég, hogy a háromnegyede odaégett, a maradék egynegyede ehetetlenül sós lett.- nevetett fel újra mindenki.
Anyu szégyenkezve pirult az asztalnál.
- De azóta egy szakács istennő.- puszilta meg apu anyu piros arcát.- Remélem valamelyikőtök örökölte ezt!- vigyorgott apu.
- Biztos, hogy nem. Nem próbáltam.- vágta rá előbb Minyoung majd én.

<Zico>
- Ugyan, ne tessék szégyenkezni emiatt. Apukám szeretetből ugyanígy piszkálta anyát, mikor vezetni tanult. Ma már bármikor levezeti apámat. - vigyorogtam. - Egyébként tényleg isteni, ami pedig volt... nos, minden kezdet nehéz. - nevettem halkan.
- Ti pedig szégyelljétek magatokat! Egy ilyen szakácsnő mellett illene kis kuktákat játszani, hogy akartok férjhez menni így? - kacsintottam rájuk vigyorogva.

<Kyung>
Egyszerre fújtuk fel Minyoung-gal az arcunkat, mire mindhárman kinevettek minket.
Az egész vacsora jókedvben telt. Boldog voltam, hogy erre az estére sikerült minden gondot félretennünk és jól érezni magunkat.
Segítettünk anyának elmosogatni, Jiho addig elvonult apuval a nappaliba és ott beszélgettek.
Mosogatás közben megosztottam a nővéremmel, hogy már csak apa nem tudja a családban a dolgot Jiho és köztem.
Megköszöntem még egyszer az ebédet majd Jiho-ért mentem.
Ahogy figyeltem Őket, jól elbeszélgettek.
- Sziasztok.- léptem be a nappaliba.- Elrabolhatom Jiho-t?
- Ahj Kyung fiam... Olyan jól elbeszélgetünk. Ne zavarj.
- Jó apu. Ne untasd szegényt.- apa olyan, hogy ha belekezd a mesélésbe, nem lehet leállítani. Gondolom szegény mackómat is a hülye sztorijaival untatta.
- Nem untatom én, kikérem magamnak. Rólad meséltem, hogy milyen voltál kiskorodban.
- Na remek. Akkor pláne fejezd be...

<Zico>
Kyung apukája roppant szórakoztató személy, nagyon jól elbeszélgettünk. Imádtam Kyung kis kori történeteit hallgatni.
- Ugyan, tényleg nem untat, nagyon jól elbeszélgetünk  ketten. - mosolyogtam az apára, aki helyeslően bólogatott. - De Kyung-nak igaza van, még át kell néznünk pár házit, hogy biztos legyen. De majd még dumálunk, legközelebb hozok sört mellé. - vigyorogtam az apukára.
- Ez szuper ötlet, fiam. Alig várom! - egyezett bele, miközben felálltam, majd elhagytuk a nappalit. Szerelmem mögött haladtam a lépcsőn, közben a formás popsiját nézegettem.
- De szexi! - csúszott ki a számon vágyakozva, de azonnal meg is bántam.

<Kyung>
- Csitt!- fordultam hátra összehúzott szemöldökkel.
- Még nem mondhatsz ilyet nyíltan.- szóltam rá a szobában.
- De annak örülök, hogy apuval jóba lettél. De komolyan le kell spanolnom anyukáddal...- csóváltam a fejem.- Akárhányszor itt vagy és a szüleimmel beszélsz, minden gyerekkori égő dolgomat kiszeded belőlük. Ez nem állapot.- duzzogtam.

<Zico>
- Igen, jó arc és meggyőző személyiség vagyok. - igazítottam meg a nemlétező nyakkendőmet. - Anyával? Vele könnyű lespanolni, csak előre szólok neki, hogy ne mondjon el egyet sem. - szurkáltam meg játékosan a hasát, majd kikerültem és az ágyára dőltem.

<Kyung>
- Aaaaiiiish!- toporzékoltam. Gyűlölök veszíteni pedig most nagyon úgy néz ki, hogy nem találom Jiho gyenge pontját viszont Ő az enyémet annál inkább... Na de mindegy... Van Őneki egy bátyja is...
- Gonosz!- morogtam rá majd befeküdtem mellé.

<Zico>
- Na, ne durcizz. Ha jófiú leszel, kapsz cukorkát. Most pedig egy nagy maciölelést. - bújtam hozzá. - Imádlaaaaaaak. - súgtam hízelegve a fülébe. - Mivel nyerhetem el az én toporzékoló angyalkám bocsánatát?

<Kyung>
- Van cukrod?- pislogtam rá aranyosan.- Hm... Nem is tudom... Csókolj meg itt.- mutattam ajkaimra.
Vigyorogva hajolt közelebb és puha ajkaival az enyémekre tapadt. Gyengéden csókolt, nyelve lazán siklott át számba.

<Zico>
Próbáltam minél csábítóbban csókolni. Le akartam venni a lábáról, úgy, ahogy ő tette  velem.
Ahogy mélyült a csók, úgy húztam egyre közelebb, majd mikor a testem kezdett reagálni,  méghozzá elég intenzíven, elszakadtam tőle, és felültem. Hajamba túrva lihegtem.
- Bocsi, kicsit elvesztettem a fejem. Khm. Oké, visszaveszek a  tempóból. - dőltem vissza, majd közel húzódtam hozzá.

<Kyung>
- Nincs semmi baj. Ez így jó.- mosolyogtam rá és megsimogattam a hátát.- Folytasd.- kértem majd elfeküdtem az ágyon és vártam, hogy fölém másszon.
- Most ide kérek puszit.- mutattam az arcomra.

<Zico>
Lassan térdeltem fölé,majd finoman testéhez simultam.
Gyengéd  puszikkal borítottam be arcát, majd lassan álla felé haladtam. Oldalra döntve a fejét kínálta fel nekem a nyakát, én pedig próbáltam nem túl mohón falni az imádott testrészt.

<Kyung>
Forró, nedves nyelve fürgén szaladgált nyakamon, amitől a légzésem és a szívverésem is szaporább lett.
Hajába túrva húztam magamhoz közelebb.
Éreztem a mozdulataiban, hogy a kedvemért visszafogja magát. Igyekeztem jelezni neki, hogy annyira azért nem szükséges.
Fülébe nyöszörögtem és én is a nyakát csókolgattam.

<Zico>
Biztatása teljesen feltüzelt. Egyre belemélyültebben kényeztettem  a nyakát, éreztem, hogy a vér a tagomba tódul.
Visszatértem a szájához, hevesen   tapadtam rájuk. Kicsit talán túl hevesen, mert fogaink hangosan koccantak össze.
- Bocsih. - nyögtem a szájába, majd kifulladásig csókoltam.
Mikor alig kaptunk levegőt, muszáj voltam pár pillanatig elszakadni, de nem hajoltam el, nyelvemmel ajkain köröztem. Nem nyitottam ki a szemeimet, kicsit el voltam bódulva a hirtelen kialakult forró helyzettől.

<Kyung>
Halkan lihegtünk egymás ajkaira.
Meglepően hamar beindított engem is a forró helyzet.
- Jiho...- suttogtam az ajkaira, szinte kéjjel nyögtem.-  Kívánlak.- talán korai volt ezt így kimondani, viszont így éreztem abban a pillanatban és akartam, hogy tudja. Tőle nem undorodok. Megkívántam.
Pirultan fordítottam el tőle arcomat. Szívem hevesen dobogott, majd' kiugrott a helyéről.

<Zico>
- Tudod, mennyire vágytam arra, hogy egyszer ezt halljam tőled? - fordítottam magam felé piros arcát.
Szégyellősen mosolygott, én pedig megfogtam a kezét és a hevesen verő szívemre tettem.
- Majd' kiugrik érted. - suttogtam a fülébe. - Én is kívánlak. - harapdáltam meg finoman az érzékeny területet.
Nyakára tértem át, közben kezeimet a felsője alá csúsztattam, hogy felforrósodott bőrét érinthessem. Nem tudtam, hogy meddig jutunk el, de meg akartam neki mutatni, hogy velem jól fogja érezni magát és biztonságban van.

<Kyung>
Testem összerándult érintése alatt és egy halkat szusszantam.
Hasamon körzött az ujjaival, majd feljebb haladt.
Közben nyakamat csókolgatta, néha a kulcscsontomra is hintett pár csókot.
Halkan szuszogtam, nyögtem alatta. Tetszett eddig minden érintése. Egyre jobban beindított.
Bátortalanul simítottam a kezemet a fenekére és finoman markolászva húztam magamhoz közelebb. Combomnak nyomódva éreztem, hogy Ő már elég kemény és farmerban kicsit kényelmetlen lehet. Előre vezettem a kezem és elkezdtem kibontani a nadrágját. Talán kicsit meglepődhetett mer egy pillanatra felhagyott a kényeztetésemmel. Nagy szemekkel néztem rá.

<Zico>
Kicsit megfagytam, mikor ágyékom körül kezdett matatni. Felemeltem a fejem, nagy, csillogó szemekkel nézett rám.
- Gyönyörű vagy. - súgtam bódultan, mikor kibontotta a nadrágomat, majd felültem és ledobtam a pólómat. Felhúztam, és lassan levettem az övét is. Gyengéd erőszakkal  hátranyomtam, és ajkaimmal bejártam a felsőtestét. Mellbimbóin köröztem nyelvemmel, finoman szívtam az ajkaim közé, közben vágytól ködös szemeibe fúrtam a tekintetem.

<Kyung>
Hajába túrtam ujjaimmal és élveztem ahogy lágyan kényeztetett.
Olyan mélyen, csábítóan nézett a szemeimbe, hogy lassan attól is képes lettem volna elélvezni. És az a csibészes mosoly, mikor rájött, hogy mit vált ki belőlem... Hát komolyan az orgazmus szélére sodort. Már csak azért is, mert közben olyan ügyesen, óvatosan játszadozott a testemmel.
Éreztem, hogy nekem is kellene csinálnom valamit, de Jiho olyan jól csinált mindent. Nagyon tetszett.
- Jiho...- suttogtam a nevét. Megfogtam a vállainál és lassan eltoltam magamtól. Talán egy pillanatra azt hihette, hogy nekem ennyi elég is volt. Pedig nagyon nem. Csak a hátára akartam fektetni.
A csípőjére ültem és lassan lehajoltam hozzá. Még nem csókoltam meg csak közelről vigyorogtam rá.
Füle tövét puszilgattam majd nyakát többször is végignyaltam és volt mikor finoman ráharaptam. Közben ujjaimmal mellbimbóit piszkáltam, hogy keményedjenek meg. Hangosan sóhajtozott alattam. Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle. Kicsit bátrabbá tett.
Nyakáról vállaira haladtam, mellkasát csókoltam, bimbóin cuppogtam egy darabig majd hasára tértem át. Fenekemmel lejjebb csúsztam, hogy jobban odaférjek. Köldökén nyelvemmel játszottam majd csípőcsontját is megharapdáltam egy kicsit.
Végül ágyékához értem. Kicsit lehúztam az alsóját és oda is leheltem pár apró csókot.
Felpillantottam, hogy valami kis biztatást kapjak tőle, hogy folytathatom-e.

<Zico>
Megrészegített kényeztetése, kábultan lihegtem kényeztetésétől. Hangosan felnyögtem, mikor lehúzta az alsómat.
- Nagyon jól csinálod. Teljesen feltüzelsz. - nyeltem nagyot, mert kiszáradt a szám. - Khérlehk! - nyögtem vágyakozva, a hajába túrva. Tudtam, hogy lehet ez neki túl sok, de annyira akartam, hogy azokkal a puha, forró ajkakkal kényeztessen, amivel az előbb puszilgatott, hogy szinte könyörgően néztem rá.

<Kyung>
Nagyot nyeltem, vettem egy mély levegőt, rámosolyogtam és igyekeztem leküzdeni a démonjaimat. Teljesen lehúztam róla az alsónadrágját és félretettem.
Megnyaltam az ajkaimat majd nyelvemet kidugtam és lassan végignyaltam hosszán. Bizonytalanul pislogtam fel rá, de szemeiben akkora élvezetet láttam, hogy inkább nem hagytam abba. Újra végignyaltam forrón lüktető merevedésén majd a kezembe fogtam és apró puszikat hintettem rá. Nagyra nyitottam a szám és lassan vezettem tagját ajkaim közé.
Igyekeztem teljesen lenyelni de ez nem nagyon sikerült. Fejemet lassan kezdtem rajta mozgatni, lágyan szívtam, halkan cuppogtam rajta. Egészen addig ingereltem, míg az orgazmus határára nem sodortam. Lassan kiengedtem ajkaim közül.
- Ne haragudj rám.- másztam fel hozzá és magamhoz öleltem. Egyszerűen képtelen vagyok  lenyelni. Akkor meg jobb ha ki sem jön.
- Jiho...- simogattam a mellkasát.- Megpróbáljuk?- néztem rá nagy szemekkel.

<Zico>
Magamon kívül nyöszörögtem alatta. Volt már korábban ilyenben részem, de egyik sem esett ennyire jól. A lepedőt markolva lihegtem, miközben ő leküzdve a félelmeit kényeztette a farkamat.
- Se-semmi baj. - lihegtem, mikor az orgazmus előtt abbahagyta. -  Ez ish nagyon jól esett, köszönöm. - pusziltam meg ajkait, amin a saját ízemet éreztem.
Viszont mikor leesett, hogy mire célzott a kérdésével, egy kicsit megtorpantam.
- A-azt? - kérdeztem habozva, mire bólintott. - D-de... nincs nálam se gumi, se síkosító. Anélkül... nagyon fog fájni. -  haraptam alsó ajkamba. Nem számítottam rá, hogy ilyet  csinálunk majd, nem szereztem be a szükséges kellékeket.

<Kyung>
- Azok nélkül nem jó?- néztem rá csillogó szemekkel.
- De én szeretném...- bújtam hozzá jobban. Ágyékomat combjának dörgöltem, kezemmel merevedését simogattam.
De talán igaza lehet. Várnunk kellene még. De szegényt úgy otthagytam. Szeretném, hogy neki jó legyen.

<Zico>
- Nem igazán. Gumi nélkül még elboldogulok, de... síkosító nélkül... vagy van valami krémed? Vagy masszázs olajad? Valami,  ami csúszik. - nyeltem nagyot. Én tényleg nagyon vágytam rá, de féltem, hogy pánikba esik, mikor megérzi a fájdalmat, és félni fog tőlem.
Jólesően szisszentem fel, mikor rám fogott. Lassan hátranyúltam, ujjamat lágyan a bejáratához csúsztattam, és körkörös mozdulatokkal kezdtem ingerelni.
- Tényleg akarod? Csak miattam nem kell. - nyögtem, mikor erősebben rám markolt.

<Kyung>
Mikor megéreztem a fenekemnél a kezét halkan felnyögtem és kicsit jobban megszorítottam.
- Mmm... Uhum...- nyöszörögtem összeszorított fogakkal.
- Akarlak.- suttogtam ajkaira és szenvedélyesen megcsókoltam. Addig sem figyeltem arra, mit csinál.
- A fiókomban...- vettem mély levegőt.- Van testápoló.

<Zico>
Elengedtem fenekét, és felkönyökölve húztam ki a fiókját. Mikor megtaláltam a krémet, kivettem, és visszafordultam hozzá. Hátára fektettem és széthúztam a lábait.
- Ha nem megy, ne erőltesd magad, szólj és megállunk. - hajoltam lassan férfiasságára, és makkját ajkaim közé vettem. Finoman szívogattam, nyelvemmel izgatóan köröztem rajta.
Egyre többet engedtem a számba, halkan nyöszörögve mozgattam a fejem.
Közben  felpattintottam a tubust, és egy jó nagy adagot nyomtam az ujjaimra. Alaposan elkentem, majd a testápolót visszacsuktam és félredobtam.
Mutatóujjamat a bejáratához simítottam, mire kicsit megugrott. Erősen kezdtem szívni tagját, ujjammal záróizmát dörzsöltem, majd lassan belé csúsztattam ujjbegyemet. Óvatosan mozgattam, lassan engedtem egyre beljebb.
- Jól vagy? - puszilgattam ágyékát, majd az ajkaimhoz dörzsöltem.

<Kyung>
- Uhum...- tartottam vissza a levegőm.
Lassan fújtam ki majd mélyet lélegeztem. Igyekeztem ellazítani magam és csak Jiho-ra koncentrálni.
Figyelmemet igyekezett elterelni hátul munkálkodó kezéről azzal, hogy tagomat ajkaival és nyelvével ingerelt. Igazából még semmi rosszat sem éreztem. Csak egy kicsit féltem. De bíztam Jiho-ban.
Finoman hajába túrtam és szőke tincseivel játszadoztam.

<Zico>
Bátorítására mozgatni kezdtem az ujjamat, először lassan, majd kicsit gyorsabban, közben számmal folyton kényeztettem. Mikor éreztem, hogy nem szorít annyira, nagyon lassan kihúztam az ujjam és óvatosan próbáltam kettőt belé helyezni.
- Lazíts! Itt vagyok, szeretlek, imádlak, és nem foglak bántani.  - csókolgattam belső combjait, majd ágyéka körüli érzékeny bőrt jártam körbe.
Egyre beljebb dugtam az ujjaimat, láttam, hogy szája fájdalmasan megrándul. Talán még nincs rá felkészülve.
Egy pillanatig abba akartam hagyni, de rájöttem, hogy bármikor is ejtenénk meg az első alkalmat, ugyanilyen nehezen viselné. Le kell győznie a félelmét, különben soha nem fog megnyugodni a lelke.
Ismét a számba vettem, fejem gyorsan mozgattam rajta, hangosan nyöszörögtem, hogy hátha elterelem a figyelmét.

<Kyung>
Hangosan lihegtem alatta, a lepedőt markoltam és tétlenül vártam, hogy jobb legyen.
Második ujja már fájdalmat váltott ki de nem kértem, hogy álljon le. Egyre csak arra koncentráltam, hogy Ő velem van és szeret.
Közben keményen szopta merevedésem, ami, furcsa ilyet mondani, de nagyon jól esett.
Ujjait először lassan forgatta bennem majd kissé gyorsított és néhányszor ollózott is bennem.
Nem tudtam melyik érzésre figyeljek jobban, mert hátul iszonyatosan fájt viszont nyelvével olyat művelt, hogy azt hittem, hogy az ajkai közé élvezek.
- Ah... Jihoh... Ah...!- nyöszörögtem alatta.

<Zico>
Próbált elterelni a figyelmét, és úgy láttam, hogy sikerült, mert bár fájdalmasan rándult meg néha az arca, élvezte a nyelvem játékát.
- Hmpf.  - nyögtem teli szájjal. - De finom vagy. - szuszogtam farkára.
Ujjaimmal óvatosan tapogatóztam benne, kerestem azt a bizonyos pontot, amiről a neten olvastam, de fogalmam sem volt, merre masszírozzam belsejét.
Hajamba kapott, mikor közeledett az orgazmushoz, erősen markolt bele, miközben homloka gyöngyözött az izzadságtól.
- Ez az baby, engedd ki magad. - mozgattam kezem sebesen rajta. - Azt akarom, hogy a számba élvezz. - kéjes hangon biztattam. Bekaptam, pár erőset szívtam rajta, mire forró ondója ellepte a szám belsejét. Élvezettel szívtam ki az utolsó cseppig, majd hangosan cuppanva váltam el tőle és lenyeltem forró magját.
Kezemmel újra izgatni kezdtem, közben fenekében siklottam ki-be, végül lassan kihúztam az ujjaimat hátsójából és megint a krém után nyúltam.
- Biztos akarod? - néztem rá lihegve, mielőtt bekrémeztem  volna ágaskodó farkamat.

<Kyung>
Nehezen tudtam magam tartani. Nem akartam elélvezni de már a szélén álltam és Jiho is olyan szép szavakkal biztatott.
Furcsa volt, hogy arra kért, hogy közvetlenül a szájába engedjem magam. De nem volt erőm ellenkezni. Megtörtént. Csillagokat látva szédültem az élvezettől.
De időm sem lett volna kifújni magam, remegő testem lenyugtatni. A legnagyobb kör még hátra volt.
Hangosan szusszantam, mikor ujjait kihúzta belőlem Jiho majd újra ingerelni kezdett.
- Ih-igehn... Akarlakh Jihoh...- nyögtem kábultan.

<Zico>
Miután megkaptam az engedélyt, bekentem a férfiasságomat testápolóval, és ujjaimmal kentem még a bejáratára is.
Betérdeltem a lábai közé, és megemeltem a fenekét. Bepozicionáltam magam, és lassan belé csúsztattam a makkomat, mire fájdalmasan felnyögött.
- Fogd meg a kezeimet. - nyújtottam felé az enyémeket, mire erősen megszorította. Lassan csúsztam egyre beljebb, teste megrázkódott, szemei könnybe lábadtak.
Megijedtem. Előredőltem, és szorosan öleltem magamhoz.
- Sajnálom. - sutyorogtam elcsukló hangon. - Annyira sajnálom, szerelmem. Kérlek, maradj erős. Lazíts egy kicsit, mert nagyon összeszorítasz. - suttogtam nyakába, miközben az én szemeimből is kipottyant egy-egy könnycsepp. - Bocsáss meg nekem, hidd el, soha nem bántanálak, ha ez elkerülhető lenne.
Kezdtem kétségbeesni, mert szüntelenül zokogott alattam.
- Szeretlek. Kérlek, ne haragudj rám. - csókoltam meg reszkető ajkait. - Ne sírj, kérlek. Akarod, hogy abbahagyjuk?

<Kyung>
Összeszorított fogakkal vártam, hogy birtokba vegye a testem. Benntartott levegővel küzdöttem magam ellen, a testem ellen és a fájdalom ellen.
Lassan tolta fel nekem de hiába csúszott jól, attól még borzasztóan fájt, feszített és égett.
Hangosan lihegve küzdöttem de lehulló könnyeim elárultak. Arcom teljesen elázott tőlük, testem csendben rázkódott.
Eszembe jutott néhány borzalmas kép, ahogy Leo egyre erősebben dolgozta meg a testem és a fájdalomtól már az ájulás szélén álltam. De Jiho lágy hangja, szeretetteljes csókja visszarántott a jelenbe. A jelenbe, aminek szépnek kellene lenni de a hisztimmel elrontottam.
- N-nincs semmi baj...- szipogtam a nyakába. Szorosan öleltem magamhoz. Tudom, hogy ha velem van, nem eshet bajom.
- F-folytasd csak. Velem ne törődj.- nem akartam ennél is jobban elrontani a pillanatot. Én igyekszem magamban rendezni a dolgokat.

<Zico>
- Ne beszélj ostobaságokat, csakis te vagy most a fontos. - puszilgattam körbe arcát. Lágyan csókoltam le könnyeit, kezeimmel simogatni kezdtem.
Percekig vártam, az erős szorítás lassan engedett ágyékom körül. Férfiasságára fogtam, lassan masszírozni kezdtem, hogy eltereljem a figyelmét. Még nem mozogtam, várni akartam, amíg kicsit megnyugszik.
- Nagyon-nagyon szeretlek, kicsim. Te vagy nekem a legfontosabb. Nagyon jól csinálod eddig. Vegyél mély levegőket. - susogtam ajkaira.
Lassan, csigatempóba kezdtem mozogni benne. Hihetetlenül jó érzés volt a szűk forróságban lenni, de kizártam a vágyakat, mert tudtam, hogy neki most borzalmas lehet. Ajkait csókolgattam, miközben kezeimmel kitartóan pumpáltam tagját.

<Kyung>
Lágy puszijai, gyengéd érintései megnyugtattak valamennyire.
Szorosan öleltem magamhoz, fülébe lihegtem.
Lábaimmal körbefontam derekát, úgy egy fokkal jobban esett lassú mozgása.
Farkam ismét megmerevedett kezei között.
- Szeretlekh... Jiho nagyon szeretlekh...- suttogtam neki nyögve.
Keze munkája majdnem teljesen elvonta a figyelmemet a hátsó kissé kellemetlen érzésről és kezdtem egy kicsit élvezni.
- Neh engedj ehl kéhrlekh... Ah...- nyögtem.

<Zico>
Úgy éreztem, hogy kezd javulni a helyzet, ugyanis már nem sírt és nem is reszketett a fájdalomtól.
Kicsit gyorsítottam, így felvehettem egy normális, de lágy tempót.
- Most már összetartozunk teljesen. - puszilgattam nyakát. Hüvelykujjammal makkján köröztem.
- Szeretlek baby. Elképesztően jó veled. - nyögtem halkan a fülébe.
Gyorsítottam a kezemmel, közben nyakát harapdáltam gyengéden. A forró testben hamar az orgazmus határára kerültem, de a párnába markolva visszafogtam magam.  Nem mehetek el benne, nincs rajtam óvszer, figyelmeztettem magam folyton.

<Kyung>
- Ah... Hm... J-Jiho...- nyögtem a nevét, miközben egyre jobb érzés kerülgetett.
Éreztem, hogy forrón lüktet fenekemben tagja. Tudtam, hogy neki már nem kell sok vissza.
Nyakát csókolgattam, majd ajkaira tapadtam, nehogy kihallatszódjanak a nyögéseink. Hátát gyengéden karmolásztam.
- Jihooh... Gyerünkh...- biztattam szájába nyögve.
Ahogy egyre gyorsabban mozgatta a csípőjét és csuklóját úgy ért el engem újra az orgazmus.
- El fogokh élveznih meginth...- kapaszkodtam Jiho vállaiba.

<Zico>
- Tedd azt! - nyögtem összeszorítva a szemeimet, hogy vissza tudjam  tartani a beteljesülést. - Élvhezz a kehzemre, kicsimh! - biztattam, miközben egyre gyorsabban mozogtam. Remélem, nem fáj neki.
Vállamba harapva nyögött fel, majd magja a kezemre és a hasára spriccelt. Teste megfeszült az orgazmustól, bejárata összeszűkült körülöttem. A nyakába bújva nyüszítettem, közben megálltam a mozgással, hogy kibírjam orgazmus nélkül.
- Próhbálj meg ellazulnih, hogy kivehessem.  - nyeltem nagyot, és lassan emelkedtem feljebb, hogy ki tudjam húzni, de ő erősen szorított lábaival. -  Kicsim, kéhrlek. Nehm mehetek el benned, hohgy mossuk kih onnan? - nyöszörögtem, mert már alig bírtam visszatartani.

<Kyung>
- Nh-neh foglalkozz azzalh...!- nyögtem még mindig az élvezettől görcsben rázkódó testtel.
Nem engedtem el, érezni akartam mindenével együtt.
Erősen szorítottam magamhoz, csípőmet elkezdtem lökni alatta. Nem érdekelt más, csak, hogy sikerüljön Őt maradéktalanul kielégítenem.
- Gyerünkh szerelmemh... Élvezz beléhm kérlekh...- nyakamba harapva morrant fel és belém lövellte forró nedvét. Testem megremegett élvezkedő teste alatt.
- Ez azh...- fogtam kicsit gyengébben.

<Zico>
Feladtam a harcot ellene, mert titkon izgatott a gondolat, hogy benne élvezzek el.
Elengedtem a vágyaimat, és pár másodperc múlva végre elért a várva-várt orgazmus.
A testem reszketett, miközben próbáltam nem hangos lenni. Kezeim kicsúsztak alólam, ráborulva lihegtem nyakába.
- Köhszönöhm. - suttogtam bódultan. Megkerestem ajkait, szerelmes csókba invitáltam.
Mikor elszakadtunk, lassan húzódtam ki belőle, és mellédőltem. Izzadságtól és élvezetétől nedves testét cirógattam.
- Olyan szép vagy így. Meg egyébként is. - vigyorogtam bambán, majd feltornáztam magam, és hasa fölé hajoltam. Nyelvemmel végignyalogattam, eltüntetve élvezetét a hasáról, majd fejemet odafektettem, ő pedig mosolyogva simogatta vizes hajamat.
- Nagyon büszke vagyok rád. Legyőzted a félelmeidet. Egy igazi angyal vagy.

<Kyung>
- Ez nem igaz...- simogattam arcát.- Nálad nincs szebb.- mosolyogtam rá.- És ha Te nem lennél... Én... Én nem tudom mi lenne. Valószínűleg sosem tudnám meg, hogy a szeretkezés jó dolog. Köszönöm, hogy segítettél. Szeretlek.- kimondhatatlanul hálás voltam neki.
Lehajoltam hozzá és hajába túrva csókoltam meg forrón.

<Zico>
Elégedetten nyögtem fel, mikor birtokba vette az ajkaimat.
Felültem, hagytam , hogy irányítsa a csókot.
Nyelve forrón siklott a számban, élvezettel simult az enyémhez.
Mikor elfogyott a levegőnk, lassan, cuppanva váltunk el, kacéran vigyorogtunk egymásra.
- Nekem kellene köszönetet mondanom, hogy bíztál bennem azok után, ami veled történt. El sem hiszed, mennyire örülök, hogy nekem adtad magad. Csodálatos voltál, még soha nem szeretkeztem korábban. De ez... sokkal jobb, mint a szex. - sutyorogtam ajkaira. - Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, kicsim! Megérte rád várni, nem bántam meg. - cirógattam orrát a sajátommal.
Úgy éreztem, hogy úszkálok a szerelemben és a boldogságban. - Gondoltad volna, hogy az a bunkó, seggfej srác, akit megismertél egy nap ennyire fog téged imádni? Mert én nem. - kuncogtam.

<Kyung>
- Őszintén? Nem. Csak reméltem.- vigyorogtam rá.- Annyira örülök, hogy így alakult minden.- öleltem magamhoz és nyakát csókolgattam.
- Szeretlek.- súgtam puha bőrére.
Lassan visszadöntöttem magunkat az ágyra és betakartam.
A takaró alatt hozzábújtam és mellkasát puszilgattam.
- Le szeretnél zuhanyozni?- cirógattam az oldalát.

<Zico>
- Uhum. Megoldható, hogy esetleg együtt...? Nem szívesen engedlek el most, hogy a karjaimban vagy. - mosolyogtam ajkamba harapva.
Hátát cirógattam, közben egymás szemébe néztünk. Gyönyörű kiskutyaszemei teljesen elvarázsoltak.

<Kyung>
- Felőlem mehetünk együtt... De akkor segíts kérlek... Most nehezebben megy a mozgás.- legalábbis utolsó emlékeim szerint ilyenkor így szokott lenni...
- De maradjunk még egy kicsit. Tetszik ez a szerelem kuckó.- férkőztem hozzá közelebb majd megcsókoltam.

<Zico>
- Rendben, maradunk, ameddig akarod, cicuskám. - cirógattam hízelegve. Szerettem volna a legboldogabb sráccá tenni a Földön. - Utána szívesen segítek, a karjaimban viszlek ki, ha szeretnéd. - kaptam ezúttal én a szája után. Nyelvünk szenvedélyesen simult össze. Ajkába haraptam, a számba szívtam a puha párnácskát.

<Kyung>
- Ah...- sóhajtottam ajkai közé.- Egy igazi úriember.- kuncogtam majd hagytam, hogy tovább csókoljon.
Oldalán fel-le futtatva játszottam ujjaimmal közben.

<Zico>
Egy ideig még romantikáztunk, majd láttam, hogy kezd elbódulni a simogatástól, ezért felálltam mellőle.
- Merre találok törölközőt? - hajoltam fölé, mire fel akart állni, de szelíd erőszakkal visszanyomtam. - Majd én szerelmem, csak maradj. A karjaimba akarlak kivinni, csak mondd, merre találom őket, hogy ne pucéran menjünk át. - cirógattam arcát.

<Kyung>
- A jobb oldali szekrény legalsó fiókjában.- sóhajtottam majd elmosolyodtam a gondoskodásán.
Két nagyobb törölközőt vett elő és az egyiket a saját derekára kötötte. Mellém sétált, kitakart és a másikkal engem bugyolált be. Alám nyúlt és erős karjaiba vett. Átkaroltam a nyakát és szégyenlősen mosolyogtam rá.

<Zico>
- Tetszik életem, hmm? - vigyorogtam, mert láttam rajta, hogy nagyon élvezi a kényeztetést.
Kikémleltem,majd mikor láttam, hogy tiszta a terep, átvittem a fürdőbe. Letettem, elfordítottam a kulcsot a zárban, és ledobtam a törölközőket rólunk.
Összeölelkezve kacsáztunk a zuhanykabinba, majd magunkra zártam az ajtaját és megnyitottam a csapot.
Levettem a tusfürdőt, nyomtam a fürdőszivacsra, és simogatni kezdtem.
- Imádom ezt a testet. - bújtam a nyakába.

<Kyung>
- Én meg ezt a testet.- csókoltam meg lágyan.
Kitapogattam a másik szivacsot majd elvettem tőle a tusfürdőt, öntöttem a szivacsra és én is simogatva mosdatni kezdtem.
Ajkaink nem váltak el egymástól. Gyengéden simogattuk a másik testét.
- Most neked lesz olyan illatod, mint nekem.- pusziltam vizes nyakába.

<Zico>
- Nem baj, úgyis imádom az illatodat. -  nyaltam meg az ajkaimat.
Leöblítettem róla a habot, és levettem a sampont.
- Csukd be a szemed, az életben nem csináltam még ilyet. - nevettem halkan, majd először sután, majd kicsit bátrabban mostam meg a haját. - Fodrásznak is jó lennék! Na hát! - kuncogtam, majd lemostam a haját.
- Hogy tisztítjuk ki a popsidat? Akarod, hogy én... csináljam? Könnyebb úgy, nem?

<Kyung>
- Mindent Te szeretnél csinálni?- pislogtam rá.
Jól esett, hogy gondoskodott rólam de nem akartam a terhére lenni.
- D-de azt... Hogyan kell... Ahj... E-ez olyan furcsa helyzet...- sóhajtottam és inkább magamhoz öleltem, hogy ne lássa piros arcomat.

<Zico>
- Még szép! Én vagyok a tettes, illik nekem megoldanom a problémát. Meg könnyebb nekem ott matatni, mint neked. - nyomtam cuppanósat az arcára.
Betusfürdőztem a kezem, majd levettem a zuhanyrózsát.
- Kérek egy aranyos kis bepucsítást.
Megtette, amit kértem, de arcát szégyenlősen a mellkasomba rejtette végig.
Nekem is furcsa volt ujjammal lenn maratni, mert most nem felkészítettem, hanem megpróbáltam eltüntetni a kis akciónk eredményét.
Mikor végeztem, visszatettem a helyére a zuhanyrózsát és állánál fogva felemeltem fejét.
- Kész is vagy. - pusziltam meg.

<Kyung>
Furcsa érzés volt újra magamban érezni az ujját. Talán még egy pillanatra élveztem is de feltörő sóhajomat elfojtottam. Szégyenlősen, beharapott ajkakkal bírtam a munkálkodását.
- Köszönöm.- motyogtam szégyenlősen pirulva.
- Megmoshatom a hajadat?- kérdeztem hátát simogatva.

<Zico>
- Persze, rendelkezz velem, hercegem. - adtam a kezébe a sampont.
Mivel magasabb voltam nála, kicsit előre döntöttem a fejem, hogy kényelmesen elérjen. Csukott szemmel hagytam, hogy fejemet masszírozza, éreztem játékos ujjait. Miután leöblítette a sampont, megráztam a fejem.
- Úgy érzem magam, mint egy kiskutya, akit a gazdija  megfürdet. - nevettem, majd elzártam a csapot.

<Kyung>
- Az én kiskutyusom.- kuncogtam majd mielőtt kilépett volna a kabinból visszahúztam és forrón megcsókoltam.
- Cejetjek.- gügyögtem neki orrunkat összeérintve.
Kiléptünk a kabinból és egymást szárazra törölgettük.
Visszacsavarta rám és magára is a törölközőt és ismét a karjaiba vett.
- Hős lovagom...- kuncogtam.- Köszönöm, hogy cipelsz.- karoltam át és megpusziltam a nyakát.
A szobába érve az ágyba fektetett.
- A bal oldali szekrényben találsz tiszta alsót meg pólót és gatyát is.

<Zico>
- Oki-doki. - riszáltam az említett szekrényrészhez, és elővettem a  ruhadarabokat.
Az egyik alsót magamra húztam, majd felvettem a többi ruhát is és a neki szántakkal az ágyhoz léptem.
Kibontottam a törölközőt, és felöltöztettem, közben itt-ott kacéran megsimogattam. - Bújj be az ágyikóba, egy pillanat és jövök.  - kaptam fel a vizes törölközőket, majd a fürdőbe sétáltam velük.
- Itt is vagyok. - bújtam mellé, mikor visszaértem.

<Kyung>
- Olyan gondoskodó vagy mackóm.- öleltem magamhoz mikor befeküdt mellém.- Meg sem érdemellek...- biggyesztettem le az ajkaimat.- De lassan aludjunk szerelmem, mert a holnapi napot is ki kell valahogy bírni...- sóhajtottam.

<Zico>
- Nem mindenkivel vagyok ilyen, de téged úgy imádlak babusgatni. - pusziltam meg. - Ez lehet holnap fájni fog. - fogtam meg a popsiját.
Feljebb haladtam kezemmel, hátát simogattam, szorosan közel tartva magamhoz.
- Szeretlek! Jó éjt neked, angyalka. - búgtam a fülébe.

<Kyung>
- Megtisztelsz...- kuncogtam.- Biztos, hogy fájni fog. De érted kibírom.- csókoltam meg.- Én is szeretlek mackókám. Jó éjt.- bújtam hozzá egészen közel, amennyire csak tudtam.
Amint lecsuktam a szemeimet magával ragadt a világ legszebb álma.

<Zico>
Halk, egyenletes szuszogása engem is elaltatott.
Reggel boldogan, mosolyogva ébredtem. Ma nem esett rosszul az ébresztőóra, vidáman kapcsoltam ki, majd az én egyetlen párom nyakába bújva, lágy puszikkal ébresztgettem.
- Jó reggelt, édesem. - vigyorogtam ajkaira.

<Kyung>
Csodálatosan ébredtem reggel. Szerelmem csókjaira kelni hihetetlenül felemelő érzés.
- Jó reggelt kicsim.- nyomtam egy gyors puszit vigyorgó ajkaira.
- Hogy aludtál szerelmem?- nyújtóztattam meg végtagjaimat.

<Zico>
- Csodálatosan. - cirógattam arcát. - És te? Nem álmodtál rosszat most, hogy megtettük? Amúgy, remélem, nem fáj a popsid nagyon. - ásítottam nagyot, majd felültem. - Suli után el kéne mennem venni pár kelléket, ami megkönnyíti a dolgunkat a jövőben. Velem jössz, vagy kellemetlen lenne számodra ilyen dolgokat vásárolni?

<Kyung>
- Olyan jól aludtam.- ásítottam.- Semmi rosszat sem álmodtam hála neked.- ültem fel én is és átkaroltam a derekát. Vállait és tarkóját puszilgattam.- Nem tudom, majd tesin kiderül.- kuncogtam bár ez cseppet sem vicces.- E-elmehetek... Úgysem jártam még ilyen helyen.

<Zico>
- Oké. - simogattam meg ölelő karjait. - Keresünk neked  csinos kis rózsaszín nyuszifüleket a sexshopban. - kuncogtam. - Vaaaaaagy... inkább cicafüleket szeretnél?  Szerintem mindkettő illik hozzád, engem beindítana a látvány. - kacsintottam rá viccelődve.

<Kyung>
- Olyan hülye vagy.- kacagtam finoman megrángatva Jiho-t.
- Neked meg tudod mit veszünk...?- haraptam a nyakába vigyorogva.- Feszülős vörös bőrtangát. Hm... Milyen szexi leszel te atya ég!- ábrándoztam róla de nehezemre esett visszatartani a nevetésem.

<Zico>
- Miih? Na azt nem! Nem vagyok én sztriptíz táncos.  - nevettem a képtelen ötleten. - De ha felveszel egy takarítónő jelmezt, csipkés harisnyakötővel, meg selyemtangával, akkor én is felveszem és még csokornyakkendőt is teszek a nyakamba. - pillogtam rá ártatlanul.

<Kyung>
- Felvegyem?- néztem mélyen, kihívóan a szemeibe közben vigyorogtam.
- Áh de úgysem tennénk meg...- hessegettem el a gondolatot.- De téged komolyan beindítana ha úgy látnál?- néztem rá elkerekedett szemekkel.

<Zico>
- Hát ööö... ja. - vakartam meg a fejem búbját kicsit zavartan. - Bocsi, ha ez neked megalázó vagy nem is tudom. Nekem... nagyon... huhh... biztos rád indulnék, ha csábítóan illegetnéd magad egy olyanban. - kuncogtam. - Miért, neked nem tetszene a valóságban, ha egy piros tangában  látnál, egy csokornyakkendővel? - fordultam felé, vigyorogva.

<Kyung>
- Hát... Nem is tudom... Ez egy kicsit nagyon bizarr...- húztam a szám.- De tudod mit? A cicafület megengedem.- mosolyogtam rá.- Aztán majd talán idővel a többit is.- kacsintottam rá.- Na de most gyere, adok ruhát, felöltözünk, megreggelizünk és elmegyünk a suliba.- a mondat végére az életkedvem is elment.
Nehezen kikászálódtam az ágyból és a szekrényhez léptem tiszta ruhákért.
Úgy éreztem magam, mint egy kiherélt kutya. Kb olyan formában tehettem meg a lépéseimet, mint szegény állat... De Jiho-ért bármit.

<Zico>
- Tudod, elég ínyenc vagyok. Ha ezt kapom majd a szülinapomra, szívesen várok addig rá. - nevettem halkan.
Mikor megláttam, hogy jár, kicsit elszégyelltem magam.
- Sajnálom a feneked. Pihentetjük pár napig, hátha helyrejön, oké? - álltam fel én is, majd csendben felöltöztünk. Még utoljára elkaptam egy csókra, majd lementünk reggelizni.
- Amúgy jó hír, hogy a te ruháid is jók rám. - vigyorogtam. - És fincsi Kyung illatom van. - szagoltam meg a felsőm ujját. - Idehordom a ruháimat, hogy vegyék át az illatod. - csikiztem derekát, majd elengedtem, mielőtt beléptünk a konyhába.

<Kyung>
Hm... Akkor csak várd türelemmel a szülinapod Jiho... Kigondoltam valamit...
- Köszönöm a kedvességed.- pusziltam meg majd miután felöltöztünk, lementünk reggelizni.
- Hülye.- nevettem ki.- Én speciel a Jiho illatot jobban szeretem.- kacsintottam rá.
- Jó reggelt!- köszöntünk a konyhába érve.
- Áh, sziasztok! Üljetek le.- mosolygott kedvesen anyu.

<Zico>
Kyung anyukája kedvesen mosolygott ránk, ami megnyugtatott több dolog miatt is.  Először is azért, mert ezek szerint  nem hallották, amit az este műveltünk, másodszor, mert úgy tűnt, elfogad, mint a fia szerelmét.
- Köszönöm, ez nagyon jól néz ki. - hajoltam meg kicsit, mikor megkaptam a reggelimet.
- Jaj Jiho, te mindig túlzol. Zavarba hoz a dicsérgetésed. - mosolygott szégyellősen.
- De nem is! Tényleg nagyon finomak és ínycsiklandozóak az ételek. - haraptam bele. - Hmm.  Mondom én.
Kyung-ra pillantottam, aki a széken fészkelődött, közben durcásan ráncolta a szemöldökét. Észrevette, hogy nézem, vigyorogva rákacsintottam, majd ártatlanul ettem tovább.

<Kyung>
Nem volt kellemes a széken ülni, talán a menésnél is rosszabb volt de ki kell bírni.
- Igen anyu! Csak ne szerénykedj!- kuncogtam.
- Ahj... Fiúk...- sóhajtott lemondóan.
Hamar elfogyasztottuk a reggelit, megköszöntük majd felmentünk a cuccainkért addig anyu pakolt nekünk tízórait és útnak is indultunk.
- Jiho... Ma olyan boldog vagyok.- mosolyogtam rá.

<Zico>
- Ennek igazán örülök. - kulcsoltam össze az ujjainkat. - Én is egyébként, madarat lehet velem fogatni.
Egymás mellett haladtunk a suli felé.
- A napokban el kellene mennem Junhyung-hoz is. Meg kell neki magyaráznom, hová tűntem, meg...  meg kell köszönnöm, hogy velem voltak. Nélkülük nem igazán sikerült volna. Meg persze el kell tüntetnem otthonról a fegyvert. Ha megtalálják, nekem végem. Anya kinyiffant. Nem tudja, hogy ennyire benne vagyok a mélyében a dolognak. Bár mostanában nem annyira, mióta megismerkedtünk.
Elengedtem a kezét a suli előtt, de ugyanolyan szorosan haladtunk egymás mellett a folyosón is.

<Kyung>
- Szerintem is jobb, ha mihamarabb megszabadulsz tőle... Nekem nincs bajom Junhyung-gal. Jó fejnek tűnik. Majd elmehetnénk hozzá a hétvégén egy bulira. Van hozzá kedved?- mosolyogtam rá.
Olyan rossz volt, hogy a suliban nem érinthettem.
A tesi öltözőbe menet Kwonnie is csatlakozott hozzánk.
- Sziasztok.- kapott el minket.- Tegnap aztán jól otthagytatok azzal a bestiával minket. Alig bírtam lekaparni Hyukkie-ról...- sóhajtott.
- Bocsi... De ha tovább maradtam volna egy percig is, esküszöm, nem lenne olyan szép az arca...- morogtam. Még a kezem is ökölbe szorult.

<Zico>
- Oké, majd felhívom, és ledumálom vele. - mosolyogtam. Megnyugtatott, hogy bírja a górét, féltem, hogy majd elzárkózik a régi barátaimtól, mondván, hogy túl alvilágiak  számára.
- Nyugi, mondtam, hogy semmi esélye. - fogtam meg gyengéden ökölbe szorított kezét. - Ne haragudj cicafiú, muszáj volt utánamenjek, hogy elmondjam neki, hogy nekem csak ő kell. - mosolyogtam Yookwonra, aki beharapta az alsó ajkát, úgy nézett ránk.
- Olyan édesek vagytok!  - fakadt ki végül, majd a nyakunkba borult. - Imádlak titeket együtt. Szupercukik  vagytok. - simogatta meg mindkettőnk fejét. - Na gyertek, készüljetek el. - indult meg előttünk az öltözőbe. - Amúgy szerintem még mindig nem adta fel, figyeljetek oda rá. Hyukkie-t is mindig becézgeti meg tapogatja, olyankor ki tudnám kaparni azokat a nagy, csillogó szemeit. - imitálta Kwonnie a jelenetet.

<Kyung>
Aranyos volt Kwonnie-tól, hogy megdicsért minket. Én is imádom Őt. Nála jobb barát nem is igen kell.
- Oh csak próbálja meg az én Jiho-mat még egyszer tapogatni! Én ki is kaparom azokat a szép nagy szemeit...- fortyogtam hangosan magamban, mire mindketten felnevettek.
Befordultunk az öltözőbe és nekiláttunk az átvedlésnek.
Borzasztóan nem volt semmi kedvem a tesihez... De valahogy túl kell rajta esni.
Öltözés közben Jiho néha lopott egy-egy puszit, csókot, szerencse, hogy a többiek már kint voltak a teremben Yookwont pedig nem hiszem, hogy zavarta.
- Szeretlek.- suttogtam mosolyogva.

<Zico>
- Én is.  - pusziltam meg arcát, majd megfogtam a kezét, mikor mindketten elkészültünk.
Együtt sétáltunk a terembe, de sajnos megint el kellett engedjem a kezét. Mivel még volt pár perc, ezért lehuppantunk az egyik padra.
Az óra nem volt valami szórakoztató, Kyung egyébként is utálja, most pedig, hogy fáj a feneke, még jobban. Végig összeszorított fogakkal végezte a gyakorlatokat. Légyszívesebben átöleltem volna, de nem akartam magunkra vonni a figyelmemet, ezért megtartottam a tisztes távolságot.
Óra végén nem siettünk az öltözőbe, Kyung Yookwon-nal beszélgetett, én pedig labdáztam,hogy elüssem az időt.
Mikor tiszta volt a terep, intettek, hogy mehetek, ezért a helyére tettem a kosárlabdát, és csatlakoztam hozzájuk.

<Kyung>
Szenvedve csináltam végig a tornaórát, minden pillanatban szidtam magamban, azt aki ezt kitalálta na meg a tanárt.
Fáradtan ballagtunk az öltözőbe Yookwon-nal.
- Jahj... Nekem elegem van a mai napból...- panaszoltam.
- Hát nem szerencsés tesivel kezdeni a napot.- morgott Ő is.

<Zico>
- Jaj, milyen kis duzzogó cicusaim vannak nekem. - akartam rácsapni mindkettő fenekére, de aztán rájöttem, hogy nem túl jó ötlet, ezért inkább csak megtapogattam őket, mire megugrottak.
- Muhaha! - formáltam ördögszarvakat a mutatóujjaimmal a fejemen. - Hmm... Kwonnie, milyen jó feneked. Lehet, hogy meg kellett volna tartsalak magamnak, nem odaadni B-Bomb-nak. - vágtam elgondolkodó fejet. - Áh, de nem! - intettem le. - Túl sokat beszélsz, begolyóznék tőled. - tanakodtam még mindig hangosan.
Kyung prüszkölve nevetett fel, az említett pedig  sokkoltan  nézett, majd szemei mérgesen szűkültek össze, és csapkodni kezdett.
- Te mocskos, hogy mondhatsz rám ilyet? Nem szégyelled magad, a barátodat ilyenekkel piszkálni?
- De szeretem, mikor ilyen gyengéden simogatsz. - csücsörítettem rá, mire még idegesebb lett. - Jó, nyugi van na, csak vicceltem. - fogtam le a kezeit vigyorogva. - Gyere, kössünk békét. - rántottam a mellkasomra, és megcsapkodtam a fejét.
- Ne ütögessél már, te vadállat! - akart kibontakozni az ölelésemből, de nem engedtem. - Hallod? Most utállak ám, ne fogdossál! Kyung, téged is így terrorizál? - csapkodta meg a hátam, de mosolyából tudtam, hogy nem haragszik.

<Kyung>
- Nem szokott. De most már tényleg engedd el, mert azt hiszem Őt jobban szereted és féltékeny leszek...- duzzogtam. Jól mulattam kakaskodásukon de azért inkább engem ölelgessen Jiho.
- Na jöttök?- néztem vissza rájuk az öltöző ajtajából.

<Zico>
Meglepetten engedtük egymást Yookwon-nal. Nem gondoltam, hogy Kyung féltékeny lesz.
- Hékás! - léptem mellé, és visszahúztam, de nem igazán akart jönni. - Magunkra hagysz, kérlek? Mire becsengetnek, megyünk mi is. - fordultam Kwonnie felé, aki még mindig meglepett arcot vágott. Bólintott, majd magunkra hagyott, én pedig bezártam az ajtót.
- Naaaaa... - bújtam  kedvesemhez, és nyakát kezdtem csókolgatni. - Tudod, hogy nekem csak te kellesz. Csak viccelődtem evvel a kis mócsinggal. Téged szeretlek, és ennél a popsinál nincs szebb számomra. - simogattam meg gyengéden a fenekét. - Ne haragudj rám, nem ölelgetem többet, jó édes? - suttogtam ajkaira.

<Kyung>
- Hé, Ő a barátom! Ne mondj rá ilyet!- durciztam.
Hangos nevetésben törtem ki. Komolyan gondolja, hogy Yookwon-ra féltékeny vagyok?
- Senki sem mondta, hogy el vagy tiltva bárkitől is. De azért csak óvatosan csintalankodj. Tudom, hol laksz.- nevettem majd kibontakoztam a karjaiból.
- Gyere. Mindjárt csengetnek.

<Zico>
- Oh, és átjössz este a sötétben elfenekelni? - búgtam  vigyorogva. - Rendben, menjünk.
Felsétáltunk a terembe, épp időben, mert mikor leültünk, becsengettek.
A tanár pontosan érkezett, de nem igazán érdekelt. A pad alatt Kyung combját cirógattam, simogattam. Olyan jól esett szeretgetni, egy igazi kis édes cicuska.
Aranyosan mosolygott, kicsit talán el is pirult, mikor kezem feljebb kalandozott.
- Szeretlek.  - súgtam fülébe, mikor a tanár a táblához fordult.

<Kyung>
- Én is.- suttogtam vissza majd körbenéztem. Senki sem figyelt így egy gyors puszit nyomtam az arcára.