III. Fejezet (+18)

<Kyung>
Fáradt voltam. Pillanatok alatt elaludtam Zico mellett. Úgy kidőltem, mint akit leütöttek.
Reggel valamivel pihentebben keltem, mint előző nap. Zico aranyosan szuszogott mellettem.
- Jó reggelt.- pusziltam meg az arcát közben mellkasát simogattam.- Hogy aludtál?- suttogtam miközben ébredezett.

<Zico>
Ahhoz képest, hogy milyen nehezen talált rám az álom, olyan mélyen zuhantam bele. Reggel csak nehezen reagáltam szerelmem ébresztésére, olyan jól esett mozdulatlanul, a karjai közt lenni.
- Neked is jó reggelt, angyalkám. – nyammogva, nagyot nyújtózva próbáltam kicsit felébredni. – Egész jól, kicsit jobban érzem magam, mint tegnap reggel. És te? Kipihentebb vagy? – hátát simogattam, miközben szememmel megkerestem az órát, hogy tudjam, hogy milyen tempóban kell mozognunk.
Szerencsére még volt egy kis időnk, úgyhogy nem kellett rohannunk. Csókot leheltem ajkaira, mire a hasa jelzett, hogy reggelit követel, ezért kuncogva húztam fel, hogy kimehessünk a nappaliba.

<Kyung>
Taeil és P.O készítették a reggelit, Yookwon megterített. A másik két jómadár sehol sem volt.
- Jó reggelt.- köszöntem mosolyogva.
- Sziasztok!- vigyorgott Jihoon.
- Sokkal jobban néztek ki.
- Köszi Taeil.- mosolyogtam majd a helyemre ültem.

<Zico>
Jobb kedvünkben voltunk, ez tény. A többiek is mosolyogva kommunikáltak, majd egyszer csak furcsa hangokat hallottunk, ezért a fürdőhöz lopakodva kezdtünk el hallgatózni. Pár pillanat múlva mindenkinek leesett, hogy a zajok nem más, mint hangos nyögések.
- Pfúj! Bemocskolják a fürdőszobát! Ez gusztustalan! – U-Kwon mélységesen fel volt háborodva, ugyan is neki a fürdő szent hely volt, mint másnak a templom.
- Miért nem tudják ezt elintézni a kis kéjbarlangjukban? Most hogy zuhanyozzak ott ezek után? – Taeil az orrát húzta, majd inkább visszatért a reggelikészítéshez, a fülig vörösödött maknaeval a nyomában.
Mi Kyunggal csak egyásra néztünk, majd intettem a fejemmel, hogy menjünk mi is. Igazából kicsit attól tartottam, hogy a hangokat hallva megint felizgulok, és az nem lenne jó, figyelembe véve, hogy az egyetlen hely, ahol könnyíthetnék magamon, jelenleg foglalt.
- Ahh, ez így reggel korán leszívta az agyam. – röhögtem, alig váram, hogy Minhyuk becsoszogjon a nappaliba, ideje volt visszavágni a cukkolásai miatt.

<Kyung>
- Ch.... Csak jöjjenek ki...- morogtam magamban.
Már készítettem a csípős megjegyzéseimet. Megérdemlik a tegnapi után.
- Jó étvágyat.- pakolták ki az asztalra a kaját.
- Köszönjük!- mosolyogtam rájuk.
U-Kwon a fürdőhöz sétált és bedörömbölt.
- Ha kiélveztétek egymás segglyukát, gyertek enni!- mérgesen trappolt vissza hozzánk. Mindenkiből kiszakadt a nevetés.

<Zico>
Úgy látszik ma az ügyeletes morgóember U-Kwon lesz, aki nem tudtam túltenni magát a fürdőszoba meggyalázásán.
Mikor nyílt az ajtó, és két kielégült fejet vágó ember lépett ki rajta, gonoszan vigyorodtam el. U-Kwon mérgesen szusszantott, P.O. fülig vörösödött, Taeil nyíltan röhögni kezdett, Kyung arcán pedig bosszúra éhes kifejezés ül ki.
- Jó reggelt!- Minhyuk feje olyan bambán kielégült volt, hogy talán akkor sem tudtam volna ilyen fejet vágni, ha valaki kijelenti, hogy nyertem a lottón. Amint mellesleg nem is játszom.
- Jó reggelt, csődör! -  úgy tettem, mintha csak mellesleg jegyezném meg, de jól megnyomtam a csődör szót.
- Remélem fertőtlenítettetek magatok után. - U-Kwonból előjött az állat.
- Kedves Kwonnie, tudatom veled, hogy a sperma az egyik legtisztább és legsterilebb testnedv, de ha lenne neked is egy csődöröd, -itt rám nézett - akkor ezt tudnád. És kedves Jiho! Nem tudom ki is kettőnk közül a csődör, te is pont olyan alapos munkát végzel, mint én,  sőt!
Láttam Kyung arcán, hogy kezd mérges lenni.

<Kyung>
- Na idefigyelj Minhyuk! Szerintem jobb lesz ha állítasz magadon, mert nem hagyom, hogy az ÉN csődörömet szidalmazd!- szólaltam fel én is. Eddig csak csendben figyeltem.
- Ugyan Kyunggie...- sóhajtott lemondóan Jaehyo.- Ne szívd annyira mellre.
- Én ne szívjam, mikor ti keféltek a zuhany alatt?- kérdeztem felháborodva.
- Hm.- vont vállat a visual.- Most mit tegyek? Kívántuk egymást. Kész. Ennyi. Ez van.
- Már megbocsájts de nem!- szólt közbe Yookwon.- A fürdőben! Az én fürdőmben? Hogy tehettétek?
- Jaj ne viccelj már Kwonnie. Kicsi ez a lakás ennyi emberre főleg ha ennyien melegek... Elkerülhetetlen az ilyen. Lehetnétek megértőbbek.- ölelte meg Minhyuk védelmezően Jaehyo-t. Kicsit aranyosak. De nem lágyulhatok meg.
- Ch...- morogtam.
- Jaj ne izéljetek már, srácok! Tudjuk, valljuk be, hogy nektek is vannak mocskos vágyaitok...- mosolygott sejtelmesen Jaehyo. Nálam ez nem jön be hyung. Annál inkább kicsi P.O-nál. Szegény jobbra balra bámult, a feje tiszta vörös volt és kínjában vigyorgott.
- De nem a fürdőben!- vágta rá Yookwon.
- Ahj... Most mit csináljak?!- kezdett ideges lenni Jaehyo.- Nyaljam fel?  Vagy mi?
- Legalább...- morogtam.
- Na azt nem...- tiltakozott Minyhuk.- A te nyelved nem nyalogat akármit, kicsim. Csak az én farkamat!- csókolta meg szenvedélyesen a kis ukéjét Minhyuk.
- Fújmár!!!- fordultam el pirulva...
- Jó szerintem hagyjátok abba!- szólt ránk Taeil hyung.- Vagy egyetek vagy induljunk meg valamerre és felejtsük ezt el. Legközelebb mindenki jobban fog majd figyelni.- zárta le ennyivel.

<Zico>
Taeil úgy zárta le a témát, mintha ő lenne a leader. Pedig az én vagyok! Hol a tiszelet a falkavezér iránt? Úgy gondoltam jobb nem beszólni, még a végén megint elkezdődne a vita. Mikor mindenki megette a reggelit, akkor felálltam és kijelentettem, hogy indulunk.
- Táska, telefon, fülhallgató, kinek mi kell, cuccoljatok és menjünk, mert mindig rám néznek csúnyán, ha késünk.  – mondtam, gondoltam ideje már visszavenni a vezető szerepet.
-Persze, hogy rád néznek csúnyán, te vagy a főnök, Zico csődör. – kacsintott rám Jaehyo.
- Zico csődör nehogy kivágja a nyelved, amiért nem tiszteled eléggé. – próbáltam kemény lenni, de ahelyett, hogy megfélemlítettem volna, kuncogni kezdett, majd puszit küldött a levegőben.
- Ugyan, az én nyelvem értékesebb annál, hogy elpazaroljuk holmi kakaskodás miatt. – kacsintott, majd torokköszörülést hallottam meg a hátam mögül és mikor megfordultam Kyung állt ott a táskájával a kezében, összeszűkített szemmel bámulva az ulzzangot.
- Jaj, Kyunggie ne nézz rám ilyen féltékenyen, csak cukkolódok, nem csapom le a kezedről a bikádat. Van sajátom, aki minden, ismétlem minden egyes piszkos vágyamat kielégíti.
Oké, ez a két perverz muszáj volt egymásra találjon? Ha nem Minhyuk, akkor Jaehyo szédít minket a mocskos gondolataival. És még én vagyok szexmániás? És Kyung féltékeny lenne? Áhh, biztos nem, csak morcos a piszkálódás miatt.
- Csak mellesleg jegyzem meg, hogy nem cserélném le Kyungot rád, még ha akarnád sem, mert nála nincs jobb. – nyelvet nyújtottam rá, jelezve, hogy duguljon el.

<Kyung>
- Megtisztelő, hogy rajtam vagy miattam veszekedtek de kár a gőzért. Én Jiho-t választottam. Jiho pedig engem.- nyomtam meg az utolsó szót majd elindultam kifelé.- Gyertek ha jót akartok.- szóltam utánuk.
Bepattantam a kocsiba és vártam, hogy induljunk. Igaz fogalmam sem volt, hogy mi a napirendünk. Mostanság kicsit szétszórt vagyok. Meg aztán ez a mozgalmas reggel igencsak lezsibbasztotta az agyam.
- Valaki tudja, hova megyünk?- kiabáltam bele a nagyvilágba.
- Nem.- felelte P.O.- Te sem tudod hyung?- meg sem várta míg U-Kwon felel.- Te sem, Taeil hyung?- esett kétségbe.- Azt hiszem Kyung... Elraboltaaak!- imitált sírást, ami igen viccesre sikerült.
- Jaj ne bolondozz Jihoonnie.- vigyorgott Taeil.- Ha jól tudom ma fotózás lesz.
- Remek. Köszönöm hyung.
Miután ezt megtárgyaltuk a hiányzó láncszemeink is csatlakoztak és megindultunk.
Hosszú volt a fotózás. Valami 3 vagy 4 garnitúra ruhában fényképeztek minket, különböző módon kombinálva a csapatot. Volt csoportos fotózás, egyéni és párokba, triókba is összepakoltak minket. Az ember azt gondolná, hogy ez milyen könnyű munka, csak pózolni kell. A francokat. Ruhacsere, smink, megvilágítás és a többi, és a többi...
Nekem kimondottan tetszett ez a kollekció. Szerintem mindenki a stílusának megfelelő ruhát kapta de mégis egységeset alkotott mind együtt. És nem utolsó sorban nem csak kényelmes és menő volt, hanem mindenkin irtó szexi.

<Zico>
A fotózáson, ami mára volt betervezve minden okés volt, kivéve egy dolgot, hogy a farkam már megint mocorgott, ugyan is Kyung eszméletlen dögös volt belőtt hajjal, tökéletes sminkkel, szexi ruhákban.
Mélyeket sóhajtottam, és próbáltam olyan pózokat felvenni, hogy ne látszódjon álló farkam. Mikor elkészültek a képek, és leültünk, hogy kiválasszuk a megfelelőket, folyton fészkelődtem, mert már nagyon kangörcsöm volt. Egyszer csak szerelmem megfogta a kezem, és kérdőn nézett rám, mire megvontam a vállam és szünetet kértem, hogy pisilnem kell. Ahogy felálltam, nem engedtem el Kyung kezét, hanem magammal húztam a fürdőbe, és az egyik fülkébe tolva, magunkra zártam az ajtót és rámartam ajkaira. Először meglepett nyikkant fel, majd ő is kivette részét a csókcsatából. Szorosan hozzásimultam, hogy érezze vágyamat hozzányomódni, miközben elkezdtem nadrágövét kibontani. Láttam, hogy hirtelen akciómat nem tudja hova tenni, de most nem volt időm magyarázkodni,  majd’ megőrültem érte.

<Kyung>
Annyira szokatlanul viselkedett Zico. Csak úgy a mosdóba rángatott. Először csak véletlenül  suhant át agyamon, hogy meg akar erőszakolni... De aztán kezdtem ebben egyre biztosabb lenni.
- Z-zico!- kaptam a keze után, mikor az övemet kezdte el kicsatolni.- E-ezt nem szabad. Bármikor bejöhetnek.- suttogtam.
Féltem a reakciójától. De mi a franctól lett ennyire kanos?!

<Zico>
- Te nem kívánsz engem? – húzódtam egy kicsit el tőle, hogy lássam a szemeit.
Talán velem van a baj? Valami elromlott bennem, hogy folyton kefélni akarok? Nem értettem magam, de ahogy egymást bámultuk, láttam a félelmet csillogni a szemeiben. Fél tőlem? De…miért?

<Kyung>
- Nem erről van szó Jiho... Kívánlak, mikor a helyzet úgy hozza... Jahj ez olyan bután hangzik. Szeretlek. Nagyon. De képtelen vagyok arra, hogy állandóan felkínáljam magam. A szerelem meg a kanosság 2 külön dolog... Talán bennem van a baj. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok olyan, mint Jaehyo Minhyuk-nak... Sajnálom...- fordítottam el a fejem. Rettegtem. A helyzettől és attól, hogy elhagy.

<Zico>
Meglepett, amit mondott. Csalódott voltam ugyan, amiért nem kaphattam meg őt, de nem tudtam elsuhanni afelett, hogy azt hiszi, hogy nem elég jó nekem.
- De én is szeretlek, Kyung! És bármit megtennék érted. Ne mondd, hogy nem vagy elég jó, tökéletes vagy. Nekem az vagy, pont emiatt akarlak folyton, mert olyan érzéki vagy. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint Jaehyo, sokkal jobban tetszik az, hogy ilyen kis szégyellős vagy, csak…ajj, nem tudom miért, de folyton csak rád gondolok, hogy magamévá teszlek és…és teljesen felizgulok. – a végét már csak suttogtam, miközben lehunytam a szemeim, hogy ne lássam a félélmet, ami kiült az arcára.

<Kyung>
Ledöbbentett amit mondott. Nem tudtam, hogy mit tehetnék érte. Ennyire szeretne? Létezik ilyen? Hogy ennyire be lenne indulva? De ez nem normális...
- Öhm... Értem... Sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék vagy tehetnék érted.- megfogtam a kezét.- Csillapodj le és menjünk vissza.

<Zico>
Bólintottam, mad mély levegőket vettem, hogy hevesen kalapáló szívem kicsit lenyugodjon. Mikor úgy éreztem, hogy viszonylag nyugodtabb vagyok, bár ágyékom még mindig kínzóan lüktetett, de megkértem Kyungot, hogy menjünk vissza.
- Remélem, hogy a fotós előtt nem kezdenek egy piszkálódni a srácok, mert akkor nagy bajban lesznek. – mondtam halkan.
Ahogy beértünk, láttam, hogy perverzen csillog a szemük, de szerencsére a megjegyzéseiket megtartották maguknak. Megnéztük az összes képet, egyeztettünk, hogy melyikek legyenek a hivatalosak, majd a fotós felállt, hogy neki sajnos mennie kell, van még ma egy munkája. Mikor magunkra maradtunk, Minhyuk egyből csipkelődni kezdett.
- Csődörke, mi volt ez a jelenet? Ennyire nem bírod a „meleg” levegőt magad körül? – tudtam, hogy a meleg kifejezéssel mire akar célozni.
- Csak nem éreztem jól magam és nem akartam egyedül lenni. – próbáltam hihető lenni, de ez aligha sikerült.
- De nem pisilni mentél? – Jihoon drága, ezt most miért kellett? Bár a maknae szeme ártatlanul csillogott, de evvel a kérdésével tulajdonképp ütőkártyát adott Minhyuk kezébe.
- Hát…nagyon eltúlozva, az elélvezést is nevezhetjük pisilésnek. – röhögött Jaehyo is, én pedig éreztem, hogy meg fogom ütni őket, ha nem nyugszom le azonnal.

<Kyung>
Amint magunkra maradtunk a perverz brigád megint folytatta a szokásos hülyeségét.
- Fejezzétek már be! Hogy lehettek ilyen gusztustalanok?- förmedtem rájuk.- Komolyan olyan nehéz elhinni, hogy Zico nem érzi magát jól?! Vagy hogy nem mindenki olyan perverz disznó, mint ti?!
- Jól van már! Csillapodj Kyung.- szólt Minhyuk.
Legszívesebben kiszaladtam volna de nem tehettem. Nem futhatok el minden konfliktus elől.
- Én kibaszottul nyugodt vagyok!- morogtam rájuk.
- Hagyjátok. Nem értékeli a humort...- sóhajtott Jaehyo.
- Szerintem meg kurvára de. Csak nem az ilyen mocskos és piszkálódó "humort"...- fordultam el tőlük. Már nem bírtam a tekintetüket állni. Ideges voltam Zico miatt. Aggódtam érte, nem tudtam, mi játszódik le benne, miben segíthetnék neki. Azon kívül, hogy hagyom, hogy amikor a kedve tartja megfektet... És a többiek baromsága is zavart. Egy bizonyos szintig tényleg vicces... De már azt a pontot rég elhagytuk. Igazán magukba szállhatnának. Ez nem vicces...

<Zico>
- Oké, elég legyen most már! Viccelünk, csipkelődünk, de mikor már vérre megy, akkor elegem van. Mindenki befejezi most, nincs szüksége a bandának az ilyesmire. Nem történt még elég baj? Vagy elfelejtitek, hogy mit éltünk át akkor? Minhyuk, te ne mindig oltogasd le Kyungot, meg senkit, mert általában te kezded a dolgot. Jaehyo, te pedig vegyél vissza, ne kezelj minket úgy, mintha kevesebbek lennénk.
- De én nem… - kezdett azonnal tiltakozni.
- Csend! Én beszélek! – a nézésem mindent elárult, de most voltam annyira feszült, hogy megmutassam, hogy ki is az alfahím. – Annyi mindenen mentünk már át együtt, és mindig megmutattuk, hogy nem törhetnek meg minket, mert erősek vagyunk. Erre ti itt kakasviadalt rendeztek. Mindannyian elfogadtuk mindenki kapcsolatát, tiszteljük, becsüljük egymást, és a továbbiakban intimitást kérek mindenkitől. A párkapcsolat az magánélet, és avval, hogy folyton ez a téma az utóbbi napokban mindenkiből csak feszültséget vált ki. Nem akarok több ilyen jelenetet!  Egy család vagyunk, egy banda, és össze kell tartanunk. Támogatnunk kell egymást, nem széthúznunk. És aki nem ért egyet ezzel, azt most álljon fel és húzzon el a picsába.
Úgy látszik, hogy ez hatott, ugyan is senki nem mozdult, csak lehajtott fejjel állt. Imádom ezeket a srácokat, de néha nem tudják, és sajnos néha én sem, hogy hol a határ és ez már hozott bajt ránk. Akkor vált ez az egyik legnagyobb rémálmommá, hogy ismét ilyesmi miatt kerülünk majd bajba.

<Kyung>
Zico szavai teljesen meghatottak. Még jó, hogy háttal áltam nekik, mert egy kicsit bekönnyeztem.
Teljes mértékben igaza volt, minden szavával egyet értettem. És persze azzal is, hogy én is hibás vagyok...
Amióta egyszer majdnem megtörtént velünk, a mindennek vége állapot... Mindig attól félünk, hogy a második esélyünket is elbaltázzuk. Ez nem fordulhat elő! És Zico olyan jó Leaderünk, hogy vigyáz is ránk. Annyira hálás vagyok neki ezért. És a többieknek is. Csak most egy kicsit összekaptunk. De volt ennél roszabb is. Majd ezt is megoldjuk, mint minden mást.
- Ne haragudj ránk.- monda halkan Minyhuk.- Sajnáljuk. Nem akartunk senkit sem megbántani.
- Bocsássatok meg. Legközelebb nem fordul elő.- mondta remegő hangon Jaehyo.
- Jaj nehogy sírjatok.- ment oda hozzájuk Taeil.- Legyen egy nagy ölelés!- kérlelte a csapatot.
Én nem tudtam megmozdulni. A lábaim gyökeret vertek. Tudtam, ha megfordulok, bőgni fogok. És azt nem akarom.
- Kyung. Gyere Te is.- hallottam meg mögülem U-Kwon hangját.
Megráztam a fejem és sóhajtottam.
Mire észbe kaptam ez egész társaság a nyakamban lógott és ölelgetett. Jaehyo még egy puszit is nyomott az arcomra.
- Ne haragudj ránk.
- Sajnáljuk.
- Jójójójó! Oké...- gördült le egy könnycsepp az arcomon.
Nem vagyok az a sìrósbaba... De annyi feszültség volt bennem, aggodalom, szeretet irántuk. Ha akarnék sem tudnék rájuk sokáig haragudni.
- N-nem haragszom.- szipogtam majd kezem a szám elé raktam és elfordultam, hogy ne azt nézzék, hogy sírok.

<Zico>
Őszintén szólva, Kyungot sírni látni, az én szívem is összeszorította. Minden porcikám meg akarta vigasztalni, ölelni, hogy tudja, hogy biztonságban van, hogy érezze, hogy nem eshet baja addig, amíg én élek. Sajnáltam, hogy ennyire kiborultam, de féltettem őket, mert nemcsak a csapattagjaim, hanem a barátaim, és a családtagjaim is a srácok. És tudtam, hogy ha hagyom elfajulni a dolgokat, akkor később, mikor lenyugszanak, akkor bánni fogják amit csináltak.
Mikor mindannyian öleltük egymást, kicsit lenyugodott háborgó lelkem. Úgy éreztem minden a helyére állt, és szent a béke.
Miután elengedtük egymás, és Kyung elfordult, hogy ne lássuk sírni, odaléptem, elvettem a kezét a szájától, majd ujjaimmal letöröltem a könnyeket az arcáról és magamhoz öleltem.
- Nyugodj meg, Kyunggie. – suttogtam hajába. – Nem lesz semmi baj, én mindig vigyázok rátok, főleg rád. Nem történhet semmi rossz, amíg én lélegzek.
Felszusszant, miközben ujjai görcsösen kapaszkodtak vállaimba.
. Srácok, legyen ez egy jó lecke mindenkinek, aminek hála egy kicsit megint közelebb jutottuk egymáshoz, lelkileg. – mosolyogtam biztatóan rájuk.
- Nagyon szeretlek titeket, ti vagytok a világ legklasszabb hyungjai. – Jihoon bőszen rázta a fejét, hogy alátámassza, hogy komolyan gondolja.
- Mi is nagyon szeretünk, te vagy a mi kis ártatlan maknaenk. – simogatta meg a fejét mosolyogva U-Kwon.

<Kyung>
Ritka ez a mi életünkben, hogy ennyire kifejezzük az érzéseinket és lelkizünk. De ha nem lett volna ez a kis gubanc, nem láttam volna, hogy valójában mennyire is szeretjük mi egymást.
Próbáltam magam hamar megnyugtatni. Zico ölelése nagyon jól esett és a többiek támogatása is. Örülök, hogy vagyunk egymásnak.
De ahj... Ez túl csöpögős és mindenki azt hiheti, hogy menstruálok vagy valami. Csak néha- fény évente egyszer- nagyon érzékeny vagyok.
- Köszönöm.- suttogtam Jiho nyakába majd eltoltam magamtól. Letöröltem a könnyeimet és a többiekhez is odafordultam.
- Szeretlek titeket.
- Mi is téged.- mosolyogtak vissza.
- Nah ideje lesz hazamenni.- javasolta fáradt hangon Minhyuk.
Beleegyezően bólogatott mindenki.
A kisbuszban az út hangulatosan telt. Tele sok cukisággal. Ilyenkor mindig közelebb kerülünk egymáshoz. De tudom, hogy holnapra ennek már semmi nyoma. Ugyan úgy megy majd az ökörködés és nem mellesleg a munka. De nem baj. Ezek vagyunk mi.

<Zico>
Hazafelé az úton olyanok voltunk, mint egy igazi, nagy család. Ritkán viselkedünk így, elvégre fiúk vagyunk, vagy mi a szösz.
Amikor hazaértünk, és a hűtőben kezdünk el kutakodni, rájöttünk, hogy semmi használható nincs benne.
- Nincs itthon semmi kaja. – Minhyuk sírós fejet vágott, hogy szenvedését fokozza.
- Csodás észrevétel, ha nem szólsz… - Taeil kibontott egy nyalókát, majd a szájába tette, és felénk fordult.
Tanácstalanul néztünk egymásra, majd Jaehyo volt az, akinek a villanykörte kigyúlt a feje fölött.
- Menjünk el enni a nénihez. – mutatóujját felemelte, majd végigmért minket, hogy van-e valakinek ellenvetése. Mindenki támogatta a csodás ötletet. Sapkát, szemüveget megragadva indultunk el, lazán, ráérve, mindennemű feltűnést kerülve, tökéletesen eljátszva a teljesen hétköznapi srácokat.
Tudtuk, hogy nem messze a dormtól van egy pici kajálda, ahol jól főznek ugyan, mégsincsenek sokan benne, mert annak köszönhetően, hogy egy félreeső utcában van, sokan nem is tudnak róla. Ez a tulajnak pech, nekünk mázli.
Miután beléptünk, a néni, aki az eladó volt, mosolyogva köszöntött minket. Tudta, hogy kik vagyunk, de teljes diszkrécióval kezelte, cserébe mi gyakran lejöttünk ide, egy kis bevételt hozni a konyhára.
Ahogy elfoglaltuk a szokásos, félreeső helyünket, mosolyogva jött oda megkérdezni, hogy ki mit szeretne.
- Tessék hozni a szokásos készletet! Farkas éhesek vagyunk, egy tehenet is megtudnék most enni. – nézett rá Minhyuk, mi meg mindannyian jeleztük, hogy jöhet minden, amit betérésünkkor mindig hűen megrendelünk, majd elpusztítunk.

<Kyung>
Jó volt együtt, békességben elmenni kajálni. A szokásos kis helyünkre, a mosolygós nénihez, finomat enni.
A vacsora jó hangulatban telt.
- Fuuuh! Nagyon jól laktam. Finom volt, köszönöm.- dőlt hátra a székében Minhyuk.- Ez hiányzott nekem.
- Ahh... Nekem is!- vigyorgott Jaehyo.
- Ki fogok pukkadni!- fogta a hasát Jihoon.- Haza kell, hogy vigyetek.
- Vagy jössz a lábadon!- csípett az oldalába Yookwon.
- Naaa...- fogta a hasát a Maknae.
Jót mosolyogtam rajtuk. Boldog voltam. Zico-t ölelve figyeltem Őket. Nagyokat nevettünk a hülyeségeiken.

<Zico>
Miután mindenki megtömte a pocakját, kicsattanó volt a hangulat. Úgy látszik a kedvetlenségünket és a feszültségünket nem teljesen a fáradság okozta, hanem az is, hogy kajásak voltunk.
Egy darabig még ültünk, régi, közös emlékeken nevettünk, amikor először találkoztunk mindannyian, mint a Block B, amikor egymást röhögtettük éneklés közben, és egyéb, ehhez hasonéó kellemes emlékeket osztottunk meg egymással.
Hazafelé az úton megfogtam Kyung kezét, sötét is volt, meg a srácok is takartak, úgyhogy nem féltem attól, hogy valaki meglát. Válaszként kaptam egy csodás mosolyt.
Otthon mindenki ment a maga dolgára. Én a fürdőbe mentem, hogy lemossam a mai nap porát magamról, de mielőtt beléptem volna a zuhanykabinba, kopogtak, majd egy szégyellősen mosolygó Kyung lépett be és csukta be az ajtót. Először azt hittem, hogy csak mondani akar valamit, de aztán észrevettem a kezében a törölközőjét, és nyeltem egy nagyot. Ha azért jött, amire gondolok, akkor megint elég helyzetben leszek.

<Kyung>
Hosszú volt a nap. Miután hazamentünk besuhantam a szobába és összeszedtem a fürdéshez a cuccaimat. Mikor láttam, hogy Zico foglalta el a fürdőt, gyorsan és észrevétlenül utána szaladtam. Lehet, hogy nem gondoltam át teljesen. De egy együtt fürdéstől semmi bajunk sem lesz. Meg a kísérletemnek is jó lesz.
Mikor beléptem utána eléggé meglepett képet vágyott.
- Ugye szabad?- böktem kezemmel az egyik zuhanykabinra. Csak esetlenül bólintott. Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat és a kabinba álltam. Zico még mindig nem mozdult meg. Visszaléptem hozzá és mosolyogva megöleltem. Megfogtam a pólója alját és elkezdtem felhúzni. Olyan volt, mint egy óriásgyerek. Az ajtó elé ledobtam a ruhadarabot majd miután az övét kicsatoltam, alsónadrágjával együtt lerántottam róla mindent.
- Na most már Te jössz.- adtam vigyorogva ajkára egy puszit.
Tusfürdővel, borotvával és törölközővel megindultam a kabin felé. Miután beléptem, lepakoltam és megnyitottam a vizet. Hirtelen a hátamhoz egy forró test simult. Éreztem, hogy Zico már most mennyire kíván.
- Jiho.- fordultam vele szembe.- Menj át a másik kabinba. Nem akarok balhét. Kérlek. Csillapodj le. Ha kell... Szóval... Elégítsd ki magad... De...- nem akartam megbántani. De tényleg nem akartam, hogy a többiek megint vagy még mindig ezzel piszkáljanak. És amúgy is ez a kis kísérletem része. Úgyis megkap magának ma még. Csak nem a zuhany alatt. Már ha tényleg igaz az, hogy bármikor képes rám izgulni. Akkor ha most kiveri, akkor később is akarhat...- Sajnálom.- adtam egy puszit az arcára. Olyan szomorúan nézett.

<Zico> 
Meglepett, hogy milyen laza mozdulatokkal szabadított meg a ruháimtól, de ez számomra  felkérés volt egy keringőre. Ahogy bemasírozott előttem, pucéran a kabinba, mintha semmi sem történt volna, pár pillanatig csak pislogtam, majd azonnal utána léptem, és hátulról hozzá simultam, hozzányomva keménységem, hogy érezze, hogy mit hozott ki belőlem.
Pár pillanat múlva azonban újabb meglepetésben volt részem, amikor szó szerint elküldött, azt tanácsolván, hogy ha nagyon nem bírok magammal, verjem ki. Most szórakozik velem?
Először döbbenten bámultam rá, majd szomorúan. Nem értettem a helyzetet, bejött, levetkőzött előttem, lecibálta a ruháimat, majd mikor teljesen ráindultam, elutasít. Csak arra tudtam gondolni, hogy a korábbi alkalmak fájtak neki, és undorodik attól, hogy újra velem legyen.
- De…ennyire rossz voltam az ágyban? Vagy ennyire fájt, hogy nem akarod többet csinálni? Megígérem, hogy óvatosabb leszek, ha ez a baj. – kicsit már szánalmasan éreztem magam amiatt, hogy ennyire könyörgök itt neki. Ezzel csak megalázom magam előtte.
Sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljon, és átsétáltam a másik kabinba, ahol megengedtem a langyos vizet, és csak álltam alatta, az előbb történteken gondolkozva.

<Kyung>
Zico teljesen félreértelmezte a helyzetet. Fájó volt látnom szomorú és csalódott arcát.
Miután átment elzártam a csapot és áttipegtem hozzá. Kicsit meglepődött mikor meglátott maga előtt.
- N-ne haragudj.- vacogtam.- E-egyáltalán nincs veled s-semmi bajom. Cso-csodás veled mi-minden perc. A fá-fájdalmat meg nem le-lehet elkerülni.- magyarázkodtam- H-ha végeztünk, ígérem, ho-hogy a tiéd leszek. Csak n-nem akarok a fi-fúkkal több balhét.

<Zico>
Mikor utánam jött, végképp elvesztettem a fonalat. Aztán elmagyarázta, hogy miért utasított el, én meg gondolatban jól fejbe kólintottam magam. Pont emiatt volt konfliktus, és valószínűleg ezt is megtudnák a többiek, mert mi is elég hangosak vagyunk.
Haragudtam kicsit magamra, amiért nem volt egyértelmű a dolog, hanem megsértődve, mint egy lány átvágtattam, ahelyett, hogy megbeszéltük volna rendesen. Nem értettem magam, semmit nem értettem, hogy miért viselkedek ilyen forrófejűen, holott az egyik legjobb tulajdonságom azt volt korábban, hogy nyugodtan, hideg fejjel kezelem a helyzeteket.
Csókot leheltem Kyung homlokára, majd elzártam a szinte már hideg vizet és homlokunkat egymásnak döntöttem.
- Nem kell ilyet ígérned, nem vagy a rabszolgám. Történik velem valami, amit nem értek, és kezdek lassan félni, hogy egyszer elborul az agyam és a többiekért kell majd kiálts, hogy kiszedjenek a karmaim közül. Ne aggódj miattam, menj csak vissza, és fejezd be a mosakodást. – biztatóan mosolyogtam rá, majd miután megölelt, amire összerándultam, visszament a másik kabinba.
A tudat, hogy itt van, a mellettem lévő kabinban, meztelenül, megőrjített. Kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak, de folyton magam előtt láttam pucér testét, fülemben hallottam hangos, kéjes  nyögéseit, bőrömöm éreztem, ahogy végigkarmol rajta, amikor elélvez, én meg belé. Feladtam a harcot agyammal, fejem a csempének támasztva, csukott szemmel kezdtem maszturbálni. Annyira vágytam a kielégülésre, hogy nem mértem fel, hogy nem is egyedül vagyok, hogy Kyung itt zuhanyzik a mellettem lévő kabinban, én meg verem a farkam, mintha az életem mentené meg.

<Kyung>
Szóval Ő is tudja, hogy nincs valami rendben. Már ez is valami. Legalább nem nekem kell ráébresztenem.
Miután visszamentem forróvizet engedtem magamra. Tejesen átmelegítette testemet. Mély levegőket vettem és élveztem ahogy szinte már perzsel a víz. Mikor nem a víz csobogására koncentráltam, hallottam, hogy a mellettem lévő kabinban Zico hangosan zilál. Láttam testének sziluettjét a tejüvegű elválasztófalon. A csempének támaszkodott egyik kezével, másikkal pedig hevesen mozgott férfiasságán.
- Gyerünk Zico...- suttogtam nagyon halkan.- Élvezz csak el... Ez az...- nyögtem. Kicsit reméltem, hogy hallja és segít neki de egy kicsit abban is bíztam, hogy fel sem fogja mi folyik körülötte és nem néz majd ezért hülyének.
Végignéztem, ahogy kiveri magának, élvezettel nyög fel és vonaglik meg majd  lihegve dől a csempének.
Elfordultam majd folytattam a tisztálkodást. Amikor mindennel végeztem kiléptem a kabinból és megszárítkoztam. Kicsivel utánam Jiho is végzett. Derekam köré tekertem a törölközőm, megszárítottam a hajam és megvártam.

<Zico>
Kyung hangja a legerősebb potencianövelő szerinél is jobban felizgatta testem. Mikor hallottam hangját halkan átszűrődni a másik kabinból, ökölbe szorítottam a csempének támaszkodó kezem, hogy a hirtelen jött feszültséget csillapítani tudjam. Ennek ellenére egyre csak fokozódott, és nem kellett sok, hogy kitörjön belőlem. Hangosan nyögtem fel, mikor végre átléptem a gyönyör kapuját, utána kellett pár perc, mert szédültem kicsit. Bambám vigyorogtam magamban, nem értettem miért, de olyan jó volt végre elérni a hőn áhított orgazmust. Megmosakodtam, majd kiléptem az ajtón, és meglepődve láttam, hogy szerelmem ott áll, törölközővel a derekán, és engem vár.
- Nem kellett volna megvárnod. Nehogy megfázz. – nyúltam a törölközőm után én is, majd mikor végigtöröltem magam, a derekamra tekertem, és a tükörhöz álltam, hogy megmossam a fogam, majd megszárítsam a hajam.
Mindeközben ő engem figyelt, mintha rajtam gondolkodna.
Mikor én is befejeztem, együtt tértünk vissza a szobába, majd miután tiszta alsót vettem magamra, leültem az ágyra, egy vizes palackkal a kezemben és kicsit elbambulhattam, mert arra figyeltem fel, hogy egy kedveskedő puszi landolt a tarkómon.

<Kyung>

Meg akartam fejteni. Tudni akartam, hogy mi lehet a baja és segíteni akartam rajta.
Miután visszavonultunk a szobába az ágy szélén ücsörgött. A háta mögé másztam és nyakára pusziltam. Kezemmel átkaroltam hátulról a derekát.
- Van még hozzám kedved?- érdeklődtem finoman.

<Zico>
Kérdésére csak egy forró csókkal válaszoltam. Letettem a földre a palackot, majd megfordultam az ágyon és finoman eldöntve rajta, másztam lábai közé, hogy minél jobban birtokba vehessem testét. A vágy újult erővel lobbant fel bennem, miközben ajkairól lassan áttértem nyakára. Olyan izgatott lettem, mintha nem az előbb könnyítettem volna magamon, hanem egy hete legalább.
- Kívánlak! – nyögtem fülébe, miközben combját simogattam.

<Kyung>
- Akkor tégy magadévá!- suttogtam.- Itt vagyok. Csak a tiéd. Azt teszel velem amit szeretnél.- felhúztam arcát az enyémhez és megcsókoltam.
Kíváncsi voltam meddig megy el. Ez a kísérletem utolsó része.
A vetkőzéssel nem kellett sokat bajlódni, mert Jiho-n csak egy boxer volt, rajtam pedig egy boxer szintén és egy póló.
Az első megfigyelésem az volt, hogy amint kimondta, hogy kíván máris éreztem, hogy mennyire kemény odalent. Pedig semmit sem mondtam vagy tettem előtte, ami okot adna erre.
Testemet simogatta és csókolgatta hevesen, hogy nekem is sikerüljön lázba jönnöm. Nem mondom nekem sem kellett sok, elég volt egy-két forró csók, néhány harapás a nyakamon és egy kis simogatás itt... És ott... Egyből vigyázzba vágta magát kicsi énem.
Közben én Zico hátát simogattam, gyengéden karmolásztam és fenekébe is belemarkoltam. Olyan izmos a hátsója de mégis kerek és puha a bőre. Visszafordíthatatlanul beindultam. A kérdés az, hogy Zico mit lép erre.
- Én is kívánlak!- nyögtem kéjesen a fülébe.

<Zico>
Pár perc lefogása alatt a mennyországba kerültem. Az, hogy Kyung nem állt ellen egyáltalán, sőt szenvedélyes hanggal biztatott, még jobban felforrta a vérem. Talán túlságosan is. Majd’ megvesztem azért, hogy magamévá téve érzéki testét újra felérhessek a csúcsra. Őrültem kívántam, ő pedig rátett egy lapáttal avval, hogy karmolászott, taperolt, közben nyögdécselt.
El pillanatra elvesztettem a fejem, és elfelejtettem, hogy ki kéne tágítanom, mielőtt fenekébe hatolok.
Kicsit elhúzódtam, majd megpróbáltam kitisztítani a fejem. Felültem, majd elővettem a síkosítót, de hiába kutattam, egy rohadt óvszer sem volt a fiókban. Ez nem lehet igaz! Gondolkozni kezdtem, majd beugrott, hogy a pénztárcámban is van egy, ha még megvan.
Felugrottam, majd megkerestem a táskám, és előkotortam a pénztárcát belőle. Megkönnyebbültem, mikor kihúztam az egyik dugi fiókból a kis zacskót, majd ledobva minden mást a kezemből visszatértem szerelmemhez, hogy végre felkészítsem, majd egy fantasztikusat szeretkezzünk.

<Kyung>
Szerelmem nagyon türelmetlenül kutakodott. Nem is esett le elsőnek, hogy mi után. Csak mikor láttam, hogy egy kis zacskót húz elő.
- Nyugalom kicsim.- tártam szét a lábam mikor újra az ágyon volt.
Forrón és szenvedélyesen tapadtam az ajkaira.
Közben újra elhelyezkedett rajtam majd miután síkosítóval bekente magát elkezdett felkészíteni. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt. Rendesen megéreztem már első ujját is. Hangosan lihegtem alatta, vállaiba kapaszkodtam. Néhányat fordított bennem ujjával majd a másodikat lazán utána küldte. Nem sok gondot fordított a tágításra. Két ujjával néha ollózott meg elég ütemesen mozgatta de nem több. Éreztem, hogy a lehető legmélyebbre akar bennem érni. Kitapintotta a prosztatámat és azt súrolta egy ideig. Minden érintésénél összerezzent testem.
- Gyere Zico!- fogtam meg a kezét.
Korántsem voltam benne biztos, hogy eléggé felkészültem de éreztem a türelmetlenségéből, hogy Ő nagyon akarja. És hát azért én is.
Kihúzta belőlem ujjait. Néhányat húzott a farkán. Élvezet volt nézni. Aztán kibontotta az óvszeres zacskót és felhúzta magára a gumit. Nyomott a kezébe még egy kevés síkosítót, amit elkent magán majd és végül visszafeküdt a lábaim közé és egy határozott lökéssel elmerült bennem.
- Ahhh!- nyögtem fel hangosan az érzésre.
Éreztem, hogy folytonosan vívódik magában. Egyik pillanatban igyekszik visszafogni magát, gyengéd lenni. A másik percben pedig keményen meg akar baszni. Én igazán hagynám neki. De még nem vagyok annyira gyakorlott és hozzászokott ehhez. Mondanám neki, hogy mozogjon bennem keményen, szeretkezzünk durván. De a fájdalomtól nem igazán tudok eltekinteni.
Vállaiba kapaszkodtam, arcomat nyakába fúrtam és úgy lihegtem.

<Zico>
Kicsit türelmetlen voltam, főleg, amikor tágítottam. Alig tudtam visszafogni magam, de megerőszakolni azért mégsem akartam. Elvégre ő a párom. Ennek  ellenére nem sikerült valami jól a tágítás, de pár perc tapogatás után megtaláltam ujjaimmal a prosztatáját és dörzsölni kezdtem, hogy élveztet nyújtsak neki.
Mikor jelzett, hogy mehet, akkor magamra húztam a gumit, közben magamban felesküdtem, hogy az összeset felvásárolom a hipermarketben holnap, majd még nyomtam a gumira is síkosítót, hogy könnyítsek a behatoláson.
Mikor egy határozott lökéssel elmerültem fenekében, jólesően kirázott a hideg. Oh Istenem, ez az! Végre!
Először gyors tempót vettem fel, de aztán rájöttem, hogy nem szabad. Zico, fogd vissza magad! Ő életed szerelme, ne hozd olyan helyzetbe, hogy holnap ne tudjon leülni! Így kicsit visszavettem, de egy idő után ösztöneim megint átvették a hatalmat az agyam felett, és egyszer csak arra kapcsoltam, hogy már megint eszeveszett módon baszom. Így megint lassítottam.
Ráfogtam farkára, majd tempómmal összhangban, ellentétes mozdulatokkal kezdtem el kiverni neki. Hangosan sóhajtott, alkarjaira támaszkodva, fejét hátrahajtotta, ajkai néma sikolyra nyíltak. Néha nevem nyögte, elnyújtva az élvezettől, hangosan.  Kicsit úgy éreztem, mintha provokálna, látni akarja, meddig tudom megőrizni a tudatom. Hát ha így folytatja, nem sokáig.
Soha nem volt még ilyen felszabadult, kihívó az ágyban. Olyan kacéran, éhesen nézett rám, és felizgult testemnek ez annyira imponált, hogy éreztem, hogy egyre csak gyorsítok a tempón. Aztán beugrott, hogy mi van, ha felszakad a feneke, és kórházba kell majd vinni? A többiek szétszednek, én pedig soha nem bocsájtom meg magamnak.
Próbáltam egy dinamikus, de nem állatias tempót diktálni, miközben szüntelenül mozgott a kezem rajta. Kezdett a dolog eldurvulni, éreztem, hogy nemsokára leszáll a lila köd a fejemben, ha nem végzünk minél hamarabb, így jobban rászorítottam férfiasságára, ő pedig nemsokára hasára spriccelve adta ki élvezetét egy hangos nyögéssel. Ezt biztos hallotta az egész ház.
Utána magamra koncentráltam, hogy ne legyek vadállat, és éreztem, hogy a testem megrázkódik, a magom kilövell, és újra átélem az orgazmus okozta gyönyört. Ráborultam, nem bírtam magam sem megtartani, sem rávenni arra, hogy mellé guruljak.

<Kyung>
Mozgása rendszertelen volt. De a végére már nem is zavart. Sőt élveztem. Még a végén kiderül, hogy nekem is van egy zizim és mazochista vagyok... Na jó azért azt hiszem nem. De minden esetre a rendszertelen mozgása és az, ahogy a farkamat izgatta elterelte minden rosszról a gondolataimat. Már nem létezett a fájdalom. Csak Ő és én voltunk. Csodálatos ez az állapot. Mintha a fellegekben lennék. Majd testem megremegett és megfeszült. Hangos nyögéssel élveztem el. Ezután Zico még keményebben mozgott bennem majd mikor megéreztem, hogy belém engedi magját, az élvezet utolsó hullámai is rám találtak.
Semmit sem tudtam felfogni. Testem erőtlenül zuhant az ágyra majd Zico is rám dőlt. Hangosan zilálva igyekeztünk magunkhoz térni.
Ahogy egyre múlott el az élvezet hatása, a testünk csillapodott, úgy éreztem, hogy ez sok volt a fenekemnek. Jiho még mindig bennem volt. Éreztem, ahogy férfiassága lüktet bennem. Ezzel egy időben a hátsóm el is zsibbadt.
Elfáradtam. De azért jól esett.
- Szeretlek.- suttogtam a fülébe rekedt hangon. Nem nagyon reagált. Egyenletes szuszogást hallatott, amiből arra következtettem, hogy elaludt. Én is fáradt voltam és nem sok erőm maradt. Így kénytelen voltam úgy elaludni ahogy voltunk.
Elhatároztam, hogy mivel most már mindent tudok ahhoz, hogy utána nézhessek, hogy mi lehet Zico baja, holnap ezt meg is teszem. Úgyis hétvége lesz, nem kell mennünk sehová ha jól tudom. Talán valamelyik hyungomtól is kérek tanácsot.

II. Fejezet (+18)

<Kyung>
Jól estek Jiho szavai. Ha neki tetszenék szőkén, akkor nem is bánom, ha át kell variálni a búrámat feketéről valami világosra.
Miután leállt a kisbusz kiszálltunk és bementünk az üzletbe. Menedzser hyung már ott várt minket.
- Csakhogy ideértetek!- üdvözölt mindannyiunkat.
- Mi? Tiszta időben vagyunk.- viháncolt Jaehyo.
- Nem érdekel fiatal úr. Ide ülsz, ebbe a székbe. Yookwon! Gyere ide mellé! Kyung Te pedig abba a székbe!- mutogatott.- Nemsokára jönnek a fodrászok. Velük már mindent megtárgyaltam.- mosolygott.
- És nekünk el sem mondod, milyenek leszünk?- néztem rá kétségbeesetten.
- Minek?- nevetett.- Majd meglátjátok úgyis.

<Zico>
Kyung bekerült az első három áldozat közé, és mikor leendő hajszíne titok maradt, láttam, hogy kétségbeesett fejet vág. Fészkelődött egy kicsit, majd mikor megérkeztek a már jól ismert szakemberek, kicsit le is dermedt.
Ő nem látta ugyan, de én igen, hogy épp mi zajlik a hátánál lévő kis fodrászasztalkán, és amikor a csajszi feltépett egy tasakot, majd kék port öntött a keverőtálba, már tudtam, hogy Kyung haja milyen színű lesz. Ő a tükör alatti kellékeket tanulmányozta, hogy elterelje a gondolatait, én pedig figyeltem, ahogy a fodrász rutinos mozdulatokkal adagolja a szőke festéket.
Szerelmem arcára maszkot tett, hogy ne kelljen az erős szagot belélegeznie, és ebből már leeshetett volna neki a tantusz, de annyira izgult, hogy nem vált neki egyértelművé.
Miután felkente hajára a színleszívót, láttam, hogy ráncolja a homlokát. Hát édes, ha még most sem esett le, nemsokára elárulja a titkot neked a kínzó viszketés a fejbőrödön.
Nem is kellett sok, láttam, hogy ajkai legörbülnek, kezeivel a szék karfáját markolta, szemeit összeszorította. Együtt éreztem vele, mert tudtam, mennyire nehéz, főleg az első pár percben. Nemsokára rám is ez várt, mert bár az egészet nem mázolják át, de a gyökereit ki kell szőkítsék.
Közben a többiek csacsogni kezdtek, Jaehyo kinézett egy új sampont, arról kért szaktanácsot a fodrásztól, U-Kwon a telóján írogatott, amíg hatott a festék, Taeil egy újságot böngészett, Minhyuk pedig Jihoon-al beszélgetett. Én csak ültem csendesen, és Kyung szenvedő arcát néztem a tükörben. Szegénykém, figyelmeztetnem kellett volna, hogy mit fog érezni, ha a menedzser hyung nem áll el a szőke haj ötletétől, amit jó párszor emlegetett már nekem az egyeztetések során.

<Kyung>
Iszonyatos érzés volt, mikor a fejemre került festék. Csípett, mart viszketett. Innen tudtam, hogy elért a végzetem. Szőke leszek. Zico mindig mesélte, hogy mikor világosra festették hasonló "tünetei" jelentkeztek.
Miután eleget volt rajtam a festék, a fodrász kimosta a hajamból, formára vágta és megszárította. Nem mertem belenézni a tükörbe sem a többiekre.
- Hű az anyját Kyunggie!- füttyögött Jaehyo a mellettem lévő székből.- Szabályosan jól áll.
- Jaj ne hyung! Ne nézz...- takartam el az arcomat a kezemmel. Megfordultam a székkel és félve néztem a többiekre.
- M-milyen?

<Zico>
Szégyen, nem szégyen mikor megláttam Kyungot a szőke hajával, megrándult kicsi énem a nadrágomban. Éreztem én, hogy nagyon jól fog neki állni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Olyan dögös volt vele, hogy nem csak én, hanem mindenki elismerően bólogatott, hogy meggyőzzék, hogy fantasztikus.
Szégyellősen elmosolyogott, majd mikor rám emelte tekintetét, rákacsintottam, és mindkét hüvelykujjammal jeleztem neki, hogy szuper lett.
A következő áldozatokban sem voltam benne, én maradtam utolsónak, merthogy velem hamarabb kész lesznek, mivel nem egész hajas festés lesz.
Kyung egy ideig még az egyik egészalakos tükörben barátkozott a hajával, majd helyet foglalt mellettem, én pedig kihasználva az alkalmat, hogy mindenki el van foglalva, a füléhez hajoltam.
- Nagyon szexi vagy, Kyunggie. Esküszöm, teljesen beindítottál, olyan jól áll...- suttogtam neki halkan, hogy nehogy valaki meghallja.

<Kyung>
Nehéz volt feldolgoznom a külsőm ilyen mértékű változását. De mindenki nagyon aranyos volt. Megdícsértek és bátorítottak.
Miután kinézegettem magam a tükörben, Jiho mellé huppantam. Valamit suttogott a fülembe. Még a hátamon is felállt tőle a szőr.
- Csillapodj Jiho...- suttogtam vissza.- Azért ennyire nem jó.- kuncogtam, majd gyengén a fülére haraptam.

<Zico>
Ahh, Egek! Ahogy kacérkodva harapott a fülembe, éreztem, hogy egyre jobban beindulok. Talán nem is esett le neki, hogy mit vált ki evvel a kis huncut harapással.
Ne hergelj tovább, különben nem fogok ma tudni rendesen dolgozni. Továbbá nem tudom, hogyan fogom kibírni, hogy ne támadjalak le az első adandó alkalommal. – búgtam vissza, majd arra lettem figyelmes, hogy felszabadult Minhyuk helye, és nekem mennem kellett, hogy engem is formába hozzanak.
 A fülem, ahol megharapott, folyton bizserget, és a keménységem a nadrágomban kitartóan pulzált, nem akart csillapodni, én pedig éreztem, hogy kezd melegem lenni, így reméltem, hogy hamar túl leszünk a tollászkodáson.

<Kyung>
Nem gondoltam volna, hogy ennyire heves dolgokat váltok ki belőle egy kis huncutsággal.
Miután elment mellőlem a kezembe vettem egy újságot az asztalról és azt nézegettem. Elég sok merész frizura volt benne. Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ha egyik vagy másik díszítené a kobakomat... De inkább csak maradtam a szőke megszokásánál.
Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, hogy már mindenkivel végettek.
- Na álljatok sorba.- szólt a menedzser- Hadd nézzelek titeket. Hm... Jó! Nagyon jó! Jaehyo most jól el lett neked találva, hogy milyen kell...
- Szerintem is.- vigyorgott Minhyuk.
- Kyung neked is jó lett.
- Köszönöm.- hajoltam meg.
- Na akkor most irány a stúdió!- állt fel a székből és a kisbusz felé indult meg.
- Szexy lettél.- suttogtam Zico fülébe a kocsiban ülve.

<Zico>
A jól megszokott viszketést ismerősként köszöntöttem, miközben a többiek beszélgetésére koncentráltam, hogy eltereljem a figyelmem. A menedzser hyung bepörögve magyarázta a többieknek a következő videóklippünk díszletét, ötleteket vetett fel a többieknek, közben megjegyezte, hogy ha valakinek van valami hozzáfűznivalója, szívesen fogadja.
A többiek persze elbohóckodták, és egyre abszurdabb ötleteket képzeltek el, a hyung pedig csak kuncogott azon, hogy mennyire el tud szárnyallni a fantáziánk.
Mikor mindannyian készen lettünk, akkor stúdió felé vettük az irányt. Kyung megjegyzésének hatására karon ragadtam, majd oda ültünk le a buszban, ahol a legjobban rejtve voltunk a menedzser elől. A többiek miatt nem aggódtam, el voltak magukkal, meg amúgy sem zavarta őket, bármit is csinálunk. Jaehyo keze Minhyuk combjai közé bújva kúsztak egyre feljebb a táncos lábai közé, miközben csábítóan fürkészte arcát.
P.O. csukott szemmel hajtotta fejét Taeil hyung vállára, mire az megcirógatta az arcát, majd közel hajolt hozzá, én pedig nem láttam, hogy mit csinált, de sejtettem, hogy csókot lehelt a szájára.
Takintetem visszafordítottam Kyungra, majd lejjebb húzva az ülésen forró, szenvedélyes csókot nyomtam szájára. Nyelvét bedugta a számba, picit meglepett ez a felülkerekedés, de hagytam, hogy most az egyszer ő irányítson engem.

<Kyung>
Imádom szöszin. Neki hihetetlenül jól áll. Kénytelen is voltam vele közölni a véleményemet. Válaszként csak megcsókolt. Hosszasan el voltunk merülve egymás ajkai közt.
Majd miután megérkeztünk, a stúdió falai közt keményen folyt a munka. Az új albumunk utolsó simításait végeztük.
- Figyelj csak Jihoon.- mentem oda hozzá, papírral a kezemben.- Itt egy kicsit átírtam a szöveget.- mutogattam a dalszöveget.- Szerintem ez a rím jobban passzol ehhez a versszakhoz. De a régi is jó volt, úgyhogy azt meg átraktam a következőbe.
- Hm... Rendben hyung. Ez jól hangzik.- mosolygott.
Hallottam, hogy közben Taeil Jaehyo-nak segített beénekelni. U-Kwon pedig B Bomb piszkálásával vezette le a feszültséget. Zico épp a hangmérnök technikus mindenes kollégával beszélgetett.
Miután 3 számot felénekeltünk kaptunk egy kis szünetet.
Fáradtan dobtam le magam a teremben lévő fekete bőr fotelra.
- Ide adnál egy üveg vizet, Kyung?- kért meg a szemközti fotelból U-Kwon.
- Hol van?- néztem körbe.
- Melletted.- mutogatott Minhyuk.- A karfa mellett.
Felemelkedtem a helyemről és elnéztem a kanapé mellé. Nem láttam. Kicsit jobban elfordultam és a hátsó irányba néztem. Megláttam a kartonnyi kis üvegecskét de lusta voltam felállni és odamenni érte. Feltérdeltem a kanapéra és a karfán áthajolva nyúltam el az üvegekért.
- Ahj... Nyahh... Hm...- nyújtózkodtam értük miközben megint idétlen hangokat adtam ki és a fenekem is szinte az egekben volt. Miután elértem őket, mindenkinek osztottam belőle.
- Egészségetekre.- mosolyogtam rájuk.

<Zico>
Szünetben elindultam a mosdóra, hogy megmossam az arcom, majd mikor visszaértem, elég érdekes és minden férfifantáziát beindító kép terült elém. Kyung nem tudom mit csinált épp, de feneke a levegőben volt, féltem, hogy még fejreesik nekem, miféle akrobata mozdulat ez? Közben megint olyan édesen nyögdécselt, nekem pedig kedvem lett volna mögé térdelni, lehúzni a nadrágot róla, és tövig elmerülni benne, hogy én legyek nyögésének kiváltó oka. Jól van Jiho, ezt most hagyd abba! Itt vannak a többiek is. Mikor visszahuppant, majd átadta a vizet a többieknek, először észre sem vett, majd mikor meglátott, elmosolyodott, én pedig elsétáltam a vizes üvegekig, elvettem egyet, és Kyung mellé huppanva bontottam ki azt.
- Ha nem muszáj, legközelebb azért ne ilyen akrobata pózban szedd el az üvegeket, még kitöröd azt a csinos kis nyakad, édes. – néztem rá mosolyogva.
- Mi van Zico, csak nem beindította a farkad, ahogy akaratlanul is felkínálta neked a hátsóját? – kuncogott Minhyuk. – Tetszett a látvány, mi? Nem mondom, nem volt előnytelen póz, amit felvett.
- Minhyuk, ha nem akarod, hogy megverjelek, jobb, ha nem csipkelődsz.
- Ugyan már, Jiho, Minhyukkie csak viccelődik, mert tudja, hogy Kyung zavarba jön, te pedig morci leszel. – békített U-Kwon mosolyogva.
Nem az volt a bajom, hogy cukkolt, hanem, hogy beletalált a közepébe. Nagyon is tetszett, amit láttam, annyira, hogy ha haza megyünk, azonnal leteperem a kis piszkos, szőke, szexi rapperemet.

<Kyung>
Teljesen zavarba hozott az, amit Minhyuk mondott. Én tényleg nem azért csináltam... Zico bent sem volt, mikor nekiláttam a kis "tornámnak".
Szégyenlősen Zico háta mögé bújtam el, és vörös arcomat hátába temettem.
- Sajnálom.- suttogtam. Ezentúl jobban fogok figyelni, hogy ne kerüljön miattam senki sem ilyen kellemetlen helyzetbe.
Lassan lejárt a szünetünk és vissza kellett menni, folytatni a felvételt. Hosszú volt a nap. Alig vártam, hogy hazaérjünk és lepihenhessek.

<Zico>
Hallottam, hogy bocsánatot kér halkan, csak nem értettem, hogy miért. Nem csinált semmi rosszat, hisz a puszta létezése is forró lázzal telíti el testem. Tudom, hogy nem szándékosan mutogatta fenekét a levegőben. Lehet kicsit túlreagáltam a helyzetet és nem kellett volna megszólítanom emiatt az apróság miatt. Csak hát tudom, hogy milyen kis szétszórt, butuska tud néha lenni, és nem akartam, hogy baja essen.
A próba végeztével mögé sétáltam, majd a nyakához bújtam.
Én sajnálom, eltúloztam kicsim, tudom, hogy nem szándékosan csináltad, egyszerűen csak féltelek, és szeretném, ha figyelnél magadra, rendben? – bólintott. - A többiekkel meg ne is foglalkozz, tudod, hogy Minhyuk meg Jaehyo milyen perverzek, nem hiába járnak együtt, pont egyformák ilyen téren.

<Kyung>
Teljesen megmelengette a szívemet, hogy ennyire figyelt rám és aggódott értem.
- Köszönöm szerelmem.- hajoltam ajkaira és gyorsan loptam tőle egy puszit.
Miután végleg mindennel végeztünk beültünk a kocsiba és megindultunk hazafelé.
Most sokkal csendesebb és nyugodtabb volt a légkör a kisbuszban. Mindenki elfáradt és kidőlt.
Yookwon terpeszkedve ez első sorban aludt el. Taeil hyung P.O vállának dőlve szundított. De a kis rapper pillái is csukva voltak. Jaehyo Minhyuk ölébe hajtotta a fejét a második sorban ülve. Minhyuk gyengéden simogatta szerelme arcát, haját később a hátát. Jaehyo csak álmában mosolyogva tűrte a kényeztetést.
Zico a fejét egy párnának támasztotta, amit az ablak üvege tartott meg. Lehunyta a szemeit és édesen pihegett. Annyira nem voltam álmos, hogy elaludjak meg igazából nem is szeretek utazás közben aludni. Egy darabig néztem a hazavezető utat, majd Jiho-hoz bújtam. Derekánál átkarolva bújtam hozzá közel. Fejemet mellkasának döntöttem. Egyik lábamat kicsit megemeltem, és átvetettem az ölén. Kicsit mozgolódni kezdett, megébredt. Felnéztem álmos szemeibe és rámosolyogtam. Adtam az állára egy puszilt majd visszafészkeltem magam.
Nemsokára meg is érkeztünk a dormba. Mindenki fáradtan vonszolta fel magát és/vagy a társát a szobáinkba.
- Enyém a fürdő!- jelentette kis menet közben U-Kwon.
- Szépet álmodtál Kwonnie. De a fürdő a miénk!- mondta Minhyuk.
- Na még mit nem?!- háborodott fel Taeil hyung.- Hogy 3 órára kibéreljétek és a Kamasutra minden pózát végigcsináljátok...!
- Ez nem is igaz!- pirult el Jaehyo.- Nem az összeset szoktuk...- vigyorgott össze perverzen B Bomb-bal.
- Hja! Itt még kiskorúak is vannak ám!- morgott Pyo.
- Ch... Mintha Te nem képzelegnél ilyenekről Taeil hyunggal...- húzta fel az orrát Jaehyo.
- Hyuuung!- akadt ki Jihoon. Vörös arccal trappolt be a dormba.
Vigyorogva figyeltem eszmecseréjüket.
- Nekem csak az ágyamat adjátok...- sóhajtottam fáradtan, oldalamon Jiho-val.

<Zico>
Csendesen figyeltem a jelenetet, ami a fürdőszoba használati joga miatt robbant ki. Mindenki magának akarta, és mikor P.O. vörösödve hagyott ott minket, akkor mi is utána indultunk. Azonban vitájuk felesleges volt, ugyanis mire a nappaliba értünk, a fürdő ajtaja mögül halkan szűrődött ki a vízcsobogás, jelezve, hogy Jihoonnie úgy állt bosszút a beszólásért, hogy elfoglalta a fürdőt.
Minhyuk elsötétült tekintettel indult meg a konyha felé, és én egy pillanatig azt hittem, hogy a nagy kés után ment, hogy a maknaet levadássza, de csak egy pohár vízzel csoszogott vissza és vágódott le a kanapéra.
Taeil elment a szobájába, majd egy nagy törölközővel a vállán, kopogás nélkül, egyszerűen csak besétált P.O. után a fürdőszobába. Ezt persze mindenki egy perverz vigyorral reagálta le.
- Biztos megint a telefonjáról tart neki oktatóórát. – röhögött Jaehyo perverzen.
- Minden bizonnyal. – mosolyodtam el én is, majd a szobába mentem, hogy elnyúljak egy kicsit, mert bár fáradt voltam, de büdös is, viszont harcolni sem volt kedvem, így kivártam a sorom, hogy lezuhanyozhassak.
Kyung sétált be utánam, majd mellém telepedve, arcom cirógatta. Kezem combjára vándorolt, majd felfelé haladtam, közben láttam őt magam előtt meztelenül, széttett lábakkal, és a vágy felizzott bennem. Hanyatt döntöttem, majd felé mászva bújtam lábai közé, amit hagyott, mert nem hiszem, hogy leesett neki, hogy mit akarok.

<Kyung>
A szobába fáradtan másztam be. Jiho már az ágyban feküdt. Nagyon elfáradhatott.
Szeretetem kifejezése képpen befeküdtem mellé és arcát simogattam.
Fölém kerekedett és szenvedélyesen csókolt.
- Jiho...- simogattam a hátát.
Fáradtak voltunk de az utolsó erőmmel is szeretni akartam.

<Zico>
Egy pillanatra sem hagytam abba ajkainak csókolását, miközben kezeimet felsője alá dugva simogattam oldalát. Ajkaim állára, onnan nyakára vándoroltak, miközben felsőjét felfelé húztam, hogy megszabadítsam tőle.
Hajamba túrva sóhajtozott alattam, engem totál beindítva ezzel. Testem teljesen felélénkült, a pár perccel ezelőtti fáradságot már egyáltalán nem éreztem. Ágyékom lüktetett, jelezve, hogy kielégülésre vágyik, én pedig élvezettől elbódultan próbáltam Kyungot levetkőztetni, hogy testünk ismét egyesülhessen.

<Kyung>
- Ji-jiho...- suttogtam a nevét.
Hevesen vetkőztetett. Nagyon be lehetett indulva. De mire? Semmit sem tettem... Nem értem. A napokban olyan furcsán viselkedik.
Éreztem, hogy azt akarja... De én nem is tudtam, hogy akarom-e. Persze, hogy Zico-t szeretem és kívánom... De abban nem vagyok teljesen biztos, hogy nem alszok be közben.
- Bi-biztos vagy benne?- simogattam az oldalát.

<Zico>
Hogy biztos vagyok-e benne? Kicsit elhúzódtam, majd ködös tekintettel néztem szemeibe.
- Megőrülök érted, Kyung! Már csak azzal beindítasz, ahogy rám nézel. A tudat, hogy az enyém vagy, lázba hozza az egész testem. Akár hányszor megérintelek vagy te engem, a vérem felforr és magam előtt látlak, ahogy meztelen tested a kéjtől vonaglik.
Végigsimítottam mellkasán, hasán, derekán, majd lekaptam magamról a felsőmet és hozzásimultam, hogy mellkasunk minden akadály nélkül érinthesse egymást.
Felsóhajtott, mire nyelvem szájába dugva vettem birtokba az övét.

<Kyung>
Kicsit elgondolkodtatott, amit mondott. Én is nagyon szeretem mindenét. Úgy ahogy van. Mint munkatársat, barátot, szerelmet, imádom. De azért az mégis furcsa, hogy minden pillanatban szeretkezni akar velem.
Jó én sem tagadhatom le a testem reakcióit, hiszen van mikor ok nélkül indulok be rá. Talán a kis piszkos fantáziám az oka... De azért nem a nap minden egyes percében.
De ha ezt szeretné. Érte kibírom. Hulla fáradt voltam de amint kezét az alsóm alá vezette, egyből éberebb lettem.
- Zicoh!- hörögtem a nevét hangosan, elpirulva.

<Zico>
Teljesen átadtam magam az ösztöneimnek, és csak testére koncentráltam. Benyúltam alsója alá, hogy őt is beindítsam, közben kibontottam nadrágom övét. Mikor kezem alatt férfiassága teljesen megkeményedett, akkor kihúztam mancsom a boxeréből, majd levettem róla a nadrágot, aztán felálltam, és letoltam a farmeremet  magamról a földre.
- Nagyon szeretlek. – suttogtam neki vágytól rekedt hangon, majd csókokkal halmoztam el nyakát, mellkasát, majd hasát, mire hangosan felkuncogott.
Értetlenül néztem rá, hogy ez mi volt.

<Kyung>
- Éh... Éhn is...- vigyorogtam. Annyira fáradt voltam vagy nem is tudom, de rámtört a nevethetnék. Vagy talán, mert apró puszijai olyan lágyak voltak, hogy már csikiztek. - Bo-bocsi.- kuncogtam. Miután kikuncogtam magam forrón az ajkaira tapadtam. Közben Jiho a lábam között vizsgálódott kezeivel. Lassan elkezdett felkészíteni. Először nem volt semmilyen érzés. De mikor második ujját dugta fel semmi átmenet nélkül, felszisszentem. Annyira mondjuk mégsem fájt, mint első alkalommal.

<Zico>
Hallottam, ahogy második ujjamra felszisszen, ezért próbáltam odafigyelni rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Kényeztettem, babusgattam, hogy eltereljem a figyelmét, édes kis semmiségeket suttogtam a fülébe. Ahogy éreztem, hogy teste ellazul, lassan kihúztam ujjaimat, majd a lábai közé helyezkedve, fokozatosan mélyültem el benne. Mikor végre tövig elmerültem testében, vártam, hogy szokja méretem, közben csókolni kezdtem kivörösödött ajkait. Mikor jelt adott, mozogni kezdtem, először csak lassan, majd egyre gyorsabb tempóra váltva. Nem akartam sokáig húzni az időt, hosszú és fárasztó napunk volt, ezért intenzíven kezdtem el játszani ágyékával, hogy minél hamarabb a csúcsra jusson.

<Kyung>
Nem sokat tétovázott. Miután gondosan felkészített, teljes hosszával merült el bennem. Fájt, hogyne fájt volna, de időm sem volt ilyenen gondolkodnom, mert azonnal mozgásba lendült. Közben kéjesen nyögött a fülembe kedvességeket. Lábaimat a lehető legjobban széttártam, hogy jobban hozzám férjen. Vállaiba kapaszkodtam, hangosan ziláltam. Nem volt erőm semmihez. Szemeim félig voltak nyitva, ajkaim is elváltak egymástól, arcom kipirult. Zico szenvedélyesen csókolt.
- Jihoh... Mégh...!- nyögtem ajkai közé. Hiába fájt a fenekemnek a gyors mozgás, azt akartam, hogy belém élvezzen.

<Zico>
Aktusunkat egy vad vágtához tudtam volna hasonlítani. Ha a múltkori alkalom szeretkezés volt, akkor bátran mondhatom, hogy ez vad, szenvedélyes szex. Nem kíméltem magunkat, pedig valahol tudat alatt éreztem, hogy talán túlzásba esek, és fáj neki. De ahogy biztatott, nem bírtam lassítani a tempón, testünk megizzadt, felhevült.
Mikor elélvezett, körmeit belevájta vállaimba, szemeit összeszorítva borította be magjával kezemet és mindkettőnk hasát. Én pár pillanatig még folytattam mozgásom, majd testem reszketve élvezett el. Hangosan nyögtem, elnyújtottan. Fantasztikus érzés járt át, mintha lebegtem volna.
Utolsó erőmmel Kyung mellé dobtam magam az ágyra, hangosan ziháltam, miközben egyik kezemmel a hajamba túrtam, a másikkal pedig megkerestem az övét.
- Remélem, nem okoztam neked fájdalmat. – ránéztem, de ő nem reagált semmit, csak csukott szemmel szuszogott mellettem.

<Kyung>
Heves iramban hajtott mindkettőnket a beteljesülés felé. Nekem hamarabb sikerült átlépnem az élvezet határán. Testem megremegett az édes bizsergésre, minden fájdalmat elfeledtetve velem. Miután Ő is kiélvezte a helyzetet mellém feküdt. Nem voltam képes válaszolni neki. Csak halkan nyögtem egy torzat és megráztam a fejem.
Tudtam, hogy el kell mennünk zuhanyozni de levegőt venni is alig volt erőm. Megfogtam Jiho kezét és szembe fordultam vele. Csukott szemmel pihegtem.

<Zico>
- Kicsim, próbálj nem elaludni. Le kell zuhanyoznunk, ragadunk az izzadságtól és spermától. – szembe fordultunk egymással, majd pár pillanat múlva felálltam, hogy megnézzem, van-e valaki a fürdőben.
Mikor megtudtam, hogy üres, nyitva hagytam az ajtót és visszaslattyogtam a szobába. Láttam, hogy Kyung erősen koncentrál, hogy ne aludjon el. Fogtam a fürdőköpenyét, ráadtam, én is felkaptam az enyém, majd karjaimban bevittem és a kádba tettem. Mikor mindketten elhelyezkedtünk, megengedtem a kellemesen meleg vizet, és amíg vártuk, hogy megteljen a kád, csendben cirógattam, hogy ne aludjon el.
Megmosdattam, majd szembefordulva velem, elvette a szivacsot és ő is végigsimogatott vele. Megtörölköztünk, majd a szobába sétáltunk. Magunkra kaptunk egy-egy alsót, majd mindketten bedőltünk az ágyba, egymást ölelve.
- Reggel le kéne cserélni az ágyneműt…ez eléggé…ömm…szex illatú. – motyogtam félálomban, lehet, hogy ő már nem is hallotta.

<Kyung>
Alig bírtam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Kómásan, félálomban léteztem. Az egyetlen dolog amit érzékeltem, az az volt, hogy nagyon gyengéden bánt velem.
Az ember ki sem nézné a tökös, nagy, kemény rapperből, hogy a való életben Woo Jiho egy gyengéd, szerető pasi. Imádom.
Mikor befeküdtünk az ágyba még valamit motyogott a fülembe. Olyasmit vettem ki, mintha azt mondaná, milyen jó volt a szex.
- Aham... Szerintem is jó volt...- motyogtam vissza majd közelebb bújtam hozzá. Valamin kuncogott majd Ő is elcsendesedett és elaludtunk.
Reggel borzasztóan fáradtan fetrengtem az ágyban. Fájt a fejem, a fenekem és a hátam. Nem tudom, hogy ezt a napot hogyan fogom kibírni. De, hogy jó nyűgös leszek, az is biztos. Pedig ha jól tudom táncpróbára kell mennünk.

<Zico>
Válasza értelmetlen volt, ezért jót kuncogtam rajta. Biztos nagyon fáradt volt már. Hamar elaludtunk mindketten.
Reggel fáradtan ébredtem, de még mindig éreztem a szex illatot a szobába, ami afrodiziákumként hatott rám és jólesően kirázott a hideg. Nem értettem, hogy miért reagálok ennyire érzékenyen erre, de tény, hogy annak ellenére, hogy mocskos dolog ilyesmire beindulni, nekem titokban nagyon is tetszett.
Felálltam, majd kinyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegőt engedjek be. Hátha jobb lesz, ha kiszellőzik egy kicsit a szobánk.
Kyung nyűgösen fetrengett az ágyon, láttam rajta, hogy nincs jó hangulatban. Sóhajtottam egyet, ez a nap valószínűleg szörnyű lesz. Visszaültem az ágyra, tarkómat masszíroztam, majd egyszer csak kopogtak.
- Gyere! – szóltam ki, hangom rekedt volt.
- Van reggeli. Jösztök? – U-Kwon dugta be a fejét, meleg mosollyal köszöntve minket.
- Persze, csak egy pillanat, épp most keltünk.
Ahogy becsukódott az ajtó, Kyung mellé bújtam, mire csak szusszantott, de nem mozdult.
- Kicsim! Minden oké? Megyünk reggelizni? – hátára fektettem a fejem, kezemmel pedig lapockáját cirógattam.

<Kyung>
- Nyahhhjjj...- nyöszörögtem.- Ahhhmmm...- nagyon nem akaródzott megindulni... Nem ment. Csak jobbra-balra szenvedtem.
- Mindjárt...- motyogtam a párnába temetve a fejem.
Két kezemet magam mellé vezettem, majd a vállamig felhúztam őket és feltoltam magam.
- Menjünk.- mondtam majd megfogtam Zico kezét és lassan megindultam kifelé. Egy évezrednek tűnt, mire kiértünk.
- 'Reggelt...- köszöntem mindenkinek.
- Sziasztok.- köszönt Taeil.
- Mi a baj Kyung? Olyan rosszul nézel ki?
- Kösz Minhyuk... Te sem jobban...- vágtam neki oda. Nem akartam tiszteletlen lenni. Csak kicsúszott.
Leültem a helyemre és két kezemmel támasztottam a fejemet.
- Inkább egyél valamit.- ment el mögöttem Yookwon és megsimogatta a vállam.
- Tessék.- tett le elém egy tányér valamit P.O.
- Meg akarsz mérgezni? Mi ez?- arcomon az értetlenség és szomorúság tükröződött.
- Most már állj le Kyung!- szólt rám Jaehyo.
- Jó. Bocs.- toltam odébb a tányért és lehajtottam a fejem. Lecsuktam a szemeimet és próbáltam láthatatlanná válni. Nem akartam ilyen köcsög lenni meg tiszteletlen de ez jött ki belőlem...

<Zico>
Srácok, kérlek, ne rá haragudjatok! Az én hibám, hogy ilyen nyűgös. Nézzétek el neki, hogy ilyen durci ma.
- Mi van vele? – Jaehyo felém fordult, mikor látta, hogy Kyung nem kommunikál tovább, hanem az asztalra hajtja a fejét.
- Hát...hagynom kellett volna pihenni tegnap, csak…
- A hormonok, tudjuk Zico, a hormonok. – Minhyuk komoly fejjel bólogatott, majd tovább evett.
- Jaj ne gondoljatok ennyire rosszra…vagyis….ajj hát, értitek nem? Szóval tényleg ne őt okoljátok, légyszi.
Csendben reggeliztünk tovább, de láttam, hogy a srácok arcán mosoly bujkált. Taeil erősen szuggerálta a tányért, hogy vissza tudja tartani kuncogását, Jaehyo szája rángatózott, Kwonnie pedig a torkát masszírozta, miközben két falat között a falat bámulta.
Tudtam, hogy azon szórakoznak, hogy Kyung most azért ilyen morcos, mert én ahelyett, hogy hagytam volna aludni, megdolgoztam a fenekét, még jobban kifárasztva ezzel.

<Kyung>
Nem aludtam csak csukva volt a szemem. Hallottam, hogy fulladoznak a nevetést visszatartva. Tudtam, hogy min derülnek ennyire.
- Nem kellene röhögni basszátok meg!- morogtam még mindig az asztalra hajtott fejjel és csukott szemekkel mire mindenkiből felszakadt a nevetés. Annyira szégyennek éreztem magam. Kicsaptam a székemet majd durcisan felálltam.
- Nem vicces!- mondtam elpirulva majd kimentem a konyhából.
Összeszedtem a cuccomat majd lementem a kisbuszhoz. Bevágódtam leghátulra, a fülembe dugtam a fülhallgatót, benyomtam valami zenét majd egy picit elbóbiskoltam.

<Zico>
Ahogy a többieknél elszakadt a cérna, éreztem, hogy arcom lángba borul. Most biztos valami szexmániás, perverz, kéjhajhásznak gondolnak. Mikor Kyung elviharzott, csak nyeltem egyet, majd alsó ajkam beharapva turkáltam a tányért. Talán túlzásba estem, hogy mindenáron csinálni akartam. De egyszerűen nem bírtam magam visszafogni. Mintha a testem magától cselekedne, hiába is próbálom irányítani. Vajon Kyung most úgy érzi, hogy szégyenbe hoztam? Vagy, hogy elnyomom, és akkor használom, amikor nekem tetszik?
Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben összeszedelőzködtünk, és lementünk a kisbuszhoz. Láttam, hogy Kyung a fülhallgatójával és csukott szemével jelezte, hogy senkihez nincs kedve, így inkább nem zavartam, hanem U-Kwon mellé ültem. Semmiségekről beszélgettünk, majd mikor odaértünk, mindenki felpattant, jelezve, hogy én vagyok a szerencsés, akinek fel kell ébresztenie az alvó oroszlánt.

<Kyung>
Észre sem vettem, hogy elindultunk, sőt azt sem, mikor megérkeztünk. A zenét a fülemben sem érzékeltem. A fáradságtól teljesen kidőltem és mélyen aludtam még arra a fél-egy órára is.
Arra ébredtem, hogy valaki finoman rázogatja a vállam és ajkait végighúzza az arcomon. Miközben kinyitottam pilláimat halkan nyöszörögtem is hozzá.
- Zico?- néztem rá.

<Zico>
- Megjöttünk, édes. Gyere, be kell mennünk.
Édesen csücsörített, miközben összehúzta a szemöldökeit. Még nyűgösen is hihetetlenül aranyos volt, legszívesebben szorosan megöleltem volna, hogy éreztessem vele, hogy mennyire szeretem, de még mindig kicsit bizonytalan voltam, hogy jelenleg mit gondolhat rólam.
Ahogy beértünk a folyosón egyszer csak megállt, majd mikor értetlenül fordultam felé, elém állt és szorosan megölelt. Mosolyogva öleltem meg én is, miközben megpusziltam a homlokát, ő pedig csak szuszogott, fejét kulcscsontomon tartva.

<Kyung>
- Ne haragudj rám.- suttogtam neki és még mielőtt bármit is mondhatott volna ajkaira adtam egy puszit.
- Ne mondj semmit.- mosolyogtam rá. Egy kicsit megjött az erőm.- Tudom, hogy kibírhatatlan vagyok.- megfogtam a kezét és a próbaterembe mentünk.
A legújabb albumunkról a fő számunk koreográfiáját gyakoroltuk. Már előző héten megtanultuk csak be kellett gyakorolnunk. Nagyon koncentráltam, hogy ne rontsam el. Hát ez nem mindig sikerült.
- Figyelj egy kicsit jobban.- szólt rám Minhyuk.
- Kyung. Gyere egy kicsit.- hívott magához szünetben U-Kwon.
- Figyelj.- állt be a sarokba a tükör elé.- A lábaddal így.- mutatta- Utána a csípődet pedig így tekerd. Na mutasd meg, Te hogy csinálod.
Megmutattam én de nem lett jobb és én sem okosodtam.
- Nem jó lábadon van a súly. Csináld.- utasított majd mikor elkezdtem a lábaimat kezdte el húzogatni.
- Elég. Érezted, hogy milyen könnyen el tudtalak mozdítani? Ezt nem szabad hagyni. Na még egyszer.- megint elkezdtem és megint piszkált közben.- Egész jó. Most a csípődet hadd nézzem.- hátrébb állt, majd megfigyelt.- Hm... Ez egész jó....- a tükörből láttam, hogy mosolyog.- Rendben. Ez jó lesz.
- Na srácok! Gyerünk folytassuk, hogy hamarabb hazamehessünk.- javasolta Minhyuk.
Egy újabb 3 órás táncnak vágtunk neki úgy, hogy nem is volt szünetem... De legalább már kevesebbet rontottam.

<Zico>
Láttam, hogy Kyung ma elég sokat rontott, pedig nagyon igyekezett, és próbált nem morcos lenni. A többieken is láttam, hogy próbálják ők tolerálni, Minhyukból mégis kibukott egyszer, hogy figyeljen jobban oda. Kicsit morcos lettem, amiért ráförmedt, mert tényleg látszott rajta, hogy annak ellenére, hogy alig áll a lábán, igyekszik. Mivel felelősnek éreztem magam, így eldöntöttem, hogy szünetben nem fogok rászólni Minhyukra, hogy legyen türelmesebb.
Szünetben U-Kwon elhívta szerelmemet, hogy gyakoroljanak egy kicsit, én pedig nagyon hálás voltam, hogy ilyen aranyos és türelmes az én kis csetlő-botló rapperemmel.
Csendesen ültem, egy üveg vízzel a kezemben, és passzív félként hallgattam a többiek beszélgetését.
- Mi a baj, Zico? Már te is nyűgös vagy? – bökött oldalba a mellettem ülő Minhyuk.
- Nem, nincs semmi. – nem voltam valami bőbeszédű, mert bár fáradtnak nem éreztem magam, de nem is tudom. Úgy látszik Kyung hangulata rám is kihatással van.
- Figyelj, nem akarunk beleszólni az életetekbe, de…Kyung egyébként se valami nagy táncos, és azért jó lenne, ha legalább pihentebb lenne, hogy tudjon koncentrálni. Ne vedd ezt magadra, örülünk nektek, tényleg, csak…ez így eléggé hátrál minket. – Jaehyo bocsánatkérően nézett rám, én pedig bólogattam, hogy tudom, hogy ez most elég szar próba lett.
Szünet után megállás nélkül táncoltunk, hogy behozzuk a lemaradást, és Kyung valamivel jobban alakított, hála U-Kwon magánórájának.
Mikor vége lett a próbának, mindenki a vizes flakonok után kapott, ez kemény menet volt.
- Ajj, olyan éhes vagyok. – nyafogott Jihoon csücsörítve.

<Kyung>
- Rendeljünk valamit.- vetette fel a próba végén Taeil.
- Vagy menjünk el haza felé egy kajáldába.- állt elő egy másik ötlettel a Maknae.
- Nem is tudom srácok...- húzta a száját Jaehyo.
- Szerintem rendeljünk! Az gyorsabb!- javasolta U-Kwon.
- Jó akkor rendeljünk.- sóhajtott P.O.
Amíg Taeil-ék elrendezték a kaját gyorsan kiosontam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Kicsit felfrissített és annak köszönhetően nem aludtam be. A többiek is követték a példámat és mire megérkezett az étel, mindenki csillogott-villogott.
Körben leültünk a táncterem közepére és nekiláttunk.
- Jó étvágyat!- harsogtuk egyszerre.
Én nem sokat ettem. Nem voltam igazán éhes.
- Finom volt. Köszönöm.- tettem le a pálcikámat.
- Neked annyi elég volt?- húzta fel a szemöldökét Yookwon.
- Aham.- bólogattam.
- Hát jó.- sóhajtott majd még egy falatot a szájába tömött.
Zico hátának támaszkodva vártam, hogy mindenki végezzen.
Jaehyo pattant fel elsőnek a helyéről.
- Finom volt hyung. Köszi.- ölelgette meg a pici kis Taeil hyungot majd felvette a cuccát és kiment. Minhyuk is követte. Később lassan mindenki más is. P.O és én maradtunk ott elpakolni a dolgokat, kidobni a szemetet.
- Minden rendben Kyunggie hyung?- érdeklődött aggódva pakolás közben.
- Persze.- mosolyogtam rá. De Ő is nagyon jól tudta, hogy ez csak mű mosoly. Remélem azt is tudta, hogy ez nem a személye ellen volt, csak nem futotta többre az erőmből.
- D-de... Ugye Zico hyung nem erőszakoskodik veled?
- Nem. Ne aggódj Jihoonnie.- simogattam meg a buksiját.
- De ha vé-véletlenül... Mégis...? Ugye elmondod? Szólsz nekünk ha nagyon fáj amit csinál?- akaratlanul is elmosolyodtam gyerekes aggodalmán.
- Mindenképp. De Ő nem olyan. Na gyere menjünk. Már biztos várnak. Meg hulla is vagyok...- sóhajtottam majd felvettük a cuccainkat és lementünk a buszhoz.

<Zico>
Láttam, hogy Kyung annyit evett, mint egy kismadár, de nem tettem szóvá, gondoltam, biztos csak a fáradság okozza étvágytalanságát. Magamban eldöntöttem ténylegesen, hogy ma hagyom aludni.
Miután ettünk, lassan leszállingóztunk a kisbuszhoz, és ott beszélgettünk, nyújtózkodtunk, amíg Jihoon és Kyunggie is leér, hogy indulhassunk.
Mikor haza értünk átvedlettem melegítőbe, hogy kényelmesebben érezzem magam. Leültem a laptopom elé, válaszoltam pár e-mailre, megnéztem a leveleimet, majd inkább kikapcsoltam és az elnyúltam az ágyon, amin már ott vált életem értelme. Épp a telefonján pötyögött, közelebb hajoltam, és láttam, hogy az anyukájának ír üzenetet, hogy minden oké, ne aggódjon, holnap felhívja.
- Megírod neki, hogy ölelem én is? – mosolyogva írta az üzenet végére: „Jiho üzeni, hogy ölel.” – Köszönöm! – pusziltam meg, majd hagytam, hogy elküldje az sms-t, utána maga mellé dobva a telefont, fejét felém fordítva mosolygott rám.
Egy ideig néztem azokat a szép szemeket, majd tekintetem a szájára vándorolt, és arra gondoltam, hogy milyen szívesen megcsókolnám. Zico, fejezd be! De…egy csók még nem jelent semmit, nem igaz? Egy csók csak egy csók…
Ajkaira hajoltam, miközben közelebb húzódtam hozzá, hogy jobban hozzáférhessek. Nem állt ellen, hagyta, hogy ajakit csókoljam, de mikor kezem egyre lejjebb haladva simogatta testét, éreztem, hogy megfeszülnek izmai, majd mikor kezem elérte ágyékának területét, megfogta a kezem és eltolt magától.

<Kyung>
Anyuval megbeszéltem, hogy majd a napokban felhívom. De ilyen szoros beosztás mellett még nem sikerült, ezért csak egy SMSt küldtem neki.
A fárasztó hosszú nap után jól esett egy kicsit kettesben lenni Zico-val. Tetszett szenvedélyes csókja. Ám mikor simogatni kezdett tudtam, hogy mire megy ki...
- Jiho... Én nem...- nem tudtam, nem voltam képes elutasítani. Elengedtem kezét és elfordultam tőle. Nem adta fel az ötletét, miszerint le akar fektetni... Hátamhoz simult és nyakamat puszilgatta, hasamat simogatta.
- Zico. É-én nem akarom.- suttogtam lecsukott szemekkel.

<Zico>
Mondata fejbekólintásként ért. Akkor tudatosult bennem, hogy annak ellenére, amit ígértem, megint magamévá akarom tenni.
- Sajnálom. - szuszogtam halkaln a nyakába. - Meg kellene tanulnom uralkodni a farkamon, csak valamiért nem akar sikerülni. Bocsáss meg nekem, Kyunggie.
Megpusziltam az arcát, majd kimentem a fürdőbe, és alig langyos vízzel lezuhanyoztam, hogy megnyugodjak. Nem sikerült. Egyre vadabb és mocskosabb képek vetültek elém. Játszani kezdtem magammal. Mikor végre elélveztem,  valamivel jobb lett, de még mindig vágytam a szexre. Megszárítkoztam, felöltöztem, de inkább nem mentem be a szobába. Féltem, hogy nem tudok majd uralkodni magamon és megerőszakolom. Kimentem a nappaliból nyíló erkélyre, majd fejemet tenyereimbe hajtva támaszkodtam percekig. Nem értettem magam, hisz korábban nem vágytam folyton ennyire a szexre.

<Kyung>
Miután Zico kiment elfeküdtem az ágyon. Féltem, hogy nagyon megbántottam. De már tényleg nem lett volna erőm egy menethez... De tényleg furcsa, hogy Ő szinte állandóan képes rámmozdulni. Azt nem hiszem el, hogy nem fáradt. De akkor hogy? Vagy miért?
Annyira szarul éreztem magam, hogy úgy elküldtem. Miután fél-háromnegyed óra múlva sem jött be kimentem megkeresni. Az erkélyen találtam.
- Szerelmem.- simítottam a kezem a hátára.- Gyere be aludni. Holnap is hosszú napunk lesz. Pihenned kell.- fogtam meg a kezét.

<Zico>
Kyung hangja hozott vissza a jelenbe. Felemeltem a fejem, majd rámosolyogtam.
- Megbocsájtasz nekem? Nem tudom, mi van velem, hogy folyton akarlak. – bólintott, majd szerelmes mosollyal az arcán húzott magához, hogy átöleljen.
Bementünk lefeküdni, de ahogy fejét mellkasomra helyezte, egyik lábát átvetve rajtam aludt el, engem nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy alattam nyög, élvezettel. Kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak, inkább próbáltam fejben lejátszani az új számunk koreográfiáját, hogy hátha akkor el tudok aludni. Nem értettem már semmit. Mielőtt össze nem szedtem a bátorságom, azelőtt is sokat gondoltam arra, hogy mi lenne ha ezt meg azt csinálnánk együtt, de testem nem reagált ennyire intenzíven a fantáziálásra. Talán azért, mert akkor még nem tudtam, hogy élőben milyen, csak a gondolataimban volt egy kialakult kép.
Nem tudom mikor aludhattam el, de sokáig kattogott még az agyam ezen, és ahelyett, hogy rájöttem volna, hogy mi van velem, mégtöbb kérdőjel keletkezett.